A Biztonságpolitikai Szakkollégium rendezésében május 6-án került sor az afrikai országok XXI. századi szerepét taglaló konferenciára, melynek során az előadók színes és érdekes prezentációikkal helyezték nagyító alá a kontinenssel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket. Ily módon a gyarmati múlt, a szegénység és egyéb társadalmi problémák következményeit, a globális felmelegedés okozta kihívásokat, a fokozódó vízhiány lehetséges hatásait, az etnikai és vallási konfliktusok okait, valamint a gazdag nyersanyaglelőhelyek adta lehetőségeket, és a nemzetközi közösség érdekeit is részletesebben megismerhettük.
Első felszólalóként Dr. Tomolya János, mk. ezredes a kontinenssel kapcsolatos főbb kihívások felvázolása után rámutatott: szénhidrogén-tartalékai miatt Afrika a fejlett világ országainak újra érdekeltségi körébe került. Az olaj- és gázkészletek kitermelése azonban a fejletlen infrastruktúra miatt tőkeigényesebb a kontinensen mint a nyugati vagy az ázsiai országokban; a szubszaharai államok gazdasági partnereinek mindemellett számolniuk kell azzal is, hogy a GPI (Global Peace Index) globális békemutató szerint Afrika jelenleg Oroszország mellett a legkonfliktusosabb térség a világon. És bár statisztikai adatok szerint az összecsapások tényleges száma csökkent a korábbi évekhez képest, azok sokkal erőszakosabbá és véresebbé váltak. A Magyar Honvédség szerepére kitérve az ezredes úgy vélte, hazánknak békefenntartói téren is vannak feladatai Afrikában. Mint mondta, Magyarország 1-2 szakasznyi katona kitelepítésével a ?force protection? feladatait tudná leghatékonyabban ellátni ? ennek helyszíne pedig a legnagyobb eséllyel szerinte a Kongói Demokratikus Köztársaság lehet.
Búr Gábor, az ELTE docense Afrika gazdasági fejlődésének lehetséges ösztönzőit, illetve az azt gátló tényezőket járta körbe előadásában. Prezentációjában rávilágított: Afrika nem csupán a fejlett világhoz, de a ?60-as évek számadatait alapul véve, önmagához képest is messze elmaradottá vált; a kontinens felszabadulása óta oda utalt 500-1000 milliárd dollárnyi segélynek pedig szinte semmilyen eredménye nem érzékelhető. Nem meglepő hát, hogy sokan úgy vélik, a segélyek többet ártottak mint használtak az afrikai országoknak, és akadnak olyanok is, akik inkább egy nemzetközi protektorátus kiépítésében látják a megoldás kulcsát. Búr Gábor szerint a kontinens nagy tragédiája, hogy a segítséget mindig külső szereplőktől várja, miközben valójában csak önmaga tudná problémáit orvosolni. Kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, ezt a folyamatot először a jövőbeni változásokra vonatkozó kételyek tisztázásával és az alapvető kérdések megválaszolásával kellene megindítani.
A konferencia harmadik előadójaként Marsai Viktor, a Biztonságpolitikai Szakkollégium tagja az ?Afrika szarvánál? megfigyelhető kalózkodási tendenciákat mutatta be. Összeszedett és jól felépített prezentációjában röviden ismertette a kalózkodás történeti hátterét, a jelenkori trendeket, a kalózkodás gazdasági és szociális okait, a nemzetközi közösséget érintő költségvetési vonzatait, a kereskedelemben előidézett problémákat. Ezt követően kitért a szomáliai kalózhálózatok felépítésére és működésére, a kalóztámadások folyamatára, a kalózkodás üzleti mechanizmusára, konjukturális hatásaira, majd részletezte a kalózkodás elleni védelem érdekében tett eddigi lépéseket és azok eredményeit. Kritikai záró mondatában az előadó megjegyezte, a kalózok elleni műveletek látszatintézkedéseknek tűnnek csupán ? a nemzetközi közösségnek újra át kellene gondolnia, hogy valójában mit is akar elérni Szomália és a kalózkodás ügyében.
Pocsarovszky Ráchel
