Hogy jutottunk idáig?

A 21. századi Európában az egyik legmegosztóbb, legnehezebben megválaszolható, és egyben legaktuálisabb politikai természetű kérdés a nemzeti kisebbségekhez kapcsolódik, formálva a nemzeti és nemzetközi biztonságot egyaránt.

Skócia az úgynevezett ?stateless nation?, állam nélküli nemzet egyik legtisztább példája Európában, annak ellenére, hogy nemzetiségi státuszát (Katalóniával ellentétben) nem kérdőjelezik meg, az 1707-es egyesülés óta nem független. Az uniós törvény értelmében mind Anglia, mind Skócia elvesztette szuverenitását, s az új politikai entitásban, a Brit Királyságban egyesült. A kompromisszum alapján létrejött Nagy-Britannia kétkamarás parlamentje Westminsterben, mely alsó- és felsőházába Skócia (és a szintén unióra lépő Wales) is delegált tagokat. A skót identitás a politikai- és vámunió ellenére nem veszett el, mivel a törvényhozás, oktatás és egyház kérdéseit nem érintette az összeolvadás.[1] A skót államfejlődés a 19. század végétől két különböző tendenciát mutat: míg a gazdaságpolitikában, az adózás és az általános jólét kérdésében egyre jelentősebbé vált az Angliára való hagyatkozás, a törvénykezés, oktatás és új közszolgáltatások szervezésében az önálló mozgástér igénye került előtérbe.[2]

A skót politikában három nézőpontot különböztethetünk meg a nemzet kérdésével kapcsolatban a tömegpolitika megjelenésétől kezdve: az unionizmust, az önrendelkezést (decentralizációt), és a teljes függetlenséget.

A brit unió nem járt feltétlenül asszimilációval, mivel tiszteletben tartotta a nemzeti sokszínűséget, megőrizve a szimbólumokat és hagyományokat, ugyanakkor nem hagyott teret alkotmányos törekvéseknek.

Az önrendelkezés (Home Rule) Skócia esetében először adminisztratív (közigazgatási) decentralizáció formájában jelent meg, amikor 1885-ben létrehozták a Skót Irodát. Az önrendelkezés gyakorlatának politikai szintre emelése az 1970-es években fogalmazódott meg, azonban 1979-ben a skót decentralizációs referendum (Scottish devolution referendum) nem hozta meg a várt eredményt. A huszadik század folyamán egyre erősödő törekvés 1999-ben érte el csúcspontját, amikor egy második referendumot követően létrehozták a Skót Parlamentet.

A függetlenség opciója az 1970-es években került fókuszba, ettől kezdve egyre hangsúlyosabbá vált, végül a 2014-es függetlenségi referendumban teljesedett ki. Lehetséges megvalósulását, mely a Brexit kapcsán egyre nagyobb figyelmet kap, kettősség jellemzi. Felfedezhető benne egyrészt a rövidtávú politikai taktika, melyet a 2007-ben koalícióban, majd 2011-ben abszolút többséggel megválasztott Skót Nemzeti Párt (Scottish National Party, SNP) a 2014-es referendummal elevenített fel, azonban érdemes megjegyezni, hogy hosszútávon az önálló Skót Parlament 1999-es létrehozása emelte be a köztudatba a törekvést.[3] A Parlament és a skót kormány felállítása platformot és lehetőséget teremtett a függetlenséget támogató célkitűzések előmozdítására, ugyanakkor az SNP sikere arra engedett következtetni, hogy a decentralizációs törekvések teljes elszakadás nélkül is megvalósíthatók.

A párt 2011-es választási győzelmét követően megkezdődött a kampányolás a függetlenségi referendum megtartása érdekében. A hosszú népszavazási kampány váratlan tapasztalata, hogy nem vázolt fel egymástól radikálisan eltérő jövőképeket Skócia számára: inkább egy olyan versenynek volt tekinthető, melyben a cél nagyjából egyező, de különböző pártok versenyeznek az elérés legjobb módjáról. A skót parlament öt pártja közül négy a szociáldemokrata spektrumba tartozott, míg a jobboldali képviselőket egy konzervatív párt tömörítette. A radikális függetlenség kampánya a politikai spektrum másik oldaláról jött. A Munkáspártot és az SNP-t az alkotmányos kérdések osztották meg, ugyanakkor gazdaság- és szociálpolitikai nézeteikben nem mutatkozott jelentős eltérés. A referendum-kampány során az egyes táborok törekedtek a vita napirendjének meghatározására, hangsúlyozva a számukra előnyös témákat.[4]

A 2014-es függetlenségi referendum, és hatása a politikai életre

A referendum során, melyet 2014. szeptember 18-án tartottak, a szavazati joggal rendelkező állampolgárok adtak választ a kérdésre: ?Ön egyetért azzal, hogy Skócia önálló ország legyen??. A verseny az SNP várakozásával ellentétben 55-45%-ban a ?nem? válasz javára dőlt el. Érdemes kiemelni a közel 85%-os részvételt, mely összesen 4,283,392 szavazatot jelentett.[5]

A referendum felvetette az identitás, a gazdaság, a jólét, a külkapcsolatok dimenzióját. Az SNP akkori pártelnöke, egyben Skócia első minisztere, Alex Salmond úgy fogalmazott, hogy Skócia hat unióhoz tartozik: politikaihoz, a monarchikushoz, a monetárishoz, a védelmihez, az európaihoz és a társadalmihoz. Az SNP elképzelése szerint a függetlenség elérése után Skócia kilépne a politikai unióból, azonban a másik ötben benne maradna. Ezt az unionisták vitatták, ragaszkodva ahhoz, hogy a monetáris unió kívül eshessen a függetlenség kérdésén, hangsúlyozva az Európai Unióba való felvétel, illetve NATO-tagság elnyerésének nehézségeit.[6]

A skót függetlenségi népszavazás során mindkét fél győztesen került ki a helyzetből: az unionisták képesek voltak mozgósítani a társadalmat, ugyanakkor a függetlenségpártiak is elég támogatást kaptak, hogy nyomást gyakoroljanak az Egyesült Királyság kormányára és pártjaira, annak érdekében, hogy további engedményeket tegyenek a skót önkormányzat számára. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért kezdett az SNP függetlenségi kampányba annak ellenére, hogy a választók körében nem nőtt látványosan az elszakadás támogatása. Folyamatot indítottak, mely mozgalmat formált, SNP határain átnyúlva elérve a függetlenség támogatásának történelmi csúcsát. A referendum megerősítette az SNP-t, hat hónap alatt tagsága megnégyszereződött (a népszavazás idején 25.000 taggal rendelkezett, fél évvel később létszáma elérte 100.000-ret).[7]

Az SNP pártelnöke a függetlenségi népszavazás idején Alex Salmond volt, aki 2020 márciusában áll bíróság elé szexuális zaklatás vádjával. A párttagság és támogatottságának ugrásszerű növekedése elsősorban az őt követő politikusnak tulajdonítható. A párt új vezetője, Nicola Strugeon 2014-től tölti be tisztségét, a közvéleménykutatások alapján nemcsak Skócia, hanem egész Nagy-Britannia legnépszerűbb politikusának, a skótok körében pedig a leginkább elismert élő embernek számított. Ez megmutatkozott az Egyesült Királyság általános választásain is, ahol az SNP egyre több parlamenti helyet szerzett (2015-ben hármat, 2019-ben tizenhármat).

A népszavazás egynél több nyertest hozott, azonban meglepő, hogy a győztes felek nem tudták kihasználni előnyüket. A ?Better Together? unionista pártjának a népszavazási kampány, majd a győzelem is jelentős költségekkel járt, a Skóciában egyre népszerűtlenebb konzervatívok a nem teljesítettek jól az általános választásokon. A skót liberális demokraták már a 2011. évi skót parlamenti választásokon érezhették a konzervatívokkal való szövetség következményeit: mindössze ötre tettek szert a 129 parlamenti helyből, és hasonló eredményt értek el a 2015. évi általános brit választásokon. A Munkáspárt is jelentős vereséget szenvedett: 2015-ben az alsóházban egyetlen helyet kapott, a szavazati részesedése összeomlott. [8] A brit pártpolitika fragmentáltsága egyre jobban megmutatkozott a 2014-es függetlenségi népszavazás következében.

A Brexit kérdése

Az Egyesült Királyság elhagyta az Európai Uniót. Erről 2016. június 23-án szavazhattak az állampolgárok, az eredmény pedig 52%-os többséggel az Unióból való kilépés igényéről adott számot. Érdemes megjegyezni, hogy a szavazóközönség főként az idősebb korosztályból állt, valamint a földrajzi eloszlás jelentőségét: az Egyesült Királyság területén Anglia és Wales lakosai szavaztak többségében az EU elhagyása mellett, azonban Észak-Írországban és Skóciában is inkább a maradás mellett döntöttek. Skócia esetében a szavazatok megoszlásának aránya 62-38% volt.[9] A különbség a politikai akarat között, és a Brexit megvalósulásának fényében előrevetítette egy új függetlenségi népszavazás tartását, azonban ezúttal annak a lehetősége is felmerült, hogy Észak-Írország is követi a skót példát.

Észak-Írország az Ír-szigeten helyezkedik el, vallás szempontjából többségében protestáns, politikailag inkább unionista, azonban az Ír Köztársasággal határa az EU-tagság és a Good Friday Agreement (vagy Belfast Agreement) 1998-as aláírása következtében könnyen átjárható. A Good Friday Agreement vetett véget az ír-észak-ír határon zajló erőszakos cselekményeknek, melyek nagy részéért az IRA (Irish Republican Army) terrorszervezet volt felelős. A ?Troubles? időszaka az 1960-as években kezdődő politikai-nacionalista alacsony intenzitású konfliktus Észak-Írország Egyesült Királyságból való kiszakadását célozta, sikertelenül. A Good Friday Agreement két fontos tényt rögzít: elsősorban Észak-Írország lakói az Egyesült Királyság állampolgárainak vallják magukat, másrészt azonban nem határolódnak el az egyesült Ír-sziget, mint Írország létrehozásának gondolatától sem. Ezutóbbi ad lehetőséget a Brexit életbe lépése esetén arra, hogy Észak-Írország az EU tagja maradjon, Írországgal egyesülve.[10]

Skóciának az esetleges függetlenedést követően, mely alapvetően legalább 18 hónapba telne, az Európai Uniós tagság elnyerése érdekében teljesítenie kéne a követelményeket. Noha a joganyag átültetése nem okozna jelentős fennakadást, gazdasági szempontból érdemes kiemelni a pénznem kérdését. Skócia valutája jelenleg az angol font, saját pénznemmel nem rendelkezik, és annak ellenére, hogy Nicola Sturgeon hangsúlyozta, hogy Skóciának nem kéne feltétlenül áttérnie az euró használatára, mivel gazdasági helyzetének javításával megfelelhet az EU szabályozásnak.[11]

A függetlenség nehézségei

Az esetleges elszakadás a Salmond által megjelölt hat dimenzión túl több kérdést is felvet. Politikai és katonai szempontból egyaránt jelentős az atomfegyverek (Trident, nukleáris robbanófejjel felszerelhető tengeralattjáró) elhelyezkedése, mivel a bázisok Skócia területén találhatók, azonban fegyverek az Egyesült Királyság tulajdonát képezik. Említésre méltó, hogy míg az Egyesült Királyság tulajdonában álló nukleáris csapásra képes tengeralattjárók száma tíz, a 27 EU tagállam összesen 9 darabbal rendelkezik.[12] A tengeri olajfúrótornyok szintén főként a skót partvidéken találhatóak, ezzel a Brit-sziget energia-tartalékjait erről a területről biztosítják. Ez csak két aspektusa a függetlenedés nehézségeinek, azonban még ezekre sincs olyan reális megoldás, mely garantálná mindkét fél szuverenitásának tiszteletben tartását.

Napjaink változásai

Annak ellenére, hogy az SNP továbbra is élvezi a skót lakosság támogatását, érdemes megjegyezni, hogy mind az oktatás, mind az egészségügy kapcsán felmerülnek olyan belpolitikai kérdések, melyekre választ kell adniuk a 2021-ben esedékes választásokig.[13]

Az egészségüggyel kapcsolatban a politikát és a közvéleményt leginkább foglalkoztató, emberek életére közvetlen hatást gyakorló kérdés a koronavírus-járvány megfékezése. A világjárvány kihívást jelent a deficites gazdaságnak és az egészségügynek, bár látható, hogy az Egyesült Királyságban 3,269 koronavírussal diagnosztizált beteg közül 266 helyezhető Skócia területére, a halálos áldozatok száma március 19-én az északi országrészben hat volt.[14]

Mind a brit, mind a skót kormányfő követi az európai tendenciát, és gyakran ad tájékoztatást a helyzetről. A járvány központi kérdéssé vált a politikában, amint azt március 18-án Nicola Strugeon bejelentette, a skót iskolák is bezárnak a hét végéig, a vírus terjedésének lassítása érdekében.[15]

Amíg a járvány tombol, szinte biztosra vehető, hogy a második függetlenségi népszavazás nem kerül megtartásra. A brit és a skót politikai vezetés is prioritásként kezeli az összefogást az állampolgárok egészségének megőrzése érdekében. A továbbiakban is érdemes lehet figyelemmel kísérni a skót függetlenségi törekvéssel kapcsolatos fejleményeket, hiszen mind az Alex Salmond-per, mind az SNP és Nicola Sturgeon intézkedései megváltoztathatják a közvéleményt a kérdésről.

Írta: Györgyi Dominika

Források:

Alex Salmonds trial will coincide with a reassessment of the SNPs record. The Economist. https://www.economist.com/britain/2020/01/25/alex-salmonds-trial-will-coincide-with-a-reassessment-of-the-snps-record (2020.03.18.)

Briefing: Brexit and Sinn Fein?s success boost talk of Irish unification. The Economist. 2020.02.13. https://www.economist.com/briefing/2020/02/13/brexit-and-sinn-feins-success-boost-talk-of-irish-unification

Briefing: Brexit and Sinn Fein?s success boost talk of Irish unification. The Economist. 2020.02.13. https://www.economist.com/briefing/2020/02/13/brexit-and-sinn-feins-success-boost-talk-of-irish-unification

CAMERON, A. Ewen: Unionism and nationalism: The historical context of Scottish politics. In. ed. MCTRAVISH, Duncan (2016): Politics in Scotland. Rotulegde, Oxon, UK. pp. 6-24.

CAMPBELL, John: Brexit: What are the backstop options? BBC. 2019.10.16. https://www.bbc.com/news/uk-northern-ireland-politics-44615404

Coronavirus in Scotland. https://www.gov.scot/coronavirus-covid-19/ (2020.03.18.)

EU Referendum Results. BBC. https://www.bbc.com/news/politics/eu_referendum/results (2020.03.18.)

KEATING, Michael; MCEWEN, Nicola: Beyond the Referendum: Winners and Losers in the Referendum Debate. In. ed. KEATING, Michael (2017): Debating Scotland: Issues of Independence and Union in the 2014 Referendum. Oxford University Press, Oxford, UK. p.195.

KEATING, Michael; MCEWEN, Nicola: The Scottish Independence Debate. In. ed. KEATING, Michael (2017): Debating Scotland: Issues of Independence and Union in the 2014 Referendum. Oxford University Press, Oxford, UK. pp. 1-26.

McCALL, Chris: Coronavirus in Scotland: SNP must ‘formally rule out’ IndyRef2 in 2020. The Scotsman. 2020.03.16. https://www.scotsman.com/news/politics/coronavirus-scotland-snp-must-formally-rule-out-indyref2-2020-2451815 (2020. 03. 18.)

MCTRAVISH, Duncan (2016): Politics in Scotland. Rotulegde, Oxon, UK. pp.1-6, 59-91, 259-263.

MCTRAVISH, Duncan: Politics in Scotland: Introduction. In. ed. MCTRAVISH, Duncan (2016): Politics in Scotland. Rotulegde, Oxon, UK. pp.1-6, 59-91, 259-263.

Military Balance 2020, Chapter 4.: Europe.

Nicola Sturgeon announces schools in Scotland will close at the end of the week. The Scotsman. https://www.scotsman.com/education/nicola-sturgeon-announces-schools-scotland-will-close-end-week-2484537 (2020.03.18.)

POÓR, János (2000): Kora újkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN: 9633797810

Scotland Votes No. BBC. https://www.bbc.com/news/events/scotland-decides/results (2020.03.18)

Scotlans Decides: Results. BBC. https://www.bbc.com/news/events/scotland-decides/results (2020.03.18.)

SIM, Philip: Scottish independence: Could a new referendum still be held? BBC. 2020.01.31. https://www.bbc.com/news/uk-scotland-scotland-politics-50813510 (2020.03.18.)

The Fallout from Alex Salmonds trial will damage the SNP. The Economist. https://www.economist.com/britain/2020/03/12/the-fallout-from-alex-salmonds-trial-will-damage-the-snp (2020.03.18.)

[1] POÓR, János (2000): Kora újkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN: 9633797810

[2] MCTRAVISH, Duncan: Politics in Scotland: Introduction. In. ed. MCTRAVISH, Duncan (2016): Politics in Scotland. Rotulegde, Oxon, UK. pp.1-6, 59-91, 259-263.

[3] CAMERON, A. Ewen: Unionism and nationalism: The historical context of Scottish politics. In. ed. MCTRAVISH, Duncan (2016): Politics in Scotland. Rotulegde, Oxon, UK. pp. 6-24.

[4] KEATING, Michael; MCEWEN, Nicola: The Scottish Independence Debate. In. ed. KEATING, Michael (2017): Debating Scotland: Issues of Independence and Union in the 2014 Referendum. Oxford University Press, Oxford, UK. pp. 1-26.

[5] Scotland Votes No. BBC. https://www.bbc.com/news/events/scotland-decides/results (2020.03.18)

[6] KEATING, Michael; MCEWEN, Nicola: The Scottish Independence Debate. In. ed. KEATING, Michael (2017): Debating Scotland: Issues of Independence and Union in the 2014 Referendum. Oxford University Press, Oxford, UK. p.18.

[7] KEATING, Michael; MCEWEN, Nicola: Beyond the Referendum: Winners and Losers in the Referendum Debate. In. ed. KEATING, Michael (2017): Debating Scotland: Issues of Independence and Union in the 2014 Referendum. Oxford University Press, Oxford, UK. p.195.

[8] KEATING, Michael; MCEWEN, Nicola: Beyond the Referendum: Winners and Losers in the Referendum Debate. In. ed. KEATING, Michael (2017): Debating Scotland: Issues of Independence and Union in the 2014 Referendum. Oxford University Press, Oxford, UK. p.195.

[9] EU Referendum Results. BBC. https://www.bbc.com/news/politics/eu_referendum/results (2020.03.18.)

[10] Briefing: Brexit and Sinn Fein?s success boost talk of Irish unification. The Economist. 2020.02.13. https://www.economist.com/briefing/2020/02/13/brexit-and-sinn-feins-success-boost-talk-of-irish-unification

(2020.03.18.)

[11] SIM, Philip: Scottish independence: Could a new referendum still be held? BBC. 2020.01.31. https://www.bbc.com/news/uk-scotland-scotland-politics-50813510 (2020.03.18.)

[12] Military Balance 2020, Chapter 4.: Europe.

[13]  Alex Salmonds trial will coincide with a reassessment of the SNPs record. The Economist. https://www.economist.com/britain/2020/01/25/alex-salmonds-trial-will-coincide-with-a-reassessment-of-the-snps-record (2020.03.18.)

[14] Coronavirus in Scotland. https://www.gov.scot/coronavirus-covid-19/ (2020.03.18.)

[15] Nicola Sturgeon announces schools in Scotland will close at the end of the week. The Scotsman. https://www.scotsman.com/education/nicola-sturgeon-announces-schools-scotland-will-close-end-week-2484537 (2020.03.18.)

Címlapkép: Függetlenségpárti tüntetés Skóciában, Glasgow, 2020. január 11.
A skót függetlenség hívei tüntetnek Glasgowban 2020. január 11-én.
(Forrás: MTI/EPA/Robert Perry)