Az interjút készítette: Bukó Barbara, Csurgai Zita

A Biztonságpolitikai Szakkollégium 2016. március 10-én egy egész napos tudományos konferenciát tartott az Afrikát érintő kihívásokról. A rendezvény kapcsán előadóinkat kérdeztük röviden személyes élményeikről, véleményeikről.

Siposné Prof. Dr. Kecskeméthy Klára ezredes, természeti kihívások

Milyen előrejelzések vannak a klímaváltozással kapcsolatban? Milyen mértékben fogja érinteni az afrikai kontinenst, illetve milyen megelőző, a folyamat lassítására irányuló lépéseket tesznek?
Van egyfajta folyamat, ami időről időre folyamatosan gondot okoz. Megfigyelhető, hogy szárazság volt Afrikában, utána eltelt egy évtized, akkor volt egy nedvesebb időszak, mindenki azt mondta, hogy a szavanna hódítja vissza a Száhel-övezettől a területet, utána megint jött egy szárazság. Ezek a szárazságok törvényszerűen vissza-visszatérnek, ami megbontja a terület ökológiai egyensúlyát. A sivatag gyakorlatilag folyamatosan terjeszkedik és hódít. Lehetne ebben nyilvánvaló változás, hiszen a világ vízkészletének 25%-a Afrikában található. Csak ez egy gazdasági vízhiány, ami azt jelenti, hogy nincs szándék a nyugatiaknál, a volt gyarmatosítóknál vagy nemzetközi szervezeteknél ennek kiaknázására, az ott élőknek pedig nincs pénzük rá. Egyedül az ENSZ-nek vannak ilyen törekvései; a Millenniumi Fejlesztési Célok között tíz évig majdnem minden évben jelen volt, hogy béke legyen, ne legyen szegénység és éhínség, illetve iható vizet biztosítsanak mindenhol.

Dr. Biedermann Zsuzsánna, gazdasági kihívások

2007 őszén 2030-ig szóló ambiciózus fejlesztési tervet jelentettek be Kenyában Vision 2030 néven. Ez többek között a turizmus, mezőgazdaság, feldolgozóipar, kereskedelem, IT fejlesztésére, a külföldi működő tőke bevonzására, az egészségügy és az oktatás támogatására irányul. Célja, hogy 2030-ra az ország gazdasági középhatalommá váljon. Mit gondol, van-e realitása annak, hogy az ország eléri az ebben meghatározott célokat?
Majdnem minden afrikai országnak vannak ehhez hasonló célkitűzései, de a gyakorlatban nehéz eljutni a megvalósításig. Ha jól tudom, Kenyában mostanság nem túl fényes a helyzet, a turizmus bevételei meredeken csökkennek. Sokszor hangzatos célokat fogalmaznak meg, akár gazdasági szakértőket is behívnak, de ez gyakran elcsúszik a vezetők hiányzó szakértelmén, vagy, hogy a saját érdekeiket követik.

Dr. Jakkel Anna, egészségügyi kihívások

Mi motiválta Önt, hogy a Magyar Afrika Társaság önkéntes orvosi missziójának tagja legyen? Hogyan kell elképzelni egy ilyen missziót?
A gyermekeim felnőttek, kirepültek, így egy bizonyos életkor felett az ember számot vet az életével, mi az, ami megvalósult és mi az, ami nem. A Nők Lapjában olvastam a Magyar Afrika Társaságról, éppen akkor tértek haza egy misszióról, így utána jártam, beregisztráltam, jeleztem, hogy szeretnék kimenni, és pár hónap múlva már ott is voltam Kongóban. Az útra való felkészülésben a legfontosabb a védőoltás (sárgaláz ellen mindenképp), enélkül nem szabad oda utazni; a mi csapatunk mindig beoltatja magát és sohasem voltunk betegek. A missziók egy hónapig tartanak, ez idő alatt minden nap volt rendelés. Ha mégis volt egy szabad napunk, akkor saját költségre, magunk szórakoztatására mehettünk kirándulni, utazgatni, megismerni a vidéket.

Dr. Benkes Mihály, Az afrikai zavargások, felkelések, háborúk és terrorcselekmények főbb indikátorai

Afrikában jelentős mértékben van jelen a korrupció. Lát-e esély ennek alább hagyására, illetve milyen rendszer és intézkedés lenne szükséges ehhez?
A korrupció nem tüntethető el teljesen és nem is fog alább hagyni, hanem stabilan meg fog maradni. Ez több tényezőtől is függ. Voltak kísérletek a demokratikus modell megalapozására és kiteljesítésére, de ez már az alapozásnál kudarcba fulladt. Hiszen egy ellenérdekelt entitás rögtön megtámadta a demokratizálást, ezért aki mégis erre vállalkozott, azt egyszerűen likvidálták. A demokratizáló kísérletek kiüresedtek, nem működtethetőek. Az emberek túlnyomó része ott jelenleg is analfabéta. Ebből következik az, hogy akik valamilyen szinten tanultnak számítanak, azok iskolázottsága sem kompatibilis azzal, ami a világban van. Az afrikai kultúra, mint olyan, előtérbe helyezi a lokális közösségi együttélési formákat. Megoldásként erre a közösségi elemre kellene valahogy ráépíteni lazább szövetségi, politikai rendszereket, ahol természetesen kizárják azt az európai modellt, amit rájuk oktrojáltak.

Dr. Marsai Viktor, Al-Shabaab, Boko Haram és az ISIS fekete-afrikai vonatkozásai

Ha tényleg ennyire fenyegető Európa számára az Afrikában és a Közel-Keleten kialakult helyzet, mint ahogy azt az előadásában is említette és ezt a szakértők előrejelzik, mi akadályozza meg a nemzetközi közösséget abban, hogy komolyan elköteleződjenek?Az a helyzet, hogy most már akár Líbiában, akár Szíriában csak úgy lehetne rendet rakni, hogy az fájjon mindenkinek, nekünk is. Nagyon sok embert kellene a területre küldeni. Az, hogy ott képezünk ki embereket és majd valami történik, nem fog működni. Tehát harcoló alakulatokat kellene küldeni és Afganisztán óta igazából konszenzus van Európában arról, hogy nem küldünk csapatokat, csak ha nagyon ég a ház. Az is probléma, hogy nincs egy olyan kormány, amit egyértelműen támogatni lehetne. Már másfél éve megy az erőfeszítés, hogy ezt valahogy sikerüljön elérni, nem sikerült, éppen ezért gyakorlatilag mindenki ellenség lenne a telepített erők számára. Igazából nincs olyan európai politikus, aki felvállalná ezt a beavatkozást. Ez több évtizedes elköteleződést jelentene, ennyire senki nem lát előre, vagy nem akar.

Dr. Búr Gábor, szomáliai kalózok

A kalóztámadások ellen egyre több társaság fordul biztonsági cégekhez, akik profi mesterlövészeket is alkalmaznak. Mit gondol, hatékony módja-e ez a védekezésnek, elérhető-e vele az, hogy a kalózoknak ne érje meg a tevékenységük folytatása?
Ezt nehéz megítélni, van, aki azt mondja, hogy a dél-afrikai biztonsági cégek Szomáliában mindenkinél rosszabbak és Szomáliában ezt mondani, ugye az nem semmi. Azaz, profi gyilkosok. Ezt azért messze nem mindenki alkalmazza, nem általános, szerintem a drónok használata sokkal nagyobb veszélyt jelent a kalózokra a bizonyíték miatt. Ők nincsenek azokkal a rádiólokációs eszközökkel felszerelve, amiből tudnák, hogy az adott hajón vannak-e ilyenek, vagy nincsenek. De nagyon sokféle elrettentő eszköz áll a rendelkezésre. Amikor fölfutott, mindenki kereste ennek a lehetőségét, és egy ideig azt mondta, csak fegyvereseket ne alkalmazzanak, legyen szó hivatásos, tehát például a saját nemzeti hadiflottából odarendelt tengerészgyalogosokról, akár magán őrző-védő emberekről, mert akkor az addig tulajdonképpen békésen folyó üzlet során hirtelen lőni fognak, mégpedig először fognak lőni és nemcsak fenyegetni. Volt egy pár ilyen eset is, de ezt nem ezek a biztonsági cégek kezdték el, hanem az indiaiak, a kínaiak és az oroszok folytatták. Tehát tulajdonképpen ennek az árnyékában azt lehet mondani, hogy ennek is van természetesen elrettentő hatása, noha olyan nagy pénzekről van szó, hogy ebbe bele van kalkulálva az, hogy akár összetűzésbe lehet kerülni és otthagyhatja az ember a fogát. Önmagában ez nem oldja meg a kalózok problémáját, persze mindig az a baj, hogy mindenki egy valamitől gondolja, hogy a probléma megoldódik, és a dolgok általában ennél bonyolultabbak. Ez egy összetevője lehet, legalábbis én úgy tartom.

Babinszki Péter, nők helyzete Afrikában

Az Egyesült Királyságnak kb. 700 évbe telt, mire a Magna Chartától eljutott addig, hogy a nők választójogot kaptak és még további 60 év kellett ahhoz, hogy megszülessen a nemen alapuló diszkrimináció ellenes törvény. Afrika valamivel több, mint 60 éve nyerte el függetlenségét, a női egyenjogúság kérdése folyamatosan napirenden van. Mit gondol, mennyi idő alatt érhető el egy például Angliához mérhető fejlődés?
Nyilván ez egy borzasztóan összetett kérdés, azt hiszem, vannak már arra utaló jelek több ország viszonylatában is, hogy ez a folyamat, ha a körülmények adottak, akár 10-20 év alatt is megtörténhet. Ott van példának Ruanda, ahol 64% a női képviselők aránya a parlament alsóházában, de igen magas a női képviselők aránya Szenegálban és Dél-Afrikában is. Folyamatosan láthatunk elnökasszonyokat, ott van például Libériában Ellen Johnson Sirleaf. Azt hiszem, hogyha ez a folyamat folytatódik és a Ruandához hasonló körülmények adottak lesznek, akkor én optimista vagyok. Azt mondom, hogy tíz, húsz, harminc éven belül ez abszolút realitás Afrikában is.

Dr. Mihálffy Balázs, vallások Afrikában

Számos szervezet alapítása fűződik a nevéhez. Visszatekintve hogyan értékeli az ezen szervezetek által elért eredményeket?Főleg Afrikai szervezetekről van szó, így a BREAD mozgalomról, illetve a Jama Kafo-ról. A BREAD mozgalomból kinőtt egy politikai párt, ami Zimbabwében ma egy ellenzéki párt és ez a maga nemében egyedülálló. Már a mozgalomra nem nagyon emlékszik senki, de azok az anyagok, amikből dolgoznak, még élnek, így a privatizációs program, vagy az ország gazdasági átépítése program, ez mind a mi művünk volt. A Jama Kafo pedig egy másik Nyugat-Afrika, Mali központú szervezet volt. A szó azt jelenti körülbelül, hogy ?együttes újrakezdés?. Ezt a törzsek akkor hirdették meg, amikor a háború után elszívták a békepipát és valamilyen közös jövőt akartak építeni, ugyanis az volt az észrevétel, hogy a vidéki Afrikában gyakorlatilag a vidék önkormányzatisága nem működik. Ott a tradicionális vezetők, a vallási vezetők az állandó szereplői egy vidéki társadalomnak, nem egy önkormányzati vezető, aki a fővárosban, vagy valahol Párizsban élvezi az életet. Nos, ezeknek az embereknek az összefogásáról szólt ez a mozgalom, a vidékfejlesztésről és hogy ezek az emberek, gyakorlatilag a törzsfőnökök, az imámok illetve a keresztény papok hogy tudnak ebben az irányban kommunikálni a társasággal. Sikeres volt, mert utána nemcsak a vidék vízellátásáról, áramellátásáról kezdtek el közösen gondolkodni, hanem például az AIDS-ről, és ezt közösen kommunikálták, aminek volt hatása. Ez mindaddig tartott, amíg a nyugat-afrikai övezet nem vált háborús övezetté. Tehát addig (2011-2013) ez a szervezet túlnőtte Mali határait, átnőtt Szenegálba, Burkina Fasoba, úgyhogy azt tudjuk mondani, hogy vallási vezetői, tradicionális vezetői létszám elérte az 1000-et. Márpedig a hozzájuk csatolódó közösség számos.

Konc Melinda, gyermekek helyzete

Mi motivált arra, hogy az Afrikáért Alapítvány önkéntese legyél? Hogyan képzeled el a jövődben az Afrikáért való tevékenykedést?Történelem alapszakos bölcsészként végeztem, tanulmányaim alatt kezdtem érdeklődni Afrika iránt. Nagyon sok cikket olvastam és megtetszett, hogy ez egy kicsit elvont, misztikus világ. Az interneten találkoztam az Afrikáért Alapítvány logójával, utánanéztem, a többi pedig már magától ment. Jelenleg szintén történelem szakon, mesterképzésen tanulok, főképp a Balkán és az afrikai országok közötti politikai kapcsolatokra fókuszálok.

Dr. Besenyő János ezredes, magyar katonai szerepvállalás

Milyen tapasztalatot adtak Önnek a missziók? Változtattak-e a szemléletén? Mi volt a legemlékezetesebb momentum a missziók alatt?
Mikor hazatérünk egy misszióról, rájövünk, hogy iszonyatosan gazdagok vagyunk Afrikához képest. Megtanuljuk értékelni és megbecsülni azt, amink van és megköszönjük, hogy ide születtünk, nem pedig Afrikába. Az életérzés maga ott sokkal szimpatikusabb, még a háborús részen is. Az emberek sokkal vidámabbak, felszabadultabbak. Amíg nálunk a pénz határoz meg minket, hogy milyen ruhákban járunk, vagy milyen autónk van, addig ott kint nem ez a fő.
A malária magától értetődően megvolt, Nyugat-Szaharára a bal fülem ment rá, Darfurban el akartak rabolni, hogy csak néhányat említsek az emlékeim közül.

Horváth Dorottya, magyar civil szerepvállalás
Kovács Bernadett, magyar önkéntesek

Mennyire népszerű a magyarok körében az Afrikával kapcsolatos önkéntesség?
Említetted, hogy áprilisban indul a következő missziótok Ugandába. Tudnál mondani pár szót arról, hogy hogyan is készültök elő egy ilyen útra, illetve hogy milyen személyes érzéseid vannak ezzel kapcsolatban?
Egyre népszerűbb. Mi egyenlőre egészségügyi dolgozókkal működünk együtt, de igyekszünk szélesebbé tenni a kört.
A misszió előkészítése több lépésből áll. Az egész a kiválasztással indul, hogy a jelentkezett önkéntesek közül kik azok az egészségügyi szakemberek, akik részt vehetnek. Ezen az úton rajtam kívül két orvos, illetve egy mentőtiszt fog részt venni. Ezután fontos feladat a terep előkészítése, az ott töltött egy hónap pontos leszervezése. Szerencsére Ugandában él kint egy kollégánk a családjával, aki sokat segít ebben. Most először lesz lehetőségünk a Buganda Királysággal közösen dolgozni, az ottani egészségügyi dolgozókkal fogunk eltölteni egy hetet. Az ott felhasznált eszközöket adományok formájában igyekszünk előteremteni, a fennmaradó részét pedig már a helyszínen, pénzbeli adományokból vesszük meg. Az utazás teljes költségét a Magyar Afrika Társaság állja. Nyilvánvalóan az orvosok részéről  hatalmas önkéntesség és feláldozás, hogy eljönnek, hiszen addig itt kell hagyniuk praxisukat, akár fizetés nélküli szabadságra is kell menniük. Cserébe jelentős tapasztalatot szereznek trópusi vonalon és egy életre szóló élménnyel gazdagodnak.

Március 10-én került sor a Biztonságpolitikai Szakkollégium, a Magyar Hadtudományi Társaság, a Magyar Afrika Társaság és az Afrikáért Alapítvány által szervezett Afrika Konferencia megtartására, melynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Orczy Úti Kollégiuma adott otthont. A rendezvény a kontinens fontos aspektusait érintve átfogó ismereteket nyújtott a hallgatóság számára, érintve többek között a geopolitika, a gazdaság, a biztonságpolitika és a humanitárius segítségnyújtás területeit.

A konferenciát Dr. Kaló József, a Biztonságpolitikai Szakkollégium elnöke, illetve Dr. Németh József Lajos, a szakkollégium alapító tagja és tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. A vezetők külön kiemelték a Szakkollégium és az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar közötti szoros együttműködést, továbbá hangsúlyozták a közös konferenciák megrendezésének jövőbeni lehetőségeit.

A konferencia összesen négy blokkból állt, amelyek egyenként három 20 perces szakaszra oszlottak. Az előadók sorát Prof. Dr. Kecskeméthy Klára ezredes, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának oktatója, a Magyar Földrajzi Társaság Biztonságföldrajzi és Geopolitikai szakosztályának alapító tagja kezdte meg. Előadásában Afrika természeti kihívásairól adott átfogó képet, bemutatva a kontinens fő problémaforrásait, amelyek közül kiemelte a globális szinten megfigyelhető klímaváltozás hatásait, a vízhiányt és az ezekből fakadó konfliktusokat, amelyek az Európára nehezedő migrációs nyomás alapvető okai közé tartoznak. Szekciójának második előadója Dr. Biedermann Zsuzsa, aki a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének tudományos munkatársa. A gazdasági kihívásokról szóló előadásában a hallgatók megismerhették az Afrikában megfigyelhető főbb gazdasági trendeket, ezek közül is első sorban a primer szektor működését a kontinensen. A gazdasági aspektusokon túl szó esett a térség dinamikus fejlődéséről, elsősorban az infrastrukturális beruházások és a turizmus egyre nagyobb népszerűsége terén. A soron következő előadó Dr. Jakkel Anna volt, aki Kecskeméten praktizáló háziorvos és üzemorvos. Előadásában bemutatta az afrikai egészségügyi állapotokat, különös tekintettel a járványokra, továbbá az azokért felelős vírusok és baktériumok terjedésére. Mindemellett az Afrikában szerzett tapasztalatait is megosztotta a hallgatósággal, hiszen a humanitárius segítségnyújtás során végzett munkája során számtalan esetben találkozott a fent említett fertőző megbetegedésekkel.

A soron következő blokk első előadója Dr. habil. Benkes Mihály, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója, aki Afrika fegyveres erőiről tartotta előadását. A fekete-afrikai térség terrorista szervezeteinek akcióit a belviszályokra, a gyarmatosításból megmaradt határok helyzetére és a nemzetállamok hiányára alapozva mutatta be. A soron következő előadó Dr. Marsai Viktor, az NKE oktatója volt, aki az al-Shababról, a Boko Haramról és az ISIS-ről tartotta előadását. Elsősorban a szubszaharai térségben uralkodó viszonyokat ismerhettük meg, illetve a térségben működő nemzetközi szervezetek eszköztárát, akik ezen csoportok tevékenységét próbálják meggátolni. A szekciót Dr. Búr Gábor, az ELTE Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense zárta, aki a szomáliai kalózkodás biztonságpolitikai kihívásait mutatta be, emellett részletesen beszámolt a kalózkodás 1980-as évektől kezdve meglévő történetiségéről és hagyományairól a térségben.

Az ebédszünet utáni első előadó Babinszki Péter, aki a Szegedi Tudományegyetemen végzett történelemtanárként. Prezentációjában bemutatta az afrikai nők helyzetét, felhívva a figyelmet a térség égető problémáira, amelyek napjainkban 70 millió nőt érintenek a kontinensen. Mindemellett megismerhettük a népirtás utáni Ruanda politikai helyzetét, amely általánosságban pozitív képet mutat, főleg a nők politikai szerepvállalásának tekintetében. Konc Melinda, a Szegedi Tudományegyetem mesterszakos hallgatója, az Afrikáért Alapítvány munkatársa folytatta az előadások sorozatát, aki az afrikai gyermekek helyzetét mutatta be, ezen belül is a gyermekkatonaság problémakörét feszegetve, amely során kitért a társadalmi integráció fontosságára annak érdekében, hogy a gyermekkatonák vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. A szekciót Dr. Mihálffy Balázs agrármérnök, az iszlám első magyar sejkje zárta, aki előadásában Afrika színes, spirituálisan gazdag vallási hagyományait mutatta be. Részletesen beszámolt a különböző népcsoportok keveredett muzulmán és keresztény vallásos szemléletéről, az észak-afrikai arab népek nomád életmódjáról és a természeti vallások elemi erejéről egyaránt.

Negyedik, egyben utolsó blokkunk előadója Dr. Besenyő János ezredes, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóműhelyének vezetője volt, aki az Afrikában történő magyar katonai szerepvállalásról adott áttekintést. Előadásában országokra lebontva ismertette azokat a nemzetközi missziókat, amelyekben hazánk is szerepet vállal, bemutatva a Magyar Honvédség eddigi eredményeit a térségben, valamint a nemzetközi közösséggel kialakított igen szoros kapcsolatunkat. Mindemellett felsorolta azokat a prioritásokat, amelyek hazánk számára fontosak lesznek a jövőben, így az UNAMID támogatását, illetve a kalózok elleni fellépést a Guineai-öbölben. Végezetül felvázolta a műveleti szempontból fontos terveket, többek között a tudományos kutatások megkezdését polgári intézmények bevonásával, valamint egy afrikai részleg létrehozása az MH Kiképzési és Doktrinális Központ Tudományos Szakkönyvtár állományán belül. A magyar szerepvállalás civil oldaláról Horváth Dorottya, a Magyar Afrika Társaság munkatársa tartott előadást, aki az AHU múltját, jelenét és humanitárius munkájának tapasztalatait mutatta be. Mindemellett képet adott azokról a kezdeményezésekről és projektekről, amelyeket az alapítvány indított el Maliban, Malawiban, Madagaszkáron és Ugandában. Beszámolt a saját tapasztalatairól, az önkéntesség előnyeiről és hátrányairól, végül hasznos tanácsokkal látta el a hallgatóságot, amennyiben valaki ehhez hasonló munkára kapna kedvet.

Az előadások után a kvízjátékon kisorsolt nyeremények kiosztására került sor, amelyeket a támogatók egyes képviselői adtak át. Dr. Németh József Lajos záró szavaiban összefoglalta a konferencia legfontosabb megállapításait, köszönetet nyilvánított az előadóknak és a szervezőknek áldozatos munkájukért.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Hatvani István Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a következő rendezvényre, melynek címe:

„Fiatal Kutatók Tudományos Konferenciája”.

Időpont: 2016. április 15. ? 09:00

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Ludovika Főépület, 234-esterem

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni:

A Biztonságpolitikai Szakkollégium egy egész napos tudományos konferenciát rendez az Afrikát érintő biztonságpolitikai kihívásokról, melyre minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk.

Időpont: 2016. 03 10. ? 8.00

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Orczy úti Kollégium

[dropcap type=”2″]Szponzorok:[/dropcap]

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni: