Már több mint 5 hónapja folynak tömeges tüntetések Hongkong városában, egy a helyi kormányzat által beterjesztett kiadatási törvénytervezet miatt. A törvény lehetővé tette volna, hogy Hongkong gyanúsítottakat adjon ki a kínai hatóságoknak, ezzel tüntetők szerint gyengítve a jogbiztonságot az autonóm városban. A tervezet miatt március végén kezdődtek a demonstrációk és azóta tömeges tüntetésekké és általános sztrájkká szélesedtek a nyár folyamán. A hongkongi demokrácia helyzetével elégedetlen helyi lakosok több alkalommal fontos közlekedési csomópontokat zártak le, megbénítva a várost.

A tüntetéseket ugyan a kiadatási törvény váltotta ki, de ahhoz, hogy megértsük a kínai-hongkongi konfliktust, végig kell tekintenünk Hongkong elmúlt 150 évének történelmét.

Hongkong szigete 1842-ben, az ópium-háborúk eredményeképpen került brit gyarmati fennhatóság alá. A nankingi egyezmény alapján a Brit Birodalomhoz csatolták az akkor kicsi, alig lakott, kizárólag halászfalvaknak otthont adó szigetet. A gyarmat területét több körben terjesztették ki, mai méretét 1898-ban érte el, amikor Kína 99 évre bérbe adta a várost övező területeket az Egyesült Királyságnak. A kikötőváros ezután gyors fejlődésnek indult és az 1990-es évekre a világ meghatározó pénzügyi és kereskedelmi csomópontjává vált.

Az 1980-as években, ahogy a szerződéses idő a végéhez közeledett, tárgyalások kezdődtek a terület jövőjével kapcsolatban. A Kínai Népköztársaság nem kívánta meghosszabbítani a várost övező területek bérleti szerződését és kínai kormányzat kiemelt szándéka volt visszaintegrálni Hongkongot az országba. Számos tárgyalási kör után végül a brit kormányzat beleegyezett a teljes terület Kínához való visszacsatolásába, azzal a feltétellel, hogy Hongkong megőrizheti az addig politikai, gazdasági rendszerét, valamint az állampolgárok demokratikus jogai sem sérülnek. Az 1984. december 19-i közös kínai-brit nyilatkozat alapján Hongkong 1997. július 7-én tért vissza a Kínai Népköztársaság szuverenitása alá. A megállapodás 50 évig garantálja a korábbi politikai és gazdasági rendszer fenntartását Hongkongban, az ún. ?egy ország, két rendszer? elve alapján. Hong Kong egy különleges közigazgatási övezetté vált Kínában, saját alkotmánnyal és széleskörű autonómiával.

A politikai rendszer

Hongkong Kína többi részétől egészen eltérő kormányzati rendszerrel rendelkezik. A három hatalmi ág egymástól elválasztva és a kínai kormánytól elméletben függetlenül működik. A szigetország katonai védelméért és diplomáciai kapcsolataiért a kínai központi kormányzat felelős, de ezen kívül Hongkongnak mindenben önállóságot biztosít az 1997-es kínai-brit megállapodás. A három hatalmi ág a demokratikus rendszerekhez hasonlóan oszlik el:

• Végrehajtói Tanács: a hongkongi kormány élén a kormányzó áll, aki felelős a jogszabályok végrehajtásáért, törvényjavaslatot nyújthat be és joga van feloszlatni a törvényhozást. A kormányzót az 1200 fős Választási Bizottság javaslatára, a tagjaiból választja ki a kínai központi kormányzat 5 évre.
• Törvényhozó Tanács: a hongkongi parlamentként funkcionál, törvényeket hoz, jóváhagyja a költségvetést és megbuktathatja a kormányzót. A 70 fős testületből 35 főt választhat meg a hongkongi lakosság, és 35 fő pedig a gazdaság különböző szektorait képviseli 4 évig. A képviselők kétharmada Kína-barátnak tekinthető a választási rendszer egyenlőtlenségének köszönhetően.
• A Legfelsőbb Bíróságnak és az alacsonyabb bíróságoknak jogértelmező szerepük van és az angolszász jogrendszer alapján működik. A bírókat a kormányzó választja egy bizottság javaslata alapján. A kínai törvények nem hatályosak Hongkongban.

A hongkongi kormányzat végrehajtói ága túlsúlyos és részlegesen kínai befolyás alatt áll, hiszen a választási rendszer a gyakorlatban garantálja, hogy mindig Kína-barát legyen a város vezetése. Annak ellenére, hogy elméletben többpárti demokrácia, általános választójoggal, a hongkongi lakosságnak relatíve kis beleszólása van a politikai döntéshozatalba. A döntések során többnyire a vállalatok és a kínai kormányzat érdeke érvényesül. A városban jól működő kapitalista piacgazdaság van és sok esetben a Kína kapujaként tekintenek rá a vállalatok, és ide telepítik ázsiai központjaikat. A városállam önálló pénzzel (hongkongi dollár) is rendelkezik, amely jelenleg a világ egyik legkeresettebb valutája.

A visszacsatolás első tíz évében a kínai központi kormányzat tiszteletben tartotta a megállapodást és a város tovább fejlődött, eközben azonban a város gazdasági súlya fokozatosan csökkent Kínán belül. Míg 1993-ban a teljes kínai GDP negyedét Hongkong adta, Kína robbanásszerű gazdasági fejlődésének köszönhetően mára ez az arány 3% körülire csökkent.

A város lakossága megosztott a Kínához való viszony tekintetében. A társadalom egyik fele támogatja a Kínával való integrációt és abban látja a stabilitáshoz és prosperitás kulcsát. A társadalom másik fele gyanakvóan tekint a kínai központi kormányzatra és az autonómia, a demokratikus berendezkedés és jogok pártján áll. Utóbbi csoport attól tart, hogy Kínához való közeledés erodálja a demokratikus jogaikat és vádak szerint az elmúlt években a Kínai Kommunista Párt egyre több alkalommal próbál beavatkozni a hongkongi politikába. Kínával szemben kritikus aktivisták, könyvárusok tűntek el rejtélyesen. 2014 őszén pedig az ?esernyős forradalom? keretében tüntetők szállták meg a városközpontot tüntetve a választási törvény reformja ellen. A döntés jelentős korlátozásokat vezetett be és előírta a kormányzójelölt jóváhagyását a Kínai Kommunista Párt által. A tüntetések 77 napig folyamatosan tartották lezárva a belváros számos kerületét. A kormányt számos kritika érte a rendőrség az igazságszolgáltatás ?politikai eszközként? való alkalmazása miatt, aláásva ezzel a jogállamiságot a vádak szerint. Az elmúlt években egyre szaporodtak a demokrácia helyzete miatt aggódó tüntetések.

Ezután érünk el 2019. március végéhez, amikor a hongkongi kormány bejelentette a kiadatási törvény javaslatát, mely lehetőséget biztosítana, hogy hongkongi állampolgárokat adjanak át a kínai igazságszolgáltatásnak.

• Az első demonstrációkra már tavasszal sor kerültek és június 9-én tömegessé váltak, mikor több mint százezer ember vonult az utcákra tiltakozva a törvény ellen.
• Június 12: A törvénymásodik tanácsi meghallgatásán ismét százezrek tüntettek a Törvényhozó Tanács épülete előtt. A tüntetők elfoglalták a környező utcákat, amire válaszul a rendőrség könnygázt vetett be és gumilövedékekkel kezdte lőni a demonstrálókat. A rendőrség ?zavargásnak? minősítette az eseményt. Számos újságírói és jogvédő szervezet jelentése szerint a rendőrség válogatás nélkül lőtt békés tüntetőkre. Számos szervezet öt követelést tettek közzé a tüntetés után:
  • A törvénytervezet teljes visszavonása
  • A békés tüntetések ?zavargásokká? való minősítésének visszavonása
  • A letartóztatott tüntetők szabadon engedése
  • A rendőri túlkapások kivizsgálása és felelősségre vonás egy független vizsgálóbíróság által
  • Az univerzális választójog teljes érvényesülése
• Június 16: Carrie Lam kormányzó a tüntetésekre reagálva határozatlan időre felfüggesztette a törvény meghallgatását. Erre válaszul június 16-án – a szervezők szerint – közel kétmillió ember vett részt egy hatalmas menetben városszerte a törvénytervezet teljes visszavonását követelve. A tüntetést követően a kormányzó hivatalosan is elnézést kért a kiadatási törvény miatt kialakult helyzet nem megfelelő kezeléséért. A tüntetések szervezői ekkor már a kormányzó lemondását követelik.
• Július 1: a visszacsatolás évfordulóján ismét közel 500 ezer ember tüntetett és számos tüntető betört a törvényhozás épületébe és megrongáltak számos kínai jelképet.
• Július 21: A tüntetők és a rendőrség közötti feszültség tovább nőtt, amikor a maszkos támadók vertek össze tüntetőket a vasútállomáson. Felmerült a vád, miszerint a rendőrség burkoltan együttműködik ezekkel a csoportokkal a tüntetések megfékezésében.
• Augusztus 5: A tüntetések helytelen kezelése miatt általános sztrájkot hirdetnek a városban. A teljes városban megállt az élet, több mint 200 repülőjáratot kellett törölni a repülőtéri dolgozók munkabeszüntetése miatt. A sztrájk több alkalommal megismétlődött augusztus során. Az általános sztrájkot támogató tüntetések is kísérték.
• Augusztus közepén a Hongkonggal szomszédos Sencsen városában kezdett gyakorlatozásba a Kínai Fegyveres Rendőrség, a kínai hadsereg belső biztonságért és terrorellenes műveletekért felelős alakulata. A nyomásgyakorlás a hongkongi tüntetőknek szól, ugyanis a hongkongi kormány kérésére a kínai hadsereg segítséget nyújthat lázongások megfékezésére.
• Augusztus 18: A rendőrségi túlkapásokat elítélve – a szervezők szerint ? 1,7 millió ember vonult az utcákra. Augusztus 23-én demonstrálók egy 50 kilométeres élőláncot alkotva tiltakoztak. Ekkora már a tüntetők is védőfelszereléssel érkeztek, felkészülve a rendőrség reakciójára és a tüntetések kezdenek egyre erőszakosabbá válni.
• Szeptember 4: A kormányzó végül a nyomásnak engedve visszavonta a kiadatási törvény tervezetét, azonban a többi követelés teljesítésétől továbbra is elzárkózott. Szeptemberre azonban a tüntetéseket már ezzel nem tudta megfékezni. A tüntetések továbbra is folytatódtak.
• Október 1.: Egy férfit éles lőszerrel lőttek le a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 70. évfordulóján kitört erőszakossá fordult tüntetések során. A rendőrség már használt korábban éles lőszert figyelmeztető lövések leadására, azonban közvetlenül tüntetők ellen még nem. A tüntetés erőszakba fordult és a rendőrség könnygázzal próbálta oszlatni a tömeget.

A tüntetések hatása és a kapcsolatrendszer jövője

A tüntetések kapcsán felmerült a kínai katonai beavatkozás lehetősége, azonban a félelmekkel ellentétben egyelőre nem valószínű, hogy Kína erőszakkal leverné a tüntetéseket. A dilemma azonban ott van, hiszen a kommunista párt nem engedheti, hogy következmények nélkül hosszú ideig folytatódjanak a tüntetések. Azonban erőszak alkalmazása esetén a város gazdasága teljesen összeomlana, amibe az ázsiai piac is beleremeghet. Emellett egy kínai beavatkozás a város későbbi integrációját is megnehezítené Kína számára. A tüntetések tovább folytatódnak egy demokratikusabb Hongkongért és egyelőre nem látszik mi fog véget vetni a kialakult helyzetnek.

Címlapkép: Hongkongi tüntetések. Hongkong, 2019. október 31.
Világító maszkot viselő kormányellenes tüntetők a halloween alkalmából rendezett utcai ünneplésen Hongkongban 2019. október 31-én. A Kína különleges közigazgatási övezeteként működő városban ötödik hónapja tartanak a tiltakozó megmozdulások, amelyek eredetileg a kiadatási törvény módosítását célzó tervezet ellen irányultak, annak visszavonása óta pedig a tüntetők szélesebb körű demokráciát, a Kínától való függetlenedést, valamint Lam lemondását követelik.
(Forrás: MTI/EPA/Jerome Favre)