A hosszú börtönévek alatt írta meg Szajjid Qutb műveit, melyek később a nemzetközi dzsihádizmus legnagyobb hatású írásai lettek. Könyveit milliók olvasták, köztük az egyiptomi hatóságok is, akik írásait felhasználva Qutbot vád alá helyezték, majd kivégezték. Portré.

Az iszlám és az iszlamizmus

Bevezetés gyanánt mindenképpen fontos különbséget tenni az iszlám és az iszlamizmus fogalmai között, mivel ezek nem azonosak, ugyanakkor mindkettő számos, egymásnak is ellentmondó elemet foglal magában. Jany János megfogalmazásában pont az ?izmus? az, amely leginkább rávilágít a két fogalom közötti különbségre: ?Az iszlamizmus tehát nem egy vallás, nem is annak egy irányzata, (?) hanem egy olyan politikai, társadalmi és gazdasági elemeket tartalmazó ideológia, mely az iszlám vallását használja fel érvelési rendszeréhez, önmagát a saját képére formált vallásfelfogással igyekszik legitimálni, vagyis a vallást instrumentalizálja annak érdekében, hogy saját céljait elérje. A gondolat központi eleme, hogy egy olyan iszlám alapú, de az iszlamizmus világképe alapján értelmezett totális politikai rendszert akar bevezetni, melynek központi eleme a sarí^ca.?[1] A fenti definíció jól rámutat arra, hogy a két fogalom nem cserélhető fel egymással. A legtöbb muszlim jogtudós élesen elhatárolódik az iszlamizmustól, mivel az számos tekintetben szembe megy az iszlám vallás tanaival. Például egy iszlamista vezető nem mondhatja meg hogyan kell a sarí^cát értelmezni, hiszen az a jogtudós réteg, az ulamá feladata. Hasonlóképpen önálló jogi véleményt, fatvát is csak az iszlám jogban képzett személy, a mufti adhat ki. A fenti definícióból következik, hogy a téma kapcsán helyesebb iszlamista terrorról beszélni, mint iszlám terrorról.

A diák

Szajjid Qutb 1906-ban született egy felső-egyiptomi faluban, földművelő család első gyermekeként. Apja aktívan részt vett a helyi politikában, és mivel tagja volt Musztafa Kamil nacionalista pártjának, a családnál gyakran megfordultak a környék politikai életének befolyásos szereplői.[2] A fiatal Szajjidra nagy hatással volt a hagyományos muszlim neveltetés, illetve a családi házban a politikai események megvitatásán túl rendszeresen foglalkoztak a Koránnal és magyarázataival. Állítólag már 10 éves korában fejből tudta idézni a Koránt, később mégis szekuláris oktatásban részesült a kairói Dar al-?Ulum tanárképző egyetemen.[3] Mint számos honfitársát, őt is radikalizálta a brit megszállás, az egyre inkább politikai színezetű írásaiban élesen kritizálta a briteket kiszolgáló egyiptomi elitet, a többpártrendszert, illetve az országban mind inkább elharapózó erkölcstelenséget. Ettől az időszaktól kezdve írásai már egyre inkább iszlamista hangokat ütöttek meg. Ekkor született meg egyik első jelentős munkája, a Társadalmi igazságosság az iszlámban (Al-^cadala al-idzstima^cija fi`l iszlám).[4]

1948-ban lehetőséget kapott, hogy az Egyesült Államokban tanuljon tovább a Colorado State College of Education intézményben. Felettesei minden bizonnyal azt remélték, hogy a világ leggazdagabb országában eltöltött hónapok után Qutb felhagy az iszlamista nézetekkel. Valójában ennek pont az ellenkezője történt. Az Egyesült Államokban tapasztalt materializmus, a szexuális szabadosság, az emberi kapcsolatok felszínessége, a vallástalanság és a rasszizmus sokkolóan hatottak rá, és mindinkább megerősödött benne az érzés, hogy a nyugati társadalmak tévúton járnak.[5] Egy olyan korban, amikor világszerte tömegek rajongtak Amerikáért, Qutbot aggodalommal töltötte el a Nyugat által képviselt modernitás. Ekkor még csak alakultak benne azok a gondolatok, melyek arra irányultak, hogy le kell bontani a modernitás teljes politikai és filozófiai rendszerét, és az iszlámot vissza kell vezetni a még szennyezetlen kezdetekhez. Nézete szerint a szent és a profán, az egyház és az állam, a tudomány és a teológia szétválasztása mind-mind a Nyugaton eluralkodó modernitás jegyei, és mivel az iszlám egy totális, mindent magába foglaló rendszert képez, ezért összeegyeztethetetlen ezekkel az idegen gondolatokkal.[6]

Qutb még az Egyesült Államokban értesült arról, hogy a Muszlim Testvériség alapítója, Haszan al-Banná egy merénylet során elhunyt.[7] Talán ez a hír is közrejátszhatott döntésében, hogy a doktori képzés elvégzése helyett sietősen visszatért Egyiptomba, hogy az iszlámnak szentelje az életét. Időközben akárcsak ő maga, az ország is egyre radikálisabb lett.

Nasszer

A korrupciótól és politikai gyilkosságoktól meggyötört, az Izrael elleni háborúban megalázott egyiptomi kormány a megszálló hatalom kegyéből, nemzeti legitimáció nélkül uralkodott.[8] Qutb hazatértét követően az oktatási minisztériumnál helyezkedett el, de hamarosan lemondott, és az ?50-es évek elején csatlakozott a Muzulmán Testvériséghez, ahol a testvériség hetilapjának (al-Da?va) főszerkesztője, rövidesen pedig a szervezet fő ideológusa, és egyik vezetője lett. Ezekben az időkben a Muzulmán Testvériség már egy jól kiépített, a politikai életben fontos kapcsolatokkal rendelkező szervezet volt. Tagsága 1946 és 1948 között háromszáz-, és hatszázezer fő között mozgott.[9]

1952-ben a Mohamed Nagib és Gamál Abd en-Nasszer vezette egyiptomi katonatisztek csoportja (Szabad Tisztek) egy katonai puccs keretében elűzték a népszerűtlen, Londonhoz hű I. Faruk királyt.[10] A köztársaságot 1953-ban kiáltották ki, első elnöke Mohamed Nagib lett. Egyes források szerint a Szabad Tisztek még a puccs előtt kapcsolatba léptek az akkor már komoly befolyással rendelkező Muzulmán Testvériséggel, hogy megszerezzék támogatásukat a közelgő hatalomátvételhez.[11] Ez nem volt teljesen alaptalan, ugyanis a két csoport képviselte ideológia számos területen mutatott hasonlóságot. Mind a Nasszer által megálmodott pánarab szocializmus, mind pedig a Muzulmán Testvérek által képviselt iszlamizmus egyetértett abban, hogy az arab világot fel kell szabadítani az európai imperializmus igája alól. Mindkét csoport ellenséges eszmének tartotta a cionizmust, és el akarta törölni a föld színéről a fiatal zsidó államot. Valamilyen módon mindkét csoport vissza akart térni a dicsőséges arab múlthoz, a régi iszlám kalifátus időszakához.

Míg a tisztekre leginkább a közelmúlt olasz és német szélsőjobb ideológiái voltak hatással, addig a Muzulmán Testvérek egy, a Koránon, és a sarí^cán alapuló teokratikus arab állam megvalósításán fáradoztak.[12] [13] Bármi, ami ettől eltért, az iszlamisták szemében a dzsáhilijját, vagyis a mohamedi kinyilatkoztatás előtti pogány világot jelentette. Ebből adódóan Qutb elutasította a nasszerizmus pátosszal teli arab nacionalizmusát, mivel azt összeegyeztethetetlennek tartotta a muszlim egység ideáljával, ugyanakkor megvetette a nacionalisták emberi rasszok és területek iránti sovinizmusát is.

Összességében Nasszert és Qutbot a nagyszabású víziókon, és a demokráciával szembeni ellenérzéseiken túl nem kötötte össze semmi más. A hatalomátvétel után nem sokkal nyilvánvalóvá vált, hogy az új rendszernek esze ágában sincs megosztania a hatalmat a Muzulmán Testvériséggel, illetve megvalósítania annak az iszlámon alapuló programját.[14] Nem kellett hozzá sok idő, hogy a két csoport közötti viszony halálosan elmérgesedjen.[15]

1953 januárjában Nasszernek sikerült keresztülvinnie, hogy Egyiptomban betiltsanak minden politikai pártot, aminek következtében országos zavargások kezdődtek a Muzulmán Testvériség vezetésével. A zavargásokat ürügyként felhasználva Nasszernek sikerült félreállítania korábbi harcostársát, Mohamed Nagibot, aki az elkövetkező 18 évet háziőrizetben töltötte.

Az elégedetlenségek nem csitultak. 1954. október 26-án a Muzulmán Testvériség egyik tagja merényletet kísérelt meg Alexandriában a nyilvánosság előtt beszédet tartó Nasszer ellen. A merénylő nyolc lövést adott le az elnökre, de minden golyó célt tévesztett. Nasszer megőrizve lélekjelenlétét, a megrettent tömeget túlkiabálva folytatta beszédét: ?Honfitársaim! A véremet adom Egyiptomért! Ti értetek élek, és a ti szabadságotokért halok meg! Öljék csak meg Nasszert! Ha Gamál Abd en-Nasszernek meg kell halnia, mindannyiótok legyen Gamál Abd en-Nasszer! Nasszer csak egy közületek, és kész, hogy feláldozza magát a nemzetért!?[16]

A merénylet meghiúsult, Nasszer pedig nem habozott kihasználni az alkalmat, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon a rivális szervezettel. Az egyiptomi hatóságok a testvériség több ezer tagját és szimpatizánsát tartoztatták le, sokakat megkínoztak és hat összeesküvőt kivégeztek. Mivel Szajjid Qutb ekkoriban a szervezet egyik legbefolyásosabb tagja volt, életfogytiglani börtönre ítélték, ám rossz egészségi állapota miatt az ítéletet tizenöt évre csökkentették.[17] Börtönbüntetése első éveit rendkívül rossz körülmények között töltötte. Rendszeresen megkínozták. Többnyire 40 rabtársával együtt volt összezárva, akik javarészt bűnözők voltak, és egyes beszámolók szerint a börtönőrök napi 20 órán keresztül hallgattatták velük Nasszer elnök politikai beszédeit. Mivel Qutb gyenge testalkata miatt nem bírta a nehéz fizikai munkát, így az idejét leginkább a gyengélkedőben töltötte. Viszont ilyen nehéz körülmények között is képes volt folytatni az írást. Papírok ki-, és becsempészésével sikerült befejeznie A Korán árnyékában című személyesebb hangvételű művét, amely elkészültekor 30 kötetet tett ki.[18]

Az író

Szajjid Qutb műveinek java részét nem máshol, mint a börtönben írta. Meglepő módon azáltal, hogy Nasszer hosszú évekre bebörtönözte, lehetőséget kapott, hogy írásba foglalja a gondolatait. Alighogy befejezte A Korán árnyékában című hatalmas munkáját, máris nekilátott azt átdolgozni. Hasonlóképpen átírta a Társadalmi igazságosság az Iszlámban-t, ami 1950 és 1964 között öt különböző kiadást élt meg. A börtönévek alatt született további elméleti munkái között említhetjük A vallás (Hadha al-din), A vallás jövője (Al-musztakbal li-hadha al-din), Az Iszlám és a civilizáció problémái (Al-iszlam va muskilat al-hadara), Az iszlám viselkedés jellegzetességei és értékei (Khaszaisz al-taszavvur al-iszlami va mukavvimatuhu) című írásait. Legjelentősebb műve mégis az 1964-ben elkészült, meglehetősen militáns hangot megütő Mérföldkövek (Ma^calim fí al-taríq), amely kézről-kézre járva terjedt az illegalitásba vonult testvériség tagjai között.[19]

?Az emberiség ma egy szakadék szélén áll. Nem a teljes megsemmisülés veszélye miatt, amely a feje felett lebeg ? ennek léte pusztán egy tünet, és nem a valós kór  ?  hanem azért, mert az emberiség nincs birtokában azoknak a létfontosságú értékeknek, amelyek nem csak az egészséges fejlődéshez, hanem az előre haladásához is szükségesek. Még a nyugati világ is tudatában van annak, hogy a nyugati civilizáció képtelen bármiféle egészséges értéket biztosítani az emberiség vezetésére. Tudja, hogy nem rendelkezik semmivel, amely kielégítheti a saját lelkiismeretét és igazolná létezését.

(?)

Az Iszlám az egyetlen rendszer, amely birtokában van ezeknek az értékeknek, és ennek az életmódnak.?[20]

Qutb és követői radikálisan eltérnek a klasszikus dzsihád világképétől, amely a világot a dár al-iszlám ? dár al-harb (iszlám vidéke ? háború vidéke) kettősségre osztja fel. Qutbék értelmezésében a saját világukon belül mindenki mást ellenségnek tekintenek, belefoglalva a muszlimok lakta teret is.[21] Qutb írásaiban egy a végletekig, már-már binárisan leegyszerűsített világrendet vázol fel, amely a világot az iszlámra és annak ellenségeire osztja. Ez a logika később visszaköszön bin Ládennél is, aki folyamatosan az iszlám világra támadó gonosz kereszteslovagokról, cionistákról, és globális konspirációkról beszél, ezért a hitetlenek elleni harc kötelesség az iszlám védelme érdekében. Viszont a harcon kívül semmi más üzenete nincs. Ha ehhez hozzávesszük, hogy bin Láden alapvetően egy gazdag üzletember volt, akinek semmilyen joga nem lehetett vallástudományi kérdésekben felszólalni, legkevésbé dzsihádra felszólítani  ?  ez megmutatja az iszlamisták műveletlenségét iszlámtudományi kérdésekben.[22]

Qutb szerint ahhoz, hogy az iszlám vezető szerepbe kerülhessen, előbb újjá kell születnie:

?Szükség van egy élcsapatra, amely ezzel a szilárd elhatározással indul el, és halad tovább az úton. Keresztül a dzsahilijja hatalmas óceánján, amely magába foglalja az egész világot.(?) Szükséges, hogy ez az élcsapat ismerje a tájékozódási pontokat, a mérföldköveket a célja felé vezető úton. Azért, hogy fel tudja ismerni a kiindulópontját, a természetét, a felelősségét, és a végső célját ennek a hosszú útnak.

(?)

Ennek az élcsapatnak írtam a Mérföldköveket, mert úgy hiszem ez a megtestesülésre váró valóság.?[23]

Qutb művének azt a nem kevéssé ambiciózus célt szánta, hogy az Iszlám megújulását (és világuralmát) elhozó ?élcsapat? spirituális útmutatója lesz. Qutb ettől az ?élcsapattól? azt várta, hogy azok majd a saját maga által értelmezett iszlám szerint élnek; egy olyan iszlám szerint, amely nem pusztán egy vallás, hanem az élet minden területére kiterjedő életmód. Ez az ?élcsapat? nem csak, hogy betartja a sarí^cát, olvassa és műveli a Koránt  ?  és annak könyvtárnyi kommentárját  ?  hanem elfogadja a dzsihád hívását. ?Az igaz muzulmánok élcsapatai? a világ minden szegletében megújítják az Iszlámot. Szembe szállnak a hamis és eretnek muszlimokkal (takfir), valamint Mohammedhez hasonlóan felélesztik a Kalifátust, és elhozzák az Iszlámot a világ számára. Qutb a muzulmán kalifátus gondolata kapcsán itt elsősorban Rasíd Ridá és Haszán al-Banná munkásságához nyúlik vissza.

Mint minden iszlamista, a kormányzatot Qutb is az Iszlám szerves részének tartotta. Tehát az állam és az egyház modernista szétválasztása eretnekség (dzsáhilijjá). Abban minden iszlamista gondolkodó egyetértett, hogy az első iszlám állam Mohamed próféta és az őt követő ?négy helyesen vezetett kalifa? (al-kulafá al-rasidún) rendkívüli módon idealizált korszakában jött létre. Mohamed és a négy kalifa korszakára egyfajta modellként tekintenek vissza a modernkori iszlamista gondolkodók. Ugyanis Mohamed próféta halála után a fiatal muszlim közösséget konfliktusok sora szakította szét (melyek egyébként a mai napig meghatározzák az iszlám világot).[24] Az elkövetkező évszázadok során a kalifák erkölcsi romlottsága következtében a hatalom az idegen (perzsa, szeldzsuk, mameluk, mongol stb) származású uralkodók kezébe került át, akik bár magukat muszlimoknak tartották, nem az arab (mohamedi) értékek szerint uralkodtak. Qutb úgy gondolta, hogy a kalifák erkölcsi züllése az iszlámban megjelenő idegen elemek egyenes következménye. A görög filozófia; a keresztény teológia; a zsidó-, és perzsa történetek kölcsönhatásai az iszlámmal; a keresztes hadjáratok, majd az évszázadokkal később kibontakozó európai imperializmus, és a cionizmus mozgalma mind-mind beszennyezték az iszlámot.[25] Az iszlám világ talán egyik legválságosabb időszakában élő reformer-hittudós, Ibn Tajmijja (1263-1328) hatása nyomán ?engedélyezetté vált? a muzulmán vezetők meggyilkolása, abban az esetben, ha azok zsarnoki módon, illetve nem a Korán, és a sarí^ca tanítása szerint uralkodtak. Ennek igazán nagy jelentősége a modern korban jött el. Valójában azzal, hogy Tajmijja a saját korában (!) ?megengedte? az erkölcstelen muzulmán vezetők egyoldalú kiközösítését, és meggyilkolását, egy rendkívül erős fegyvert adott a modernkori iszlamisták kezébe. Az olyan iszlamista gondolkodók, mint Mohamed ibn Abd al-Wahháb (1703?1791), Abú Alá al-Maudúdí (1903-1979), és Szajjid Qutb; Ibn Tajmijja nyomán jogosnak titulálták, sőt, egyenesen felszólították a híveket a ?hamis? muzulmán vezetők (takfir) elleni fellépésre az Iszlám megtisztítása érdekében. Ez ellenállás esetén akár erőszakkal is megtörténhetett. Mivel az iszlamizmus egy sarí^ca alapú államot akar bevezetni, ezért előbb-utóbb szükségszerűen konfliktusba keveredik a saját államával és annak társadalmával, hiszen az állam vezetői nem akarnak ezen az úton végigmenni, és a társadalom sem feltétlenül követi ezt a programot egy emberként.[26] Ezek után szinte bármelyik  ? a nyugati eretnekség által ?beszennyezett?, nem a Korán szerint élő  ?  arab vezető könnyen találhatta magát egy ellene indított fatva céltáblájaként, mint például a merényletben meggyilkolt egyiptomi elnök, Anvar Szadat is.[27] [28]

A mártír

1964-ben az iraki elnök, Abd asz-Szalám Árif személyesen győzte meg Nasszert, hogy részesítse Qutbot kegyelemben. Szabadulása után alig nyolc hónappal azonban az egyiptomi hatóságok ismét letartóztatták.  Szajjid Qutb és követőinek koncepciós pere 1966. április 19-én kezdődött és közel három hónapig tartott. A felhozott vádak között fegyveres felkelés, köztisztviselők meggyilkolása, és az Asszuáni-gát felrobbantásának terve is szerepelt. Mivel a rendőrség szinte minden házban megtalálta a Mérföldkövek egy példányát, a felrótt vádak többségét ebből a könyvből vették. A bíróság Qutbot és hat társát kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet 1966. augusztus 29-én, a hajnali ima után hajtották végre. A kormány nem adta ki a testét a családnak, attól való félelmében, hogy sírja később zarándokhelyül szolgálna.[29]

Qutb tudatosan készülhetett a mártírhalálra, amely révén példát mutathatott követői számára. Utolsó letartóztatása előtt több lehetőséget is kapott a menekülésre (az egyiket magától Abd asz-Szalám Árif elnöktől), hogy utazzon Irakba, vagy Líbiába, ahol biztonságban dolgozhatna tovább.[30] Továbbá a kivégzés előtt Nasszer állítólag elküldte Szadatot a börtönbe, aki felajánlotta az írónak: ha kegyelemért folyamodik, Nasszer könyörületes lesz. Qutb ezt határozottan visszautasította: ?Az írásaim erősebbek lesznek, ha megölnek.?[31] A kivégzéseket követő évben, a hatnapos háborúban elszenvedett megalázó arab vereséget sokan Allah büntetéseként látták, amiért korábban Nasszer hívő muszlimokat öletett meg.[32]

Közben a mozgalom több iszlám országban létrehozta helyi szervezeteit, amelyek a nyolcvanas évektől egyre függetlenebbül működtek. Szajjid Qutb alapvető elméleti munkái miatt a Muzulmán Testvérekből kivált szervezeteket ?kutbistáknak”, a ?kutbi szunnita vallásjogi iskolához” tartozóknak nevezik.[33]

Szajjid Qutb testvérét, Mohamedet (1919-2014) szintén az 1965-ös összeesküvések kapcsán tartóztatták le. Míg Szajjidot Nasszer kivégeztette, ő kegyelmet kapott. Szabadulása után több társával Szaúd-Arábiába menekült, ahol az iszlám filológia elismert professzora lett. Mohamed szerepe a későbbiekben rendkívül jelentős lesz. Nemcsak, hogy tovább gondozta bátyja, Szajjid műveit, hanem a dzsiddai Abdúl Azíz Király Egyetemen oktatta is azokat, ahol a fiatal Oszáma bin Láden is hallgatta előadásait.[34] [35] Egyik közeli barátja és osztálytársa, Mohamed Dzsamál Khalifa szerint Oszáma 1976 és 1977 környékén olvasta először a Mérföldkövek-et, és a Korán árnyékában-t, amelyek megismertették Szajjid Qutb radikális gondolataival, és amelyekből évekkel később is gyakran idézett.[36]

Másfél évtizeddel Qutb halála után ugyanabban a börtönben raboskodott Anvar Szadat elnök meggyilkolásáért felelős Egyiptomi Iszlám Dzsihád nevű mozgalom háromszáz vádlottja. Az 1982-es tárgyalásokat bemutató felvételen a vádlottakat az alkalmi tárgylóterem szélén felállított ketrecekben zsúfolták össze. A tévékamerák kereszttüzében a rabok hangosan imádkoznak, énekelnek, és a családjukhoz kiáltoznak. A kamerák ekkor egy, a rácsok mögött álló fehér köntöst viselő férfin állapodnak meg. Vállán sötét sál, az orrán jellegzetes, vastag, sötét keretes szemüveg. A férfi angolul, erős akcentussal, hevesen gesztikulálva sorolja az egyiptomi börtönben elszenvedett kínzásokat, miközben rabtársai felhúzzák köntösüket, hogy láthatóvá váljanak a kínzások nyomai.  A kegyetlen bánásmód következtében az akkor harmincegy éves orvos, Ajmán al-Zaváhirí állítólag feladta egy közeli barátját, akit később az egyiptomi hatóságok elfognak és kivégeznek. 1984-es szabadulásakor Zaváhirí már megkeményedett radikális volt, aki először Szaúd-Arábiában, majd Afganisztánban keres menedéket. Később ő lesz az al-Kaida egyik alapítója, fő ideológusa, majd vezetője.

Szadat halála után Egyiptom új vezetője, Hoszni Mubárak a hadsereg támogatásával a háta mögött ugyancsak kemény kézzel próbált fellépni az iszlamistákkal szemben. A válasz erre további erőszak, robbantásos merényletek, valamint 1997 novemberében 62 ártatlan turista lemészárlása Luxorban.

Qutbhoz és Zaváhiríhez hasonlóan több, az iszlám radikalizmussal szimpatizáló fiatal az egyiptomi börtönökben radikalizálódhatott igazán. A megkínzott rabokról és mártírokról szóló történetetek sokakat inspirálhattak, hogy fegyvert fogjanak a zsarnokok és az iszlám földekre betörő hitetlenek ellen. Az Afganisztánban tomboló konfliktus kiváló alkalmat szolgáltatott erre.

Az Anvar Szadat elleni merényletben fő szerepet vállaló, a Muzulmán Testvériségből kivált Egyiptomi Iszlám Dzsihád nevű szervezetnek Zaváhirí mellett Mohammad Faradzs is fontos tagja volt, akinek a gyilkosság kapcsán írt manifesztuma (Az elhanyagolt kötelesség; Al-Farída al-ghá?jba) jelentősen hatott a mai iszlamizmus gondolatvilágára. A mindössze 54 oldalas, meglehetősen zavaros írás később a ?terrorizmus alkotmányává? vált.[37] Faradzs szerint a muszlimok korábbi generációi elárulták az iszlámot, amikor békét, kompromisszumot, és a hatalommal való kiegyezést választották. Érvelése szerint a jelenkor muszlimnak látszó vezetői valójában hitehagyottak, akik ellen harcolni kell  ?  akár fegyveresen is. Faradzs rájuk ?közeli ellenségként? hivatkozik. Valójában ez a koncepció tartalmilag nem sokban különbözik Qutb mindenki ellen harcoló ideológiájától.[38]

A Muzulmán Testvériségből kiszakadt másik csoport, a Dzsamá^ca Iszlamijja tartható felelősnek a World Trade Center ellen elkövetett első robbantásos merényletért (1993), és a luxori vérengzésért (1997). A szervezet akkori vezetője, a vak Omár Abdel Rahman sejk szintén Zaváhirí és más radikálisok társaságában került börtönbe Anvar Szadat meggyilkolása után.[39] Rahman a qutbi és faradzsi logikával azonos elveket vallott, és sejkként készségesen bocsátott ki erőszakra felszólító fatvákat.

Az utolsó személy, akit e körben ki kell emelni, a globális dzsihádizmus elméleti kidolgozója, a palesztin származású Abdulláh Azzám, aki Qutb és Faradzs nézeteit még tovább vitte. Fő művében, Az iszlám föld védelme (1979) című fatvájában kijelenti, hogy mind az afganisztáni-, mind pedig a palesztin konfliktus szent dzsihád, amelyekben minden fizikailag alkalmas muszlimnak kötelessége részt venni. Azzám hívására (valamint bin Láden pénzének és kapcsolatainak köszönhetően) lelkes muszlim fiatalok ezrei indulnak útnak a háború sújtotta Afganisztánba. Habár a szovjeteket végül nem az arab-afgánok (afgánok oldalán harcoló arab önkéntesek) űzik ki, hatásuk mégis jelentős lesz. Mivel Afganisztán kiváló terep és hivatkozási pont volt a hitetlenek elleni harchoz, a globális dzsihadizmus itt fejlődött ki igazán, nem csak szervezetében, de taktikájában és ideológiájában egyaránt.[40] Azzám meglátta a korszakfordító történelmi pillanatot: a mártír Szajjid Qutb által megálmodott ?élcsapatot? jelöli ki arra a feladatra, hogy az iszlám világot megújítsa. ?Ez az élcsapat alkotja a reménybeli társadalom szilárd bázisát (arab: al-Qa?ida al-Subah). (?) Folytatjuk a dzsihádot, nem számít meddig tart, utolsó lehelletünkig és utolsó szívdobbanásunkig ? vagy addig, amíg meg nem alakul az iszlám állam.?[41]

További hivatkozott irodalom

Amanat, A. (2009). Empowered Through Violence: The Reinventing of Islamic Extremism. In S. Tallbott, & N. Chanda (szerk.), The Age of Terror: America and the World After September 11 (old.: 23-52.). New York: Basic Books.

Bassam, T. (2008). Fundamentalizmus. In J. Krizmanits (Szerk.), Vallási fundamentalizmus Tradíció, politika és radikalizmus az iszlám világban (old.: 135-158.). Budapest: L’Harmattan Kiadó, Politológiai Párbeszéd Társasága. Letöltés dátuma: 2021. 11 21, forrás: https://www.szaktars.hu/harmattan/view/vallasi-fundamentalizmus-tradicio-politika-es-radikalizmus-az-iszlam-vilagban

Berman, P. (2003. March 23). The Philosopher of Islamic Terror. Letöltés dátuma: 2021. 11 21, forrás: The New York Times Magazine: https://www.nytimes.com/2003/03/23/magazine/the-philosopher-of-islamic-terror.html

Bonney, R. (2004). Sunn? Political Jih?dists of the Twentieth Century: Mawd?d?, ?asan al-Bann??, Qu?b. In R. Bonney, Jih?d: From Qu’ran to Bin Laden (1. kiad., old.: 199-223.). Palgrave Macmillan UK.

Bouzarinejad, Y., Zarpeyma, S., & Marandi, E. (2016. Dec 1). Sayyid Qutb and Political Islam: Islamic Government from the Perspective of Sayyid Qutb. Journal of History, Culture & Art Research / Tarih Kültür ve Sanat Arastirmalari Dergisi, Vol 5(Issue 4), 92-112. Letöltés dátuma: 2021. 11 21, forrás: http://web.a.ebscohost.com/ehost/pdfviewer/pdfviewer?vid=5&sid=154789c5-a27a-4c33-9d4c-686fe3d9cb3a%40sdc-v-sessmgr03

Brahim, A. (2019). Ideology and Terrorism. In E. Chenoweth, R. English, & A. Gofas, The Oxford Handbook of Terrorism. Oxford: Oxford University Press.

Coll, S. (2008). The Bin Ladens: Story of a Family and its Fortune. Allen Lane, United Kingdom: Penguin Books.

Cronin, A. K. (2011). How Terrorism Ends: Understanding the Decline and Demise of Terrorist Campaigns. Oxford: Princeton University Press.

Gorka, S. (2016). Defeating Jihad: The Winnable War. Washington DC: Regnery Publishing.

Jany, J. (2016). Az iszlamizmus – Eszmetörténet és geopolitika. Budapest: Typotex/ Pázmány Péter Katolikus Egyetem.

Khatab, S. (2004. April 1). Arabism and Islamism in Sayyid Qutb’s Thought on Nationalism. Muslim World, Vol. 94(Issue 2), 217-244. Letöltés dátuma: 2021. 11 21, forrás: http://web.a.ebscohost.com/ehost/pdfviewer/pdfviewer?vid=15&sid=154789c5-a27a-4c33-9d4c-686fe3d9cb3a%40sdc-v-sessmgr03

Krizmanits, J. (2008). Politika és iszlám: Az iszlám és az iszlamista mozgalmak hatása a politikai folyamatokra a Közel-Keleten. In J. Krizmanits (Szerk.), Vallási fundamentalizmus Tradíció, politika és radikalizmus az iszlám világban (old.: 159-222.). Budapest: L’Harmattan Kiadó, Politológiai Párbeszéd Társasága. Letöltés dátuma: 2021. 11 21, forrás: https://www.szaktars.hu/harmattan/view/vallasi-fundamentalizmus-tradicio-politika-es-radikalizmus-az-iszlam-vilagban

Lakatos, M. (2015). Sajjid Qutb gahilijja fogalmának értelmezése: A gahilijja terminus értelmezése a szakterület tudósainál és ezek összehasonlitása. In A. L. Gér, P. Jenei, & G. Zila (szerk.), Hiszek, hogy megértsem – Konferenciakötet: Goldziher Ignác – Bolyki János Szekció: Újszövetség-kutatás, hebraisztika, iszlám vallástudomány (old.: 95-106.). Budapest: L’Harmattan Kiadó. Letöltés dátuma: 2021. 11 21, forrás: https://www.szaktars.hu/harmattan/view/hiszek-hogy-megertsem-konferenciakotet/

Manyasz, R. K. (2008). Az iszlám irányzatai. In J. Krizmanits (Szerk.), Vallási funtamentalizus: Tradició, politika és radikalizmus az iszlám világban (old.: 23-48.). Budapest: L’Harmattan Kiadó, Politikai Párbeszéd Társasága. Letöltés dátuma: 2021. 11 21, forrás: https://www.szaktars.hu/harmattan/view/vallasi-fundamentalizmus-tradicio-politika-es-radikalizmus-az-iszlam-vilagban

Maróth, M. (2017). Iszlám és politikaelmélet. Budapest: Akadémiai Kiadó. Letöltés dátuma: 2021. 11 21, forrás: https://mersz.hu/dokumentum/m135iep__1/

Martin, G. (2011). The SAGE Encyclopedia of Terrorism. Dominguez Hills, USA: California State University.

McDermott, T. (2005). Perfect Soldiers: The 9/11 Hijackers: Who They Were, Why They Did It. Harper Perennial.

McWilliams, W. C., & Piotrowsky, H. (2014). The world since 1945 : a history of international relations. Lynne Rienner Publishers.

Nacos, B. L. (2019). Terrorism and Counterterrorism (hatodik. kiad.). New York: Routledge.

Qutb, S. (2012). In The Shade Of The Qur?an ? Fi Dhilal Al Qur?an. Islamic Foundation. Letöltés dátuma: 2021. 11 21, forrás: http://holybooks.com/shade-quran-dhilal-quran-sayyid-qutb/

Qutb, S. S. (2015). Milestones. Islamic Book Service. Letöltés dátuma: 2021. 11 21, forrás: https://holybooks-lichtenbergpress.netdna-ssl.com/wp-content/uploads/Milestones.pdf

Soage, A. B. (2009. April 1). ?asan al-Bann? and Sayyid Qu?b: Continuity or Rupture? Muslim World, Vol. 99(Issue 2), 294-311. Letöltés dátuma: 2021. 11 21, forrás: http://web.a.ebscohost.com/ehost/pdfviewer/pdfviewer?vid=8&sid=154789c5-a27a-4c33-9d4c-686fe3d9cb3a%40sdc-v-sessmgr03

Soage, A. B. (2009. June 1). Islamism and Modernity: The Political Thought of Sayyid Qutb. Totalitarian Movements & Political Religions, Vol. 10(Issue 2), 189-203. Letöltés dátuma: 2021. 11 21, forrás: http://web.a.ebscohost.com/ehost/pdfviewer/pdfviewer?vid=12&sid=154789c5-a27a-4c33-9d4c-686fe3d9cb3a%40sdc-v-sessmgr03

Wright, L. (2008). Magasba nyúló tornyok: Az al-Kaida útja. (K. Kovács, & P. Nádori, ford.) Budapest: Tercium Kiadó.

Zenishek, S. G. (2013. 09. 05.). SAYYID QUTB?S ?MILESTONES? AND ITS IMPACT ON THE ARAB SPRING. Letöltés dátuma: 2021. 11. 04., forrás: Small Wars Journal: https://smallwarsjournal.com/jrnl/art/sayyid-qutb%E2%80%99s-%E2%80%9Cmilestones%E2%80%9D-and-its-impact-on-the-arab-spring

[1] Jany 2016, 25-26.o

[2] Soage 2009/06, 189.o

[3] Berman 2003, 2.o

[4] Soage 2009/06, 190.o

[5] Uo. 190.o

[6] Wright 2008, 31.o

[7] Haszan al-Banná (1906-1949) egyiptomi származású muszlim vallási vezető, gondolkodó, a Muzulmán Testvériség (Dzsamáat al-Ihván al-Muszlimín) nevű szervezet alapítója. Célja az iszlám vallás megreformálása, és régi nagyságának visszaszerzése volt. Nézeteiben hirdette az iszlám más vallásokkal szembeni felsőbbrendűségét, valamint annak az államra, a társadalomra, illetve az egyén életére vonatkozó egyetemességét. Nevéhez fűződik a muzulmán kalifátus gondolata, amelyben elsősorban Abú Alá al-Maudúdí és Rasíd Ridá nézeteihez kapcsolódik. Gondolatai nagy hatással voltak Szajjid Qutb későbbi munkásságára.

[8] Uo. 31.o

[9] Cronin 2011, 137-138.o

[10] I. Faruk (1920-1965) Egyiptom utolsó uralkodója. 1936-ban, mindössze 16 évesen foglalta el a trónját, de szinte semmi beleszólása nem volt a britek által irányított Egyiptom politikájába. Miközben a lakosság döntő többsége nehéz anyagi körülmények között élt, elege volt a brit birodalmi jelenlétből, az országban elharapózó korrupcióból és politikai gyilkosságokból; a fiatal I. Faruk király híresen fényűzően életmódot folytatott, több tucat palota, yacht és több száz drága autómobil bírtokosa volt (állítólag egész Kairóban csak neki lehetett piros autómobilja). Gyakori vendége volt a Riviéra kaszinóinak. Gyerekkorát sohasem nőtte ki: külföldi útjairól elcsent tárgyakkal tért haza ? egy díszkard az iráni shahtól, egy zsebóra Winston Churchilltől? ? meggondolatlan viselkedése, szerelmi botrányai (több szerelmi kalandba bonyolódott, illetve a világ egyik legnagyobb pornográfia gyűjteményével rendelkezett), és falánksága miatt alattvalói szégyenére a ?Kairói tolvaj? gyakran szerepelt az európai lapok hasábjain. Botrányokkal teli uralkodásának az 1952-es forradalom vetett véget. Habár lemondását követően trónját rövid időre átadta az alig egy éves fiának (II. Fuad), Egyiptom 1953-tól hivatalosan is köztársaság lett, és ezzel lezárult a királyság szégyenteljes időszaka.

Forrás: McWilliams-Piotrowski 2014, 146-147.o

[11] Soage 2009/06, 191.o

[12] Ez a különbség az ezredfordulóra sem tűnt el igazán. Míg a Szaddam Husszein nevéhez köthető, a leginkább csak nevében szocialista Baasz Párt képviselte legerőteljesebben a pánarab eszmét, addig az al-Kaida, és az Iszlám Állam nevű terrorszervezetek képviselik az iszlamizmus legradikálisabb ágát mind a mai napig.

[13] Berman 2003

[14] Egy nyilvánosan elérhető videófelvételen látható, ahogy Nasszer egy híres beszédében gyakorlatilag viccet csinál a Muzulmán Testvériségből. Elmeséli, ahogy 1953-ban leült beszélni a szervezet egyik vezetőjével, aki azt kérte tőle, hogy Egyiptom női lakossága körében tegyék újra kötelezővé a hidzsáb és a tarha (kendő) viseletét. Nasszer megjegyzi, hogy ennek az embernek a lánya orvosi egyetemre jár, és nem viseli a tarhát. ?Ön nem képes egy nőt ? a saját lányát ? rávenni arra, hogy tarhát viseljen? És még azt akarja, hogy én [Nasser] tízmillió nőre tegyek tarhát??

Forrás: https://youtu.be/TX4RK8bj2W0 Letöltve: 2021.12.20

[15] Soage 2009/06, 195.o

[16] Wright 2008, 34-35.o

[17] Soage 2009/06, 191.o

[18] Wright 2008, 35.o

[19] Soage 2009/06, 191.o

[20] Qutb: Milestones 3-4.o

[21] Jany 2016, 92.o

[22] Uo. 81-82.o

[23] Qutb: Milestones 7.o

[24] Az első nagyobb szakadás két évtizeddel a Próféta halála után következett be. Mohamed nem rendelkezett a közösség (umma) vezetése felől, illetve hatalmának legitimitását az adta, hogy ő Isten küldötte és prófétája volt. Halála után a közvetlen környezetéből választott négy kalifa követte, de utánuk a cím örökletes maradt. A muszlim közösség már a kezdetektől fogva megosztott volt az öröklés kérdése kapcsán. Ahogy a kalifák egyre zsarnokibb módon uralkodtak, úgy a közösségen belüli elégedetlenség is növekedett. A szakadás akkor következett be, amikor Mohamed vejét, Alit támogató csoport meggyilkolta az éppen uralkodó kalifát 656-ban, ezzel véres háborúba taszítva a közösséget. Ali híveire utal a síiat Ali (Ali tábora) elnevezés, amelyből az Iszlám síita ága alakult ki. A kalifákat (Omajjád-dinasztia) támogató tábort a szunna (szokás, gyakorlat) szó után szunnitáknak nevezték el. Az elkövetkező évszázadok során a két irányzat számos dogmatikai kérdésben és rítusban is eltért egymástól. Ezek a különbségek napjainkban is nagy jelentőséggel bírnak.

Forrás: McWilliams ? Piotrowsky 2014, 521-522.o

[25] Soage 2009/4, 300-301.o

[26] Jany 2016, 94.o

[27] Gorka 2006, 61-62.o

[28] Szadat Izraellel kötött békemegállapodása (Camp David, 1978) hatalmas csalódást keltett a muszlim világban. Habár Beginnel együtt megkapta a Nobel-békedíjat, tette összekovácsolta iszlamista ellenzékét. A radikálisok eretneknek bélyegezték az elnököt, amely nyílt felhívás volt meggyilkolására. A merényletre 1981. október 6-án egy katonai diszfelvonuláson került sor. A merényletért a Muzulmán Testvériséggel közös gyökereket ápoló Egyiptomi Iszlám Dzsihád nevű szervezet volt a felelős, amelynek egyik vezetője a később az al-Káida létrehozásában is komoly szerepet vállaló Ajmán al-Zaváhiri volt.

[29] Wright 2008, 37-38.o

[30] Berman 2003

[31] Wright 2008, 37-38.o

[32] Soage 2009/6, 191.o

[33] Manyasz 2008.

[34] Más források szerint az al-Kaida másik vezetője, az ideológus Ajmán al-Zaváhiri is tanult nála.

[35] Berman 2003

[36] Coll 2008, 204-205.o

[37] Jany 2016, 38-39.o

[38] Uo. 39.o

[39] Uo. 40.o

[40] Uo. 40-41.o

[41] Idézet forrása: The Solid Base (Al-Qaeda) in: Al-Jihad (journal), April, 1988, n. 41.

https://kronosadvisory.com/Kronos_InsideTheJihad_AlQaidaAlSubah.pdf  Letöltve: 2021. 12. 30.

Kiemelt kép forrása: pexels.com