III. Fiatal Biztonságpolitikusok Nemzetközi Konferenciája

Szerző:

-

jún 12, 2014

Idén május 29-én, harmadik alkalommal rendezték meg a Fiatal Biztonságpolitikusok Nemzetközi Konferenciáját. A rendezvény ismét kiváló lehetőséget biztosított azon leendő biztonságpolitikai szakértők számára, hogy kutatási területeiket angol nyelven is bemutassák. A Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktorandusz hallgatóinak előadásain kívül két rendkívüli prezentációra is sor kerülhetett az idei konferencián. Először Przemyslaw Ozierski, az Orosz Nemzeti Gazdasági és Közigazgatási Elnöki Akadémia hallgatója adott egy átfogó betekintést a Krím félsziget és az ukrán válság helyzetébe, Oroszország szempontjából. Majd másik külföldi előadónk Numan Qardash a Kabuli Biztonságpolitikai Tanulmányok Központjának hallgatója Oroszország közép-ázsiai politikájáról szóló előadását a résztvevők kivételes módon, a Szakkollégium történetében először Skype-on keresztül hallgathatták.

A biztonságpolitikai szakkollégium tagjainak felkészültségét jól bizonyítja, hogy még a konferenciát megelőző napi programváltozáshoz is tudtak alkalmazkodni és Hegedűs Márton jóvoltából egy jól összeszedett, részletes betekintést nyerhettünk Moldova aktuális európai integrációs helyzetébe. A konferenciát követő ebéd egy kötetlenebb közegben további lehetősét biztosított az előadók és a résztvevők számára az előadások során elhangzottak megvitatására.

Tóth Gergely

NATO csatlakozás hatása a magyar haderőre – Az elmúlt 15 év mérlege

Szerző:

BSZK

-

máj 23, 2014

0

Április 30-án a Biztonságpolitikai Szakkollégium valamint a Magyar Hadtudományi Társaság szervezésében Takács Attila ezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka tartott előadást a rendszerváltás óta eltelt lassan 25 év leforgása alatt Magyarország fegyveres erőit ért változásokról, amely számvetés aktualitását Magyarország NATO tagságának idei 15 éves évfordulója alapozta meg. Takács Attila ezredes előadásában a Varsói Szerződés keretei között működő Magyar Néphadsereg és a NATO szövetségi rendszerében működő Magyar Honvédség jellemzőit vetette össze, rámutatva ezzel a két szervezet ? több szempontból is ? eltérő voltára. A hadviselés terén a Néphadsereg tulajdonképpen a III. világháborúra készült, míg ma elsősorban az országvédelem és a szövetségi feladatok ellátása áll a középpontban. Korábban a legfontosabb azonban nem a háború megvívásának kérdése hanem a sikeres elrettentés megoldásának problematikája volt a legfontosabb. Az előadó azonban hangsúlyozta, hogy az elrettentés szerepe ? attól függetlenül, hogy manapság kevesebb szó esik róla ? továbbra is jelentős, hiszen jelenleg is nagyjából húszezer nukleáris fegyver van az atomhatalmak birtokában. Magyarország fegyveres erőinek szervezete is sokat változott; a korábbi Néphadsereg, a határőrség és a munkásőrség helyett ma már csak a Magyar Honvédség képviseli a fegyveres erőket.

A Varsói Szerződésen belül teljes mértékben a VSZ és a Szovjet Hadsereg cél- és feladatrendszereinek volt alárendelve a Néphadsereg, sokat számított az ideológia, és az egyirányú autoriter vezetési stílus volt jellemző, míg manapság a NATO keretein belül az ideológia megszűnt és a legfelsőbb szintű döntéshozatal a demokratikus elvek mentené, konszenzuson alapul. Előadásában az ezredes úr a műveleti képességek és a készenlét kapcsolatában elmondta, a Néphadsereg időszaka alatt ? felkészülve egy új világháború eseményeire ? 30 perc volt a készenléti idő, míg a jelenlegi enyhébbnek ítélt biztonsági környezetben a gyorsreagálású NATO alakulatok esetében ez 5 nap. A Magyar Honvédség ma is törekedik arra, hogy a műveleti képességek teljes spektrumát le tudják fedni. A missziók tekintetében fontos megemlíteni, hogy a Magyar Honvédség a gazdasági válságnak köszönhető forráshiányok ellenére is erőn felül teljesít a NATO missziókba küldött katonák számát tekintve. Emellett fontos üzenete volt az előadásnak, hogy a NATO tagságunk és a missziók egyik kifejezetten pozitív oldala, hogy a Magyar Honvédség lehetőséget kap a folyamatos alkalmazásra, hiszen ? ahogy annak idején Rommel fogalmazott ? az a hadsereg, amelyet nem alkalmaznak, előbb utóbb saját magát pusztítja el.

Agócs Endre

A katonai magánvállalatok szabályozása a nemzetközi jogban

Szerző:

Zsebe Zsolt

-

máj 19, 2014

0

Kép felül: Leszerződött katonák reptérvédelem közben. Forrás: http://www.dailymail.co.uk/news/article-2434435/Ministry-Defence-urged-make-repatriation-ceremonies-low-key-reduce-body-bag-syndrome.html (Megtekintve: 2014.04.22.)

Az éppen aktuális nemzetközi események, legyenek azok bármilyen területen, mindig gyorsabbak, mint ahogy azt a nemzetközi jogrendszer követni és felügyelni tudná. A katonai magánvállalatok gyors elterjedése az előnyök mellett olyan vitás kérdéseket hozott a felszínre, amelyekre csak később született jogi szabályozás. Az egyes közvéleményt megrázó esetek derítettek fényt a jogi hiányosságokra. Az katonai szolgáltatók szektora azonban markáns lobbytevékenységet mondhat maga mögött, így látható, hogy a mai napig nem jött létre minden körülményt figyelembe vevő nemzetközi jogi aktus. Azonban elmondható, hogy a 2000-es évek közepén olyan folyamatok indultak el, amelyek előremutató lépéseket tesznek a katonai magánvállalatok szabályzása terén, sőt elmondható, hogy maguk a vállalatok is belátták a szükséges keretek fontosságát. A következő oldalakon bemutatom a katonai magánvállalatok rövid történeti és rendszertani ismertetése után a nemzetközi jogi szabályozás menetét és az elért eredményeket szemléltetni. A nemzetközi jog mellett az Egyesült Államok, mint a katonai magánvállalatok fő foglalkoztatója is ráeszmélt arra, hogy az általa vívott háborúk a közvélemény támogatása nélkül nem folytathatóak sokáig. A reguláris hadsereg mellett jelen lévő magánvállalatok fegyveresei a média gyorsasága és az információ széleskörű áramlása miatt mára véleményformáló erővel bírnak.

A katonai magánvállalatok (Private Military Companies ? PMC) elterjedése a ?90-es évek elejére datálható, keletkezésük okai között számos indok húzódik meg, amelyek közül hármat érdemes kiemelni. Az első a bipoláris világrend megszűnése, ugyanis a szovjet blokk széthullásával a nemzetközi rendszer alapjaiban módosult. Az addig fennálló hatalmi egyensúly megszűnt, valamint csökkent a blokkok azon képessége, hogy az érdekeltségeikbe tartozó konfliktusövezeteken belül stabilitást tudjanak biztosítani. Az addigi elszigeteltségből feltűnő bukott államok új biztonság-percepcióval ?látták el? főként az Egyesült Államokat. A keleti tömb és a hozzá tartozó államok az autoriter rendszerből a demokráciába, a tervgazdálkodásból pedig a kapitalizmusba próbáltak átalakulni. A második indok a hadviselésben történt változások jelentik, amelyek között megfigyelhető, hogy a ?90-es évek elejétől az ezredforduló végégig a katonai szerepvállaláson belül az egy katonára jutó civilek száma többszörösére emelkedett. Ez részben köszönhető a katonai feladatok megváltozásának és az általuk használt technika minőségének, összetettségének gyarapodásával. A harmadik ok pedig az, hogy a liberális piacgazdaság hatásai elérték a védelmi szektort, így ennek fényében kivezették a versenyszférába azokat a feladatokat, amelyek elvégzésére privát cégek is alkalmasak. Az gazdasági átalakulás folyamata alátámasztja a liberális gazdaságelmélet azon tézisét, miszerint az állami feladatvállalás a legszűkebb körben kell, hogy érvényesüljön, ezáltal a versenyszektor megerősödését idézzék elő. Az így létrejövő új munkahelyek hozzájárulnak a gazdaság élénkítéséhez, továbbá, ha egy korábban állami feladatot egy magáncég vállal át, az magában hordozza azt, hogy míg az előbbiből az állam nem profitál, addig az utóbbiból komoly adóbevételek származhatnak. Azonban máig nem tisztázott, hogy a rendkívül erős lobbival rendelkező hadiipari cégek vajon milyen hatékonysággal és milyen ár-érték arányban végzik el ugyanazokat a feladatokat? A feladatok kiszervezése (Outsourcing) ezért elkerülhetetlen volt, mivel a blokkok megszűnésével az addig igen magas védelmi költségek gyors és hatékony csökkentését irányozta elő a kormányok döntő többsége. A PMC-k térnyerését a katonák és a mellettük tevékenykedő szerződésben álló szakemberek arányszáma mutatja meg leginkább.Amíg az 1991-es Sivatagi viharban egy civil katonára száz amerikai katona jutott, addig a 2003-as iraki bevonulásban a civil katonák számaránya a tízszeresére nőtt. A tendencia igen nagy ívben emelkedik, mivel a 2007-es évek végére a PMC-k által szerződtetett szolgáltatók száma meghaladta a Perzsa-öbölben állomásozó amerikai katonák számát. A másik mutató, ami összehasonlítási alapot adhat számunkra az elesett amerikai katonák és civilek aránya, amely 4:1-hez arányban van, így ebből is látszik, hogy a civil alkalmazottak jócskán kiveszik a részüket az áldozatok számában is.

Jelenleg a PMC-k a világ számos részén tevékenykednek, többük óriásvállalattá nőtte ki magát és olyan katonai képességekkel, valamint olyan haditechnikával bír, amely meghaladja számos önálló állam haderejének szintjét. A vállalatok egyre szélesítik a szektort, gyakran előfordul, hogy egy gazdasági társaság mögött sok kisebb, korábban felvásárolt, komoly szakértő gárdával vagy valamilyen speciális tudással és technológiával rendelkező cég áll. Elmondható, hogy a változó kihívásokhoz sokkal könnyebben tudnak alkalmazkodni ezek a cégek, mivel rugalmasan kezelik a rendelkezésre álló tudás- és eszközállományt. Az állam által kijelölt cél elérése és a különböző típusú konfliktusokhoz való alkalmazkodás is sokkal könnyebb a magánvállalatok számára. Az államok egyik legfontosabb érdeke, hogy a magánvállalatok az adott főhatalom megrendeléseit kövesse, ne lépje át azokat a kereteket, amelyeket a PMC-ket szabályzó nemzetközi jogrendszer biztosít. Felmerül a kérdés, vajon az egyes kormányok hogy szabályozzák a privát katonai szektort? Ennek érdekében számos eszköz áll a rendelkezésükre, mint például az állami szerepvállalás erős jelenléte a beszerzés területén, amely segít meggátolni, hogy a kereslet önmagának határozza meg a piaci elvárásokat, vagyis csupán azon termékeket és szolgáltatásokat vegyék meg, amikre ténylegesen szükség van. Egy tender kiírásakor több céget versenyeztetnek egymással, ezzel ösztökélve azokat a lehető legalacsonyabb ár képzésére és legmagasabb minőség nyújtására. Ehhez kapcsolódóan az egyes feladatok kiszervezése során az állami szervezetek kerülni azokat a monopolhelyzetben lévő cégeket, amelyek nincsenek arra rászorulva, hogy versenyezzenek a piacon az egyes beszerzésekért. Emellett olyan szerződéseket preferálnak, amelyek a teljesítés után egyenlítenek ki, ezzel segítve az állam érdekeinek érvényesülését. A katonai feladatok kiszervezése az államigazgatáson belül történik, elkerülve a külső cégek szerepvállalását a tenderek futtatásában. Ha mégis felmerül az igény külső ügynökségek segítségére, akkor alaposan megvizsgálják ennek költséghatékonyságát.

A privát katonai vállalatok igen diverzifikált szektort alkotnak a katonai feladatok ellátásának piacán. A változó körülményekhez alkalmazkodva a cégek is igen eltérő tulajdonságokkal és képességekkel rendelkeznek. A harci támogató tevékenységtől a fordítói szolgáltatásig bezárólag. Abrahamsen és Williams egy 2007-es tanulmányukban két főbb csoportra bontották ezeket a vállalatokat, mégpedig a privát biztonsági cégekre (Private Security Companies ? PSC) és privát katonai vállalatokra (Private Military Companies ? PMC). Az elválasztás a biztonság szavatolását rendfenntartási és katonai szempontból különbözteti meg egymástól. A PSC-k speciálisan olyan feladatokat látnak el, amelyek a adott területen lévő eszközök, anyagi javak vagy jelenlévő személyek védelmét célozzák. Az ilyen vállalatok kliensei közé tartoznak a nemzetközi szervezetek, transznacionális vállalatok és a civil szféra képviselői, amelyek lehetnek kis- és közepes nagyságúak. Ezen kívül ide tartoznak azok a magánszemélyek, akik veszélyes területeken utaznak és/vagy üzletelnek ezért védelemre szorulnak, mivel a befogadó ország, ? amely sokszor a bukott államok közé tartozik ? ezt nem tudja szavatolni. A PSC-k feladatkörei és funkciói jóval kisebbek, mint a katonai szolgáltatóké, ezért érdemes hosszabban bemutatni a PMC-k további felosztását. Sokan használják a még máig időszerű felosztást, amit Peter W. Singer alkalmazott a Corporate Warriors című könyvében 2003-ban. Ez három nagy csoportra osztja a PMC-ket, amik közül az első a katonai szolgáltató vállalatok (Military Provider Firms). Azok a cégek, amelyek ezek közé sorolhatók ténylegesen bekapcsolódnak harcászati műveletekbe harcoló vagy harci támogató egységekkel, vagy részt vesznek a vezetési feladatokban. A Singer-féle felosztás második csoportja a katonai támogató vállalatok (Military Support Firms), amelyek funkcióit tekintve logisztikai, üzemeltetési és szállítói feladatokat látnak el. A két vállalatfajta igen messze áll egymástól, ami leginkább a funkcióbeli különbségekből adódik. A katonai szolgáltató vállalatok nagy tudású, tapasztalt katonákat toboroznak, akiket speciális műveletek elvégzésére vezényelnek, ezáltal gyakran előfordul az alkalmazottak elhalálozása. A támogató vállalatok gyakran alkalmaznak katonai tapasztalattal nem- vagy csak kevésbé rendelkező embereket, akik főleg a versenyszférából érkeznek, ami szintén hozzájárul a hatékonyság és versenyképesség növeléséhez. A harmadik cégtípus, ami megfordul a PMC-k világában a katonai tanácsadó vállalatok (Military Consulting Firms) köre, amelyek stratégiai, harcászati és katonai szervezési tanácsadást és további képzéseket szolgáltatnak a megrendelőnek.

A PMC-k feltűnésével el kellett választani egymástól az általuk elvégezhető és a szigorúan állami hatáskörbe tartozó feladatokat. Az amerikai kormányzat létrehozta a Szövetségi Beszerzési Szabályzatot (Federal Aquisition Regulation ? FAR), amelyben meghatározzák a kizárólagosan állami hatásköröket, mint például: katonai alakulat irányítása, külpolitika meghatározása, hírszerzési és elhárítási feladatok elvégzése és végrehajtásának ellenőrzése. Továbbá létrehoztak egy másik központot, ami a Menedzsment és Költségvetési Iroda (Office of Management and Budget ? OMB). Ez meghatározza az kiszervezéssel kapcsolatos irányelveket és eljárásokat. Az Egyesült Államok védelmi minisztériumára külön beszerzési szabályozás vonatkozik, ami a Védelmi Szövetségi Beszerzési Szabályzat Kiegészítése, angol mozaikszóval DFARS-ként találkozhatunk vele. Ez megengedi a szerződő cégeknek, hogy védelmi feladatokat lássanak el a célország területén. Többek között például meghatározza, hogy csak önvédelem esetén lehet halálos erőszakot alkalmazni a PMC-k alkalmazottainak. 2006-ban azonban ezt úgy módosították, hogy abban az esetben is lehet önvédelmet gyakorolni, ha ez elengedhetetlenül szükséges a feladat ellátásához, mint például egy objektum vagy személy őrzése esetén.

Magánvállalatok parti őrsége. 
Forrás: http://www.privatesecuritycorp.com/, (Megtekintve: 2014. április 22.)

A PMC-k megjelenése azonnal magában hordozott olyan problémákat, amelyek azonban rengeteg vihart kavartak a nemzetközi médiában. A PMC-k körül egyre gyakrabban tűntek fel olyan incidensek, amelyek mélyen sértették az emberi jogokat és a vonatkozó nemzetközi szerződéseket. A sajtó nyomán felszínre kerülő problémák arra ösztönözték a hazai közvéleményt, hogy politikai döntés szülessen az ügyben. Az egyes változtatások mögött állami, legfőképp az USA által gyakorolt nyomás állt, mint a cégek fő megbízója. Irakban a rendfenntartó PSC-k többször tanúsítottak erőszakos viselkedést, többek között tüzet nyitottak az ott élő civil lakosságra. 2007 szeptemberében a Blackwater nevű vállalat alkalmazásában álló rendfenntartók tizenhét civilt megöltek és húsz főt súlyosan megsebesítettek. A ?90-es évek végén a DynCorp amerikai, katonai továbbképzéseket szervező vállalat, a balkáni háborúk során nemzetközi emberkereskedő hálózatot működtetett, amin keresztül kiskorúakat adtak el Bosznia-Hercegovinából. Az események oda vezethetők vissza, hogy a PMC-k alkalmazásában több esetben álltak kétes múlttal, nem megfelelő értékrenddel rendelkező személyek, akiket nem tudtak ellenőrizni, mivel nincs olyan globális rendszer, ami számon tartja ezeket a munkavállalókat. Felmerült annak a lehetősége, hogy egyes vállalatok a szabályozás hiányában olyan mértékig csökkentették a kiadásaikat ? amit főleg az ehhez hasonló egyének szűrésének elmulasztásával tettek ? hogy nem tudták elvégezni a szerződésükben foglalt feladatokat. Az ilyen elfajult problémákra az Egyesült Államok szenátusa által felállított bizottság derített fényt, amely például a brit ArmorGroup nevű cégnél kiderítette, hogy az általuk alkalmazott emberek szinte hadurakként viselkedtek Afganisztánban. Számos szociológus vizsgálta ezeket az eseteket és az megoldás javasolták, hogy az ilyen személyek jobb felkészítése, ellenőrzése és pszichés állapotának a javítása megelőzheti a hasonló eseményeket. 2009-ben az Egyesült Államok az összes vele szerződésben álló cégtől megkövetelte, hogy az Afganisztánban lévő egységeik 50%-át helyi alakulatokból állítsák össze. Emellett a helyiek bevonását a célterület 30 km-es körzetéből kellett megvalósítani, így az ilyenformán létrehozott ?kevert? egységek képesek voltak a jobb együttműködésre, valamint az misszióban lévő amerikai katonák kontrolljára. A katonai magánvállalatok nem fordítanak sok energiát alkalmazottaik képzésére, amely magában foglalja azt, hogy számos esetben teljesen hiányzik a fegyveres konfliktusok folytatásának és a fegyveres erő használatának általános szabályainak oktatása. A helyi hatóságok általában rá vannak utalva a vállalatok által rendfenntartás céljából kiküldött egységekre, akik rendszerint megakadályozzák az ellenük irányuló vizsgálatokat.

Már a 90?-es évek elején látszódott a kialakuló probléma a PMC-k által alkalmazott katonák körül. A jogi szabályozás hiányosságának egyik kiemelkedő példája a Sierra Leone-ban történt események. Az ország reguláris hadserege nem volt képes véget vetni a zavargásoknak, ezért ezt Executive Outcomes vitte véghez, amely főleg a dél-afrikai apartheid rendszer ideje alatt szolgált zsoldosokból alakult. Amíg a vállalatok érdekeit képviselő lobby elismerően szólt a történtekről, addig a nemzetközi humanitárius jog szakértőinek számos kifogása volt a műveletek ellen. Már ekkor felmerült a zsoldosok nemzetközi jogi szempontból való szabályozásának kérdésköre, amelynek fő feladata a magánvállalatok alkalmazásában álló katonák jogi besorolása. A magánvállalatok fő célja az volt, hogy olyan jogi szabályozás szülessen, ami jogilag nem zárja ki a működésüket az egyes válságterületeken belül. A zsoldosok szabályozásáról két fő nemzetközi szabály gondoskodik. Az első ilyen szabályozás az 1949-es genfi egyezmény 1977-es kibővítésekor került elfogadásra. 1977. június 8-án elfogadták a jegyzőkönyvet az 1949-es genfi egyezmények kiegészítéséről és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről, amelyet a szakirodalom Kiegészítő Jegyzőkönyvként ismer. A második szabályozás az alig egy hónappal később 1977 júliusában, az Afrikai Unió által készített és 1985-ben hatályba lépett dokumentum, amely az Egyezmény a Zsoldosok Felszámolásáért Afrikában nevet kapta. Ezt a két dokumentumot együtt szokták a ?zsoldos egyezményként? említeni. A két dokumentum kimondja, hogy ha az adott állam a jogrendszerébe korábban belefoglalta és a szolgálatot teljesítő katona ? akit egy PMC szerződtetett ? zsoldosként definiálható, úgy önmagában azért is elítélhető, hogy fizetett katonaként jelen van az adott országban. Első olvasatra nehezen értelmezhető, de mégis magától értetődő, hogy elítélhető az a fegyveres, aki nem állami szereplő, de a térségben teljesít szolgálatot. Ez esetben, ha fogságba ejtik, nem vonatkozik rá a genfi jegyzőkönyv háborús foglyokra vonatkozó része. Az zsoldos státusz csak akkor értelmezhető nemzetközi humanitárius jogi szempontból, ha az nemzetközi fegyveres konfliktus keretei között teljesít szolgálatot. Így levetítve a katonai magánvállalatok aspektusára a szerződtetett katonákat nem fenyegeti az a veszély, hogy zsoldosként kezelik, mivel nemzetközi fegyveres konfliktusban vesz részt és az Egyesült Államokkal áll szerződésben.

A zsoldosok megítélése a nemzetközi humanitárius jog szerint a Kiegészítő Jegyzőkönyv 47. cikkelyében található, amely számos kritériumot megfogalmaz, többek között:

aki helyben, vagy külföldön kifejezetten abból a célból toboroztak, hogy fegyveres összeütközésekben harcoljon;
aki ténylegesen közvetlenül részt vesz az ellenségeskedésekben;
aki alapjában véve egyéni haszonszerzési vágyból vesz részt az ellenségeskedésekben, és akinek valamelyik összeütköző fél, vagy annak nevében más, ténylegesen olyan anyagi ellenszolgáltatást ígér, amely lényegesen meghaladja az érintett fél fegyveres erőinél hasonló rangú és feladattal megbízott harcosoknak ígért, vagy fizetett összeget;
aki valamelyik összeütköző félnek nem állampolgára, vagy valamelyik fél által ellenőrzött területnek nem lakosa;
aki nem tagja valamelyik összeütköző fél fegyveres erőinek;
akit nem az összeütközésekben részt nem vevő valamely állam küldött fegyveres erőinek tagjaként hivatalos szolgálatra.

Amint láthatjuk igen nehezen alkalmazható és tágan értelmezhető jogi aktus, ami keretet ad az egyes államok által finanszírozott katonai magánvállalatok működésének. A nemzetközi fegyveres konfliktushoz való csatlakozás azt eredményezi, hogy bármely cég, amely szerződésben áll a konfliktusban részt vevő egyik országgal fegyveres erőket küldhet az adott térségbe. Erre az idézett cikk utolsó pontja teljesen világos útmutatást ad. Itt azonban felmerül a kérdés, hogy az ilyenformán a zsoldosokra vonatkozó nemzetközi szabályozás alól kitérő PMC-k milyen jogi keretek között működhetnek a célország területén? A következő fejezetben a szerződésben álló katonai magánvállalatokat szabályozó jogi lépéseket mutatom be.

A katonai magánvállalatok gyakran kritizált erőszakos afganisztáni tevékenysége miatt az Egyesült Államok 2003-ban létrehozta a Fegyveres Erők Státuszával foglalkozó szerződéstervezetet (Status of Forces Agreement ? SOFA). A SOFA úgy értelmezhető, mint az Egyesült Államok és bármely más, amerikai katonákat fogadó országgal kötött külön megállapodás. Ez a dokumentum minden esetben eltérő, mivel a szóban forgó országra specifikusan jellemző, jogi keretek közé szorított szabályzást foglal magában. Ezért nincsenek is formai szabályai, nem áll standard paragrafusokból, nincs előre megfogalmazott szövege, sem címe vagy hossza. Elsődleges érdeme az elvégzendő katonai művelet specifikus megfogalmazása, az országok közti kapcsolatok megerősítése és a rugalmasság elősegítése. Az imént leírtakból adódóan elmondható, hogy egy a SOFA egy olyan jogszabály, amely nem állít jogi akadályokat az elvégzendő katonai műveletek végrehajtása elé. Többek között magában foglalja azt is, hogy az amerikai katonák ellen mely ország járhat el, ha törvénytelen magatartást tanúsítanak. Emellett számos olyan megegyezést foglalnak bele, amely a katonai műveletek gördülékenységét célozza meg, így például az egyenruha viselését, adók és járulékok fizetését, fegyverhasználatot, rádiófrekvencia használatot, engedélyeket és egyéb más általános tudnivalókat. Az Egyesült Államoknak jelenleg több mint száz SOFA megállapodása van különböző országokkal, mint például Afganisztán, Irak, a Fülöp Szigetek, Németország, Japán, Dél-Korea. A katonai magánvállalatoknak ? mint az Egyesült Államokkal szerződésben álló cégeknek ? a SOFA jogszabályi keretein belül kell működniük. A szerződések magukban foglalják a katonák státuszát, a felettük gyakorolható kizárólagos vagy megosztott ítélkezést, a fegyveres harchoz való jogot.

Az egyik első nemzetközi jogi tervezet a szabályzásról 2001-ben jelent meg, ami a katonai magánvállalatok működésére irányult a Nemzetközi Jogi Bizottság (International Law Commission ? ILC) keretein belül zajlott le, ahol előkészítették a ?Szerződéstervezet az államok felelősségvállalásáról a nemzetközileg elítélendő cselekedetekért? (Draft Articles on Responsibility of States for Internationally Wrongful Acts) iratot. Ebben leszögezték, hogy az államok, amelyek katonai erőt állomásoztatnak idegen országban, jogi felelősséget kell, hogy vállaljanak a katonáikért. Az ENSZ Közgyűlése 2001-ben elfogadta ezt a tervezetet, amely az első lépés volt a problémás cégek rendszabályozására. Az államok többsége támogatta az elképzelést és üdvözölte a nemzetközi diskurzus megkezdését a témában. Egyesek kifejezték ellenvéleményüket, mivel úgy gondolták, ha széleskörű nemzetközi vita tárgyává teszik az elfogadott tervezetet ? amelyet eddig még valóban nem konkretizáltak ? az megváltoztathatja az ILC eredeti elképzeléseit.

A második kezdeményezést az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa kezdte meg. Létrehozott egy bizottságot, amelynek a fő feladata a zsoldosok alkalmazásának vizsgálata. A csoport 2010-ben elkezdte kidolgozni az ?Egyezménytervezet a katonai és biztonsági magánvállalatok alkalmazására? (Draft of a Possible Convention on Private Military and Security Companies). Ebben szintén azt kívánták elérni, hogy a PMC-ket foglalkoztató államok vállaljanak jogi felelősséget az általuk leszerződtetett cégek munkájáért, valamint készítettek egy listát, amely magában foglalja azokat a tevékenységeket, amiket tilos kiszervezni és/vagy leszerződtetni rá bármilyen magánvállalatot. A szerződést aláíró országokat sürgette, hogy vegyenek részt a PMC-k korlátozásában, felügyeletében és az esetleges incidensek mihamarabbi rendezésében. 2006-ban Svájc és a Nemzetközi Vöröskereszt együtt egy nemzetközi jogilag nem kötelező erejű dokumentum létrehozását kezdte meg, amelyet tizenhét ország írt alá, nagyrészt azok, amelyek szerződésben állnak a magánvállalatokkal és azok, amelyek fogadják ezeket. Az így létrejött, 2008-ban elfogadott Montreux-i szerződés három oldalról közelíti meg az államok feladatait és egyfajta ajánlásként szolgál arra, hogy a magánvállalatok milyen módon tevékenykedhetnek az adott régióban. A szerződés megkülönböztet megbízó államokat, az alkalmazás helye szerinti államokat és a bejegyzés helye szerinti államokat. Többek között magában foglalja a megbízó állam felelősségi körét a következőkben:

ne szerződjön olyan feladatok ellátására, amelyek a nemzetközi jog szerint hagyományosan állami feladatok;
meg kell győződnie arról, hogy a PMC-k betartják-e azokat az előírásokat, amelyek a szerződésében szerepelnek;
a megbízóra hárul a magánvállalatok alkalmazásában álló személyek felelősségre vonása;
a megbízó államnak meg kell határozni, hogy mely tevékenységek tartoznak kizárólagosan az állami feladatkörök közé;
a megbízó államnak rendelkeznie kell a tevékenység kiszervezéséhez szükséges jogi szabályzókkal, ellenőrző és felügyelő szervezetekkel.

Az utolsó, PMC-ket szabályzó egyezmény létrehozói maguk a magánvállalatok. 2010-ben 58 ilyen PMC döntött úgy, hogy aláírja és magára nézve kötelezőnek tartja a Montreux-i szerződést, továbbá létrehoztak egy etikai kódexet. Pár hónappal később a kezdetekben 58 tagú csoport 266 katonai magánvállalatra bővült, amelyek létrehoztak egy független irányító és felügyelő szervezetet, azzal az egyetlen feladattal, hogy az etikai kódex betartását ellenőrizze. Meg kell említenünk, hogy a szabályzás semmilyen jogi szankciót nem foglal magában és nincs benne kötelező erejű intézkedés a vétkes cégek ellen. A kódex elfogadása viszont olyan tulajdonság, ami vonzóvá teszi őket az állami megrendelések megszerzésekor, így kevesebb a lehetőség arra, hogy a megbízó államok kellemetlen helyzetbe kerüljenek az esetlegesen törvénytelenül eljáró katonai magánvállalatok miatt. A kódex létrehozott egy olyan halmazt a vállalatokon belül, ahová érdemes tartozni, így a cégek nagyobb eséllyel szerezhetnek állami megrendelést, és habár nincs kötelező ereje, mégis elmondható, hogy a PMC-k szabályzása is rálépett egye előre mutató útra.

A PMC-k munkáját Irakban az iraki újjáépítésért felelős különleges vizsgálóbiztos (Special Investigation General on Iraqi Reconstruction ? SIGIR) végzi. A brit Aegis cég, különböző biztonsági, személy- és objektumvédelmi feladatok ellátása érdekében 1400 javarészt brit katonával van jelen a térségben. Az Aegis hét központot (Reconstruction Operation Centre ? ROC) hozott létre Irakban, ahol az újjáépítési feladatokat koordinálják, valamint 2007-ben elnyerte az amerikai katonai bázisok őrzésvédelmét. A SIGIR 2012-es jelentéséből fény derül azokra az esetekre, amik igencsak megkérdőjelezik ezen műveletek a létjogosultságát. A SIGIR éves jelentésében leírja, hogy több milliárd dollárt költöttek feleslegesen különböző jogcímeken, mindezt amerikai adófizetők pénzből. A 2012-es évben 635.8 millió dollár került megkérdőjelezhető helyekre, valamint a SIGIR több ügynökséggel együttműködve összesen 176.84 millió dollárnyi büntetést szabott ki az ott jelenlévő vállalatokra különböző fiskális szabálytalanságok miatt. A jelentés közölte, hogy számos esetben találkoztak rendkívül gyenge belső ellenőrzéssel, amely például abban mutatkozott, hogy nem volt olyan hatóság, aki a gyakorlatban ellenőrizni tudta volna a cégek közti pénzügyi tranzakciókat. Sok esetben találtak bizonyítékot arra, hogy feleslegesen fektettek nagy összeget képzésre, nem hatékonyan használták fel a rendelkezésre álló eszközállományt, pénzügyi felülvizsgálat és ellenőrzés nélkül szervezték ki a megbízásokat alvállalkozóknak, valamint gyenge pénzügyi felületet végeztek a kitelepült cégek. A SIGIR a jelentésében megemlíti, hogy 2.5 milliárd dollár volt az összeg, amellyel pénzügyi visszaélés vagy nem megfelelő felhasználás történt. A védelmi minisztérium képtelen felügyeletet biztosítani a vele szerződésen álló cégek felett, így az általa kiutalt összegek egy részével szintén ez történt. 2012-ben a SIGIR 87 egyént vádolt meg és 71 embert ítélt el különböző visszaélések miatt, amik között csalás, vesztegetés, az állami vagyon és/vagy eszköz eltulajdonítása, számla hamisítás és egyéb bűncselekmények elkövetése volt a vád. Mivel a Perzsa-öbölben 160 ezer körülire tehető a PMC-k által szerződtetett katona, ezért ezek a számok valószínűleg nem tükrözik a valóságot, mert a felügyelet képtelen a teljes kontrollra. Ezen kívül a piac zártságából adódóan nehéz leleplezni az elkövetőket, továbbá a felügyeletet végző személyek is rá vannak utalva hasonló biztonsági cégek szolgáltatásaira.

Lezáró gondolatok

Az Egyesült Államok által vívott háborúk elmélyülésével a katonai magánvállalatok megjelenése elszaporodott, ami ahhoz vezet, hogy egyre nagyobb létszámban jelennek meg a válságövezetekben. A térnyerésük nem csak azt indította el a katonai szolgáltató piacon, hogy az egyes katonai műveletek ára megnőtt, hanem azt is, hogy a szerződtetett katonák száma megsokszorozódott az elmúlt húsz évben. A reguláris hadsereggel szemben a szerződtetett katonák morális szempontból nem a küldő ország értékrendjével ellátott alakulatokat foglalnak magukban. A nemzetközi jog feladata ilyen esetben igencsak megnő, ugyanis a jogi szabályozás elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresen hajtsák végre a katonai műveleteket, mindamellett, hogy az egyes jogvédő szervezetek nagy hatással vannak hazai közgondolkodásra. Látható, hogy például a Nemzetközi Vöröskereszt, vagy az ENSZ által végzett jogi kezdeményező szerepkör nem csak a katonai feladatok ellenőrzésére irányulnak, hanem arra, hogy a műveleteket elszenvedő civil lakosság védelme is biztosítva legyen.

Felhasznált irodalom:

Bowen W. Stuart Jr.: Final Forensic Audit Report of Iraq Reconstruction Funds, Office of the Special Inspector General for Iraq Recontruction 2013

Cameron, Lindsey: Private military companies: their status under international humanitarian law and it?s impact on their regulation, International Review of Red Cross, 2006. 577. o. http://www.icrc.org/eng/assets/files/other/irrc_863_cameron.pdf

Chuck, R. Mason: Status of Forces Agreement: What Is It, and How Has It Been Utilized? Congressional Research Service, 2012. 1-5. o.

Final Forensic Audit Report of Iraq Reconstruction Funds, SIGIR, 2012 https://info.publicintelligence.net/SIGIR-FinalAudit.pdf8-11. o.

Genfi Egyezmény 1977. évi I. Kiegészítő Jegyzőkönyv, 47. cikk 16. o.http://www.nemzetkozijog.hu/humanitarius/docs/1977genf1.pdf

Kovács, Gergely: A katonai magánvállalatok főbb típusai, biztonságpolitika.hu 2014 http://www.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=1427&title=a-katonai-maganvallalatok-fobb-tipusai-

Kovács, Gergely: A katonai magánvállalatok kialakulásának főbb tényezői, biztonságpolitika.hu 2013http://www.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=1311&title=a-katonai-maganvallalatok-kialakulasanak-fobb-tenyezoi

Pető, Gergő: A katonai magánvállalatok hatékonyságának megítélése az amerikai diskurzus alapján, biztonsgápolitika.hu, 2014 http://www.biztonsagpolitika.hu/documents/1396891476_PETO_Gergo_Katonai_maganvallalatok_-_biztonsagpolitika.hu.pdf

Protocol Additional to the Geneva Conventions of 12 August 1949, and relating to the Protection of Victims of International Armed Conflicts (Protocol I)http://www.icrc.org/ihl.nsf/7c4d08d9b287a42141256739003e636b/f6c8b9fee14a77fdc125641e0052b079

OAU Convention for the Elimination of Mercenarism in Africa http://www.icrc.org/ihl.nsf/INTRO/485?OpenDocument

Spear, Joanna Dr.: Market Forces: The Political Economy of Private Military Companies, New SecurityProgramme, 2006.

Singer, W. Peter: The private military industry and Iraq: What have welearned and where to next? Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Froces, Geneva, 2004

Singer, W. Peter: Have guns, will travel, Brookings, 2003http://www.brookings.edu/research/opinions/2003/07/21defenseindustry-singer

Singer, W. Peter: Corporate Warriors, Cornell University Press, 2003

Tzifakis, Nikolaos: Contracting out toPrivate Military and SecurityCompanies, Centre for European Studies, Brussels, 2012.

Varga, Krisztián: Civilek a harcmezőn- katonai magánvállalatok, Magyar Külügyi Intézet, Budapest, 2009.

Varga, Krisztián: Katonai biztonsági magánvállalatok amerikai alkalmazása Irakban, Nemzet és Biztonság, 2009.

A NATO Katonai Bizottságának májusi ülése és a Global Security Forum

Szerző:

Budai Ádám

-

máj 16, 2014

0

171st NATO Chiefs of Defence meetings-- Military Committee in Chiefs of Staff Session (MC/CS) — Left to right: General Philip Breedlove (Supreme Allied Commander Europe); General Jean-Paul Palomeros (Supreme Allied Commander Transformation); Major General Jeronim Bazo (Chief of Defence, Albania); General Gerard Van Caelenberge (Chief of Defence, Belgium)

(A fenti kép forrása: http://www.nato.int/cps/en/natolive/photos_110110.htm)

2014. május 21-22-én megtartotta ez évi második találkozóját a NATO Katonai Bizottsága (NATO Military Committee), ahol a 28 tagállam vezérkari főnökei ? a partnerországok képviselőivel kiegészülve ? a 2014 szeptemberében esedékes walesi csúcstalálkozóra történő felkészülés jegyében számos kulcsfontosságú és aktuális katonai kérdést vitattak meg. A szoros munkatempó (két küszöbön álló miniszteri találkozó, a szeptemberi walesi NATO-csúcs előtt négy, az ISAF misszió befejezése előtt hét hónappal), valamint az orosz?ukrán konfliktus uralta feszült légkörben májusi találkozójukon a vezérkari főnökök legfőbb feladata a Szövetséggel szemben álló kihívásokra adandó lehető leghatékonyabb válaszok megtalálása volt.

A sorrendben 171. alkalommal megrendezett találkozón a résztvevők foglalkoztak az Ukrajnában kialakult helyzet katonai vonatkozásaival, az afganisztáni ISAF-művelet befejezésével kapcsolatos és az azt követő feladatokkal, értékelték az Összekapcsolt Haderők Kezdeményezés (Connected Forces Initiative, CFI) eredményeit, valamint az oktatási, kiképzési és képességfejlesztési programok jelenlegi helyzetét is. A tanácskozáson első alkalommal vett részt Pierre de Villiers tábornok (Franciaország) és Aurtur Pina Monteiro tábornok (Portugália), akik februárban vehették át kinevezési okmányaikat; valamint Milan Maxim (Szlovákia), aki április óta tölti be hivatalát. A kölcsönösség és együttműködés jegyében tiszteletét tette a megbeszéléseken Patrickde Roussier, az Európai Unió Katonai Bizottságának elnöke is, mivel Knud Bartels tábornok, a NATO Katonai Bizottságának elnöke szintén részt vett az Európai Unió vezérkari főnökeinek május 20-i ülésén.

Májusban rendezték meg Közép-Európa mára meghatározóvá vált kül- és biztonságpolitikai konferenciáját, a Global Security Forumot (GLOBSEC) , amelynek egyik panelbeszélgetése a Szövetség walesi csúcs utáni jövőjével foglalkozott (Wake Me Up When September Ends ? NATO After the Summit). A meghívott előadók John Allen tábornok, az Afganisztánban állomásozó amerikai és ISAF-erők korábbi parancsnoka, Justin Vaisse, a francia Külügyminisztérium politikai tervező osztályának igazgatója, Julian Lindley-French, a londoni Institute of Statecraft tudományos főmunkatársa és Linas Linkevicius litván külügyminiszter voltak. A Katonai Bizottság ülésén és a konferencián elhangzottak összegzése érdekében a továbbiakban tematikus bontásban tárgyaljuk a legfontosabb kérdéseket.

Az orosz ? ukrán konfliktus

A nemzetközi politika érdeklődésének középpontjában jelenleg az ukrajnai helyzet és az orosz?ukrán konfliktus áll, ezért ezekkel kapcsolatban is hosszas egyeztetéseket és megbeszéléseket folytattak a vezérkari főnökök. Nyitóbeszédében és a záró sajtótájékoztatón Bartels tábornok elmondta, hogy az Oroszország által, közvetlenül a NATO határai mentén végrehajtott területi annexió súlyos biztonsági kérdést jelent az egész Szövetség számára, amely potenciálisan komoly hatással bír a régió biztonságára és a tágabb stratégiai környezetre. A NATO ugyanakkor továbbra is a kérdés békés, politikai síkon történő megoldását szorgalmazza, amihez minden támogatást hajlandó megadni. A békés megoldás melletti elköteleződés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a Szövetség feladná az addig képviselt, elrettentésre épülő stratégiáját. Éppen ellenkezőleg: az ülés résztvevői egyhangúan egyetértettek abban, hogy a NATO továbbra is kitart az általa képviselt elrettentés és kollektív védelem politikája mellett. Ezt az elkötelezettséget alátámasztja a Balti Légtérrendészeti Misszióban (Baltic Air Policing Mission) résztvevő szövetséges vadászgépek számának növelése, az AWACS repülőgépek Románia és Lengyelország feletti tevékenysége, valamint a megnövelt balti-tengeri NATO-jelenlét.

?A globális biztonsági helyzet megjósolhatatlan, és bizonyos kérdésekben instabil mivolta ? amit jól mutatnak az Ukrajnában kialakult zavargások, vagy éppen a szíriai, és a Száhel-övezetben megfigyelhető események ? ráébresztette a NATO-t, hogy saját területén kívül és belül egyaránt fel kell készülnie az igen széles skálát felölelő potenciális fenyegetésekre. Akár hagyományos vagy aszimmetrikus fenyegetések legyenek ezek, a hagyományos és egysíkú megoldások ideje lejárt. Új biztonsági architektúrával kell szembenéznünk, a válaszokon pedig folyamatosan dolgozunk? ? mondta Knud Bartels tábornok az ülést követő sajtótájékoztatón.

Bár az ukrán válság alapjaiban ingatta meg az európai biztonsággal kapcsolatos elképzeléseinket, tanúbizonyságot tett a transzatlanti kapcsolat erősségéről is. A légi, szárazföldi és tengeri jelenlét megerősítése az elrettentés és képességeink demonstrálása mellett jó lehetőséget biztosít a tagállamok számára a képességeik fejlesztésére és a közös gyakorlati munka finomítására ? tette hozzá Philip M. Breedlove tábornok.

Knud Bartels tábornok, a Katonai Bizottság elnöke.
 (Forrás: nato.int)

A Katonai Bizottság egyúttal Ukrajnával is megtartotta éves találkozóját, ahol az ukrán delegációt Mihajlo Kucin, az ukrán fegyveres erők vezérkari főnöke vezette. A megbeszélés során szóba kerültek az országban zajló főbb politikai események, a helyzet stabilizálása érdekében tett intézkedések, a védelmi reformfolyamat keretében eddig végzett, és a jövőben végrehajtandó intézkedések, valamint a képességfejlesztést és a védelmi potenciál fejlesztését célzó programok aktuális állapota. Kucin tábornok a NATO és az Európai Unió magas rangú katonai vezetőivel folytatott eszmecserék mellett a katonai együttműködés aktuális, gyakorlati kérdéseiről is tárgyalt belga, grúz, lengyel, szlovák, amerikai, magyar és cseh kollégáival.

Oroszország ugyanakkor már korábban is kijelentette, hogy ellenséges megnyilvánulásként fogja értékelni a NATO-jelenlét megerősítését az orosz határok közelében, és akár politikai és katonai válaszlépéseket is tehet biztonságának megerősítése érdekében. A NATO-erők Közép- és Kelet-Európába történő telepítése megsértené a Szövetség és Oroszország által 1997-ben megkötött Alapokmány rendelkezéseit ? jelentette ki nyilatkozatában Vlagyimir Titov külügyminiszter-helyettes, aki egyben a NATO vezetőit és a szervezetet vádolta az ukrajnai helyzet eszkalálódásáért. Párhuzamot vont a 2008-as grúziai és a jelenlegi orosz-ukrán helyzet között, mivel szerinte a Szövetség akkor is csak további problémákat okozott.

A GLOBSEC konferencián Linas Linkevicius litván külügyminiszter elmondta, hogy a 2008-as orosz-grúz háborúból csak Oroszország tanult, a Nyugat pedig nem. Az, hogy az európai hatalmak nem tettek érdemi lépéseket az esemény után, az Ukrajnában megtett agresszív lépésre bátorította Moszkvát. Mint kiemelte, az ukrán válság rólunk is szól, toleranciánkról, percepciónkról, és el kell döntenünk, hogy a jövőben miként fogunk reagálni egy hasonló válságra a nemzetközi rend megőrzése érdekében.

Julian Lindley-French, a londoni Institute of Statecraft tudományos főmunkatársa szerint Európában túlzottan hozzászoktunk ahhoz, hogy a politikát a stratégia elé helyezzük, amelynek eredményeképpen akaratlanul is figyelmen kívül hagytuk a környezetünkben lejátszódó változást. Az ukrán válság az első példája a globális hatalmi erőegyensúly-változásnak, amely tovább fog folytatódni, ha Európában továbbra is figyelmen kívül hagyjuk a katonai erőt, mint a stratégiai környezetre való hatásgyakorlás és befolyásolás alapvető eszközét. Kiemelte, hogy a ?puha? hatalmi (diplomáciai, gazdasági) eszközök sikeressége azon fog múlni, hogy mennyit fektetünk be a kemény (például katonai) hatalmi eszközökbe. Példaként hozta fel a Visegrádi Négyek együttműködését, amely megfelelő platformot jelenthetne a katonai célú együttműködés fokozására. Kérdés, hogy a Szövetség felkészült-e a realitásokkal való szembenézésre? Mivel a világ figyelme ránk irányul, ha nem leszünk képesek megfelelni azoknak a kihívásoknak, amelyeket az Oroszország által megváltoztatott játékszabályok jelentenek, az mélyreható következményekkel fog járni Európa számára. Hangsúlyozta, hogy a politikai vezetésnek komoly szerepe van abban, hogy türelmesen elmagyarázva megértesse az emberekkel a védelembe való befektetés fontosságát, amely már régóta esedékes.

John Allen tábornok, az afganisztáni amerikai és ISAF-erők volt parancsnoka szerint a válság további kérdéseket is felvet a Szövetségen belül: megfelelően működött-e a hírszerzés az események előrejelzésében, a parancsnoki és vezetési struktúra a gyors döntések meghozatalában, elég gyors-e az erők telepíthetősége, valamint elég rugalmasak vagyunk-e a reagáláshoz? Véleménye szerint el kell dönteni, hogy Oroszország kapcsán partnerségről vagy fenyegetésről beszélünk-e a jövőben? Allen is kiemelte a védelemre fordított források jelentőségét, hozzátéve, hogy a béke, amiben jelenleg élünk, nem járhat együtt gyengeséggel és pacifizmussal. Ugyanakkor a hozzászólók egyetértettek abban, hogy az ukrajnai eseményeket egyértelműen olyan eseménynek tekinthetjük, amely megváltoztatta a nemzetközi rendszer játékszabályait.

Arra a kérdésre, hogy Oroszországot partnernek, szomszédnak vagy ellenségnek tekinti-e Európa, Linkevicius válaszában kifejtette, hogy nem az a lényeg, hogy milyen címkével illetjük Moszkvát, hanem hogy konzisztens magatartást folytatva ragaszkodjunk a Moszkvával kötött megállapodásban foglaltak betartásához, és akként alakítsuk ki az Oroszországhoz való hozzáállásunkat, hogy figyelembe vesszük az olyan történelmi leckéket, mint a 2008-as orosz-grúz háború.

Julian Lindley-French szerint vissza kell térni az eszkaláció stratégiájához: ahogy az agresszió mértéke eszkalálódik, úgy kell eszkalálódnia a költségeknek is. Ez utóbbinak addig kell fokozódnia, míg az Moszkvára akkora terhet ró, hogy meg kell változtatnia gondolkodásmódját. Ehhez nem csak katonai eszközöket, hanem a külpolitikai eszköztár teljes spektrumát fel kell használni.

Allen tábornok véleménye szerint Oroszországhoz óvatosan és pragmatikusan kell hozzáállni, majd megerősítette a litván külügyminiszter által elmondottakat, hozzátéve, hogy semmi olyat nem szabad tenni a jelenlegi válság során, amely eleve kizárja azt, hogy az ukrajnai események után partnerként tekinthessünk Moszkvára, mivel ha most ellenségként kezeljük Oroszországot, akkor ellenséggé fog válni a jövőben is. Az elrettentés fenntartásának fontosságával kapcsolatban ? amely egy, a NATO felé irányuló jövőbeli agresszív lépést akadályozhat meg ? kiemelte, hogy Európának el kell döntenie mi a fontos számára, és arra pénzügyi erőforrásokat csoportosítani. Az afganisztáni nemzetközi erők korábbi parancsnoka a Szövetség által elvárt 2%-os védelmi költségvetési szintet sem tekinti teljesíthetetlennek.

A rakétavédelmi rendszer kapcsán Justin Vaisse, a francia Külügyminisztérium politikai tervező osztályának igazgatója elmondta, hogy az ukrán válság fényében több helyen is felmerült annak Moszkva felé való irányítása Irán helyett. Véleménye szerint azonban nem lenne bölcs ezt az utat választani: technikai szempontból a rakétavédelmi rendszer nem lenne igazán használható Oroszországgal szemben, politikai síkon pedig érzékenyen érintené Moszkvát, amely ? többek között ? a NATO terjeszkedési szándékát látná a lépés mögött. Hozzátette, hogy az orosz agresszió megerősítette a NATO alapjának számító kollektív védelem fontosságát.

Balról jobbra: Linas Linkevicius litván külügyminiszter, Julian Lindley-French, a londoni Institute of Statecraft tudományos főmunkatársa, John Allen tábornok, az afganisztáni amerikai és ISAF-erők volt parancsnoka és Justin Vaisse, a francia Külügyminisztérium politikai tervező osztályának igazgatója a Global Security Forumon.
(Forrás: globsec.org)

Mivel a Ukrajnában zajló események nagymértékben befolyásolták a jelenlegi orosz magatartást, a panel résztvevői kitértek a több alkalommal szóba kerülő Grúzia euro-atlanti integrációjára is. Linkevicius a Tagsági Akcióterv (Membership Action Plan, MAP) kapcsán arról beszélt, hogy ehhez csak a politikai döntés hiányzik a NATO részéről, mivel a grúz védelmi reform jól halad, van a MAP-hez hasonló éves nemzeti programjuk, valamint közös bizottságuk is működik a Szövetséggel, amely utóbbit kevés, a tagságra aspiráló ország mondhat magáénak. Hozzátette, hogy a Tagsági Akciótervet nem szabad túlmisztifikálni, mivel az nem jelenti azt, hogy a NATO ajtaja kitárulna Grúzia előtt. Julian Lindley-French szerint ha Grúzia teljesíti a MAP követelményeit, akkor meg kell neki engedni, hogy csatlakozzon ahhoz, míg Allen tábornok szerint a grúz NATO-tagság egy olyan hiteles és megbízható katonai képességet vonna be a Szövetségbe, amire komolyan számítani lehetne. A tábornok hozzátette: Grúzia csatlakozását nem az ukrajnai események tükrében, hanem az ország bizonyított elkötelezettségét figyelembe véve kellene megvizsgálni. Justin Vaisse óvatosabban fogalmazott: véleménye szerint bár Grúziának pozitív üzenetet kell küldeni a MAP révén annak kapcsán, hogy jó irányba halad, de a tagság elhamarkodott lenne, mivel az országnak maradtak még megoldatlan konfliktusai. Továbbá a jövőbeli bővítéseknél azt is figyelembe kell venni, hogy vajon készen áll-e a Szövetség arra, hogy az adott ország számára vállalja az 5. cikkelyből eredő kötelezettségeit, mert ellenkező esetben a tagság komoly veszélyeket rejt magában.

Az afganisztáni művelet

A Katonai Bizottság ülésén a Szövetség és a műveletben résztvevő nem NATO-tagállamok a sikeresen lezajlott elnök- és tartományi választások fényében áttekintették az aktuális biztonsági helyzetet. Bartels tábornok elmondta, hogy az afgán nép, és különösen a megerősödött Afgán Nemzeti Biztonsági Erők (Afghan National Security Forces, ANSF) igazán büszkék lehetnek az elmúlt közel 12 év alatt elért fejlődésre, ami a közelmúltbeli sikeres választásokkal egyetemben jól mutatja az afgán nép az iránti elkötelezettségét, hogy minél nagyobb szerepet kívánnak vállalni saját jövőjük alakításában és formálásában. A NATO és partnerei ugyanakkor 2014-et követően is támogatják az Afgán Nemzeti Biztonsági Erőket, mégpedig a Szövetség által vezetett Operation Resolute Support művelet keretében. Ennek tervezése jelenleg is folyamatban van, és a szükséges jogi szabályozók kialakítását követően a lehető leghamarabb útjára is indulhat.

Az ISAF-művelet befejezése potenciális stratégiai fordulópontot hozhat a Szövetség számára, és lehetőséget kínál a katonai képességek és fejlesztési célok újraértékelésére is. Az ukrajnai, szíriai és Száhel-övezetet érintő közelmúltbeli események ismételten bebizonyították, hogy a globális biztonsági környezet továbbra is előreláthatatlan és megjósolhatatlan. ?Éppen ezért a Szövetségnek a jövőben is azon kell fáradoznia, hogy a kollektív védelem, a válságkezelés és a kooperatív biztonság által jelentett hármas feladatrendszer végrehajtására továbbra is rendelkezésre álljanak a szükséges erők és eszközök. Ennek érdekében a Szövetségnek az Afganisztánban szerzett tapasztalatokra, a partnerkapcsolatokra és az interoperabilitásra kell építkeznie. Az egyes NATO-tagországoknak és magának a Szövetségnek is folyamatosan fejlesztenie kell a kiképzési rendszereket és a szükséges képességeket a Szövetség katonai képességei terén a minőségi előny megőrzése érdekében, ami az egyik legnagyobb elrettentő erő az esetleges ellenfelekkel szemben? ? nyilatkozta Knud Bartels.

A Globsec konferencián Julian Lindley-French Afganisztán jövője kapcsán elmondta, hogy radikálisan újra kell gondolnunk a katonai erő szerepét a szélesebb értelemben vett befolyásolási eszközök kapcsán. Az ott megszerzett tudást fel kell használni és beépíteni, mert ha ezt nem tesszük, vele veszik az a képesség is, hogy a következő évtizedek kihívásaira reagálni tudjunk.

John Allen tábornok szerint, bár az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők további fejlesztésre szorulnak, a NATO elkötelezett ennek végrehajtása mellett, és csak a megfelelő jogi keretek kialakítására várnak. Felhívta rá a figyelmet, hogy bár afgán és nemzetközi erőfeszítéssel a biztonsági helyzet javítása terén jelentős eredményeket értek el, a politikusok ezt gyakran nem veszik figyelembe. Ezzel kapcsolatban kiemelte annak jelentőségét, hogy a politikusoknak is segíteniük kell a NATO munkáját azzal, hogy megértetik a társadalommal az Afganisztánban folytatott erőfeszítések eredményeit. Ezek között lehet említeni a várható élettartam növekedését a 2001-es 48 évről a jelenlegi 60-62 évre, azt, hogy az afgánok 85%-a legfeljebb egy órás utazásnyi távolságra él a legközelebbi, korábban nem létező orvosi segítségtől, valamint hogy az afgán társadalom 60%-a szavazott a legutóbbi választásokon a NATO által kiképzett saját biztonsági erőik védelmében. Egyetértett az előtte felszólalóval abban, hogy a tapasztalatok feldolgozása különösen fontos, hozzátéve, hogy Afganisztánnak a NATO hosszú távú partnerének kell lennie, és így olyan példát kell mutatnia, amely megmutatja a többi hasonló helyzetben lévő országnak, hogy mit érhetnek el a NATO segítségével.

Justin Vaisse, a francia Külügyminisztérium politikai tervező osztályának igazgatója a 2014-es Global Security Forumon.
(Forrás: globsec.org)

A változó stratégiai környezetre adott válaszok

A NATO-tagállamok vezérkari főnökei egyetértettek abban, hogy folyamatosan erősíteni és fejleszteni kell az ?Education, Training, Exercises and Evaluation? (Oktatás, Kiképzés, Gyakorlat, Értékelés) programot, valamint operacionalizálni kell a Szövetség tengeri stratégáját és meg kell teremteni a rendelkezésre álló erők és alkalmazásuk közötti összhangot is. A tagállamoknak a szükséges források biztosításával és az együttműködés mélyítésével kell felülkerekedniük a képességhiányokon, valamint biztosítaniuk a megfelelő kiképzést és az erők készenlétének megőrzését. Bartels tábornok hozzátette: ?bár a befektetések pénzbe kerülnek, de a biztonság hiányának még ennél is nagyobb ára van, amellyel mindannyian egyetértünk?. A Bizottság hangsúlyozta a partnerországokkal folytatott együttműködés fontosságát az interoperabilitás és egymás kölcsönös megértésének területén.

Martin E. Dempsey tábornok, az Egyesült Államok Egyesített Vezérkari Főnökök Bizottságának elnöke a találkozó után adott nyilatkozatában kifejtette, hogy a NATO-nak a jövőben keleti és déli szárnyaira kell koncentrálnia. Ezzel összhangban a szeptemberi walesi csúcs középpontjában az orosz lépésekkel kapcsolatos stratégiai környezetváltozás, valamint az arab tavasz által a Közel-Keleten és Észak-Afrikában okozott instabilitás áll majd. Értékelése szerint a keleti szárnyról érkező fenyegetés Oroszország provokatív és veszélyes viselkedéséből fakad. A déli szárny helyzete azonban különböző: az észak-afrikai és a közel-keleti térségből eredő fenyegetések és hatások kezelésében nem lehet pusztán a katonai erőre támaszkodni. Az olyan területek közötti együttműködés szükséges, mint például a rendvédelem, diplomácia és határrendészet, amelyek azonban nem tartoznak a Szövetség mindennapos eszközei közé. Ezeknek a szervezett bűnözés, a kábítószer- és embercsempészet és a terrorizmus problémáit is hatékonyan kell kezelniük. Dempsey hozzátette: az Európai Uniónak ugyanakkor megvan az ehhez szükséges eszközrendszere. Kiemelte, hogy bár a NATO és az Egyesült Államok rendkívül sikeres volt az al-Kaida afganisztáni és pakisztáni csoportjainak felszámolásában, a terrorszervezet ideológiáját ?adaptálták és decentralizálták?. Ezzel egy időben az al-Kaida kihasználta az arab tavasz okozta instabilitást és szétszóródott a térségben Pakisztántól Nigériáig. Mondandóját összegezvén a tábornok elmondta, hogy a Szövetségnek fenn kell tartania a területen kívüli műveletek végrehajtásának képességét, ugyanakkor rá kell ébrednünk, hogy valami megváltozott az otthonunktól közel, amely megköveteli a valós fenyegetésekre történő újrafókuszálást.

Martin E. Dempsey tábornok a Katonai Bizottság ülésén.
(Forrás: nwguardian.com)

A www.biztonsagpolitika.hu ? Biztonságpolitika Portál fejlesztését a NATO Public Diplomacy Division, működtetését a Magyar Atlanti Tanács és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem támogatja.

Karrierlehetőségek nemzetközi szervezeteknél

Szerző:

BSZK

-

máj 14, 2014

0

2014. május 12-én ?Karrierlehetőségek nemzetközi szervezeteknél? címmel szervezett konferenciát a Biztonságpolitikai Szakkollégium a Zrínyi Miklós Egyetemi Campus és Laktanyán. A kötetlen hangulatú beszélgetés során egykori és jelenlegi gyakornokok beszéltek tapasztalataikról és élményeikről. Kiss Péter a Honvédelmi Minisztérium, Védelempolitikai főosztályának munkatársa a NATO főhadiszállásán, Brüsszelben volt részvevője a 6 hónapos gyakornoki programnak. A konferencia folyamán nyíltan beszélt a jelentkezéséről, követelményekről, illetve személyes élményeiről egyaránt. Azt tanácsolta a jelenlévőknek, hogy ne csüggedjenek, ha elsőre nem sikerül megkapni a gyakornokságot, tovább kel próbálkozni. Minden NATO-s tagállamból érkeznek gyakornokok a 6 hónapos időszakra, mely tovább emeli a már egyébként is multikulturális légkört a NATO brüsszeli székhelyén. Kiemelte, hogy nagyon fontos az angol vagy/és francia nyelv megfelelő szintű ismerete, hiszen ez a két nyelv a NATO hivatalos nyelve. Emellett fontos a jó íráskészség, hiszen az első időszakban sok adminisztratív feladatot kell végeznie a gyakornokoknak, mint például összefoglalók írása vagy az adatbázis készítés. Persze a program ideje alatt külföldi utazások/konferenciák is zajlanak, melyek alkalmával nagyobb lehetőség nyílik a NATO munkatársak megismerésére és kapcsolatrendszerek kiépítésére.

másik meghívott Bakai Gergely az Európai Parlamentben (később EP) tölti még most is gyakornoki programját. Az informális esemény kezdetén elárulta a bekerülési követelményeket, illetve hogy bejutásnál megkerülhetetlen a hazai politika is. Bakai Gergely a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatója, alapképzés mellett jelenleg is teljesíti gyakorlatát. Az informális beszélgetés keretei alatt segített betekintést nyernünk az EP fokozott munkatempójába. Elmondása szerint a gyakornoki program első hónapjában egy előképzés folyik, mely során a megadott anyagok elsajátítása és a légkör megszokása zajlik. Fő tematikája az Alkotmányjogi részterület volt, de emellett több területtel és számos projekttel is foglalkozott. A Horn Gyula gyakornoki program keretében Gurmai Zita európai parlamenti képviselőnő titkárságán dolgozott, jelenleg ugyanezen program berkein belül tölti gyakornokságát Magyarországon. Az angol nyelv magabiztos használta elengedhetetlen ehhez a programhoz, hiszen sok összefoglalót és elemzést is kell készíteni angol nyelven.

Mindkét meghívott egyetértett abban, hogy a külföldi gyakornokság egyik alapvető kritériuma a megfelelő szintű angol nyelv ismerete. Emellett kiemelték, hogy az önéletrajzon és motivációs levelen kívül nagyon fontos a pályázó személyisége is. Elengedhetetlen a dolgozni akarás és fejlődni vágyás, hiszen nemzetközi porondon a megfelelő helytálláshoz ezen dolgok fokozottan szükségesek.

Kolarovszki Zoltán

II. ?Tömeges Megtorlás? Biztonságpolitikai Szakmai Kupa

Szerző:

BSZK

-

ápr 16, 2014

0

Április 10-én került megrendezésre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán a II. ?Tömeges Megtorlás? Biztonságpolitikai Szakmai Kupa, a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében. Az egész délutánt felölelő eseményen az egyetem hallgatói először ügyességi feladatokon és lézerlövészetben, azt követően pedig prezentációban és más elméleti feladatokban kellett bizonyítaniuk tudásukat. A feladatok a hazai és nemzetközi biztonság- és védelempolitikához kötődtek, sok esetben a kreativitást is igénybe véve.

A vetélkedő végeredménye a következő lett:

6. helyezett: Ostrakon csapat: Bíró István, Kugler Tamás, Erdősi Petra, Kovács Mátyás

5. helyezett: Random csapat: Vay Bernát Dániel, Tóth Tünde, Hadházi Bence, Nagy Mihály

4. helyezett: Albert csapata: Szabó Albert, Majorosi Ádám, Üveges Vanda, Muhi Kristóf

3. helyezett: ABG-8 csapat: Tóth Gergely, Juhász Anita, Pap Boglárka, Sipos Dávid

2. helyezett: Stokik csapata: Nagy Máté, Ottmayer-Réti Bence, Havasi Bence, Géczi Attila

1. helyezett: Csanád csapata: Kolarovszki Zoltán, Farkas László, Fekete Csanád, Mukics Gergely

A versenyen három különdíj került kiosztásra: az ügyességi versenyen mutatott teljesítményéért Üveges Vandát, a lövészeten elért kiváló eredményéért Sipos Dávidot, valamint a prezentációkban nyújtott remek előadásért Vay Bernát Dánielt jutalmazta a zsűri.

ELTE NT SzHÉK és Biztonságpolitikai Szakkollégium – Szomália a kalózokon túl

Szerző:

BSZK

-

ápr 16, 2014

0

Az előadó Marsai Viktor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Intézetének oktatója volt. Az előadó röviden bemutatta a történelmi hátteret, azokat a körülményeket, amelyek Szomáliát bukott állammá tették a hidegháború végén. Az előadásból kiderült, mely államok ellen van a szomáliknak ellenérzéseik, ezek főleg vallási alapon alakultak ki. Az előadó elmondta, hogyan próbált a nemzetközi közösség megoldást találni a problémára, mik voltak ezeknek a hibái és eddig milyen eredményeket tudnak felmutatni a különböző missziók. A prezentáció összefoglalta azt is, hogy milyen csoportok határozták meg Szomália életét az utóbbi két évtizedben és hogy hogyan erősödött meg a radikális iszlám az országban.

A szervezők ezúton is köszönik Marsai Viktornak az előadást, valamint a közönségnek a részvételt!

A közigazgatás egyes elemeinek összehasonlítása a magyar és az azeri államberendezkedésben

Szerző:

Kovács Lajos

-

ápr 15, 2014

0

Bevezetés

Azerbajdzsán és Magyarország között az elmúlt évben, években kezdődött szorosabbá válni a kapcsolat. Alábbi tanulmány röviden szeretné összehasonlítani a két ország közigazgatási, államszervezeti rendszerét, valamint a honvédelmének és katasztrófavédelmének, polgári védelmének felépítését.

Közigazgatás és államszervezet Azerbajdzsánban és Magyarországon

A dél-kaukázusi Azerbajdzsán területileg és lakosság szempontjából is csak kicsivel marad el hazánktól; 86 600 km²-es területével a 113., míg 9,590,159-es népességével a 91. a világon.[1]

A 9,5 milliós lélekszámból több, mint 90% vallja magát azerbajdzsánnak, 2% körüli a lezgek aránya, valamint jelentősebb kisebbség az orosz és az örmény (ez utóbbiak főleg Hegyi-Karabahban élnek).[2] A hivatalos nyelv az azerbajdzsáni, de a múltból eredően sokfelé beszélik az oroszt is.

Azerbajdzsán függetlenségét a volt Szovjetuniótól 1991. augusztus 30-án nyilvánította ki. Az ország hivatalos neve az Azerbajdzsáni Köztársaság (Az?rbaycan Respublikas?). Az alkotmányt 1995-ben fogadták el, azóta 2002-ben és 2009-ben módosították. Ennek 11. pontja kimondja, hogy ?Azerbajdzsán egyetlen, sérthetetlen és oszthatatlan.?[3] Eltekintve a Nahicseván Autonóm Köztársaságtól, nincs más autonóm régió Azerbajdzsánban.[4]

Magyarországgal ellentétben Azerbajdzsán elnöki köztársaság. Habár az alkotmány kimondja a hatalommegosztás elvét[5], Azerbajdzsán elnöke testesíti meg az emberek egységét és Azerbajdzsán államiságának folyamatosságát, valamint garantálja az állam függetlenségét és a területi integritását.

2008-ig az alkotmány az elnök újraválasztását csak egyszer tette lehetővé, de 2012-ben a parlament elfogadta az indítványt, hogy az elnöki ciklusok számát nem korlátozzák. A hivatalban levő államfő Ilham Aliyev (?lham ?liyev), akit 2003 után 2008-ban is újraválasztottak.[6] Hazai és nemzetközi megfigyelők szerint egyik elnökválasztás sem felelt meg a szabad választások nemzetközi normáinak.[7]

A 2010-es parlamenti választásokon már többezer külföldi és azeri nemzetiségű megfigyelő is jelen volt, hogy felügyeljék a választások tisztaságát. A választásokat a kormányzó Új Azerbajdzsán Párt (Yeni Az?rbaycan Partiyas?) nyerte, a parlamentben (Mili Majlis; Milli M?clis) a 125 képviselői helyből több mint hetvenet szereztek meg.[8] Azerbajdzsánban ? Magyarországhoz hasonlóan ? egykamarás parlament van, amely a törvényhozói hatalmat testesíti meg. A végrehajtói hatalmat viszont az elnök gyakorolja, aki kinevezi és felmenti a kabinet tagjait, és akik neki tartoznak politikai elszámolással. Az elnök terjeszti elő az állami költségvetést a parlament elé jóváhagyásra. Ő hagyja jóvá az állami gazdasági és a szociális programokat, úgy, hogy az ő döntései kulcsfontosságúak a helyi fejlesztések, és általában, a helyi közösségek számára. A miniszterek felelősek az elnök végrehajtandó határozatainak végrehajtásáért.[9]

Az alkotmány értelmében a bíróságok és az Alkotmánybíróság gyakorolja a bírói hatalmat. Az Alkotmánybíróság kilenc bíráját a Mili Majlis nevezi ki az elnök javaslata alapján.[10] Az Elsőfokú Bíróság vizsgálja a törvények, rendeletek és más normatív jogi aktusok összeegyeztethetőségét az Alkotmánnyal és más és törvényekkel, és biztosítja az Alkotmány és a törvények értelmezését.

Az önkormányzatok

Az azeri alkotmány elismeri az önkormányzatokat. A 124. cikk és a IX. fejezet szerint, az önkormányzati tevékenységet mind a helyi végrehajtó hatóságok, valamint az állami szervek és az önkormányzatok is végzik. A helyi végrehajtó szervek vezérigazgatóit az azerbajdzsáni elnök nevezi ki és menti fel tisztségéből, illetve ő határozza meg e szervek hatáskörét. A községi tanácsok tagjait közvetlenül választják a polgárok, hanem e tanácsok székeiről a megválasztott tanács tagjai döntenek (közvetett választás).[11] Magyarországon mind a képviselőket, mind a polgármestert közvetlenül a választópolgárok választják.[12]

Az önkormányzati választások alapelvei ugyanazok a kaukázusi országban, mint hazánkban is; tehát általános, egyenlő, közvetlen, titkos és szabad választások vannak. 18 éves kortól lehet élni a szavazati joggal, és 21 évesnek kell lenni, hogy az ember választható legyen (valamint állandó lakhellyel kell rendelkezni a választókerületben). Magyarországhoz hasonlóan 5 éves mandátumot szereznek a helyi képviselők.[13] A községi tanácstagok száma 5 és 19 között változik, attól függően, hányan élnek az adott önkormányzat területén. Összességében mintegy 20 ezer helyi tanácstagot választanak egy-egy önkormányzati választás során.

Magyarországon az önkormányzati képviselőket ? a település lakosságszámától függően ? vegyes választási rendszerben választják. A 10 ezer, vagy annál kevesebb lakossal rendelkező településeken 2-től 8 képviselő alkothatja a képviselő-testületet, míg a 10 ezernél nagyobb lélekszámmal rendelkező településeken egyéni választókerületekből és kompenzációs listáról kerülhetnek be képviselők a város vezetésébe (11 és 34 között változik ezek létszáma).[14]

Az első önkormányzati választásokat Azerbajdzsánban 1999-ben tartották, a legutóbbit pedig 2009-ben. A részvételi arány alacsony, mindössze 32% volt, amely jóval alacsonyabb, mint a magyarországi részvétel.[15]

Azerbajdzsánban az 500-nál kevesebb lélekszámmal rendelkező településeken az önkormányzást részben a helyi népgyűlés szokta végrehajtani, ahol a helyi lakosok is beleszólhatnak a település irányításába az önkormányzati képviselők mellett. Az ezeken a gyűléseken hozott döntések akkor érvényesek, ha a választópolgárok legalább 25 százaléka jelen van. Ezen kívül a magyarországi rendszerhez hasonlóan a kaukázusi országban is létezik a helyi népszavazás intézménye.[16]

Azerbajdzsán a Nahicseván Autonóm Köztársasággal együtt 66 adminisztratív régióra (rayon; rayonlar), 77 városra, 257 községre és 4260 kisebb falura oszlik.[17] A főváros Baku, amely 11 körzetre van osztva.

Amíg Magyarországon létezik megyei (azaz területi) önkormányzati rendszer[18], addig Azerbajdzsánban nincsen regionális önkormányzat. Minden körzet ügyeit központilag intézik, vagy pedig az állami adminisztráció körzeti megbízottjai. A Nahicseván Autonóm Köztársaságnak külön parlamentje van (Ali Majlis), 45 képviselővel. A kabinet elnökét a parlament választja, az azeri elnök javaslatára.[19]

Honvédelem Azerbajdzsánban és Magyarországon

A kaukázusi ország és hazánk honvédsége között lényeges eltérések mutatkoznak. Ezek elsősorban a környezeti, történelmi, politikai adottságokból fakadnak.

Azerbajdzsán 2010-ben elfogadott új katonai doktrínájának központjában az ország területi integritásának helyreállítása áll. A doktrína magában foglalja, hogy ?az Örményország által elfoglalt területek ideiglenesen Azerbajdzsán kormányzati hatáskörén kívül állnak, amely nem csak a nemzetbiztonságban okoz károkat, hanem komoly negatív hatással van a regionális biztonságra. Ez a probléma egyre rosszabbá válik, ahogy a nemzetközi kísérletek nem vezetnek eredményre a válság megoldásában.? A doktrínában szerepel, hogy ?Azerbajdzsán Örményország által elfoglalt részén etnikai tisztogatási politikát folytat az agresszor, ahol korábban azeriek éltek, és az agresszív tevékenység folytatásával a gazdasági és társadalmi infrastruktúra pusztulása megy végbe, ami negatív hatással van Azerbajdzsán nemzetbiztonságára.?[20] Mindemellett az országnak nincsen katonai szövetségese, nem tagja egyetlen katonai blokknak sem.[21] A doktrína azt is lefekteti, hogy az ország nem kíván agresszorként fellépni senki ellen sem, hacsak ellene nem lépnek fel agresszívan. Habár Örményországot nem nevezi meg, mint ellenség, a doktrína szövegéből következtetni lehet a szomszédos országra.[22]

Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájában viszont lefekteti, hogy egy országot sem tekint ellenségének, az esetleges vitás kérdéseket mindig békés úton próbálja meg rendezni. Hazánk biztonságpolitikájának alapvető keretét a NATO- és az EU-tagság jelenti. A kollektív védelem Magyarország biztonságának sarokköve. Az ország elsősorban a válságkezelő tevékenységben vállal szerepet.[23]

Azerbajdzsán 1994-ben csatlakozott a NATO békepartneri programjához, majd két évvel később a Tervezési és Felülvizsgálati Folyamathoz.[24] Ennek megfelelően, NATO-szabványok alapján alakították át haderejüket. A békemissziókban is egyre több szerepet vállal az ország, valamint a terrorizmus elleni küzdelem jegyében megnyitotta légterét a koalíciós erők számára. Mindemellett még mindig probléma az Örményországgal 1994-ben tűzszünettel lezárult konfliktus, még ma is rendszeresek a határmenti lövöldözések.[25]

Hazánk és Azerbajdzsán hadereje között jelentős számbeli eltérések vannak. Az azeri honvédség összlétszáma 381 940 fő (2010-es adat), ebből 66 940 fő fegyveres erő, 300 000 fő tartalék, 15 000 fő félkatonai szervezet tagja. A kötelező katonai szolgálat 18 hónap. [26]

A Magyar Honvédség létszáma 17 757 fő, amelyből a hivatásos állomány létszáma 8571 fő.[27] Kötelező katonai szolgálat nincsen Magyarországon.

A katonai célú kiadások az elmúlt évtizedben drasztikusan növekedtek Azerbajdzsánban. 2005 és 2011 között 375 százalékkal növelte kiadásait az ország, amelynek egy tekintélyes hányada hadianyagok importját jelenti. 2013 januárjában jelentette be Ilham Aliyev elnök, hogy az ország az előző évi 3 milliárd USD helyett ebben az évben 3,7 milliárdot fordít erre a célra.[28] Ezzel a GDP körülbelül 6%-át költi Azerbajdzsán a katonaságra.

1. ábra

Azerbajdzsáni katonai kiadások és hadianyag import millió USD-ban[29]

Magyarországon a katonai kiadások az utóbbi évtizedben alig, vagy egyáltalán nem haladták meg a GDP 1%-át, 2012-ben mindössze ez az adat mindössze 0,82%.[30]

A Magyar Honvédség napjainkban elsősorban békemissziós tevékenységet lát el. Az Országgyűlés határozata szerint összesen maximum 1000 főt tud küldeni az ország a különböző missziókba. Az elsődleges célországok Afganisztán, Bosznia-Hercegovina, Koszovó és Ciprus. A különböző szerepvállalások mintegy 13 milliárd forintba kerülnek 2012-ben.[31]

Polgári védelem és katasztrófavédelem Azerbajdzsánban és Magyarországon

Magyarországon a katasztrófavédelem a tűzoltóság és a polgári védelem összevonásával alakult meg 2000-ben. Jelenleg a 2011. évi CXXVIII. törvény szabályozza a katasztrófavédelmet hazánkban.[32] A Belügyminisztérium alá rendelt Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) alá 20 darab megyei igazgatóság, helyi szinten pedig 65 darab kirendeltség tartozik. Összesen mintegy 12 ezer ember dolgozik a kötelékében.[33]

2012 januárja óta a teljes központosítás jellemzi a katasztrófavédelmet Magyarországon, a tűzvédelem, a polgári védelem és az iparbiztonság is a feladatai közé tartozik.[34] Mindemellett széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszert is fenntart, az ENSZ-, a NATO- és az EU-kapcsolatok mellett több országgal is bilaterális kapcsolatot létesített az elmúlt években, többek között Azerbajdzsánnal is.[35]

A magyar kormány 2011-ben kötött megállapodást a kaukázusi országgal a katasztrófák esetén történő együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról.[36] A szerződés szerint a két ország kölcsönösen segítséget nyújt egymásnak egy esetleges természeti vagy civilizációs katasztrófa esetén, illetve annak megelőzésében. Ez többek között tudományos, technikai és gyakorlati tapasztalatok cseréjét jelenti, különféle tudományos konferenciák, tanulmányutak, tanfolyamok útján. A megállapodás végrehajtását a magyar részről az OKF, míg azeri részről a Veszélyhelyzeti Minisztérium (Az?rbaycan Respublikas? Fövq?lad? Hallar Nazirliyi) végzi.

Azerbajdzsánban tehát a katasztrófavédelem miniszteriális szinten működik. Ez jelenti a központi szervezetet. Összesen 10 darab területi központra tagolódik a katasztrófavédelem[37], melyet az országban az 1998-ban meghozott Polgári Védelmi Törvény szabályozza.[38]

Amíg Magyarországon elsősorban az árvizek, belvizek okoznak problémát, addig Azerbajdzsánban az árvizek mellett a földrengések és a szárazságok miatt kell többször is beavatkoznia a hivatásos szerveknek. A nagy esőzések gyakran tönkreteszik a termést, valamint földcsuszamlásokat okoznak. A gyakori földrengések miatt 2003 óta 30 földrengésmérő állomást állítottak fel az országban, amelyek érzékelik a legkisebb földmozgásokat is.[39]

A legnagyobb földrengés az utóbbi 30 évben Azerbajdzsánban 2000-ben történt, amikor 31 ember hunyt el, míg a legpusztítóbb árvíz 1995-ben sújtotta az országot, ekkor több mint másfél millió embert érintett a katasztrófa.[40] Magyarországon a 2001-es beregi, a 2002-es dunai és a 2006-os dunai és tiszai árvíz okozta a legnagyobb károkat az elmúlt évtizedben, mint természeti katasztrófák. Ipari katasztrófák közül a 2010-es vörösiszap-katasztrófát kell kiemelnünk, melynek során 600-700 ezer m³ vörösiszap öntötte el Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településeket. Tíz ember elhunyt, a sérültek száma meghaladta a 150-et.[41]

Összegzés

Mint a fentiekben is láthattuk, Magyarország és Azerbajdzsán közigazgatása, államszervezete, honvédelme és polgári védelme között is sok az eltérés. Ennek elsősorban természetesen történelmi és kulturális, valamint aktuálpolitikai okai vannak.

Azerbajdzsánban sokkal erősebb a központi hatalom, amelyet sokszor diktatúraként jellemez a külföldi sajtó.[42] Habár ? mint azt fentebb kifejtettük ? demokratikus választásokat tartanak az országban, a jelenlegi államfő, Ilham Alijev lényegében megörökölte a hatalmat apjától, Hejdar Alijevtől (Heyd?r ?liyev). A Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet szerint az országban még soha nem tartottak szabad és tisztességes választásokat, valamint rendszerszintű a korrupció.[43] Magyarországot ezzel szemben a ?megszilárdult demokrácia? kategóriájába sorolta a Freedom House nemzetközi jogvédő szervezet legutóbbi jelentésében.[44]

A legnagyobb különbséget az adja, hogy míg Magyarország a NATO- és az EU tagjaként a kollektív biztonság politikáját folytatja, valamint minden szomszédjával rendezett a kapcsolata, addig Azerbajdzsán feszült viszonyban van szomszédai közül mind Örményországgal, mind Iránnal. Előbbivel jelenleg is csak tűzszüneti megállapodás van érvényben, amely az 1988 és 1994 között lezajlott Hegyi-karabahi háború hozadéka, és még mindig súlyos teherként nehezedik a két ország kapcsolatára. Mint azt fentebb is kifejtettük, az azeri vezetés éppen ezért jelentős összegeket áldoz honvédsége fejlesztésére, ellentétben a magyar kormánnyal.[45]

Mindenesetre azt is meg kell jegyeznünk, hogy Azerbajdzsán számít az egyik legdemokratikusabb, legszekulárisabb muzulmán nemzetnek a világon. Az országban működnek a helyi önkormányzatok, bíróságok, még ha nem is teljesen autonóm módon, de mindenképpen van az embereknek beleszólási joguk a helyi- és nemzeti szintű döntésekbe. Azerbajdzsán emellett egyre több erőfeszítést tesz azért is, hogy előbb-utóbb a NATO, majd az EU tagja lehessen.[46]

Mindezen különbségek ellenére Magyarország és Azerbajdzsán között az elmúlt években egyre jobb viszony alakult ki. Ennek történelmi előzményei is vannak[47], jelenleg pedig elsősorban gazdasági, politikai téren (de ? mint azt korábban kifejtettük ? például a katasztrófavédelem területén is) figyelhető meg ez a tendencia.[48]

Felhasznált irodalom

Lásd a lábjegyzetekben!

[1] Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/aj.html (Letöltve: 2013-06-07)

[2] Congress of Local and Regional Authorities ? Local and regional democracy in Azerbaijan [resolution, reccomendation]. https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id=1982467&Site=COE&BackColorInternet=C3C3C3&BackColorIntranet=CACC9A&BackColorLogged=EFEA9C (Letöltve: 2013-06-07). A továbbiakban: Democracy in Azerbaijan i. m.

[3] Azerbajdzsán Alkotmánya. (Az?rbaycan konstitusiyas?) http://azerbaijan.az/portal/General/Constitution/doc/constitution_e.pdf (Letöltve: 2013-06-07)

[4] Az alkotmány 134. cikke (I és II) szerint ?Nakhchivan Autonóm Köztársaság autonóm terület az Azerbajdzsáni Köztársaságon belül. A Nakhchivan Autonóm Köztársaság az Azerbajdzsáni Köztársaság szerves részét képezi.?

[5] Azerbajdzsán Alkotmánya 7. cikk, III. bekezdés.

[6] A 2003-as 76 százalékos támogatottság után 2008-ban már a szavazatok 88 százalékát kapta Aliyev. http://kitekinto.hu/europa/2010/11/06/azerbajdzsan_valaszt#.UbRQPL2ouYQ (Letöltve: 2013-06-09)

[7] Democracy in Azerbaijan i. m.

[8] Forrás: http://www.ipu.org/parline/reports/2019_E.htm (Letöltve: 2013-06-09).

[9] Tehát elmondható, hogy Magyarországgal ellentétben, ahol a köztársasági elnöknek jórészt reprezentatív feladatai vannak, Azerbajdzsánban az elnök központi szerepet tölt be. Democracy in Azerbaijan i. m.

[10] Tehát itt is megfigyelhető az elnöki túlsúly. Azerbajdzsán Alkotmánya 130. cikk, I?II. bekezdés. Magyarországon az Országgyűlés választja meg az alkotmánybírákat, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával. Magyarország Alaptörvénye 24. cikk. http://www.kormany.hu/download/0/d9/30000/Alaptörvény.pdf (Letöltve: 2013-06-09) (A továbbiakban: Alaptörvény)

[11] Democracy in Azerbaijan i. m.

[12] 2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról 12. és 13. paragrafus. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1000050.TV&celpara=#xcelparam (Letöltve: 2013-06-12)

[13] Alaptörvény 35. cikk. Illetve Democracy in Azerbaijan i. m.

[14] 2010. évi L. törvény, II. fejezet.

[15] Meg kell jegyezni, hogy hazánkban is viszonylag alacsony volt a részvételi arány a legutóbbi, 2010-es önkormányzati választásokon (47%). Bódi Ferenc ? Bódi Mátyás: Hol vannak a választók? In: Politikatudományi Szemle, XX/I., 69. o.

[16] Democracy in Azerbaijan i. m.

[17] Forrás: http://www.azstat.org/statinfo/demoqraphic/en/001_1.shtml (Letöltve: 2013-06-09).

[18] Forrás: https://kozigazgatas.magyarorszag.hu/intezmenyek/450132/450154 (Letöltve: 2013-06-09).

[19] Nahicseván helyzetét az azeri alkotmány VIII. fejezete tárgyalja. Democracy in Azerbaijan i. m.

[20] Gerencsér Árpád: A Kaukázus katonai viszonyai. http://oroszvilag.hu/?t1=elemzesek_interjuk&hid=3606 (Letöltve: 2013-06-09). (A továbbiakban: Gerencsér i. m.)

[21] Forrás: http://milaz.info/en/news.php?id=6544 (Letöltve: 2013-06-09).

[22] Azerbaijani Defense Policy and Military Power. http://www.sldinfo.com/azerbaijani-defense-policy-and-military-power/ (Letöltve: 2013-06-09). (A továbbiakban: Azerbaijani Defense Policy? i. m.)

[23] Magyarország Biztonsági Stratégiája. http://www.kormany.hu/download/f/49/70000/1035_2012_korm_hatarozat.pdf (Letöltve: 2013-06-09)

[24] Planning and Review Process ? PARP.

[25] Nagy László: Azerbajdzsáni helyzetkép. http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2006/3/2006_3_8.html#4 (Letöltve: 2013-06-09). A továbbiakban: Nagy László i. m.

[26] Gerencsér i. m.

[27] Válasz a K/7300. számú ?Mekkora a Magyar Honvédség tényleges létszáma?? című írásbeli kérdésre. Honvédelmi Minisztérium, 2012. június 6. http://www.parlament.hu/irom39/07300/07300-0001.pdf (Letöltve: 2013-06-09).

[28] Azerbajdzsán növeli katonai kiadásait. http://www.honvedelem.hu/cikk/35923 (Letöltve: 2013-06-09)

[29] A diagram forrása: Azerbaijani Defense Policy? i. m.

[30] Forrás: 2011. évi CLXXXVIII. törvény Magyarország 2012. évi központi költségvetésér?l. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100188.TV (Letöltve: 2013-06-09)

[31] Válasz a K/7835. számú, ?Pontosan mennyibe kerülnek a Honvédség külföldi missziói?? című írásbeli kérdésre. Magyar Honvédség, 2012. július 10. http://www.parlament.hu/irom39/07835/07835-0001.pdf (Letöltve: 2013-06-09)

[32] 2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100128.TV (Letöltve: 2013-06-10)

[33] Forrás: http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=szervezet_szervezeti_abra (Letöltve: 2013-06-10).

[34] Forrás: http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=szervezet_bemutatkozas (Letöltve: 2013-06-10).

[35] Forrás: http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=szervezet_nemzetkozi_ketoldalu (Letöltve: 2013-06-10).

[36] 238/2011. (XI. 18.) Kormányrendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Azerbajdzsáni Köztársaság Kormánya között a katasztrófák esetén történő együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100238.KOR&celpara= (Letöltve: 2013-06-10).

[37] Forrás: http://euroeastcp.eu/en/national-civil-protection-authorities3.html (Letöltve: 2013-06-10).

[38] Law of Azerbaijan Republic on Civil Defence. http://www.mia.gov.az/index.php?/en/content/29094/ (Letöltve: 2013-06-10)

[39] Emin Nazarov: Azerbaijan ? Country Report, 14?15. o. http://www.adrc.asia/countryreport/AZE/2011/FY2011A_AZE_CR.pdf (Letöltve: 2013-06-10)

[40] Forrás: http://www.preventionweb.net/english/countries/statistics/?cid=11 (Letöltve: 2013-06-10).

[41] Forrás: http://vorosiszap.bm.hu/ (Letöltve: 2013-06-10).

[42] http://my.telegraph.co.uk/hatefsvoiceofpeace/hatefsvoice/81/dictatorship-covered-in-oil/ (Letöltve: 2013-06-19).

[43] Az olaj csillogása takarja el az azeri rezsim sötét arcát. http://hvg.hu/vilag/20120903_Ilham_Aliyev_elnok_es_Azerbajdzsan_valodi (Letöltve: 2013-06-19)

[44] Freedom House: a magyar demokrácia utolsó a kategóriánkban. http://www.vg.hu/kozelet/politika/freedom-house-a-magyar-demokracia-utolso-a-kategoriankban-406013 (Letöltve: 2013-06-19)

[45] Nagy László i. m.

[46] Azerbajdzsán: a szekuláris muszlim modell. http://schopflingyorgy.hu/hir/azerbajdzsan_a_szekularis_muszlim_modell/ (Letöltve: 2013-06-19)

[47] Mint arról Azerbajdzsán budapesti nagykövete, Vilajat Gulijev is beszélt egy 2013. júniusi interjúban. http://www.origo.hu/itthon/20130607-interju-azerbajdzsan-magyarorszagi-nagykovetevel.html (Letöltve: 2013-06-19)

[48] Erősödő magyar kapcsolatok Azerbajdzsánnal. http://www.magyarhirlap.hu/kulfold/erosodo-magyar-kapcsolatok-azerbajdzsannal (Letöltve: 2013-06-10)

Karrierlehetőségek kutatóintézeteknél

Szerző:

BSZK

-

ápr 9, 2014

0

Április 3.-án ?Karrierlehetőségek kutatóintézeteknél? címmel szervezett konferenciát a Biztonságpolitikai Szakkollégium a Zrínyi Miklós Egyetemi Campus és Laktanyán. A kötetlen hangulatú, sok kérdéssel tarkított rendezvényen Velich Katalin Közpolitikai Kutatások Intézete, Orosz Anna a Magyar Külügyi Intézet és Csiki Tamás a Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkatársa adott tájékoztatást az intézményeiknél lévő lehetőségekről. Mindhárom előadó elmondta, habár pénzügyi kereteik szűkösek, mindig szívesen látják az érdeklődő fiatalokat szakmai gyakorlatra valamint állandó státuszra egyaránt. Azt is fontosnak tartották kiemelni, hogy a potenciális munkatársaktól a legfontosabb elvárás a jó írás- valamint szintetizáló képesség. Velich Katalin, a jelenleg harminc főállású kutatót foglalkoztató intézet munkatársa intézményének ? melyek nagy része 30 év alatti – alapvető ismertetése során kiemelte a hozzájuk érkező gyakornokok számára rugalmas időbeosztást biztosítanak, így az érkező diákok nem szenvednek semmilyen hátrányt iskolai tanulmányaikban.

Orosz Anna a nyár és tél elején induló gyakornoki programjukkal kapcsolatban kiemelte, hogy a diákok nemcsak elemzések készítésében, hanem az egyes rendezvények szervezésében is részt vesznek, amelynek köszönhetően rendkívül értékes kapcsolatokra tehetnek szert. Az előadó azt is hozzátette, hogy a Külügyi Intézet próbál egyre nagyobb lehetőséget biztosítani a fiatal kutatók számára. Csiki Tamás úgy vélte, habár az SVKK-hoz a bejutás igencsak nehéz, a kutatói életpályából fakadó lehetőségek ? média szereplés, külföldi konferenciák stb. – miatt mégiscsak érdemes belevágni a felvételi procedúrába. Az előadók közötti összhang egészen az utolsó kérdésig fennmaradt, mindhárman úgy vélték, hogy aki szakmai gyakorlat gyanánt kíván jelentkezni az intézetekbe az mindenképpen hosszabb távban gondolkodjon, ugyanis két-három hét alatt az alapokra sem lehet megtanítani valakit, nemhogy érdemi munkára fogni, pedig pont ez lenne az egésznek a célja.

Szabó Márk

Kiss Károly megemlékezés és koszorúzás

Szerző:

BSZK

-

ápr 3, 2014

0

2014. március 27-én került sor a Fiumei úti sírkert 30-as parcellájában, Kiss Károly, az MTA első katonai rendes tagjának sírhelyénél a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Magyar Hadtudományi Társaság Biztonságpolitikai és Nemzetbiztonsági Szakosztályai közös szervezésében megemlékezésre és koszorúzásra. Kiss Károly (1793-1866) részt vett a napóleoni háborúkban. Főhadnagyként vonult nyugállományba, ezt követően lett, 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1840-ben rendes tagja. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, ekkor ezredesi rendfokozatot viselt. Jeles nyelvújító, nevéhez fűződik az első magyar hadászati műszótár megalkotása, illetve az ő javaslatára nevezték el a szabadságharcban részt vevő katonákat honvédnak.

A rendezvényen Prof. dr. Padányi József dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai és Intézményfejlesztési rektor-helyettese beszédében az emlékek ápolására, a hadtudományi kutatások folytonosságának megőrzésére és az irodalom, hadiirodalom emlékeinek megőrzésére hívta fel a figyelmet. Ács Tibor, az MTA doktora Kiss Károly életútjáról, munkásságáról beszélt, méltatva hazafiasságát és tudományos eredményeit. M. Szabó Miklós az MTA rendes tagja a hadtudomány úttörőiről, munkásságuk fontosságáról beszélt. A megemlékezésen Dr. Németh József Lajos, a Biztonságpolitikai Szakkollégium tiszteletbeli elnöke szemelvényeket olvasott fel a Kiss Károlynak írt gyászbeszédből, mellyel méltóképpen zárta a beszédek sorát.

A koszorúk elhelyezése után a Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjai egy-egy szál virággal adóztak Kiss Károly emlékének.

Vecsey Mariann

biztonsagpolitika.hu

III. Fiatal Biztonságpolitikusok Nemzetközi Konferenciája

NATO csatlakozás hatása a magyar haderőre – Az elmúlt 15 év mérlege

A katonai magánvállalatok szabályozása a nemzetközi jogban

A NATO Katonai Bizottságának májusi ülése és a Global Security Forum

Karrierlehetőségek nemzetközi szervezeteknél

II. ?Tömeges Megtorlás? Biztonságpolitikai Szakmai Kupa

ELTE NT SzHÉK és Biztonságpolitikai Szakkollégium – Szomália a kalózokon túl

A közigazgatás egyes elemeinek összehasonlítása a magyar és az azeri államberendezkedésben

Karrierlehetőségek kutatóintézeteknél

Kiss Károly megemlékezés és koszorúzás

Kiemelt témák

The Relationship Between Attack and Defense in Warfare Theoretical Foundations and Historical Lessons

Amerika, 2026 Március

“World War III” as a Discursive Risk Factor: Historical Lessons, Contemporary Escalation Drivers, and Implications for Nuclear Stability

Transatlantic Debate Intensity 2006–2026: Extended Analytical Study

Twenty Years of Security Discourse: Why Context Still Matters

A szíriai kisebbségek helyzete 2025-ben: vallási és etnikai csoportok jogi, politikai és társadalmi státusza, valamint migrációja

biztonsagpolitika.hu

NÉPSZERŰ CIKKEK

A Wagner csoport

A mexikói kábítószer-kereskedelem legjelentősebb szereplői

Kelet-Közép-Európa szerepe a NATO kollektív védelmi rendszerében

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

biztonsagpolitika.hu

Kiemelt témák

biztonsagpolitika.hu

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

Cookie (süti) beállítások

Adatvédelmi beállítások

A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja a különböző típusú cookie-kat

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

Ez a honlap használja:

Ez a weboldal nem használja:

A kurzor segítségével aktiválhatja és deaktiválhatja
a különböző típusú cookie-kat