Május 15-én a Biztonságpolitikai Szakkollégium előadói délutánján a 25. NATO csúcs várható eredményeiről hallhattuk Dr. Tálas Pétert, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ igazgatóját és prof. Dr. Szenes Zoltán nyá. vezérezredest a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tudós Kávézójában ?Előzetes várakozások a NATO chicagoi csúcstalálkozójával kapcsolatban?, címmel tartott előadás keretében.

?Chicago siker lesz, de?? kezdte az előadását Dr. Tálas Péter, majd folytatta annak magyarázatával, hogy Chicago ?az út végének kezdete?, utalva a NATO szervezetének változására, így a hidegháborús 1.0-ás, majd az azt követő, 1990-es évekre jellemző NATO 2.0 állapotát követően ma már NATO 3.0-ról beszélhetünk, ami a 21. század kihívásaira való válaszra készteti a Szövetséget. A NATO a hidegháború lezárása óta tudatosan választja meg a csúcstalálkozók színhelyét, hangzott el a Tudós Kávézóban. A chicagói helyszín választásának oka, ahogy azt Dr. Szenes Zoltán is megerősítette, az amerikai elnökválasztásra készülő Barack Obama támogatása. Chicago Obama számára a ?home city? – az elnök, bár nem itt született, életének jelentős szakaszát töltötte a városban. A szakértők elmondták, a csúcs helyszíne a multikulturális együttélés chicagói példáján a Szövetség vonatkozásában is annak sokszínű, mégis egységben sikeresen működő tevékenységét hirdeti. A várakozások szerint a mostani találkozó nem lesz olyan sikeres, mint az 1999-es washingtoni volt, elsődleges jellemzője pedig a korábbi, lisszaboni csúcs eredményeinek, elfogadott elveinek gyakorlati alkalmazása lesz.

Mindkét előadó hangsúlyozta, hogy az idei csúcson a lisszaboni feladatszabás végrehajtása mellett az erős partnerség, az afganisztáni feladatkezelés, valamint a Smart Defence (Okos Védelem) alkalmazása lesz napirenden. Ugyanakkor várhatóan Chicago után is megoldatlan ügy marad az európai rakétavédelmi pajzs telepítésének kérdése, Oroszország és a NATO kapcsolata, az afganisztáni kivonulás, valamint a NATO 21. századi szerepe. A csúcs várhatóan sikeres lesz a parancsnoki struktúra, az ügynökségek, a bizottságok reformjai, valamint az ?efficiency-driven? reform értelmében a hatékonyság növelés érdekében végzett szervezeti átalakítások miatt. Fejlődést jelent az új képességek, főként az egyre hangsúlyosabb kibervédelem erősítése, és a bővülő partnerkapcsolatok szempontjából is. Azonban a ?savings-driven? reform, vagyis a védelmi szféra költségvetési megtakarítása, főleg európai jellegzetességként visszatartó erőt jelent a katonai képességek kiterjesztésében.

Afganisztán esetében az ?Együtt be, Együtt ki?- elv (Inequal Transition) kapcsán Szenes Zoltán tábornok úr rávilágított, hogy tulajdonképpen nem egyszerre vonultak be a tagállamok, és a jelenlét lecsökkentése sem lesz egyszerre megvalósítható. Előfordulhat ugyanis az ISAF erői részéről egyfajta kivonulási verseny, melynek résztvevőjeként Magyarország várhatóan 2013 őszén kezdheti meg a visszavonást. Ugyanakkor Afganisztán nem marad teljes hirtelenséggel magára, ezt a programot szolgálja a Long Term Partnership Agreement, melynek záró dátuma 2024. Hamid Karzai, Afganisztán elnöke várhatóan előrehozza a választásokat, hogy a viszonylag stabil helyzet alatt alakuljon meg az új kormány (ezen Karzai az alkotmány alapján nem indulhat), amely meg tudja kötni a kivonulásról szóló megállapodásokat. Afganisztán jövőjére nézve kérdéses, hogy konfliktus vagy kooperáció alakul e ki az államon belül, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a biztonság, a segélyezés és a kábítószer problémája továbbra is megoldatlan kulcskérdések maradnak.

A csúcs várhatóan másik lényegi témája, a Smart Defence (Okos Védelem) értelmében a tagállamok azokat a feladatokat, amelyeket egyedül képtelenek lennének ellátni, együttesen végzik el. Az előadók szerint a ?Többet kevesebből? kitűzött elv helyett félő, hogy a ?Kevesebből kevesebb? elv érvényesül majd. A kisebb államok továbbra is csak résképességekben gondolkodnak, az USA viszont szeretné előrevinni a Szövetséget a stratégiai feladatok megoldás irányába. Kérdéses, hogy az ehhez szükséges politikai akarat megvan-e Európában, amely az Egyesült Államok számára már nem tartozik a magas stratégiai prioritású térségek közé – ezt a jellemzőt erősíti a komoly európai kezdeményezések hiánya is. A három pilléren alapuló Okos Védelem a már meglévő irányokat jelentő nemzetközi projekteket erősíti. Ilyen hosszú távú, már működő projektek továbbvitele, az AWS illetve a szövetségi megfigyelő rendszerek támogatása, valamint az információvédelem, kiberbiztonság és a híradás területe.

A 25. NATO csúcs egyik fontos változtatása a parancsnoksági rendszer átalakítása, melynek kapcsán a hangsúly a szervezeti csökkentésre került. A lisszaboni parancsnokság megszűnése mellett jelentős átalakítás a létszám 7500 főre csökkentése, (korábban csak Monsban 12 000 fő dolgozott). Magyarország szempontjából lényeges a légi ellenőrzés Poggio Renatico-i központjának megszüntetése, illetve Spanyolországba telepítése. A strukturális átalakítás és a meglévő költségvetés hatékony felhasználása mellett cél a biztonsági közösségben az új, nem hagyományos formákkal történő együttműködés fejlesztése is. A konkrét feladatokban tevőlegesen egyetértő országok száma megnőtt, így lehetőség van arra, hogy a közösen meghatározott célokért dolgozzanak, mint az ISAF esetében. A Japán ?csekkdiplomácia? példája mellett a Szövetség a számára fontos közép-ázsiai országokat is szeretné bevonni az együttműködésbe. Így például a nem-NATO tag 13-ak szerepének hangsúlyán belül Mongólia esetében jelenik meg az együttműködési partnerség kritériuma.

Várhatóan hosszú ideig megoldatlan kérdéses marad, hogy a 2012-es csúcs után hogyan alakul Oroszország és a NATO viszonya. Oroszország fő problémája, hogy ez a rendszer megkérdőjelezi az orosz atom ütőerő jelentőségét.

?A NATO csúcs igazi üzenete a szolidaritás? ? mondta Szenes Zoltán. Az Egyesült Államok célja, hogy a tagállamok szintjén ne csak nagyobb pénzügyi hozzájárulás, hanem aktívabb szerepvállalás is legyen. Az európai politika kapcsán az akarathiányt említették az előadók, amely nemcsak a stratégiai tervezés igénye miatt fontos tényező, hanem az európai képességek 20 éves fejlődésének bizonyításában is. A kérdés az, hogy képes lesz-e Európa egy olyan helyzetben erőteljesebben befolyásolni az Egyesült Államokat, amikor annak figyelmét az ázsiai térség köti le. A politikai akarat és fókusz hiányának bizonyítéka, hogy a védelmi kiadások nem emelkednek, a katonai képességek kiterjesztéséhez ugyanakkor erre lenne szükség. Az Európán belüli dezintegráció is azt erősíti, hogy a kontinens nem akar foglalkozni a környezetével, erre akkor lenne igazán képes, ha kívülről érné fenyegetés. A Szövetségen belüli aránytalan tehermegosztás mára 80%-20% arányú az USA ?javára? a többi tagállammal szemben és ez várhatóan a csúcsot követően sem fog változni.

Nádudvari Anna