Mohamed Abdullahi Farmajo, Szomália újonnan megválasztott elnöke, az elmúlt hetek merényletsorozatára válaszul április 6-án háborút hirdetett az al-Shabaab iszlamista radikális szervezet ellen. A bejelentést megelőzően március 30-án az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump ?nyílt ellenséges területté? nyilvánította Szomáliát. Ezt követően a Fehér Ház jóváhagyta az Egyesült Államok afrikai főparancsnokságának hatáskörbővítését az al-Shabaab elleni harcban. Ennek következtében egyszerűbbé vált a légicsapások indítása. Trump elnök ugyanis felfüggesztette azt a 2013-as előírást, amely kiterjedt minisztériumközi egyeztetést követelt meg a civil lakosságot is érintő légicsapások előtt.
Továbbá, az Egyesült Államok csapatokat telepített az országba a szomáliai haderő és az Afrikai Unió Szomáliai missziójában résztvevő egységek kiképzése és felszerelése céljából. Az al-Shabaab erre válaszul fokozta a szomáliai fegyveres erőkkel szembeni merényletek intenzitását. Három nappal Farmajo elnök bejelentését követően, sikertelen merényletet hajtottak végre a védelmi erők frissen kinevezett vezetője, Mohamed Ahmed Jimale tábornok ellen. Bár az al-Shabaab iszlamista radikális szervezet az elmúlt években jelentős vereségeket szenvedett el a szomáliai kormányerőktől, illetve az Afrikai Unió csapataitól, ennek ellenére továbbra is képes merényletivel destabilizálni az ország fővárosát , Mogadishut is magába foglaló dél-szomáliai területeket. Csak a 2017-es évben 337 ember sérült meg vagy vesztette életét improvizált robbanóeszközök (IED) által elkövetett merényletekben.
Az al-Shabaab
A szervezet teljes neve ?arakat ash-Shab?b al-Muj?hid?n (Mudzshedin Ifjúsági Mozgalom), amelyet a médiában általában csak al-Shabaab (az ifjúság) néven említenek. Az al-Shabaab az iszlám konzervatív szalafi irányzatát követi, szemben a szomáliak többsége által gyakorolt szufizmusal. A szervezetet a 2000-es évek közepén hozták létre a Mogadishut is uraló Iszlám Törvényszékek Unióján (UIC) belül. Alapítója és első vezetője, a radikális nézeteket valló Aden Hashi Farah, ?Ayro? volt. Bár a szervezet az UIC radikális szárnyát jelenítette meg, az Unió 2006-os összeomlásáig nem emelkedett ki az UIC alá tartozó hasonló iszlamista milíciák sorából. Változást a 2006. decemberi sikeres etióp offenzíva hozta. Az etióp csapatok elfoglalták Mogadishut és megdöntötték az UIC hatalmát, az Unió helyére a korábban Baidoában székelő etióp barát Abdullahi Yusuf Ahmed vezette Átmenti Szövetségi Kormány került (TFG).
Az átmenti kormány, a megszálló etióp haderő jelenléte nélkül képtelen lett volna fenntartania a hatalmát, ugyanakkor a megszállók huzamosabb jelenléte etiópellenes gerillaháborúhoz vezetett. Az etióp kormány 2007-ben az Afrikai Unióhoz fordult segítségért. Az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsa döntött az AMISOM (African Union Mission to Somalia) felállításáról, a misszió keretében egy 8.000 fős békefenntartó haderő jött volna létre. A valóságban az AMISOM létszáma nem haladta meg a 2.400 főt, amely létszám elégtelen lett volna arra, hogy fenntartsa a rendet Mogadishu és környékén egyre aktívabb al-Shabaabal szemben. Ennek következtében az etióp megszálló csapatok egészen 2009. januárjáig az országban maradtak. Ezzel párhuzamosan mérsékelt iszlamistákból és a szekuláris szomáliai ellenzék tagjaiból létrejött az ARS (Alliance for the Re-Liberation of Somalia), amely céljaként deklarálta Szomália felszabadítását az etióp megszállás alól. A 2008-as év elején az ARS tárgyalásokat folytatott az etióp barát TFG-vel, amelynek eredményeként június 9-én Dzsibutiban aláírták a békemegállapodást. Több szélsőséges iszlamista csoport, köztük az al-Shabaab is elutasította a megállapodást.
Az etióp kivonulást kihasználva az al-Shabaab gyorsan kiterjesztette fennhatóságát Mogadishura, illetve a déli országrészre. A főváros mellett olyan jelentős városok kerültek a szervezet uralma alá, mint Kismayo kikötő városa vagy az ország szívében elhelyezkedő Baidoa. Az al-Shabaab 2011 nyaráig ellenőrzése alá vonta Szomália déli és középső területeit. Ugyanakkor 2011. nyarán a kormányerők, kiegészülve az AMISOM csapatival, visszafoglalták az iszlamisták által uralt fővárost. Az ősz folyamán kenyai csapatok indítottak Szomália területén offenzívát az al-Shabaab ellen. A következő években a kormányerők az Afrikai Unió csapataival együttműködve visszaszerezték az irányítást az ország nagyvárosai felett. Az al-Shabaab ugyanakkor mind a mai napig ellenőrzése alatt tarja dél-szomáliai vidéki területeinek a jelentős részét.
Kenyai merényletek, kapcsolat az al-Kaidával
Bár az al-Shabaab működési területe Szomália déli és középső területe, ugyanakkor előszeretettel hajt végre merényleteket azokban a térségbeli államokban, amelyek csapatai békefenntartóként részt vesznek az AMISOM-ban. Ezen térségbeli országok között kiemelt célpontnak minősül a szomszédos Kenya.
A Kenyai Köztársaságban, Etiópiához hasonlóan jelentős számú szomáli él kisebbségben, akik az ország keleti területein, Dél-Szomália szomszédságában laknak. Továbbá Kenya jelentős erőkkel vesz részt az Afrikai Unió szomáliai missziójában. Végezetül pedig a 2011-es őszi kenyai offenzíva Dél-Szomália területén nagymértékben hozzájárult az al-Shabaab meggyengüléséhez.
Ez a három tényező együttesen vezetett az al-Shabaab által az elmúlt években Kenyában végrehajtott véres merényletekhez. A 2013-as Nairobi-i, illetve a két évvel később a garissai egyetemen elkövetett mészárlások a nemzetközi médiában is hírhedtté tették az al-Shabaabot.
Az al-Shabaab az iszlám szalafi ágát követő radikális szervezetként szoros kapcsolatot alakított ki a globális dzsihád egyik fő szervezeteként működő al-Kaidával. A két szervezet között annyira szorossá vált a viszony, hogy egy 2012. februárjában megjelent videó felvételen Ahmed Abdi Godane, a szervezet akkori vezetője ?engedelmességet fogadott? az al-Kaida vezetőjének Ayman al-Zawahirinek.
Hogyan tovább?
Mohamed Abdullahi Farmajo hadüzenete az Al-shabaabnak, illetve az amnesztia felajánlása a radikális szervezet azon tagjainak, akik leteszik fegyvert, mindenképpen hangzatos, de a realitásokat figyelmen kívül hagyó kijelentés.
Bár tény, hogy a Trump adminisztráció hozzá látott a szomáliai, amerikai jelenlét növeléséhez, de ez önmagában kevés az al-Shabaab szembeni gyors győzelemhez. Az amerikaiak évek óta jelen vannak az országban és folyamatosan segítik a szomáliai kormányt a terrorizmus elleni harcban (a segítség nyújtás jól példázzák az elmúlt években végrehajtott légicsapások, amelyek közül kiemelkedik az al-Shabaab egyik kiképző tábora elleni 2016. márciusában véghezvitt sikeres támadás), de mindezek ellenére eddig még nem sikerült felszámolni az al-Shabaabot.
A kormányzat szuverenitása a nagyvárosokra (Mogadishu, Kismayo, Baidoa) és azok környékére korlátozódik. Azonban, az al-Shabaab uralma alatt tartja a Dél-Szomália vidéki területeinek jelentős részét, ahonnan kiindulva viszonylag könnyedén tud merényleteket végrehajtani a kormányzati szervek, illetve a szomáliai kormányerők és a békefenntartók ellen. Ennek bizonyítéka a bejelentés óta eltelt időszak merénylet hulláma. További problémát jelenthet a radikális szervezet összeköttetései az al-Kaidával és más dzsihadista szervezetekkel, amelyek révén külföldi harcosokhoz, fegyverhez és pénzhez tud jutni a kormányerőkkel szembeni harcában.
Az al-Shabaab 2008-as térnyerése óta a mindenkori szomáliai kormány csak nagy áldozatok árán, az Afrikai Unió, az Egyesült Államok, illetve valamelyik szomszédos állam (Kenya, Etiópia) katonai segítségével tudták kiszorítani, azokról területekről ahol ma a szuverenitásukat gyakorolják. Ebből az következik, hogy Farmajo elnök az al-Shabaabra vonatkozó ígéretének a megvalósulása (miszerint a 2011-es hadjárathoz hasonlóan fogják kiszorítani az al-Shabaabot az általa uralt területekről) csak egy elhúzódó harcban lenne lehetséges, az Afrikai Unió és az Egyesült Államok hathatós támogatásával.
