A Biztonságpolitikai Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a Szakkollégiumi Esték soron következő alkalmára, ahol a vegyi hadviselés kérdéseit fogjuk megvitatni.
Az est moderátora:
? Kovács Georgina, a BSZK tagja
Időpont: 2016. 05. 04. ? 18.00
Helyszín: 1083 Bp., Ludovika tér 2., NKE Ludovika Campus főépület , I-es előadó
A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni.
Április 15-én került sor a Biztonságpolitikai Szakkollégium (BSZK) és a Hatvani István Szakkollégium közös konferenciájának megtartására, melynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépület adott otthont. A rendezvény a két szervezet között kibontakozó együttműködés újabb állomása volt, ahol a tagok és az érdeklődők megismerkedhettek egymás kutatási témáival. A konferencia interdiszciplináris jellegét jól mutatja, hogy a biztonságpolitikai témákon túl vegyészeti és sporttörténeti témák is helyet kaptak a délelőtt során. A rendezvényt Dr. Németh József Lajos, a szakkollégium tiszteletbeli elnöke és Dr. Kaló József, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesületének elnöke nyitotta meg, mely során hangsúlyozták a két szervezet közötti kapcsolatok fontosságát, ami a decemberi és a mostani konferencián szakmai tartalommal töltődik meg. Ezt követően az első szekcióban a BSZK tagjainak előadásaira került sor:
Bartók András „Harminchat Fortély” című előadásában bemutatta a cselkultusz kínai és kelet-ázsiai stratégiai gondolkodás klasszikus műveiben történő megjelenését.
Pénzváltó Nikolett „Iraki Kurdisztán ? sokasodó válságjelek?” című előadásában bemutatta, hogy Észak-Irakban mekkora esély mutatkozik a stabilitás megteremtésére, az Egyesült Államok 2011-es kivonulását és az „Iszlám Állam” megjelenését követően.
Németh Ferenc „Szubjektív igazságszolgáltatás? ? Az ICTY ítélethozatalának kritikái” című előadásában bemutatta, hogy a Hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) ítéleteit miképp fogadja a szerb közvélemény, megvilágítva a problémakör történeti hátterét.
Agócs Endre „A NATO elrettentési és védelmi stratégiájának átalakulása” című előadásában kitért az Oroszország által jelentett fenyegetésre, illetve a NATO erre vonatkozó jelenlegi és jövőbeni lehetséges válaszaira.
Asqui Jorge Kristóf „Magyar jelen Latin-Amerikában” című előadásában számba vette, hogy Latin-Amerika országaiban milyen lehetőségek rejlenek napjainkban Magyarország számára, kitérve ezen országok történeti fejlődésére és a magyarok ebben játszott szerepére.
A szünetet követően a Hatvani István Szakkollégium tagjai következtek:
Metercsik József Dávid „Ingyen még a szád sem ér össze! ? A freemium taktika” című előadásában az ingyenességre épülő gazdasági modelleket, azon belül is a freemium gazdasági modellt, és annak típusait mutatta be a marketing, a közgazdaságtan és a számítógépes játékok keresztmetszetében.
Kiss Andrea „A francia felsőoktatás helyzete a második világháború után” című előadásában bemutatta, hogy milyen problémákon ment keresztül a francia felsőoktatás a század második felében és milyen megoldási lehetőségek nyíltak a problémák megoldására.
Szabó Éva „Néha nehéz nőnek lenni: A tradicionális feminitás Kate Atkinson Fénykép Ezüstkeretben című regényében” című előadásban Kate Atkinson brit szerző 1995-ben kiadott Fénykép Ezüstkeretben című regényén keresztül bemutatta az anya-lánya kapcsolatok mibenlétét Nancy Chodorow anyaság elméletének és Esther Rashkin ?transzgenerációs kísértés? fogalmának segítségével, valamint azt, hogy miként jelennek meg a tradicionális nőiséggel szorosan összefüggő háziasság és szexualitás problémakörei.
Forgács Viktória „Katalitikus C-H és O-H kötés aktiválás Ru(II)-foszfin komplexekkel” című előadásában bemutatta, hogy napjainkban az átmenetifém komplexek egyre nagyobb szerepet kapnak a preparatív kémiában, köszönhetően széleskörű katalitikus alkalmazhatóságuknak.
Szücs Gábor „Állambiztonság a magyar vívósportban” című előadásában bemutatta a hidegháború hatásait a magyarországi vívósportra és annak összetételére, kitérve a korszak sportpolitikájának állambiztonsági és pártpolitikai tényezőire.
A konferencia zárását követően az előadók és a szervezők egy ünnepi ebéden vettek részt, ahol tovább mélyítették a tagok közötti informális kapcsolatokat.
Ezúton is köszönjük Prof. Dr. Padányi József mk. dandártábornok Úrnak, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tudományos Rektorhelyettesének, hogy biztosította a rendezvény lebonyolításához szükséges anyagi támogatását, mely nélkül a konferencia nem jöhetett volna létre.
Március 31-én került sor a Szakkollégiumi Esték rendezvénysorozat második alkalmára, ahol Ozorai Fanni szakkollégiumi tag moderálásával a Nyugat-Balkán biztonsági kihívásait vitatták meg a résztvevők.
Ozorai Fanni előadásában tágabb történeti kontextusba helyezte a térség demográfiai eredetű kockázatait, különös tekintettel az albán kérdésre, mely a közelmúlt eseményeiben ? koszovói válság, kumanovói mészárlás ? is szerepet játszott. Az előadó kitért Bosznia-Hercegovina jelenlegi helyzetére, rámutatva az államalakulat felépítéséből fakadó működésképtelenségére.
Az előadást követően a hallgatóság kérdései konstruktív vitát indítottak, mely során szó esett a közelmúlt migrációs nyomásával összefüggésbe hozható biztonsági kihívásokról, valamint a térség jövőjének kilátásairól is.
Mind az örmény, mind az azeri fél a másikat vádolja az április 2-án kiújult hegyi-karabahi harcokért. A terület hovatartozása körül kialakult konfliktus immáron több, mint 20 éve rideg tűzszünetek és fegyveres összecsapások sorozata, amely kapcsán fontos kiemelni, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Oroszországból, Franciaországból és az Egyesült Államokból álló Minszk Csoportja által vezetett tárgyalások azóta sem hoztak megoldást. Az idén áprilisban kiújult ellenségeskedést megelőzően legutóbb 2014-ben zajlottak hasonló intenzitású harcok.
A mostani összecsapásoknak több tucat katona, továbbá számos civil is áldozatául esett. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a harcokhoz közeli településekről evakuálták a lakosságot, továbbá a hegyi-karabahi kormány szerint 1994 óta most először került sor nehézfegyverek bevetésére.
Jelentős fejleményként könyvelhető el, hogy Azerbajdzsán megszerzett két stratégiai jelentőségű magaslatot és egy települést. Az azerbajdzsáni védelmi minisztérium által kiadott nyilatkozat szerint mindez megakadályozza, hogy ezekről a területekről támadásokat indítsanak országuk ellen.
Vasárnap Azerbajdzsán egyoldalúan bejelentette, hogy a nemzetközi felhívásokra való tekintettel megszünteti a támadó műveleteket, de az elfoglalt területeket megtartja, amely ? ha sikerül azokat konszolidálnia ? 22 év óta az egyetlen komolyabb változás lesz a konfliktusban. Az ellenségeskedésnek ezzel azonban nem szakadt vége, Örményország április 4-én folytatta műveleteit. Ezzel Azerbajdzsán tulajdonképpen kilépett az agresszor szerepéből.
A nemzetközi közösség, köztük Vlagyimir Putyin orosz elnök egyhangúan elítélte a támadásokat és tűzszünetre szólított fel, amelyet április 5-én orosz közvetítéssel megkötöttek. Bár ez a végleges megoldáshoz nem vitt közelebb, mind az Európai Unió, mind a Minszk Csoport nyilatkozatban üdvözölte a döntést. Ezen túlmenően Azerbajdzsán és az örmények által támogatott szeparatisták április 8-án nemzetközi szervezetek közvetítésével megállapodtak, hogy egy 5 órás időtartam erejéig semmilyen erőszakot nem követnek el annak érdekében, hogy nyugodtan kutathassanak az elesett katonák holttestei után.
A kiújult konfliktusban Oroszország ismét megragadta a közvetítő szerepet, Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök örmény kollégájával való találkozója után kihangsúlyozta: Oroszország kész mediátorként fellépni a Minszk Csoporton belül és használni befolyását a megfelelő eljárásmódokkal összhangban.
A tárgyalások során egy EBESZ békefenntartó misszió felállítása is szóba került, mely kapcsán Oroszország EBESZ-hez akkreditált állandó képviselője, Alekszandr Lukasevics közölte: egyelőre fontosabb a tűzszünet betartására koncentrálni, békefenntartókat a szervezet csak egy politikai megoldás létrejötte után küldene.
A FÁK (Független Államok Közössége) biztonsági tanácsa szintén április 8-án Moszkvában ülésezett a konfliktus kapcsán. A külügyminiszterek remélik, hogy a résztvevő felek hamarosan visszatérnek a tárgyalóasztalhoz, végleges megoldást találva az évtizedek óta tartó vitára.
Ennek esélyeit azonban nagy valószínűséggel csökkenteni fogja a felek gyökeresen eltérő álláspontja, ami nem nagyon változott az évek során. Azerbajdzsán csak abba hajlandó beleegyezni, ha Hegyi-Karabah visszakerül a fennhatósága alá, míg Örményország a térség függetlenségének elfogadását szeretné kiharcolni. Április 9-én örmény tüntetők New Yorkban az azeri konzulátus előtt követelték a Hegyi-Karabahi Köztársaság elismerését és kérték a nemzetközi közösséget, hogy ne hagyják annyiban Azerbajdzsán ellenük irányuló agresszióját. Fontos megjegyezni, hogy a megkötött tűzszünetet az elmúlt napokban többször megsértették a szemben álló felek, így a tartós megoldás egyelőre várat magára.
Pierre Nkurunziza, Burundi elnöke 2015. április 25-én bejelentette, hogy harmadszorra is jelölteti magát az elnöki pozícióra. Az ellenzék mindezt alkotmányellenesnek minősítette, véleményük szerint ez a lépés szembement a 2003-as arushai megállapodással (eszerint egy elnök csak két periódust vállalhat), ami a tizenkét évig tartó polgárháborút zárta le. Nkurunziza arra hivatkozott, hogy első elnökségekor (2005-2010) nem a nép, hanem törvényhozó testület választotta meg.
A bejelentés után tiltakozások törtek ki országszerte, amelyekben többen meghaltak. A helyzet fokozatosan romlott – napjainkra nagyjából 250.000 főre tehető a menekültek száma -, a nemzetközi közösség attól tart, hogy a nyugtalanság etnikai konfliktusba torkollhat, ami destabilizálhatja a térség törékeny államait, Ruandát és Kongót. Az ENSZ emberi jogi képviselője a korábbi polgárháborúhoz hasonlította a helyzetet 2015 novemberében és felszólította a nemzetközi közösséget, hogy minden lehetséges eszközt vessen be a konfliktus megoldása érdekében.
Ruandához hasonlóan az országot átitatja a hutu és a tuszi népcsoportok közötti megosztottság, melynek következményeként az 1990-es években a tuszi katonai diktatúrából történő átmenet csak egy véres polgárháborún keresztül tudott végbemenni. A 2000-es évek elején egy, a két népcsoport megegyezése alapján létrejövő átmeneti egységkormány lépett hatalomra, de a fegyveres konfliktus ténylegesen csak az első demokratikus választások után 2006-ban ért véget. Ezen 2005-ben tartott voksoláson a polgárháború legjelentősebb hutu lázadó csoportjából alakuló Nemzeti Tanács a Védelemért és Demokráciáért – Erők a Demokrácia Védelméért (Conseil National Pour la Défense de la Démocratie?Forces pour la Défense de la Démocratie, CNDD-FDD) párt győzedelmeskedett, mely 2003-tól már az átmeneti kormány tevékenységében is részt vett. Néhány hónappal később a parlament két, immáron hutu dominanciájú háza elnöknek választotta a párt vezetőjét, Pierre Nkurunzizát. Az általa vezetett kormányban a forradalmi párton kívül számos kisebb csoport is jelen volt.
Az ország biztonsági helyzete azonban továbbra is ingatag maradt, folyamatosan érkeztek az emberi jogok megsértéséről szóló hírek, ugyanakkor a ciklus végére a kormányzatnak sikerült egységes nemzeti hadsereget kovácsolni és úgy tűnt, az etnikai törések is ellenőrzésük alatt vannak.
A mostani folyamatok tükrében a 2010-es választás már intő jel volt, hiszen az ellenzék bojkottálta a voksolást, továbbá a kormányzat folyamatos vegzálása elől a legfontosabb vezetőik külföldre menekülnek, így a társadalom és a sajtó maradtak a demokrácia utolsó mentsvárai. A folyamat beteljesüléseként a 2015-ös választások idejére Burundi lényegében egypárti állammá vált.
A CNDD-FDD-n belüli, illetve a kormányzat és a fegyveres erők közötti rendkívül nagy feszültséget látva Nkurunziza „politikai tisztogatásba” kezdett. 2014 végétől kezdve négy tábornokot elmozdított vezető tisztségéből, köztük a rendszer visszásságának részleteit egyedüliként ismerő katonai titkosszolgálat főnökét Adolphe Nshimirimana-t, illetve börtönbe zárták Bob Rugurikát, a független hírszolgáltatást megtestesítő Radio Publique Africaine direktorát. Azonban hiába próbált Nkurunziza egy lojális hadsereget kialakítani. A jelölés bejelentését követő folyamatos tüntetések és polgári elégedetlenség következtében a titkosszolgálat új vezetője, Godefroid Niyombare tábornok néhány katonatársával puccsot kísérelt meg 2015. május 13-án. A katonák úgy vélték, hogy Nkurunziza harmadik elnöksége újabb konfliktusba taszíthatja az országot, amelyet a hadseregnek kötelessége megelőzni. Az elnök ez időtájt egy regionális konferencia miatt éppen Tanzániában tartózkodott, ám hazatérése után gyorsan visszaállította hatalmát. Mindezen közjátékok ellenére júliusban Nkurunziza 69%-os győzelmet aratott. A választások után összecsapások a tüntetőkkel egyre erőszakosabbak, a mészárlások egyre gyakoribbak lettek.
A nyugtalanság kezdete óta a nemzetközi közösség részéről számos megoldási javaslat született, bár eddig egyik sem hozott hosszútávú eredményt, vagy nem is került megvalósításra.
Az African Argumentsben megírt elemzésében Benjamin Chemouni felvetette a regionális közvetítő lehetőségét, de erre a szerepre igencsak kevés a jelentkező. A szerző szerint lehetséges jelöltként szóba jöhet Tanzánia elnöke, John Magufuli, aki reformtervei miatt népszerű a régióban, valamint érdeke is a konfliktus megoldása, hiszen több, mint 100.000 burundi menekültet regisztráltak országában. Chemouni Ugandát nevezte meg másik lehetséges jelöltként, de az Uganda által támogatott 2016. januári béketárgyalásokon a Nkurunziza kormányzat nem jelent meg, mondván, hogy olyanokkal kellett volna tárgyalniuk, akik az ellenzéki pártokban az erőszakot támogatják. A célzott szankciók bár nyomás alá helyezhetik a kormányt, eleddig nem bizonyultak elég hatékonynak. Chemouni szerint Kenyának és Dél-Afrikának kellene ezen a területen vezető szerepet vállalnia, ugyanis a burundi vezetők vagyona főleg e két ország pénzintézeteiben van elhelyezve.
Ami a nemzetközi szervezetek illeti, mind ez idáig nem lépetek fel túl hatékonyan az ügyben. Az Afrikai Unió 2015 végén egy 5000 fős békefenntartó misszió telepítéséről határozott, azonban a heves helyi kormányzati ellenállás következtében végül visszavonták terveiket. A burundi vezetőség a kezdetektől ellenezte a döntést, Nkurunziza kijelentette, „a fegyveres erők minden olyan alakulatot megtámadnak, amelyek nem tisztelik az ország határait”.
Hervé Ladsous, az ENSZ Békefenntartó Műveletek Főosztályának vezetőjének 2016 elején kiszivárogtatott feljegyzése szerint a szervezet rendkívül nehezen lenne képes gyorsan válaszolni, ha a későbbiekben a konfliktus etnikai vonalon folytatódna, vagy továbbterjedne Ruandára és Kongóra. Amennyiben mindez bekövetkezne az egyik lehetőséget a Kongói Demokratikus Köztársaságban tevékenykedő MONUSCO békefenntartó művelet 4000 főnyi gyorsreagálású ereje jelenthetné, ám ezen csapatok telepítése veszélyeztetné az eredeti művelet sikerét. Valós megoldás a problémára egy önálló művelet lenne, amelynek felállítása és telepítése viszont legalább hat hónapot venne igénybe, ami egy magas intenzitású polgárháború estén túlságosan hosszú időt jelentene. Az ENSZ, érzékelve cselekvőképességének korlátait egy kirobbanó fegyveres küzdelem esetén, inkább a preventív diplomácia eszközéhez folyamodott. 2016. februárjában az ENSZ Biztonsági Tanácsának mind a tizenöt tagjának képviselője Burundiba utazott abban a reményben, hogy diplomáciai lépésekkel képesek lesznek pozitív hatást gyakorolni a helyzetre. A Biztonsági Tanács azt kérte a kormánytól, hogy akadályozza meg a konfliktus további eszkalálódását, kezdjen tárgyalásokat az ellenzékkel, valamint engedje be az Afrikai Unió békefenntartó csapatait. Nkurunziza, kihasználva, hogy a nemzetközi közösség figyelme és erőforrásai inkább a Közel-Keletre összpontosul, mindeddig érdemben nem reagált a felhívásra.
A konfliktus legújabb szereplője az Európai Unió, amely március 14-én bejelentette, hogy felfüggeszti a burundi adminisztrációnak folyósított segélyeket, amíg a kormány konkrét intézkedéseket nem tesz a helyzet megoldása érdekében. A kormány válaszában figyelmeztette az Uniót, hogy ez a döntés gazdasági nehézségekhez vezethet, mely további erőszakot gerjeszthet, továbbá kifejezte csalódottságát a tekintetben, hogy az EU nem veszi figyelembe az eddigi jelentős erőfeszítéseket, mint a bizonyos személyekre vonatkozó letartóztatási parancsok eltörlése, vagy a több ezer, foglyoknak biztosított amnesztia. Ugyanakkor Burundi külügyminisztere, Alain Nyamitwe megjegyezte, hogy a döntés nem feltétlenül negatív, hisz minden fejlődő ország számára felhívásként szolgálhat, hogy önállóságra törekedjenek ahelyett, hogy a nemzetközi segélyektől függnének.
A radikálisabb hangok szerint a korlátozott szankciók és az eddigi cselekedetek nem elégségesek. A már korábban említett Rugurika, akit egy hónapon belül kiengedtek a börtönből, azt az álláspontot képviseli, hogy a nemzetközi közösség megbukott, a politikai párbeszéd nem lehetséges. Szerinte Nkurunziza maga a konfliktus oka és, azért, hogy megoldódjon a helyzet az országban, el kell mozdítani pozíciójából azonnali hatállyal.
A helyzet a közép-afrikai államban folyamatosan romlik, a híradások egyre gyakoribb tömeges nemi erőszakokról, illetve kivégzésekről számolnak be. A kormányzat hozzáállását, valamint a nemzetközi közösség cselekvőképtelenségét látva, egy hosszabb időre elhúzódó konfliktussal nézünk szemben Burundiban. Azt azonban csak remélni lehet, hogy a helyzet nem súlyosbodik polgárháborúvá.
(Szerkesztette: Szabó Márk)
2016. április 7-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem „alkotmányos felkelés” címmel tudományos konferenciát rendez a Rákóczi-szabadságharcról a Ludovika Főépület, Zrínyi termében, melyre minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak.
További információk az alábbi linken találhatóak.
2015. december 23-án súlyos kibertámadás érte Ukrajna energiaszektorát, melynek következtében csaknem 225 ezren maradtak áram nélkül. Egy ilyesfajta támadás össze sem mérhető a személyes és bakkártya adatok, valamint a vállalati információk megszerzésére irányló hackertámadásokkal, sokkal inkább felvázolják előttünk a jövő hadviselését.
Előzmények
A Nyugat-Ukrajnában, azon belül is Ivano-Frankivszk tartományban található Prykarpattya Oblenergo energiaszolgáltató céget ért támadás mögött az ukrán kormány vádja szerint orosz hackerek állnak. Az eset kapcsán az Egyesült Államok is állást foglalt: míg a CIA tartózkodott a véleményformálástól, egy kiberbiztonsági hírszerzéssel foglalkozó cég, az iSight Partners egy konkrét hackercsoportot, a Sandworm-ot nevezi meg a lehetséges elkövetők között. A térségben azonban számos oroszbarát hackercsoport működik, mint például a Cyberberkut, ami már intézett támadást német és NATO weboldalak ellen is, így nem feltétlenül lehet állást foglalni a Sandworm támadása mellett. Ebből fakadóan nem lehet, és nem is feltétlenül célravezető az orosz kormány felelősségre vonásával foglalkozni, sokkal inkább a támadók eszközeivel: hiszen egy ilyen nagymértékű kibertámadás – az ukrán- és nyugatellenes hacktivista csoportok által – veszélyt jelenthet számos ország kritikus infrastruktúrájára.
Tom Kellerman, a Strategic Cyber Ventures vezérigazgatója is beszélt a támadásról a Washingtonban megrendezett Suits and Spook konferencián:
[pull_quote_center]?Keletre különösen jellemző a személyi kultusz kiépítésének folyamata. Ez az oroszul beszélő feketesapkás hackerekre is igaz, akik a poszt-szovjet országokban személyi kultuszt építettek ki maguk körül. Ennek a jelenségnek számos oka lehet, de az biztos, hogy büntetlenül hagyjuk nekik, hogy lassan 17 éve támadják az USA pénzügyi szektorát, amiért otthon tisztelik őket. Az új trendek alapján pedig már nem csak az USA-t érinti a kibertámadások kockázata, hiszen ilyen támadásra volt már példa Észtországban, Dél-Oszétiában és most Ukrajnában is.?[/pull_quote_center]
Kellerman továbbá beszámolt arról, hogy orosz hacktivista csoportok további 14 darab úgynevezett nulladik napi támadást (Zero Day Exploit) hajtottak végre olyan biztonsági rések ellen, melyekről az érintettek még csak nem is tudtak. Az ilyen rések talán a leghatékonyabb és legértékesebb támadási felületei a hackereknek, azonban ha egyszer kijátsszák ezeket a kiskapukat, onnantól a szoftverfejlesztők ki tudják adni a megfelelő biztonsági javításokat. A tény, hogy ezeket a biztonsági réseket többnyire oroszbarát hackercsoportok használják ki, alátámasztja a feltételezést, miszerint a későbbiekben növekvő intenzitással éri támadás a nyugati szervereket is.
[pull_quote_center]?Régebben a leghatékonyabb kiberbűnözők minden idejüket annak szentelték, hogy az USA pénzügyi szektorát támadják, de napjainkban az SSH használatával ez alig vesz el tőlük öt óránál többet?[/pull_quote_center] ? tette hozzá Kellerman.
A politika viszonyrendszerében
Bár az amerikai sajtóból úgy tűnhet, hogy az áramszolgáltatás ellen intézett támadásnak nincs politikai vetülete, logikai úton mégis párhuzamot lehet vonni. Hiszen ha az orosz kormány képes kezelni az áramkimaradásokat a Krím-félszigeten, azzal a saját malmára hajtja a vizet, az ukrán kormányt pedig lejáratja.
Ez az egy hónappal korábbi Krími-félszigeti áramkimaradásra is igaz. Akkor Vlagyimir Putyin orosz elnök ígéretet tett a Krím energiaellátásának helyreállítására, nem sokkal később pedig az orosz sajtó arról számolt be, hogy a kormány szerződést kötött a német Siemens vállalattal gázturbinás meghajtású áramfejlesztők beszerzéséről, melyek Szevasztopol és Szimferopol városaiban kerülnének telepítésre. A hír cáfolatát követően a Siemens az Ukrajnát érintő áramkimaradás fő célpontjává vált.
A támadás eszközei
A DHS és az ESET állításai szerint egy BlackEnergy fantázianévre hallgató trójai vírus okozhatta az áramkimaradást, amit fertőzött e-mailek Microsoft Office csatolmányaival juttattak célba. A vírussal először José Nazairo foglalkozott 2007-ben, aki egy internet-alapú adathalászatra alkalmas programnak definiálta a BlackEnergy-t. 2014-ig valóban információszerzésre használták a programot, mostanában fedezték fel csupán, hogy a vírus képes megfertőzni az ipari vezérlőrendszert is.
[quote_box_center]?Úgy gondoljuk, hogy ez az igen kifinomult vírus volt az, amely megcélozta az ipari létesítményt annak ellenére, hogy egy teljesen hétköznapi vírusról beszélhetünk? ? nyilatkozta a Tripwire egyik munkatársa, David Meltzer. ?A BlackEnergy még mindig jelen lehet, bár önmagában nem lenne képes tönkretenni egy ipari létesítményt, de ha a felhasználó átírja a programot, és különleges módon képes azt továbbítani, akár a Siemens erőmű vezérlőpultját is képes megtámadni. A BlackEnergy önmagában nem bonyolult, de nagyon gyorsan azzá tehető a különböző pluginekkel.?[/quote_box_center]
Tom Fanning, a Southern Company és az ESCC vezetője azonban úgy gondolja, a BlackEnergy önmagában még nem okozhatta az áramkimaradást.
?Ahogy 2014-ben megkaptuk a hírt a BlackEnergy-ről, azonnal hozzákezdtünk a védelem kiépítéséhez, hogy egy esetleges támadás esetén a vállalatunk készen álljon rá? ? foglalta össze a közelmúltban megrendezésre került New America konferencián.
Az USA-t érő kibertámadások azonban általában sokkal kifinomultabbak, mint a mostani, Ukrajnát érintő támadás. Fanning ezzel a 2015 márciusában történt esetre utalt, mikor is a támadók először fizikailag hatástalanították a felügyeleti ellenőrző, avagy SCADA rendszert, és csak ezen lépések után kezdték meg a károkozást az energiaszolgáltató állomáson.
?Az a tény, hogy valaki képes volt kárt okozni a vezérlő- és a SCADA rendszerben, hatalmas jelentőséggel bír? ? nyilatkozta az eset kapcsán Mark Weatherford, a Chertoff Coport vezetője egy energetikai kutatócégnek, az SNL-nek.
?Amennyiben mégis szabotálnák a SCADA, vagy egyéb rendszerek működését, még mindig ott van a lehetőség, hogy manuálisan kezeljük a rendszert? ? tette hozzá Fanning.
Egy lehetséges forgatókönyv
Egy, az ukrajnaihoz hasonló kibertámadás okozhat további problémákat is. Az alábbiakban megnézzük, hogyan.
?Mindhárom vállalat jelezte, hogy az elkövetők a kibertámadás során egy úgynevezett KillDisk programot is használtak, ami a kijelölt fájlokon és dokumentumokon túl akár a szoftver patríciós szektorát is képes kitörölni? ? nyilatkozta a DHS.
Összehasonlítva a jelenlegi támadás során használt BlackEnergy és a KillDisk programokat, az utóbbi sokkal vészjóslóbb következményekkel is járhat.
?A BlackEnergy egy moduláris felépítésű program, amit fel lehet fejleszteni olyan pluginekkel, amely képes arra, hogy működésképtelenné tegye a megfertőzött rendszereket. De vajon miért tesz bárki is ilyet? Az egyik cél annak megakadályozása lehet, hogy visszakövessék a támadás forrását, de a fő szándék arra irányul, hogy megrongálják a kijelölt rendszert? ? mondta Meltzer.
Az önmegsemmisítő csapdák alkalmazása a legfőbb különbség az országok többsége által folytatott hírszerzési tevékenységekhez képest, ami nemzetközi szankciókat vagy az USA Kiber Parancsnokságának beavatkozását vonhatja maga után.
Amennyiben a jogalkotás úgy dönt, hogy a KillDisk program ilyesfajta felhasználása háborús cselekménynek minősül, az jócskán megváltoztatja a jelenlegi pozíciókat. Michael Rogers Admirális, a Kiber Parancsnokság vezetője még a tavalyi évben fejtette ki nézeteit arról, hogy a számítógépes fegyverek használata arányosan fog változni az elkövetkezendő konfliktusok szabályaival.
A 2014-es ukrán válság az érdeklődés középpontjába állította a hibrid hadviselés problematikáját, mely a médiában és a szakirodalomban már régóta heves viták tárgyát képezi. A téma aktualitását mutatja, hogy a tagállamok már a NATO 2014-es walesi csúcstalálkozóján is nagy figyelmet fordítottak az Oroszország által folytatott hibrid hadviselés kérdésére, mely várhatóan a júliusi varsói csúcstalálkozón is kiemelt napirendi pontként fog szerepelni. Elemzésemben röviden bemutatom, hogy a hibrid hadviselés jelentette fenyegetésre milyen válaszokat adott a NATO az ukrán válság kirobbanása óta eltelt időben.
A hibrid hadviselés megjelenése és a NATO arra adott válaszai
A hibrid hadviselés fogalmát elsőként William J. Nemeth használta 2002-es tanulmányában, a csecsen felkelők új típusú ? reguláris és irreguláris módszereket ötvöző ? hadviselési formájának leírására. Ezt követően Frank G. Hoffmann a 2006-os libanoni háborút vizsgálva továbbfejlesztette az elméletet, megalkotva annak általános definícióját. Ebben kifejti, hogy a hibrid háborúkban a reguláris és irreguláris hadviselési formák egy hadszíntéren történő kombinált alkalmazására kerül sor, amit a különböző bűnözői tevékenységek, terrorista akciók és a kibertérben folytatott műveletek egészítenek ki. Az ukrán válság kapcsán több szerző, köztük Rácz András is egy új típusú hibrid háború megjelenéséről ír, kiemelve azt, hogy Oroszország burkolt háborút folytat Ukrajnával szemben, melyben integráltan kerülnek alkalmazásra a különböző aszimmetrikus és indirekt eszközök a célország társadalmi rendjének és politikai rendszerének destabilizálása érdekében. A Szövetséges Transzformációs Parancsnokság (ACT ? Allied Command Transformation) 2010-ben kiadott dokumentumában ajánlásokat fogalmazott meg a NATO számára, hogy milyen változtatásokra van szükség a hibrid hadviselés jelentette fenyegetések leküzdésére. Ezt követően a NATO-n belül hozzákezdtek egy koncepcionális keretrendszer kidolgozásához, több gyakorlatot szervezve a hibrid fenyegetések ellen történő fellépés érdekében. Ezek során arra a felismerésre jutottak, hogy ki kell dolgozni egy olyan átfogó stratégiát, melyben a NATO erők mellett a különböző kormányzati szervek, nemzetközi és egyéb civil szervezetek együttesen kerülnek alkalmazásra. Mindezek dacára a tagállamoknak ekkor még nem volt kellő forrása és politikai akarata a hibrid hadviseléssel szembeni tényleges képességek kialakítására, ezért a NATO 2012-ben úgy döntött, hogy felfüggeszti a megkezdett programot. Fontos megemlíteni, hogy habár a szervezet szövetségi szinten feladta erőfeszítéseit, a tagállamokat és az azokban működő NATO kiválósági központokat arra bátorította, hogy folytassák a megkezdett kutatásokat. Végül 2014-ben az ukrán válság új megvilágításba helyezte a kérdést, melynek következtében a NATO újult erővel fogott hozzá a hibrid fenyegetések elleni hatékony és gyors reagálás feltételeinek kialakításához. A kitűzött célok megvalósítása érdekében a NATO szoros együttműködést alakított ki az Európai Unióval és egyéb nemzetközi szervezetekkel, valamint az Oroszországhoz közel fekvő kelet- és észak-európai országokkal. Folyamatban van továbbá egy új NATO stratégia kidolgozása a hibrid hadviselés jelentette kihívások kezelésére, mely tartalmazza a szövetség döntéshozatali rendszerének hatékonyabbá tételét, a hibrid hadviselés áldozatául eső tagállamok és partnerországok politikai és védelmi képességeinek támogatását, a gyorsreagálású erők telepítését, valamint a hiteles elrettentés megteremtését.
Lépések a kollektív védelem erősítése és a készenlét fokozása érdekében
A 2014-es walesi csúcson több intézkedés született az Oroszország által folytatott új típusú hibrid hadviselés elleni fellépés érdekében. Ezek közül kiemelhető, hogy a szövetség állam- és kormányfői a megváltozott biztonsági környezetre válaszul elfogadták a készenléti akciótervet (Readiness Action Plan ? RAP), melynek keretében megerősítették a szövetség kollektív védelmi képességeit. Ez utóbbi kapcsán fontos megjegyezni, hogy a walesi csúcson a kollektív védelem hatálya alá eső cselekmények közé sorolták a kibertámadásokat. A RAP egyik legfontosabb eleme a hírszerző, megfigyelő és felderítő (Intelligence, Surveillance and Reconnaissance ? ISR) képességek erősítése, melynek részeként javították a hírszerző szervezetek közötti együttműködést, növelték a szövetség AWACS (Airborne Warning and Control System ? Légi Előrejelző és Ellenőrző Rendszer) típusú légtérellenőrző repülőgépeinek Kelet-Európában folytatott járőrtevékenységét, valamint a NATO baltikumi légtérrendészeti (Baltic Air Policing ? BAP) missziójában résztvevő repülőgépek számát. A készenlét fokozása és a gyors reagálási képesség megteremtése érdekében a RAP rendelkezik egy 5 ezer fős Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erő (Very High Readiness Joint Task Force ? VJTF) felállításáról, mely a NATO Reagáló Erő (NATO Response Force- NRF) részeként jött létre. Fontos megjegyezni, hogy a VJTF a tervek szerint 2016-ban éri el a kezdeti műveleti készenlétet, míg az NRF létszámát a védelmi miniszterek 2015-ös döntése értelmében 40 ezer főre növelik. Ezen lépéseket egészítik ki a kelet-közép európai országok területén rendszeres jelleggel megrendezett többnemzeti hadgyakorlatok, melyek tovább erősítik a NATO-tagállamok közötti együttműködést. Az oroszok által jelentett fenyegetésre válaszul ? és a hatékony elrettentés érdekében ? az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy a NATO erősíteni fogja jelenlétét a baltikumi és a kelet-európai régióban. Döntés született a szövetség katonai infrastruktúrájának fejlesztéséről, új támaszpontokat és integrációs parancsnokságokat hozva létre, továbbá növelik az Oroszországgal szomszédos területeken lévő technikai eszközök mennyiségét és az ott állomásozó erők létszámát ? rotációs alapon. Ezen intézkedéseket alátámasztja az is, hogy a közelmúltban a RAND kutatóintézet és az Atlanti Tanács is olyan jelentést adott ki, melyben felhívták a figyelmet arra, hogy a fennálló sebezhetőségek és gyengeségek miatt a szövetség komoly nehézséggel nézne szembe egy, a balti országok területén kirobbanó NATO-orosz konfliktus esetén. Az ukrán példából jól látható, hogy az Oroszország által folytatott hibrid hadviselés egyik lényeges előfeltétele az országban jelenlévő orosz etnikum, akik adott esetben felhasználhatók az adott állam szuverenitása elleni támadáshoz. Ennek értelmében a balti államok egy újabb hibrid háború ideális terepéül szolgálhatnak, ezért fontos ezen országok védelmi képességeinek erősítése, valamint a hatékony elrettentés megteremtése. Egyes szakértők szerint ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy Oroszország a balti államok ellen intézett támadás révén kísérelne meg újabb kihívást intézni a NATO ellen, próbára téve a szövetség kollektív védelmi mechanizmusát. A hibrid hadviselés elleni fellépés jegyében készülő új NATO stratégia, valamint a közelgő varsói csúcs várhatóan tovább fogja erősíteni a szövetség ellenálló képességét. Jelenleg azonban számos feladatot kell még megoldani annak érdekében, hogy hatékonyabbá váljon a szövetség döntéshozatali rendszere, javuljon a NATO-erők készenléte, felderítési és reagálási képessége, melyek hiteles elrettentést biztosítanak az Oroszország által folytatott hibrid hadviseléssel szemben.
Ukrajna újabb öt darab T-84 Oplot-M harckocsit szállított le a Thaiföldi Királyi Hadsereg számára.
Korábban felmerült a hír, miszerint Ukrajna a háborús helyzet okozta nehézségek következtében nem lesz képes a szerződésben foglalt határidőre leszállítani a harckocsikat. Ezért Bangkok vizsgálni kezdte az orosz T-90, illetve a kínai Vt-4 (MBT-3000) típusú harckocsik beszerzésének lehetőségét az ukrán Oplotok helyett.
Kijev azonban a nehézségek ellenére képes volt tartani az ütemtervet, ezen túlmenően a thaiföldi hadsereg képviselői is megfelelőnek találták a harckocsikat az elmúlt napokban, így a 2016-ra előirányzott szállítmány a közeljövőben meg is érkezik a délkelet-ázsiai országba.
Ukrajna és Thaiföld 2011 szeptemberében kötötte meg a 49 db T-84 Oplot-M típusú közepes harckocsiról szóló 240 millió dollár értékű szerződést. Az első öt Oplot-ot 2014. február 4-én vehette át a Thai Királyi Hadsereg, majd az ezt követő öt harckocsi 2015. május 31-én érkezett meg.
Az ukrán gyártású, modernizált T-84-es többek között fejlettebb páncélzattal, új elektronikai védelmi rendszerrel és PNK-6 panoráma figyelőoptika rendszerrel rendelkezik.
A Biztonságpolitikai Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a Szakkollégiumi Esték soron következő alkalmára, ahol a Nyugat-Balkán biztonsági kihívásait fogjuk megvitatni.
Az est moderátora:
– Ozorai Fanni, a BSZK tagja
Időpont: 2016. 03 31. – 18.00
Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Orczy úti Kollégium F-14-es terem
A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni:
2004 - 2026 © biztonsagpolitika.hu - Minden jog fenntartva! 
