2014. július 15-én az Európai Parlament 422 igen szavazattal, 250 ellenében választotta meg Jean-Claude Junckert az Európai Bizottság elnökének. Idén zajlottak az első, Lisszaboni Szerződés szerinti európai parlamenti választások, amelyek számos újítást és kihívást jelentettek az Európai Unió és a tagállamok számára. Juncker ? várhatóan novemberi ? hivatalba lépésével lezárul egy 2004 óta tartó, José Manuel Barroso nevével fémjelzett időszak, és ez egyben egy új korszak kezdetét is jelenti. Cikkünk apropója a korszakváltás kezdete,aBizottság elnökének 2014-es megválasztása. A következőkben a Lisszaboni Szerződés újításait, a választás menetét valamint az új elnök és programjának bemutatását olvashatják.
Az Európai Bizottság 2014-es elnökválasztása – Merre tovább Barroso után?
EU Figyelő – 2014. szeptember
Aktuális hírösszefoglalónk egy rendkívül mozgalmas hónap eseményeit öleli fel. Az Unió külpolitikáját egyértelműen meghatározzák az ukrajnai események, így rovatunk nyitó fejezete az Oroszországot sújtó szankciók körüljárásával foglalkozik. Ezt követően kitérünk azokra a kulcsfontosságú megállapodásokra, amelyeket az elmúlt hetek során sikerült elérni az uniós kulcspozíciókat betöltő személyek kapcsán. Állandó témáinkként most is foglalkozunk a műveletek és a szomszédságpolitika aktuális fejleményeivel, így tudósítunk az újonnan induló ?Frontex Plus? részleteiről és a nyugat-balkáni vezetők csúcstalálkozójáról is.
15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
15 Év ? 15 Hang
Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
Szőnyegi János, a Honvédelmi Minisztérium, Védelmi tervezési Főosztály, Stratégiai Elemző és Értékelő Osztályának osztályvezetője
1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?
Véleményem szerint a NATO-csatlakozást követő 15 év fáradozásainak legkiemelkedőbb eredménye, hogy tömeghadseregből minőségi hadsereggé alakult át a Magyar Honvédség. Ennek a minőségi változásnak a legjellemzőbb mutatói, hogy a jelenleg szolgálatot teljesítő katonák több nyelven beszélő, professzionális képzést kapott és nagyrészt valamilyen külföldi misszióban, illetve a NATO parancsnoki struktúrájában tapasztalatot szerzett katonákból áll. Mára a Varsói Szerződésben papírhadseregként működő katonaság éles fordulattal és radikális változtatásokkal vitathatatlanul felnőtt a többi NATO-tagállam mellé felkészültségben és kiképzettségben egyaránt. A magyar katonák a világ legerősebb katonai szervezetében, a legkiválóbbak között, és vita nélkül állíthatjuk, hogy a legmagasabb szinten állják meg a helyüket úgy, hogy mindezt folyamatosan rendkívül nehéz pénzügyi helyzetben kellett megvalósítani.
2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?
Én azt gondolom, hogy két egyszerű, bár jelentésében rendkívül összetett szóval lehet a legjobban kifejezni azt, hogy mi volt a legjelentősebb probléma, amellyel Magyarország szembesült a NATO-csatlakozás kapcsán: az interoperabilitás hiánya. Ez magában foglalja a tárgyalóképes nyelvtudás hiányát (csak képzeljük el, hogy az addig oroszt tanult tiszteknek hirtelen angolul kellett Magyarországot képviselni, tárgyalni, kiképezni és képességeket fejleszteni), a megfelelő, NATO-kompatibilis kiképzések és gyakorlatok hiányát, valamint a NATO többi nemzetével együttműködni képes technológia hiányát is, amelyet csak nehezen, hosszú évek elteltével, jelentős humán és pénzügyi erőforrások befektetésével lehetett pótolni. Olyan új szakembergárdát kellett létrehozni, amely az ország határain kívül is jól megállta a helyét Magyarország érdekeit magas szinten képviselve.
A másik említésre méltó problémaként látom azt a permanens harcot, amelyet a megfelelő költségvetés biztosítása érdekében kell megvívni. A szükségesnél és egyébként a NATO-elvárásnál is jelentősen szűkösebb költségvetési lehetőségek sajnos a haditechnikai eszközpark elavulásához, kiöregedéséhez vezetett, mindezt tetézve a szakértő gárda ijesztő mértékű csökkenésével egyes fegyvernemeknél.
3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a Szövetségben?
Kétségtelenül az egyik legfontosabb terület, amelyről szót kell ejteni, az a NATO műveleteiben történő rendívül sikeres szerepvállalás. Egy olyan kis ország, mint hazánk, az elmúlt években szinte folyamatosan 1000 fő körüli műveleti létszámmal járul hozzá különböző nemzetközi műveletekhez, amely igen jelentős elismerést vált ki mind a Szövetség vezetői részéről, mind pedig a tagállamoktól.
A másik kiemelkedő hatást pedig véleményem szerint a többnemzeti légiszállítási képesség kialakításával és az ehhez kapcsolódó pápai légi bázis létrehozásával váltottuk ki. Ez a képesség a NATO politikai akaratát megelőzve, még Rasmussen főtitkár Okos Védelem gondolatának kiötlése előtt valósult meg, előrelátva a többnemzeti együttműködés fontosságát és az abban rejlő lehetőségek kiaknázását. Szinte nincs olyan magas rangú NATO tisztségviselő, aki ne látogatna el Pápára, aki ne tudná pontosan e képesség pontos értékét és jelentőségét, és ne a legnagyobb elismeréssel szólna erről a kezdeményezésről.
4. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?
Két dolgot szeretnék kiemelni. Az első az, hogy míg NATO-csatlakozásunkkal a Magyar Honvédség Magyarország arcává vált a nemzetközi porondon és rendkívül sikeresen képviseli hazánkat sok-sok pozitív véleményt szerezve, addig főleg az első években sokan úgy gondolták, hogy a NATO-tagság csak egy egyszeri ünnepi esemény volt 1999 áprilisában, onnantól pedig a katonák ügye, nem pedig Magyarországé. Ezzel szemben a rendkívül gyorsan változó biztonsági környezet folyamatos átalakítást, modernizációt, adaptálódást követel a NATO-tagállamoktól, amely bár rendkívül drága, mégis elengedhetetlen kelléke biztonságunk szavatolásának. A NATO biztonsági ernyője által védett országoknak bizony áldozniuk és tenniük kell biztonságukért minden körülmények között, és aktívan részt kell vállalni a ?közös családunkat? érő terhek viselésében. Ennek a megértését tartom olyan ügynek, amelyben változást kellene elérnünk a közvéleményben is.
A másik dolog, amit ki szeretnék emelni, az, hogy az elmúlt 15 évben számos védelmi reformnak lehettünk a szemtanúi. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a valódi, a stratégiai szintű politikai döntésekből fakadó képességfejlesztésig, valamint a rövidtávútól a hosszú távú elképzelésekig terjedő tudatos transzformáció még mindig várat magára. Az egyébként jól működő védelmi- és haderőtervezés ellenére sok esetben a képességek azonosítása és kialakítása ad-hoc döntések alapján következik be.
5. Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?
Azt gondolom, hogy reményeinkkel szemben és erőfeszítéseink ellenére a nemzetközi biztonsági környezet egyre bonyolultabb. Az egyre gyorsabban változó és globalizálódó világ az eddigieknél is több kihívás elé állítja a szövetséget. Még szinte le sem zártuk az afganisztáni műveleteket, máris új kihívásokkal találja szemben magát a NATO, nem is beszélve a mai orosz ? ukrán, az izraeli ? palesztin konfliktusról, az ISIS közel-keleti brutális tevékenységéről. Azt is mondhatnánk, hogy az euro-atlanti régió közvetlen környezetének tekintetében is közvetlen veszély fenyeget, és fontos mind a 28 tagállam fenyegetettség-percepcióját érteni ? lásd a Balti államok és Lengyelország példáját napjainkban.
A másik kihívás pedig az véleményem szerint, hogy a szövetség által biztosított biztonság elkényelmesítette a NATO-tagállamok lakosságát, ami azzal párosult, hogy a politikai döntéshozók szinte mind a 28 tagállamban jelentősen csökkentették a védelmi kiadásokat, miközben azok a világ más területein számottevően nőttek. A külpolitika eszköztárának tipikus ?jutalmazó és szankcionáló? egyensúlya felbomlott, a nemzetek kevés figyelmet fordítanak az ún. kemény hatalmi eszközök ? így a haderő ? fejlesztésére és fenntartására, így több esetben nem képesek hatékonyan befolyásolni biztonságpolitikai környezetüket. Ennek a költségvetési egyensúlynak a helyreállítását látom egy másik nagy kihívásnak a következő években.
6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?
1999 májusában, azaz szinte NATO csatlakozásunkkal egy időben egy pályázatot elnyerve vettek fel a Honvédelmi Minisztérium NATO és Multilaterális Együttműködési Főosztályára. Az elmúlt 15 évben életem szinte minden napja, a munkám, a karrierem, jó- és rossz napjaim mind a NATO-hoz kötődnek. Ez a 15 év, az együttműködés a NATO különböző szervezeteivel, az ebből fakadó folyamatos kihívás, a közvetetten és közvetlenül is a világ nagypolitikájában történő részvétel és annak alakítása tette az elmúlt 15 évet a legmeghatározóbb élményemmé. Óriási megtiszteltetésnek és kivételes lehetőségnek érzem, hogy ebben a munkában részt vehetek.
A NATO walesi csúcstalálkozójának napirendje
A NATO a walesi csúcstalálkozó előtt
Az 1990-es évek óta a NATO újabb és újabb ?szerepek? alapján határozta meg önmagát ? annak ellenére, hogy a politikai-katonai szövetség létjogosultságát nem kérdőjelezték meg ?, ami előbb a balkáni válságkezelést és a bővítésen keresztül a stabilitás kiterjesztését, majd az ezredfordulót követően a terrorizmusellenes fellépést és az afganisztáni stabilizációt jelentette. Így azután 2012-ben Chicagóban az ?Afganisztán utáni? (post-ISAF) időszak tervezése kezdődött el, s amikor 2013-ban az idei csúcstalálkozó megrendezéséről döntöttek és annak főbb témaköreit határozták meg, az afganisztáni művelet lezárása mellett a partnerkapcsolatok erősítése, a szövetség esetleges bővítése és a képességfejlesztés jelentették a találkozó programjának prioritásait. 2014 tavaszára azonban ezek részben átalakultak, és jelenleg azt láthatjuk, hogy a szövetség élénken keresi belső egyensúlyát, amit a kollektív védelem feladatai, a válságkezelés és a partnerekkel kialakított együttműködés körében kell megtalálnia. A NATO 2010-es Stratégiai Koncepciójában rögzített három alapfeladat ? elrettentés és védelem, válságkezelés, kooperatív biztonság ? ugyanis nem veszített relevanciájából, de a tagállamoknak a stratégiai környezet változásai (a gazdasági válság hatásai, az arab tavasz és az ukrán válság eseményei) nyomán és szűkös erőforrásaikra tekintettel újra kell formálniuk politikai konszenzusukat ezek mindegyikének jelentőségét és egymáshoz fűződő viszonyát illetően.
NATO Hírfigyelő ? 2014. július-augusztus
Bár a nyári hónapok rendszerint nem bővelkednek eseményekben, idén az orosz-ukrán válság és a walesi csúcs is meghatározta a Szövetség mindennapjait, amely erre az időszakra is tartogatott fontos fejleményeket. Hogy csak néhányat említsünk: a Malajziai Légitársaság utasszállító repülőgépének lelövése, a Kelet-Ukrajnába küldött orosz segélyszállítmány körüli viták, valamint a Szövetség által nyilvánosságra hozott műholdfelvételek, amelyeken világosan látszik, hogy orosz reguláris fegyveres erők műveletet hajtanak végre Ukrajna határain belül. Anders Fogh Rasmussen több NATO tag- és partnerországgal folytatott megbeszéléseket, amelyek középpontjában a csúcs előkészületei és főbb témáinak megvitatása álltak.
15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
15 Év ? 15 Hang
Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
Erdős André, Magyarország korábbi ENSZ nagykövete
1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményének?
A rendszerváltozás, a századforduló körüli időszak fontos eseményei a korábbiakhoz képest sokkal erőteljesebben helyezték Magyarországot a világpolitika, a multilaterális diplomácia fő sodrába. Ide tartozott, hogy évtizedek után hazánk két esztendőre ismét helyet foglalhatott az ENSZ Biztonsági Tanácsában, mely ? a sors különös fintora folytán ? ebben az időben legfőképpen a volt Jugoszláviában zajló, országunkat oly közvetlenül érintő tragikus eseményekkel foglalkozott, továbbá, hogy csatlakozásunk céljából megindult a kapcsolatépítés az EU-val és a NATO-val. Ez egy olyan, minőségileg új kontextusba helyezte a magyar diplomáciát, amely ? a korábbiaktól eltérően ? planetáris gondolkodást követelt meg és kijelölte az ország új helyét és lehetőségeit a világban és szomszédságunkban. Az elmúlt negyedszázad e vonatkozásban igen sok tapasztalatot, eredményeket és frusztrációkat is hozott, de ami számunkra itthon a legfontosabb: a jövő nemzedékei számára is meg kell őriznünk azt a képességet, hogy szövetségeseinkkel közös értékeink alapján összehangoljuk érdekeinket, törekvéseinket, s együtt lépjünk fel céljaink megvalósítása érdekében.
2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?
Nem hallgathatom el, hogy a NATO-val kapcsolatos legelső problémát, amellyel akkor kerültünk szembe, amikor a Szövetségre már ?egész másként?, jövendő partnerként tekintettünk, a délszláv konfliktus során folytatott tevékenysége képezte. Meg kell állapítani, hogy mind az ENSZ, mind az EU, mind pedig a NATO ?csütörtököt mondott? e véres dráma kezelése során. Több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Észak-atlanti Szövetség végre határozottan fellépjen, s döntő szerepet játsszon a határaink közvetlen közelében zajló rettenetes polgárháború befejezésében. A NATO-tagságunkkal kapcsolatos többi probléma, megoldandó kérdés egyrészt szakmai-politikai, amely mind a ma napig elkísér bennünket, másrészt a magyar társadalom irányában folytatott tájékoztató ? ismeretterjesztő ? oktató tevékenység hatékonyságával függ össze, melynek kapcsán is azt hangsúlyoznám, hogy e feladat sincs még befejezve.
3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a Szövetségben?
Magyarország nyílván akkor tud kedvező hatást kiváltani a Szövetségben, ha van érzékelhető hozzáadott értéke: ha kézzelfogható mondanivalója van egy-egy kérdéskörben, olyan szerepet vállal a Szövetségen belüli eszmecserékben, amely pozitívan járul hozzá azok eredményességéhez, ha megfelelő információkkal látja el a szövetségeseket olyan térségek vonatkozásában, ahol földrajzi-történelmi okok miatt több ismerettel rendelkezik (így elkerülhetők lesznek a délszláv háború idején a Biztonsági Tanács egyik állandó NATO-tag nagykövete azon megjegyzéséhez hasonló gondolatok, miszerint ?Bosznia titóista kitaláció??). A balkáni békefenntartó műveletek kapcsán létrehozott magyarországi NATO-támaszpont, Pápa Légibázis, a különböző NATO-műveletekben való szerepvállalás, a komparatív előnyök okos felhasználása is szerves része a hazánkról kialakított képnek, de ezt ki kell egészítenie a hazai katona-technológiai fejlesztés és a védelmi költségvetés megfelelő szinten tartásának.
4. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?
NATO-tagságunk révén országunk politikai-katonai biztonsága szilárd alapokra került, de ez bizonyos kötelezettségekkel is jár. Ezeknek országunk nem mindenben tesz eleget. NATO- és EU-tagságunk ugyanakkor eszköz ahhoz is, hogy nyugati típusú demokratikus társadalmi berendezkedésünket kormányzati szinten következetesen fejlesszük tovább. Ami a társadalmat illeti, annak a tudatnak az elmélyítésére van szükség, hogy saját döntésünk alapján egy olyan közösség tagjává váltunk, ahol az ?egy mindenkiért, mindenki egyért? elve a meghatározó, tehát a magyar fegyveres erőknek nem ?csak?, ?kizárólag?, ?kifejezetten? Magyarország védelmét kell szolgálniuk, hanem az Észak-atlanti Szövetség valamennyi tagországa biztonságának együttes szavatolása is feladata. Mint ahogy a Washingtoni Szerződés saját országunk biztonságát is a Szövetség kollektív védelmének keretébe helyezte.
5. Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásainak Magyarország NATO-tagsága szempontjából?
A 2014-es esztendő fordulatot hozott a NATO életében is. A Szövetség az elmúlt években fokozatosan igyekezett alkalmazkodni a megváltozott és változó nemzetközi viszonyokhoz, s e téren számottevő eredményeket produkált. Ami a létező és újonnan megjelenő válsággócok (Száhel, Észak-Afrika, a szélesebb értelemben vett Közel-Kelet, Kaukázus, stb.) mellett ebben az esztendőben Ukrajnában történik, kétségkívül a következő évek legproblematikusabb kihívásának tekinthető, amely újranyithat több, a NATO által már túlhaladottnak tartott kérdéskört is, így például a területvédelem kérdését, illetve új megvilágításba helyezheti a Szövetség ?nyitott ajtók? politikáját. Az egyre összeszűkülő világ egyre kiszámíthatatlanabbá válik. A soron következő wales-i NATO-csúcson minden bizonnyal ez lesz a figyelem középpontjában, s meg lehet jósolni, hogy e témakör szerteágazó vetületei markánsan éreztetni fogják hatásukat a nemzetközi viszonyokban, a NATO-ban és annak minden egyes tagországában. Az új helyzetben különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a transzatlanti kapcsolatok, mindenekelőtt az Egyesült Államok és európai szövetségeseinek kapcsolatai ne gyengüljenek, a NATO és az EU együttműködése pedig erősödjön. Tudomásul kell venni, hogy a jelenleg kibontakozó geopolitikai fejleményeknek messze ható politikai, biztonsági, gazdasági és egyéb következményei lehetnek. A Magyarország előtt álló nagy kérdés az, hogy milyen formában és módon képes majd megfelelni ezen kihívásoknak határainkon belül és kívül.
6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?
Már említést tettem azokról a csalódást keltő élményekről, amelyek jövőbeni szövetségeseink részéről értek bennünket a volt Jugoszláviában akkoriban zajló konfliktus, az etnikai tisztogatások, tömeggyilkosságok, kegyetlenkedések idején. Azok, akik időben tehettek volna valamit a XX. század végén Európa szívében dúló háború megállításáért, nem mozdultak. Persze, ennek is több oka van, amit helyhiány miatt itt nem részleteznék. Nagyon remélem, hogy valamennyien levonjuk ebből a megfelelő tanulságokat. Viszont emlékezetes marad számomra, hogy 1994-97 között külügyi helyettes államtitkárként feladatkörömhöz tartozott NATO-csatlakozásunk folyamatának menedzselése. S nagy élmény volt az a New York-i díszebéd a magyar ENSZ-képviseleten, ahová 1999 márciusában saját kezdeményezésünkre, a Szövetséghez való csatlakozásunk megünneplésére lengyel és cseh kollégámmal együtt meghívtuk valamennyi NATO-állam ENSZ-nagykövetét. A jelenlévők összetétele azért is volt szokatlan, mert a világszervezetben a NATO, mint országcsoport ? ellentétben az EU-val és más regionális szervezetekkel ?, nem létezik. A ?két fél? részéről ? az újonnan belépők nevében magyar, ill. a NATO nevében francia nyelven ? elhangzott pohárköszöntők, az ünnepélyes környezet, a NATO és a három új tag zászlóival díszített terem hűen kifejezte a résztvevők azon érzését, hogy e három ország most azok közé került, akikhez tulajdonképpen tartozik.
XV. Euro-atlanti Nyári Egyetem ? Fókuszban Magyarország 15 éves NATO-tagsága
Július utolsó hetében újra megtelt a NATO és a válságkezelés iránt érdeklődő ?nyári egyetemistákkal? a szolnoki MH Béketámogató Kiképző Központ. A 15. alkalommal megrendezésre került Tiszai Euro-atlanti Nyári Egyetem a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem együttműködésén alapuló képzése, ahol a fiatal értelmiségiek, biztonságpolitikai szakértők és a Magyar Honvédség tagjai egy hétig inspiráló környezetben tanulhattak a legjelentősebb magyar szakértőktől és egymástól.
A Nyári Egyetem szakmai programjai
A Magyarországon egyedülálló Nyári Egyetem előadás- és szemináriumsorozata 2014-ben ? a magyar NATO-csatlakozás 15. évfordulójára tekintettel ? a NATO feladatrendszerére, válságkezelő tevékenységére és az új típusú biztonsági kihívásokra adott válaszaira kiemelt figyelmet fordított. A résztvevők megismerhették a válságkezelés elméletét és gyakorlatát, valamint a NATO jelenlegi kihívásait és jövőképét, különös tekintettel a szövetség 2014. szeptemberi csúcstalálkozójának előzményeire és a komplex, katonai ? rendvédelmi ? közigazgatási együttműködést szükségessé tevő kihívásokra. A gazdag tematikájú programban az előadások, szemináriumok meghatározó eleme volt Magyarország szerepének, lehetőségeinek bemutatása is a nyári egyetem ?hallgatóinak?.
A nyári egyetem megnyitóján Lamos Imre dandártábornok, az MH 86. Szolnok Helikopterbázis parancsnoka, szolnoki helyőrségparancsnok köszöntötte a résztvevőket. A tábornok elismerően szólt arról az együttműködésről, amely civilek és katonák szimbiózisát alakította ki az évek során a Magyar Honvédség második legnagyobb helyőrségén, ahol 11 katonai alakulat található. Kun Szabó István vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a nyári egyetem hallgatóinak sokszínűségét méltatta: idén 64 hallgató vesz részt a képzésen a tág védelmi szférából ? a Magyar Honvédség tisztjei, altisztjei, a Katonasuli program oktatói, biztonság- és védelempolitikával foglalkozó szakemberek, doktoranduszok és egyetemi hallgatók a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről és több vidéki egyetemről is. Prof. Dr. Padányi József mk. dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem stratégiai és intézményfejlesztési rektorhelyettese Magyarország 15-éves NATO-tagsága kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy éljenek a lehetőséggel, és ismerjék-vitassák meg a Magyar Honvédség eredményes integrációját a szövetségbe, felmérve azokat az eredményeket is, amelyeket erőn felül teljesítve értünk el az elmúlt években. Apáti Zoltán ezredes, az MH Béketámogató Kiképző Központ parancsnoka ezt követően már ?házigazdaként? köszönthette a visszatérő nyári egyetemet.
A 15. Euro-atlanti Nyári Egyetem első előadását Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója, a nyári egyetem vezetője tartotta ?Biztonságfelfogásunkról? címmel. Előadásában a biztonság fogalmi és tartalmi változását és a nemzetközi biztonság szereplőinek bővülését mutatta be, és emellett arra hívta fel a figyelmet, hogy jelentősen megnövekedett a szubjektív biztonságnak, vagyis a biztonság percepciójának a szerepe a társadalmak biztonságfelfogásában. Mivel a társadalom legtöbb tagja a közvetlen környezete biztonságán kívüli biztonságpolitikai eseményekről és folyamatokról a tömegmédián és politikai közbeszéden keresztül szerzi ismereteit, a biztonságról így szerzett ismereteket szubjektív biztonságnak nevezi a nemzetközi biztonsági tanulmányok szakirodalma. Ennek jelentősége alapvetően két ok miatt növekedett meg napjainkban. Részben azért, mert az információáramlás globalizációja miatt az átlagpolgár számára lényegében feldolgozhatatlan mértékűre növekedett a biztonságra vonatkozó információ mennyisége, részben pedig azért, mert napjainkban meghatározó politikai törekvéssé vált az igazság saját olvasatának elfogadtatása a politikai elitek különböző csoportjainak részéről. Ehhez a modern konfliktusok főszereplői nem csupán valós tények torzításának már korábban is ismert eszközét használják fel, de a tények kreálásának a torzításnál sokkal durvább eszközét is.
Tálas Péter a magyar biztonságfelfogás jellemzésével zárta előadását, amelyet olyan a szociális biztonságra és közbiztonságra fókuszáló biztonságpercepciónak írt le, amely az elmúlt 25 évben nem érzékelt katonai fenyegetést, s amelyben ? a felmérések szerint ? még a környezeti biztonság fontossága is megelőzi a biztonság katonai dimenzióját. Ez az előadó szerint megnöveli a politikai elit felelősségét abban, hogy akár a társadalom közömbössége mellett is biztosítsa a védelmi szektor finanszírozását.
A hallgatóság a következő előadáson a szubjektív biztonság koncepciójával ismerkedhetett meg alaposabban. A panelbeszélgetésen Csiki Tamás, Kiss Péter, Németh Bence, Németh Gergely és Tálas Péter vitatta meg a közép-európai államok eltérő biztonságpercepcióit.
Németh Bence Fareed Zakaria The Post American World című művében bemutatott három geopolitikai sorsforduló ? Európa felemelkedése az 1500-as években, az Egyesült Államok globális vezető szerepének kialakulása a 20. század első felében, valamint a 2008-as gazdasági válság ? kapcsán hívta fel a figyelmet arra, hogy Közép-Európa államai mindhárom fordulatot megelőzően erősödőben voltak. A térség felzárkózását azonban a válság megakasztotta, most pedig egy új, formálódó világrendben kellene meglelni a módot a felzárkózás folytatására.
Kiss Péter a fél éve elkészült minisztériumi belső stratégiai elemzés néhány pontját mutatta be. A Magyarországot fenyegető veszélyek közt egyre kevesebb klasszikus geopolitikai kihívást találunk, azonban a nem klasszikus fenyegetések 10-15 éves távlatban egyre jobban fogják érinteni hazánkat. A Honvédség feladata, hogy ilyen környezetben a biztonságot szélesen értelmezve adekvát válaszokat adjon azokra a kihívásokra, amelyek például a katasztrófavédelem, az árvízvédelem vagy a kibervédelem területén jelentkeznek, és így megőrizze a honvédelem társadalmi megbecsülését.
Németh Gergely a társadalom biztonságpercepciója és a védelmi kiadások, valamint a haderő céljai és szervezeti felépítése közti szoros kapcsolatot emelte ki. A biztonság szektorokra bontva felfogható olyan közjószágokként, melyek közül a társadalom saját preferenciáinak fényében választ. A korlátozott erőforrások elosztása az alapján történik, hogy a társadalom melyik közjószágot ? a szociális, a gazdasági, az egészségügyi, a katonai stb. biztonságot ? tartja fontosabbnak. Az optimális eset eléréséért azonban tenni kell: a társadalmat informálni kell, tudatosságra nevelni, valamint odafigyelni arra, amit mond.
Csiki Tamás arra a jelenségre mutatott rá, hogy a NATO tagállamai egyre inkább saját társadalmaik felé fordulnak, és próbálnak megoldást találni arra a problémára, hogy az embereket egyre kevésbé érdeklik a honvédelem kérdései. A fegyveres erők és a társadalom kapcsolatát három pillérre építhetjük fel. Az első a folyamatos tájékoztatás, a napi szintű informáltság és informálás. Hasonlóan fontos a társadalom érintettsége és érdekeltsége a honvédelmi kérdésekben. Harmadik pillérként szükséges lenne, hogy a társadalom strukturált, racionális ismeretekkel is rendelkezzen a honvédségről.
Tálas Péter a magyar társadalom preferenciarendszerét vizsgálta meg közelebbről. A legvidámabb barakk ?kádári jólétéhez? szokott magyar társadalomnak a rendszerváltás negatív gazdasági következményei, az 1990-es évek megszorító intézkedései után 2008-at követően újabb súlyos gazdasági válsággal kellett szembenéznie, így kijelenthetjük, hogy a gazdasági biztonság indokoltan a legfontosabb a magyar társadalom szemében.
A hétfői nap második kerekasztalánál Kiss Péter, Németh Bence, Németh Gergely, Tófalvi Fruzsina és Tóth Máté foglalt helyet, terítékre pedig a regionális védelmi kooperációk kerültek.
Németh Bence a gombamód szaporodó regionális együttműködési platformokat ? NORDEFCO, brit-francia védelmi együttműködés, Benelux védelmi együttműködés, V4 országok együttműködése ? vázolta fel röviden. A regionális kooperatív fórumok megerősödésének okaként egyértelműen azonosítható a résztvevő országok védelmi költségvetésének csökkenéséből fakadó nyomás. Az alulról szerveződő regionális együttműködések potenciálját az EU és a NATO egyaránt felismerte, előbbi a Pooling&Sharing, utóbbi a Smart Defense ernyője alatt próbál intézményi hátteret biztosítani a kooperálók számára.
Németh Gergely a többnemzeti együttműködési formák és a NATO kapcsolatát vette górcső alá. A regionális együttműködések hajtóerejeként ő is a források szűkösségének kényszerítő hatását és az ezzel találkozó ambíciókat azonosította. A költséghatékony nemzetközi együttműködés gondolata minden nehézsége ellenére politikailag kiválóan eladható, így nem meglepő, hogy az alulról szerveződő regionális kooperációk találkoztak a NATO felülről szerveződő Smart Defense koncepciójával. Az együttműködés haszna a közösen létrehozott képesség mellett a közös munka során kialakuló intézményes kapcsolat. A tapasztalatcsere, egymás megismerése, a doktrínák közelítése az interoperabilitás növekedését jelenti, egy védelmi együttműködés tehát már önmagában érték.
Tófalvi Fruzsina a közép-európai védelmi együttműködések közül legtöbb figyelmet élvező Visegrádi együttműködés katonai oldalát mutatta be. A regionális kooperáció kétszintű, egyrészt feltételez politikai együttműködést, másrészt ennek gyakorlati megvalósulását. Utóbbi képességek megosztásában, közös fejlesztésben, védelmi ipari együttműködésben, illetve közös alakulat felállításában ölthet testet. A V4 katonai oldala három pillérre épül: zászlóshajónak jelenleg a 2016-ra felálló EU Harccsoport létrehozása tekinthető. A második pillér a védelmi tervezési folyamat és a nemzeti képességfejlesztési programok ütemezésének összehangolása, a harmadik pedig a közös kiképzési stratégia megalkotása.
Kiss Péter azt a lényeges kérdést vetette fel, hogy a számos együttműködési lehetőség közül melyek azok, amelyek leginkább megérdemlik a pénz- és energia-befektetést, illetve melyekben képes Magyarország részt venni. A regionális együttműködési alternatívák ?két és fél? iránya közül az elsőt a lengyel vezetésű V4 jelenti, amely geopolitikai értelemben ?Oroszországra figyel?. A másik lehetőség az Olaszországgal közösen felállított alakulat. Ennek az együttműködésnek sokkal inkább a Balkán a politikai célterülete. A harmadik opció a németekkel való együttműködés, melyre alapot a közös műveleti tapasztalatok jelentenek.
Tóth Máté a védelmi együttműködések egy kiemelkedően pozitív példáját, a NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központját mutatta be. A szűk, jól lehatárolt szakmai profilú központ olyan többnemzeti együttműködési forma, melynek keretnemzete Magyarország. A nagyfokú specializáció a Szövetségen belüli tehermegosztásnak olyan formája, mely ugyan bizonyos nemzeti képességek gyengülésével járhat, azonban hazánkat egy szűk területen nélkülözhetetlenné teszi a NATO számára.
Hétfő délután Csiki Tamás előadásában az európai államok által a gazdasági válságra és forrásszűkösségre adott válaszokat összegezte a NATO és az EU védelempolitikája, valamint a fegyveres erők fejlesztése terén.
Az elmúlt években egyre komolyabb kritika fogalmazódik meg Európa ? különböző metszetekben a NATO európai tagállamai, az Európai Unió, vagy egyes európai országcsoportok ? államaival szemben azt illetően, hogy nem fordítanak kellő figyelmet és elegendő erőforrást a nemzetközi biztonság fenntartására, a stabilitás fokozására ? összességében pedig az ezekhez a feladatokhoz szükséges védelmi, katonai képességek kialakítására, fenntartására.
Az elmúlt években egyre komolyabb kritika fogalmazódik meg Európa ? különböző metszetekben a NATO európai tagállamai, az Európai Unió, vagy egyes európai országcsoportok ? államaival szemben azt illetően, hogy nem fordítanak kellő figyelmet és elegendő erőforrást a nemzetközi biztonság fenntartására, a stabilitás fokozására ? összességében pedig az ezekhez a feladatokhoz szükséges védelmi, katonai képességek kialakítására, fenntartására.
Az elégedetlenség oka, hogy az európai államok többsége számos területen végrehajtott csökkentéssel reagált a gazdasági válságra: csökkentették a haderő-létszámot, a civil állományt, a juttatásokat, a létesítmények számát, egyes fegyvernemeket és hadfelszereléseket, az eszközök beszerzését és modernizációját, a kutatás-fejlesztésre fordított forrásokat, olykor műveleti szerepvállalásukat és átfogó érelemben nemzetközi ambíciószintjüket is. Mindez szűkülő feladatkört eredményezett mind a fegyveres erők alkalmazhatóságának földrajzi fókusza, mind a reagálási képesség és a végrehajtható feladatok spektruma tekintetében.
A Nyári Egyetem második napja azokra a kérdésekre fókuszált, amelyekre a NATO a 21. század ún. ?új típusú? biztonsági kihívásai kapcsán keresi a válaszokat. Szőnyegi János, aki az elmúlt négy évet a NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokságának szervezetében töltötte, bevezető előadásában a NATO azon kutatási projektjének (Strategic Foresight Analysis ? SFA) eredményeit mutatta be, amely a szövetségre vélhetően hatást gyakorló globális változásokat, kihívásokat térképezte fel.
A szakértők által készített SFA tanulmány öt fő témakör vizsgálatával tárta fel a szövetség előtt álló kihívásokat: politikai, humán, technológiai, gazdasági és környezeti szempontokat vizsgálva. A politikai terület talán legfontosabb kérdése a globális hatalmi erőviszonyok változása, amit a nagyhatalmak népességi, gazdasági és katonai potenciáljának átalakulása befolyásol. Szőnyegi János véleménye szerint ezek a folyamatok döntően a feltörekvő hatalmak dinamikusan változó gazdasági teljesítménye miatt nehezen előre jelezhetőek ? amelyek teljesítménye önmagában is hullámzó lehet: például ma már nem elsősorban a BRICS országoktól, hanem a MIST csoporttól várják a robbanásszerű gazdasági fejlődést.
Az Euro-atlanti Nyári Egyetem történetében először, skype-on keresztül megtartott előadásában Dr. Krasznay Csaba biztonságtechnikai szakértő ismertette napjaink legfőbb kiberbiztonsági tendenciáit. Véleménye szerint az Edward Snowden által kiszivárogtatott információk alapjaiban formálták át a nemzetközi kapcsolatok rendszerét. Az előadó kitért rá, hogy a Snowden-ügynek köszönhetően egyre többet költenek kiberbiztonságra a világ országai.
Krasznay Csaba előadásában elmondta, hogy Magyarország vonatkozásában pozitív eredménynek tekinthető a kiberbiztonság Nemzeti Biztonsági Stratégiában történő megjelenése. Ennek értelmében az utóbbi időben létrejöttek a szervezeti alapok, valamint megteremtődött a kormányzaton belüli és a kormányzati-üzleti-civil-akadémiai párbeszéd. Az előadó Magyarország tekintetében megállapította, hogy az országot érintő kiberbiztonsági kockázatok alapvetőn nem fognak különbözni a régió többi államáétól, így az információbiztonsági törvény rendelkezéseit a változásoknak megfelelően tovább kell fejleszteni és konzekvensen végre kell őket hajtani.
A következő előadáson Deák András György, a MTA KRTK Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa Kelet-Közép-Európa energiabiztonsági helyzetéről, energiafüggőségének kérdéseiről tartott előadást. A szakember három orosz gázt felhasználó ország ? Finnország, Lengyelország és Fehéroroszország ? igen eltérő primer energiastruktúrájának grafikonjait hasonlította össze. Finnország esetében az energiahordozók erős diverzifikációjával találkozunk, ami a jó alkupozíciót biztosít a finnek számára, s ez együtt jár az Oroszországból importált gáz viszonylag alacsony árával. A lengyel társadalomnak az Oroszországgal szembeni bizalmatlanságából fakadó biztonságpercepcióinak megfelelően a varsói vezetés az elmúlt két és fél évtizedben az orosz gáztól való lehető legnagyobb mértékű függetlenségre törekedett és rendezkedett be, s annak ellenére is fenntartotta a hazai szén energiastruktúrán belüli igen magas arányát, hogy ennek gazdaságossága szűk gazdasági értelemben erősen megkérdőjelezhető. Fehéroroszország energiafelhasználásában viszont rendkívül nagy arányt képvisel az orosz gáz, melyet Minszk az Oroszországhoz fűződő szoros politikai kapcsolatai miatt tud alacsony áron beszerezni. Ezt a lehetőséget ? a másik oldalról nézve kényszert és kiszolgáltatottságot ? a két ország közti politikai kapcsolat teremti meg.
Deák András György ezt követően azt magyarázta el a hallgatóságnak, hogy mi a különbség az olaj- és gázfüggőség között, s miért helytelen általában energiafüggőségről beszélni. Mivel az olajnak világpiaca és globális árazása van, s továbbá magas fokú a mobilitása, vagyis a világ bármely pontjára könnyen szállítható, ennélfogva regionális olajválságokról, regionális olajhiányról nem, vagy csak ideiglenesen beszélhetünk. Mindezzel szemben a földgáz felhasználása csak az 1960-as években kezdődött meg, s egészen az 1990-es évek végéig nem találkozunk különösebb politikai érdeklődéssel a gáz-ellátásbiztonsággal kapcsolatban. Csak a 2006-os és 2009-es ukrán gázválság irányította a figyelmet a kérdésre Európában. A gázfüggőség megítélése kapcsán döntő tényező, hogy egy országban mennyire elterjedt a gázszektor és milyen struktúrát mutat. A szakértő aláhúzta, hogy Kelet-Közép-Európában tény az orosz-gázfüggőség és piaci erőfölény, alternatív betáplálási opció nélkül. Ráadásul ez a függőség olyan regionális/nemzeti szintű dedikált függősség, amellyel kapcsolatban érdekközösség csupán a politikai szolidaritás szintjén fedezhető fel, de technikai és gazdasági szinten csak korlátozottan kialakítható.
A kedd délutáni előadáson Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Biztonsági Tanulmányok Tanszékének vezetője tartott előadást a 2014. szeptember 4-5-i NATO-csúcstalálkozó előkészületeiről, várható témáiról. Az őszi csúcstalálkozó kapcsán a szövetség politikai és katonai vezetői ?fittebb, gyorsabb és rugalmasabb? NATO kialakítását tűzték ki célul, melynek hátterében az elmúlt bő fél év ukrajnai eseményei állnak.
A programváltozás oka a NATO és Oroszország feszültté váló viszonya, ami azonban nem jelenti azt a médiában gyakran ? helytelenül ? megjelenő álláspontot, hogy a felek fel kívánnák számolni kapcsolataikat. Összességében a válság természetesen komoly hatást gyakorolt a szövetség ? és különösképpen a kelet- és közép-európai tagállamok ? stratégiai gondolkodására és fenyegetettség-percepciójára, így a walesi csúcstalálkozó programján első helyre kerültek a kollektív védelem megerősítésére vonatkozó döntések és a NATO válságkezelési képességének javítása, illetve az Egyesült Államok és az európai tagállamok közötti kötelék erősségének demonstrálása.
A csúcstalálkozó másik meghatározó témája lesz az afganisztáni szerepvállalás átalakulása az ISAF stabilizációs művelet lezárásával. A NATO és Afganisztán között kialakított hosszú távú partnerség további alapja az a Resolute Support néven tervezett támogató misszió lehet, amely mintegy 12 ezer fővel lenne jelen a közép-ázsiai országban 2015-től, amennyiben az afgán politikai vezetés megteremti a szükséges jogi kereteket.
A harmadik napon, melynek tematikája a válságok és a válságkezelés kérdései köré szerveződött, Juhász József, az ELTE BTK Kelet-európai Történeti Tanszékének tanszékvezetője előadásában a Nyugat-Balkán biztonsági kihívásairól beszélt. A térség, konfliktusai ellenére, kezdi elveszíteni kiemelt válságzóna jellegét: az elmúlt időszakban jelentős konszolidáció zajlott le a Nyugat-Balkán országaiban, amelyek ?lassan kezdenek belesimulni a kelet-közép-európai posztszovjet államok mindennapjaiba.? A Magyarország számára meghatározó szomszéd állam, Szerbia útkeresési folyamatát áttekintve azt tapasztaljuk, hogy az ország parlamentje az egyetlen Európában, ahol nincs euro-szkeptikus párt. Szerbiában azonban deklarált kettősség van, amely az EU-csatlakozást fontosnak tartja, míg a NATO csatlakozásra nemet mond.
A lezajlott jelentős konszolidáció ellenére azonban továbbra is figyelni kell a Nyugat-Balkánra, hiszen országai még mindig rejtenek magukban bizonyos biztonságpolitikai kihívásokat. Ezek gócpontjai Koszovó, Bosznia és Macedónia. Ebben nagy szerepe van ezen országok gazdasági sikertelenségének, amelyet csak nemzetközi segítséggel lehet megoldani. Az EU-bővítés folyamata eközben ? az Unió belső ellentmondásainak és a helyi modernizáció lassúságának következtében ? megakadt, de az EU jelenléte továbbra is folyamatos a térség országaiban. Végezetül érdemes figyelnünk a térségben az ?új politikai baloldal? megjelenésére, ami bár trendnek még nem nevezhető, de egyre gyakoribb jelenség. Bár a Balkánon mindig is jelen volt a baloldal, de az elmúlt hónapokban az alacsony gazdasági teljesítmény és a lakosság romló anyagi és szociális helyzete következtében megerősödtek bizonyos antikapitalista szervezetek és a társadalmi elégedetlenség is fokozódott, gyakran heves tüntetéseknek is táptalajt biztosítva.
A Nyugat-Balkán biztonsági kihívásainak megismerését követően Nyulász Viktória, a Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikai Főosztályának munkatársa ?Válságkezelés Afrikában? című előadását három nagyobb egységre bontotta: egyrészt a napjainkban már 1,3 milliárd lakosúnak becsült afrikai kontinens válságait, másrészt a nemzetközi közösség különböző nemzetközi szervezeteken keresztül megvalósított válságkezelési erőfeszítéseit ismertette.
Nyulász Viktória előadását annak megállapításával kezdte, hogy a nemzetközi értelemben több szempontból (például demográfia, nyersanyag) is növekvő jelentőségű Afrika olyan nagyszámú válsággal és válságövezettel rendelkezik, hogy a nemzetközi közösség nem képes valamennyit hatékonyan kezelni, s ezért egyfajta prioritási sorrendet kénytelen felállítani az afrikai válságkezelést illetően.
Az afrikai kontinensen az Egyesült Nemzetek Szervezete vezeti a legtöbb és a legnagyobb missziókat. A világszervezet kilenc békefenntartó missziójában több mint 73 ezer fő vesz részt, legnagyobb missziói pedig napjainkban a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Darfúrban, Dél-Szudánban, Maliban és Elefántcsontparton működnek. Az ENSZ-nek a békefenntartó missziókon kívül hat politikai missziója is zajlik a kontinensen. Az Európai Unió négy katonai művelettel és hat civil misszióval van jelen a kontinensen. Az EU katonai misszióinak létszáma jelenleg közel 2300 főt tesz ki. Az afrikai válságkezelés harmadik főszereplője az Afrikai Unió: három katonai missziójának csaknem 28 ezres az összlétszáma, emellett pedig további 16 politikai misszió is zajlik a kontinensen. Az Afrikai Unió missziós részvétele jól jelzi azt a válságkezelési világtendenciát, amely arra mutat, hogy az egyes kontinensek és térségek válságkezelésében az adott térség legrelevánsabb nemzetközi szervezete vállalja a vezető szerepet.
A szerdai nap délelőtti utolsó előadását Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, a MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa tartotta ?Oroszország újra nagyhatalom?? címmel. A neves szakértő az Oroszországi Föderáció elmúlt több mint két évtizedének fejlődését tekintette át, fókuszba véve a gazdasági recessziót. A Szovjetunió összeomlását követően Oroszországból egy olyan regionális nagyhatalom lett, amely már az 1990-es évek közepétől több sikertelen kísérletet tett a posztszovjet térség integrálására. Ez a törekvés 2009-2010-től vált a Vlagyimir Putyin politikájának egyik fő prioritásává, s ez vezetett el lényegében az ukrán válsághoz is. Moszkva ugyanis a 2000-es évek közepétől-végétől úgy érzékeli, hogy stratégiailag magára maradt: az Egyesült Államok és Európa nem nyitott Oroszország felé, Kína pedig inkább vetélytárs, mint partner. Ráadásul Putyinnak 2012-től a kis létszámú, de egyre hangosabban tiltakozó városi középrétegekkel is szembe kell néznie, akik nem csak gazdag, de modern Oroszországban érdekeltek.
Mindezek a folyamatok egyértelműen meggyengítették Vlagyimir Putyin rendszerét, amely jelentős szabadság- és jogkorlátozással, etatizmussal és az orosz nacionalizmus felszításával kísérelt meg válaszolni a kibontakozó válságra. Vagyis Moszkva Ukrajna-politikájában nem egy megerősödő Oroszországot kell látnunk, hanem egy olyan regionális nagyhatalom politikáját, amelynek a gazdaságra, pénzügyre, diplomáciára alapozott nagyhatalmi eszközei csődöt mondtak, s ezért nyúlt a katonai eszközökhöz. Ukrajnára pedig politikai-stratégiai értelemben elsősorban azért van szüksége Moszkvának, mert nélküle stratégiai szempontból csonka maradna, tartalmilag pedig értelmét vesztené a posztszovjet térség integrációja. Bár a Krím annektálása jelentősen megnövelte Putyin népszerűségét, de nem adott választ azokra a modernizációs kérdésekre, amellyel a rendszernek előbb-utóbb szembe kell néznie.
A Nyári Egyetem szerdai szakértői beszélgetésének témáját Juhász József, Sz. Bíró Zoltán és Tálas Péter részvételével az ukrajnai válság adta. Tálas Péter bevezető gondolatai az elmúlt hónapok eseményeinek rövid áttekintésével átfogó értelmezési keretet kínáltak a hallgatóságnak. Az ukrán válság összetett, többszintű konfliktusként többféle olvasattal bír. Felfogható egy globális geopolitikai játszma újabb fejezeteként, melyben a nagyhatalmak érdekszférákért, a térségben való vezető szerepért küzdenek, de a válságra tekinthetünk úgy is, mint Oroszország és Ukrajna regionális konfliktusára, melyben Oroszország célja nyugati határainak megerősítése egy ütközőzóna kialakításával. A válság szemlélhető gazdasági szempontból, ahol a hatalmas recesszió terheit a lakosság nem egyenlő arányban viseli, valamint tekinthetjük az oligarchák közti harcnak is. Azonosítható egyfajta küzdelem az ukrán társadalom és a korrumpálódott politikai elit között is, melynek okát a hatalmas jövedelemkülönbségekben kereshetjük.
Sz. Bíró Zoltán az orosz magatartás okait a belső gazdasági nehézségekben kereste. Az orosz külpolitika 2008 óta beazonosítható alappillére a FÁK-térségen kívüli szereplőkkel szembeni óvatosság. Ennek oka a gazdasági visszaeséstől való félelem, az erőforrások koncentrálása. Hasonlóan lényeges elem a stratégiai tanácstalanság, a stratégiai magány: Oroszország sem Európával, sem Kínával, sem pedig az Egyesült Államokkal nem tudott olyan stratégiai partnerséget kialakítani, akár gazdasági, akár politikai szinten, ami elősegíthetné az orosz modernizációs törekvéseket. Az is sejthető volt, hogy amennyiben az Ukrajnában élő orosz kisebbséget tömeges és súlyos atrocitások érik, Oroszország akár fegyveres erőhöz is folyamodna. Ami történt, az az, hogy az orosz vezetés nem várta meg ezeket az atrocitásokat.
Juhász József az ukrán válság balkáni fogadtatásáról beszélve alapvető választóvonalat húzott a szerb és a nem szerb reakciók között. Horvátországtól Koszovóig az orosz politikát elítélő, de összességében mérsékeltnek tekinthető álláspontokat láthatunk. Ennek oka egyértelműen az Európai Unióhoz való közeledés szándéka. Ezzel szemben a boszniai szerbek az orosz lépéseket legitimnek tekintik, és egyfajta mintát látnak bennük a bosnyák állam problémáinak megoldására. A belgrádi szerb vezetés ezeket a bosnyák szeparatista hangokat határozottan elutasítja a Nyugat-Európával kialakított kapcsolatai miatt, amelyeket ráadásul középtávú EU-csatlakozási szándékának megfelelően szorosabbra kíván fűzni.
Szerda délután már csak egy előadásra került sor, amelyen Csiki Tamás összegezte a konfliktusok, válságok és a válságkezelés elméleti alapjait. A hidegháború éveiben a biztonság tradicionális értelmezése volt a meghatározó, de a bipoláris világ felbomlását követően először nemzetköziesült a biztonság, majd ezt követően kialakultak az új típusú kihívások, új szereplőkkel, transznacionális dimenziókban.
Egy másik megközelítés szerint az emberiség fejlődéséhez kapcsolódó kihívások generálják a konfliktusokat, amit az erőforrások szűkössége, illetve az ezekhez való hozzájutás határoz meg. A XX. század végén a tradicionális biztonsági kihívások átalakulásával megjelent a globális terrorizmus, valamint a technológia fejlődése révén kialakult az olyan gyökeresen újnak számító kihívás is, mint a kiberbiztonság. Mindezen fenyegetésekhez rugalmasan kell alkalmazkodni, amiben fontos szerepet kapnak az objektív és a szubjektív percepcionális elemek, illetve a média.
Ezen folyamatok azt eredményezik, hogy a biztonsági fenyegetések egyre komplexebbekké váltak, ami megmutatkozott az olyan események kapcsán, mint a fukushimai katasztrófa, az arab tavasz, vagy a Lehman Brothers csődje után kialakult 2008-as gazdasági világválság. A 90-es évektől fogva egyre jelentősebbé váltak az olyan delegált jogokkal rendelkező, nem állami szervezetek, mint az ENSZ, NATO, EBESZ, az IBM-hez hasonló transznacionális szereplők és egyéb csoportok, amelyek cselekvési potenciállal bírnak a nemzetközi konfliktusok alakítása kapcsán. A biztonsági fenyegetések változásait vizsgálva azt látjuk, hogy azok jelentős mértékben nemzetköziesültek, arctalanná váltak, és így nagyobb mértékben képesek befolyásolni a szubjektív biztonságfelfogásunkat, fenyegetettség-percepcióinkat ?összegezte az előadó.
A Nyári Egyetem zárónapját a hagyományokat követve idén is a Magyar Honvédségnek szentelték a szervezők. Kern Tamás helyettes államtitkár gondolatait az állampolgárok alulinformáltságával, katonai ügyekben mutatott érdektelenségével vezette be. A társadalmi közömbösség a szakpolitika marginalizálódásához vezetett. A döntéshozatal legfelső, politikai szintje elválik a szakpolitikai szinttől, rosszabb esetben szembekerül azzal, a politikai elit pedig képtelen a politikai törésvonalakon felülemelkedve közös metszéspontokat találni honvédelmi kérdésekben, így hiányzik a hosszú távú stratégiai koncepció is.
A közelmúlt eredményeiről szólva Kern Tamás kiemelte a jogszabályi környezet javulását az Alaptörvény elfogadásával, a Gripen vadászgépek finanszírozásának átalakítását, valamint az Önkéntes Tartalékos Rendszer felállítását. Szintén pozitívumnak tekinthető a honvédelmi költségvetés megőrzése, valamint tervezett növelése 2016-tól. NATO-n belüli feladataink tekintetében az aktív nemzetközi szerepvállalásunk fenntartása, a Magyar Honvédség modernizációjának hiányosságaival és a potyautas magatartással kapcsolatos vádakra való reagálás, valamint a hadsereg professzionális jellegének erősítése szerepelt kiemelt helyen.
Orosz Zoltán altábornagy a kihívásokat, a Honvédség jelenlegi helyzetét a fegyveres erők szemszögéből mutatta be. Építkezésre szükség van, a korábbi évek, évtizedek reformjait ugyanis nem stratégiai elképzelések, hanem a költségvetés összege által erősen behatárolt lehetőségek határozták meg. Napi szinten a Honvédségnek szembe kell néznie az elavult eszközparkból származó kihívásokkal. Még ennél is nagyobb problémát jelent a magasan képzett személyi állomány elvesztése; jelen körülmények között a haderő ugyanis nem tud versenyezni mérnökei megtartásáért a versenyszférában elérhető jóval magasabb fizetésekkel.
Farkas Anikó kabinetfőnök asszony a fegyveres erők társadalmi megítélését közvélemény-kutatási adatokon keresztül mutatta be ? amiből sajnos negatív kép rajzolódik ki. A lakosság mintegy 40 százaléka egyáltalán nem érdeklődik a Honvédséget érintő témák iránt, 30 százalékuk szerint nincs szükség állandó hadseregre Magyarországon; a Honvédséggel leggyakrabban azonosított fogalmakat a ?vesztes háborúk? és a ?sorkatonaság? jelentik, és amennyiben ma kellene dönteni, NATO-tagságunkra is 30 százalék mondana nemet. Vannak azonban bizakodásra okot adó eredmények is. Tudatos kommunikáció révén nőtt a honvédségi tűzszerészmunka ismertsége és elismertsége, továbbá a társadalom nagy része tisztában van az Önkéntes Tartalékos Rendszer kiépítésével is.
A Nyári Egyetem közösségi programjai
A 15. Euro-atlanti Nyári Egyetem nem csak előadásokkal és szemináriumokkal gyarapította a résztvevők tudását: nem feledkezett meg az olyan közösségépítő eseményekről sem, amelyek révén könnyebbé vált a résztvevők közötti nem csak szakmai, hanem baráti kapcsolatok kialakulása is.
A csapatépítés rögtön a Szolnokra érkezést követően, a ?nulladik nap? estéjén elkezdődött. A résztvevőket négy csapatra (?Ész?, ?Erő?, ?Ügyesség?, ?Gyorsaság?) osztották, amelyek élére a szervezőgárda egy-egy tagja került, akik a továbbiakban igyekeztek minden segítséget megadni csapatuknak. A hét folyamán a szakmai foglalkozások mellett ebben a felállásban különböző csapatépítő- és sportprogramok, kreatív versenyek zajlottak a nyári egyetem végén átadott ajándékcsomagokért.
A nyári egyetem első, hétfői napján azután a csapatok tagjainak lehetősége nyílt egymás jobb megismerésére, ahol a rövid bemutatkozásokon túl játékos formában kezdődhetett meg a csapatépítés. Erre igen nagy szükség is volt, hiszen a kedd délutáni sportprogramokkal már a csapatok közötti versengés jegyében teltek. A csapatok tagjai nem csak futballban és kosárlabdában, hanem különböző ügyességi játékokon is megmérettethették magukat. Utóbbi színességét és szórakoztató mivoltát jól mutatja, hogy a felhasznált eszközök között szerepeltek evőkanalak, teniszlabdák, vizes lufik, spárga és kötél is.
Az est során a ?Harcosok Filmklubja? keretében a résztvevők közösen nézték meg a szovjet csapatok 1979-es afganisztáni bevonulásához kapcsolódó ?Charlie Wilson háborúja? című filmet, amit Tálas Péter, a nyári egyetem vezetője, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatójának szakmai kommentárjai következtek. Az estét színesítették a missziós szolgálatot teljesített katonák rövid történetei és beszámolói, amelyek sikeresen hozták közelebb és tették kézzelfoghatóvá például az afganisztáni szerepvállalás tapasztalatait a fiatalok, illetve civil résztvevők számára.
A másnapi csocsóbajnokság, amelyen a csapatok legjobbjai szálltak harcba, még szorosabbá tette a versenyt, a körmérkőzések után az első, valamint a harmadik helyért folyó csata is kiélezett küzdelmet hozott.
Csütörtökön a csapatok tesztelhették diplomáciai és válságkezelő képességeiket, hiszen a délelőtt folyamán az ukrajnai válság béketárgyalás útján történő megoldásán munkálkodtak. A korlátozottan rendelkezésre álló információk mellett a résztvevőknek az idő nyomásával és tárgyalófeleikkel is meg kellett birkózniuk, valamint figyelembe kellett venniük a válságról érkezett friss híreket is. A tárgyalás célja egy olyan közös nyilatkozat elfogadás volt, amelyet a résztvevő feleknek konszenzusos alapon kellett elfogadniuk. A feszültséget az esti ?Biztonságpolitikai Dühöngőn? vezethették le, ahol a meghívott szakértők a magyar biztonság- és védelempolitikát érintő kérdésekről beszéltek kötetlen formában, amelyhez a hallgatóság is csatlakozhatott személyes véleménnyel és kérdésekkel egyaránt.
A nyári egyetem zárónapján került sor a csapatok által készített plakátok értékelésére is: a csapatoknak egy-egy a csapat nevét is tükröző ?címert? kellett tervezniük és készíteniük a rendelkezésükre álló négy nap alatt. A kreativitást, igényességet és a nyári egyetem témájához való kapcsolódást egyaránt pontozták a bírálók. A csapatok heti teljesítményének és pontjainak összegzésére, azaz a csapatverseny eredményhirdetésére a nyári egyetem sikeres teljesítését igazoló bizonyítványok ünnepélyes kiosztása után következett. A résztvevők izgalma indokolt volt, hisz mint az a végeredmények ismertetése után kiderült, a csapatokat csak néhány pont választotta el egymástól. Az egész heti kitartó és eredményes munkájukért a csapatok tárgynyereményeket vehettek át.
A zárónapon Tálas Péter, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója, a nyári egyetem vezetője és szakmai szervezője az ünnepélyes koccintás alkalmával elégedetten összegezhette az elmúlt napok eseményeit: ?Már az első napi panelbeszélgetések során láthatóvá vált, hogy célkitűzésünk ? miszerint a gondolkodást, a véleménynyilvánítást és a konstruktív párbeszédet szeretnénk elősegíteni ? megvalósítható lesz, de az egész héten át kitartó élénk viták messze felülmúlták várakozásainkat. Akár a magyar társadalom és politikai elit biztonságfelfogásáról, akár az ukrán válság belső mozgatórugóiról vagy a világ hatalmi helyzetének változásáról volt szó, hallgatóink aktív szerepet vállaltak és nem csupán érdeklődésükről, hanem tudásukról is számot adtak. Az így kibontakozó eszmecseréből sokszor még mi is tanultunk ? és reméljük, ez a kötetlen hangvételű, szókimondó és nyílt párbeszéd e szélesebb szakmai közegben mind formálisan, mind informálisan fennmarad? ? összegezte Tálas Péter az elmúlt napok tapasztalatait.
Lamos Imre dandártábornok, az. MH 86. Szolnok Helikopterbázis parancsnoka, szolnoki helyőrségparancsnok záró gondolataiban a csapatmunka értékét és eredményét emelte ki, amit mind a szervezők, mind a résztvevők elmúlt napjai alátámasztottak. A Magyar Honvédség és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közös szervezésében megrendezett nyári egyetem előkészítésében és bonyolításában ismételten meghatározó szerepet vállaltak a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Protokoll, Rekreációs és Kulturális Igazgatóság Kulturális Alosztálya, a szolnoki Béketámogató Kiképzőközpont és az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársai, valamint a Biztonságpolitikai Szakkollégium hallgatói.
Ez történt a héten – 34. hét
Harcok Ukrajnában
A Donyecki Köztársaság (DPR) katonáinak augusztus 18-i nyilatkozatai szerint az ukrán fegyveres erők vegyi fegyvereket alkalmaznak a donyecki régióban. Az ukrán hadsereg augusztus 21-én elfogott egy orosz, hivatalos okmányokkal nem rendelkező katonai járművet. Az orosz védelmi minisztérium tagadta az orosz haditechnika elfogásáról szóló híreket. A kelet ukrajnai lázadók erői mindeközben felszámoltak egy szabotázs csoportot. Az önvédelmi alakulat tagjai a felkelők állítása szerint Donyeck város központjában rejtőzködtek. Az ukrán külügyminisztérium közlése szerint a lázadók megölték Litvánia kelet-ukrajnai tiszteletbeli konzulját is. Augusztus 22-én a Kelet-Ukrajna függetlenségéért harcolók az orosz humanitárius segélyszállítmány számára megfelelő utat biztosítottak, hogy az biztonságosan elérje célját. Az ukrán kormány álláspontja szerint a szállítmány engedély nélküli eljuttatásával Oroszország súlyosan megsértette a nemzetközi jogot. Augusztus 26-án Minszkben Ukrajna, az Európai Unió, Kazahsztán, Belarusz illetve Oroszország további tárgyalásokat folytatnak majd a helyzet rendezéséről. A minszki találkozó előtt az ukrán fél leszögezte, hogy a tűzszüneti tárgyalásokat Petro Poroshenko elnök béketervezetére kell alapozni.
Megakadhat India és Pakisztán közeledése
Az indai kormány hétfőn lemondta az augusztus 25-re tervezett tárgyalásokat Pakisztánnal. A döntés megakaszthatja a két állam közti közeledést. A lépést az váltotta ki, hogy Abdul Basit Pakisztán Delhibe delegált főképviselője az indiai figyelmeztetések ellenére találkozott a kasmíri szeparatisták vezetőjével. India és Pakisztán májusban kezdett magas szintű tárgyalásokat, miután Narendra Modi indiai miniszterelnök meglepő lépésként meghívta beiktatási ceremóniájára Nawaz Sharif pakisztáni miniszterelnököt. A vezetők közti májusi találkozót követően a külügyi apparátusok folyamatos munkájának eredményeként augusztus 25-re tűzték ki a külügyminiszteri szintű találkozót, melynek célja a két szomszédos állam közt a közeledés alapelveinek kidolgozása lett volna. A találkozón a miniszterek egyúttal előkészítették volna a miniszterelnökök ENSZ Közgyűlés idejére szervezett New York-i találkozóját is.
Brit állampolgár fejezte le az amerikai újságírót
Az ENSZ augusztus 20-i tájékoztatása szerint Irak északi területein június óta 600.000, a konfliktus kiéleződése óta pedig 1,5 millió embernek kellett elhagynia otthonát. Ezzel a polgárháború az eddigi leggyorsabban súlyosbodó humanitárius katasztrófává nőtte ki magát. Az iraki belső viszonyok továbbra is kaotikusak. Az Iszlám Állam (korábban ISIS) nevű szélsőséges szervezet augusztus 19-én töltött fel a LiveLeak nevű internetes portálra egy videót, melyben a szervezet egyik tagja lefejezi az amerikai állampolgárságú újságírót, James Wright Foley-t. A videó felvétel nagy visszhangot keltett világszerte. James Foley-t 2012 novemberében ejtette túszul az ISIS elődszervezete Szíria északi részén. Az újságírót kivégző személyről a videó szakértői elemzése során kiderült, hogy londoni akcentussal beszél, valószínűleg brit állampolgár.
Európa
Angela Merkel német kancellár augusztus 18-án Rigában elhangzott beszédében biztosította a balti államokat valamint Lengyelországot, hogy szükség esetén a NATO képes és hajlandó teljesíteni az 5. cikkely szerinti kollektív védelmi feladatait, de a feszültség fokozódásától tartva ellenzi állandó NATO támaszpontok létrehozását az említett térségben.
Anders Fogh Rasmussen NATO főtitkár augusztus 15-én koppenhágai beszédében elmondta, hogy a NATO szeptemberi walesi csúcstalálkozójának egyik fő napirendi pontja a fenyegetések teljes spektrumának kezelésére vonatkozó készültség lesz, amely érdekében a Szövetség várhatóan elfogad egy Készültségi Akciótervet is.
Az EU-nak ragaszkodnia kell a megcélzott szankciókhoz annak ellenére, hogy Moszkva olyan szankciókkal válaszol rájuk, ami károsítja Európa gazdaságát ? nyilatkozta a cseh külügyminiszter. Az EU egységét megkérdőjelezi, hogy Robert Fico után Orbán Viktor is az európai gazdasági növekedés várható lassulása miatt kritizálta a szankciókat. Emellett már a cseh pénzügyminiszter is hasonló véleményen volt, aki szerint a szankciók nem hoznak eredményt miközben a konfliktus tovább eszkalálódik.
Az orosz agrárminiszter szerint az EU-ból érkező élelmiszerek behozatalát sújtó tilalom több százmilliárd támogatások formájában elköltött rubelbe fog kerülni Oroszország számára. A másik oldalon Európai Bizottság mindezidáig 155 millió eurót különített el, hogy segítse az EU mezőgazdasági termelőit. Roger Waite biztottsági szóvivő jóval 5 milliárd euró alá várja az orosz embargó gazdasági költségeit, de a Benelux székhelyű ING becslései szerint akár 6,7 milliárd eurós veszteséggel is számolni kell.
A 2009 óta a török külügyminiszteri pozíciót betöltő Ahmet Davutoglut jelöltékminiszterelnöknek, miután Recep Tayyip Erdogan augusztus 10-én közvetlen választások útján elnöki pozícióba került.
Az olasz parlament elfogadta azon tervezetet, hogy katonai segítséget küld az iraki kurdok számára, akik az Iszlám Állam (IS) nevű terrorszervezet ellen küzdenek. Mateo Renzi olasz miniszterelnök Bagdadba látogatott, hogy iraki és kurd vezetőkkel tárgyalásokat folytasson.
Ázsia
Japán és India a védelmi és külügyminisztereket felölelő ?kettő plusz kettő? típusú magas szintű állandó párbeszéd megindítása mellett döntött. Az egyezséget egy sor másik megállapodással együtt hozták tető alá, melyek többek között a tengeri útvonalakkal kapcsolatos együttműködésről, közös tengeri hadgyakorlatról, és japán haditechnikai exportról szólnak.
Több mint 700 tálib fegyveres indított támadást az afgán biztonsági erők ellen a fővároshoz közel eső Logar tartományban.
Hongkongban a hónapok óta tartó demokrácia-párti tüntetésekre válaszul több ezren vonultak az utcákra kifejezve támogatásukat a kínai kormány politikája felé.
Egy Shenyang J-11B típusú kínai vadászrepülőgép elfogta az amerikai haditengerészet egyik P-8 Poseidon típusú tengeri járőrrepülőgépét és demonstratív manővereket hajtott végre körülötte a Dél-kínai-tenger feletti nemzetközi légtérben. A Pentagon diplomáciai csatornákontiltakozott az incidens miatt, amely tiltakozást Kína határozottan elutasított.
Afrika és a Közel-Kelet
Összeomlott az Izrael és a Hamász közötti átmeneti tűzszünet, miután augusztus 19-én az esti órákban az izraeli légierő légicsapásokkal válaszolt az Izrael déli és középső részei ellen intézett rakétatámadásokra. Benjámin Netánjahu izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy előbb megsemmisítő vereséget akar mérni a Hamászra, csak ezt követően kerülhet sor a hosszú távú gázai rendezésre. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán mindkét felet felszólította, hogy térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz, és minél előbb kössenek tartóstűzszüneti megállapodást.
Továbbra is terjed az Ebola járvány Nyugat-Afrikában. A WHO augusztus 22-i tájékoztatásaszerint csak az elmúlt egy hétben 142 újabb eset diagnosztizáltak ? 77-en pedig belehalt a betegésbge. Megoldást az az amerikai vakcina jelenthet, amellyel sikeresen kezeltek egy beteget az Egyesült Államokban. Mindeközben a fertőzött országokkal szemben folyamatosan vezetik be a szankciókat, legutóbb Szenegál zárta le határait Guineaval szemben. Augusztus 19-én nagy riadalmat okozott, mikor 17 fertőzött ember megszökött a karanténból Libériában, azonban rövid időn belül sikerült megtalálni, majd visszaszállítani őket.
Amerika
A kolumbiai katonai hatóságok megkezdték a fegyverszüneti tárgyalások előkészítését a FARC milícia küldöttségével a kubai Havannában. Bár a tényleges fegyvernyugvás még távolinak tűnik, a frissen újraválasztott Juan Manuel Santos elnök bízik a tárgyalások sikerességében, és a FARC legális politikai erővé transzformálásában.
Helikopter szerencsétlenségben elhunyt Rudy Ortiz tábornok, a Guatemalai Hadsereg vezérkari főnöke. A balesetben négy másik magas rangú tiszt is életét vesztette. Az eset körülményei egyenlőre ismeretlenek, gyanakvásra ad azonban okot, hogy a tragédia a Mexikóval határos Huehuetenango tartományban történt, ahol a drogkartellek különösen aktívak.
Vasárnap reggel lázadás tört ki a brazíliai Cascavel városban található állami börtönben, amelyben legalább 700 rab volt érintett. A börtönlakók közül négy ember halt meg, ezek közül kettőt társaik végeztek ki, mivel így akarták elérni a hatóságoknál, hogy jobb életkörülményeket biztosítsanak számukra. A lázadás során két börtönőr is fogságba esett, eddig nem sikerült őket kiszabadítani. A dél-amerikai országban óriási gondot okoz a börtönök túlzsúfoltsága és a rabok életszínvonalának igen alacsony szintje.
15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
15 Év ? 15 Hang
Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
Sztáray Péter, Magyarország NATO-nagykövete
1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?
Számos eredményt elértünk az elmúlt 15 évben, amelyek közül érdemes kiemelni a Magyar Honvédség műveletekben szerzett óriási tapasztalatát, a doktrinális átalakulást és ezzel együtt a gondolkodásmód megváltozását. A katonai eredményeken túl van egy nagyon fontos politikai fejlemény is, amit a tagság teremtett meg: Magyarország egyenrangú tagországként, a többi taggal együttműködve, de nemzeti érdekeit szem előtt tartva vesz részt a Szövetség döntéseinek előkészítésében és elfogadásában. Tagságunk ez által megnöveli külpolitikai mozgásterünket, végső soron pedig a szuverenitásunkat is.
2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?
A tagság valóban nemcsak lehetőségeket hordoz, de kihívások elé is állítja a szövetségeseket. A mi esetünkben egy rendszerváltáson átesett ország elavult, nem demokratikus hagyományokra épülő, sok esetben kontraszelektált és alulfinanszírozott haderejét kellett úgy átalakítani, hogy az képes legyen illeszkedni a NATO többi tagországának haderejéhez, és ne csak a biztonság fogyasztója, hanem termelője is legyen. Egy ilyen átalakulás hosszabb időt vesz igénybe, középtávú terveket, oktatási programot és sok mást is igényel. Nem volt könnyű feladat, de mára a munka jelentős részét sikerült elvégezni.
Konkrétan a csatlakozás időszakában jelentős biztonságpolitikai változások zajlottak a tőlünk délre eső térségben, ami politikai szempontból adott fel nehéz leckét a magyar vezetésnek. A NATO koszovói beavatkozása egy teljesen új típusú művelet volt a maga idejében, ráadásul Magyarország földrajzi okokból a ?frontország? szerepébe került; újdonsült szövetségesként, egyben Szerbia szomszédjaként és a jelentős ottani magyar kisebbséget féltve nem volt könnyű úgy pozícionálni a magyar külpolitikát, hogy rövid és hosszú távú érdekeink se sérüljenek. A nehéz történelmi feladványt azonban összességében nagyon sikeresen kezelte Magyarország: helytálltunk a NATO-ban, a háború lezárult és Koszovó elnyerte függetlenségét, középtávon pedig a magyar-szerb kétoldalú kapcsolatok is soha nem látott fejlődésnek indultak.
3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a Szövetségben?
Katonáink, különösen a nemzetközi béketámogató műveletekben komoly megbecsülésre tettek szert, sok esetben speciális képességekkel járulva hozzá azok sikeréhez. Mind Koszovóban, mind Afganisztánban hosszabb távon is bizonyították és bizonyítják rátermettségüket és elkötelezettségüket az adott ügy iránt. Műveleti részvételünk szorosan összefügg politikai mozgásterünkkel és súlyunkkal is. A politikai döntéshozatalban ugyanis azok a tagországok képesek hatékonyan részt venni, amelyek mögött meggyőző teljesítmény is kimutatható. Magyarország esetében ennek lehetőségét a nemzetközi békeműveletek teremtették meg, amelyekben a kezdeti időket követően egyre több önálló, ezért jól látható és értékes feladatot tudtunk elvállalni. Jó példa erre a magyar vezetésű afganisztáni tartományi újjáépítési csoport vagy a különleges műveleti erők szerepvállalása.
4 – 5. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra? Ehhez kapcsolódva, mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?
Tartalmi szempontból a 4. és az 5. kérdés szorosan összefügg: a védelmi költségvetés szűkös volta meghatározza a haderő technikai felszereltségét, de a katonák életkörülményeit és így az általános morált is. Mivel a védelmi költségvetésünk ? számos, itt terjedelem híján ki nem fejthető ok következtében ? az elmúlt évtizedben jelentősen lecsökkent GDP-arányosan, fejlesztéseket és beszerzéseket kellett elhalasztanunk vagy törölnünk, s csak korlátozott mértékben és időtartamban tudtak katonáink gyakorlatozni. Ez meghatározó probléma volt tagságunk első tizenöt évében és középtávon negatív hatásokkal jár, amin érdemes elgondolkodnunk. A NATO által megvalósított kollektív védelem ugyanis a szolidaritás elvén nyugszik: egy mindenkiért, mindenki egyért. Ez viszont a gyakorlatban nem működik megfelelő mértékű áldozatvállalás nélkül, még ha ez sokszor nagyon nehéz is a többi költségvetési prioritás miatt.
6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?
Mivel az elmúlt két évtizedben több, jelentősen eltérő időszakban és a legkülönbözőbb beosztásokban foglalkoztam a NATO-val, nagyon nehéz kiragadni a legmeghatározóbb élmény. Ha mégis megpróbálom, akkor két eseményt említenék, ami mélyen bevésődött az emlékezetembe. Az első az a nap, amikor az Egyesült Államok az 1997-es madridi csúcs előtt bejelentette, hogy három közép-európai ország NATO-tagsági meghívását támogatja, köztük Magyarországét. Ez volt az a pillanat, amikor bizonyossá vált számomra, hogy sikerülni fog.
A másik, szinte magától értetődően, az a perc, amikor a csatlakozási ceremónia keretében a NATO központi épülete előtt felvonták a magyar nemzeti lobogót. Teljes tudatában voltam az esemény történelmi jelentőségének. Emellett az is az eszemben járt, hogy a szüleimnek, akiknek az aktív élete kényszerűen egy diktatúra árnyékában telt el, egyfajta történelmi elégtételt adott, hogy Magyarország a nyugati szövetségi rendszer részévé válhatott.
Sziget Fesztivál 2014
2014. augusztus 16-17-én a Biztonságpolitikai Szakkollégium ? sikeres pályázatot követően ? részt vehetett a Sziget Fesztiválon, a Civil Sziget egyik kiállítójaként. A látogatói rekordot döntő 22. Szigeten a BSZK sátrát is rengetegen meglátogatták, ahol különböző játékokban vehettek részt és szerezhettek nyereményeket. A játékok (szerencsekerék, Securopoly, tesztek) könnyen érthető formában közvetítették azokat az információkat, amiket a szakkollégisták szerettek volna közvetíteni az igen széles körből érkező fesztiválozóknak. A vidám hangulatú játékok mellett volt idő beszélgetésekre is, ahol az érdeklődők fel tudták tenni azokat a kérdéseket, amelyek leginkább foglalkoztatták őket (Magyarország afganisztáni és más nemzetközi szerepvállalása, Ukrajna helyzete, stb.). Ezen kívül a BSZK más civil szervezetek összefogásával (Védegylet, Transparency International, Fiatalok a Nukleáris Energetikáért, Új Akropolisz, Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület) közös játékot hozott létre Civil Sziget Kincsvadászat néven, ahol ajándékcsomagokat osztottak ki a résztvevőknek.
A Biztonságpolitikai Szakkollégium ezúton köszöni meg támogatóinak, az Antall József Tudásközpontnak, a Zrínyi Médiának, valamint a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanácsnak a felajánlásokat, valamint a két napot végigdolgozó önkénteseinek, Csuzda Norbertnek, Kolarovszki Zoltánnak, Szabó Albertnek, Szabó Márknak és Üveges Vandának az áldozatos munkát!
Kiemelt témák
