21.6 C
Budapest
2026 április 25. szombat 15:43
Kezdőlap Blog Oldal 40

Szíria: az amerikai kivonulás, a török beavatkozás és a kurd kérdés

Szerző:
BSZK
-
0
Szíria. Sanliurfa, 2019. szeptember 8.Amerikai páncélozott harci járművek járőröznek a török-szíriai határon a törökországi Sanliurfa közelében 2019. szeptember 8-án. Az Egyesült Államok és Törökország augusztus 7-én állapodott meg arról, hogy közös járőrözést kezdenek Szíria északkeleti térségében, ahol biztonsági övezetet terveznek kialakítani.(Forrás: MTI/EPA/Sedat Suna)

Az amerikai kivonulás nem érte váratlanul a nemzetközi társadalmat, a török érdekérvényesítés módszere annál inkább. Bassár El-Aszad szíriai elnök különösebb áldozat nélkül kapta meg Törökországtól azt, amit ő maga Oroszország segítségével sem tudott megszerezni: azoknak a területeknek egy részét, amelyeket az Iszlám Állam (IÁ) foglalt el 2014-ben. Ezekből a keleti tartományokból a terrorista szervezetet a szíriai Kurd Fegyveres Erők (SDF) zavarta el hosszas hónapok szaggatott küzdelmei során, megalapítva ezzel a szíriai kurd autonómiát a török határ majdnem teljes hossza mentén, az Eufrátesz folyó partjaitól egészen az iraki határig. A félig-meddig sikeresnek mondható adminisztráció magába foglalta a közigazgatást, a kereskedelmet, a rendfenntartást, és a nyugat számára kiemelt fontosságú terror elleni harcot. Az így megrajzolt ?Rojavára keresztelt? de facto terület legitimitását első sorban ebből nyerte, és nemzetközileg is szélesebb elismerésre tett szert, mint az északnyugati tartományok kezdetben frakcionált igazgatása a Szíriai Szabad Hadsereg (FSA) révén, majd később az iszlám szélsőségesek által kialakított Üdvözítő Kormány egyesített adminisztrációja. Az SDF a 81 ország katonai szövetségét magába foglaló Globális Koalíció segítségével megsemmisítette az Iszlám Államot, felszámolta azok erődítményeit, kiképzőtáborait, robbanószer műhelyeit és elfoglalta a kalifátus legfőbb pénzforrását képző olajmezőket.

Ez az állapot állt fenn mindaddig, amíg október 6-án Donald Trump amerikai elnök úgy döntött, végleg kivonul Szíriából. Az 1000 fős kontingensből csupán 150 amerikai katona tartózkodott a török határ közelében, jelenlétük azonban egy régóta kilátásban lévő konfrontáció kirobbanását hivatott visszatartani. A bázisok elhagyását követően a török hadsereg gyorsabban lépett, mint mielőtt bármelyik ország bármit is reagálhatott volna: még 72 óra sem telt el, de Recep Tayyip Erdo?an török elnök már elindította az offenzívát. A beavatkozás kényszertárgyalásokhoz ültette a kurdokat Aszaddal, melynek keretében megegyeztek, hogy ha a szíriai kormány reguláris hadserege részt vesz az ellenállásban, akkor előbbi beengedi azt területeire és az ő oldalukon folytatja a harcot. Minek után a kormány az utóbbi öt évben minimális befolyással sem rendelkezett az Eufrátesz keleti területein, az ajánlatot nehezen utasította volna vissza: a kurdok szíriai fővárosának számító Qamishli városháza, valamint Haszaka és Kobani városok polgármesteri hivatalai felhúzták a szír kormány lobogóját. Ettől fogva ők diktálták a további feltételeket.

Noha a kurd kérdését nem lehet elkülöníteni Szíriai egészétől ?különösen egy ilyen többszereplős, elhúzódott háborúban?, az aktorok érdekei egy ponton mégis kereszteződnek: a rojavai övezetet illetően Törökország számára inkább Aszad kormánya, mintsem a kurdok jelenléte, a kurdok számára inkább Aszad visszatérése, mintsem a törökök bevonulása; a kettőt keresztezve magának Aszadnak pedig mi sem kedvezőbb, minthogy valaki szívességet téve feloszlassa a kurd de facto-t, felvállalva helyette az egyébként zérus következménnyel párosított nemzetközi reakciókat. Ennek tetejében a kurdok meggyengülésével az orosz és iráni érdekek semmiben sem ütköznek, mi több,  csapataik vérszemet kapva kémlelik Rojava olajmezőit, várva a megfelelő pillanatra.

De mi is lehet Ankara indítéka az offenzíva mögött? Hulusi Akar török hadügyminiszter sajtóközleménye a következőkről adott felvilágosítást: Cselekvésük mögött az önvédelem áll. Ez egy terrorelhárító művelet, mely biztonságot garantál a törököknek és a szíriaiaknak egyaránt, beleértve a kurdokat. ?Az SDF, mely valójában PKK, semmiben sem különbözik az Iszlám Államtól?. Pont. Semmilyen nyomás nem tántorította el Ankarát attól, hogy ezen a retorikán kicsit is változtasson. Meglehet, ha ezt a törökök realista elméletével szemléljük, részben jogossá válhat: az SDF, mint szíriai kurd fegyveres erő az 1978-as megalakulású Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK) köthető, melyet a török törvényszék már 1984-ben terrorszervezetnek minősített. A PKK szűnni nem akaró erőszakos fellépései miatt az USA 1997-től, az EU 2002-től alkalmazta a minősítést. A 81 milliós Törökországban közel 20 millió kurd él, többségük szolidaritást gyakorolva a Munkáspárt iránt. Demográfiai elosztásukban az ország népességének 1/4-ét, területének 1/3-át képzik, kiváltképp a délkeleti tartományokban. Az etnikai határokkal megrajzolt Kurdisztán törökországi része kétszer nagyobb, mint Iránban, Irakban és Szíriában együttvéve. Utóbbi kettőben a pusztán 5 milliós és 2 milliós kurd kisebbségek ennek ellenére grandiózus ambíciókkal íveltek felfelé attól fogva, hogy anyaországaik válságba süllyedtek:

A 2005 óta autonóm Iraki Kurdisztán kormánya 2017-ben egy függetlenségi népszavazást írt ki, amin a 72%-os részvétel 93%-a igennel támogatta a leszakadást, ám ezt ?a katalóniai referendumhoz hasonlóan? az iraki alkotmány illegálisnak tartotta, és nemzetközi szinten sem kapott számottevő támogatást. Ettől függetlenül a tartomány továbbra is de facto államként működik. A szíriai szomszédságban ha önálló kormányt nem is, de autonóm közigazgatást hasonló módon már 2013-ban felállítottak a kurdok. Nem csoda tehát, ha Ankara aggodalommal figyelte az SDF amerikai felfegyverzését, amelyre alapjában árulásként tekintett.

A török a motivációnak megvannak a sajátos belpolitikai vonatkozásai is: a szíriai válsággócok elszigetelése a határtérségtől enyhíti Törökország menekültproblémáját, így egyrészt a menekültek  átköltöztetésével sikerül mérsékelni a belső feszültségeket, másrészt a kurd polgárok elmenekülésével és az arab lakosság betelepítésével irányított demográfiai változás vihető végig, ami tartósan megakadályozná a PKK újraszerveződését. Az idő előrehaladtával Ankara nem az emberi jogokat és vegyifegyver-tilalmi egyezményeket semmibe vevő Aszad rezsimet, vagy a véres kezű, globális biztonságot fenyegető Iszlám Államot, hanem az SDF-et tartotta a legnagyobb kihívásnak. Az elmúlt 3 évben ez több politikai és katonai cselekvésében is megnyilvánult: az Isztambulban székhelyes Szíriai Ellenzék Nemzeti Koalíciója (SNC) ?kvázi emigráns kormány? 87 tagjából 8 a kurdokat képviseli ugyan, azok érdembeli együttműködését arab képviselőtársaikkal az erős befolyást gyakorló és egyben megkerülhetetlen Ankara folyamatosan ellehetetlenítette. A megosztottságot fokozta, amikor utóbbi katonailag is elkezdett beavatkozni az ellenzék belügyeibe: egyik ilyen eset a 2016 nyarán indított Eufrátesz Pajzs hadművelet, amely az IÁ ellen irányult eredetileg, de stratégiájában az északnyugati és északkeleti kurdok egyesülését hivatott megakadályozni a köztes területre eső al-Babnál. Miután ez megtörtént, a török hadsereg az északnyugati kurd közigazgatás fővárosát, Afrint célozta meg ezúttal az Olivafaág hadműveletben 2018 telén. 2019 tavaszán a vegyes lakosságú, aleppó-vidéki kurd fellegvárat képviselő Tell Rifat befogása is ezt az eltökéltséget jelezte. Az előzményekből kiindulva mégsem volt meglepő tehát, hogy az USA kilépése automatikus török beavatkozást von maga után. A kérdés az, ismét Trump rögtönzött belpolitikai Twitter-intézkedése ez, vagy háttértárgyalások előre megbeszélt eredménye? Az akciót követő válaszhatásokat elemezve aligha elképzelhető, hogy ne lett volna koordináció az érintett felek között.

Miután október 7-én az amerikai hadsereg személyi állománya kiürítette a Manbidzs katonai bázist, ott azonnal megjelent két Kremlin-közeli orosz újságíró, akik kamerákkal várták a török hadsereg érkezését és élőben közvetítették mindazt, amit várakozásuk alatt a helyszínen találtak: kimert ételt, bontott pezsgőt, behűtött sört, Coca-Colát, hátrahagyott személyes tárgyakat, sportszereket. Az orosz ügynökök előbb tudhatták meg hogy a szóban forgó bázis evakuálva lesz, mint a bázison élők maguk. Manbidzset kezdetben a török haderő célozta meg, ma mégis orosz páncélkocsik járőröznek a ott békefenntartás gyanánt, miközben az ezzel párhuzamos, Béke Forrása névre keresztelt török hadművelet korántsem volt kíméletes az ellenállókkal:

Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Szervezete (SOHR) szerint az első héten 177 SDF harcos mellett 79 civil vesztette életét és 637 esett fogságba, miközben több mint 200 ezer menekült hagyta el otthonát. A kaotikus helyzetben 785 iszlám állam fogoly szökött meg a kurd börtönökből, akik ma szabadon cirkálnak a régióban. A nemzetközi társadalom reakcióit ?ha Ankaráról le is pattantak?, Washington mélyen viselte, ezért az önmaguknak is ellentmondó Trump nyilatkozatok sorozata után a Fehér Ház delegációt küldött Ankarába. Az offenzíva tizedik napján Mike Pence, az Egyesült Államok alelnöke tűzszüneti megállapodással sétált ki Erdogán palotájából, melyet mindkét oldal saját győzelmének tekintett. A szembetűnőbb mégis Mevlüt Çavuşo?lu török külügyminiszter sajtótájékoztatója volt: ?Megkaptuk, amit akartunk. Az USA elismerte a műveleteink legitimitását?.

A megegyezés szerint a török hadsereg és szíriai partnerei 120 óráig szüneteltetik az offenzívát, cserébe Trump felfüggeszti a gazdasági szankciókat melyeket három nappal azelőtt léptetett életbe, valamint garantálja, hogy a kurdok visszavonulnak a határtól 30 km-es mélység mögé. Ezzel Törökország kialakítja a biztonsági zónát az Eufrátesztől Irakig. Habár Washington megakadályozott egy humanitárius katasztrófát, Ankara terveinek nem szabott gátat: nem született valódi garancia arra, hogy a későbbiekben a törökök ne lépnék át a 30 km-es vonalat a kurdok kárára, vagy hogy ne lépjenek onnan vissza az oroszok javára; de arra sem, hogy tartsák magukat a vállalásaikhoz. Sikerülhet-e ez Törökországnak?

Nem volt kétség afelől, hogy az irreguláris kurd erőket az egyébként második legnagyobb NATO hadsereg különösebb akadály nélkül visszavonulásra tudja kényszeríteni, csakhogy egy 450 km hosszú és 30 km széles biztosági zóna felállítása már nem csak katonai erőforrásokat igényel. Ez a 13?500 km2 legalább négy magyar megyének megfelelő terület, melyen a biztonság megteremtése és stabilizálása mellett a közigazgatás sem lesz egyszerű feladat. Erdogán a nála tartózkodó 3.6 millió szíriaiból 2 milliót tervez visszatelepíteni ebbe a zónába, legalábbis saját elmondása szerint ez a terve. Ennyi ember átmozdítása nem csak logisztikai kihívást fog jelenteni, de az sem biztos, hogy a zömükben középső és északnyugati tartományokból származó, évek óta Törökországban élő menekültek hajlandóak lesznek-e átköltözni a számukra idegen északkeleti tartományokba, ahova se rokonság se ingatlan nem köti őket, és ahol a térség fennhatóságának jövője is kérdéses.

Vállalások ide vagy oda, a tűzszünet utolsó óráiban Erdogán Szocsiba utazott, hogy Putyinnal folytassa ott, ahol az amerikai alelnökkel abbahagyta. Az itt született török-orosz megállapodás hosszabb távra tervezett, mint az 5 napra szóló török-amerikai: feltételként szerepel a szíriai területek integritása, célkitűzésként a terrorizmus és szeparatizmus elleni küzdelem (mint újfent használatos fogalom a szíriai konfliktusban), illetve eszközként a közös járőrözés és felügyelet, mellettük a pufferzóna hosszán felsorakozott Aszad hadsereg határvédelmi erői. A tárgyalásokba se a szír kormány, se a szíri ellenzék nem lett beavatva, az amerikai szerepvállalás csökkenésével pedig az orosz-török duó minden eddiginél nagyobb hatáskört kapott.

Ugyanezen a napon ?talán nem is véletlenül?, a szír elnök látogatást tett az északi frontvonalon harcoló csapataihoz. Az eseményt közvetítő állami csatornán így szólt a katonákhoz: ?Erdogán egy tolvaj. Az Iszlám Állammal lopta az olajunkat, és most a földünkkel is azt teszi. Megadjuk az amnesztiát a szeparatista kurdoknak, így mindenki készen állva léphet fel az agresszió ellen.? Ez a médiafogás azon a területen történt, ahol 2018 óta török megfigyelő pontok álltak az úgynevezett Eszkalációcsökkentést Felügyelő Erők missziójának részeként, s ez eleve az Aszad hadsereg előrenyomulását hivatott megfékezni. Egy év farkasszemezés után az orosz és az iráni megfigyelő pontokkal, a szír hadsereg az orosz légierő segítségével átlépte a törökök által meghúzott vonalat és befoglalta az ellenzéki Khán Sejkhún várost, 10-10 méteres sávban megkerülve a török katonai bázis négy oldalát. Egy szcenárió, melynek eshetősége nem áll messze az ismétlődéstől.

A szíriai konfliktus legújabb fejezete az Iszlám Állam vezetőjének likvidálása. Abu Bakr al Baghdadi, eredeti nevén Ibrahim Awwad rejtekhelyét október 26-a éjjelén rohamozta le az amerikai Delta Force alakulat Barishán. A település 5 km távolságra esik a török határtól és az al Kaida szíriai nyúlványának felügyelete alatt áll. A Hamza bin Láden ?Oszama bin Láden fia? által megalapított Hurrasz al Din terrorcsoport anyaszervezete a Levante Felszabadító Testület (HTSh, korábban Nuszra Front) kiváló kapcsolatot ápol Törökországgal, és ma már a teljes Idlib tartomány a szomszédos Aleppó tartomány nyugati felével az ő befolyásuk alatt áll. A leszámolás tökéletesen egybeesett az IÁ elleni harc beharangozott végével. Ezzel a kurdok már nem hivatkozhatnak arra, hogy feltámad az Iszlám Állam, ahogyan Törökországnak sem marad Damaszkusz felé igazolható indoklása arra, hogy bent maradjon. Jóllehet, a globális terrorfenyegetés csökken, a helyi feszültségek nem. Ellenzék, szeparatista, terrorista: egybemosva kerül elmosásra az összes. A megmaradt övezetek további ütközések helyszínéül szolgálnak majd, a hegemóniájára hagyott Oroszország akaratával pedig senki sem fog dacoskodni: előbb vagy utóbb minden visszakerül Aszadhoz. Eladva vagy elpusztítva, kényszerítve vagy elárulva, az áldozat mindig egy: a szíriai nép polgárai.

Szerző: Ibrahim Imre

Címlapkép: Szíria. Sanliurfa, 2019. szeptember 8.
Amerikai páncélozott harci járművek járőröznek a török-szíriai határon a törökországi Sanliurfa közelében 2019. szeptember 8-án. Az Egyesült Államok és Törökország augusztus 7-én állapodott meg arról, hogy közös járőrözést kezdenek Szíria északkeleti térségében, ahol biztonsági övezetet terveznek kialakítani.
(Forrás: MTI/EPA/Sedat Suna)

Csernobil újratöltve – az augusztusi orosz nukleáris baleset

Szerző:
BSZK
-
0
Orosz tengeralattjáró balesete. Szentpétervár, 2019. július 6.Katonai rendész a Barents-tengeren történt tengeralattjáró-baleset áldozatait szállító konvoj előterében a szentpétervári Szerafimovszkoje temetőben 2019. július 6-án. Július 1-jén tűz ütött ki az orosz hadsereg tudományos kutatási célokat szolgáló mélytengeri merülőhajóinak egyikén, tizennégy tengerész életét vesztette, a többieknek sikerült megmenekülniük. Orosz hatósági vizsgálatok szerint az akkumulátorházban kiütött tűz okozta a szerencsétlenséget a nukleáris meghajtású tengeralattjárón.(Forrás: MTI/EPA/Anatolij Malcev)

2019. augusztus 8.-án, csupán pár hónappal a csernobili atomerőmű-baleset 33. évfordulója után, a történelem megismételte önmagát és Oroszországban, a Fehér-tenger partján újabb nukleáris baleset történt. A közelmúlt eseményei és a 33 évvel ezelőtt történtek számos hasonlóságot mutatnak. Úgy tűnik, mintha megállt volna az idő, az orosz hatóságok kísértetiesen hasonlóan kezelik a mostani helyzetet: nem adnak egyértelmű információkat, elhallgatják a Föderációt negatív színben feltűntető részleteket, míg a nemzetközi közvélemény érdeklődve figyeli a további eseményeket. Ennek köszönhetően sok kérdés kering a robbanás kapcsán, például ?Mi okozta a detonációt?? vagy ?Miért állítottak le két orosz nukleáris mérőállomást is a robbanás környékén?? illetve ?Mi tehát a valóság a történtekkel kapcsolatban??

Számos dolog volt ami hosszú távon foglalkoztatta a nemzetközi sajtót, így pedig rengeteg megalapozott vagy éppen megalapozatlan elmélet született a történtekkel kapcsolatban. Az, ami az összes közül a leginkább foglalkoztatta a nemzetközi közvélemény, hogy mi váltotta ki a robbanást. Vajon egy titkos atomkísérlet, egy egyszerű üzemi baleset vagy esetleg egy új fegyver félresikerült tesztelése váltotta ki a tragédiát. Jelen cikkemben azt az elméletet kívánom igazolni, miszerint a baleset egy új orosz szuperfegyver tesztelése során következett be.

A hivatalos orosz álláspontot a Védelmi Minisztérium közölte a balesetet követő napon, miszerint semmilyen radioaktív anyag nem került a környezetbe. Ezt azonban hamar módosították és az újabb nyilatkozatban már azt írták, hogy szakembereik ?egy rakéta részét képező radioizotóp energiaforrással kapcsolatos tevékenységet folytattak? egy tengeri platformon, amikor a robbanás bekövetkezett. Mint később kiderült katonai objektumban történt a baleset és egészen biztosan valamilyen új orosz fegyver tesztelése során halt meg, a Roszatom (Oroszországi Föderáció Atomenergetikai Konszern) öt, míg a Védelmi Minisztérium két munkatársa. Emellett sok további tényező bizonyította, hogy a kezdeti tagadás ellenére igenis nukleáris veszélyeztetettség áll fenn és valóban nagyléptékű a probléma.

Az első ilyen ?igazolás?, hogy a kérdéses területen a központi tudósítások szerint a nukleáris sugárzás általános mértékű volt, azonban sok helyi lakos saját mérőeszközével megközelítőleg hússzor akkora értékeket mért, mint ami a normális. Ennek köszönhetően akkora pánik lett úrrá az ott élőkön, hogy a környék összes jódkészlete elfogyott.  Az emberek magyarázatot vártak a kormánytól a történtekre. A válasz az Interfax hírügynökség publikációjának formájában érkezett, ami az Orosz Hidrometeorológiai Szolgálatra (Roszgidromet) hivatkozva arról számolt be, hogy egy valóban radioaktív gázfelhő szabadult fel, amely átvonulása miatt nőtt meg átmenetileg a radioaktív háttérsugárzás. A Roszgidromet augusztus 13-ai nyilatkozata szerint a gammasugárzás 4-16-szoros felerősödését okozó felhő stroncium-, bárium- és lantánizotópok bomlásának eredményeként jött létre. Az augusztus 8-án mért maximális érték óránként 1,78 mikrosievert volt, az óránként 0,11 mikrosievertes átlagos normál háttérsugárzás helyett. Ezt észlelhették a lakosok, azonban az értékek mára már normalizálódtak és stabilizálódtak Szeverodvinszkben.

A második fontos megállapítás az orosz kormány által tanúsított hozzáállás. Az Oroszországi Föderáció vezetése saját állampolgárjait is veszélybe sodorta annak érdekében, hogy elfedje a történtek komolyságát. Vélhetően a nyilatkozatot a lakosság megnyugtatásának céljából tették közzé, azonban annak a célnak is megfelelt, hogy igazolják, nem kell kitelepíteni a környező településeken élőket. Az evakuáció tehát nem történt meg, ezzel ellentétben mégis jelentek meg cikkek arról, hogy vonatokon szállítják el az embereket otthonaikból. Sőt azért, hogy a nemzetközi és hazai közhangulatot lecsillapítsák, lekapcsolták az esethez legközelebbi két sugárzásmérő állomást a Dubnat és a Kirovot arra hivatkozva, hogy kommunikációs és hálózati problémáik voltak. Így nem kellett az esetlegesen problémát jelentő információkat takargatni, formálni vagy a közvélemény számára ?megszépíteni?.

Mi több, a robbanást követően a hat sérültet ellátó kórházat sem értesítették arról, hogy nukleáris baleset áldozatait kezelik. Így a kezelőszemélyzet nem vette fel a rendelkezésükre álló sugárzásvédő felszerelésüket sem. Utólag százas nagyságrendben kellett megvizsgálni az egészségügyi dolgozókat, hogy milyen károsodás érte őket az eltitkolt sugárzás miatt. A vizsgálatok miatt állítólag titoktartási szerződést is aláírattak velük.
Ennek kapcsán kiemelt figyelmet kapott egy, a robbanásban megsérülteket ellátó orvos esete, akinek a szervezetében sugárzó cézium 137-es izotópot találtak. Tragikomikus jelleget kölcsönöz az esetnek, hogy a vizsgáltot végző szakértők azt állították nem az esemény, hanem az étkezési szokásai miatt lett sugárzó a férfi teste. Ezt azzal igazolták, hogy tudományosan bizonyított, a cézium 137-es nagy mennyiségben halmozódik fel gombákban, tengeri herkenytűkben és algákban. Így amikor Thaiföldön járt a doktor, feltehetőleg sugárzó fukushimai rákot ehetett ami magyarázza a sugárzás eredetét. Ennek az állításnak a valótlanságát azonban az az adat bizonyítja, hogy Fukushima és Thaiföld megközelítőleg 5000 km-re fekszik egymástól, így relatív csekély esély van arra, hogy a rák valóban fertőzött lett volna.

A harmadik megállapítás ami hitelt adott az elképzelésnek az, hogy valamilyen nukleáris tevékenység során történt a baleset az maga a sugárzás volt, annak tulajdonságai és mértéke. Nils Bohmer norvég nukleáris szakértő azt nyilatkozta a The Barents Observer portálnak ,hogy a megtalálható izotópok összetétele egyértelműen arra utal, nem egy izotópokat tartalmazó hajtómű, hanem egy (kisméretű) atomreaktor robbant fel.

?A bárium és a stroncium jelenléte mutatja, hogy a bomlástermékek nukleáris láncreakcióból származnak. Ez bizonyíték arra, hogy egy atomreaktor robbant fel? ? mondta Bohmer.

Ez azért különösen érdekes mivel két állítást is alátámaszt a történtekkel kapcsoltban, egyrészt mint említettem letagadhatatlanná teszi a robbanás nukleáris jellegét, másrészt pedig további következtetéseknek biztosít alapot. Az ilyen izotópos összetétel ugyanis teljesen más, mint a radioaktív hasadóanyagokat használó, kisméretű energiaforrások összetétele (északi-sarki világítótornyok, műholdak), sokkal inkább hasonlít egy kisméretű atomreaktorban fellelhető anyagösszetételre, mintha csak egy kisméretű atomreaktorról beszélnénk.

Ez megalapozottá teszi azt az állítást, miszerint Oroszországban a Vlagyimir Putyin elnök által először 2018-ban bemutatott Burevesztnyik (Skyfall) interkontinentális robotrepülőgép tesztelése történt.

A felismerés rendkívül aggasztó, hiszen ha az oroszok atomreaktoros cirkálórakétát építenek, az radikálisan lejjebb viszi az atomküszöböt, a balesetveszélyt is sokszorosára növelve. Mindemellett pedig a fegyverkezési verseny is új erőre kaphat a Nyugat és Oroszország között.

Összefoglalva, véleményem szerint ez az esemény is példázza, hogy miként próbálja meg Oroszország egyrészt leplezni, másrészt pedig elterelni a figyelmet saját felelősségéről az egyes események kapcsán. Illetve azt is bemutatja, hogy mennyi és milyen állami szintű eszközt állítanak annak szolgálatába, hogy elfedjék a valóságot nem csak a nemzetközi közvélemény, de még az orosz nép szeme elől is. A kormány számára a legfontosabb cél az volt, hogy a nyilvánosság számára ne derüljünk ki miért végezték a kísérleteket és ennek érdekében még több ember életét és egészségét is hajlandók voltak kockára tenni. Az idő és a technikák változnak, de a cél állandó maradt. Megtévesztés, ezt tartja szem előtt a kormány csak úgy, mint a jogelőd, a Szovjetunió idején.

Szerző: Haiszky Edina

Címlapkép: Orosz tengeralattjáró balesete. Szentpétervár, 2019. július 6.
Katonai rendész a Barents-tengeren történt tengeralattjáró-baleset áldozatait szállító konvoj előterében a szentpétervári Szerafimovszkoje temetőben 2019. július 6-án. Július 1-jén tűz ütött ki az orosz hadsereg tudományos kutatási célokat szolgáló mélytengeri merülőhajóinak egyikén, tizennégy tengerész életét vesztette, a többieknek sikerült megmenekülniük. Orosz hatósági vizsgálatok szerint az akkumulátorházban kiütött tűz okozta a szerencsétlenséget a nukleáris meghajtású tengeralattjárón.
(Forrás: MTI/EPA/Anatolij Malcev)

Kasmír önállóságának kérdése és aktualitásai

Szerző:
BSZK
-
0
Kasmíri konfliktus. Pesavar, 2019. szeptember 3.A Dzsamat-i-Iszlami pakisztáni iszlám párt aktivistái az indiai kormány ellen tüntetnek Pesavarban 2019. szeptember 3-án. Az indiai vezetés augusztus elején úgy döntött: megvonja Kasmír indiai fennhatóság alatt álló részének, a muszlim többségű Dzsammu és Kasmír államnak a különleges alkotmányos státusát, és két, szövetségi közigazgatás alatt álló területre bontja az államot. Kasmíron három ország, India, Pakisztán és Kína osztozik. India és Pakisztán 1947-es függetlenné válása után több háború robbant ki a terület birtoklásáért.(Forrás: MTI/EPA/Bilaual Arbab)

Ahogyan már korábban olvashattuk Kasmír kétségtelenül ?Egy forrongó tartomány?. Kellemes éghajlatú, vízben gazdag, élhető terület, ám múltjában és jelenében is nagyhatalmak érdekszféráinak csomópontja. Ezen belül rá is jellemző a társadalmi sokszínűség, ami önmagában hasítja a törésvonalat a társadalomba, így eredményezve a régiót érintő nyugtalanságot.

Míg a februári Pulawa városában történt támadást követő eseményeket (pakisztáni székhelyű terrorszervezetek bombázása és egy lezuhant indiai pilóta elfogása majd gyors visszaszolgáltatása Pakisztán által) úgy gondoltuk, csak a közelgő indiai választások kampányhangulata tüzelte fel, és számoltunk az indiai-pakisztáni kapcsolatok normalizálódásával. Mindezzel ellentétesen a kasmíri kedélyeket újabb lépés borzolta fel. Hatályon kívül helyezték az indiai alkotmány 370 és 35A cikkelyét.

Háttér

India és Pakisztán függetlenedésekor Kasmír hovatartozási kérdését népszavazásra kívánták bocsátani, amit azonban a vezetők érdektelensége és egy Pakisztán által szervezett támadás megakadályozott. Kasmír uralkodója Delhi segítségét kérve elfogadta az Indiához való csatlakozást, és a külügyhöz, védelemhez, valamint a kommunikációhoz kapcsolatos államügyek kezelését is a központi kormányra ruházta át.

Az indiai alkotmány 370. cikkelye részletezi Kasmír fent említett viszonyát Indiával. A 35A cikkely pedig gátolja a nem kasmíri személyek ingatlan vásárlását, letelepedését és közszférában való elhelyezkedését. Már július vége felé pletykák kaptak szárnyra, miszerint a központi kormány Kasmír autonómiájának megcsorbítására készül.

Események

Augusztus elején egy sor előkészítő lépésnek lehettünk tanúi. Az éppen zajló vallási zarándoklatot lefújták. Több ezer turistát és zarándokot utasítottak a régió mielőbbi elhagyására. A terrorveszélyeztetettségi szint, és a fegyveres erők létszámának növelése kiváltó oka, hogy a Pakisztán és India fennhatósága alatt álló Kasmír között húzódó de facto határvonalat (ellenőrzési vonal) több terrorszervezet is megtámadta. Ilyen a Harakat ul-Mujahidin, Jaish-e-Mohammed (akiknek a Pakisztáni táborát a későbbiekben lebombázta az indiai légierő) vagy a Lashkar-e Tayyiba. Ezek a terrorszervezetek azzal a céllal jöttek létre, hogy Pakisztán alatt egyesítsék Kasmírt.

Az indiai hatóságok továbbá korlátozták az internet elérést, a politikai vezetőket házi őrizet alá helyezték, iskolákat bezárták és mindenfajta gyülekezésnek gátat szabtak.
Végül augusztus 5-én a belügyminiszter Amit Shah bejelentette az indiai alkotmány 370 és 35A cikkelyének hatályon kívül helyezését.

A kialakult helyzetben mind a gazdaság, egészségügy, családi kapcsolatok válságba kerültek. Hisz a közintézmények zárva vannak, kijárási tilalom van életben, a turistákat, zarándokokat hazaküldték és a telekommunikáció korlátozása miatt az emberek csak külső segítséggel érik el a világ más pontjain élő szeretteiket.

Mindennek tetejébe megjelentek a hírek, miszerint az indiai katonák éjszakai razziák alkalmával zaklatják a lakosságot és a közbiztonsági törvény hatálya alatt tartóztatnak le embereket, ami lehetővé teszi, hogy akár 2 éven át őrizetben tartsák vádemelés nélkül.

Reakciók

A hír azonnal heves érzelmeket váltott ki. A hindu nacionalista BJP kormánypárt rögtön tűz alá került, hogy a lépés a régió társadalmi reformálását tűzi ki célul, így a muszlim lakosság hinduizálását, nagyobb léptékben pedig India homogenizálását.

Rahul Gandhi a legnagyobb ellenzéki párt, az Indiai Nemzeti Kongresszus vezető politikusa bár bírálta a kormány döntését, és azzal vádolta meg, hogy a helyi India-párti politikusok letartóztatásával helyet csinál a ?terroristáknak?, azzal egyetértett, hogy a kasmíri kérdés India belügye.

A BJP támogatói viszont örömmel vették, hogy a kormány elszánta magát a lépésre. Az RSS vezetője Mohan Bhagwa-t dícsérte Modi-t, hogy végre elszánta magát erre a ?bátor és szükséges? lépésre, és elindítják Kasmírt a fejlődés útján. Bhagwat kijelentette, hogy ezek a cikkelyek alapjaiban gátolják meg Kasmír integrációját, gazdasági fejlődését.

Amit Shah belügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy ezzel a lépéssel csak karnyújtásnyira van a régió békessége, hisz a megbúvó szakadár terrorszervezetek veszélyt jelentenek India nemzetbiztonságára.

Nemzetközi viszonylatban világszerte tüntetéseket váltott ki a lépés, amelyek szabad Kasmírt és a ?zsarnok fasiszta? Modi lemondását követelték. Ezekben is megvolt a kettősség, hisz a pont USA-ban tartózkodó Narendra Modi indiai kormányfő Donald Trump-al együtt részt vett a Howdy Modi! nevű rendezvényen, ahol több ezer támogatója várta, viszont a stadionon kívül ellentüntetők sorakoztak fel.

Az Egyesült Államok Kongresszusában meghallgatás is volt magáról a Dél-Ázsiában zajló helyzetről. Pakisztánt felszólították az országterületén működő, de szomszédos országokat támadó terrorszervezetek felszámolására. Indiát pedig a biztonsági és állampolgárai emberi jogait érintő intézkedései harmonizálására, arányosítására.

Az ENSZ Közgyűléshez intézett beszédében Modi nem tett említést Kasmírról, mivel, az India belügye, és mint ilyen, nem fogad el semmilye külső bírálatot. Ennek fényében Modi a terrorizmus elleni szövetkezést hirdette, és azzal érvet, hogy India nem a háborút, hanem Buddha békességét adta a világnak. Imran Khan pakisztáni miniszterelnök a Közgyűlés előtti felszólalásában vérfürdőt és népírtást emlegetve fogalmazta meg aggodalmait, és figyelmeztetett egy esetleges eszkaláció veszélyeiről a következőképpen: ?Ha egy konvencionális háború törne ki a két ország (India és Pakisztán) között bármi megtörténhet? Ez nem fenyegetés, hanem valós aggodalom.

Ezekkel a kemény szavakkal Imran Khan többek számára is hitelét vesztette, mivel Pakisztán se támogatója Kasmír függetlenségének, és szemet huny a kínai ujgurok elnyomása felett. Pakisztán egyedül maradt erős retorikájával, hisz a többi arab állam fontos kereskedelmi partnere Indiának.

Normalizálódás

Ugyanis október 15-től újraindul a turizmus és a mobilszolgáltatáshoz tartozó korlátozásokat is folyamatosan oldják fel. A helyiek ezek ellenére csendesen tiltakoznak a döntés ellen. A boltosok egyáltalán nem, vagy csak pár órára nyitnak ki, és a tömegközlekedés leállt. A fegyveres felkelőkkel való összetűzések még mindig gyakoriak (amiért újra korlátozták az SMS küldést), azonban Modi kijelentette: ?Biztosíthatlak benneteket, hogy nem kell egészen 4 hónap, hogy normalizálódjon az az abnormális helyzet, ami 40 éven át kitartott.?

Szeptember végén a kormány választásokat hirdetett október 24-re a Körzet Fejlesztési Tanács (Block Development Council) posztjaira. Az alapvetően kis politikai súllyal rendelkező választások most mégis nagy jelentőségre tettek szert. A nagy ellenzéki pártok bojkottálás céljából lemondtak a versengésről, arra hivatkozva, hogy a helyi politikusokkal háziőrizetben nem lehet valós eredményt elérni, így a döntés a független illetve a BJP jelöltek közt dőlt el. A választásokra vitt 280 körzetből, mindössze 81-ben nyert a kormánypárt jelöltje. Modi miniszterelnök Twitteren gratulált a győzteseknek és a kasmíri emberek demokrácia melletti elkötelezettségét látta a magas részvételiarányban. Ez a választás kétségtelenül egy kezdetet jelöl. Kasmír egy új fejezete kezdődött el, melyben szorosabban van fűzve Indiához, de ez nincs kifejezetten az ínyére.

A kiváltságos státusz megvonása további erőt adhat a helyi terrorszervezeteknek, ami okot ad a fegyveres erők nagyobb létszámának a térségben. Ezek után felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet India integráns részévé tenni ezt a régiót, ha még nagyobb lángokban áll, vagy legalábbis mi az ára a szorosabb viszonynak?

Szöveg: Kertai Zoltán Péter

Címlapkép: Kasmíri konfliktus. Pesavar, 2019. szeptember 3.
A Dzsamat-i-Iszlami pakisztáni iszlám párt aktivistái az indiai kormány ellen tüntetnek Pesavarban 2019. szeptember 3-án. Az indiai vezetés augusztus elején úgy döntött: megvonja Kasmír indiai fennhatóság alatt álló részének, a muszlim többségű Dzsammu és Kasmír államnak a különleges alkotmányos státusát, és két, szövetségi közigazgatás alatt álló területre bontja az államot. Kasmíron három ország, India, Pakisztán és Kína osztozik. India és Pakisztán 1947-es függetlenné válása után több háború robbant ki a terület birtoklásáért.
(Forrás: MTI/EPA/Bilaual Arbab)

EU hírfigyelő – 2019. szeptember

Szerző:
BSZK
-
0

Brexit

Szeptember 3-án újra összeült a brit parlament és megszavazták a következő nap napirendjét, ezzel átvéve a parlamenti ügymenet irányítását a kormánytól. A napirend megszavazása során több konzervatív párti képviselő szembeszállt Boris Johnson miniszterelnökkel. Ennek köszönhetően szerdán az alsóház elé került az a törvényjavaslat, amellyel megkötnék a kormányfő kezét, hogy elkerüljék a rendezetlen kilépést október 31-én. A tervezet szerint, ha október 19-ig nem fogad el a parlament egy új megállapodást, akkor a kormányfőnek újabb halasztást kellene kérnie az Európai Uniótól. A halasztás 2020. január 31-ig szólna a tervezet szerint, de ha az Európai Tanács más dátumot javasol, akkor azt a miniszterelnöknek két napon belül automatikusan el kell fogadnia, kivéve, ha az alsóház elutasítja azt. A tervezetet másnap el is fogadta az parlament alsóháza.

A miniszterelnök által indítványozott  előrehozott választás ötletét a hét folyamán kétszer is elutasította a parlament. A Konzervatív Párt pedig kizárta a 21 lázadó kormánypárti képviselőt a frakcióból ezzel a kormánypárt elveszítette a többségét az alsóházban. John Bercow házelnök szeptember 9-én, a parlament felfüggesztése előtti utolsó nap bejelentette, hogy október 31-én távozik tisztségéből. A parlament a felfüggesztés vége után fog dönteni az utódjáról.

Szeptember 11-én egy skót bíróság kimondta, hogy a parlament öthetes felfüggesztése törvénytelen. Megállapításuk szerint a miniszterelnök motivációja elsősorban a parlament munkájának akadályozása, és kormánypolitika zavartalan véghezvitele volt, ezért jogtalanul javasolta a királynőnek a parlament felfüggesztését. A skót bíróság döntése azonban nem jelentette a felfüggesztés végét.

Az Európai Parlament szeptember 18-ai plenáris ülésén hatalmas többséggel, 544 támogató, 126 ellenző és 38 tartózkodó szavazat mellett fogadtak el a képviselők egy jogilag nem kényszerítő erejű állásfoglalást. Eszerint a már megkötött brit kilépési megállapodás tisztességes és kiegyensúlyozott. Emellett az EP-határozat lehetőséget adott arra is, hogy az EU27 beleegyezhessen a Brexit harmadik halasztásába is. Az EP állásfoglalása azért lényeges, mert az esetleg módosított brit kilépési megállapodást neki is jóvá kell hagynia, mielőtt az hatályba lépne, valamint az uniós állam- és kormányfők októberi csúcstalálkozója előtt megerősíti, hogy a Parlament továbbra is támogatja a jelenlegi uniós álláspontot.

Ezt követően, szeptember 19-én a brit kormány hivatalos írásbeli javaslatokat nyújtott be az EU-nak a már megkötött kilépési szerződés módosítására. További javaslatok benyújtására szeptember 30-ig volt lehetősége a briteknek.

,,Dokumentumok érkeztek az Egyesült Királyságtól, és ezek alapján ma és holnap technikai megbeszéléséket fogunk folytatni a vámokra, a késztermékekre, illetve az egészségügyre és növényegészségügyre vonatkozó szabályok bizonyos aspektusairól.??- tájékoztatott Mina Andreeva, az Európai Bizottság szóvivője.

A brit legfelsőbb bíróság szeptember 24-én megerősítette a korábbi megállapítást és törvénytelennek minősítette a felfüggesztést. Másnap már össze is ült a parlament alsóháza, hogy folytassák a munkát. Boris Johnson miniszterelnöknek az ENSZ Közgyűléséről kellett hazautaznia, hogy a parlamentben feleljen a képviselők kérdéseire. Az alsóházban komoly vita alakult ki a képviselők között. A kormányfő felszólította az ellenzéki Munkáspártot, hogy nyújtsanak be bizalmatlansági indítványt ellene és tartsanak előrehozott választásokat. A Munkáspárt vezetője szerint ez csak akkor valósulhat meg, ha a miniszterelnök halasztást kér a kilépésre. Ez utóbbi szcenárió egyre valószínűbb, ugyanis a parlament többség elveszítése után a parlament valószínűleg nem fogja elfogadni a brexit-megállapodást október 19-ig.

Szomszédságpolitika

Moldova

Szeptember 5-én az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini találkozott Igor Dodonnal, a Moldovai Köztársaság elnökével, hogy megvitassák az ország legújabb fejleményeit és a kritikus reformok végrehajtásának szükségességét. A találkozó során a főképviselő asszony kihangsúlyozta az EU elvárásait a moldovai hatóságok irányába. Különös fontossággal bír igazságszolgáltatás reformja és korrupció elleni küzdelem. A nyár eleji békés hatalomátadást követően az Európai Unió engedélyezte néhány támogatás folyósítását, de továbbra is fokozottan ügyel a moldovai helyzet alakulására.

Ukrajna

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság előző elnöke szeptember 3-án levelet küldött az ukrán újonnan megválasztott miniszterelnöknek, Oleksiy Honcharuknak, amelyben gratulált a politikus miniszterelnöki kinevezéséhez, valamint biztosította, hogy az Európai Unió továbbra is támogatja Ukrajnát. Emellett a Bizottság elnöke kiemelte, az EU sosem fogja elismerni a Krím-félsziget illegális annexióját.

Az Európai Bizottság szeptember 5-én Elmar Brokot, az Európai Parlament volt tagját kinevezte Jean-Claude Juncker volt bizottsági elnök Ukrajnával kapcsolatos különleges tanácsadójává. Elmar Brok az Ukrajnával fenntartott kapcsolat stratégiájával és prioritásaival kapcsolatban segíti tanácskozásaival a bizottsági elnököt, az ez év eleji elnöki és parlamenti választások tükrében. Emar Bork 15 éves tapasztalattal rendelkezik az Európai Parlament Külügyi Bizottságának (AFET) elnökeként. Brok fontos szerepet játszik az új kormányhoz fűződő kapcsolatok kialakításában, valamint az új közigazgatás prioritásainak és preferenciáinak meghatározásában az EU-val fenntartott kapcsolatok terén. Munkája során Elmar Bork szoros kapcsolatban marad az EP Ukrajnáért felelős tagjaival.

Az EU szóvivője szeptember 9-én nyilatkozatban reagált az Oroszország által Ukrajna Krím-félszigeten szervezett helyi választásokra. Helyi és regionális választásokat tartottak az Orosz Föderációban és a Krím-félszigeten szeptember 8.-án. A nyilatkozat kifejti, hogy az EU továbbra is ellenzi a Krím annektálását és a nemzetközi jog megsértését, ezért nem ismerik el a választásokat a Krím-félszigeten. Végezetül a szóvivő kijelentette, hogy az Európai Unió továbbra is változatlanul támogatja Ukrajna területi integritását és szuverenitását.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szeptember 7-én reagált az Oroszország és Ukrajna közötti fogolycserére. „Végre! Oleg Sentsov és ukrán tengerészek szabadon bocsátása enyhülés érzetével tölt be engem. Továbbra is sürgetem Oroszországot, hogy engedje szabadon minden politikai foglyot, és tartsa tiszteletben Ukrajna területi integritását” – írta a politikus Twitteren. Federica Mogherini az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője szintén kommentálta a fogolycsere hírét. Közleményében kifejtette, a fogolycsere létrejötte szakemberek,aktivisták és a civil társadalom elszánt munkájának eredménye.

Grúzia

Az EU szóvivője szeptember 26-án nyilatkozatot adott ki Grúzia és Oroszország külügyminisztereinek találkozója után: ?A ma reggeli a grúziai külügyminiszter, David Zalkaliani és az Orosz Föderáció külügyminisztere, Szergej Lavrov közötti találkozó fontos alkalmat jelentett a regionális biztonsági kérdések megvitatására, és a grúz-orosz feszültségek csökkentésére? – mondta az EU szóvivője. Az Európai Unió teljes mértékben támogatja a békés vitarendezésre való törekvéseket és az EU megfigyelő misszió keretében továbbra is nemzetközi jelenlétet biztosít a térségben.

Örményország

Katarína Mathernová, az Európai Bizottság szomszédsági és bővítési tárgyalásokkal foglalkozó főigazgató-helyettese a múlt héten Örményországba látogatott, ahol találkozott Nikol Pashinyan miniszterelnökkel. A találkozó során a felek megvitatták az EU és Örményország közötti kapcsolatokat és az EU továbbra is elkötelezett az örményországi reformprogram végrehajtásának elősegítése mellett.

Koszovó

Vincenzo Coppola a Civil Műveletek Parancsnoka tett látogatást Koszovóban, ahol az Unió Jogállamiság Misszió, az EULEX vezetői csapatával és nemzetközi képviselőkkel találkozott. 2018 szeptembere óta ez Coppola harmadik látogatása, melynek a jelenlegi politika, biztonsági és jogállamisági kérdések mellett a 2018-2020-as mandátum végrehajtásának támogatásáról is szó esett.

Regionális politika

Az EU állásfoglalásában kifejtette, hogy az izraeli hatóságok ciszjordániai cselekedetei nemzetközi jogba ütköznek, és Izraelnek, mint megszálló hatalomnak teljesítenie kell a nemzetközi humanitárius jogi kötelezettségeit. Mindezek ellenére, az izraeli kormány szeptember 15-én elfogadott egy új telepet létrehozó javaslatot. Az EU továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Izrael mindezen tevékenysége az elfoglalt Jordán területen és Kelet-Jeruzsálemben jogellenes. Továbbá, az Unió felszólítja Izraelt ezen cselekedeteinek beszüntetésére és a 2001 márciusa óta létrehozott előretolt állások felszámolására. Az Unió továbbra sem ismeri el az 1967-es határok megváltoztatását, és a kialakult helyzetet kiemelt figyelemmel kíséri.

Szeptemberben az INTERPOL és a MENA-térség országainak együttműködése tovább folytatódott. Fathi Bashagha, Líbia belügyminisztere Lyonban találkozott Jürgen Stockkal, az INTERPOL igazgatójával, hogy megvitassák a bűnügyi és biztonsági problémákat. A találkozón többek között szó esett az emberkereskedelemről, az embercsempészetről és a bűnüldözési hatóságok kapacitásépítéséről is. A találkozó legfontosabb témája, az INTERPOL Tripoli Nemzeti Központi Hivatala volt, amelyen keresztül folyik a folyamatos információcsere az mediterrán térségben zajló embercsempészet mögött álló szervezetekről.

Ralph Tarrafot nevezték ki az EU libanoni nagykövetének. Tarraf egy igen kihívásokkal teli időszakban érkezett, így biztosította a libanoni felet az EU és az ország közötti hosszú és bizalommal teli közös történelmen alapuló, erős partnerségi kapcsolatról. Elmondta, hogy az Unió továbbra is elkötelezett Libanon és a libanoniak legsürgetőbb szükségleteinek megoldásában. Emellett, szeptember 27-én, Saad Hariri, libanoni miniszterelnökkel is találkozott, ahol mindketten kifejezték elkötelezettségüket a közös munka iránt.

Az EU NAVFOR Szomália missziója nyújtott segítséget az ENSZ ?World Food Program? hajóinak a területen való biztonságos átkelésére.  A program partnereként a misszió kíséretére a térségben előforduló kalózkodás, rablás veszélye miatt volt szükség.

Szeptember 14-én dróntámadás érte az Aramco szaúd-arábiai olajvállalat legnagyobb kőolaj-finomító létesítményét. A jemeni húszi lázadó csapatok ugyan magukra vállalták a támadás elkövetését, azonban az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia az iráni kormányt gyanúsítják. Az Európai Unió tagállamai  szintén elítélték a támadást, ugyanakkor felhívta a felek figyelmét a visszafogottságra és a feszültség enyhítésére, ugyanis elkövetők kiléte egyelőre bizonytalan. Az Európai Külügyi Szolgálat rövid közleménye szerint tisztázni kell  a tényeket és meg kell határozni, hogy ki a felelős a támadásért. Angela Merkel német kancellár és Boris Johnson brit miniszterelnök telefonos megbeszélésük során megállapodtak abban, hogy erre a támadásra közösen kell reagálniuk, valamint Emmanuel Macron francia elnök szakértőket küldene az ügy kivizsgálására.

Szankciós politika

Ukrajna

Az Európai Unió Tanácsa hat hónappal meghosszabbította az Ukrajna területi integritását, szuverenitását fenyegető intézkedések ellenében kivetett szankciókat 2020. március 15-ig. A korlátozások hatálya alá jelenleg 170 személy és 44 szervezet esik. Az ukrán válságra reagálva az EU az orosz gazdaság bizonyos ágazatait érintő további korlátozásokat vezetett be, amelyek 2020. januárjáig maradnak érvényben, illetve a Krím-félsziget és Szevasztopol annektálása miatt, csak e két területre vonatkozó, további szankciókat rendelt el 2020. június 23-ig.

Venezuela

A Tanács a venezuelai biztonsági erők és hírszerzési szervek további 7 tagját vette jegyzékébe, így összesen 25 személyre emelkedett a szankciók hatálya alá vont személyek száma. A jegyzékben szereplő személyek kínzásokkal, valamint emberi jogok megsértésének súlyos formáival hozhatók kapcsolatba. Az országban eluralkodó jogsértések a demokratikus intézmények leépüléséhez és a demokrácia gyengüléséhez vezetnek. Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa, jelentésében kiemelte, hogy a biztonsági erők fogságában júniusban elhunyt a venezuelai korvettkapitány, Acoste Arévalo halála egyértelműen visszavezethető az elszenvedett vallatásokra és kínzásokra.

Összeállította: Berkes Rudolf

Növekvő fenyegetések a kibertérben, fókuszban Észak-Korea

Szerző:
BSZK
-
0
Phenjan, 2019. december 30.A KCNA észak-koreai állami hírügynökség által közreadott képen Kim Dzsong Un észak-koreai vezető, a Koreai Munkapárt első titkára beszédet mond a párt központi bizottságának plenáris ülésén, Phenjanban 2019. december 29-én. Kim Dzsong Un kijelentette, hogy országa súlyos gazdasági helyzetben van, és azonnali intézkedéseket szorgalmazott a helyzet javítására.(Forrás: MTI/EPA/KCNA)

A nemzetközi közbeszédben egyre nagyobb érdeklődésre tesznek szert a kiberteret érő támadások, a kiberbiztonság, információbiztonság. A viszonylag új kihívások sokszínűségük miatt is nagyobb figyelmet kapnak. A támadó lehet úgynevezett magányos hacker, hacker csoport, de gondolhatunk akár a Szentpétervári ?troll farmra? (Internet Research Agency) is, mint veszélyforrás. A támadások lehetnek magánjellegűek (ezek talán nem kapnak akkora figyelmet a médiában) illetve állami megbízásúak, de ezek között is nehéz különbséget tenni. A támadások következményei nehezen mérhetők, szankcionálásuk kérdéses.

A kiberbiztonság egy több sebből vérző területe a nemzetközi kapcsolatoknak, azonban arról konszenzus van, hogy az egyik legnagyobb probléma, hogy az információtechnológia sokkal gyorsabban fejlődik, mint annak védelmi képességei, ez pedig a rendszerek interdependenciája miatt még nagyobb sebezhetőséget jelent, felerősítve a károkat.

Az alábbi, észak-koreai példa a bankszektor sebezhetőségét mutatja be.

Egy nyáron kiadott ENSZ jelentés szerint Észak-Korea széleskörű és szofisztikált kibertámadást hajtott végre 17 ország ellen az utóbbi években. Többek között India, Banglades, Chile, Vietnám, Costa Rica, Guatemala, Kuwait, Tunézia és a Dél-Afrikai Köztársaság voltak a támadás elszenvedői. De Szlovénia és Lengyelország is Phenjan célpontjai között voltak. Némely államokat többször is ?megtámadtak?. A legsúlyosabb károkat a hackerek Dél-Koreának okozták, ahol a támadók leginkább a kriptovalutaváltási folyamatokra koncentráltak, a legtöbb ilyen jellegű folyamatot Dél-Koreában a Bithumb bonyolítja, melyet 2017 óta érnek folyamatos támadások, több millió dolláros károkat okozva.

A kár nagyjából két milliárd dollár nagyságú, melyet Phenjan a ballisztikus rakétaprogramjának fejlesztésére használ. Kim Dzsongun szerint a kiberhadviselés csupán eszköz amely Észak-Korea fontosabb területét, nukleáris arzenáljának fejlesztését hivatott segíteni.

Az ENSZ jelentése harmincöt bejelentett esetet vizsgál, amelyeket az adott bizottság úgy kezel, mint a szankciók megsértésére tett kísérletek. A jelentés három fő akcióra bontja a hackerek tevékenységét:

  • Különböző pénzügyi intézmények, pontosabban a Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication), ismertebben SWIFT rendszer elleni támadás, amely a különböző bankok közötti utalásokért felel.
  • Kriptovaluta lopások valutaváltás és a felhasználás során.
  • Kriptovaluta bányászat. A jelentés kriptolopási kísérletekről is beszámol, mely során olyan vírust telepítenek az adott számítógépre, mely saját forrásait felhasználva kriptovalutát generál, az úgynevezett ?Monero?-t, amelyet az Independent egy alternatív bitcoinnak nevez. Az egyik vírust megvizsgálva a jelentés szerint az így megszerzett fizetőeszközt a phenjani Kim Ir Szen Egyetem területén található szerverekre küldi.

A kriptovalutaváltás elleni támadásokat nehezebb nyomon követni, hiszen a terület kevesebb kormányzati szabályozásnak van alávetve, mint a hagyományos bankszektori tevékenységek. A támadásokhoz elegendő egy számítógép és internetkapcsolat, viszont ?alacsony kockázat mellett magas hozamot?? ígérnek. Az észak-koreai hackerek az egyik országban bejutottak az ATM rendszer infrastruktúrájába, majd arra kártékony vírust telepítettek, amely megbénította a tranzakciók feldolgozását. Ezzel öt óra alatt húsz különböző országot elérve, nagyjából tízezer pénzfeldolgozási folyamat vált elérhetővé a hackerek számára. A népszerű üzleti közösségi hálózatot, a LinkedIn-t is felhasználva munkákat ajánlottak különböző banki dolgozóknak, további adatszerzés céljából.

Észak-Korea már több szankciót is életbe léptettek, többek közt a kőolaj-és finomított kőolajtermékek, szén, vas, ólom importra kiterjedően. Többek között ezért is használnak olyan alternatív pénzszerzési lehetőségeket, mint a bemutatott, átfogó kibertámadások.

Phenjan természetesen tagadja a vádakat, nyilatkozatuk szerint az Egyesült Államok terjeszti a hamis állításokat, mely az Észak-Korea elleni kampány része, hogy igazolni tudja az ország elleni szankciókat.

Írta: Kiss Tamara

Címlapkép: Phenjan, 2019. december 30.
A KCNA észak-koreai állami hírügynökség által közreadott képen Kim Dzsong Un észak-koreai vezető, a Koreai Munkapárt első titkára beszédet mond a párt központi bizottságának plenáris ülésén, Phenjanban 2019. december 29-én. Kim Dzsong Un kijelentette, hogy országa súlyos gazdasági helyzetben van, és azonnali intézkedéseket szorgalmazott a helyzet javítására.
(Forrás: MTI/EPA/KCNA)

NATO-NETto Hírfigyelő – 2019. szeptember

Szerző:
BSZK
-
0
forrás: https://foter.com/explore/search/?q=NATO

Partnerkapcsolatok:

  1. 09. 05. ? NATO tisztviselők látogattak Izraelbe megvitatni a jelenlegi és jövőbeli együttműködésüket (Szilágyi Laura)

Camille Garnd, a NATO védelmi beruházásokért felelős helyettes főtitkára, Tel Avivba és Jeruzsálembe látogatott, hogy az izraeli tisztviselőkkel megvitassa a Szövetségesek és Izrael közti, folyamatban lévő gyakorlati együttműködés állását és a mediterrán régió jelenlegi helyzetét.

A találkozók keretein belül többek közt szó esett a regionális biztonsági kihívásokról, fegyverzet ellenőrzésről, kibervédelemről és kutatás-fejlesztésről.

Izrael több, mint 20 éve kiemelt partnere a NATO-nak, s aktív tagja a NATO Mediterrán Párbeszéd fórumának. Napjainkban az ország és a Szövetségesek közti együttműködés szorosabb, mint valaha: egészen a kibervédelemtől, a non-proliferáción át, a terrorizmus elleni harcig terjed.

      2019. 09. 05. ? Főtitkár: A Moldovai Köztársaság szoros partnere a NATO-nak (Gönczi Róbert)

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára a NATO brüsszeli központjában üdvözölte kedden (2019. szeptember 5.) Igor Dodont, a Moldovai Köztársaság elnökét. Stoltenberg kiemelte, hogy az elmúlt 25 évben megerősödött a partnerkapcsolat a szervezet és a kelet-európai ország között, mely megnyilvánult a NATO segítségnyújtásában is, melynek köszönhetően stabil intézményeket és jó kormányzást sikerült létrehozni az országban. A Főtitkár kiemelte, hogy a NATO tiszteletben tartja Moldova alkotmányos semlegességét, de mindemellett támogatják függetlenségét és szuverenitását.

  1. 09. 06. ? A NATO Főtitkár és a szövetséges erők európai parancsnoka Irakban (Kertai Zoltán Péter)

Az új kiképzési küldetéssel kapcsolatos részletek megtárgyalására érkezett meg szeptember 16-án Bagdadba a Főtitkár. Útja során Jens Stoltenberg meglátogatott egy sor, a NATO által támogatott katonai kiképzőintézetet, és találkozott a kihelyezett NATO parancsnokokkal. Mindezen erőfeszítések hozzájárulnak, hogy az iraki fegyveres erők és intézmények hatékonyan működjenek, így elkerülhető a Szövetségre veszélyt jelentő nemzetközi terrorista szervek visszatérése.

Műveletek:

  1. 09. 03. ? Több, mint 40 hajó gyakorlatozott a Balti-tenger északi partvidékénél (Szilágyi Laura)

Tizennyolc nemzet, 3000 katona, és több, mint 40 hadihajó vett részt a szeptember 3-a és 19-e között megrendezésre került balti-tengeri gyakorlatban. A műveleteket a dán szorosokban, Kiel és Bornholm térégében tartották meg.

A hat NATO tagállammal határolt Balti-tenger létfontosságú a NATO számára. Sajnos a régió biztonsági környezete leromlott a 2014-es krími annexió óta. Válaszul az orosz agresszióra a Szövetségesek megnövelték a légi és haditengerészeti járőrök létszámát a térségben, 4500 katonát bevetve Észtország, Lettország, Litvánia és Lengyelország területén.

A ?Northern Coasts? gyakorlatot először 2007-ben rendezték meg, s azóta éves rendszerességgel tartják meg. Az idei forgatókönyvben egy, a régióban elhelyezkedő, kitalált ország fogalmazott meg területi követeléseket balti-tengeri szigetekkel szemben, valamint haditengerészetét használva korlátozta a szabad hajózást. Vele szemben a NATO erők légvédelmi, tengeralattjáró-elhárító, aknamentesítő műveleteket hajtottak végre.

  1. 09. 08. ? A NATO szövetségesek és az Engineer Thunder 2019 (Haiszky Edina Julianna)

2019 szeptember 4. és 13-a között rendezték meg, az Engineer Thunder 2019 névre keresztelt gyakorlatot Litvániában, Padradéban. A gyakorlaton részt vettek a NATO Megerősített Előretolt Jelenlétének (Enhanced Forward Presence, EFP) alkalmazottai, továbbá számos hadmérnök az Amerikai Egyesült Államokból, Lettországból és Lengyelországból. Az esemény lehetőséget biztosított a hadseregek számára, hogy teszteljék mérnöki képességeiket és felmérjék lehetőségeiket, szükségleteiket. A hadmérnökök számos feladatot láttak el, többek között megerősítették csapataik védelmi állásait és megsemmisítették az ellenségét, továbbá segítették katonáik tájékozódását, hogy jussanak át sűrű erdőkön vagy akár folyókon.

Konferenciák:

  1. 09. 03. ? Kiberbiztonsági szimpózium (Haiszky Edina Julianna)

Idén kerül megrendezésre 15. alkalommal a NATO legnagyobb kiberbiztonsági konferenciája, a NATO Információbiztosítási Szimpózium (NIAS). A rendezvény főszervezője a NATO Kommunikációs és Információs Ügynöksége (NCI) szervezésében, 2019. október 15-17-e között tartják a belgiumi Mons-ban. A három napos konferencia különösen fontos lehetőségeket kínál, ugyanis itt alkalom nyílik a leghatékonyabb gyakorlatok megvitatására, a véleménycserére és innovatív megoldások kifejlesztésére.

A szimpózium fő témája a ?Digitális átalakulás: okos eszközök az okos döntésekért.?, melynek keretében megvitatják, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása hogyan támogatja vagy éppen nehezíti a NATO missziók feladatvégrehajtását. Továbbá napirendre kerülnek majd olyan témák, mint a hagyományos és modern információ- és misszióbiztosítási technikák, az adat, mint stratégiai erőforrás védelme és ezen a területen a NATO tagállamok közötti együttműködés megerősítése.

A résztvevők között lesznek döntéshozók, tudósok és az iparágak szakemberei is, így a NATO főtitkár-helyettese Antonio Missiroli, illetve a NATO a Nőkért, Békéért és Biztonságért képviselője Clare Hutchinson megerősítést és megoldásokat vár a fent említett témákban.

  1. 09. 06. ? A NATO diplomatái és szakértői Rigában vitatják meg a Szövetség nukleáris elrettentését érintő kérdéseket (Györgyi Dominika)

Magasrangú diplomaták, szakértők, tudósok és NATO-tisztviselők találkoztak Rigában 2019. szeptember 5-én, hogy megvitassák a Szövetség európai nukleáris elrettentési és védelmi képességét Oroszország destabilizáló tevékenysége és hadseregfejlesztése tükrében.

A NATO évente rendezett Nukleáris Politikai Szimpóziuma számos védelemhez kapcsolódó témát érint, ideértve az elrettentési és védelmi képességek megerősítését, a fegyverzetellenőrzési célokat és a Szövetség nukleáris politikájának prioritásait.

?Ez a szimpózium kihívásoktól terhes időben zajlik. (?) Alkalmazkodnunk kell az új biztonsági környezethez.? – nyilatkozta Jessica Cox, a kétnapos esemény elnöke. Kiemelte az INF Szerződés felmondását, s ezzel kapcsolatban külön hangsúlyt fektetett Oroszország nukleáris fejlesztéseire és retorikájára.

A konferenciát 1992 óta évente tartják, azonban most került először Lettországban megrendezésre. A napirend fő pontjai között Oroszország nukleáris stratégiája, az új technológiák térhódítása, a fegyverzetellenőrzés és az Atomsorompó-szerződés jövője szerepelt. A NATO elkötelezett a nukleáris fegyverek nélküli világhoz szükséges körülmények megteremtése mellett: a hidegháború vége óta a rendelkezésre álló nukleáris fegyverei száma mintegy 90%-kal csökkent Európában, ugyanakkor világossá tette, hogy nukleáris szövetség marad, amíg nukleáris fegyverek léteznek. A biztonsági környezet változásával lépéseket tett annak érdekében, hogy nukleáris elrettentőképessége továbbra is hatékony maradjon.

Belső változások:

  1. 09. 29. ? Belgium, Csehország, Dánia vállalja a NATO légvédelmi rendészeti feladatait (Németh Csenge)

Szeptembertől, a NATO légtér ellenőrző missziójának keretein belül, belga, cseh és dán vadászrepülőgépek kezdtek járőrözni a Balti országok légterében.

A belga és a dán légierőt a litvániai Šiauliai repülőtérről irányítják. Őket négy cseh Grippen repülőgép támogatja az észtországi Amari légibázis jóvoltából. A feladat általános vezetője a belga légierő.

„Ez egyértelmű példája a Szövetség összetartásának ” – nyilatkozta Oana Lungescu, a NATO szóvivője. ?Az elmúlt években jelentősen megnövekedett az orosz katonai légi tevékenység a régióban. A NATO repülőgépek rendszeresen fognak el a határokhoz közel repülő orosz katonai repülőgépeket, amelyek nem követik a nemzetközi légiközlekedés-biztonsági előírásokat – például repülési tervek benyújtását és a légiforgalmi irányítás kommunikációját.?

A NATO szóvivője hozzátette, a térségben lévő NATO erők mindig bevetésre készek.

A három egység május óta a térségben járőröző magyar, brit és spanyol légierő egységeket váltotta fel. A NATO balti légi rendészeti misszióját 2004-ben indították, miután Lettország, Litvánia és Észtország csatlakozott a szövetséghez. Azóta a Szövetségesek felváltva védik a baltikum légterét, mivel a három balti ország nem rendelkezik saját vadászrepülőkkel. A NATO balti légiközlekedési küldetésének központi célja a NATO légtér integritásának megőrzése és védelme.

     2019. 09. 17. ? Új NATO parancsnokság (Kertai Zoltán Péter)

A németországi Ulm városa ad otthont az új NATO parancsnokságnak. Ez is növeli az elrettentést és a védelmet, ami a megváltozott műveleti környezetre adott válasz része. Az új parancsnokság segíti, összehangolja és felgyorsítja a NATO csapatok mozgását. A parancsnokság felállításának egy 2018-as döntés az alapja, melyben a NATO védelmi miniszterei rendelkezett egy Virgina állam beli, norfolki északatlanti parancsnokság és egy németországi, ulmi támogató és logisztikai parancsnokság felállításáról. Az ulmi bázis teljes személyzettel 160 főt fog foglalkoztatni, ami egy válsághelyzetben 600 főre is duzzadhat.

Összeállította: Szilágyi Laura, Gönczi Róbert, Kertai Zoltán Péter, Haiszky Edina Julianna, Györgyi Dominika, Németh Csenge

Belpolitikai instabilitás Mianmarban: a tűzszüneti tárgyalások kérdése

Szerző:
BSZK
-
0
Drogmegsemmisítés Mianmarban. Rangun, 2020. június 26.Védőfelszerelést viselő rendőr, miel?tt nagy mennyiség? kábítószert semmisítenek meg Rangunban 2020. június 26-án, a kábítószer elleni küzdelem világnapján. A mianmari hatóságok mintegy 839 millió amerikai dollár (264 milliárd forint) összértékű különböz? drogot semmisítettek meg a kábítószer-ellenes világnap alkalmából. Ez a szám közel a háromszorosa a tavalyinak.(Forrás: MTI/EPA/Lynn Bo Bo)

2019. augusztus 15-én a Testvériség Szövetségének (Brotherhood Allience) nevezett, etnikai fegyveres csoportokból álló trió összehangolt támadásokat hajtott végre Mianmar Mandalay régiójában és San Állam területén, tizenöt rendőr és katona életét követelve. Azóta a szakadár terület északi részén naponta ismétlődnek az összecsapások, mindkét fél számára jelentős veszteségeket okozva, mind a harcoló felek, mind a polgári áldozatok tekintetében. A Szövetség – amely magában foglalja az Arakán Hadsereget (AA), a Ta’ang Nemzeti Felszabadítási Hadsereget (TNLA) és a Mianmari Nemzeti Demokrata Szövetség Hadseregét (MNDAA) ? állítása szerint a támadásokat a Rakhine, és San Államban északi részén tapasztalt katonai agresszióra válaszul indították. A három csoport korábban már megkezdte a kétoldalú tűzszünetek kialakítását célzó tárgyalásokat a kormánnyal, amelyek lépésként szolgálhattak volna az átfogóbb békefolyamathoz. Irreális igényeik azonban aláássák a párbeszédet, a támadások pedig a kormány által javasolt feltételek ? a csoportok elmúlt öt év alatt szerzett területeinek feladása – elutasítását jelentik.

A konfliktus nem napjainkban kezdődött, azonban még mindig áldozatokat követel. A san népcsoport i.sz. X. század idején érkezett a területre, ahol széles körű autonómiával rendelkeztek, a bamarok (Mianmar lakosságának többsége, ?államalkotó nemzetiség?) vazallusaiként saját identitásukat, nyelvüket és hagyományaikat is megőrizték. Ez ad számukra alapot az elszakadásra, illetve a saját, San Államok kialakítására, valamint az 1948-ban kapott autonómiára vonatkozó garancia. Ebben az évben a népcsoport azzal a feltétellel csatlakozott az alakuló Burmai Unióhoz, hogy tíz éven belül felülvizsgálatra kerül az uniós szerződés, ezt követően pedig szabadon dönthetnek az önállóság kérdésében. Felülvizsgálatra nem került sor, azonban a törekvések nem csillapodtak: az ország keleti részén, az Arany Háromszög (drogtermesztésről és kereskedelemről híres-hírhedt terület Laosz, Mianmar és Thaiföld határán) dobjain pedig kialakították a San Államot, mely egyben Mianmar legnagyobb államalkotó régiója. A térségben jelentős a transznacionális szervezett bűnözői hálózatok befolyása, főként a virágzó kábítószertermesztés- és kereskedelem szempontjából.

Az augusztus 15-i támadások a mianmari katonai kiképző akadémiát, a rendőrség autópályán haladó előőrsét, egy katonai zászlóaljat és egy kábítószer-ellenőrző pontot értek, a mianmari katonaság álláspontja szerint egy korábbi drograzzia megtorlásaként. A támadások inkább a Mianmar nemzeti békefolyamata során régóta fennálló feszültségeket tükrözik a Testvériség Szövetsége tagjainak státuszát illetően. Csak a 2015-ben bevezetett országos tűzszüneti megállapodás aláírói vehetnek részt a kormánnyal folytatott politikai tárgyalásokon, melyek célja az államszövetség belső konfliktusainak megszüntetése. Az elmúlt öt év során a mianmari katonaság (és a polgári kormány is) azonban kizárta a fent említett három csoportot ebből a folyamatból, szigorú előfeltételeket teremtve az országos tűzszünet aláírásáról szóló tárgyalásokhoz.

A támadások provokatív jellege miatt a katonaság a várakozásokkal ellentétben nem a komoly megtorlásra fektette a hangsúlyt, hanem a kritikus infrastruktúra biztosítására és a kínai határhoz vezető autópálya újbóli megnyitására fókuszált, valamint meghosszabbította egyoldalúan a tűzszünetet 2019. augusztus 31-től szeptember 21-ig. A kormány delegációja folytatta a korábban kezdett tárgyalásokat a csoportokkal, üléseiket augusztus 31-én és szeptember 17-én tartották. A Testvériség Szövetsége szeptember 9-én bejelentette egy hónapos tűzszünetét, de kilátásba helyezte a megtorlást, amennyiben támadás éri. Kína, amely erős befolyással bír a határmenti területek és néhány népcsoport felett, szintén ösztönzi a párbeszédet és a feszültségek csökkentését.

A mianmari hadsereg dönthet csapásmérés mellett, noha az súlyos következményekkel járna a térség polgári lakosságát illetően, különös tekintettel Ta’ang (más néven Palaung) etnikai népességre, mely a kormányzati erők gyanúja szerint a TNLA társadalmi bázisa. Mind a mianmari hadseregnek, mind a támadásokért felelős triónak számlájára írható az emberi jogok megsértése, érkezett jelentés válogatás nélküli lövésekről, a helyi segélycsoportok és lakosság járműveit érő rajtaütésekről. Lakók ezrei menekültek otthonaikból, néhányan előzetesen tartva az áldozattá válástól, az eleve korlátozott humanitárius segítségnyújtás pedig valószínűleg nehezebbé válik.

A jövőbeli összecsapások kiküszöbölhetők lehetnek, ennek első lépése az egyoldalú tűzszünet meghosszabbítása és a Testvériség Szövetségének bejelentése saját egyoldalú tűzszünetéről, azonban a feleknek továbbra is tárgyalniuk kell a kétoldalú tűzszünet elérése érdekében. Ezen túlmenően a humanitárius segélyek biztosítása, területi kérdések rendezése, a tűzszünet térben és időben történő kiterjesztése, illetve Kína határozott fellépése csökkentheti a polgári áldozatok számát, a további erőszak valószínűségét és javíthatják a békefolyamat előrehaladását.

Az augusztus 15-én, San Állam északi részén indított támadások merészségükben szokatlannak tekinthetők, céljuk a kétoldalú tűzszüneti tárgyalások visszaállítása volt. A mianmari fegyveres erők válasza visszafogottnak tekinthető, de nem garantált, hogy nem várható megtorlás. Mindkét fél érdeke a kétoldalú tűzszünetek megvalósításához szükséges tárgyalások alapvető átgondolása, párbeszéd általi realizálása, de amíg a három fegyveres etnikai csoport nem vehet részt a békefolyamatban, a konfliktus befejezésének kicsi az esélye. Ez az elismerés elkerülhetetlennek tűnik mind a felek számára a kétoldalú tűzszünetek elérése érdekében, mind pedig annak érdekében, hogy a békefolyamat hitelesen és legitim módon haladjon előre. Mindkét félnek be kell tartania az egyoldalú tűzszünetet, és tartózkodnia kell a további támadásoktól, különösen azoktól, amelyek veszélyeztethetik a civileket. Lehetővé kell tenniük a segélyek eljuttatását a rászorulók számára, és biztosítaniuk kell, hogy a segélyezési munkavállalókat ne célozzák meg, ne veszélyeztessék őket. A kétoldalú tűzszüneti tárgyalások fellendítése érdekében a katonaságnak ki kell terjesztenie egyoldalú tűzszünetét a San Állammal szomszédos Rakhine Államra, és meg kell hosszabbítania az időtartamot.

Szerző: Györgyi Dominika

Címlapkép: Drogmegsemmisítés Mianmarban. Rangun, 2020. június 26.
Védőfelszerelést viselő rendőr, miel?tt nagy mennyiség? kábítószert semmisítenek meg Rangunban 2020. június 26-án, a kábítószer elleni küzdelem világnapján. A mianmari hatóságok mintegy 839 millió amerikai dollár (264 milliárd forint) összértékű különböz? drogot semmisítettek meg a kábítószer-ellenes világnap alkalmából. Ez a szám közel a háromszorosa a tavalyinak.
(Forrás: MTI/EPA/Lynn Bo Bo)

A hongkongi tüntetések háttere és hatásai

Szerző:
Berkes Rudolf
-
0
Hongkongi tüntetések. Hongkong, 2019. október 31.Világító maszkot viselő kormányellenes tüntetők a halloween alkalmából rendezett utcai ünneplésen Hongkongban 2019. október 31-én. A Kína különleges közigazgatási övezeteként működő városban ötödik hónapja tartanak a tiltakozó megmozdulások, amelyek eredetileg a kiadatási törvény módosítását célzó tervezet ellen irányultak, annak visszavonása óta pedig a tüntetők szélesebb körű demokráciát, a Kínától való függetlenedést, valamint Lam lemondását követelik.(Forrás: MTI/EPA/Jerome Favre)

Már több mint 5 hónapja folynak tömeges tüntetések Hongkong városában, egy a helyi kormányzat által beterjesztett kiadatási törvénytervezet miatt. A törvény lehetővé tette volna, hogy Hongkong gyanúsítottakat adjon ki a kínai hatóságoknak, ezzel tüntetők szerint gyengítve a jogbiztonságot az autonóm városban. A tervezet miatt március végén kezdődtek a demonstrációk és azóta tömeges tüntetésekké és általános sztrájkká szélesedtek a nyár folyamán. A hongkongi demokrácia helyzetével elégedetlen helyi lakosok több alkalommal fontos közlekedési csomópontokat zártak le, megbénítva a várost.

A tüntetéseket ugyan a kiadatási törvény váltotta ki, de ahhoz, hogy megértsük a kínai-hongkongi konfliktust, végig kell tekintenünk Hongkong elmúlt 150 évének történelmét.

Hongkong szigete 1842-ben, az ópium-háborúk eredményeképpen került brit gyarmati fennhatóság alá. A nankingi egyezmény alapján a Brit Birodalomhoz csatolták az akkor kicsi, alig lakott, kizárólag halászfalvaknak otthont adó szigetet. A gyarmat területét több körben terjesztették ki, mai méretét 1898-ban érte el, amikor Kína 99 évre bérbe adta a várost övező területeket az Egyesült Királyságnak. A kikötőváros ezután gyors fejlődésnek indult és az 1990-es évekre a világ meghatározó pénzügyi és kereskedelmi csomópontjává vált.

Az 1980-as években, ahogy a szerződéses idő a végéhez közeledett, tárgyalások kezdődtek a terület jövőjével kapcsolatban. A Kínai Népköztársaság nem kívánta meghosszabbítani a várost övező területek bérleti szerződését és kínai kormányzat kiemelt szándéka volt visszaintegrálni Hongkongot az országba. Számos tárgyalási kör után végül a brit kormányzat beleegyezett a teljes terület Kínához való visszacsatolásába, azzal a feltétellel, hogy Hongkong megőrizheti az addig politikai, gazdasági rendszerét, valamint az állampolgárok demokratikus jogai sem sérülnek. Az 1984. december 19-i közös kínai-brit nyilatkozat alapján Hongkong 1997. július 7-én tért vissza a Kínai Népköztársaság szuverenitása alá. A megállapodás 50 évig garantálja a korábbi politikai és gazdasági rendszer fenntartását Hongkongban, az ún. ?egy ország, két rendszer? elve alapján. Hong Kong egy különleges közigazgatási övezetté vált Kínában, saját alkotmánnyal és széleskörű autonómiával.

A politikai rendszer

Hongkong Kína többi részétől egészen eltérő kormányzati rendszerrel rendelkezik. A három hatalmi ág egymástól elválasztva és a kínai kormánytól elméletben függetlenül működik. A szigetország katonai védelméért és diplomáciai kapcsolataiért a kínai központi kormányzat felelős, de ezen kívül Hongkongnak mindenben önállóságot biztosít az 1997-es kínai-brit megállapodás. A három hatalmi ág a demokratikus rendszerekhez hasonlóan oszlik el:

  • Végrehajtói Tanács: a hongkongi kormány élén a kormányzó áll, aki felelős a jogszabályok végrehajtásáért, törvényjavaslatot nyújthat be és joga van feloszlatni a törvényhozást. A kormányzót az 1200 fős Választási Bizottság javaslatára, a tagjaiból választja ki a kínai központi kormányzat 5 évre.
  • Törvényhozó Tanács: a hongkongi parlamentként funkcionál, törvényeket hoz, jóváhagyja a költségvetést és megbuktathatja a kormányzót. A 70 fős testületből 35 főt választhat meg a hongkongi lakosság, és 35 fő pedig a gazdaság különböző szektorait képviseli 4 évig. A képviselők kétharmada Kína-barátnak tekinthető a választási rendszer egyenlőtlenségének köszönhetően.
  • A Legfelsőbb Bíróságnak és az alacsonyabb bíróságoknak jogértelmező szerepük van és az angolszász jogrendszer alapján működik. A bírókat a kormányzó választja egy bizottság javaslata alapján. A kínai törvények nem hatályosak Hongkongban.

A hongkongi kormányzat végrehajtói ága túlsúlyos és részlegesen kínai befolyás alatt áll, hiszen a választási rendszer a gyakorlatban garantálja, hogy mindig Kína-barát legyen a város vezetése. Annak ellenére, hogy elméletben többpárti demokrácia, általános választójoggal, a hongkongi lakosságnak relatíve kis beleszólása van a politikai döntéshozatalba. A döntések során többnyire a vállalatok és a kínai kormányzat érdeke érvényesül. A városban jól működő kapitalista piacgazdaság van és sok esetben a Kína kapujaként tekintenek rá a vállalatok, és ide telepítik ázsiai központjaikat. A városállam önálló pénzzel (hongkongi dollár) is rendelkezik, amely jelenleg a világ egyik legkeresettebb valutája.

A visszacsatolás első tíz évében a kínai központi kormányzat tiszteletben tartotta a megállapodást és a város tovább fejlődött, eközben azonban a város gazdasági súlya fokozatosan csökkent Kínán belül. Míg 1993-ban a teljes kínai GDP negyedét Hongkong adta, Kína robbanásszerű gazdasági fejlődésének köszönhetően mára ez az arány 3% körülire csökkent.

A város lakossága megosztott a Kínához való viszony tekintetében. A társadalom egyik fele támogatja a Kínával való integrációt és abban látja a stabilitáshoz és prosperitás kulcsát. A társadalom másik fele gyanakvóan tekint a kínai központi kormányzatra és az autonómia, a demokratikus berendezkedés és jogok pártján áll. Utóbbi csoport attól tart, hogy Kínához való közeledés erodálja a demokratikus jogaikat és vádak szerint az elmúlt években a Kínai Kommunista Párt egyre több alkalommal próbál beavatkozni a hongkongi politikába. Kínával szemben kritikus aktivisták, könyvárusok tűntek el rejtélyesen. 2014 őszén pedig az ?esernyős forradalom? keretében tüntetők szállták meg a városközpontot tüntetve a választási törvény reformja ellen. A döntés jelentős korlátozásokat vezetett be és előírta a kormányzójelölt jóváhagyását a Kínai Kommunista Párt által. A tüntetések 77 napig folyamatosan tartották lezárva a belváros számos kerületét. A kormányt számos kritika érte a rendőrség az igazságszolgáltatás ?politikai eszközként? való alkalmazása miatt, aláásva ezzel a jogállamiságot a vádak szerint. Az elmúlt években egyre szaporodtak a demokrácia helyzete miatt aggódó tüntetések.

Ezután érünk el 2019. március végéhez, amikor a hongkongi kormány bejelentette a kiadatási törvény javaslatát, mely lehetőséget biztosítana, hogy hongkongi állampolgárokat adjanak át a kínai igazságszolgáltatásnak.

  • Az első demonstrációkra már tavasszal sor kerültek és június 9-én tömegessé váltak, mikor több mint százezer ember vonult az utcákra tiltakozva a törvény ellen.
  • Június 12: A törvénymásodik tanácsi meghallgatásán ismét százezrek tüntettek a Törvényhozó Tanács épülete előtt. A tüntetők elfoglalták a környező utcákat, amire válaszul a rendőrség könnygázt vetett be és gumilövedékekkel kezdte lőni a demonstrálókat. A rendőrség ?zavargásnak? minősítette az eseményt. Számos újságírói és jogvédő szervezet jelentése szerint a rendőrség válogatás nélkül lőtt békés tüntetőkre. Számos szervezet öt követelést tettek közzé a tüntetés után:
    • A törvénytervezet teljes visszavonása
    • A békés tüntetések ?zavargásokká? való minősítésének visszavonása
    • A letartóztatott tüntetők szabadon engedése
    • A rendőri túlkapások kivizsgálása és felelősségre vonás egy független vizsgálóbíróság által
    • Az univerzális választójog teljes érvényesülése
  • Június 16: Carrie Lam kormányzó a tüntetésekre reagálva határozatlan időre felfüggesztette a törvény meghallgatását. Erre válaszul június 16-án – a szervezők szerint – közel kétmillió ember vett részt egy hatalmas menetben városszerte a törvénytervezet teljes visszavonását követelve. A tüntetést követően a kormányzó hivatalosan is elnézést kért a kiadatási törvény miatt kialakult helyzet nem megfelelő kezeléséért. A tüntetések szervezői ekkor már a kormányzó lemondását követelik.
  • Július 1: a visszacsatolás évfordulóján ismét közel 500 ezer ember tüntetett és számos tüntető betört a törvényhozás épületébe és megrongáltak számos kínai jelképet.
  • Július 21: A tüntetők és a rendőrség közötti feszültség tovább nőtt, amikor a maszkos támadók vertek össze tüntetőket a vasútállomáson. Felmerült a vád, miszerint a rendőrség burkoltan együttműködik ezekkel a csoportokkal a tüntetések megfékezésében.
  • Augusztus 5: A tüntetések helytelen kezelése miatt általános sztrájkot hirdetnek a városban. A teljes városban megállt az élet, több mint 200 repülőjáratot kellett törölni a repülőtéri dolgozók munkabeszüntetése miatt. A sztrájk több alkalommal megismétlődött augusztus során. Az általános sztrájkot támogató tüntetések is kísérték.
  • Augusztus közepén a Hongkonggal szomszédos Sencsen városában kezdett gyakorlatozásba a Kínai Fegyveres Rendőrség, a kínai hadsereg belső biztonságért és terrorellenes műveletekért felelős alakulata. A nyomásgyakorlás a hongkongi tüntetőknek szól, ugyanis a hongkongi kormány kérésére a kínai hadsereg segítséget nyújthat lázongások megfékezésére.
  • Augusztus 18: A rendőrségi túlkapásokat elítélve – a szervezők szerint ? 1,7 millió ember vonult az utcákra. Augusztus 23-én demonstrálók egy 50 kilométeres élőláncot alkotva tiltakoztak. Ekkora már a tüntetők is védőfelszereléssel érkeztek, felkészülve a rendőrség reakciójára és a tüntetések kezdenek egyre erőszakosabbá válni.
  • Szeptember 4: A kormányzó végül a nyomásnak engedve visszavonta a kiadatási törvény tervezetét, azonban a többi követelés teljesítésétől továbbra is elzárkózott. Szeptemberre azonban a tüntetéseket már ezzel nem tudta megfékezni. A tüntetések továbbra is folytatódtak.
  • Október 1.: Egy férfit éles lőszerrel lőttek le a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 70. évfordulóján kitört erőszakossá fordult tüntetések során. A rendőrség már használt korábban éles lőszert figyelmeztető lövések leadására, azonban közvetlenül tüntetők ellen még nem. A tüntetés erőszakba fordult és a rendőrség könnygázzal próbálta oszlatni a tömeget.

A tüntetések hatása és a kapcsolatrendszer jövője

A tüntetések kapcsán felmerült a kínai katonai beavatkozás lehetősége, azonban a félelmekkel ellentétben egyelőre nem valószínű, hogy Kína erőszakkal leverné a tüntetéseket. A dilemma azonban ott van, hiszen a kommunista párt nem engedheti, hogy következmények nélkül hosszú ideig folytatódjanak a tüntetések. Azonban erőszak alkalmazása esetén a város gazdasága teljesen összeomlana, amibe az ázsiai piac is beleremeghet. Emellett egy kínai beavatkozás a város későbbi integrációját is megnehezítené Kína számára. A tüntetések tovább folytatódnak egy demokratikusabb Hongkongért és egyelőre nem látszik mi fog véget vetni a kialakult helyzetnek.

Címlapkép: Hongkongi tüntetések. Hongkong, 2019. október 31.
Világító maszkot viselő kormányellenes tüntetők a halloween alkalmából rendezett utcai ünneplésen Hongkongban 2019. október 31-én. A Kína különleges közigazgatási övezeteként működő városban ötödik hónapja tartanak a tiltakozó megmozdulások, amelyek eredetileg a kiadatási törvény módosítását célzó tervezet ellen irányultak, annak visszavonása óta pedig a tüntetők szélesebb körű demokráciát, a Kínától való függetlenedést, valamint Lam lemondását követelik.
(Forrás: MTI/EPA/Jerome Favre)

Az izraeli telepesmozgalom távlati perspektívái Ciszjordánia tekintetében

Szerző:
Fodor Márk Joszipovics
-
0
Izraeli telepesek kilakoltatása Béjt Élben. Béjt Él, 2015. július 28.Izraeli biztonsági erők dulakodnak izraeli telepesekkel Béjt Élben 2015. július 28-án. Az izraeli rendőrség és határőrség egységei összecsaptak két, lerombolásra ítélt épületet védő telepes fiatalokkal a ciszjordániai településen. (Forrás: MTI/EPA/Abir Szultan)

Izrael politikai viszonyainak aktualitásai

Izrael Állam a közel-keleti térség egyik legmeghatározóbb hatalma, bel- és külpolitikai lépéseinek hatása sok esetben túlmutat a régió belső viszonyain. Ezért van különösen nagy jelentősége annak, hogy nem sikerült véget vetni a lassan egy éve tartó kormányválságnak, hiszen a szeptember 17-ei választások ugyancsak patthelyzettel zárultak és egyik nagyobb politikai tömb sem rendelkezik stabil többséggel a Knesszetben. A belpolitikai felfordulásnak közel sem látszik még a vége, hiszen a Benjamin ?Benny? Gantz vezette Kék-Fehér centrista párt kizárta a Benjamin Netanyahuval való koalíciókötés lehetőségét, valamint a kormányválságot kirobbantó Avigdor Liberman továbbra sem hajlandó egyik politikai tömb mögé állni.

A kampány során Netanyahu politikai kommunikációjában erősen épített a nacionalista retorikára, valamint szövetséget kötött az arányos választási rendszer miatt kissé felülprezentált vallásos-cionista pártokkal. Kampányának egyik központi eleme a telepesmozgalom jelene és jövője volt, amellyel kapcsolatban elég határozott álláspontot képviselt és több alkalommal is rövidtávon kilátásba helyezte a ciszjordániai telepek, valamint a Jordán-folyó völgyének annektálását. Első pillantásra logikus lépésnek tűnhet, hiszen a nemzetközi diplomáciai környezet kedvezőnek tekinthető Izrael számára. A Trump-adminisztráció, amely ígérete szerint a napokban hozza nyilvánosságra Jared Kushner béketervét a palesztin-izraeli konfliktusra vonatkozólag, eddig is támogatólag állt a Netanyahu-adminisztrációhoz. Az Egyesült Államok kormánya egyoldalúan bejelentette, hogy végrehajtják a Kongresszus 1995-ben hozott törvényét az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetéséről, valamint Donald Trump elismerte a Golán-fennsík 1981-es izraeli annektálását. Ciszjordánia kapcsán azonban több szempontból is bonyolultabb helyzet áll fent, ezt jelzi hogy Netanyahu közel sem bírja a Trump-adminisztráció feltétlen támogatását ezen törekvése kapcsán.

Izrael Ciszjordániával és a Palesztin Hatósággal kapcsolatos politikája túlmutat a történelmi Palesztina határain, hiszen a palesztinokat érintő lépések a csökkenő tendenciák ellenére még bizonyos mértékben minden arab államra hatással vannak, de a Sziklamecset kapcsán akár az egész iszlám civilizáció érintettségét is vizsgálni szükséges. A történelmi fejlődésnek és az Izrael megalapítása óta különböző intenzitással zajló arab-izraeli konfliktusnak köszönhetően egy rendkívül összetett és éppen ezért megfelelő óvatosággal kezelendő területté vált Ciszjordánia. Egy radikális izraeli lépés ?berobbanthatja? a térségben zajló feszültségeket és negatív hatással lehet a stabilizálódó arab-izraeli kapcsolatokra az arab társadalom politikai nyomása okán.

A modern telepesmozgalom történetének rövid áttekintése

Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem az első arab-izraeli háború után a Jordán Hasemita Királyság része volt, amelyet 1967-ben foglalt el Izrael a hatnapos háború során. A területek, különösen Kelet-Jeruzsálem okkupációja alapvető hatással volt mind az izraeli politikára, mind pedig a társadalomra. Egyfajta euforikus érzés töltötte el az izraeli zsidóságot, sokan egy messianisztikus kor kezdeteként tekintettek rá, amelyben a zsidók visszatérhetnek őseik földjére és felépíthetik a Harmadik Templomot. Ennek, a Gush Emunimnak nevezett vallásos-nacionalista mozgalomnak volt prominens személye Zvi Yehuda Kook rabbi, aki határozottan szorgalmazta a zsidó telepesek Ciszjordániába költözését és a területek annektálását. A mozgalom hatására a hetvenes években megjelentek az első izraeli telepesek az 1967-es határokon túl Jeruzsálemben és a környező területeken. A telepesmozgalom és a belpolitika kölcsönhatásának eredményeképpen a hetvenes évek végére politikai irányváltás következett be Izraelben és egyre inkább teret nyert a jobboldali diskurzus, amelyet tovább erősített a Szovjetunió összeomlása után lezajlott oroszajkú és nacionalista zsidó alija, azaz bevándorlás. A jobboldali kormányok felkarolták a telepesmozgalmat és elkezdték támogatni a megszállt területekre (ideértve a gázai övezetet és a Golán-Fennsíkot, illetve rövid ideig a Sínai-félszigetet is) a bevándorlást. A Menachim Begin vezette első jobboldali ciklus (1977-81) során a telepesek jelentős állami hátteret kaptak, kedvező hiteleket és infrastrukturális beruházásokat. A kormányzati támogatásnak köszönhetően 1983-ra Ciszjordánia területének 42 százaléka, valamint Gáza 31 százaléka izraeli ellenőrzés alatt állt. Az izraeli telepesmozgalom és az izraeli politika radikalizálódása 1987-ben az első intifáda, azaz általános felkeléshez vezetett a palesztinok körében, amely rengeteg áldozatot követelt mindkét oldalon. A telepesmozgalom történetében 2005 egy meghatározó töréspont, hiszen az arab-izraeli békefolyamat részeként Izrael kivonult a gázai övezetből és ezzel együtt felszámolta a telepeit is.

A modern telepesmozgalom helyzete napjainkban

Ciszjordániát a megszállás következtében három területre osztották: az ?A? zóna a Palesztin Hatóság közel teljeskörű irányítása alatt áll, saját közigazgatással és biztonsági struktúrával rendelkeznek. A ?B? zónába tartozó területek a Palesztin Hatóság közigazgatása alá tartoznak, de a biztonságért az izraeli biztonsági erők felelnek. A ?C? zóna lakossága teljes egészében izraeli katonai igazgatás alá tartozik. Jelenleg hozzávetőlegesen félmillió (egymásnak ellentmondó források alapján 400 és 650 ezer fő között mozog) telepes él a megszállt területek ?B? és ?C? zónájában, akik az izraeli biztonsági erők védelmét élvezik. Az izraeli kormány szempontjából két típusba lehet sorolni a telepeket: legális, a kormány támogatását bíró és illegális, a kormány támogatása nélkül létrejött és működő telepekre. Jellemző azonban, hogy a politikai vezetés utólag ismeri el a korábban illegálisan létrejött telepeket, így legalizálva saját szempontjukból őket. A telepek folyamatos bővülését rendkívül sérelmezi a Palesztin Hatóság, továbbá a nemzetközi közösség is elítéli és a békefolyamat aláásásaként határozzák meg.

A telepesmozgalom dinamikáját számos tényező határozza meg. A már kifejtett vallási és nacionalista indokok mellett további gazdasági, társadalmi és védelempolitikai okai vannak a telepek folyamatos bővülésének. Talán a legkézzelfoghatóbb és leghétköznapibb probléma, ami a megszállt területekre való vándorlást indukálja, az Izrael Állam lakhatási problémája. Sok család már szimplán nem engedheti meg magának, hogy Tel-Avivban vagy Jeruzsálemben éljen, ezért kihasználva a kedvező állami hitelkonstrukciókat és támogatásokat inkább Ciszjordániába költöznek. Egy másik tényező az izraeli társadalomban húzódó vallásos-szekuláris törésvonal. Sok háredi (vallásos) zsidó nehezen tudja elfogadni Izrael Állam szekuláris működését, ezért inkább a megszállt területekre ?menekülnek?, ahol könnyebben fenn tudják tartani a vallási egységét a közösségüknek.

A fentiek csupán egy-egy szeletei annak a teljes folyamatnak, amelynek következtében a telepesmozgalom évről-évre dinamikusan fejlődik és bővül. Ha távolabbról, az izraeli biztonságpolitika szempontjából vizsgáljuk meg a telepesmozgalmat, akkor láthatjuk jól illeszkedik a hosszútávú stratégiába, amely garantálja Izrael Állam létezését. A telepek létezése lehetőséget teremt arra, hogy annektálásukkal bővítsék Izraeli stratégiai mélységét, amely egy rendkívül sebezhető pontja az ország védelmi struktúrájának és nagy kockázatot jelent. Ez a biztonságpolitikai összefüggés részben magyarázatot ad a mindenkori kormányzat eltérő mértékű, de állandó támogatására.

A telepesmozgalom perspektívái Ciszjordánia vonatkozásában

Ha megvizsgáljuk a lehetőségeket a telepesmozgalom jövőjét illetően négy opciót lehet felvázolni (amennyiben elvetjük a statikus állapotot). A képzeletbeli skálán leegyszerűsítve két radikális és két mérsékelt forgatókönyvet lehet felrajzolni: Ciszjordánia egy részének vagy egészének annektálása rövidtávon a telepek által vagy csupán a telepesmozgalom óvatos támogatása a ?lassú víz partot mos? elv alapján, amellyel középtávon lehet számolni a területek annektálásával. A skála másik végén található opció a ciszjordániai telepek felszámolása és a telepesek kitelepítése a területekről a 2005-ös gázai kivonuláshoz hasonlóan vagy pedig óvatos bel- és külpolitikai kompromisszumokkal kormányzati kihátrálás a telepesmozgalom mögül.

A fentiek közül a legvalószínűtlenebb opció a telepesmozgalom radikális, azonnali felszámolása. Egy ilyen törekvés rendkívül magas politikai és társadalmi feszültségeket okozna Izraelben. Ellentétben 2005-el és Gázával, Ciszjordániában nagyságrendekkel több zsidó él jelenleg, továbbá a judaizmus szempontjából olyan kiemelt területekről van szó, mint Kelet-Jeruzsálem vagy Hebron. Kizártnak, de legalábbis elhanyagolható valószínűségűnek tekinthető, hogy bármely zsidó politikai párt vagy csoport ezirányú törekvéseket valljon magáénak.

Nagyobb valószínűséggel bír, de a jelenlegi belpolitikai és nemzetközi környezetben mégsem reális forgatókönyv az izraeli kormány kihátrálása a telepesmozgalom mögül. Az izraeli társadalom már sokkal kevésbé hisz a békefolyamat sikerének lehetőségében és kétséges, hogy hajlandó lenne kompromisszumokra a palesztinokkal szemben. Ezt a tendenciát tovább erősítette a kormányválság erősen biztonságiasított kampánya. A nemzetközi környezet sem kedvez a palesztin-izraeli békefolyamatok jövőjének, hiszen jelentősen enyhült az Egyesült Államok ezirányú nyomása, továbbá a palesztin kérdés kezdi elveszíteni központi szerepét az arab-izraeli nemzetközi kapcsolatokban.

Noha a kampányban számos alkalommal felmerült Benjamin Netanyahu részéről és látszólag minden körülmény adott a telepek és a kapcsolódó területek annektálásához, egy ilyen lépés súlyos következményekkel járhat a régió biztonságára nézve. A palesztin-izraeli konfliktus jelenleg sem tekinthető kifejezetten békésnek: a gázai övezetből továbbra is heti szinten hajtanak végre rakétacsapásokat izraeli területekre, ahogyan Ciszjordániában is eltérő intenzitással, de folyamatosan végeznek több esetben már a terrorizmusba hajló akciókat a palesztinok az izraeliek ellen. Mindeközben az iráni-izraeli vetélkedés keretében a Libanonban működő és jelentősen megerősödő Hezbollah is növekvő kockázatot jelent Izrael biztonságára nézve. Ebben a feszült biztonsági helyzetben Ciszjordánia egy részének vagy egészének annektálása szikraként lobbanthatja be a palesztin, valamint környező arab társadalmakban lévő feszültségeket és olyan incidensekhez vezethet, amelyek akár konfliktussá is eszkalálódhatnak.

Az utolsó, és leginkább valószínűsíthető forgatókönyv hogy nem változtatnak érzékelhető mértékben a telepesmozgalom kormányzati támogatásán és a kormányválság rendezése után finomítani fogják az annektálásra tett ígéreteket a koalíció együttműködésének keretében. Fontos tényező itt a Trump-adminisztráció Jared Kushner által jegyzett hamarosan napvilágot látó béketerve és annak részletei. Amennyiben az Egyesült Államok kormánya hivatalosan is elengedi a kétállami megoldás preferálását, az hozzájárulhat az annexió politikai konszenzussá válásához (legalábbis a zsidó pártok körében) és a telepesmozgalom kormányzati támogatásának megerősödéséhez.

Összefoglalás

Összeségében ha egy tendenciát szeretnénk megállapítani a telepesmozgalomra és ehhez kapcsolódóan Ciszjordániára vonatkozólag, akkor a békefolyamat (és ezzel együtt a Palesztin Hatóság) óvatos és lassú ?kivéreztetése? a legnagyobb valószínűséggel rendelkező forgatókönyv. Amennyiben a jelenlegi körülményekben (közel feltétlen amerikai támogatás, arab-izraeli geopolitikai közeledés, a palesztin érdekérvényesítés háttérbe szorulása, Irán elleni nemzetközi fellépés) nem következik be gyökeres változás, úgy akár középtávon is elképzelhető Ciszjordánia izraeli annektálása. Egy dolog biztosan megállapítható: egy újabb generáció fog felnőni véres konfliktusokon keresztül, ez pedig kizárja azt hogy valós és tartós béke alakuljon ki a Közel-Keleten.

Címlapkép: Izraeli telepesek kilakoltatása Béjt Élben. Béjt Él, 2015. július 28.
Izraeli biztonsági erők dulakodnak izraeli telepesekkel Béjt Élben 2015. július 28-án. Az izraeli rendőrség és határőrség egységei összecsaptak két, lerombolásra ítélt épületet védő telepes fiatalokkal a ciszjordániai településen. (Forrás: MTI/EPA/Abir Szultan)

NATO-NETto Hírfigyelő – 2019. augusztus

Szerző:
BSZK
-
0
forrás: https://foter.com/explore/search/?q=NATO
  1. 08. 02. ? Az Észak-atlanti Tanács nyilatkozata az INF-szerződés megszűnéséről (Haiszky Edina Julianna)

Augusztus 2-án az Észak-atlanti Tanács nyilatkozatot adott ki az INF-szerződés megsértéséről alkotott álláspontjáról. Eszerint Oroszország a mai napig megsérti az INF-szerződésben (közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése) foglaltakat, hiába kötelezte magát annak betartására az Amerikai Egyesült Államokkal közösen. Emellett egy, a szerződés határidejének lejárta utáni hat hónapra vonatkozó, úgynevezett végső kötelezettség értelmében tiszteletben kellene tartaniuk a dokumentumban foglaltakat.

A folyamatos  orosz kötelezettségszegésre hivatkozva mondta fel az Egyesült Államok is a szerződést, mellyel a NATO-tagállamok és szövetségeseik is egyetértettek.

A mostani nyilatkozat alapján egyedül az Oroszországi Föderációt terheli a felelősség a szerződés megszűnése miatt, mivel semmilyen hajlandóságot és együttműködést nem mutatott a kialakult helyzet megoldására. Ezen állapot pedig tarthatatlan a nemzetközi közösség számára, így a NATO, összes tag- és szövetséges államának egyetértésével, fel kíván lépni az orosz fenyegetéssel szemben, és ehhez egy összehangolt intézkedéscsomagot szándékozik bevezetni.

Ennek jegyében továbbra is kulcsfontosságúnak tartják a nemzetközi fegyverzetellenőrzési, leszerelési, és non-proliferációs megállapodásokban foglaltak tiszteletben tartását, mivel ezek biztosítják  az euroatlanti biztonság alapját. A nyilatkozat szerint a NATO törekedni fog a konstruktív kapcsolat kialakítására Oroszországgal, amennyiben ezt az orosz intézkedések is lehetővé teszik.

Partnerkapcsolatok

  1. 08. 08. ? A NATO Főtitkára Ausztráliába és Új-Zélandra látogatott (Gönczi Róbert)

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára lerótta tiszteletét Canberrában, az Ausztrál Háborús Emlékműnél augusztus 8-án, az Ausztráliát és Új-Zélandot érintő hivatalos látogatása alkalmával. Stoltenberg egy koszorút helyezett el az ausztrál katonák és a háborúban elesettek emlékére. Később a Főtitkár részt vett a Regionális Biztonság Intézményének és az Ausztrál Nemzeti Egyetem Stratégiai és Védelmi Kutatóközpontjának eseményén.

Szerdán Sydneyben Stoltenberg Scott Morrison miniszterelnökkel, Marise Payne külügyminiszterrel, illetve Linda Reynolds védelmi miniszterrel találkozott, ahol aláírásra került egy megújított együttműködési szerződés a NATO és Ausztrália között a HMAS Hobart fedélzetén. ?Ausztrália egy kiemelten fontos szövetséges?  ? fogalmazott a Főtitkár, kiemelve az ország afganisztáni és iraki vállalásait. Stoltenberg továbbá hangsúlyozta beszédében a sydney-i Lowy Intézménnyel való együttműködés fontosságát.

Kedden a Főtitkár Wellingtonba, Új-Zéland fővárosába látogatott, hogy ott tárgyalásokat folytasson Jacinda Ardern miniszterelnök-asszonnyal. A Főtitkár megköszönte Ardernnek Új-Zéland kiemelkedő közreműködését a terrorizmus elleni küzdelemben, köztük az ország jelentős szerepét a NATO afganisztáni kiképző missziójában, ahová szakértőket küldtek a helyi női jogok érvényesülésének elősegítése érdekében. Emellett megbeszélést folytatott Winston Peters miniszterelnök-helyettessel és külügyminiszterrel, valamint Ron Mark védelmi miniszterrel. Stoltenberg a napot egy beszéddel zárta a Victoria Egyetem Stratégiai Kutatóközpontjában.

Hétfőn Christchurchben Stoltenberg meglátogatta az Al Noor mecsetet, ahol virággal tisztelgett az áldozatok előtt, akik idén márciusban vesztették életüket az ott történt támadásban. A helyi muszlim közösség tagjaival is találkozott, akik irányába kifejezte szolidaritását és őszinte részvétét.

Fejlesztés és innováció

  1. 08. 19. ? Elindult a NATO új Innovációs Kihívása a vállalkozók és feltalálók számára

Augusztus 19-én, hétfőn indult el a NATO Innovációs Kihívása, mely témája a „Vezetőképzés optimalizálása” címet viseli. A verseny célja a magánszektor fejlesztőinek (vállalkozók, mérnökök, tudósok) bevonása, hogy új, kreatív és hatékony módon válaszoljanak a NATO-t érintő biztonsági kihívásokra, potenciális válsághelyzetekre.

A Kihívás során a Szövetség megoldást keres arra, hogy minden szinten felkészítse a vezetőket az összetett, gyorsan változó helyzetekben történő döntéshozatalra. A kihívás érinti a vezetői képességek, új döntéshozatali megoldások, ember és gép viszonyának témáit, hasznosítva a legújabb technológiákat, felhasználva az információs környezetből származó adatokat.

A Kihívást a NATO Innovációs Központja vezeti, mely egyben egy virtuális és fizikai együttműködési platform, mintegy 3000 szakértőt egyesít világszerte, munkája pedig a Szövetség segítése a nyílt innováció és a magánszektorral való partnerség fellendítésében.

  1. 08. 29. – A NATO helyettes főtitkára a klímaváltozásról és -védelemről beszélt Helsinkiben (Szilágyi Laura)

Rose Gottemoeller, helyettes főtitkár Helsinkibe látogatott, hogy részt vegyen az EU védelmi minisztereinek informális találkozóján. Egy, a klímaváltozás és a biztonság kapcsolatáról szóló tanácskozás során kiemelte, hogy a klímaváltozás nagyban befolyásolja a szövetségesek és a partnerországok biztonságát.

Gottemoeller emellett felvázolta, hogy a NATO öt különböző módon próbálja megragadni a klímaváltozás globális jelenségét, melyek a következők: stratégiai analízis; a tudományos együttműködés támogatása; az energiatakarékosság és környezetvédelem beépítése a hadsereg életébe; az ellenállóképesség kiépítése természeti katasztrófák esetére; valamint a képességtervezés.

1...394041...11340. oldal a 113-ból

Kiemelt témák

3,127KövetőTetszik

biztonsagpolitika.hu

BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKPORTÁL.
A honlap "Elemzések" rovatához tartozó időszaki kiadványok és egyéb folytatódó dokumentumok nemzetközi szabványos azonosítószáma: ISSN 2062-4379
Email: biztpolkapcsolat@biztonsagpolitika.hu
Facebook

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

internetster 2004 - 2026 © biztonsagpolitika.hu - Minden jog fenntartva!