(A fenti kép forrása: http://www.nato.int/cps/en/natolive/photos_110110.htm)
2014. május 21-22-én megtartotta ez évi második találkozóját a NATO Katonai Bizottsága (NATO Military Committee), ahol a 28 tagállam vezérkari főnökei ? a partnerországok képviselőivel kiegészülve ? a 2014 szeptemberében esedékes walesi csúcstalálkozóra történő felkészülés jegyében számos kulcsfontosságú és aktuális katonai kérdést vitattak meg. A szoros munkatempó (két küszöbön álló miniszteri találkozó, a szeptemberi walesi NATO-csúcs előtt négy, az ISAF misszió befejezése előtt hét hónappal), valamint az orosz?ukrán konfliktus uralta feszült légkörben májusi találkozójukon a vezérkari főnökök legfőbb feladata a Szövetséggel szemben álló kihívásokra adandó lehető leghatékonyabb válaszok megtalálása volt.
A sorrendben 171. alkalommal megrendezett találkozón a résztvevők foglalkoztak az Ukrajnában kialakult helyzet katonai vonatkozásaival, az afganisztáni ISAF-művelet befejezésével kapcsolatos és az azt követő feladatokkal, értékelték az Összekapcsolt Haderők Kezdeményezés (Connected Forces Initiative, CFI) eredményeit, valamint az oktatási, kiképzési és képességfejlesztési programok jelenlegi helyzetét is. A tanácskozáson első alkalommal vett részt Pierre de Villiers tábornok (Franciaország) és Aurtur Pina Monteiro tábornok (Portugália), akik februárban vehették át kinevezési okmányaikat; valamint Milan Maxim (Szlovákia), aki április óta tölti be hivatalát. A kölcsönösség és együttműködés jegyében tiszteletét tette a megbeszéléseken Patrickde Roussier, az Európai Unió Katonai Bizottságának elnöke is, mivel Knud Bartels tábornok, a NATO Katonai Bizottságának elnöke szintén részt vett az Európai Unió vezérkari főnökeinek május 20-i ülésén.
Májusban rendezték meg Közép-Európa mára meghatározóvá vált kül- és biztonságpolitikai konferenciáját, a Global Security Forumot (GLOBSEC) , amelynek egyik panelbeszélgetése a Szövetség walesi csúcs utáni jövőjével foglalkozott (Wake Me Up When September Ends ? NATO After the Summit). A meghívott előadók John Allen tábornok, az Afganisztánban állomásozó amerikai és ISAF-erők korábbi parancsnoka, Justin Vaisse, a francia Külügyminisztérium politikai tervező osztályának igazgatója, Julian Lindley-French, a londoni Institute of Statecraft tudományos főmunkatársa és Linas Linkevicius litván külügyminiszter voltak. A Katonai Bizottság ülésén és a konferencián elhangzottak összegzése érdekében a továbbiakban tematikus bontásban tárgyaljuk a legfontosabb kérdéseket.
Az orosz ? ukrán konfliktus
A nemzetközi politika érdeklődésének középpontjában jelenleg az ukrajnai helyzet és az orosz?ukrán konfliktus áll, ezért ezekkel kapcsolatban is hosszas egyeztetéseket és megbeszéléseket folytattak a vezérkari főnökök. Nyitóbeszédében és a záró sajtótájékoztatón Bartels tábornok elmondta, hogy az Oroszország által, közvetlenül a NATO határai mentén végrehajtott területi annexió súlyos biztonsági kérdést jelent az egész Szövetség számára, amely potenciálisan komoly hatással bír a régió biztonságára és a tágabb stratégiai környezetre. A NATO ugyanakkor továbbra is a kérdés békés, politikai síkon történő megoldását szorgalmazza, amihez minden támogatást hajlandó megadni. A békés megoldás melletti elköteleződés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a Szövetség feladná az addig képviselt, elrettentésre épülő stratégiáját. Éppen ellenkezőleg: az ülés résztvevői egyhangúan egyetértettek abban, hogy a NATO továbbra is kitart az általa képviselt elrettentés és kollektív védelem politikája mellett. Ezt az elkötelezettséget alátámasztja a Balti Légtérrendészeti Misszióban (Baltic Air Policing Mission) résztvevő szövetséges vadászgépek számának növelése, az AWACS repülőgépek Románia és Lengyelország feletti tevékenysége, valamint a megnövelt balti-tengeri NATO-jelenlét.
?A globális biztonsági helyzet megjósolhatatlan, és bizonyos kérdésekben instabil mivolta ? amit jól mutatnak az Ukrajnában kialakult zavargások, vagy éppen a szíriai, és a Száhel-övezetben megfigyelhető események ? ráébresztette a NATO-t, hogy saját területén kívül és belül egyaránt fel kell készülnie az igen széles skálát felölelő potenciális fenyegetésekre. Akár hagyományos vagy aszimmetrikus fenyegetések legyenek ezek, a hagyományos és egysíkú megoldások ideje lejárt. Új biztonsági architektúrával kell szembenéznünk, a válaszokon pedig folyamatosan dolgozunk? ? mondta Knud Bartels tábornok az ülést követő sajtótájékoztatón.
Bár az ukrán válság alapjaiban ingatta meg az európai biztonsággal kapcsolatos elképzeléseinket, tanúbizonyságot tett a transzatlanti kapcsolat erősségéről is. A légi, szárazföldi és tengeri jelenlét megerősítése az elrettentés és képességeink demonstrálása mellett jó lehetőséget biztosít a tagállamok számára a képességeik fejlesztésére és a közös gyakorlati munka finomítására ? tette hozzá Philip M. Breedlove tábornok.
Knud Bartels tábornok, a Katonai Bizottság elnöke. (Forrás: nato.int)
A Katonai Bizottság egyúttal Ukrajnával is megtartotta éves találkozóját, ahol az ukrán delegációt Mihajlo Kucin, az ukrán fegyveres erők vezérkari főnöke vezette. A megbeszélés során szóba kerültek az országban zajló főbb politikai események, a helyzet stabilizálása érdekében tett intézkedések, a védelmi reformfolyamat keretében eddig végzett, és a jövőben végrehajtandó intézkedések, valamint a képességfejlesztést és a védelmi potenciál fejlesztését célzó programok aktuális állapota. Kucin tábornok a NATO és az Európai Unió magas rangú katonai vezetőivel folytatott eszmecserék mellett a katonai együttműködés aktuális, gyakorlati kérdéseiről is tárgyalt belga, grúz, lengyel, szlovák, amerikai, magyar és cseh kollégáival.
Oroszország ugyanakkor már korábban is kijelentette, hogy ellenséges megnyilvánulásként fogja értékelni a NATO-jelenlét megerősítését az orosz határok közelében, és akár politikai és katonai válaszlépéseket is tehet biztonságának megerősítése érdekében. A NATO-erők Közép- és Kelet-Európába történő telepítése megsértené a Szövetség és Oroszország által 1997-ben megkötött Alapokmány rendelkezéseit ? jelentette ki nyilatkozatában Vlagyimir Titov külügyminiszter-helyettes, aki egyben a NATO vezetőit és a szervezetet vádolta az ukrajnai helyzet eszkalálódásáért. Párhuzamot vont a 2008-as grúziai és a jelenlegi orosz-ukrán helyzet között, mivel szerinte a Szövetség akkor is csak további problémákat okozott.
A GLOBSEC konferencián Linas Linkevicius litván külügyminiszter elmondta, hogy a 2008-as orosz-grúz háborúból csak Oroszország tanult, a Nyugat pedig nem. Az, hogy az európai hatalmak nem tettek érdemi lépéseket az esemény után, az Ukrajnában megtett agresszív lépésre bátorította Moszkvát. Mint kiemelte, az ukrán válság rólunk is szól, toleranciánkról, percepciónkról, és el kell döntenünk, hogy a jövőben miként fogunk reagálni egy hasonló válságra a nemzetközi rend megőrzése érdekében.
Julian Lindley-French, a londoni Institute of Statecraft tudományos főmunkatársa szerint Európában túlzottan hozzászoktunk ahhoz, hogy a politikát a stratégia elé helyezzük, amelynek eredményeképpen akaratlanul is figyelmen kívül hagytuk a környezetünkben lejátszódó változást. Az ukrán válság az első példája a globális hatalmi erőegyensúly-változásnak, amely tovább fog folytatódni, ha Európában továbbra is figyelmen kívül hagyjuk a katonai erőt, mint a stratégiai környezetre való hatásgyakorlás és befolyásolás alapvető eszközét. Kiemelte, hogy a ?puha? hatalmi (diplomáciai, gazdasági) eszközök sikeressége azon fog múlni, hogy mennyit fektetünk be a kemény (például katonai) hatalmi eszközökbe. Példaként hozta fel a Visegrádi Négyek együttműködését, amely megfelelő platformot jelenthetne a katonai célú együttműködés fokozására. Kérdés, hogy a Szövetség felkészült-e a realitásokkal való szembenézésre? Mivel a világ figyelme ránk irányul, ha nem leszünk képesek megfelelni azoknak a kihívásoknak, amelyeket az Oroszország által megváltoztatott játékszabályok jelentenek, az mélyreható következményekkel fog járni Európa számára. Hangsúlyozta, hogy a politikai vezetésnek komoly szerepe van abban, hogy türelmesen elmagyarázva megértesse az emberekkel a védelembe való befektetés fontosságát, amely már régóta esedékes.
John Allen tábornok, az afganisztáni amerikai és ISAF-erők volt parancsnoka szerint a válság további kérdéseket is felvet a Szövetségen belül: megfelelően működött-e a hírszerzés az események előrejelzésében, a parancsnoki és vezetési struktúra a gyors döntések meghozatalában, elég gyors-e az erők telepíthetősége, valamint elég rugalmasak vagyunk-e a reagáláshoz? Véleménye szerint el kell dönteni, hogy Oroszország kapcsán partnerségről vagy fenyegetésről beszélünk-e a jövőben? Allen is kiemelte a védelemre fordított források jelentőségét, hozzátéve, hogy a béke, amiben jelenleg élünk, nem járhat együtt gyengeséggel és pacifizmussal. Ugyanakkor a hozzászólók egyetértettek abban, hogy az ukrajnai eseményeket egyértelműen olyan eseménynek tekinthetjük, amely megváltoztatta a nemzetközi rendszer játékszabályait.
Arra a kérdésre, hogy Oroszországot partnernek, szomszédnak vagy ellenségnek tekinti-e Európa, Linkevicius válaszában kifejtette, hogy nem az a lényeg, hogy milyen címkével illetjük Moszkvát, hanem hogy konzisztens magatartást folytatva ragaszkodjunk a Moszkvával kötött megállapodásban foglaltak betartásához, és akként alakítsuk ki az Oroszországhoz való hozzáállásunkat, hogy figyelembe vesszük az olyan történelmi leckéket, mint a 2008-as orosz-grúz háború.
Julian Lindley-French szerint vissza kell térni az eszkaláció stratégiájához: ahogy az agresszió mértéke eszkalálódik, úgy kell eszkalálódnia a költségeknek is. Ez utóbbinak addig kell fokozódnia, míg az Moszkvára akkora terhet ró, hogy meg kell változtatnia gondolkodásmódját. Ehhez nem csak katonai eszközöket, hanem a külpolitikai eszköztár teljes spektrumát fel kell használni.
Allen tábornok véleménye szerint Oroszországhoz óvatosan és pragmatikusan kell hozzáállni, majd megerősítette a litván külügyminiszter által elmondottakat, hozzátéve, hogy semmi olyat nem szabad tenni a jelenlegi válság során, amely eleve kizárja azt, hogy az ukrajnai események után partnerként tekinthessünk Moszkvára, mivel ha most ellenségként kezeljük Oroszországot, akkor ellenséggé fog válni a jövőben is. Az elrettentés fenntartásának fontosságával kapcsolatban ? amely egy, a NATO felé irányuló jövőbeli agresszív lépést akadályozhat meg ? kiemelte, hogy Európának el kell döntenie mi a fontos számára, és arra pénzügyi erőforrásokat csoportosítani. Az afganisztáni nemzetközi erők korábbi parancsnoka a Szövetség által elvárt 2%-os védelmi költségvetési szintet sem tekinti teljesíthetetlennek.
A rakétavédelmi rendszer kapcsán Justin Vaisse, a francia Külügyminisztérium politikai tervező osztályának igazgatója elmondta, hogy az ukrán válság fényében több helyen is felmerült annak Moszkva felé való irányítása Irán helyett. Véleménye szerint azonban nem lenne bölcs ezt az utat választani: technikai szempontból a rakétavédelmi rendszer nem lenne igazán használható Oroszországgal szemben, politikai síkon pedig érzékenyen érintené Moszkvát, amely ? többek között ? a NATO terjeszkedési szándékát látná a lépés mögött. Hozzátette, hogy az orosz agresszió megerősítette a NATO alapjának számító kollektív védelem fontosságát.
Balról jobbra: Linas Linkevicius litván külügyminiszter, Julian Lindley-French, a londoni Institute of Statecraft tudományos főmunkatársa, John Allen tábornok, az afganisztáni amerikai és ISAF-erők volt parancsnoka és Justin Vaisse, a francia Külügyminisztérium politikai tervező osztályának igazgatója a Global Security Forumon.
(Forrás: globsec.org)
Mivel a Ukrajnában zajló események nagymértékben befolyásolták a jelenlegi orosz magatartást, a panel résztvevői kitértek a több alkalommal szóba kerülő Grúzia euro-atlanti integrációjára is. Linkevicius a Tagsági Akcióterv (Membership Action Plan, MAP) kapcsán arról beszélt, hogy ehhez csak a politikai döntés hiányzik a NATO részéről, mivel a grúz védelmi reform jól halad, van a MAP-hez hasonló éves nemzeti programjuk, valamint közös bizottságuk is működik a Szövetséggel, amely utóbbit kevés, a tagságra aspiráló ország mondhat magáénak. Hozzátette, hogy a Tagsági Akciótervet nem szabad túlmisztifikálni, mivel az nem jelenti azt, hogy a NATO ajtaja kitárulna Grúzia előtt. Julian Lindley-French szerint ha Grúzia teljesíti a MAP követelményeit, akkor meg kell neki engedni, hogy csatlakozzon ahhoz, míg Allen tábornok szerint a grúz NATO-tagság egy olyan hiteles és megbízható katonai képességet vonna be a Szövetségbe, amire komolyan számítani lehetne. A tábornok hozzátette: Grúzia csatlakozását nem az ukrajnai események tükrében, hanem az ország bizonyított elkötelezettségét figyelembe véve kellene megvizsgálni. Justin Vaisse óvatosabban fogalmazott: véleménye szerint bár Grúziának pozitív üzenetet kell küldeni a MAP révén annak kapcsán, hogy jó irányba halad, de a tagság elhamarkodott lenne, mivel az országnak maradtak még megoldatlan konfliktusai. Továbbá a jövőbeli bővítéseknél azt is figyelembe kell venni, hogy vajon készen áll-e a Szövetség arra, hogy az adott ország számára vállalja az 5. cikkelyből eredő kötelezettségeit, mert ellenkező esetben a tagság komoly veszélyeket rejt magában.
Az afganisztáni művelet
A Katonai Bizottság ülésén a Szövetség és a műveletben résztvevő nem NATO-tagállamok a sikeresen lezajlott elnök- és tartományi választások fényében áttekintették az aktuális biztonsági helyzetet. Bartels tábornok elmondta, hogy az afgán nép, és különösen a megerősödött Afgán Nemzeti Biztonsági Erők (Afghan National Security Forces, ANSF) igazán büszkék lehetnek az elmúlt közel 12 év alatt elért fejlődésre, ami a közelmúltbeli sikeres választásokkal egyetemben jól mutatja az afgán nép az iránti elkötelezettségét, hogy minél nagyobb szerepet kívánnak vállalni saját jövőjük alakításában és formálásában. A NATO és partnerei ugyanakkor 2014-et követően is támogatják az Afgán Nemzeti Biztonsági Erőket, mégpedig a Szövetség által vezetett Operation Resolute Support művelet keretében. Ennek tervezése jelenleg is folyamatban van, és a szükséges jogi szabályozók kialakítását követően a lehető leghamarabb útjára is indulhat.
Az ISAF-művelet befejezése potenciális stratégiai fordulópontot hozhat a Szövetség számára, és lehetőséget kínál a katonai képességek és fejlesztési célok újraértékelésére is. Az ukrajnai, szíriai és Száhel-övezetet érintő közelmúltbeli események ismételten bebizonyították, hogy a globális biztonsági környezet továbbra is előreláthatatlan és megjósolhatatlan. ?Éppen ezért a Szövetségnek a jövőben is azon kell fáradoznia, hogy a kollektív védelem, a válságkezelés és a kooperatív biztonság által jelentett hármas feladatrendszer végrehajtására továbbra is rendelkezésre álljanak a szükséges erők és eszközök. Ennek érdekében a Szövetségnek az Afganisztánban szerzett tapasztalatokra, a partnerkapcsolatokra és az interoperabilitásra kell építkeznie. Az egyes NATO-tagországoknak és magának a Szövetségnek is folyamatosan fejlesztenie kell a kiképzési rendszereket és a szükséges képességeket a Szövetség katonai képességei terén a minőségi előny megőrzése érdekében, ami az egyik legnagyobb elrettentő erő az esetleges ellenfelekkel szemben? ? nyilatkozta Knud Bartels.
A Globsec konferencián Julian Lindley-French Afganisztán jövője kapcsán elmondta, hogy radikálisan újra kell gondolnunk a katonai erő szerepét a szélesebb értelemben vett befolyásolási eszközök kapcsán. Az ott megszerzett tudást fel kell használni és beépíteni, mert ha ezt nem tesszük, vele veszik az a képesség is, hogy a következő évtizedek kihívásaira reagálni tudjunk.
John Allen tábornok szerint, bár az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők további fejlesztésre szorulnak, a NATO elkötelezett ennek végrehajtása mellett, és csak a megfelelő jogi keretek kialakítására várnak. Felhívta rá a figyelmet, hogy bár afgán és nemzetközi erőfeszítéssel a biztonsági helyzet javítása terén jelentős eredményeket értek el, a politikusok ezt gyakran nem veszik figyelembe. Ezzel kapcsolatban kiemelte annak jelentőségét, hogy a politikusoknak is segíteniük kell a NATO munkáját azzal, hogy megértetik a társadalommal az Afganisztánban folytatott erőfeszítések eredményeit. Ezek között lehet említeni a várható élettartam növekedését a 2001-es 48 évről a jelenlegi 60-62 évre, azt, hogy az afgánok 85%-a legfeljebb egy órás utazásnyi távolságra él a legközelebbi, korábban nem létező orvosi segítségtől, valamint hogy az afgán társadalom 60%-a szavazott a legutóbbi választásokon a NATO által kiképzett saját biztonsági erőik védelmében. Egyetértett az előtte felszólalóval abban, hogy a tapasztalatok feldolgozása különösen fontos, hozzátéve, hogy Afganisztánnak a NATO hosszú távú partnerének kell lennie, és így olyan példát kell mutatnia, amely megmutatja a többi hasonló helyzetben lévő országnak, hogy mit érhetnek el a NATO segítségével.
Justin Vaisse, a francia Külügyminisztérium politikai tervező osztályának igazgatója a 2014-es Global Security Forumon.
(Forrás: globsec.org)
A változó stratégiai környezetre adott válaszok
A NATO-tagállamok vezérkari főnökei egyetértettek abban, hogy folyamatosan erősíteni és fejleszteni kell az ?Education, Training, Exercises and Evaluation? (Oktatás, Kiképzés, Gyakorlat, Értékelés) programot, valamint operacionalizálni kell a Szövetség tengeri stratégáját és meg kell teremteni a rendelkezésre álló erők és alkalmazásuk közötti összhangot is. A tagállamoknak a szükséges források biztosításával és az együttműködés mélyítésével kell felülkerekedniük a képességhiányokon, valamint biztosítaniuk a megfelelő kiképzést és az erők készenlétének megőrzését. Bartels tábornok hozzátette: ?bár a befektetések pénzbe kerülnek, de a biztonság hiányának még ennél is nagyobb ára van, amellyel mindannyian egyetértünk?. A Bizottság hangsúlyozta a partnerországokkal folytatott együttműködés fontosságát az interoperabilitás és egymás kölcsönös megértésének területén.
Martin E. Dempsey tábornok, az Egyesült Államok Egyesített Vezérkari Főnökök Bizottságának elnöke a találkozó után adott nyilatkozatában kifejtette, hogy a NATO-nak a jövőben keleti és déli szárnyaira kell koncentrálnia. Ezzel összhangban a szeptemberi walesi csúcs középpontjában az orosz lépésekkel kapcsolatos stratégiai környezetváltozás, valamint az arab tavasz által a Közel-Keleten és Észak-Afrikában okozott instabilitás áll majd. Értékelése szerint a keleti szárnyról érkező fenyegetés Oroszország provokatív és veszélyes viselkedéséből fakad. A déli szárny helyzete azonban különböző: az észak-afrikai és a közel-keleti térségből eredő fenyegetések és hatások kezelésében nem lehet pusztán a katonai erőre támaszkodni. Az olyan területek közötti együttműködés szükséges, mint például a rendvédelem, diplomácia és határrendészet, amelyek azonban nem tartoznak a Szövetség mindennapos eszközei közé. Ezeknek a szervezett bűnözés, a kábítószer- és embercsempészet és a terrorizmus problémáit is hatékonyan kell kezelniük. Dempsey hozzátette: az Európai Uniónak ugyanakkor megvan az ehhez szükséges eszközrendszere. Kiemelte, hogy bár a NATO és az Egyesült Államok rendkívül sikeres volt az al-Kaida afganisztáni és pakisztáni csoportjainak felszámolásában, a terrorszervezet ideológiáját ?adaptálták és decentralizálták?. Ezzel egy időben az al-Kaida kihasználta az arab tavasz okozta instabilitást és szétszóródott a térségben Pakisztántól Nigériáig. Mondandóját összegezvén a tábornok elmondta, hogy a Szövetségnek fenn kell tartania a területen kívüli műveletek végrehajtásának képességét, ugyanakkor rá kell ébrednünk, hogy valami megváltozott az otthonunktól közel, amely megköveteli a valós fenyegetésekre történő újrafókuszálást.
Martin E. Dempsey tábornok a Katonai Bizottság ülésén.
(Forrás: nwguardian.com)
A www.biztonsagpolitika.hu ? Biztonságpolitika Portál fejlesztését a NATO Public Diplomacy Division, működtetését a Magyar Atlanti Tanács és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem támogatja.
