Az elmúlt hetekben, hónapokban Európában egy kis enyhülést figyelhettünk meg a COVID-19 által okozott feszültségben. Ez minden bizonnyal részben a február 24-én kitört orosz-ukrán háborúval magyarázható, ami minden médium figyelemének központjává vált, míg a vírus a háttérben folyamatosan jelen van, csak kevésbé határozza meg mindennapjainkat, mint az elmúlt két évben. Más a helyzet Kínában, ahol jelenleg is gyakoriak a karanténok, az akár teljes városokat lezáró intézkedések, akkor is, amikor az esetszámok nem feltétlen támasztják alá ezek szükségességét. Az látható, hogy Kína a vírus kezdeti stádiumához képest teljesen más stratégiát választott: a Covid megjelenésekor az ország meglehetősen alábecsülte ? legalábbis ezt kommunikálta a nemzetközi közösség felé ? a fertőzöttség mértékét, nem vezetett be járványügyi rendelkezéseket idejében, ezzel sokak szerint tovább fokozta a vírus terjedését.
A Zero-Covid bevezetésének okai
Jelenleg a médiából is ismert ?Zero-Covid? politika van érvényben Kínában 2022. áprilisa óta, ami elsősorban megelőzésen alapszik és a nevéből is levezethetően szigorú intézkedéseket tartalmaz. Többek között nagyon limitált az országba való be- és kiutazás, a belföldi utazásnak egyaránt korlátai vannak. Ha valaki mégis beutazik az országba, annak az állam által kijelölt hotelben kell megszállnia és alávetni magát egy legalább két hétig tartó karanténnak és kötelező vizsgálatnak a belépéskor és a karantén végeztével. Rendszeresen tartanak közösségi szintű teszteléseket, amelyek során, ha valakinek pozitív lesz a tesztje egy kifejezetten karantén letöltésére létrehozott létesítménybe kell átköltözzön. Minden üzlet és az oktatási intézmény be van zárva – kivéve a létfontosságú boltokat -, a tömegközlekedést felfüggesztették és a járműforgalom nagy részét szintén megszüntették. A társadalom 87%-a be van oltva Kínában Sinovac vagy Sinopharm vakcinával, amelyek a legutóbb megjelent variánsok ellen, mint az Omicron a kutatások alapján nem védenek igazán, bár lecsökkentik a kórházi kezelés valószínűségét.
Az elmúlt hónapban 45 városban voltak teljes vagy részleges lezárások a vírus miatt. Ezen városok 373 milliós lakossággal rendelkeznek, ami a kínai lakosság negyedét, és az ország gazdasági teljesítőképességének 40%-át jelentik. A lezárásokat sűrű médiafigyelem kísérte, ezért a Kínára ? és ezzel együtt a világgazdaságra ? gyakorolt negatív hatásaikról gyakran lehetett hallani. A Zero-Covid nagyon megosztó volt, sokak szerint a kínai emberek súlyos mentális problémáktól szenvednek a mindennapi életük hosszú távú lekorlátozottsága miatt, mások szerint a kínaiak így érzik a legnagyobb biztonságban magukat. Kínában 687 város van, ezeken belül több ezer lakónegyeddel. Az ország méretéből adódóan a lezárások mértéke és mennyisége túlzónak tűnhet az európai szemnek, azonban egy Kína méretével és népsűrűségével azonos országban ezek az intézkedések az elővigyázatosság jelei lehetnek. Eddig egy országos szintű karantén volt, ez 76 napig tartott, a kisebb város-szintű lezárások általában két hétig tartanak, amiket a teljes lakosság tesztelése követ. A fertőzöttség mértékét tekintve a lakosságszám-arányos halálozási arányok szerint Kínának beválik ez a stratégia: a 2022 tavaszi fertőzéshullám ellenére Kínában egymillió emberre 0.15 halálozás jutott, ezzel szemben az Egyesült Királyságban 26.81, Németországban 14,18, Magyarországon 13.33.
Maga a Zero-Covid a kínai politikai rendszer kampányszerű kormányzási stílusához tartozik, ami az 1950-es évektől kezdve jellemző az országra. Ezek a kampányok általában városok szintjén kezdődnek, majd tovább gyűrűznek kerületi, majd közösségi szintekre. Bár már megszokott rendszere van ezeknek az akcióknak, mégis a mostani járványkezelés olyannyira megosztja a világot, hogy van, aki a járványból való kiutat látja benne, van, aki szerint pedig még jobban elmélyíti a gazdasági válságot. Fontos észben tartani, hogy Kína az egészségügyi ellátóképessége miatt is számít a megelőzésre és lezárásokra, mivel a százezer főre jutó intenzív osztályos ágyak száma Kínában 3,6, míg az Amerikai Egyesült Államokban 34,7, Németországban pedig 29,2, tehát még a relatíve nagy oltottsági szintet figyelembe véve is jelentős az egészségügyi rendszer túlterheltségének kockázata Kínában.
A gazdasági visszaesés átmeneti állapot vagy súlyos következmény?
A kínai gazdasági élet tagjai teljesen tisztában vannak vele, hogy mennyi kockázattal jár a Zero-Covid politika. Látszólag a járvány kezdetén a kínai gazdaságot nem viselte meg annyira a vírus: az egészségügyi eszközök iránt megnövekedett kereslet miatt 2020-ban és 2021-ben az export és a közvetlen külföldi tőkebefektetések folyamatosan növekedtek, azonban ez a folyamat 2022-re megállt, újra csökkenő tendenciát mutat a kínai export értéke. Kínának esélye van évtizedek óta megőrzött gazdasági vezető szerepének elvesztésére. A külföldi állampolgárok nagy számban hagyják el az országot, a multinacionális cégek, ha tehetik, áthelyezik regionális központjukat egy másik országba. A 2022. áprilisi lezárások Sanghajban tökéletes példát szolgáltattak erre. A 25 millió lakossal rendelkező Sanghaj a kínai városok közül a legnagyobb GDP-vel rendelkezik (679 milliárd dollár) és az egyik legkedveltebb székhelye a multinacionális vállalatoknak. Az elmúlt évben több, mint 800 ilyen vállalat jelölte meg Sanghajt a regionális székhelyéül. A nemzetközi kereskedelmi láncban még fontosabb szerepet tölt be a város, mivel a kínai exportok 10,4%-ért a sanghaji kikötő felel, ez a világ legnagyobb konténerforgalmat lebonyolító kikötője. A lezárások által egyik leginkább érintett piac az autó- és elektronikai cikkek gyártása. A sanghaji Volkswagen és Tesla gyárak hetekig zárva tartottak a Covid miatt, ahogy az iPhone egyik beszállítója a Pegatron is, ezzel nagy zavart okozva az ellátási láncokban, amelyek könnyen tovább gyűrűzhetnek regionális szinten. Korea, Vietnam, Tajvan és Japán mindenképp érintett lesz ezen a téren. A Kínai Kommunista Párt főtitkára Hszi Csin-ping a kínai állami médiában azt nyilatkozta a lezárásokról, hogy az emberek egészsége a legfontosabb és hogy mindenképpen a megelőzésen kell legyen a hangsúly. Az Európai Unió és az Amerikai Kereskedelmi Kamara is felszólította Kínát, hogy gondolják újra a Covid politikájukat a súlyosbodó gazdasági válság fényében és fontolják meg a Szingapúrhoz hasonló ?Coviddal együttélés? modelljének alkalmazását. Jörg Wuttke, az Európai Unió Kínai Kereskedelmi Kamarájának elnöke szerint Kínának változtatni kell, mert a világ megtanult a vírussal együtt élni, és ha Kína nem így tesz, az cégek a lábukkal fognak szavazni. Szerinte Kína gazdaságának eddig egyik nagy erőssége volt a kiszámíthatósága, amelyet most elvesztett.
Tajvan nem Ukrajna
Az orosz-ukrán háború kitörésekor könnyen analógiát lehetett vonni Kína és Oroszország és Ukrajna és Tajvan helyzete között, mert a hatalmi viszonyok hasonlóak, viszont a konfliktus háttere nagyon sok mindenben eltér.
Oroszország esete nem hasonlítható Kína helyzetéhez, mivel az orosz haderő az elmúlt időszakban számos országban hajtott végre katonai műveleteket, Grúziában, Szíriában és Ukrajnában is. Ezzel szemben a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg nem vett részt nagyszabású katonai műveletekben és nem lépte át Kína határait. A két haderő erőkivetítő képessége is különbözik, mivel Oroszországnak számos katonai támaszpontja van a világon, Kínának (hivatalosan) csak egyetlen egy, Dzsibutiban. A két ország többször is hangsúlyozta, hogy a 2001-es barátsági szerződés, amit 2021-ben újítottak meg, nem teszi őket szövetségessé. Az orosz-ukrán háború meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozta a Kínát, hiszen nem akarta nyilvánosan elítélni Oroszország megszállását, de az európai gazdasági kapcsolatait se akarta rombolni a túl oroszbarát retorikával. Összességében megpróbált korábbi külpolitikai törekvéseivel összhangban kimaradni a konfliktusból, amennyire ez lehetséges volt. Az Egyesült Államok és Tajvan között nincs hivatalosan katonai szövetség, de az 1979-es Taiwan Relations Act értelmében nincs teljesen kizárva, hogy Amerika megvédi Tajvant az esetleges kínai katonai agressziótól, ha az bekövetkezne. Erre a sejtésre erősített rá Joe Biden amerikai elnök, aki ?kötelességnek? nevezte Tajvan védelmét, míg Ukrajna esetében egyértelműen kijelentette, hogy nem fognak beavatkozni katonákkal. Ukrajna nem a NATO tagja, ez a tény minden bizonnyal szerepet játszott Putyin döntésében a ?különleges katonai művelet? megkezdéséről. Elemzők úgy értékelik a helyzetet, hogy Amerikának még szorosabban el kellene köteleződnie Tajvan mellett, még több fegyvert szállítani, hogy teljesen egyértelmű legyen Kínának: Tajvan megtámadásával az Egyesült Államok haderejével kell szembe nézniük. Az orosz-ukrán háború kimenetele is fontos adalékokkal fog szolgálni a kínai vezetésnek: Putyin bukása még nagyobb elrettentő erő lehet, Hszi Csin-ping saját politikai szerepét kockáztatná, ha egy vesztes Oroszország nyomdokaiba lépne, amit nem valószínű, hogy valaha is megtenne.
A jelenlegi helyzetben a gyorsan levont következtetésekkel szemben ? melyek szerint Kína könnyen katonai eszközökhöz folyamodhat Tajvan kérdésében ? ez egy nem reális végkimenetel, legalábbis nem most. A kínai politika folyamatos monitorozására van szükség, különös tekintettel a Kínai Kommunista Párt orosz-ukrán háborúval kapcsolatos bírálatára, hogy észrevehető legyen, ha Peking véleménye megváltozik.
Források
Scobell, Andrew., & Stevenson-Yang, Lucy. (2022, március 4). China Is Not Russia. Taiwan Is Not Ukraine. United States Institute of Peace.
Abrams, Elliott. (2022, május 3). The Ukraine War, China, and Taiwan. Council on Foreign Relations.
Bingqin, Li. (2022). China clings to COVID 19 zero. East Asia Forum.
Kiemelt kép forrása: flickr.com
