Szeptember 24-én, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tudós Kávézójában a Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Nemzetközi Intézet ?Transzatlanti perspektívák az amerikai elnökválasztás előtt? címmel rendezett előadást. A délután előadói Dr. Kaiser Ferenc, a NKE Nemzetközi Kapcsolatok és Biztonsági Tanulmányok Tanszékének docense és Varga Gergely, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársa voltak. A szakmai délután moderátora prof. Dr. Szenes Zoltán nyá. vezérezredes volt.
Az előadás főként arról szólt, hogy az Amerikai Egyesült Államok az egyik legfontosabb globális szereplője a mai világnak, melynek külpolitikája erőteljesen befolyásolja a világ eseményeinek alakulását, illetve az államok viselkedését.
Elsőként szóesett a globális hatalom és a transzatlanti térség szerepéről Barack Obama elnöksége kapcsán. Külpolitikai relációban értékelve az amerikai elnök politikai enyhülést hozott az ún. ?mosoly diplomácia? megjelenésével, intenzívebb kommunikációt folytatott mind kormányzati, mind globális, mind regionális szinteken. Ezt tükrözi a pénzügyi válságkezelése a jegybankokon, illetve kereskedelmi bankokon keresztül, ami a mai viszonyoknak megfelelően továbbra is folyik. Egyfajta finanszírozási politikával közeledik a nemzetközi szintek felé, hogy ezzel enyhítsen a világgazdasági válságon. Ugyanakkor a másik nagy eleme az amerikai külpolitikának az afganisztáni misszió dilemmája, mely strukturálisan nem változott Obama ideje alatt, viszont az európai szerepvállalás arányait tekintve csökkent a korábbi évekhez képest Afganisztánban.
Továbbá kiemelt célként volt kitűzve Törökország helyzete Európában, amit Obama ankarai beszéde is tükrözött, Amerika továbbra is stratégiai partnerének tekinti Törökországot. Napjaink fontos világpolitikai eseményének számít az Oroszországi Föderáció és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatában bekövetkezett változás, amely a két ország közötti, a hidegháború örökségének számító feszültség enyhülésére utal. Ezek célja a két ország közötti politikai kapcsolatok bővítése, vagyis valamiféle fokozatos javulási tendencia kiépítése.
NATO szempontból két nagyobb találkozóra is sor került Obama elnöksége alatt, a 2009-es Lisszaboni és a 2012-es Chicagói találkozóra. Elmondható, hogy mindkét találkozó jóval eredményesebbnek bizonyult, mint az előző években. Elfogadták az új stratégiai koncepciót, fokozódott az együttműködés Afganisztánban az amerikai és az európai erők között, ugyanakkor irányelvként feltűnt a 2014-es afganisztáni kivonulás is, de fontos kérdést vetett fel annak levezénylése és az ezzel járó problémák leküzdése. Szintén szóesett a NATO közreműködésével építendő lengyel rakétapajzs újragondolásáról is, mely enyhítette az orosz, a lengyel és a cseh kormány ellentéteit, mindezt az USA ellenében. A NATO a kollektív biztonság megőrzése mellett továbbra is számos módón igyekszik támogatni pénzügyi és gazdasági alapon a szövetségen belüli és kívüli államok integrációs törekvéseit a Szövetség irányába. Az integrációt főként a kultúrák közötti különbségek háttérbe szorításával, és a szervezet bővítésével kívánja véghezvinni.
A transzatlanti kapcsolatok az elnökválasztás után minden bizonnyal pozitív irányba mozdulnak majd el, de jelenleg folyamatosan változó területet képez az európai nemzetközi prioritás kérdése Ázsiával szemben. Ázsia kapcsán az egyik legfontosabb állam Kína, mely folyamatos fejlődést mutat a korábbi évekhez képest. Az USA főként a katonai kapcsolatok szemszögéből próbál egyensúlyt teremteni, így súlyponteltolódás prognosztizálható Kína felé, Európával szemben.
Az előadáson a hallgatóság betekintést nyerhetett az aktuális nemzetközi viszonyok működésébe és választ kaphatott rengeteg kérdésre, amely az egyszerű emberben felmerülhet a nemzetközi politika kapcsán. Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani az előadóknak, valamint azoknak, akik munkájukkal hozzájárultak az előadás megszervezéséhez.
Szabó Albert
