2017 szeptember 25-én Asqui Jorge Kristóf, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának harmadéves doktorandusza tartott előadást a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében Kolumbiáról. Az előadó kutatási területe a diplomáciatörténet és Latin-Amerika. A nyár folyamán lehetősége volt az Antioquia-i Egyetem nyári egyetemén részt venni, és rengeteg olyan új információval hazatérni, amit szinte csak helyben szerezhet az ember. Itt azokról a tapasztalatokról van szó, amit maga a kint tartózkodás élménye adott meg, így az előadásán első kézből kaptunk érdekességeket és hasznos információkat is erről a Dél-Amerikai országról.
Az országot nem nevezhetjük nemzetállamnak, és ennek főleg történelmi okai vannak. A spanyol gyarmatosítás után Simón Bolívar arra a kérdésre kereste a választ, hogy hogyan lehetnek sikeresek a latin államszerveződések. Kísérletet tett egy Nagy Kolumbia létrehozására, de ez dezintegrálódni kényszerült regionális problémák miatt. Bolívar egy túlsúlyos, hatékony elnöki rendszert akart létrehozni, mert szerinte a túlélés záloga a túlközpontosított állam. Kolumbiában már ekkor megvolt a szeparatista hajlam, amiért a belső konfliktusok hazájának is nevezhetjük. Theodore Roosevelt intervenciós politikája által az amerikaiak igyekeztek beleszólni a belügyekbe és ekkor alakult ki a lakosság amerika-ellenessége.
Escobarról, a már 24 éve halott vezetőről is érdekes dolgokat tudtunk meg, az idejében kiskirályként viselkedett, állami kompetenciákat vett fel és például a szegényeknek házat építettet. Azt az elvet vallotta, hogy a cél szentesíti az eszközt, arra apelláltak, hogy jogállam nem törvényállam és a mai napig ez a gerillák felfogása. Az állam annak idején, a gazdaság fellendítésének érdekében beszállt a drogbizniszbe, ám a hatékonysága nem volt az igazi. Ekkor lett a szociális érzéketlenség gazdasági érdek, mivel nem mindenkit tekintettek ugyanolyan állampolgárnak.
Az első úti élmény, ami rögtön szóba került, az a biztonsági helyzet Kolumbiában. Az legelső pillanattól kezdve, mikor az országba érkezett, komoly ellenőrzésen kellett részt vennie, az egyszerű kérdésektől kezdve a készpénz, értéktárgy, úti cél tárgyköréhez érve és ezenfelül az egyetem befogadó nyilatkozatát is be kellett mutatnia. Ez a procedúra az egyetemen is folytatódott a nyilatkozattal minden nap, ráadásul kifele menet a csomagját is leellenőrizték. Az intézmény területén ezen felül fegyveres őrök is tartózkodtak, mivel régen úgymond megszokott volt, hogy hallgatókat raboltak el. De az elbeszélés alapján teljes mértékben megérte, a multidiszciplináris képzés remek oktatókkal, kommunikatív hallgatósággal és intenzív légkörrel párosul. Érdekességképpen azt is megtudtuk, hogy az oktatók a béketárgyalásokban is részt vettek, mint közigazgatási újjászervezők.
Ezzel szemben a közbiztonság kifogásolható, az emberek egyszerű mindennapjaik keretében találkoznak a prostitúcióval és kábítószerekkel az utcákon. A városban metró is található, ami biztonsági kapukkal rendelkezik és fegyveres őrök biztosítják, pontos és tiszta, de addig is el kell jutni valahogy. Később kiderült, hogy az előadó a város legrosszabb környékén szerzett szállást, a városon belül is hatalmas kettősség figyelhető meg, mert a lakhelyével ellentétben volt a ?Babérlevél-kerület?, ahol a jómódú polgárok laktak és utcáin nem jelenik meg ilyen szembetűnően a bűnözés. Ez a kettősség a vidéken látszódik meg még jobban, ahol a régiók egymással szemben állnak, és a területet a kartellek és bűnszervezetek drogtermesztő bázisai és szállító útvonalai szabdalják, és akik közé a földművesek szorultak, mivel Kolumbia a mai napig agrárország: jellemzően ültetvényes gazdálkodással foglalkoznak. A parasztoknak a polgárháborúk miatt a városokba kellett menekülniük, a belső menekültek száma akár milliós is lehet, Medellínben például saját kerületük van, ahol a vidék visszaköszön a graffitikben és ezekben a kerületekben a bűnözési ráta is magas. Más gazdák paramilitáris szervezeteket állítottak fel földjeik védelmére. A paraszti életmódot meg kell érteni, a földkérdés is vezetett a gerillaszervezetek kialakulásához.
Kolumbia vajon bukott állam? A professzorok ezzel nem értettek egyet, rávilágítottak arra, hogy mennyire más világ Kolumbia, ahol az emberek az erőszakban szocializálódtak, az országban kartellek, gerillák és bűnszervezetek uralkodtak, és a demokráciának és a békének más a felfogása, mint például nálunk Európában. A polgárháború például tudatos eszköz, rendszerváltás nélkül hal el és a kolumbiaiak nem kötik össze a háborút a fegyveres konfliktussal, így a békefelfogás is más. A jelenkor vívmányának tekinthető, hogy oktatási keretek között szeretnének a gyerekekbe állampolgári öntudatot nevelni és a békéről kommunikálni velük.
Az előadás tökéletesen rávilágított arra, hogyha kritikus szemmel szeretnénk Kolumbiát vizsgálni, egy teljesen más szemüveget kell felvennünk, hogy ne a vágyott képet, hanem a valóságot lássuk, és ezért az új perspektíváért nagyon hálásak vagyunk az előadónak!
