Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
Sztáray Péter, Magyarország NATO-nagykövete
1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?
Számos eredményt elértünk az elmúlt 15 évben, amelyek közül érdemes kiemelni a Magyar Honvédség műveletekben szerzett óriási tapasztalatát, a doktrinális átalakulást és ezzel együtt a gondolkodásmód megváltozását. A katonai eredményeken túl van egy nagyon fontos politikai fejlemény is, amit a tagság teremtett meg: Magyarország egyenrangú tagországként, a többi taggal együttműködve, de nemzeti érdekeit szem előtt tartva vesz részt a Szövetség döntéseinek előkészítésében és elfogadásában. Tagságunk ez által megnöveli külpolitikai mozgásterünket, végső soron pedig a szuverenitásunkat is.
2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?
A tagság valóban nemcsak lehetőségeket hordoz, de kihívások elé is állítja a szövetségeseket. A mi esetünkben egy rendszerváltáson átesett ország elavult, nem demokratikus hagyományokra épülő, sok esetben kontraszelektált és alulfinanszírozott haderejét kellett úgy átalakítani, hogy az képes legyen illeszkedni a NATO többi tagországának haderejéhez, és ne csak a biztonság fogyasztója, hanem termelője is legyen. Egy ilyen átalakulás hosszabb időt vesz igénybe, középtávú terveket, oktatási programot és sok mást is igényel. Nem volt könnyű feladat, de mára a munka jelentős részét sikerült elvégezni.
Konkrétan a csatlakozás időszakában jelentős biztonságpolitikai változások zajlottak a tőlünk délre eső térségben, ami politikai szempontból adott fel nehéz leckét a magyar vezetésnek. A NATO koszovói beavatkozása egy teljesen új típusú művelet volt a maga idejében, ráadásul Magyarország földrajzi okokból a ?frontország? szerepébe került; újdonsült szövetségesként, egyben Szerbia szomszédjaként és a jelentős ottani magyar kisebbséget féltve nem volt könnyű úgy pozícionálni a magyar külpolitikát, hogy rövid és hosszú távú érdekeink se sérüljenek. A nehéz történelmi feladványt azonban összességében nagyon sikeresen kezelte Magyarország: helytálltunk a NATO-ban, a háború lezárult és Koszovó elnyerte függetlenségét, középtávon pedig a magyar-szerb kétoldalú kapcsolatok is soha nem látott fejlődésnek indultak.
3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a Szövetségben?
Katonáink, különösen a nemzetközi béketámogató műveletekben komoly megbecsülésre tettek szert, sok esetben speciális képességekkel járulva hozzá azok sikeréhez. Mind Koszovóban, mind Afganisztánban hosszabb távon is bizonyították és bizonyítják rátermettségüket és elkötelezettségüket az adott ügy iránt. Műveleti részvételünk szorosan összefügg politikai mozgásterünkkel és súlyunkkal is. A politikai döntéshozatalban ugyanis azok a tagországok képesek hatékonyan részt venni, amelyek mögött meggyőző teljesítmény is kimutatható. Magyarország esetében ennek lehetőségét a nemzetközi békeműveletek teremtették meg, amelyekben a kezdeti időket követően egyre több önálló, ezért jól látható és értékes feladatot tudtunk elvállalni. Jó példa erre a magyar vezetésű afganisztáni tartományi újjáépítési csoport vagy a különleges műveleti erők szerepvállalása.
4 – 5. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra? Ehhez kapcsolódva, mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?
Tartalmi szempontból a 4. és az 5. kérdés szorosan összefügg: a védelmi költségvetés szűkös volta meghatározza a haderő technikai felszereltségét, de a katonák életkörülményeit és így az általános morált is. Mivel a védelmi költségvetésünk ? számos, itt terjedelem híján ki nem fejthető ok következtében ? az elmúlt évtizedben jelentősen lecsökkent GDP-arányosan, fejlesztéseket és beszerzéseket kellett elhalasztanunk vagy törölnünk, s csak korlátozott mértékben és időtartamban tudtak katonáink gyakorlatozni. Ez meghatározó probléma volt tagságunk első tizenöt évében és középtávon negatív hatásokkal jár, amin érdemes elgondolkodnunk. A NATO által megvalósított kollektív védelem ugyanis a szolidaritás elvén nyugszik: egy mindenkiért, mindenki egyért. Ez viszont a gyakorlatban nem működik megfelelő mértékű áldozatvállalás nélkül, még ha ez sokszor nagyon nehéz is a többi költségvetési prioritás miatt.
6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?
Mivel az elmúlt két évtizedben több, jelentősen eltérő időszakban és a legkülönbözőbb beosztásokban foglalkoztam a NATO-val, nagyon nehéz kiragadni a legmeghatározóbb élmény. Ha mégis megpróbálom, akkor két eseményt említenék, ami mélyen bevésődött az emlékezetembe. Az első az a nap, amikor az Egyesült Államok az 1997-es madridi csúcs előtt bejelentette, hogy három közép-európai ország NATO-tagsági meghívását támogatja, köztük Magyarországét. Ez volt az a pillanat, amikor bizonyossá vált számomra, hogy sikerülni fog.
A másik, szinte magától értetődően, az a perc, amikor a csatlakozási ceremónia keretében a NATO központi épülete előtt felvonták a magyar nemzeti lobogót. Teljes tudatában voltam az esemény történelmi jelentőségének. Emellett az is az eszemben járt, hogy a szüleimnek, akiknek az aktív élete kényszerűen egy diktatúra árnyékában telt el, egyfajta történelmi elégtételt adott, hogy Magyarország a nyugati szövetségi rendszer részévé válhatott.
2014. augusztus 16-17-én a Biztonságpolitikai Szakkollégium ? sikeres pályázatot követően ? részt vehetett a Sziget Fesztiválon, a Civil Sziget egyik kiállítójaként. A látogatói rekordot döntő 22. Szigeten a BSZK sátrát is rengetegen meglátogatták, ahol különböző játékokban vehettek részt és szerezhettek nyereményeket. A játékok (szerencsekerék, Securopoly, tesztek) könnyen érthető formában közvetítették azokat az információkat, amiket a szakkollégisták szerettek volna közvetíteni az igen széles körből érkező fesztiválozóknak. A vidám hangulatú játékok mellett volt idő beszélgetésekre is, ahol az érdeklődők fel tudták tenni azokat a kérdéseket, amelyek leginkább foglalkoztatták őket (Magyarország afganisztáni és más nemzetközi szerepvállalása, Ukrajna helyzete, stb.). Ezen kívül a BSZK más civil szervezetek összefogásával (Védegylet, Transparency International, Fiatalok a Nukleáris Energetikáért, Új Akropolisz, Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület) közös játékot hozott létre Civil Sziget Kincsvadászat néven, ahol ajándékcsomagokat osztottak ki a résztvevőknek.
A Biztonságpolitikai Szakkollégium ezúton köszöni meg támogatóinak, az Antall József Tudásközpontnak, a Zrínyi Médiának, valamint a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanácsnak a felajánlásokat, valamint a két napot végigdolgozó önkénteseinek, Csuzda Norbertnek, Kolarovszki Zoltánnak, Szabó Albertnek, Szabó Márknak és Üveges Vandának az áldozatos munkát!
Fenti kép: Donorkonferencia a boszniai és szerbiai árvíz utáni helyreállítás támogatására (Forrás: twitter.com)
E havi hírösszefoglalónkban ? többek között ? beszámolunk az Ukrajnával kapcsolatos legfontosabb Uniós intézkedésekről, valamint az új Külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselő választása körüli fejleményekről is. Ezt követően összegezzük az EUFOR RCA műveletének híreit és a Gázai övezet, valamint Dél-Szudán stabilitásának helyreállítása érdekében tett lépéseket.
Bővítéspolitika, szomszédságpolitika
Július elsején csatlakozott Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró, Szerbia, valamint Moldova az Európai Unió új hétéves kutatási és innovációs programjához, a Horizon 2020-hoz. A dokumentumot Brüsszelben írták alá a felek, az EU-t a Bizottság kutatási és innovációs főigazgatója, Robert-Jan Smits képviselte. Az innovációért és tudományért felelős biztos, Máire Geoghegan-Quinn elmondta, hogy mindkét félnek remek lehetőséget nyújt ez az együttműködés, mivel kutatók cseréjével és az országok tudományos rendszerének integrálásával folytatódhat a növekedés, erősíthetik versenyképességüket az államok. A hétéves támogatás összege a hat államban összesen 79 millió eurót tesz ki.
Július 8-án zajlott az a magas szintű találkozó, amelyen Ukrajna nemzetközi támogatásáról egyeztettek. Ezen a találkozón az EU és Ukrajna mellett az Egyesült Államok, Kanada, Norvégia, Japán, Svájc, egyéb nemzetközi szervezetek, nemzetközi pénzintézetek, valamint a civil szféra képviselői jelentek meg. A résztvevők egyetértettek abban, hogy Ukrajnát támogatni kell a kitűzött reformok végrehajtása és a gazdaság újraindítása érdekében, amelyeket a 2014-2016 közötti növekedési programban határoztak meg. A résztvevők azt is leszögezték, hogy a támogatások maximális hatékonyságához több feltételnek is teljesülnie kell, így meg kell erősíteni az államhatárokat, biztosítani a menekültek ellátását, megkezdeni a Donbass régió rehabilitálását a konfliktust követően, valamint létrehozni egy garancia alapot.
Július 10-én találkoztak először Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró és Szerbia képviselői azon az informális fórumon, amelyen keresztül a Stabilizációs és Társulási Folyamaton belüli együttműködést kívánják erősíteni. A fórum legfontosabb témái közé tartozik a szervezett bűnözés és a csempészet elleni közös fellépés, a migráció kezelésére való felkészülés, a vízummentesség elérése a Schengen-övezet államaival, valamint szoros együttműködés kialakítása a közös gazdasági kihívások leküzdésére, a versenyképesség és a foglalkoztatottság növelésére, valamint a regionális szállítási és energetikai infrastruktúra fejlesztésére. Az országok képviselői mellett az EU bővítési biztosa, valamint a Regionális Együttműködési Tanács főtitkára is részt vesz az éves találkozókon, megfigyelő jelleggel.
Július 11-én Brüsszelben egyeztetett háromoldalú tárgyaláson az EU, Ukrajna és Oroszország a Társulási Megállapodás és a Mély és Átfogó Szabadkereskedelmi Megállapodás ukrajnai hatásairól. A felek egyetértettek abban, hogy a megélénkülő kereskedelem Ukrajna és az EU között minden fél számára hasznot hozhat, viszont kockázatokat rejt magában az orosz-ukrán kereskedelem tekintetében. Azért, hogy ezek a kockázatok megszűnjenek, egy konzultációs mechanizmust hívtak életre az országok, amely elsősorban a technikai szabályokra, szabványokra és vámszabályokra fog koncentrálni. Az orosz fél vállalta, hogy összegyűjti azokat a kockázati tényezőket, amelyek szerinte előfordulhatnak, és ezt követően szakértői szinten fognak egyeztetni a megoldásokról.
Szlovénia és Franciaország kezdeményezésére július 16-án donorkonferenciát tartottak Brüsszelben, hogy támogassák Boszniát és Szerbiát a májusi árvizek utáni helyreállításban. Az árvíz a két országban körülbelül 3,5 milliárd eurós kárt okozott.. A konferencián 60 ország és 23 nemzetközi szervezet vett részt, a támogatás mértéke pedig megközelítette országonként az 1 milliárd eurós összeget, amit az infrastruktúra helyreállítására és a károsultak lakhatási viszonyainak javítására fordítanak.
Július 23-án tartotta tizenegyedik ülését a Stabilizációs és Társulási Tanács Macedóniával, ahol az utóbbi időszakban elért eredményeket értékelték a felek. Fontos téma volt a politikai kritériumok helyzete, illetve az áprilisi elnöki és parlamenti választások tapasztalatai. A választási rendszerrel kapcsolatosan felmerült kritikákat a Tanács az EBESZ-szel is megtárgyalja. Ezen kívül a Tanács aggodalmát fejezte ki a média szabadságának mértékével, valamint a különböző politikai csoportok és a kormány közötti párbeszéd hiányosságaival kapcsolatban. Az igazságszolgáltatás hatékonyságát növelő intézkedéseket üdvözölték, egyúttal pedig újfent felhívták a figyelmet arra, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét továbbra is meg kell őrizni. Emellett az alapvető emberi jogok európai normák szerinti érvényesítésére ösztönözték Macedóniát. A Tanács üdvözölte az ország aktivitását a különböző regionális szervezetekben (Regionális Együttműködési Tanács, Délkelet-európai Együttműködési Folyamat, Közép-európai Szabadkereskedelmi Övezet), valamint a Közép-európai Kezdeményezésben hamarosan kezdődő elnökségét. Az EU véleménye szerint a makro-pénzügyi stabilitás erősödésével gazdasági helyzet javult az országban.
A Külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselő választása és tevékenysége
2014. július 16-án rendkívüli csúcstalálkozót tartottak az EU állam- és kormányfői. Az ülés célja az ukrajnai és a gázai övezetben zajló válságok mellett az Európai Unió több magas szintű vezetői pozíciója betöltésének megtárgyalása volt. Jean-Claude Juncker volt luxemburgi miniszterelnök bizottsági elnökké történő megválasztása után az Európai Tanács elnökének, valamint az Európai Unió Külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselőjének választása került napirendre, azonban ekkor nem született döntés Catherine Ashton utódjáról; a kérdést valószínűleg augusztus 30-án, a következő EU-csúcson döntik majd el. Ashton lehetséges utódjaként több név is felmerült, a három legesélyesebb jelöltként a bolgár nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős uniós biztost, Kristalina Georgievát, a lengyel külügyminisztert, Radoslaw Sikorskit, valamint a hat hónapja olasz külügyminiszteri posztot betöltő Federica Mogherinit tartják számon. A választásánál lényeges szempont a főképviselő Moszkvához fűződő feltételezett politikája. Georgivától egy sokkal markánsabb, míg Morgherinitől jóval visszafogottabb orosz politikát várnának. Ennek megfelelően Mogherini ellen elsősorban a balti államok tiltakoznak, akik kevésbé megengedő politikát várnának el a leendő Főképviselőtől. Radoslaw Sikorski népszerűsége és ezzel esélyei jelentősen csökkentek a kiszivárgott hangfelvételek miatt, melyeken Sikorski éles kritikát fogalmaz meg többek között Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal szemben. Herman van Rompuy, az Európai Tanács jelenlegi elnöke úgy nyilatkozott, hogy az uniós vezetők jelenleg ?még nincsenek abban a helyzetben, hogy konszenzusra tudjanak jutni az összes kinevezésről?, továbbá biztosította a sajtót, hogy ?folytatni fogják a konzultációkat?. Július 23-án Catherine Ashton elnökletével összeült az EU-ASEAN együttműködésének 20. külügyminiszteri találkozója. A találkozó szellemiségét a békét, biztonságot és prosperitást nyújtó stratégiai partnerség gondolata adta. Az ülést Catherine Ashton mellett Pham Binh Minh, Vietnám miniszterelnök-helyettese vezette. A felek kifejezték szándékukat a partnerség erősítésére, valamint az együttműködés szorosabbá tételét tűzték ki célul számos intézményi, környezetvédelmi, politikai és légi szállítási területen. . A lelőtt MH 17-es maláj gép kapcsán a résztvevők közös nyilatkozatot adtak ki, melyben megdöbbenésüket és részvétüket fejezték ki, valamint a tragédia körülményeinek tisztázására és a hatóságokkal történő teljes együttműködésre szólítottak fel minden, a tragédiában esetlegesen érintett felet.
Műveletek
A jelentések szerint két és fél hónapra volt szükség ahhoz, hogy az április elsejei döntést követően a Brüsszeltől 5300 kilométerre, Banguiban települő EUFOR RCA 800 fővel elérje a teljes műveleti készenléti szintet. A logisztikai kiszolgálásban kulcsfontosságú szerepe volt az Európai Unió légi-szállítási képességének, amely a 600 katona és 1100 tonnányi felszerelés átszállítását több ország civil és katonai repülőgépeivel, közel 40 repüléssel biztosította. (Egy francia századot korábban már telepítettek az országban.) Ezt követően az EUFOR RCA keretében megállapodás született az Európai Unió és a Közép-afrikai Köztársaság között a művelet során letartóztatott személyek átadásáról. Az egyezmény aláírására július 18-án került sor, és már aznap életbe is lépett. Lényege, hogy a műveletben résztvevő katonák által letartóztatott személyeket az EUFOR RCA átadja a helyi hatóságoknak, ám azok garantálják, hogy emberséges bánásmódban részesítik a fogvatartottakat. Ez az első ilyen jellegű dokumentum, amely az Unió által vezetett művelet keretében jött létre.
Az EUTM Somalia képviseletében Massimo Mingiardi tábornok mutatta be a 2014-2016-os időszakra vonatkozó Stratégiai Védelmi Tervet Mohamed Sheikh Hassan Hamud szomáliai védelmi miniszternek és Abdirahman Sheikh Issa nemzetbiztonsági tanácsadónak. A tervet a Védelmi Munkacsoport készítette elő, és a következőkben egy jogharmonizációs bizottság vizsgálja majd felül.
A Politikai és Biztonsági Bizottság július 3-án kinevezte az EU Naval Force Somalia – EUNAVFOR Operation ATALANTA új műveleti parancsnokát. A művelet célja, hogy megakadályozzák a kalózkodást és a fegyveres rablásokat Szomália és az Indiai-óceán partjainál. Martin Smith vezérőrnagy augusztus 28-án fogja váltani Robert Tarrant ellentengernagyot, aki 2013. január 16-tól irányítja az Európai Unió kalózkodás elleni misszióját. Az ATALANTA 2008 decemberében indult a közös biztonság- és védelempolitika égisze alatt. A művelet azokat a hajókat is védi, amelyek a Világélelmezési Program élelmiszersegélyeit juttatják el az otthonukat elhagyni kényszerült szomáliaiaknak, mindemellett pedig az Afrikai Unió szomáliai missziója (AMISOM) számára is segítséget nyújt.
Válságövezetek
Az elmúlt hat hónap erőfeszítései ellenére a harcok továbbra is folytatódnak Dél-Szudánban. Több ezer ember vesztette életét, másfél millióan váltak menekültté és több millió lakost fenyeget az éhínség. Az Európai Unió elkötelezte magát amellett, hogy meggátolja a Dél-Szudánban élők további szenvedéseit. A Tanács szankciókat vezetett be azon személyek ellen, akik akadályozták a dél-szudáni békefolyamatot, és atrocitásokért felelősek a régióban. Két személyt, akik felelősek a tűzszüneti megállapodás megsértésért, beutazási tilalommal és az Európai Unión belüli vagyonuk befagyasztásával sújtottak. Emellett a Dél-Szudán elleni fegyverembargó továbbra is életben marad. Az EU úgy véli, hogy itt az ideje, hogy a dél-szudáni vezetők megkezdjék a tárgyalásokat a békés, igazságos és fenntartható megoldásról. A tűzszüneti megállapodások teljes végrehajtása, a tárgyalások folytatása és az átmeneti, nemzeti egységkormány létrehozása az egyetlen módja annak, hogy a lakosságot megóvják a további szenvedésektől.
Dél-Szudánban százezrek élnek menekülttáborokban (Forrás: reuters.com)
A július 16-i csúcstalálkozón az Európai Tanács elítélte a Kelet-Ukrajnában működő fegyveres csoportok illegális tevékenységeit, valamint ismételten felszólította az Oroszországi Föderációt, hogy szüntesse be a fegyverek és a fegyveresek beáramlását Kelet-Ukrajnába. A Tanács további 11 személyre terjesztette ki az Európai Unión belüli utazási tilalmat, valamint a pénzeszközeik befagyasztását. A korlátozó intézkedéseket kiterjesztették azokra a szervezetekre is, amelyek materiális vagy pénzügyi eszközökkel támogatják a fegyveres harcokat.
Július 18-án az Európai Unió nyilatkozatot adott ki a Gázai övezetben történt eseményekkel kapcsolatban. Elsősorban aggodalmukat fejezték ki a konfliktus eszkalálódása miatt, majd üdvözölték a július 17-i humanitárius tűzszünetet, amely azonban nem bizonyult tartósnak. Felkérték a feleket, hogy fogadják el a fegyverszünetet, majd felhívták a figyelmüket arra, hogy mindenki köteles teljes és akadálymentes hozzáférést biztosítani a humanitárius segélyekhez. Az Európai Unió elítéli azokat az eseményeket, melyeknek sok civil esett áldozatul, és ezek azonnali kivizsgálását követeli. Az EU emellett elítéli a Hamász és más fegyveres csoportok által indított rakétatámadásokat Izrael ellen a Gázai övezetből. A nyilatkozat szerint Izraelnek joga van megvédeni lakosságát az ilyen támadásoktól, azonban ennek arányosnak kell lennie a támadás mértékével, és minden alkalommal biztosítani kell a civilek védelmét. Az Európai Unió üdvözölte a regionális partnerek, különösen Egyiptom erőfeszítéseit. A legfőbb cél az, hogy a felek tartós megoldást találjanak, és ezáltal egyaránt biztosítsák a békét és biztonságot minden izraeli és minden palesztin számára. A nyilatkozathoz az EU tagjelölt országai is csatlakoztak.
Tekintettel a helyzet súlyosságára, az Európai Tanács július 22-én megerősítette korlátozó intézkedéseit a szíriai rezsimmel szemben. A polgári lakosság erőszakos elnyomása vagy a rezsimnek nyújtott támogatás miatt, a Tanács további három személyre és kilenc szervezetre terjesztette ki korlátozó intézkedéseit, amely magában foglalja vagyonuk befagyasztását, illetve beutazásuk tilalmát az Európai Unióba. Ezzel már 192 személyt és 62 szervezetet sújtanak az Unió szankciói.
Hungary?s was hit by disasters many times in her history and based on the related experiences we can confirm that among them the floods are happening most frequently. Of course these events led to heavy losses in lives and goods. Based on the data recorded in 1980-2010 we have the following (circa) details in human and economic losses:
Number of events:
25
Number of people killed:
716
Average killed per year:
23
Number of people affected:
182,318
Average affected per year:
5,881
Economic Damage (US$ X 1,000):
1,792,947
Economic Damage per year (US$ X 1,000):
57,837
graph: Data related to human and economic losses from
disasters that have occurred between 1980 and 2010.
We need to add however, that beyond on natural disasters there is a chance also for the so called ?eco-disasters? and among them the most devastating happened in autumn of 2010, in the region of Devecser: the red mud (sludge) disaster. Elisabeth Rosenthal ? as a person dispatched to the event site ? gives for us a living description about this event: ??all changed around lunchtime on Oct. 4, when a corner of the sludge reservoir gave way after weeks of heavy rains, letting loose a tidal wave of thick red sludge that oozed its way over garden fences, onto front porches and into middle-class living rooms in Kolontar and Devecser, where lunches sat waiting on tables. Ten people were killed by the muck ? most from drowning ? and more than 100 had chemical burns from the highly alkaline mud that were serious enough to require hospitalization?.[1]
Almost three years later, in late May-early June of 2013, Hungary faced an extraordinary level of flood on Danube as a result of severe weather in Central Europe. The well-known news provider, Reuters, gave the following report on 10th June, 2013: ?The Hungarian capital escaped damage from the swollen river Danube, which peaked at record high levels in Budapest overnight and started receding slowly on Monday morning, the city’s mayor said on Monday. Floods have forced tens of thousands of people to flee their homes over the past week in Germany, Austria, Slovakia, Poland, the Czech Republic and Hungary. At least a dozen people have died because of the deluge?.[2]
Based on the above mentioned events we can assume that for solving these huge threats and challenges there was an imperative need for effectively coordinated efforts among state agencies and local governments, municipalities.
This article seeks to show and explain some related features became valid for municipalities after these disasters (of course focusing on naturals due of larger chance of occurrence), especially from the view of the method ?lessons learned??
Some elements of cooperation among state agencies and municipalities
In the case of red mud catastrophe we saw that the importance of effective coordination and mutual assistance was extremely important in order to handle effectively the situation and to give accurate and adequate help for the suffering people. Elisabeth Rosenthal gave the following details: ?The Hungarian government reacted swiftly to the disaster, deploying soldiers, firefighters, police, rescue workers, and scientists. They took samples of the mud to evaluate its chemical content, since sludge from bauxite processing can sometimes contain heavy metals and traces of radioactivity as well. They poured acid into the sludge-clogged local rivers ? where all life perished immediately ? to neutralize the alkaline spill and to prevent its caustic material from reaching the downstream Danube. With shovels and backhoes, teams of workers began removing the veil of sludge from Kolontar, hosing down homes, yards, streets ? and even goo-covered animals. The prime minister initiated a criminal investigation, and police briefly imprisoned the reservoir?s owner, although he was later released for lack of evidence.?[3]
As a result of the red mud disaster many changes were introduced and initiated into the Hungarian Disaster Management Act, which were renewing the earlier existed roles and responsibilities of state agencies and of municipalities as well. One the most important element of this act was the creation of the National Directorate General for Disaster Management, Ministry of the Interior (NDGDM): ?Its basic functions are protecting the lives and the property of the population living in Hungary and insuring the safe operation of the national economy and protecting the elements of the critical infrastructure. It is a highly important public safety task; therefore NDGDM is a law enforcement body with a national competence. Its main mission is preventing disasters as an authority; carrying out rescue operations in civil emergencies; organizing and controlling protection activities; eliminating the negative consequences of emergencies and performing reconstruction and rehabilitation?.[4]
As we can see based on the above mentioned description, the national level control and coordination was fixed by this law by the years of 2010-2011.
In 2013, short after the earlier mentioned ?historical? flood happened the experts of disaster management and hydrology stated on a conference, that ?based on the fact that in the history of irregular floods we measured extraordinary high level and they are happening in much shorter period we can assume, that the traditional tools in flood protection aren?t enough anymore?.[5]
Let us a take a short look now, what was needed to protect people and goods, especially in the case of Hungarian capitol, Budapest:
hundreds of thousands of sandbags along the Danube;
hundreds of vehicles (including privately owned as well);
there were days when 20,000 people have had to work on the most dangerous river sections;
some 1,300 people from 34 towns and villages have been forced to leave their homes in Hungary and 44 roads have been closed due to the floods;
the Hungarian Parliament stated the extreme danger situation allowed by the Basic Law (Constitution).
In order to handle effectively these shocking events there was an urgent need for effective cooperation among state, public, business and local stakeholders.
What happened exactly in 2013?
Basically, we can state that professionals are calling the 2013 flood ?historical? because it meant horizontally and vertically and extreme high level of challenge not just for Hungary both for the whole Central European region.
The starting time period was in 30 May-03 June 2013, when on the upper (in Bayern and in Austria) section of Danube territories faced much more rain than average. As a result a lot of water arrived to the related smaller and bigger rivers, which raised the level of them quickly.
The formulation of this special weather situation is shown by an Austrian hydrology report through different satellite footages[6]:
Situation on 29 May 2013 Situation on 31 May 2013
Situation on 02 June 2013 Situation on 04 June 2013
As we can see above, this weather phenomenon moved to the South in a short time period and brought a lot of rain with it. In Hungary the following highest water levels (HWL) were measured in the upcoming days:
Municipalities hit by flood in 2013
New HWL [cm]
Old HWL[cm]
Year of Old HWL
Nagybajcs
907
872
2002
Komárom
845
802
2002
Esztergom
813
771
2002
Nagymaros
751
714
2006
Budapest (highest level on 09 June 2013)
891
860
2006
Dunaújváros
755
742
1965
Dunaföldvár
721
703
1965
Paks
891
872
1965
Dombori
916
894
1965
Baja
989
976
1965
Mohács
964
984
1965
graph: The highest water level on Danube trough the flood in 2013
Based on the list we can confirm that older ? sometimes decades long ? HWL was overthrown on each measuring spots (expect of the city of Mohács).
Some elements and procedures of flood protection
In the following we can take a look on some procedures and elements of flood protection (due of limits of this paper and of the complex manner of these activities the list isn?t full):
keeping connections with other countries related agencies and professional organizations (for example: with the Bayern, Austrian, Slovakian and lather on with the Serbian authorities);
statement of I. , II., III level of extraordinary protection needs (orders) and executing related activities;[7]
continuous and coordinated efforts of the National Engineering Direction Committee[8];
documentation of the flood, including data recording and storage for further needs of protection development;
coordinated subordinate organizations of of the National Directorate General for Disaster Management, Ministry of the Interior (NDGDM);
activities conducted by Ministry of Interior and by Ministry of Defense;
wide involvement of municipalities on protection activities;
rehabilitation works.
Basic elements of disaster management activities: level of municipalities
Of course, the municipalities have had to do many things on the above mentioned fields, which arose not just from their geographical location but from legal aspects as well. These can be described via the hierarchy of legal sources, starting by the Basic Law (Constitution) and going to the lowest level of special regulation, unique rules.
It is important to take a short overview over these sources:
CXXVIII/2011 Law of Disaster Management, which describes all of the participating partners and their affiliation to each other.[9]
By defining the meaning of ?disaster? it was also stated that the effective protection and handling activities are requiring ?continuous and strictly coordinated cooperation?.[10]
In the case of disasters the local tasks have to be fulfilled by the ?local defense (protection) committees?, its president has to act together with the ongoing major in a naturally joint way.[11]
The further tasks of municipalities includes furthermore: general signaling activities; some tasks of local firefighters; special rules implemented in crisis situations; preparation and (re)imbursement of related costs.
At this point we need to add however, that the above mentioned issues aren?t full because of the fact that disaster management (including flood protection) is a very complex task and procedure system. Its core elements are: effective preparation, successful protection and correct analyze of earned experience.
The existing disaster management system in Hungary is a result of last year?s disasters, with a special scope on red mud hit in 2010 and on the extraordinary flood of 2013.
Experiences gained from flood 2013
After gathering and evaluating all of the data sets and related activities disaster management and hydrology experts stated, that in protection activities ?the traditional methods played as important roles as modern (new) ones?.[12] Of course it means that ?old school? solutions were mixed with ?new school? elements, in which new measuring tools, new processes and new data elements are included.
On 30 May 2014, there was a conference organized in Baja focusing on ?Flood danger in Hungary 2014?. [13] The participants, including professionals and members of municipalities made some very important remarks, such as:
based on the measured data there is a new phenomenon that the body of water didn?t raise, however the earlier highest levels were overthrown three times in the last decade (for example in 2002, 2006, 2013 in the case of Budapest);[14]
in order to avoid similar problems in the future it is needed to rethink the existing regulation and institutions related to handling of large rivers (especially their bed);
based on the experiences and after careful legal and technical planning it will be possible to conduct an effective protection using temporary flood protection elements;[15]
it is very important to fulfill the tasks set up by the European Parliament in the resolution no. 2007/60/EC;
it is needed to re-measure the earlier diagnosed highest level water ratios, which process was conducted in a joint academic and business sector program;
by handling the challenges effectively it was a safe, secure and moreover natural environment provided for those who are living, working or running business on the related fields.[16]
Of course, the above mentioned fields are directly related to different municipality activities: many of them wouldn?t be reached without their help and support!
At this point it is important to take a look on the local experiences gained by municipality leaders, by local inhabitants or by business owners, however is impossible to give a full list of all of the remarks, suggestions and thoughts given by the above mentioned actors. That is why the author was choosing the methodology ? based on internet resources – to provide some general description from the view of the related municipality activities:
it is very important to handle correctly the different aid bringing organizations but not just in the urgent protection activities but later on as well (special focus is needed to );
the compensation issues are significant after flood situations, particularly in terms of the resources provided by the municipalities;
community based emphasis should be placed on vision and opinion disagreements regarding to flood protection activities and it is need to handle them in a professional and proper way;
it is very important to organize the local activities in a precise and smooth way;
emphasis should be given to the local residents for being aware of the fact that in whose hands are the leadership and management concentrated (with other terms, who is the local boss);
let?s avoid the hyper proliferative and too many „ad hoc” solutions;
it is essential the accurate and fast, but easy to understand flow of information and communication, in which is particularly important to avoid issuing erroneous data or instructions, if that is the case, prompt correction is needed;
put an emphasize on the importance of local logistics;
let?s strive for potential social media solutions (fex.: Facebook groups, Google Maps), but avoid hyper flow of them;
it is important to channel the local level offerings into some processes of the protection activities;
attention should be paid to keeping a balanced relationship with professional organizations and also to effective interpretation and fruitful enforcement of their requests and tasks;
special attention is required for cooperation with the local and national (and if applicable, international) press;
significant power and energy is needed to handle the presence of the so-called ‘disaster (catastrophe) tourists’, especially when they interfere with the protective activities;
there is a balance needed among protection and environmental defense view differences;
trust is important in professional organizations, their acknowledgements and feedbacks provided for them is a must to do;
it is essential to be prepared for the future, time and energy should be spent finding more effective solutions and, where applicable, for preparation of their application;
attention should be paid for different possibilities in the potential time reserve before the flood or before peak;
decisions made for wildlife protection are playing also crucial role;
we need to be careful of the critical infrastructure elements potentially hit by flood;
in order to build an effective disaster management system, the problems and asking of the protection teams need to be handled in a careful way, if it is possible via special dedicated person or team.
The above mentioned list isn?t full, because there are many additional aspects as well, which are combined with some local specialties.
Summary
Based on this this short overview it is visible, that the flood in 2013 ? as an example for extreme weather condition ? occurred a complex flood protection challenge for Hungary. In order to handle it was needed nationwide cooperation. In these tasks the municipalities are playing very important role, in which the legal framework is as important as the locally well known, experience based or new, innovative solutions.
The flood protection is a long procedure, which means that it is not enough to handle it as a priority just in crisis situations (more attention is needed in ?peace? time).
Due of the complex manner of related challenges the municipalities have to give complex answers too: it is needed to have engineering and social scope or basic knowledge related to many fields and creditable skills and abilities for effective implication procedures.
Bibliography
Ár- és belvíz, valamint villámárvíz kockázat értékelése hazánkban, in: http://www.vedelem.hu/letoltes/tanulmany/tan412.pdf, date of download: 2014. június 10.; (Flood, inner and quick flood analyse in Hungary)
évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról, in: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=139408, a letöltés dátuma: 2014. június 15.; (2011/CXXVIII Act on disaster management)
?Árvízi veszélyeztetettség Magyarországon 2014?, a 2014. május 30-án Baján megrendezett ?Árvízi veszélyeztetettség Magyarországon 2014? elnevezésű konferencia beszámolója, in: http://www.aduvizig.hu/index.php/sajto/hirek/73-arvizi-veszelyeztetettseg-magyarorszagon-2014, date of download: 2014. június 10.; (Conference held in Baja on 30 May 2014, with the title ?Flood risks in Hungary in 2014?)
Webpages of municipalities, blogs, news informations provided by Google
[8] Az Országos Műszaki Irányító Törzs (OMIT) az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) védelmi szerve, amely akkor kezdi meg munkáját, ha több vízügyi igazgatóság egyidejű védekezése esetén szükségessé válik az országos koordináció, a hatékonyabb eszköz és létszám átcsoportosítás, információáramlás. Forrás: https://www.vizugy.hu/index.php?module=content&programelemid=8, a letöltés dátuma: 2014. június 12.
[10]2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról a II. fejezet, 8, 9, 10, 11-es pontjai, in: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=139408, a letöltés dátuma: 2014. június 15.
Idén május 29-én, harmadik alkalommal rendezték meg a Fiatal Biztonságpolitikusok Nemzetközi Konferenciáját. A rendezvény ismét kiváló lehetőséget biztosított azon leendő biztonságpolitikai szakértők számára, hogy kutatási területeiket angol nyelven is bemutassák. A Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktorandusz hallgatóinak előadásain kívül két rendkívüli prezentációra is sor kerülhetett az idei konferencián. Először Przemyslaw Ozierski, az Orosz Nemzeti Gazdasági és Közigazgatási Elnöki Akadémia hallgatója adott egy átfogó betekintést a Krím félsziget és az ukrán válság helyzetébe, Oroszország szempontjából. Majd másik külföldi előadónk Numan Qardash a Kabuli Biztonságpolitikai Tanulmányok Központjának hallgatója Oroszország közép-ázsiai politikájáról szóló előadását a résztvevők kivételes módon, a Szakkollégium történetében először Skype-on keresztül hallgathatták.
A biztonságpolitikai szakkollégium tagjainak felkészültségét jól bizonyítja, hogy még a konferenciát megelőző napi programváltozáshoz is tudtak alkalmazkodni és Hegedűs Márton jóvoltából egy jól összeszedett, részletes betekintést nyerhettünk Moldova aktuális európai integrációs helyzetébe. A konferenciát követő ebéd egy kötetlenebb közegben további lehetősét biztosított az előadók és a résztvevők számára az előadások során elhangzottak megvitatására.
Április 30-án a Biztonságpolitikai Szakkollégium valamint a Magyar Hadtudományi Társaság szervezésében Takács Attila ezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka tartott előadást a rendszerváltás óta eltelt lassan 25 év leforgása alatt Magyarország fegyveres erőit ért változásokról, amely számvetés aktualitását Magyarország NATO tagságának idei 15 éves évfordulója alapozta meg. Takács Attila ezredes előadásában a Varsói Szerződés keretei között működő Magyar Néphadsereg és a NATO szövetségi rendszerében működő Magyar Honvédség jellemzőit vetette össze, rámutatva ezzel a két szervezet ? több szempontból is ? eltérő voltára. A hadviselés terén a Néphadsereg tulajdonképpen a III. világháborúra készült, míg ma elsősorban az országvédelem és a szövetségi feladatok ellátása áll a középpontban. Korábban a legfontosabb azonban nem a háború megvívásának kérdése hanem a sikeres elrettentés megoldásának problematikája volt a legfontosabb. Az előadó azonban hangsúlyozta, hogy az elrettentés szerepe ? attól függetlenül, hogy manapság kevesebb szó esik róla ? továbbra is jelentős, hiszen jelenleg is nagyjából húszezer nukleáris fegyver van az atomhatalmak birtokában. Magyarország fegyveres erőinek szervezete is sokat változott; a korábbi Néphadsereg, a határőrség és a munkásőrség helyett ma már csak a Magyar Honvédség képviseli a fegyveres erőket.
A Varsói Szerződésen belül teljes mértékben a VSZ és a Szovjet Hadsereg cél- és feladatrendszereinek volt alárendelve a Néphadsereg, sokat számított az ideológia, és az egyirányú autoriter vezetési stílus volt jellemző, míg manapság a NATO keretein belül az ideológia megszűnt és a legfelsőbb szintű döntéshozatal a demokratikus elvek mentené, konszenzuson alapul. Előadásában az ezredes úr a műveleti képességek és a készenlét kapcsolatában elmondta, a Néphadsereg időszaka alatt ? felkészülve egy új világháború eseményeire ? 30 perc volt a készenléti idő, míg a jelenlegi enyhébbnek ítélt biztonsági környezetben a gyorsreagálású NATO alakulatok esetében ez 5 nap. A Magyar Honvédség ma is törekedik arra, hogy a műveleti képességek teljes spektrumát le tudják fedni. A missziók tekintetében fontos megemlíteni, hogy a Magyar Honvédség a gazdasági válságnak köszönhető forráshiányok ellenére is erőn felül teljesít a NATO missziókba küldött katonák számát tekintve. Emellett fontos üzenete volt az előadásnak, hogy a NATO tagságunk és a missziók egyik kifejezetten pozitív oldala, hogy a Magyar Honvédség lehetőséget kap a folyamatos alkalmazásra, hiszen ? ahogy annak idején Rommel fogalmazott ? az a hadsereg, amelyet nem alkalmaznak, előbb utóbb saját magát pusztítja el.
Az éppen aktuális nemzetközi események, legyenek azok bármilyen területen, mindig gyorsabbak, mint ahogy azt a nemzetközi jogrendszer követni és felügyelni tudná. A katonai magánvállalatok gyors elterjedése az előnyök mellett olyan vitás kérdéseket hozott a felszínre, amelyekre csak később született jogi szabályozás. Az egyes közvéleményt megrázó esetek derítettek fényt a jogi hiányosságokra. Az katonai szolgáltatók szektora azonban markáns lobbytevékenységet mondhat maga mögött, így látható, hogy a mai napig nem jött létre minden körülményt figyelembe vevő nemzetközi jogi aktus. Azonban elmondható, hogy a 2000-es évek közepén olyan folyamatok indultak el, amelyek előremutató lépéseket tesznek a katonai magánvállalatok szabályzása terén, sőt elmondható, hogy maguk a vállalatok is belátták a szükséges keretek fontosságát. A következő oldalakon bemutatom a katonai magánvállalatok rövid történeti és rendszertani ismertetése után a nemzetközi jogi szabályozás menetét és az elért eredményeket szemléltetni. A nemzetközi jog mellett az Egyesült Államok, mint a katonai magánvállalatok fő foglalkoztatója is ráeszmélt arra, hogy az általa vívott háborúk a közvélemény támogatása nélkül nem folytathatóak sokáig. A reguláris hadsereg mellett jelen lévő magánvállalatok fegyveresei a média gyorsasága és az információ széleskörű áramlása miatt mára véleményformáló erővel bírnak.
A katonai magánvállalatok (Private Military Companies ? PMC) elterjedése a ?90-es évek elejére datálható, keletkezésük okai között számos indok húzódik meg, amelyek közül hármat érdemes kiemelni. Az első a bipoláris világrend megszűnése, ugyanis a szovjet blokk széthullásával a nemzetközi rendszer alapjaiban módosult. Az addig fennálló hatalmi egyensúly megszűnt, valamint csökkent a blokkok azon képessége, hogy az érdekeltségeikbe tartozó konfliktusövezeteken belül stabilitást tudjanak biztosítani. Az addigi elszigeteltségből feltűnő bukott államok új biztonság-percepcióval ?látták el? főként az Egyesült Államokat. A keleti tömb és a hozzá tartozó államok az autoriter rendszerből a demokráciába, a tervgazdálkodásból pedig a kapitalizmusba próbáltak átalakulni. A második indok a hadviselésben történt változások jelentik, amelyek között megfigyelhető, hogy a ?90-es évek elejétől az ezredforduló végégig a katonai szerepvállaláson belül az egy katonára jutó civilek száma többszörösére emelkedett. Ez részben köszönhető a katonai feladatok megváltozásának és az általuk használt technika minőségének, összetettségének gyarapodásával. A harmadik ok pedig az, hogy a liberális piacgazdaság hatásai elérték a védelmi szektort, így ennek fényében kivezették a versenyszférába azokat a feladatokat, amelyek elvégzésére privát cégek is alkalmasak. Az gazdasági átalakulás folyamata alátámasztja a liberális gazdaságelmélet azon tézisét, miszerint az állami feladatvállalás a legszűkebb körben kell, hogy érvényesüljön, ezáltal a versenyszektor megerősödését idézzék elő. Az így létrejövő új munkahelyek hozzájárulnak a gazdaság élénkítéséhez, továbbá, ha egy korábban állami feladatot egy magáncég vállal át, az magában hordozza azt, hogy míg az előbbiből az állam nem profitál, addig az utóbbiból komoly adóbevételek származhatnak. Azonban máig nem tisztázott, hogy a rendkívül erős lobbival rendelkező hadiipari cégek vajon milyen hatékonysággal és milyen ár-érték arányban végzik el ugyanazokat a feladatokat? A feladatok kiszervezése (Outsourcing) ezért elkerülhetetlen volt, mivel a blokkok megszűnésével az addig igen magas védelmi költségek gyors és hatékony csökkentését irányozta elő a kormányok döntő többsége. A PMC-k térnyerését a katonák és a mellettük tevékenykedő szerződésben álló szakemberek arányszáma mutatja meg leginkább.Amíg az 1991-es Sivatagi viharban egy civil katonára száz amerikai katona jutott, addig a 2003-as iraki bevonulásban a civil katonák számaránya a tízszeresére nőtt. A tendencia igen nagy ívben emelkedik, mivel a 2007-es évek végére a PMC-k által szerződtetett szolgáltatók száma meghaladta a Perzsa-öbölben állomásozó amerikai katonák számát. A másik mutató, ami összehasonlítási alapot adhat számunkra az elesett amerikai katonák és civilek aránya, amely 4:1-hez arányban van, így ebből is látszik, hogy a civil alkalmazottak jócskán kiveszik a részüket az áldozatok számában is.
Jelenleg a PMC-k a világ számos részén tevékenykednek, többük óriásvállalattá nőtte ki magát és olyan katonai képességekkel, valamint olyan haditechnikával bír, amely meghaladja számos önálló állam haderejének szintjét. A vállalatok egyre szélesítik a szektort, gyakran előfordul, hogy egy gazdasági társaság mögött sok kisebb, korábban felvásárolt, komoly szakértő gárdával vagy valamilyen speciális tudással és technológiával rendelkező cég áll. Elmondható, hogy a változó kihívásokhoz sokkal könnyebben tudnak alkalmazkodni ezek a cégek, mivel rugalmasan kezelik a rendelkezésre álló tudás- és eszközállományt. Az állam által kijelölt cél elérése és a különböző típusú konfliktusokhoz való alkalmazkodás is sokkal könnyebb a magánvállalatok számára. Az államok egyik legfontosabb érdeke, hogy a magánvállalatok az adott főhatalom megrendeléseit kövesse, ne lépje át azokat a kereteket, amelyeket a PMC-ket szabályzó nemzetközi jogrendszer biztosít. Felmerül a kérdés, vajon az egyes kormányok hogy szabályozzák a privát katonai szektort? Ennek érdekében számos eszköz áll a rendelkezésükre, mint például az állami szerepvállalás erős jelenléte a beszerzés területén, amely segít meggátolni, hogy a kereslet önmagának határozza meg a piaci elvárásokat, vagyis csupán azon termékeket és szolgáltatásokat vegyék meg, amikre ténylegesen szükség van. Egy tender kiírásakor több céget versenyeztetnek egymással, ezzel ösztökélve azokat a lehető legalacsonyabb ár képzésére és legmagasabb minőség nyújtására. Ehhez kapcsolódóan az egyes feladatok kiszervezése során az állami szervezetek kerülni azokat a monopolhelyzetben lévő cégeket, amelyek nincsenek arra rászorulva, hogy versenyezzenek a piacon az egyes beszerzésekért. Emellett olyan szerződéseket preferálnak, amelyek a teljesítés után egyenlítenek ki, ezzel segítve az állam érdekeinek érvényesülését. A katonai feladatok kiszervezése az államigazgatáson belül történik, elkerülve a külső cégek szerepvállalását a tenderek futtatásában. Ha mégis felmerül az igény külső ügynökségek segítségére, akkor alaposan megvizsgálják ennek költséghatékonyságát.
A privát katonai vállalatok igen diverzifikált szektort alkotnak a katonai feladatok ellátásának piacán. A változó körülményekhez alkalmazkodva a cégek is igen eltérő tulajdonságokkal és képességekkel rendelkeznek. A harci támogató tevékenységtől a fordítói szolgáltatásig bezárólag. Abrahamsen és Williams egy 2007-es tanulmányukban két főbb csoportra bontották ezeket a vállalatokat, mégpedig a privát biztonsági cégekre (Private Security Companies ? PSC) és privát katonai vállalatokra (Private Military Companies ? PMC). Az elválasztás a biztonság szavatolását rendfenntartási és katonai szempontból különbözteti meg egymástól. A PSC-k speciálisan olyan feladatokat látnak el, amelyek a adott területen lévő eszközök, anyagi javak vagy jelenlévő személyek védelmét célozzák. Az ilyen vállalatok kliensei közé tartoznak a nemzetközi szervezetek, transznacionális vállalatok és a civil szféra képviselői, amelyek lehetnek kis- és közepes nagyságúak. Ezen kívül ide tartoznak azok a magánszemélyek, akik veszélyes területeken utaznak és/vagy üzletelnek ezért védelemre szorulnak, mivel a befogadó ország, ? amely sokszor a bukott államok közé tartozik ? ezt nem tudja szavatolni. A PSC-k feladatkörei és funkciói jóval kisebbek, mint a katonai szolgáltatóké, ezért érdemes hosszabban bemutatni a PMC-k további felosztását. Sokan használják a még máig időszerű felosztást, amit Peter W. Singer alkalmazott a Corporate Warriors című könyvében 2003-ban. Ez három nagy csoportra osztja a PMC-ket, amik közül az első a katonai szolgáltató vállalatok (Military Provider Firms). Azok a cégek, amelyek ezek közé sorolhatók ténylegesen bekapcsolódnak harcászati műveletekbe harcoló vagy harci támogató egységekkel, vagy részt vesznek a vezetési feladatokban. A Singer-féle felosztás második csoportja a katonai támogató vállalatok (Military Support Firms), amelyek funkcióit tekintve logisztikai, üzemeltetési és szállítói feladatokat látnak el. A két vállalatfajta igen messze áll egymástól, ami leginkább a funkcióbeli különbségekből adódik. A katonai szolgáltató vállalatok nagy tudású, tapasztalt katonákat toboroznak, akiket speciális műveletek elvégzésére vezényelnek, ezáltal gyakran előfordul az alkalmazottak elhalálozása. A támogató vállalatok gyakran alkalmaznak katonai tapasztalattal nem- vagy csak kevésbé rendelkező embereket, akik főleg a versenyszférából érkeznek, ami szintén hozzájárul a hatékonyság és versenyképesség növeléséhez. A harmadik cégtípus, ami megfordul a PMC-k világában a katonai tanácsadó vállalatok (Military Consulting Firms) köre, amelyek stratégiai, harcászati és katonai szervezési tanácsadást és további képzéseket szolgáltatnak a megrendelőnek.
A PMC-k feltűnésével el kellett választani egymástól az általuk elvégezhető és a szigorúan állami hatáskörbe tartozó feladatokat. Az amerikai kormányzat létrehozta a Szövetségi Beszerzési Szabályzatot (Federal Aquisition Regulation ? FAR), amelyben meghatározzák a kizárólagosan állami hatásköröket, mint például: katonai alakulat irányítása, külpolitika meghatározása, hírszerzési és elhárítási feladatok elvégzése és végrehajtásának ellenőrzése. Továbbá létrehoztak egy másik központot, ami a Menedzsment és Költségvetési Iroda (Office of Management and Budget ? OMB). Ez meghatározza az kiszervezéssel kapcsolatos irányelveket és eljárásokat. Az Egyesült Államok védelmi minisztériumára külön beszerzési szabályozás vonatkozik, ami a Védelmi Szövetségi Beszerzési Szabályzat Kiegészítése, angol mozaikszóval DFARS-ként találkozhatunk vele. Ez megengedi a szerződő cégeknek, hogy védelmi feladatokat lássanak el a célország területén. Többek között például meghatározza, hogy csak önvédelem esetén lehet halálos erőszakot alkalmazni a PMC-k alkalmazottainak. 2006-ban azonban ezt úgy módosították, hogy abban az esetben is lehet önvédelmet gyakorolni, ha ez elengedhetetlenül szükséges a feladat ellátásához, mint például egy objektum vagy személy őrzése esetén.
A PMC-k megjelenése azonnal magában hordozott olyan problémákat, amelyek azonban rengeteg vihart kavartak a nemzetközi médiában. A PMC-k körül egyre gyakrabban tűntek fel olyan incidensek, amelyek mélyen sértették az emberi jogokat és a vonatkozó nemzetközi szerződéseket. A sajtó nyomán felszínre kerülő problémák arra ösztönözték a hazai közvéleményt, hogy politikai döntés szülessen az ügyben. Az egyes változtatások mögött állami, legfőképp az USA által gyakorolt nyomás állt, mint a cégek fő megbízója. Irakban a rendfenntartó PSC-k többször tanúsítottak erőszakos viselkedést, többek között tüzet nyitottak az ott élő civil lakosságra. 2007 szeptemberében a Blackwater nevű vállalat alkalmazásában álló rendfenntartók tizenhét civilt megöltek és húsz főt súlyosan megsebesítettek. A ?90-es évek végén a DynCorp amerikai, katonai továbbképzéseket szervező vállalat, a balkáni háborúk során nemzetközi emberkereskedő hálózatot működtetett, amin keresztül kiskorúakat adtak el Bosznia-Hercegovinából. Az események oda vezethetők vissza, hogy a PMC-k alkalmazásában több esetben álltak kétes múlttal, nem megfelelő értékrenddel rendelkező személyek, akiket nem tudtak ellenőrizni, mivel nincs olyan globális rendszer, ami számon tartja ezeket a munkavállalókat. Felmerült annak a lehetősége, hogy egyes vállalatok a szabályozás hiányában olyan mértékig csökkentették a kiadásaikat ? amit főleg az ehhez hasonló egyének szűrésének elmulasztásával tettek ? hogy nem tudták elvégezni a szerződésükben foglalt feladatokat. Az ilyen elfajult problémákra az Egyesült Államok szenátusa által felállított bizottság derített fényt, amely például a brit ArmorGroup nevű cégnél kiderítette, hogy az általuk alkalmazott emberek szinte hadurakként viselkedtek Afganisztánban. Számos szociológus vizsgálta ezeket az eseteket és az megoldás javasolták, hogy az ilyen személyek jobb felkészítése, ellenőrzése és pszichés állapotának a javítása megelőzheti a hasonló eseményeket. 2009-ben az Egyesült Államok az összes vele szerződésben álló cégtől megkövetelte, hogy az Afganisztánban lévő egységeik 50%-át helyi alakulatokból állítsák össze. Emellett a helyiek bevonását a célterület 30 km-es körzetéből kellett megvalósítani, így az ilyenformán létrehozott ?kevert? egységek képesek voltak a jobb együttműködésre, valamint az misszióban lévő amerikai katonák kontrolljára. A katonai magánvállalatok nem fordítanak sok energiát alkalmazottaik képzésére, amely magában foglalja azt, hogy számos esetben teljesen hiányzik a fegyveres konfliktusok folytatásának és a fegyveres erő használatának általános szabályainak oktatása. A helyi hatóságok általában rá vannak utalva a vállalatok által rendfenntartás céljából kiküldött egységekre, akik rendszerint megakadályozzák az ellenük irányuló vizsgálatokat.
Már a 90?-es évek elején látszódott a kialakuló probléma a PMC-k által alkalmazott katonák körül. A jogi szabályozás hiányosságának egyik kiemelkedő példája a Sierra Leone-ban történt események. Az ország reguláris hadserege nem volt képes véget vetni a zavargásoknak, ezért ezt Executive Outcomes vitte véghez, amely főleg a dél-afrikai apartheid rendszer ideje alatt szolgált zsoldosokból alakult. Amíg a vállalatok érdekeit képviselő lobby elismerően szólt a történtekről, addig a nemzetközi humanitárius jog szakértőinek számos kifogása volt a műveletek ellen. Már ekkor felmerült a zsoldosok nemzetközi jogi szempontból való szabályozásának kérdésköre, amelynek fő feladata a magánvállalatok alkalmazásában álló katonák jogi besorolása. A magánvállalatok fő célja az volt, hogy olyan jogi szabályozás szülessen, ami jogilag nem zárja ki a működésüket az egyes válságterületeken belül. A zsoldosok szabályozásáról két fő nemzetközi szabály gondoskodik. Az első ilyen szabályozás az 1949-es genfi egyezmény 1977-es kibővítésekor került elfogadásra. 1977. június 8-án elfogadták a jegyzőkönyvet az 1949-es genfi egyezmények kiegészítéséről és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről, amelyet a szakirodalom Kiegészítő Jegyzőkönyvként ismer. A második szabályozás az alig egy hónappal később 1977 júliusában, az Afrikai Unió által készített és 1985-ben hatályba lépett dokumentum, amely az Egyezmény a Zsoldosok Felszámolásáért Afrikában nevet kapta. Ezt a két dokumentumot együtt szokták a ?zsoldos egyezményként? említeni. A két dokumentum kimondja, hogy ha az adott állam a jogrendszerébe korábban belefoglalta és a szolgálatot teljesítő katona ? akit egy PMC szerződtetett ? zsoldosként definiálható, úgy önmagában azért is elítélhető, hogy fizetett katonaként jelen van az adott országban. Első olvasatra nehezen értelmezhető, de mégis magától értetődő, hogy elítélhető az a fegyveres, aki nem állami szereplő, de a térségben teljesít szolgálatot. Ez esetben, ha fogságba ejtik, nem vonatkozik rá a genfi jegyzőkönyv háborús foglyokra vonatkozó része. Az zsoldos státusz csak akkor értelmezhető nemzetközi humanitárius jogi szempontból, ha az nemzetközi fegyveres konfliktus keretei között teljesít szolgálatot. Így levetítve a katonai magánvállalatok aspektusára a szerződtetett katonákat nem fenyegeti az a veszély, hogy zsoldosként kezelik, mivel nemzetközi fegyveres konfliktusban vesz részt és az Egyesült Államokkal áll szerződésben.
A zsoldosok megítélése a nemzetközi humanitárius jog szerint a Kiegészítő Jegyzőkönyv 47. cikkelyében található, amely számos kritériumot megfogalmaz, többek között:
aki helyben, vagy külföldön kifejezetten abból a célból toboroztak, hogy fegyveres összeütközésekben harcoljon;
aki ténylegesen közvetlenül részt vesz az ellenségeskedésekben;
aki alapjában véve egyéni haszonszerzési vágyból vesz részt az ellenségeskedésekben, és akinek valamelyik összeütköző fél, vagy annak nevében más, ténylegesen olyan anyagi ellenszolgáltatást ígér, amely lényegesen meghaladja az érintett fél fegyveres erőinél hasonló rangú és feladattal megbízott harcosoknak ígért, vagy fizetett összeget;
aki valamelyik összeütköző félnek nem állampolgára, vagy valamelyik fél által ellenőrzött területnek nem lakosa;
aki nem tagja valamelyik összeütköző fél fegyveres erőinek;
akit nem az összeütközésekben részt nem vevő valamely állam küldött fegyveres erőinek tagjaként hivatalos szolgálatra.
Amint láthatjuk igen nehezen alkalmazható és tágan értelmezhető jogi aktus, ami keretet ad az egyes államok által finanszírozott katonai magánvállalatok működésének. A nemzetközi fegyveres konfliktushoz való csatlakozás azt eredményezi, hogy bármely cég, amely szerződésben áll a konfliktusban részt vevő egyik országgal fegyveres erőket küldhet az adott térségbe. Erre az idézett cikk utolsó pontja teljesen világos útmutatást ad. Itt azonban felmerül a kérdés, hogy az ilyenformán a zsoldosokra vonatkozó nemzetközi szabályozás alól kitérő PMC-k milyen jogi keretek között működhetnek a célország területén? A következő fejezetben a szerződésben álló katonai magánvállalatokat szabályozó jogi lépéseket mutatom be.
A katonai magánvállalatok gyakran kritizált erőszakos afganisztáni tevékenysége miatt az Egyesült Államok 2003-ban létrehozta a Fegyveres Erők Státuszával foglalkozó szerződéstervezetet (Status of Forces Agreement ? SOFA). A SOFA úgy értelmezhető, mint az Egyesült Államok és bármely más, amerikai katonákat fogadó országgal kötött külön megállapodás. Ez a dokumentum minden esetben eltérő, mivel a szóban forgó országra specifikusan jellemző, jogi keretek közé szorított szabályzást foglal magában. Ezért nincsenek is formai szabályai, nem áll standard paragrafusokból, nincs előre megfogalmazott szövege, sem címe vagy hossza. Elsődleges érdeme az elvégzendő katonai művelet specifikus megfogalmazása, az országok közti kapcsolatok megerősítése és a rugalmasság elősegítése. Az imént leírtakból adódóan elmondható, hogy egy a SOFA egy olyan jogszabály, amely nem állít jogi akadályokat az elvégzendő katonai műveletek végrehajtása elé. Többek között magában foglalja azt is, hogy az amerikai katonák ellen mely ország járhat el, ha törvénytelen magatartást tanúsítanak. Emellett számos olyan megegyezést foglalnak bele, amely a katonai műveletek gördülékenységét célozza meg, így például az egyenruha viselését, adók és járulékok fizetését, fegyverhasználatot, rádiófrekvencia használatot, engedélyeket és egyéb más általános tudnivalókat. Az Egyesült Államoknak jelenleg több mint száz SOFA megállapodása van különböző országokkal, mint például Afganisztán, Irak, a Fülöp Szigetek, Németország, Japán, Dél-Korea. A katonai magánvállalatoknak ? mint az Egyesült Államokkal szerződésben álló cégeknek ? a SOFA jogszabályi keretein belül kell működniük. A szerződések magukban foglalják a katonák státuszát, a felettük gyakorolható kizárólagos vagy megosztott ítélkezést, a fegyveres harchoz való jogot.
Az egyik első nemzetközi jogi tervezet a szabályzásról 2001-ben jelent meg, ami a katonai magánvállalatok működésére irányult a Nemzetközi Jogi Bizottság (International Law Commission ? ILC) keretein belül zajlott le, ahol előkészítették a ?Szerződéstervezet az államok felelősségvállalásáról a nemzetközileg elítélendő cselekedetekért? (Draft Articles on Responsibility of States for Internationally Wrongful Acts) iratot. Ebben leszögezték, hogy az államok, amelyek katonai erőt állomásoztatnak idegen országban, jogi felelősséget kell, hogy vállaljanak a katonáikért. Az ENSZ Közgyűlése 2001-ben elfogadta ezt a tervezetet, amely az első lépés volt a problémás cégek rendszabályozására. Az államok többsége támogatta az elképzelést és üdvözölte a nemzetközi diskurzus megkezdését a témában. Egyesek kifejezték ellenvéleményüket, mivel úgy gondolták, ha széleskörű nemzetközi vita tárgyává teszik az elfogadott tervezetet ? amelyet eddig még valóban nem konkretizáltak ? az megváltoztathatja az ILC eredeti elképzeléseit.
A második kezdeményezést az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa kezdte meg. Létrehozott egy bizottságot, amelynek a fő feladata a zsoldosok alkalmazásának vizsgálata. A csoport 2010-ben elkezdte kidolgozni az ?Egyezménytervezet a katonai és biztonsági magánvállalatok alkalmazására? (Draft of a Possible Convention on Private Military and Security Companies). Ebben szintén azt kívánták elérni, hogy a PMC-ket foglalkoztató államok vállaljanak jogi felelősséget az általuk leszerződtetett cégek munkájáért, valamint készítettek egy listát, amely magában foglalja azokat a tevékenységeket, amiket tilos kiszervezni és/vagy leszerződtetni rá bármilyen magánvállalatot. A szerződést aláíró országokat sürgette, hogy vegyenek részt a PMC-k korlátozásában, felügyeletében és az esetleges incidensek mihamarabbi rendezésében. 2006-ban Svájc és a Nemzetközi Vöröskereszt együtt egy nemzetközi jogilag nem kötelező erejű dokumentum létrehozását kezdte meg, amelyet tizenhét ország írt alá, nagyrészt azok, amelyek szerződésben állnak a magánvállalatokkal és azok, amelyek fogadják ezeket. Az így létrejött, 2008-ban elfogadott Montreux-i szerződés három oldalról közelíti meg az államok feladatait és egyfajta ajánlásként szolgál arra, hogy a magánvállalatok milyen módon tevékenykedhetnek az adott régióban. A szerződés megkülönböztet megbízó államokat, az alkalmazás helye szerinti államokat és a bejegyzés helye szerinti államokat. Többek között magában foglalja a megbízó állam felelősségi körét a következőkben:
ne szerződjön olyan feladatok ellátására, amelyek a nemzetközi jog szerint hagyományosan állami feladatok;
meg kell győződnie arról, hogy a PMC-k betartják-e azokat az előírásokat, amelyek a szerződésében szerepelnek;
a megbízóra hárul a magánvállalatok alkalmazásában álló személyek felelősségre vonása;
a megbízó államnak meg kell határozni, hogy mely tevékenységek tartoznak kizárólagosan az állami feladatkörök közé;
a megbízó államnak rendelkeznie kell a tevékenység kiszervezéséhez szükséges jogi szabályzókkal, ellenőrző és felügyelő szervezetekkel.
Az utolsó, PMC-ket szabályzó egyezmény létrehozói maguk a magánvállalatok. 2010-ben 58 ilyen PMC döntött úgy, hogy aláírja és magára nézve kötelezőnek tartja a Montreux-i szerződést, továbbá létrehoztak egy etikai kódexet. Pár hónappal később a kezdetekben 58 tagú csoport 266 katonai magánvállalatra bővült, amelyek létrehoztak egy független irányító és felügyelő szervezetet, azzal az egyetlen feladattal, hogy az etikai kódex betartását ellenőrizze. Meg kell említenünk, hogy a szabályzás semmilyen jogi szankciót nem foglal magában és nincs benne kötelező erejű intézkedés a vétkes cégek ellen. A kódex elfogadása viszont olyan tulajdonság, ami vonzóvá teszi őket az állami megrendelések megszerzésekor, így kevesebb a lehetőség arra, hogy a megbízó államok kellemetlen helyzetbe kerüljenek az esetlegesen törvénytelenül eljáró katonai magánvállalatok miatt. A kódex létrehozott egy olyan halmazt a vállalatokon belül, ahová érdemes tartozni, így a cégek nagyobb eséllyel szerezhetnek állami megrendelést, és habár nincs kötelező ereje, mégis elmondható, hogy a PMC-k szabályzása is rálépett egye előre mutató útra.
A PMC-k munkáját Irakban az iraki újjáépítésért felelős különleges vizsgálóbiztos (Special Investigation General on Iraqi Reconstruction ? SIGIR) végzi. A brit Aegis cég, különböző biztonsági, személy- és objektumvédelmi feladatok ellátása érdekében 1400 javarészt brit katonával van jelen a térségben. Az Aegis hét központot (Reconstruction Operation Centre ? ROC) hozott létre Irakban, ahol az újjáépítési feladatokat koordinálják, valamint 2007-ben elnyerte az amerikai katonai bázisok őrzésvédelmét. A SIGIR 2012-es jelentéséből fény derül azokra az esetekre, amik igencsak megkérdőjelezik ezen műveletek a létjogosultságát. A SIGIR éves jelentésében leírja, hogy több milliárd dollárt költöttek feleslegesen különböző jogcímeken, mindezt amerikai adófizetők pénzből. A 2012-es évben 635.8 millió dollár került megkérdőjelezhető helyekre, valamint a SIGIR több ügynökséggel együttműködve összesen 176.84 millió dollárnyi büntetést szabott ki az ott jelenlévő vállalatokra különböző fiskális szabálytalanságok miatt. A jelentés közölte, hogy számos esetben találkoztak rendkívül gyenge belső ellenőrzéssel, amely például abban mutatkozott, hogy nem volt olyan hatóság, aki a gyakorlatban ellenőrizni tudta volna a cégek közti pénzügyi tranzakciókat. Sok esetben találtak bizonyítékot arra, hogy feleslegesen fektettek nagy összeget képzésre, nem hatékonyan használták fel a rendelkezésre álló eszközállományt, pénzügyi felülvizsgálat és ellenőrzés nélkül szervezték ki a megbízásokat alvállalkozóknak, valamint gyenge pénzügyi felületet végeztek a kitelepült cégek. A SIGIR a jelentésében megemlíti, hogy 2.5 milliárd dollár volt az összeg, amellyel pénzügyi visszaélés vagy nem megfelelő felhasználás történt. A védelmi minisztérium képtelen felügyeletet biztosítani a vele szerződésen álló cégek felett, így az általa kiutalt összegek egy részével szintén ez történt. 2012-ben a SIGIR 87 egyént vádolt meg és 71 embert ítélt el különböző visszaélések miatt, amik között csalás, vesztegetés, az állami vagyon és/vagy eszköz eltulajdonítása, számla hamisítás és egyéb bűncselekmények elkövetése volt a vád. Mivel a Perzsa-öbölben 160 ezer körülire tehető a PMC-k által szerződtetett katona, ezért ezek a számok valószínűleg nem tükrözik a valóságot, mert a felügyelet képtelen a teljes kontrollra. Ezen kívül a piac zártságából adódóan nehéz leleplezni az elkövetőket, továbbá a felügyeletet végző személyek is rá vannak utalva hasonló biztonsági cégek szolgáltatásaira.
Lezáró gondolatok
Az Egyesült Államok által vívott háborúk elmélyülésével a katonai magánvállalatok megjelenése elszaporodott, ami ahhoz vezet, hogy egyre nagyobb létszámban jelennek meg a válságövezetekben. A térnyerésük nem csak azt indította el a katonai szolgáltató piacon, hogy az egyes katonai műveletek ára megnőtt, hanem azt is, hogy a szerződtetett katonák száma megsokszorozódott az elmúlt húsz évben. A reguláris hadsereggel szemben a szerződtetett katonák morális szempontból nem a küldő ország értékrendjével ellátott alakulatokat foglalnak magukban. A nemzetközi jog feladata ilyen esetben igencsak megnő, ugyanis a jogi szabályozás elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresen hajtsák végre a katonai műveleteket, mindamellett, hogy az egyes jogvédő szervezetek nagy hatással vannak hazai közgondolkodásra. Látható, hogy például a Nemzetközi Vöröskereszt, vagy az ENSZ által végzett jogi kezdeményező szerepkör nem csak a katonai feladatok ellenőrzésére irányulnak, hanem arra, hogy a műveleteket elszenvedő civil lakosság védelme is biztosítva legyen.
Felhasznált irodalom:
Bowen W. Stuart Jr.: Final Forensic Audit Report of Iraq Reconstruction Funds, Office of the Special Inspector General for Iraq Recontruction 2013
Spear, Joanna Dr.: Market Forces: The Political Economy of Private Military Companies, New SecurityProgramme, 2006.
Singer, W. Peter: The private military industry and Iraq: What have welearned and where to next? Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Froces, Geneva, 2004
Left to right: General Philip Breedlove (Supreme Allied Commander Europe); General Jean-Paul Palomeros (Supreme Allied Commander Transformation); Major General Jeronim Bazo (Chief of Defence, Albania); General Gerard Van Caelenberge (Chief of Defence, Belgium)
(A fenti kép forrása: http://www.nato.int/cps/en/natolive/photos_110110.htm)
2014. május 21-22-én megtartotta ez évi második találkozóját a NATO Katonai Bizottsága (NATO Military Committee), ahol a 28 tagállam vezérkari főnökei ? a partnerországok képviselőivel kiegészülve ? a 2014 szeptemberében esedékes walesi csúcstalálkozóra történő felkészülés jegyében számos kulcsfontosságú és aktuális katonai kérdést vitattak meg. A szoros munkatempó (két küszöbön álló miniszteri találkozó, a szeptemberi walesi NATO-csúcs előtt négy, az ISAF misszió befejezése előtt hét hónappal), valamint az orosz?ukrán konfliktus uralta feszült légkörben májusi találkozójukon a vezérkari főnökök legfőbb feladata a Szövetséggel szemben álló kihívásokra adandó lehető leghatékonyabb válaszok megtalálása volt.
A sorrendben 171. alkalommal megrendezett találkozón a résztvevők foglalkoztak az Ukrajnában kialakult helyzet katonai vonatkozásaival, az afganisztáni ISAF-művelet befejezésével kapcsolatos és az azt követő feladatokkal, értékelték az Összekapcsolt Haderők Kezdeményezés (Connected Forces Initiative, CFI) eredményeit, valamint az oktatási, kiképzési és képességfejlesztési programok jelenlegi helyzetét is. A tanácskozáson első alkalommal vett részt Pierre de Villiers tábornok (Franciaország) és Aurtur Pina Monteiro tábornok (Portugália), akik februárban vehették át kinevezési okmányaikat; valamint Milan Maxim (Szlovákia), aki április óta tölti be hivatalát. A kölcsönösség és együttműködés jegyében tiszteletét tette a megbeszéléseken Patrickde Roussier, az Európai Unió Katonai Bizottságának elnöke is, mivel Knud Bartels tábornok, a NATO Katonai Bizottságának elnöke szintén részt vett az Európai Unió vezérkari főnökeinek május 20-i ülésén.
Májusban rendezték meg Közép-Európa mára meghatározóvá vált kül- és biztonságpolitikai konferenciáját, a Global Security Forumot (GLOBSEC) , amelynek egyik panelbeszélgetése a Szövetség walesi csúcs utáni jövőjével foglalkozott (Wake Me Up When September Ends ? NATO After the Summit). A meghívott előadók John Allen tábornok, az Afganisztánban állomásozó amerikai és ISAF-erők korábbi parancsnoka, Justin Vaisse, a francia Külügyminisztérium politikai tervező osztályának igazgatója, Julian Lindley-French, a londoni Institute of Statecraft tudományos főmunkatársa és Linas Linkevicius litván külügyminiszter voltak. A Katonai Bizottság ülésén és a konferencián elhangzottak összegzése érdekében a továbbiakban tematikus bontásban tárgyaljuk a legfontosabb kérdéseket.
Az orosz ? ukrán konfliktus
A nemzetközi politika érdeklődésének középpontjában jelenleg az ukrajnai helyzet és az orosz?ukrán konfliktus áll, ezért ezekkel kapcsolatban is hosszas egyeztetéseket és megbeszéléseket folytattak a vezérkari főnökök. Nyitóbeszédében és a záró sajtótájékoztatón Bartels tábornok elmondta, hogy az Oroszország által, közvetlenül a NATO határai mentén végrehajtott területi annexió súlyos biztonsági kérdést jelent az egész Szövetség számára, amely potenciálisan komoly hatással bír a régió biztonságára és a tágabb stratégiai környezetre. A NATO ugyanakkor továbbra is a kérdés békés, politikai síkon történő megoldását szorgalmazza, amihez minden támogatást hajlandó megadni. A békés megoldás melletti elköteleződés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a Szövetség feladná az addig képviselt, elrettentésre épülő stratégiáját. Éppen ellenkezőleg: az ülés résztvevői egyhangúan egyetértettek abban, hogy a NATO továbbra is kitart az általa képviselt elrettentés és kollektív védelem politikája mellett. Ezt az elkötelezettséget alátámasztja a Balti Légtérrendészeti Misszióban (Baltic Air Policing Mission) résztvevő szövetséges vadászgépek számának növelése, az AWACS repülőgépek Románia és Lengyelország feletti tevékenysége, valamint a megnövelt balti-tengeri NATO-jelenlét.
?A globális biztonsági helyzet megjósolhatatlan, és bizonyos kérdésekben instabil mivolta ? amit jól mutatnak az Ukrajnában kialakult zavargások, vagy éppen a szíriai, és a Száhel-övezetben megfigyelhető események ? ráébresztette a NATO-t, hogy saját területén kívül és belül egyaránt fel kell készülnie az igen széles skálát felölelő potenciális fenyegetésekre. Akár hagyományos vagy aszimmetrikus fenyegetések legyenek ezek, a hagyományos és egysíkú megoldások ideje lejárt. Új biztonsági architektúrával kell szembenéznünk, a válaszokon pedig folyamatosan dolgozunk? ? mondta Knud Bartels tábornok az ülést követő sajtótájékoztatón.
Bár az ukrán válság alapjaiban ingatta meg az európai biztonsággal kapcsolatos elképzeléseinket, tanúbizonyságot tett a transzatlanti kapcsolat erősségéről is. A légi, szárazföldi és tengeri jelenlét megerősítése az elrettentés és képességeink demonstrálása mellett jó lehetőséget biztosít a tagállamok számára a képességeik fejlesztésére és a közös gyakorlati munka finomítására ? tette hozzá Philip M. Breedlove tábornok.
Knud Bartels tábornok, a Katonai Bizottság elnöke.
(Forrás: nato.int)
A Katonai Bizottság egyúttal Ukrajnával is megtartotta éves találkozóját, ahol az ukrán delegációt Mihajlo Kucin, az ukrán fegyveres erők vezérkari főnöke vezette. A megbeszélés során szóba kerültek az országban zajló főbb politikai események, a helyzet stabilizálása érdekében tett intézkedések, a védelmi reformfolyamat keretében eddig végzett, és a jövőben végrehajtandó intézkedések, valamint a képességfejlesztést és a védelmi potenciál fejlesztését célzó programok aktuális állapota. Kucin tábornok a NATO és az Európai Unió magas rangú katonai vezetőivel folytatott eszmecserék mellett a katonai együttműködés aktuális, gyakorlati kérdéseiről is tárgyalt belga, grúz, lengyel, szlovák, amerikai, magyar és cseh kollégáival.
Oroszország ugyanakkor már korábban is kijelentette, hogy ellenséges megnyilvánulásként fogja értékelni a NATO-jelenlét megerősítését az orosz határok közelében, és akár politikai és katonai válaszlépéseket is tehet biztonságának megerősítése érdekében. A NATO-erők Közép- és Kelet-Európába történő telepítése megsértené a Szövetség és Oroszország által 1997-ben megkötött Alapokmány rendelkezéseit ? jelentette ki nyilatkozatában Vlagyimir Titov külügyminiszter-helyettes, aki egyben a NATO vezetőit és a szervezetet vádolta az ukrajnai helyzet eszkalálódásáért. Párhuzamot vont a 2008-as grúziai és a jelenlegi orosz-ukrán helyzet között, mivel szerinte a Szövetség akkor is csak további problémákat okozott.
A GLOBSEC konferencián Linas Linkevicius litván külügyminiszter elmondta, hogy a 2008-as orosz-grúz háborúból csak Oroszország tanult, a Nyugat pedig nem. Az, hogy az európai hatalmak nem tettek érdemi lépéseket az esemény után, az Ukrajnában megtett agresszív lépésre bátorította Moszkvát. Mint kiemelte, az ukrán válság rólunk is szól, toleranciánkról, percepciónkról, és el kell döntenünk, hogy a jövőben miként fogunk reagálni egy hasonló válságra a nemzetközi rend megőrzése érdekében.
Julian Lindley-French, a londoni Institute of Statecraft tudományos főmunkatársa szerint Európában túlzottan hozzászoktunk ahhoz, hogy a politikát a stratégia elé helyezzük, amelynek eredményeképpen akaratlanul is figyelmen kívül hagytuk a környezetünkben lejátszódó változást. Az ukrán válság az első példája a globális hatalmi erőegyensúly-változásnak, amely tovább fog folytatódni, ha Európában továbbra is figyelmen kívül hagyjuk a katonai erőt, mint a stratégiai környezetre való hatásgyakorlás és befolyásolás alapvető eszközét. Kiemelte, hogy a ?puha? hatalmi (diplomáciai, gazdasági) eszközök sikeressége azon fog múlni, hogy mennyit fektetünk be a kemény (például katonai) hatalmi eszközökbe. Példaként hozta fel a Visegrádi Négyek együttműködését, amely megfelelő platformot jelenthetne a katonai célú együttműködés fokozására. Kérdés, hogy a Szövetség felkészült-e a realitásokkal való szembenézésre? Mivel a világ figyelme ránk irányul, ha nem leszünk képesek megfelelni azoknak a kihívásoknak, amelyeket az Oroszország által megváltoztatott játékszabályok jelentenek, az mélyreható következményekkel fog járni Európa számára. Hangsúlyozta, hogy a politikai vezetésnek komoly szerepe van abban, hogy türelmesen elmagyarázva megértesse az emberekkel a védelembe való befektetés fontosságát, amely már régóta esedékes.
John Allen tábornok, az afganisztáni amerikai és ISAF-erők volt parancsnoka szerint a válság további kérdéseket is felvet a Szövetségen belül: megfelelően működött-e a hírszerzés az események előrejelzésében, a parancsnoki és vezetési struktúra a gyors döntések meghozatalában, elég gyors-e az erők telepíthetősége, valamint elég rugalmasak vagyunk-e a reagáláshoz? Véleménye szerint el kell dönteni, hogy Oroszország kapcsán partnerségről vagy fenyegetésről beszélünk-e a jövőben? Allen is kiemelte a védelemre fordított források jelentőségét, hozzátéve, hogy a béke, amiben jelenleg élünk, nem járhat együtt gyengeséggel és pacifizmussal. Ugyanakkor a hozzászólók egyetértettek abban, hogy az ukrajnai eseményeket egyértelműen olyan eseménynek tekinthetjük, amely megváltoztatta a nemzetközi rendszer játékszabályait.
Arra a kérdésre, hogy Oroszországot partnernek, szomszédnak vagy ellenségnek tekinti-e Európa, Linkevicius válaszában kifejtette, hogy nem az a lényeg, hogy milyen címkével illetjük Moszkvát, hanem hogy konzisztens magatartást folytatva ragaszkodjunk a Moszkvával kötött megállapodásban foglaltak betartásához, és akként alakítsuk ki az Oroszországhoz való hozzáállásunkat, hogy figyelembe vesszük az olyan történelmi leckéket, mint a 2008-as orosz-grúz háború.
Julian Lindley-French szerint vissza kell térni az eszkaláció stratégiájához: ahogy az agresszió mértéke eszkalálódik, úgy kell eszkalálódnia a költségeknek is. Ez utóbbinak addig kell fokozódnia, míg az Moszkvára akkora terhet ró, hogy meg kell változtatnia gondolkodásmódját. Ehhez nem csak katonai eszközöket, hanem a külpolitikai eszköztár teljes spektrumát fel kell használni.
Allen tábornok véleménye szerint Oroszországhoz óvatosan és pragmatikusan kell hozzáállni, majd megerősítette a litván külügyminiszter által elmondottakat, hozzátéve, hogy semmi olyat nem szabad tenni a jelenlegi válság során, amely eleve kizárja azt, hogy az ukrajnai események után partnerként tekinthessünk Moszkvára, mivel ha most ellenségként kezeljük Oroszországot, akkor ellenséggé fog válni a jövőben is. Az elrettentés fenntartásának fontosságával kapcsolatban ? amely egy, a NATO felé irányuló jövőbeli agresszív lépést akadályozhat meg ? kiemelte, hogy Európának el kell döntenie mi a fontos számára, és arra pénzügyi erőforrásokat csoportosítani. Az afganisztáni nemzetközi erők korábbi parancsnoka a Szövetség által elvárt 2%-os védelmi költségvetési szintet sem tekinti teljesíthetetlennek.
A rakétavédelmi rendszer kapcsán Justin Vaisse, a francia Külügyminisztérium politikai tervező osztályának igazgatója elmondta, hogy az ukrán válság fényében több helyen is felmerült annak Moszkva felé való irányítása Irán helyett. Véleménye szerint azonban nem lenne bölcs ezt az utat választani: technikai szempontból a rakétavédelmi rendszer nem lenne igazán használható Oroszországgal szemben, politikai síkon pedig érzékenyen érintené Moszkvát, amely ? többek között ? a NATO terjeszkedési szándékát látná a lépés mögött. Hozzátette, hogy az orosz agresszió megerősítette a NATO alapjának számító kollektív védelem fontosságát.
Balról jobbra: Linas Linkevicius litván külügyminiszter, Julian Lindley-French, a londoni Institute of Statecraft tudományos főmunkatársa, John Allen tábornok, az afganisztáni amerikai és ISAF-erők volt parancsnoka és Justin Vaisse, a francia Külügyminisztérium politikai tervező osztályának igazgatója a Global Security Forumon. (Forrás: globsec.org)
Mivel a Ukrajnában zajló események nagymértékben befolyásolták a jelenlegi orosz magatartást, a panel résztvevői kitértek a több alkalommal szóba kerülő Grúzia euro-atlanti integrációjára is. Linkevicius a Tagsági Akcióterv (Membership Action Plan, MAP) kapcsán arról beszélt, hogy ehhez csak a politikai döntés hiányzik a NATO részéről, mivel a grúz védelmi reform jól halad, van a MAP-hez hasonló éves nemzeti programjuk, valamint közös bizottságuk is működik a Szövetséggel, amely utóbbit kevés, a tagságra aspiráló ország mondhat magáénak. Hozzátette, hogy a Tagsági Akciótervet nem szabad túlmisztifikálni, mivel az nem jelenti azt, hogy a NATO ajtaja kitárulna Grúzia előtt. Julian Lindley-French szerint ha Grúzia teljesíti a MAP követelményeit, akkor meg kell neki engedni, hogy csatlakozzon ahhoz, míg Allen tábornok szerint a grúz NATO-tagság egy olyan hiteles és megbízható katonai képességet vonna be a Szövetségbe, amire komolyan számítani lehetne. A tábornok hozzátette: Grúzia csatlakozását nem az ukrajnai események tükrében, hanem az ország bizonyított elkötelezettségét figyelembe véve kellene megvizsgálni. Justin Vaisse óvatosabban fogalmazott: véleménye szerint bár Grúziának pozitív üzenetet kell küldeni a MAP révén annak kapcsán, hogy jó irányba halad, de a tagság elhamarkodott lenne, mivel az országnak maradtak még megoldatlan konfliktusai. Továbbá a jövőbeli bővítéseknél azt is figyelembe kell venni, hogy vajon készen áll-e a Szövetség arra, hogy az adott ország számára vállalja az 5. cikkelyből eredő kötelezettségeit, mert ellenkező esetben a tagság komoly veszélyeket rejt magában.
Az afganisztáni művelet
A Katonai Bizottság ülésén a Szövetség és a műveletben résztvevő nem NATO-tagállamok a sikeresen lezajlott elnök- és tartományi választások fényében áttekintették az aktuális biztonsági helyzetet. Bartels tábornok elmondta, hogy az afgán nép, és különösen a megerősödött Afgán Nemzeti Biztonsági Erők (Afghan National Security Forces, ANSF) igazán büszkék lehetnek az elmúlt közel 12 év alatt elért fejlődésre, ami a közelmúltbeli sikeres választásokkal egyetemben jól mutatja az afgán nép az iránti elkötelezettségét, hogy minél nagyobb szerepet kívánnak vállalni saját jövőjük alakításában és formálásában. A NATO és partnerei ugyanakkor 2014-et követően is támogatják az Afgán Nemzeti Biztonsági Erőket, mégpedig a Szövetség által vezetett Operation Resolute Support művelet keretében. Ennek tervezése jelenleg is folyamatban van, és a szükséges jogi szabályozók kialakítását követően a lehető leghamarabb útjára is indulhat.
Az ISAF-művelet befejezése potenciális stratégiai fordulópontot hozhat a Szövetség számára, és lehetőséget kínál a katonai képességek és fejlesztési célok újraértékelésére is. Az ukrajnai, szíriai és Száhel-övezetet érintő közelmúltbeli események ismételten bebizonyították, hogy a globális biztonsági környezet továbbra is előreláthatatlan és megjósolhatatlan. ?Éppen ezért a Szövetségnek a jövőben is azon kell fáradoznia, hogy a kollektív védelem, a válságkezelés és a kooperatív biztonság által jelentett hármas feladatrendszer végrehajtására továbbra is rendelkezésre álljanak a szükséges erők és eszközök. Ennek érdekében a Szövetségnek az Afganisztánban szerzett tapasztalatokra, a partnerkapcsolatokra és az interoperabilitásra kell építkeznie. Az egyes NATO-tagországoknak és magának a Szövetségnek is folyamatosan fejlesztenie kell a kiképzési rendszereket és a szükséges képességeket a Szövetség katonai képességei terén a minőségi előny megőrzése érdekében, ami az egyik legnagyobb elrettentő erő az esetleges ellenfelekkel szemben? ? nyilatkozta Knud Bartels.
A Globsec konferencián Julian Lindley-French Afganisztán jövője kapcsán elmondta, hogy radikálisan újra kell gondolnunk a katonai erő szerepét a szélesebb értelemben vett befolyásolási eszközök kapcsán. Az ott megszerzett tudást fel kell használni és beépíteni, mert ha ezt nem tesszük, vele veszik az a képesség is, hogy a következő évtizedek kihívásaira reagálni tudjunk.
John Allen tábornok szerint, bár az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők további fejlesztésre szorulnak, a NATO elkötelezett ennek végrehajtása mellett, és csak a megfelelő jogi keretek kialakítására várnak. Felhívta rá a figyelmet, hogy bár afgán és nemzetközi erőfeszítéssel a biztonsági helyzet javítása terén jelentős eredményeket értek el, a politikusok ezt gyakran nem veszik figyelembe. Ezzel kapcsolatban kiemelte annak jelentőségét, hogy a politikusoknak is segíteniük kell a NATO munkáját azzal, hogy megértetik a társadalommal az Afganisztánban folytatott erőfeszítések eredményeit. Ezek között lehet említeni a várható élettartam növekedését a 2001-es 48 évről a jelenlegi 60-62 évre, azt, hogy az afgánok 85%-a legfeljebb egy órás utazásnyi távolságra él a legközelebbi, korábban nem létező orvosi segítségtől, valamint hogy az afgán társadalom 60%-a szavazott a legutóbbi választásokon a NATO által kiképzett saját biztonsági erőik védelmében. Egyetértett az előtte felszólalóval abban, hogy a tapasztalatok feldolgozása különösen fontos, hozzátéve, hogy Afganisztánnak a NATO hosszú távú partnerének kell lennie, és így olyan példát kell mutatnia, amely megmutatja a többi hasonló helyzetben lévő országnak, hogy mit érhetnek el a NATO segítségével.
Justin Vaisse, a francia Külügyminisztérium politikai tervező osztályának igazgatója a 2014-es Global Security Forumon. (Forrás: globsec.org)
A változó stratégiai környezetre adott válaszok
A NATO-tagállamok vezérkari főnökei egyetértettek abban, hogy folyamatosan erősíteni és fejleszteni kell az ?Education, Training, Exercises and Evaluation? (Oktatás, Kiképzés, Gyakorlat, Értékelés) programot, valamint operacionalizálni kell a Szövetség tengeri stratégáját és meg kell teremteni a rendelkezésre álló erők és alkalmazásuk közötti összhangot is. A tagállamoknak a szükséges források biztosításával és az együttműködés mélyítésével kell felülkerekedniük a képességhiányokon, valamint biztosítaniuk a megfelelő kiképzést és az erők készenlétének megőrzését. Bartels tábornok hozzátette: ?bár a befektetések pénzbe kerülnek, de a biztonság hiányának még ennél is nagyobb ára van, amellyel mindannyian egyetértünk?. A Bizottság hangsúlyozta a partnerországokkal folytatott együttműködés fontosságát az interoperabilitás és egymás kölcsönös megértésének területén.
Martin E. Dempsey tábornok, az Egyesült Államok Egyesített Vezérkari Főnökök Bizottságának elnöke a találkozó után adott nyilatkozatában kifejtette, hogy a NATO-nak a jövőben keleti és déli szárnyaira kell koncentrálnia. Ezzel összhangban a szeptemberi walesi csúcs középpontjában az orosz lépésekkel kapcsolatos stratégiai környezetváltozás, valamint az arab tavasz által a Közel-Keleten és Észak-Afrikában okozott instabilitás áll majd. Értékelése szerint a keleti szárnyról érkező fenyegetés Oroszország provokatív és veszélyes viselkedéséből fakad. A déli szárny helyzete azonban különböző: az észak-afrikai és a közel-keleti térségből eredő fenyegetések és hatások kezelésében nem lehet pusztán a katonai erőre támaszkodni. Az olyan területek közötti együttműködés szükséges, mint például a rendvédelem, diplomácia és határrendészet, amelyek azonban nem tartoznak a Szövetség mindennapos eszközei közé. Ezeknek a szervezett bűnözés, a kábítószer- és embercsempészet és a terrorizmus problémáit is hatékonyan kell kezelniük. Dempsey hozzátette: az Európai Uniónak ugyanakkor megvan az ehhez szükséges eszközrendszere. Kiemelte, hogy bár a NATO és az Egyesült Államok rendkívül sikeres volt az al-Kaida afganisztáni és pakisztáni csoportjainak felszámolásában, a terrorszervezet ideológiáját ?adaptálták és decentralizálták?. Ezzel egy időben az al-Kaida kihasználta az arab tavasz okozta instabilitást és szétszóródott a térségben Pakisztántól Nigériáig. Mondandóját összegezvén a tábornok elmondta, hogy a Szövetségnek fenn kell tartania a területen kívüli műveletek végrehajtásának képességét, ugyanakkor rá kell ébrednünk, hogy valami megváltozott az otthonunktól közel, amely megköveteli a valós fenyegetésekre történő újrafókuszálást.
Martin E. Dempsey tábornok a Katonai Bizottság ülésén. (Forrás: nwguardian.com)
A www.biztonsagpolitika.hu ? Biztonságpolitika Portál fejlesztését a NATO Public Diplomacy Division, működtetését a Magyar Atlanti Tanács és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem támogatja.
2014. május 12-én ?Karrierlehetőségek nemzetközi szervezeteknél? címmel szervezett konferenciát a Biztonságpolitikai Szakkollégium a Zrínyi Miklós Egyetemi Campus és Laktanyán. A kötetlen hangulatú beszélgetés során egykori és jelenlegi gyakornokok beszéltek tapasztalataikról és élményeikről. Kiss Péter a Honvédelmi Minisztérium, Védelempolitikai főosztályának munkatársa a NATO főhadiszállásán, Brüsszelben volt részvevője a 6 hónapos gyakornoki programnak. A konferencia folyamán nyíltan beszélt a jelentkezéséről, követelményekről, illetve személyes élményeiről egyaránt. Azt tanácsolta a jelenlévőknek, hogy ne csüggedjenek, ha elsőre nem sikerül megkapni a gyakornokságot, tovább kel próbálkozni. Minden NATO-s tagállamból érkeznek gyakornokok a 6 hónapos időszakra, mely tovább emeli a már egyébként is multikulturális légkört a NATO brüsszeli székhelyén. Kiemelte, hogy nagyon fontos az angol vagy/és francia nyelv megfelelő szintű ismerete, hiszen ez a két nyelv a NATO hivatalos nyelve. Emellett fontos a jó íráskészség, hiszen az első időszakban sok adminisztratív feladatot kell végeznie a gyakornokoknak, mint például összefoglalók írása vagy az adatbázis készítés. Persze a program ideje alatt külföldi utazások/konferenciák is zajlanak, melyek alkalmával nagyobb lehetőség nyílik a NATO munkatársak megismerésére és kapcsolatrendszerek kiépítésére.
másik meghívott Bakai Gergely az Európai Parlamentben (később EP) tölti még most is gyakornoki programját. Az informális esemény kezdetén elárulta a bekerülési követelményeket, illetve hogy bejutásnál megkerülhetetlen a hazai politika is. Bakai Gergely a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatója, alapképzés mellett jelenleg is teljesíti gyakorlatát. Az informális beszélgetés keretei alatt segített betekintést nyernünk az EP fokozott munkatempójába. Elmondása szerint a gyakornoki program első hónapjában egy előképzés folyik, mely során a megadott anyagok elsajátítása és a légkör megszokása zajlik. Fő tematikája az Alkotmányjogi részterület volt, de emellett több területtel és számos projekttel is foglalkozott. A Horn Gyula gyakornoki program keretében Gurmai Zita európai parlamenti képviselőnő titkárságán dolgozott, jelenleg ugyanezen program berkein belül tölti gyakornokságát Magyarországon. Az angol nyelv magabiztos használta elengedhetetlen ehhez a programhoz, hiszen sok összefoglalót és elemzést is kell készíteni angol nyelven.
Mindkét meghívott egyetértett abban, hogy a külföldi gyakornokság egyik alapvető kritériuma a megfelelő szintű angol nyelv ismerete. Emellett kiemelték, hogy az önéletrajzon és motivációs levelen kívül nagyon fontos a pályázó személyisége is. Elengedhetetlen a dolgozni akarás és fejlődni vágyás, hiszen nemzetközi porondon a megfelelő helytálláshoz ezen dolgok fokozottan szükségesek.
Április 10-én került megrendezésre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán a II. ?Tömeges Megtorlás? Biztonságpolitikai Szakmai Kupa, a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében. Az egész délutánt felölelő eseményen az egyetem hallgatói először ügyességi feladatokon és lézerlövészetben, azt követően pedig prezentációban és más elméleti feladatokban kellett bizonyítaniuk tudásukat. A feladatok a hazai és nemzetközi biztonság- és védelempolitikához kötődtek, sok esetben a kreativitást is igénybe véve.
A vetélkedő végeredménye a következő lett:
6. helyezett: Ostrakon csapat: Bíró István, Kugler Tamás, Erdősi Petra, Kovács Mátyás
5. helyezett: Random csapat: Vay Bernát Dániel, Tóth Tünde, Hadházi Bence, Nagy Mihály
4. helyezett: Albert csapata: Szabó Albert, Majorosi Ádám, Üveges Vanda, Muhi Kristóf
3. helyezett: ABG-8 csapat: Tóth Gergely, Juhász Anita, Pap Boglárka, Sipos Dávid
2. helyezett: Stokik csapata: Nagy Máté, Ottmayer-Réti Bence, Havasi Bence, Géczi Attila
1. helyezett: Csanád csapata: Kolarovszki Zoltán, Farkas László, Fekete Csanád, Mukics Gergely
A versenyen három különdíj került kiosztásra: az ügyességi versenyen mutatott teljesítményéért Üveges Vandát, a lövészeten elért kiváló eredményéért Sipos Dávidot, valamint a prezentációkban nyújtott remek előadásért Vay Bernát Dánielt jutalmazta a zsűri.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. További információ
Cookie-k elfogadása
Cookie beállítások
Süti box beállítások
Süti box beállítások
Adatvédelmi beállítások
Döntse el, hogy mely cookie-kat kívánja engedélyezni. Bármikor megváltoztathatja ezeket a beállításokat. Ezek a változtatások korlátozhatják az oldal elérhetőségét, használatát. További információkért a cookie-k törléséről látogasson el böngészőjének a Segítség oldalára.
A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja a különböző típusú cookie-kat
Ez a honlap használja:
Emlékezni arra, melyik süti csoportot fogadta el
Ez a weboldal nem használja:
Bejelentkezési adatok megjegyzése
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Ez a weboldal nem használja:
Bejelentkezési adatok megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Ez a weboldal nem használja:
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Alapvető: Emlékezzen a cookie engedély beállításokra
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Szakaszos cookie-k engedélyezése
Alapvető: Információk gyűjtése, melyeket a hírlevél űrlapokban és a többi oldalon lévő űrlapokban adott meg
Alapvető: A bevásárló kosárhoz hozzáadott termékek nyomonkövetése
Alapvető: Hitelesítse, hogy bejelentkezett a felhasználói fiókjába
Alapvető: Kiválasztott nyelv megjegyzése
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Ez a weboldal nem használja:
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
Ez a honlap használja:
Funkcionalitás: Közösségi média beállítások megjegyzése
Funkcionalitás: Kiválasztott ország és terület megjegyzése
Analitika: A létrehozott kapcsolatok és látogatott oldalak nyomonkövetése
Analitika: Az Ön helyének és országának nyomonkövetése az IP cím alapján
Analitika: Oldalakon eltöltött idő nyomonkövetése
Analitika: A statisztika funkció adat minőségének javítása
Hirdető: Információk és reklám személyre szabása az Ön érdekeltségi körének megfelelően, a látogatott tartalmak alapján. (Jelenleg nem használunk célzott cookie-kat)
Hirdető: Személyazonosításra alkalmas információk gyűjtése mint például név és elhelyezkedés
