Novemberben a Szövetség figyelme továbbra is a kelet-európai események felé fordult. Jens Stoltenberg a Baltikumba látogatott azzal a céllal, a NATO-tagállamok szolidaritását és a kollektív védelem szilárdságát demonstrálja. Összefoglalónkban rávilágítunk a látogatás hátterére, a Baltikumban érezhetően növekvő feszültség okaira. Az ukrajnai válság elkerülhetetlenül rányomta bélyegét a térség e havi meghatározó eseményére, a Varsói Biztonsági Fórumra is, ahol a meghívott elemzők, politikusok és szakemberek által számos értékelés született a kialakult helyzetről, valamint arról, hogy a NATO-nak és az Európai Uniónak miképp kellene reagálnia az orosz agresszióra, melyekről ugyancsak beszámolunk.

 

A NATO főtitkárának látogatása a Baltikumban

November 20-21-én Észtország, Lettország és Litvánia érintésével a NATO főtitkára gyors körutat tett a Baltikumban, ezáltal is demonstrálva az észak-atlanti szövetség elkötelezettségét kis tagállamainak védelme, valamint területi épségük és szuverenitásuk sérthetetlensége mellett.

A körút első állomásán, az Ämari Légibázison november 20-án Jens Stoltenberg és az észt miniszterelnök, Taavi R?ivas közös sajtótájékoztatót tartottak, amelynek legfontosabb témája természetesen a balti szövetségesek biztonságának kérdése volt. A főtitkár először méltatta Észtország hozzájárulását a NATO különböző műveleteihez, kiemelten az afganisztáni és koszovói békefenntartáshoz. Ugyancsak dicséretesnek nevezte, hogy Észtországnak sikerült elérnie a GDP-arányos 2%-os küszöböt a védelemre fordított kiadások terén. Stoltenberg ezt követően ? némi politikai éllel ? rámutatott arra, hogy ha az észtek erre képesek, akkor a többi NATO-tagállam sem hivatkozhat ennek teljesíthetetlenségére. Felhívta rá a figyelmet, hogy a Kelet-Ukrajnában tapasztalt orosz agresszió árnyékában különösen fontos, hogy a Szövetség egységes és erős maradjon. Ennek érdekében a tagállamok egységesen lépnek fel, melynek bizonyítéka a balti régióba telepített szövetséges katonai erők létszámának emelkedése. Ilyen méretű csapaterősítésre pedig a hidegháború óta nem volt példa.

Jens Stoltenberg és Taavi Roivas az Ämari Légibázison találkozott a balti légtérvédelemben részt vevő erőkkel is. (Forrás: nato.int)
Jens Stoltenberg és Taavi Roivas az Ämari Légibázison találkozott a balti légtérvédelemben részt vevő erőkkel is. (Forrás: nato.int)

Újságírói kérdésekre válaszolva a főtitkár megerősítette, hogy az orosz légierő aktivitása egyre növekszik a balti térségben, ami már csak azért is veszélyes, mert a katonai repülőgépek előre be nem jelentett útvonalon közlekednek, általában nem reagálnak a civil gépek vagy a légiirányítók üzeneteire, ez utóbbi pedig önmagában hordozza annak a veszélyét, hogy baleset történik. Véleménye szerint Moszkva lépései nem teremtenek új hidegháborús biztonsági környezetet, azonban mindenképpen olyan jelenségekkel kell szembesülnie a NATO-nak, amelyekre a Szovjetunió széthullása óta nem volt példa.

A körút második állomásán, Rigában november 20-án Jens Stoltenberg és a lett elnök, Andris B?rzi?š tartottak sajtótájékoztatót. B?rzi?š kiemelte, hogy ez egy különösen nehéz időszak a Szövetség számára, amikor a tagállamoknak nemcsak arra kell készen állniuk, hogy a walesi csúcstalálkozón született döntéseket végrehajtsák, hanem hogy a béke és biztonság garantálása érdekében ismét világosan elkötelezzék magukat a kollektív védelem feladatai mellett. Az elnök méltatta a főtitkárt, kiemelve, hogy Stoltenberg komoly szerepet játszott a balti államok védelmi képességeinek fokozásához is hozzájáruló Készenléti Akcióterv kialakításában. Rámutatott: évekkel korábban még elképzelhetetlen lett volna annak reális feltételezése, hogy a Szövetség egyik tagállama ellen agressziót kövessenek el ? idén azonban azt láttuk, hogy Moszkva folyamatosan aláássa a keleti-európai térség biztonságát. A lett elnök örömmel nyugtázta, hogy a NATO az utóbbi időben olyan lépéseket tett, amelyek erősítik népe biztonságérzetét: kiemelte a járőröző harci repülők számának megemelését és a számos katonai gyakorlatot. Hangsúlyozta, hogy a lettek a Szövetség hasznos tagjai, megbízható szövetségesek: az elmúlt időszakban számos olyan döntést hozott az ország kormánya, amely erősíti Lettország védelmi képességeit, például a költségvetés 2%-át fordítják a következő években a hadsereg megerősítésére.

 

Lettországban az ?daži Katonai Bázison zajlott gyakorlat a főtitkár látogatása idején. (Forrás: nato.int)
Lettországban az ?daži Katonai Bázison zajlott gyakorlat a főtitkár látogatása idején. (Forrás: nato.int)

 

A NATO-főtitkár méltatta ezeket az erőfeszítéseket, különösen az afganisztáni műveletek kapcsán, illetve a tekintetben, hogy Lettország otthont ad a NATO Stratégiai Kommunikációs Központjának és képviselteti magát a Szövetség expedíciós erőiben. Kiemelte, hogy a Szövetség mindent megtesz azért, hogy a balti államok biztonsági helyzetét javítsa: csak ebben az évben több mint száz esetben hajtottak végre elfogó akciókat olyan repülőgépek miatt, melyek megközelítették vagy megsértették a NATO légterét. Ez háromszorosa a 2013-as adatnak. A szövetséges repülőgépeket ezét több mint négyszáz alkalommal kellett riasztani, ami 50%-os emelkedés az előző évhez képest. Stoltenberg véleménye szerint ez a tendencia rendkívül kockázatos, ezért a NATO-nak ébernek kell maradnia. Hangsúlyozta, hogy a légierő mellett a haditengerészet is őrjáratozik a Balti-tengeren, Európában pedig minden második nap indul valamiféle közös hadgyakorlat.

A főtitkár újságírói kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a Készenléti Akcióterv keretében egy olyan gyorsan ? akár napok alatt ? bevethető, pár ezer fős erő létrehozását tervezik, amely kulcsszerepet játszhat majd a balti térség biztonságának szavatolásában. A tervek szerint ez 2016-tól állna készenlétben.

Jens Stoltenberg körútjának harmadik állomásán, Litvániában Dalia Grybauskaite elnök asszonnyal találkozott, akivel a NATO balti légtérrendészeti műveletének irányítását biztosítóKarmelava Légi Bázisra látogattak november 21-én. ?A kollektív védelem a fő feladatunk ? nyilatkozta a főtitkár ? és ebben a NATO Litvánia mellett áll, mint ahogy minden egyes szövetségesünk mellett is.? A látogatás alkalmával a bázis műveletirányítói termében tájékoztatták a vezetőket a műveletről, és a látogatás idején a bázison közös gyakorlaton részt vevő litván, dán, magyar, illetve amerikai katonákkal is találkoztak.

Grybauskaite elnök mellett Linas Linkevičius külügy- és Juozas Olekas védelmi miniszterrel is egyeztetett a főtitkár, elsősorban az ukrán válsággal, a kelet-európai térségben egyre élénkülő orosz katonai aktivitással és annak hatásaival kapcsolatban. Egyúttal köszönetet mondott az ország fegyveres erőinek afganisztáni lés koszovói szerepvállalásáért, valamint az energiabiztonsági kérdésekben vállalt vezető szerepéért.

A főtitkár körútja Litvániában a Karmelava Légibázison ért véget. (Forrás: nato.int)
A főtitkár körútja Litvániában a Karmelava Légibázison ért véget. (Forrás: nato.int)

 

Orosz fenyegetés a Baltikumban és a NATO reakciói

A balti országok nem alaptalanul érzik magukat fenyegetve, hiszen a grúziai és ukrajnai orosz beavatkozás legfontosabb eleme, vagyis a nagyszámú orosz kisebbség, itt is megtalálható. (A CIA World Factbook adatai szerint Lettországban a lakosság 27%-a (mintegy 550.000 fő), Észtországban a lakosok 24%-a (324.000 fő), míg Litvániában 5%-a (117.000 fő) orosz kötődésű, míg Ukrajnában a fegyveres konfliktus kirobbanása előtt 17,3% (2.500.000 lakos) volt.) Jelentős részük nem is rendelkezik állampolgársággal, Lettországban például legalább 300.000 ember.

Az együttélés pedig nem zavartalan, különböző méretű konfliktusok hosszú sora jellemzi: kezdve az Észtország elleni kibertámadástól (2007) a nagy port kavart állampolgársági vitáig, amikor 2012-ben az észt parlament elutasította, hogy megadja azon oroszok számára az állampolgárságot, akik már az országban születtek. A sor szinte a végtelenségig folytatható: Lettországban 2012-ben népszavazást tartottak arról, hogy az orosz nyelvet az ország második hivatalos nyelvévé tegyék-e, ám a népesség döntő többsége ezt elutasította. Ugyanitt az oroszokat tömörítő Harmónia Párt a 2011-es választásokon minden más pártnál több szavazatot szerzett, amire válaszul az összes fennmaradó ? többségében letteket képviselő ? párt összefogott ellenük, hogy ne szerezhessék meg a kormányzó hatalmat. Észtországban az ugyancsak orosz etnikai alapokkal rendelkező Központi Párt a parlament 101 helyéből 21-et birtokol. Mindkét pártot azzal vádolják, hogy szorosan együttműködnek az Oroszországot irányító Egységes Oroszország párttal.

Litvániában a 2003-as elnökválasztás során a hatóságoknak arra vonatkozó bizonyíték került a kezébe, hogy az orosz titkosszolgálat és különböző bűnözői körök beszivárogtak Rolandas Paksas elnökjelölt stábjába és kampányába. Két hónapig tartó politikai káosz után Paksast erőszakkal lemondatta a parlament. Tallinn jelenlegi orosz polgármesterét pedig 2011-ben világították át, mert attól tartottak, hogy orosz ügynök. A három országban szinte nem telik el olyan év, hogy egyetlen orosz diplomatát se utasítsanak ki kémkedés vádjával. Ugyancsak a térségben került sor a NATO hidegháború óta egyik legnagyobb hírszerzési botrányára, amikor Herman Simm, az észt elhárítás egyik magas rangú tisztje titkos NATO kibervédelmi információkat adott át az orosz titkosszolgálatnak. Emellett talán nem túlzás azt állítani, hogy folyamatos propaganda-küzdelem folyik a régióban: számos, az orosz állam által létrehozott intézmény, alapítvány és egyéb szervezet működik a Baltikumban (Észtországban 61, Lettországban 81, Litvániában pedig 97). A többségi társadalom és a kisebbség együttélése tehát közel sem konfliktusmentes. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy a három balti állam energetikai szempontból teljesen ki van szolgáltatva Oroszországnak: olajimportjuk 90%-át, míg gázimportjuk 100%-át szomszédjuktól kapják, míg a legtöbb ? ezen a területen tevékenykedő ? vállalat közvetlenül vagy közvetve a Gazprom irányítása alatt áll.

Mindezen feszültségek mellett az orosz erők aktivitásának növekedését tapasztalhattuk az elmúlt két hónapban a Baltikum térségében (illetve a Fekete-tenger, Kelet-Európa, Észak-Európa és az Arktisz térségében is). 2014 márciusában egy civil utasszállító majdnem összeütközött egy orosz felderítő repülőgéppel, mivel ez utóbbi nem jelezte, hogy az övezetben tartózkodik. 2014. szeptember 5-én pedig az észt titkosszolgálat egy tagját az orosz különleges erők katonái rabolták el, majd szállították Oroszországba. Történt ez azzal egy időben, hogy az amerikai elnök az országba látogatott. 2014 októberében a svéd hatóságok tíz napon át próbáltak egy orosz tengeralattjáró nyomára bukkanni, amely ? hírszerzési források szerint ? valamiféle nem definiált műveletet hajtott végre országuk felségvizein. Svédország haditengerészetének legmagasabb rangú vezetője, Sverker Göranson ekkor bejelentette, hogy a tengeralattjáró megtalálása esetén akár felszínre is kényszerítik, ha nem reagál a felszólításokra. A svéd katonai szakértők véleménye szerint az orosz tengeralattjáró egyértelműen hírszerző/megfigyelő műveletet folytatott ? azonban elfogniuk nem sikerült.

A felsoroltak csak a legsúlyosabb esetek, mivel további tizenegy alkalommal történtek olyan incidensek, amelyek komoly fenyegetést jelentettek a nemzetközi békére és biztonságra. Négy esetben a nemzetközi vizek felett repülő amerikai és svéd gépeket zaklatták orosz vadászgépek, kétszer kanadai és amerikai hajókat; egy alkalommal Oroszország súlyosan megsértette Svédország légterét egy bombázótámadást imitáló géppel, egy esetben pedig orosz erők cirkálórakéta támadást imitáltak egy amerikai célpont ellen. Ugyancsak nagy port kavart a Baltikumban, mikor egy litván halászhajó legénységét oroszok vették őrizetbe. De ezek mellett se szeri, se száma a különböző határsértéseknek és incidenseknek, az orosz vadászgépek például rendkívül aktívak a különböző NATO gyakorlatok ideje alatt. 2014 áprilisában két orosz hadihajó hadgyakorlatozás közben engedély nélkül lépett be Litvánia felségvizeire, és egy fontos kereskedelmi övezetben lényegében megbénították a hajózást. Oroszország e mellett folyamatosan nagy hadgyakorlatokat tart a Baltikum közvetlen közelében, amelyeken általában nem csak hagyományos katonai erők, hanem nukleáris csapásmérő egységek is részt vesznek.

Az elemzők a fejlemények kapcsán két fontos megállapítást tettek: egyrészt a jelek szerint az orosz katonai és hírszerző szervek parancsot kaptak ? az elmúlt évtizedhez mérten ? komolyabb eszközök bevetésére a Szövetség tagállamai irányában. Másrészt Moszkva folyamatosan teszteli a nyugati erők éberségét, keresi gyenge pontjaikat. Svédország sokáig rendkívül enyhén reagált az orosz próbálkozásokra, ami a jelek szerint csak bátorította Moszkvát. Az októberi ?tengeralattjáró-hajsza? megindításáról szóló döntés azonban már alapvetően más politikai hozzáállást tükröz, amit egyes svéd politikusok úgy kommentáltak, hogy ?nem hagyják magukat megfélemlíteni.? Ugyancsak nem a bizalom erősítésének irányába hat, hogy Oroszország új bázisokat épít ki a balti államokkal határos területein: a Lettországgal és Észtországgal határos Pskov körzetben például egy új katonai repteret adtak át, amelyekre harci helikopterek telepítettek.

A három balti állam védelmi képességei rendkívül korlátozottak: mivel nem rendelkeznek légierővel, 2004-től a NATO tagállamainak gépei látják el a légtér biztosítását. A három ország haderejének mérete miatt önállóságuk megőrzése csak a Szövetség segítségével képzelhető el. A Baltikum térségében a nemzeti erőkön kívül csupán néhány ezer NATO-katona állomásozik, ami a katonai elemzők véleménye szerint azért különösen aggasztó, mert a NATO egy esetleges fegyveres konfliktus kialakulása esetén jelenleg nem lenne képes kellő időben elegendő katonai erőt a helyszínre juttatni, míg a krími és kelet-ukrajnai tapasztalatok azt mutatják, hogy az orosz fél egy esetleges támadás esetén kiszakíthatna bizonyos darabokat az országokból, majd politikai úton kizsarolhatná e területek megtartását. Ha nem települ a régióban elegendő védelmi erő, akkor a konfliktus további szakaszában a NATO-tagállamok beavatkozási hajlandósága is meredeken esik, lehetőségeik beszűkülnek. Egy ilyen hipotetikus szituációban az Észak-atlanti Tanácsnak bele kellene egyeznie a Szövetség haderejének mozgósításába Oroszország ellen, ám az általános háborútól való félelem könnyen vétóhoz vezet. Ha pedig ez valamiképp bekövetkezik, akkor a Szovjetunió szétesését követő határok újra kérdésessé válnak, amelyet általános káosz és háborús eszkaláció követhetne.

 

A haderő létszámaHarckocsiTüzérségi eszközHarci repülőgépTámadó helikopterVédelmi költségvetés 2013-ban (USD)Védelmi költségvetés a GDP arányában
Észtország5.300334480 millió2,0 %
Lettország1.250376300 millió1,0%
Litvánia7.35048355 millió0,8%

A balti államok védelmi képességei a The Military Balance 2014 adatai alapján

 

Az ukrajnai eseményekre válaszul a NATO a Newportban elfogadott Készenléti Akcióterv keretében nyolc repülőgéppel bővítette azt az erőt, amely a légtér biztosításáért felelős és bilaterális alapon több ország is kontingenseket küldött a Baltikumba és Lengyelországba. (Például 2014 szeptemberétől Kanada további CF-18-asokat küldött.) Barack Obama amerikai elnök 2014 júniusában lengyelországi útján bejelentette, hogy az eseményekre válaszul az Egyesült Államok egy milliárd dollárt szán arra (az ún. Viszontbiztosítási Kezdeményezés keretében), hogy erősítse az európai államok készenlétét. A Szövetség összesen 600 további fővel növeli Baltikumba települő erőinek számát, továbbá tíz ország 4700 katonájának és 800 különböző katonai eszközének bevonásával hadgyakorlatot tartottak. Lengyelország 2014 tavaszán életbe léptette a Washingtoni Szerződés 4. cikkelye szerinti konzultációs eljárást a NATO-tagállamok között arra az estre, ha valamelyikük olyan komoly biztonsági fenyegetést érzékelne, amely a Szövetség válaszlépését teheti szükségessé.

 

A NATO Készenléti AkcióterveA Készenléti Akcióterv két fő elemből áll: a Biztosítási Intézkedésekből és az Adaptációs Intézkedésekből. Az előbbi célja elsősorban a katonai jelenlét és a védelmi képességek rövid távú fejlesztése, míg utóbbi a Szövetség hosszú távú transzformációját foglalja magában.

A Biztosítási Intézkedések a következő elemekből állnak:

  • Négyről tizenhatra növelik azon vadászgépek számát, amelyek a Baltikumban őrjáratoznak.
  • AWACS támogatást biztosítanak a kelet-európai szövetségesek számára.
  • Több hadihajót irányítanak át a Balti-tengerre, a Fekete-tengerre és a Földközi-tengerre.
  • Szárazföldi csapatokat vezényelnek kiképzési és gyakorlatozási céllal a keleti szövetségesekhez.
  • Kétszáz NATO és önálló nemzeti hadgyakorlatot tartanak, zömét a keleti szövetségesek területén.
  • Kétoldalú szerződések keretében is sor kerül bizonyos erőknek a fenyegetett térségekbe történő tepeítésére. Az Egyesült Államok például jelentős csapaterősítést hajtott végre a Baltikumba pusztán bilaterális megállapodások alapján.

Az Adaptációs Intézkedések a következő elemekből állnak:

  • A NATO Reagáló Erő védelmi képességeinek fejlesztése, a bevethetőséghez szükséges reakcióidő csökkentése, a létszám hadosztály méretűre bővítése.
  • A NATO Reagáló Erő kötelékén belül egy azonnali reagálású elem, az ún. Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erő (Very High Readiness Joint Task Force ? VJTF) létrehozása.
  • A Szövetség tengeri erőinek bővítése további hadihajókkal.
  • Többnemzeti parancsnoki és irányítási struktúra létrehozása a kelet- és közép-európai szövetségesek területén.
  • A Lengyelországban található Északkeleti Többnemzeti Hadtestparancsnokság (Headquarters Multinational Corps Northeast) szerepének erősítése a regionális képességek fejlesztésében.
  • A Szövetség azon képességének fejlesztése, hogy szükség esetén gyorsan erősítést tudjanak eljuttatni a keleti szövetségeseknek. Ehhez elsősorban a reptereket és a kikötőket, az ezekhez szükséges infrastruktúrát, illetve a mozgósítási, logisztikai gyakorlatot, a stratégiai és taktikai szállítási képességeket kell fejleszteni.
  • A keleti tagállamok területének védelmére irányuló műveleti tervek felülvizsgálata (ún. contingency planning ? veszélyhelyzeti tervezés).
  • A kollektív védelmet és a válságkezelést központba állító további hadgyakorlatok tervezése és végrehajtása.

 

Oroszország ezekre a lépésekre válaszul bombázókat telepített a határtérségbe és 24 hadihajóból álló flottát összpontosított itt. Az orosz fél a berepülések kapcsán többször is tagadta a nyugati vádakat, az orosz védelmi minisztérium november 20-án kiadott közleményében azzal védekezett, hogy repülőgépeik a nemzetközi szabályokkal összhangban repülnek a nemzetközi vizek felett, és nem sértik meg semelyik állam légterét. Alexander Grusko, orosz külügyminiszter-helyettes november 24-én arról beszélt, hogy a Nyugat a felnagyított orosz fenyegetés rémképét csak propagandaként használja, hogy ezzel igazolja konfrontatív politikáját. A külügyminiszter-helyettes szerint mindez ahhoz vezet, hogy Európa olyan időszakban kénytelen költekezni és magas árat fizetni, mikor amúgy is nehéz gazdasági helyzetben van. Azonban az orosz kommunikáció egyes esetekben nagyon is kétarcú volt, hiszen még a svéd tengeralattjáró incidens időszakában az ország védelmi minisztériuma számos gúnyos közleményeket tett közzé.

Reagálva az orosz kritikára, december 1-jén Jens Stoltenberg hangsúlyozta, hogy a NATO semmi olyat nem tesz, amely elmélyítené a válságot, nem ad át fegyvereket és eszközöket sem az ukránoknak, sem másoknak. Mindössze olyan pénzügyi alapokat állítottak fel, amelyek segítik az ukrán hadsereg reformját és a kiképzést. Még a Baltikumban tett utazása alatt hívta fel rá Moszkva figyelmét, hogy a helyzet tárgyalásos rendezése egyszerre szolgálná Oroszország és a NATO érdekét. Eközben német értesülések szerint Norvégia szeretné elérni, hogy Oroszország újra térjen vissza a NATO-Oroszország Tanács üléseire, ahol Moszkva akkor függesztette fel részvételét, amikor az ukrajnai válság elkezdődött.

 

A Varsói Biztonsági Fórum: A NATO jövője az ukrán válság árnyékában

A kialakult helyzet miatt a közép- és kelet-európai államok biztonságának ügye elsődleges prioritást élezett a Varsói Biztonsági Fórumon. A résztvevő szakértők egyöntetűen hangsúlyozták, hogy az orosz külpolitikai mentalitás alapvetően különbözik az európaitól. Marijus Velicka, litván védelempolitikai államtitkár előadásában a következőképp magyarázta ezt: az eltérő orosz mentalitás ott érhető tetten elsősorban, hogy ?a nyugati politikusok általában sok dologról beszélnek, ám ebből csak keveset valósítanak meg, ám ha Putyin mond valamit, akkor azt előbb-utóbb megvalósítja valamilyen formában.? Figyelmeztetett, hogy jelenleg Kelet-Európában mindenki attól fél, hogy melyik ország lesz a következő, amelyet Moszkva destabilizál. Álláspontja szerint az orosz emberek véleményét kívülről nem lehet hatékonyan megváltoztatni a saját kormányzatukról, mivel a média a Kreml kezében van, ráadásul a népesség zöme nem ért angolul. Azokat a tehetősebb ? gyakran magas pozíciót betöltő ? oroszokat kell nyomás alá helyezni, akik Nyugaton fektetnek be, tárolják pénzüket vagy taníttatják gyermekeiket.

A Fórumon Human Rights Foundation elnöke, az orosz Garry Kasparov arról beszélt, hogy szerinte téves azt feltételezni, hogy az Európai Uniónak és Vlagyimir Putyinnak lenne bármilyen közös stratégiai érdeke. Véleménye szerint az egységesülő Európa léte ellentétes a Kreml akaratával, mert számára a bizonytalanság, a megosztottság teremt előnyöket. Az orosz állam túlságosan is egyetlen emberre épít, ezért több szempontból is kiszámíthatatlanabb, mint a szovjet központi politikai bizottság volt, vagy a jelenlegi kínai pártelit, hiszen még ez utóbbi esetében is számos különböző szereplőnek kell egyeztetnie a felmerülő kérdésekről. Ő is megerősítette, hogy Putyin nyilatkozatai különösen jó alapot szolgáltatnak motivációinak és céljainak megértéséhez, megítélése szerint pedig az orosz elnök nem kívánja kiengedni kezéből a hatalmat.

Kaszparov figyelmeztette a hallgatóságot: ne gondolják, hogy az európai béke és stabilitás garantált. Ő is azon a véleményen volt, hogy azon emberek körét kell meggyőzni, akik Putyint körbeveszik. Kétségbeejtőnek tartja, hogy a Nyugat még mindig nem érti: azzal, hogy azt hangsúlyozzák, mit nem hajlandóak megtenni, akaratlanul is az orosz expanziós törekvéseket bátorítják. Kasparov rámutatott arra is, hogy itt egy nagyobb ? globális léptékű ? értékek közötti harc bontakozik ki, amelynek egyik oldalán a pro-globalista, míg másik oldalon azon államok vagy szervezetek állnak, amelyek elutasítják azt. Oroszország elutasítja az Európai Uniót, nem veszi komolyan, mert a szervezet mélyén meghúzódó elveket vet el. Részben ezért próbálja minden eszközzel aláásni azáltal, hogy szövetségeseket szerez az Unión belül és osztja meg azt. A NATO-nak pedig készen kell állnia, hogy ellenlépéseket tegyen ezzel a fenyegetéssel szemben.

Garry Kasparov hangsúlyozta, hogy az orosz vezetés egyre kiszámíthatatlanabbá válhat, ahogy a válság eszkalálódik (Forrás: http://warsawsecurityforum.org)
Garry Kasparov hangsúlyozta, hogy az orosz vezetés egyre kiszámíthatatlanabbá válhat, ahogy a válság eszkalálódik (Forrás: http://warsawsecurityforum.org)

 

Az EBESZ Válságmegelőző Központjának képviseletében Adam Kobieracki szólalt fel, aki Putyin néhány nappal korábbi beszédét tanulmányozva három dolgot emelt ki: az orosz vezetés azon az állásponton van, hogy azért kényszerültek erőszakos eszközök bevetésére, mert már minden mást megpróbáltak a nyugati terjeszkedés ellen. Másodszor Moszkva továbbra is a katonai képességekkel definiálja szuperhatalmi létet. Harmadrészt Putyin hitet tett a mellett, hogy soha nem fogja országa a nyugati értékeket átvenni. Kobieracki figyelmeztetett rá, hogy a válságot csak a politikai, gazdasági és katonai eszközök összehangolt alkalmazásával lehet rendezni. Hangsúlyozta, hogy az értékek és normák szintjén kell világos szabályokat teremteni a felek között, mert e nélkül a konfliktus csak tovább éleződik, semmi értelme további papírokat gyártani, vagy új intézményeket felállítani. Csak azt követően lehet létrehozni valamiféle új európai biztonsági keretrendszert, ha az ukrajnai helyzet megoldódott, mert jelenleg Ukrajnában kétségtelenül háború dúl, amelyben már nem csak az ukránok és oroszok által irányított erők harcolnak, hanem olyan fegyveres csoportok is, amelyeknek senki sem parancsol. A káosz annyira kétségbeejtő, hogy még az EBESZ megfigyelőit is támadás érte, a pilóta nélküli járműveiket pedig gyakran megzavarják vagy lelövik. Kobieracki azon az állásponton volt, hogy szervezete képes egyféle keretrendszert nyújtani ahhoz, hogy a felek közötti tárgyalást újra lehessen indítani.

Steel Hommel, Dánia Lengyelországba akkreditált nagykövete a Fórumon az energetikai biztonság és az ukrajnai helyzet összefüggéseiről beszélt. Elemzése szerint az európai import-függőség az elmúlt években folyamatosan emelkedett, ezzel együtt pedig a kiszolgáltatottság is. Ezt az államok úgy próbálták meg mérsékelni, hogy különböző szolidaritási egyezményeket kötöttek egymással, gáztározókat építettek, vagy megpróbálták csökkenteni a tranzitországok számát. Azonban a 2009-es ukrán-orosz gázvita elemi erővel mutatott rá, hogy a közép- és hosszú távú sebezhetőség ugyanúgy megmaradt. Az Oroszországtól való függőség pedig a jelenlegi helyzetben is nagyban korlátozza az igénybe vehető külpolitikai eszközök körét.

A közelmúlt eseményeinek tükrében a NATO jövőjének megvitatására a találkozó második napján külön panelt szenteltek. Az Európai Unió Európai Külügyi Szolgálatának főtitkár-helyettese, Maciej Popowski rámutatott, hogy az európai képességek fejlesztése az Unió keretein belül ? vagy legalább is a hanyatlás megállítása ? a NATO szempontjából is kulcsfontosságú. Azon az állásponton volt, hogy a jövőben az Európai Unió és a NATO egyféle speciális munkamegosztást dolgozhat ki, hiszen ez utóbbi a jelenlegi tendenciák szerint egyre inkább visszatér a gyökereihez, értve ez alatt a kollektív védelem feladatainak előnyben részesítését a területen kívüli műveletekkel szemben, az Európai Unió ezzel szemben fejleszthetné az expedíciós képességeit. Véleménye szerint már jelenleg is kiolvasható egy ilyen tendencia: részben bizonyíték lehet erre, hogy az Unió olyan térségekben is aktív, amelyekben a Szövetség vagy nem tud, vagy nem akar beavatkozni.

Frances G. Burwell, az Egyesült Államok Atlanti Tanácsának transzatlanti ügyekért felelős igazgatója megerősítette, hogy az Egyesült Államok számára a NATO töretlenül az egyik legfontosabb szervezet, Európa biztonsága pedig kulcsfontosságú ? ezt lehet látni abból is, hogy Washington még mindig nagy erőket állomásoztat a kontinensen. Azonban az amerikai politikai elit nem tervezi, hogy újra hidegháborús szintre ? megközelítőleg a jelenlegi háromszorosára ? emeli az Európában állomásozó erőinek létszámát. Rámutatott, hogy Moszkva egészen új féle hibrid hadviselést folytat, amelyre a Szövegség egyelőre nincs felkészülve. Mit tesz például a Szövetség, ha valamelyik balti államban zavargás tör ki, Oroszország pedig erre válaszul valamilyen formában beavatkozik? A NATO nyilvánvalóan nem képes pusztán a tradicionális eszköztárával válaszolni, hiszen például az energetikai biztonság, vagy a dezinformáció elleni fellépés eléggé idegen a szervezet természetétől. Hangsúlyozta azonban, hogy nem szabad korlátozni a vizsgálat körét, hiszen délről ugyanannyi fenyegetés éri a NATO tagállamait, mint keletről. Kiemelte Törökországot, amely Szíria miatt folyamatos biztonsági kihívásokkal szembesül, de a Szövetség egyelőre nincs felkészülve ezek kezelésére.

Bronislaw Komorowski lengyel elnök beszédében kiemelte, hogy a hidegháború utáni viszonylag békés időszak lezárult, az európai politikai elitnek pedig arra kell számítania, hogy a kontinens keleti felén kirobbant válság még hosszú ideig elhúzódhat. Véleménye szerint Oroszország azért folytat neoimperialista politikát, mert az orosz politikai elit képtelen volt az ország modernizálására, emellett a Nyugattal való együttműködési hajlandóság egyre alacsonyabb. Értelmezésében az orosz külpolitika még mindig egy olyan tradicionális keretrendszerben gondolkodik, amelynek a befolyási övezetek és szatellit államok alapvető kategóriáit képezik. Komorowski szerint Moszkva ezen gyakorlata nem egyeztethető össze a civilizált, modern világ szabályaival. Kifejtette, hogy nem csak Ukrajnáról van szó, hiszen más államokat is fenyeget Oroszország, például Moldovát. Lengyelország jelenleg nem érzi egészen biztonságban magát, mert az ukrajnai válságra a Nyugat válasza túlságosan is enyhe volt. Az is rontja a biztonságpercepciót, hogy Oroszország már nyolc éve folyamatosan emeli a védelmi kiadásait, miközben a Szövetség államaiban az általános tendencia ezzel ellentétes. Mindenesetre fenn kell tartani a párbeszédet Moszkvával, azonban ? az elnök véleménye szerint ? nem szabad azt remélni, hogy a válság gyorsan megoldódik.

Előző cikkEz történt a héten – 47. hét
Következő cikk15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről