Az Antall József Tudásközpont idei egyik legnagyobb horderejű rendezvénye a fenntartható fejlődés témája köré szervezett kétnapos SUSCO konferencia volt. A rendezvény megszervezésében az AJTK olyan szervezetek támogatását is élvezte, mint a Nemzeti Innovációs Hivatal, a UNDP vagy a Konrad-Adenauer-Stiftung. Az esemény fővédnöke Áder János köztársasági elnök volt. A rendezvény számos hazai és nemzetközi szakértő felvonultatásával hívta fel a figyelmet a fenntartható fejlődés fontosságára. A konferencia során az előadók szakmai véleményüket érdeklődő közönség és a sajtó képviselői előtt oszthatták meg. A konferenciát ifjúsági fórum, valamint a tudományos és civil szférának és a gazdaság privát szereplőinek megjelenési lehetőséget biztosító expo kísérte.
SUSCO Budapest 2014 – Az AJTK fenntartható fejlődésnek szentelt konferenciája
Ukrán válság: Emberi jogok és kisebbségvédelem
Október 7-én került megrendezésre a Biztonságpolitikai Szakkollégium első rendezvénye a megújult Ludovika Campuson. A kerekasztal-beszélgetés során Ruslan Bortnik, a Ukrainian Institute for Analysis and Management of Policy igazgatója és Dr. Lattmann Tamás, nemzetközi jogász, egyetemi docens osztotta meg gondolatait az érdeklődő közönséggel, Dr. Németh József Lajos, egyetemi adjunktusnak, a Szakkollégium tiszteletbeli elnökének moderálása mellett. Az esemény témáját a nemzetközi és hazai közvélemény kiemelt figyelmét élvező ukrán válság emberi jogi és kisebbségvédelmi aspektusai adták. Ruslan Bortnik értékelése szerint Ukrajna jelenlegi problémáihoz nagymértékben hozzájárult, hogy a korábbi évtizedek politikai vezetése nem volt képes az országon belüli nyelvi, etnikai és politikai törésvonalak kezelésére, nem találta meg az egyensúlyt az ukrán nemzetállam kiépítése és a kisebbségek tisztelete között.
A kisebbségvédelmi rendszer Ukrajnán belül kaotikus, számos, különböző érából fennmaradt, gyakran egymásnak ellentmondó, nem hatásos, vagy egyenesen káros jogszabályból tevődik össze. A jövőre vonatkozó egyik legnagyobb feladat Ukrajna előtt, hogy kisebbségvédelmi rendszerét megújítsa, és mind az ukrán nép, mind pedig az országban élő kisebbségek számára elfogadható szabályozást hozzon létre.
Ez történt a héten – 35. hét
Fordulat a kelet-ukrajnai harcokban
Az elmúlt hetekben az ukrán és a nyugató sajtó jellemzően az ukrán kormányerők folyamatos sikereiről, valamint Luhanszk és Donyeck városok körülzárásáról és a bármelyik pillanatban megindítható ostromukról tájékoztatott. A valóságban viszont az augusztusi ukrán katonai műveleteket inkább a stagnálás és a kisebb eredmények jellemezték. Az ukrán kormányaugusztus elsejei hivatalos térképe szerinti helyzethez képest augusztus 24-ig egyedül Luhanszk nem túl stabil körülzárása említhető fontos eseményként. Az ukrán előrenyomulás lassulása ellenére a szeparatista erők sok helyütt azonban olyan kedvezőtlen helyzetbe kerültek, amely az Oroszországból történő támogatásuk jelentős növelése nélkül hosszú távon a vereségüket vetítette előre.
Az elmúlt napokban érzékelhető fordulatot előre jelezte egy minimális visszhangot kapott augusztus 24-ei sajtótájékoztató, amelyen a Donyecki Népi Köztársaság miniszterelnöke, Alexander Zaharcsenko bejelentette, hogy haderejüket lényegesen megerősítették és átszervezték, valamint északi és déli irányban egyaránt ellentámadásba lendültek. A figyelem ez idő tájt inkább a konfliktus békés úton való rendezésének lehetőségét magában rejtő, Vlagyimir Putyin és Petro Porosenko közötti, Minszkben tartott megbeszélésre irányult. Habár a tárgyalást követően Porosenko úgy nyilatkozott, hogy már dolgoznak is az új tűzszüneti terven, a megbeszélés nem tekinthető sikeresnek, amit jól mutat, hogy az orosz elnök ? elhárítva magától a felelősséget ? kiemelte: nem Oroszország, hanem Ukrajna és a szeparatisták feladata megegyezni egymással.
Még el sem kezdődtek Minszkben a tárgyalások, amikor az események szinte egyik pillanatról a másikra fordulatot vettek. Ukrajna augusztus 25-én azzal vádolta meg Oroszországot, hogy új alakulatok Ukrajnába vezénylésével új frontot akar nyitni. Augusztus 26-án már arról lehetett olvasni, hogy a szeparatisták által uralt területekkel összeköttetésben nem álló, az Azovi-tenger partján fekvő Novoazovszk közelében ismeretlen harcjárművek jelentek meg, amelyek néhány környékbeli településsel együtt rövidesen el is foglalták a várost. Novoazovszk ? a szeparatisták következő céljaként említett Mariupollal együtt ? Oroszországot a Krímmel összekötő stratégiai jelentőségű útvonalon fekszik. Később ukrán források jelentették, hogy a határ átlépését követően nagyjából 100 harcjármű haladt Novoazovszktól északra Telmanove felé, Petro Porosenko pedig bejelentette, hogy a harcok már Amvroszijevkára, valamint Sztarobesavora is kiterjednek, ezért lemondta törökországi munkalátogatását, és összehívta a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsot.
Az ukrán erők már Mariupol védelmére készülnek. ( Forrás: https://youtube.com/ukrainetoday )
A szeparatisták közben azokon a területeken is komoly eredményeket értek el, amelyeken már korábban is folytak a harcok. Állításuk szerint Ilovajszknál a Nemzeti Gárda öt zászlóalját kerítették be, majd Vlagyimir Putyin kérését követően felajánlották számukra, hogy sértetlenül elhagyhatják a helyszínt, ha hátrahagyják a fegyvereiket. Ezzel kapcsolatban az RT szerint ukrán oldalról ellentmondásos hírek érkeztek, hiszen míg Petro Porosenko arról beszélt, hogy a kialakult helyzet egyes ukrán alakulatok dezertálásának köszönhető, addig a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács szóvivője, Andrej Liszenko szerint Ilovajszknál az ukrán erők erősítést is kaptak és kezükben tartják az eseményeket. Az ukrán erők szorongatott helyzetét közvetetten az ukrán belügyminiszter is elismerte, miután bejelentette, hogy néhányuknak sikerült kitörniük a katlanból.
Az augusztus 30-ai helyzetet ábrázoló hivatalos ukrán térképről emellett leolvasható, hogy a szeparatisták felszámolták Luhanszk körülzárását, stabilizálták az összeköttetést a donyecki és luhanszki területeik között, valamint Luhanszktól délre, egészen az orosz határig jelentős új területeket foglaltak el.
A szeparatisták napok alatt elért jelentős előretörései ? annak ellenére, hogy ezt Oroszország továbbra is következetesen cáfolja ? egyre valószínűbbé teszik, hogy az orosz fegyveres erők immár közvetlenül is beavatkoznak a konfliktusba. Ezt támasztja alá, hogy augusztus 26-án az ukrán erők Ukrajna területén viszonylag távol a határtól orosz ejtőernyősöket ejtettek foglyul.A NATO emellett olyan műholdfelvételeket hozott nyilvánosságra, amelyeken a szervezet szerint Ukrajna területén haladó orosz harcjárműveket látni. Alexander Zaharcsenko a Donyecki Népi Köztársaság miniszterelnöke pedig elismerte, hogy 3-4000 orosz állampolgár harcol a soraikban, ezek egy része pedig az orosz fegyveres erők tagja, de állítása szerint ők is önkéntesek és a szabadságukat töltik Kelet-Ukrajnában.
Ukrajnának azonban nincs olyan katonai opció a birtokában, amellyel hatékony választ tudna adni Oroszország ezen lépéseire, hiszen az nagy valószínűség szerint a két ország közötti hagyományos háborúvá eszkalálódna. Ukrajna Oroszországgal szembeni kiszolgáltatottságának tudatában pedig időről-időre nemzetközi erők bevonására tesz kísérletet. Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány a parlament elé terjesztett egy törvényjavaslatot, amely szerint az ország lemond el nem kötelezett státuszáról és minél hamarabb a NATO tagállamává szeretne válni. Erre azonban belátható időn belül nincs esélye, hiszen egyelőre több alapvető felvételi követelményeknek nem felel meg. Az Európai Unió közben újabb szankciókkal fenyegeti Oroszországot, ha nem kezd bele egy héten belül a konfliktus de-eszkalációjába, azonban egyelőre kétséges, hogy valóban sikerül-e ezeket elfogadni, ugyanis a gazdasági kapcsolatok elsőbbsége miatt megoszlanak a szankciók szükségességére vonatkozó vélemények.
Az Iszlám Állam fegyveresei egyre közelebb érnek Aleppóhoz
Az Iszlám Állam (IÁ) iszlamista szervezet erői augusztus 25-én, áttörték a szíriai kormánycsapatok utolsó támaszpontjának védelmi vonalát Rakka tartományban. A szakértők szerint ezzel megnyílt a lehetőség, hogy a szélsőségesek elfoglalják az ország második legnagyobb városát Aleppót. Az ENSZ szerdán közzétett jelentésében arról számolt be, hogy a szíriai kormány és az IÁ harcosai is háborús bűnöket és emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el az egymás ellen vívott harcok során.
Heves harcokat követően, az al-Nuszra Front fegyveresei augusztus 27-én elfoglalták a Szíria és Izrael közti tűzszüneti vonalon fekvő határátkelőhelyet, ahol 43 békefenntartót fegyvereztek le és ejtettek foglyul. További 81 kéksisakos esett csapdába az al-Ruvajhina és Burajqa melletti ENSZ-ellenőrzőpontokon. A lázadók pénteken közölték, hogy a békefenntartókat saját védelmük érdekében ejtették fogságba, továbbá megnyugtatták az ENSZ tisztségviselőit, hogy a foglyok biztonságban és jó egészségi állapotban vannak.
A fergusoni tüntetések, összefoglaló
Heves tüntetések robbantak ki az Egyesült Államok-béli St. Luis egyik, főként nehéz körülmények között élő feketék által lakott elővárosában, Furgusonban, miután egy fehér rendőr máig tisztázatlan körülmények között lelőtt egy fegyvertelen fekete fiút. Az áldozat, Michael Brown a rendőrség szerint dulakodni kezdett Darren Wilson felügyelővel, és megpróbálta megszerezni annak fegyverét, a lövések ennek következtében dördültek el. Szemtanúk állítása szerint azonban Brown együttműködött a rendőrrel, aki feltett kezű, már sérült 18 éves fiút gyakorlatilag kivégezte. A tüntetések a városban korábban is tapasztalt rendőri brutalitás miatt törtek ki, később etnikai konfliktussá alakultak, a környékben élő fehérek és feketék között meglévő társadalmi egyenlőtlenségek miatt. A helyzet kezelésére Missouri Állam kormányzója bevetette a Nemzeti Gárdát ? amit augusztus 27-én vontak ki. Az események következményeként Barack Obama elrendelte a rendőri szervek fegyverkezési programjának felülvizsgálatát, aminek keretében számos kisseb, vidéki rendőrség is szert a működésükhöz szükségtelen fegyverzetre ? például páncélozott járművek automata fegyverek kerültek kiosztásra.
Európa
Az EU Frontex plus néven indít kibővített missziót ősszel, hogy segítse Olaszországot, a földközi tengeri hajókon érkező bevándorlók felkutatásában és megmentésében. A lépés az olasz kormány megismételt kérése után jön, hogy segítsenek megbirkózni az ország irányába érkező menekültáradattal. Idén több mint 100 ezer migráns érkezett Olaszországba, szemben a tavalyi 42 ezerrel valamint, az ENSZ becslései szerint közel 2000-en haltak meg már az átkelés közben ebben az évben.
Az augusztus 26-ai minszki csúcstalálkozó nem hozott áttörést az Ukrán konfliktus ügyében. Az eseményen Fehéroroszország, Kazahsztán és Oroszország vezetői találkoztak az ukrán elnökkel és három uniós biztossal. A szerény eredmény a ?kapcsolattartó csoport? újjáélesztése Oroszország és Ukrajna közt.
Az ötvenéves, jogász végzettséggel rendelkező, Miro Cerart választották meg Szlovénia új miniszterelnökének, így a három hónapja alapított SMC jobb-közép párt lett a befutó a júliusi választások során. Az ország gazdasági helyzetének megerősítésén és az állami tulajdonban lévő cégek megtartásán kell dolgozni, emelte ki Cerar.
Miután a március óta Franciaországban miniszterelnöki pozíciót betöltő Manuel Valls benyújtotta kormánya lemondását, az alacsony 17%-os támogatást élvező Francoise Holland elnök egy új kabinet felállításával bízta meg a távozó miniszterelnököt. A lemondás azután következett be, hogy több jelentős politikus is túlzott németbarátsággal vádolta Vallst.
Beiktatták pozíciójába Recep Tayyip Erdogant, miután 52%-os többséggel megnyerte az első közvetlen elnökválasztást Törökországban. Számos ellenzéki politikus véli úgy, hogy ezzel túl nagy hatalmat adtak a kezébe, Kemal Kilicdaroglu a legfőbb ellenzéki vezető éppen ezért bojkottálta a ceremóniát.
Ázsia
Nem sikerült megoldást találni Pakisztán több mint két hete tartó politikai válságára. A hadsereg közvetítésével zajló tárgyalások eredménytelenül zárultak.
Várhatóan folytatódnak a tüntetések Hong Kongban, miután a kínai kormány megtagadta a tüntetők fő követelését, hogy a terület következő kormányzóját demokratikus elvek szerint válasszák meg 2017-ben.
Továbbra is patthelyzet és bizonytalanság övezi az afgán belpolitikát. A tavaszi választások után még mindig nem sikerült győztest hirdetni.
Amerika
Barack Obamát mind a republikánusok, mind a demokraták irányából támadás érte az Egyesült Államok külpolitikája miatt. Republikánus oldalról a kritika a stratégia hiányára mutatott rá, főleg Szíria viszonylatában, de hiányolják az ukrán kormány aktívabb támogatását is. Demokrata oldalról a képviselők egy csoportja túl kaotikusnak ítéli meg a jelenlegi külpolitikát, amiben az elnök következetlen akcióit tartják felelősnek. Obama reakciója a vádakra jelenleg az, hogy rendkívül rövid idő áll rendelkezésre, a Védelmi Minisztériumnak pedig átfogó megoldási javaslatokkal kell előállnia. Ezen kívül az Iszlám Állam elleni beavatkozás mélyen megosztja a képviselők dönt többségét, így nem egyértelmű, hogy milyen mértékben lesz érdemes beavatkozni a kialakult konfliktusba.
Mike Rogers, az Egyesült Államok Elhárítási Bizottságának elnöke sürgette az Obama adminisztrációt a határozottabb fellépésre a lehetséges hazatérő radikális iszlamistákkal szemben. Rogers kifejtette, hogy a brüsszeli zsidó múzeum ellen elkövetett merénylet okot adhat további nyugati támadások feltételezésére is. Barack Obama az elmúlt héten új katonai tervvel állt elő, amely kiszélesíteni az iraki terrorista csoportok elleni katonai lehetőségeket és továbbra is azon dolgozik, hogy nemzetközi koalíció jöhessen létre az Iszlám Állam megfékezésére. A legnagyobb problémát továbbra is azok a civil személyek jelentik, akik a radikális iszlamista csoportokban kiképzést kaptak és szabadon utazhatnak az Egyesült Államok területére.
Az ENSZ Fejlesztési Programja szerint több mint 56 millió ember került ki a szegénységből az elmúlt években Latin-Amerikában és a karibi térségben. A szegények aránya a 2000 és 2012 közötti években 41,7%-ról 25,3%-ra csökkent a lakosságkörében a szervezet jelentése szerint. A középosztály megerősödése mellett azonban az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegek továbbra is sebezhetőek.
A Pew Research Center felmérése szerint minden harmadik mexikói lakos (34%) szeretne az Egyesült Államokba költözni, ha lenne rá lehetősége és 17%-uk ezt érvényes dokumentumok nélkül is megtenné. A 2009-ben végzett statisztika szerint ez csupán 1% növekedés. A mexikóiakat továbbra is a bűnözés, a politikai vezetők korrupciója és drogkartellekhez köthető erőszak aggasztja leginkább.
Venezuela biometrikus azonosítókkal és központi elosztórendszerrel kíván fellépni a hiányok és a csempészet ellen. Ez év november 30-áig minden élelmiszerárusító helyet biometrikus azonosító eszközökkel kívánnak felszerelni, hogy ellenőrizzék a vásárolt termék mennyiségét a jobb elosztás és fogyasztókhoz való juttatás érdekében.
Az Egyesült Államok Speciális Műveleti Parancsnoksága (SOCOM) 187 millió dollár értékű szerződést kötött a svéd Saab vállalattal a 84mm Carl Gustav hátrasiklás nélküli gránátvetőkre és a hozzá tartozó lőszerekre. A szerződés a korábbi ötéves szerződést követi, amelynek köszönhetően a különleges erők sikerrel alkalmazták a fegyvert Afganisztánban az elmúlt években.
15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
15 Év ? 15 Hang
Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
Rábai Zsolt, a NATO Nemzetközi Titkárságának, kommunikációs főmunkatársa
Az Európai Bizottság 2014-es elnökválasztása – Merre tovább Barroso után?
2014. július 15-én az Európai Parlament 422 igen szavazattal, 250 ellenében választotta meg Jean-Claude Junckert az Európai Bizottság elnökének. Idén zajlottak az első, Lisszaboni Szerződés szerinti európai parlamenti választások, amelyek számos újítást és kihívást jelentettek az Európai Unió és a tagállamok számára. Juncker ? várhatóan novemberi ? hivatalba lépésével lezárul egy 2004 óta tartó, José Manuel Barroso nevével fémjelzett időszak, és ez egyben egy új korszak kezdetét is jelenti. Cikkünk apropója a korszakváltás kezdete,aBizottság elnökének 2014-es megválasztása. A következőkben a Lisszaboni Szerződés újításait, a választás menetét valamint az új elnök és programjának bemutatását olvashatják.
EU Figyelő – 2014. szeptember
Aktuális hírösszefoglalónk egy rendkívül mozgalmas hónap eseményeit öleli fel. Az Unió külpolitikáját egyértelműen meghatározzák az ukrajnai események, így rovatunk nyitó fejezete az Oroszországot sújtó szankciók körüljárásával foglalkozik. Ezt követően kitérünk azokra a kulcsfontosságú megállapodásokra, amelyeket az elmúlt hetek során sikerült elérni az uniós kulcspozíciókat betöltő személyek kapcsán. Állandó témáinkként most is foglalkozunk a műveletek és a szomszédságpolitika aktuális fejleményeivel, így tudósítunk az újonnan induló ?Frontex Plus? részleteiről és a nyugat-balkáni vezetők csúcstalálkozójáról is.
15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
15 Év ? 15 Hang
Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
Szőnyegi János, a Honvédelmi Minisztérium, Védelmi tervezési Főosztály, Stratégiai Elemző és Értékelő Osztályának osztályvezetője
1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?
Véleményem szerint a NATO-csatlakozást követő 15 év fáradozásainak legkiemelkedőbb eredménye, hogy tömeghadseregből minőségi hadsereggé alakult át a Magyar Honvédség. Ennek a minőségi változásnak a legjellemzőbb mutatói, hogy a jelenleg szolgálatot teljesítő katonák több nyelven beszélő, professzionális képzést kapott és nagyrészt valamilyen külföldi misszióban, illetve a NATO parancsnoki struktúrájában tapasztalatot szerzett katonákból áll. Mára a Varsói Szerződésben papírhadseregként működő katonaság éles fordulattal és radikális változtatásokkal vitathatatlanul felnőtt a többi NATO-tagállam mellé felkészültségben és kiképzettségben egyaránt. A magyar katonák a világ legerősebb katonai szervezetében, a legkiválóbbak között, és vita nélkül állíthatjuk, hogy a legmagasabb szinten állják meg a helyüket úgy, hogy mindezt folyamatosan rendkívül nehéz pénzügyi helyzetben kellett megvalósítani.
2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?
Én azt gondolom, hogy két egyszerű, bár jelentésében rendkívül összetett szóval lehet a legjobban kifejezni azt, hogy mi volt a legjelentősebb probléma, amellyel Magyarország szembesült a NATO-csatlakozás kapcsán: az interoperabilitás hiánya. Ez magában foglalja a tárgyalóképes nyelvtudás hiányát (csak képzeljük el, hogy az addig oroszt tanult tiszteknek hirtelen angolul kellett Magyarországot képviselni, tárgyalni, kiképezni és képességeket fejleszteni), a megfelelő, NATO-kompatibilis kiképzések és gyakorlatok hiányát, valamint a NATO többi nemzetével együttműködni képes technológia hiányát is, amelyet csak nehezen, hosszú évek elteltével, jelentős humán és pénzügyi erőforrások befektetésével lehetett pótolni. Olyan új szakembergárdát kellett létrehozni, amely az ország határain kívül is jól megállta a helyét Magyarország érdekeit magas szinten képviselve.
A másik említésre méltó problémaként látom azt a permanens harcot, amelyet a megfelelő költségvetés biztosítása érdekében kell megvívni. A szükségesnél és egyébként a NATO-elvárásnál is jelentősen szűkösebb költségvetési lehetőségek sajnos a haditechnikai eszközpark elavulásához, kiöregedéséhez vezetett, mindezt tetézve a szakértő gárda ijesztő mértékű csökkenésével egyes fegyvernemeknél.
3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a Szövetségben?
Kétségtelenül az egyik legfontosabb terület, amelyről szót kell ejteni, az a NATO műveleteiben történő rendívül sikeres szerepvállalás. Egy olyan kis ország, mint hazánk, az elmúlt években szinte folyamatosan 1000 fő körüli műveleti létszámmal járul hozzá különböző nemzetközi műveletekhez, amely igen jelentős elismerést vált ki mind a Szövetség vezetői részéről, mind pedig a tagállamoktól.
A másik kiemelkedő hatást pedig véleményem szerint a többnemzeti légiszállítási képesség kialakításával és az ehhez kapcsolódó pápai légi bázis létrehozásával váltottuk ki. Ez a képesség a NATO politikai akaratát megelőzve, még Rasmussen főtitkár Okos Védelem gondolatának kiötlése előtt valósult meg, előrelátva a többnemzeti együttműködés fontosságát és az abban rejlő lehetőségek kiaknázását. Szinte nincs olyan magas rangú NATO tisztségviselő, aki ne látogatna el Pápára, aki ne tudná pontosan e képesség pontos értékét és jelentőségét, és ne a legnagyobb elismeréssel szólna erről a kezdeményezésről.
4. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?
Két dolgot szeretnék kiemelni. Az első az, hogy míg NATO-csatlakozásunkkal a Magyar Honvédség Magyarország arcává vált a nemzetközi porondon és rendkívül sikeresen képviseli hazánkat sok-sok pozitív véleményt szerezve, addig főleg az első években sokan úgy gondolták, hogy a NATO-tagság csak egy egyszeri ünnepi esemény volt 1999 áprilisában, onnantól pedig a katonák ügye, nem pedig Magyarországé. Ezzel szemben a rendkívül gyorsan változó biztonsági környezet folyamatos átalakítást, modernizációt, adaptálódást követel a NATO-tagállamoktól, amely bár rendkívül drága, mégis elengedhetetlen kelléke biztonságunk szavatolásának. A NATO biztonsági ernyője által védett országoknak bizony áldozniuk és tenniük kell biztonságukért minden körülmények között, és aktívan részt kell vállalni a ?közös családunkat? érő terhek viselésében. Ennek a megértését tartom olyan ügynek, amelyben változást kellene elérnünk a közvéleményben is.
A másik dolog, amit ki szeretnék emelni, az, hogy az elmúlt 15 évben számos védelmi reformnak lehettünk a szemtanúi. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a valódi, a stratégiai szintű politikai döntésekből fakadó képességfejlesztésig, valamint a rövidtávútól a hosszú távú elképzelésekig terjedő tudatos transzformáció még mindig várat magára. Az egyébként jól működő védelmi- és haderőtervezés ellenére sok esetben a képességek azonosítása és kialakítása ad-hoc döntések alapján következik be.
5. Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?
Azt gondolom, hogy reményeinkkel szemben és erőfeszítéseink ellenére a nemzetközi biztonsági környezet egyre bonyolultabb. Az egyre gyorsabban változó és globalizálódó világ az eddigieknél is több kihívás elé állítja a szövetséget. Még szinte le sem zártuk az afganisztáni műveleteket, máris új kihívásokkal találja szemben magát a NATO, nem is beszélve a mai orosz ? ukrán, az izraeli ? palesztin konfliktusról, az ISIS közel-keleti brutális tevékenységéről. Azt is mondhatnánk, hogy az euro-atlanti régió közvetlen környezetének tekintetében is közvetlen veszély fenyeget, és fontos mind a 28 tagállam fenyegetettség-percepcióját érteni ? lásd a Balti államok és Lengyelország példáját napjainkban.
A másik kihívás pedig az véleményem szerint, hogy a szövetség által biztosított biztonság elkényelmesítette a NATO-tagállamok lakosságát, ami azzal párosult, hogy a politikai döntéshozók szinte mind a 28 tagállamban jelentősen csökkentették a védelmi kiadásokat, miközben azok a világ más területein számottevően nőttek. A külpolitika eszköztárának tipikus ?jutalmazó és szankcionáló? egyensúlya felbomlott, a nemzetek kevés figyelmet fordítanak az ún. kemény hatalmi eszközök ? így a haderő ? fejlesztésére és fenntartására, így több esetben nem képesek hatékonyan befolyásolni biztonságpolitikai környezetüket. Ennek a költségvetési egyensúlynak a helyreállítását látom egy másik nagy kihívásnak a következő években.
6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?
1999 májusában, azaz szinte NATO csatlakozásunkkal egy időben egy pályázatot elnyerve vettek fel a Honvédelmi Minisztérium NATO és Multilaterális Együttműködési Főosztályára. Az elmúlt 15 évben életem szinte minden napja, a munkám, a karrierem, jó- és rossz napjaim mind a NATO-hoz kötődnek. Ez a 15 év, az együttműködés a NATO különböző szervezeteivel, az ebből fakadó folyamatos kihívás, a közvetetten és közvetlenül is a világ nagypolitikájában történő részvétel és annak alakítása tette az elmúlt 15 évet a legmeghatározóbb élményemmé. Óriási megtiszteltetésnek és kivételes lehetőségnek érzem, hogy ebben a munkában részt vehetek.
A NATO walesi csúcstalálkozójának napirendje
A NATO a walesi csúcstalálkozó előtt
Az 1990-es évek óta a NATO újabb és újabb ?szerepek? alapján határozta meg önmagát ? annak ellenére, hogy a politikai-katonai szövetség létjogosultságát nem kérdőjelezték meg ?, ami előbb a balkáni válságkezelést és a bővítésen keresztül a stabilitás kiterjesztését, majd az ezredfordulót követően a terrorizmusellenes fellépést és az afganisztáni stabilizációt jelentette. Így azután 2012-ben Chicagóban az ?Afganisztán utáni? (post-ISAF) időszak tervezése kezdődött el, s amikor 2013-ban az idei csúcstalálkozó megrendezéséről döntöttek és annak főbb témaköreit határozták meg, az afganisztáni művelet lezárása mellett a partnerkapcsolatok erősítése, a szövetség esetleges bővítése és a képességfejlesztés jelentették a találkozó programjának prioritásait. 2014 tavaszára azonban ezek részben átalakultak, és jelenleg azt láthatjuk, hogy a szövetség élénken keresi belső egyensúlyát, amit a kollektív védelem feladatai, a válságkezelés és a partnerekkel kialakított együttműködés körében kell megtalálnia. A NATO 2010-es Stratégiai Koncepciójában rögzített három alapfeladat ? elrettentés és védelem, válságkezelés, kooperatív biztonság ? ugyanis nem veszített relevanciájából, de a tagállamoknak a stratégiai környezet változásai (a gazdasági válság hatásai, az arab tavasz és az ukrán válság eseményei) nyomán és szűkös erőforrásaikra tekintettel újra kell formálniuk politikai konszenzusukat ezek mindegyikének jelentőségét és egymáshoz fűződő viszonyát illetően.
NATO Hírfigyelő ? 2014. július-augusztus
Bár a nyári hónapok rendszerint nem bővelkednek eseményekben, idén az orosz-ukrán válság és a walesi csúcs is meghatározta a Szövetség mindennapjait, amely erre az időszakra is tartogatott fontos fejleményeket. Hogy csak néhányat említsünk: a Malajziai Légitársaság utasszállító repülőgépének lelövése, a Kelet-Ukrajnába küldött orosz segélyszállítmány körüli viták, valamint a Szövetség által nyilvánosságra hozott műholdfelvételek, amelyeken világosan látszik, hogy orosz reguláris fegyveres erők műveletet hajtanak végre Ukrajna határain belül. Anders Fogh Rasmussen több NATO tag- és partnerországgal folytatott megbeszéléseket, amelyek középpontjában a csúcs előkészületei és főbb témáinak megvitatása álltak.
15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
15 Év ? 15 Hang
Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
Erdős André, Magyarország korábbi ENSZ nagykövete
1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményének?
A rendszerváltozás, a századforduló körüli időszak fontos eseményei a korábbiakhoz képest sokkal erőteljesebben helyezték Magyarországot a világpolitika, a multilaterális diplomácia fő sodrába. Ide tartozott, hogy évtizedek után hazánk két esztendőre ismét helyet foglalhatott az ENSZ Biztonsági Tanácsában, mely ? a sors különös fintora folytán ? ebben az időben legfőképpen a volt Jugoszláviában zajló, országunkat oly közvetlenül érintő tragikus eseményekkel foglalkozott, továbbá, hogy csatlakozásunk céljából megindult a kapcsolatépítés az EU-val és a NATO-val. Ez egy olyan, minőségileg új kontextusba helyezte a magyar diplomáciát, amely ? a korábbiaktól eltérően ? planetáris gondolkodást követelt meg és kijelölte az ország új helyét és lehetőségeit a világban és szomszédságunkban. Az elmúlt negyedszázad e vonatkozásban igen sok tapasztalatot, eredményeket és frusztrációkat is hozott, de ami számunkra itthon a legfontosabb: a jövő nemzedékei számára is meg kell őriznünk azt a képességet, hogy szövetségeseinkkel közös értékeink alapján összehangoljuk érdekeinket, törekvéseinket, s együtt lépjünk fel céljaink megvalósítása érdekében.
2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?
Nem hallgathatom el, hogy a NATO-val kapcsolatos legelső problémát, amellyel akkor kerültünk szembe, amikor a Szövetségre már ?egész másként?, jövendő partnerként tekintettünk, a délszláv konfliktus során folytatott tevékenysége képezte. Meg kell állapítani, hogy mind az ENSZ, mind az EU, mind pedig a NATO ?csütörtököt mondott? e véres dráma kezelése során. Több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Észak-atlanti Szövetség végre határozottan fellépjen, s döntő szerepet játsszon a határaink közvetlen közelében zajló rettenetes polgárháború befejezésében. A NATO-tagságunkkal kapcsolatos többi probléma, megoldandó kérdés egyrészt szakmai-politikai, amely mind a ma napig elkísér bennünket, másrészt a magyar társadalom irányában folytatott tájékoztató ? ismeretterjesztő ? oktató tevékenység hatékonyságával függ össze, melynek kapcsán is azt hangsúlyoznám, hogy e feladat sincs még befejezve.
3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a Szövetségben?
Magyarország nyílván akkor tud kedvező hatást kiváltani a Szövetségben, ha van érzékelhető hozzáadott értéke: ha kézzelfogható mondanivalója van egy-egy kérdéskörben, olyan szerepet vállal a Szövetségen belüli eszmecserékben, amely pozitívan járul hozzá azok eredményességéhez, ha megfelelő információkkal látja el a szövetségeseket olyan térségek vonatkozásában, ahol földrajzi-történelmi okok miatt több ismerettel rendelkezik (így elkerülhetők lesznek a délszláv háború idején a Biztonsági Tanács egyik állandó NATO-tag nagykövete azon megjegyzéséhez hasonló gondolatok, miszerint ?Bosznia titóista kitaláció??). A balkáni békefenntartó műveletek kapcsán létrehozott magyarországi NATO-támaszpont, Pápa Légibázis, a különböző NATO-műveletekben való szerepvállalás, a komparatív előnyök okos felhasználása is szerves része a hazánkról kialakított képnek, de ezt ki kell egészítenie a hazai katona-technológiai fejlesztés és a védelmi költségvetés megfelelő szinten tartásának.
4. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?
NATO-tagságunk révén országunk politikai-katonai biztonsága szilárd alapokra került, de ez bizonyos kötelezettségekkel is jár. Ezeknek országunk nem mindenben tesz eleget. NATO- és EU-tagságunk ugyanakkor eszköz ahhoz is, hogy nyugati típusú demokratikus társadalmi berendezkedésünket kormányzati szinten következetesen fejlesszük tovább. Ami a társadalmat illeti, annak a tudatnak az elmélyítésére van szükség, hogy saját döntésünk alapján egy olyan közösség tagjává váltunk, ahol az ?egy mindenkiért, mindenki egyért? elve a meghatározó, tehát a magyar fegyveres erőknek nem ?csak?, ?kizárólag?, ?kifejezetten? Magyarország védelmét kell szolgálniuk, hanem az Észak-atlanti Szövetség valamennyi tagországa biztonságának együttes szavatolása is feladata. Mint ahogy a Washingtoni Szerződés saját országunk biztonságát is a Szövetség kollektív védelmének keretébe helyezte.
5. Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásainak Magyarország NATO-tagsága szempontjából?
A 2014-es esztendő fordulatot hozott a NATO életében is. A Szövetség az elmúlt években fokozatosan igyekezett alkalmazkodni a megváltozott és változó nemzetközi viszonyokhoz, s e téren számottevő eredményeket produkált. Ami a létező és újonnan megjelenő válsággócok (Száhel, Észak-Afrika, a szélesebb értelemben vett Közel-Kelet, Kaukázus, stb.) mellett ebben az esztendőben Ukrajnában történik, kétségkívül a következő évek legproblematikusabb kihívásának tekinthető, amely újranyithat több, a NATO által már túlhaladottnak tartott kérdéskört is, így például a területvédelem kérdését, illetve új megvilágításba helyezheti a Szövetség ?nyitott ajtók? politikáját. Az egyre összeszűkülő világ egyre kiszámíthatatlanabbá válik. A soron következő wales-i NATO-csúcson minden bizonnyal ez lesz a figyelem középpontjában, s meg lehet jósolni, hogy e témakör szerteágazó vetületei markánsan éreztetni fogják hatásukat a nemzetközi viszonyokban, a NATO-ban és annak minden egyes tagországában. Az új helyzetben különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a transzatlanti kapcsolatok, mindenekelőtt az Egyesült Államok és európai szövetségeseinek kapcsolatai ne gyengüljenek, a NATO és az EU együttműködése pedig erősödjön. Tudomásul kell venni, hogy a jelenleg kibontakozó geopolitikai fejleményeknek messze ható politikai, biztonsági, gazdasági és egyéb következményei lehetnek. A Magyarország előtt álló nagy kérdés az, hogy milyen formában és módon képes majd megfelelni ezen kihívásoknak határainkon belül és kívül.
6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?
Már említést tettem azokról a csalódást keltő élményekről, amelyek jövőbeni szövetségeseink részéről értek bennünket a volt Jugoszláviában akkoriban zajló konfliktus, az etnikai tisztogatások, tömeggyilkosságok, kegyetlenkedések idején. Azok, akik időben tehettek volna valamit a XX. század végén Európa szívében dúló háború megállításáért, nem mozdultak. Persze, ennek is több oka van, amit helyhiány miatt itt nem részleteznék. Nagyon remélem, hogy valamennyien levonjuk ebből a megfelelő tanulságokat. Viszont emlékezetes marad számomra, hogy 1994-97 között külügyi helyettes államtitkárként feladatkörömhöz tartozott NATO-csatlakozásunk folyamatának menedzselése. S nagy élmény volt az a New York-i díszebéd a magyar ENSZ-képviseleten, ahová 1999 márciusában saját kezdeményezésünkre, a Szövetséghez való csatlakozásunk megünneplésére lengyel és cseh kollégámmal együtt meghívtuk valamennyi NATO-állam ENSZ-nagykövetét. A jelenlévők összetétele azért is volt szokatlan, mert a világszervezetben a NATO, mint országcsoport ? ellentétben az EU-val és más regionális szervezetekkel ?, nem létezik. A ?két fél? részéről ? az újonnan belépők nevében magyar, ill. a NATO nevében francia nyelven ? elhangzott pohárköszöntők, az ünnepélyes környezet, a NATO és a három új tag zászlóival díszített terem hűen kifejezte a résztvevők azon érzését, hogy e három ország most azok közé került, akikhez tulajdonképpen tartozik.
Kiemelt témák
