Főoldal NATO-NETto 15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről

15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről

Írta
1175
0
Megosztás

15 Év – 15 Hang

Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről

Rábai Zsolt, a NATO Nemzetközi Titkárságának, kommunikációs főmunkatársa

 

1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?

Magyarország NATO-csatlakozása több pozitív eredménnyel is járt. Azt hiszem, hogy az egyik legfontosabb hatás lélektani volt. Végre sikerült a fejlett nyugati világ intézményeibe történő integráció első lépése. Az előzetes várakozásokkal ellentétben a NATO-ba történő integrálódásra gyorsabban került sor, mint az Európai Unióhoz történő csatlakozásra.

A kilencvenes évekre a NATO lett az európai biztonság fő meghatározója és letéteményese. Magyarország, a NATO-tagság révén részese lett annak a konzultációs és döntéshozatali mechanizmusnak, amely lényegesen befolyásolta az ország külső biztonsági környezetét. Az ország a NATO-tagsággal megszerezte a szövetség által nyújtott védelmi garanciákat anélkül, hogy nemzeti szuverenitását fel kellett volna adnia. A kollektív védelem által nyújtott garanciák különösen fontosak voltak a déli határainkon dúló balkáni konfliktus fényében.

Magyarország NATO-tagsága pozitív hatással járt az ország imázsára a külföldi befektetők körében is. Az európai multinacionális cégek magyarországi leányvállalatainak vezetői, a Magyar EU-bővítési Üzleti Tanács (HEBC) 2000 évi jelentésében kifejezetten megemlítették, hogy „a NATO-csatlakozás jelentősen csökkentette az ország politikai kockázati szintjét.”

Emellett 15 éves NATO-tagságunk alatt sikerült elérni a magyar védelmi erők teljes együttműködési képességét a többi tagállammal, illetve részesei lettünk azoknak a szabványoknak és know how-nak, amelyet a NATO, mint a világ vezető politikai-katonai szervezete képvisel.

 

2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?

Eleinte az egyik legnagyobb probléma a magyar jogrendszer kompatibilitásának és a haderő interoperabilitásának megteremtése volt. Sajnos a szükséges alkotmánymódosítás sokáig a belpolitikai csatározások túsza volt. Az egymást váltó kormányok újra és újrakezdték a haderő stratégiai felülvizsgálatát is, amelyek közül végül is – főként az állandó pénzhiány miatt – egyik sem érte el maradéktalanul a kitűzött célokat. Bizonyára sokat jelentene, ha a magyar védelmi költségvetést sikerülne a NATO tagállamok – közöttük Magyarország – által elfogadott ajánlott szintre hozni, ami a nemzeti össztermék (GDP) 2%-a. Hasonlóan fontos lenne elérni azt, hogy a védelmi költségvetés haditechnikai fejlesztésekre fordított részaránya elérje, vagy meghaladja a 20%-ot.

 

3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a szövetségben?

Magyarország részese minden döntés előkészítésének és meghozatalának. A legnagyobb hatással talán a délszláv válság idején volt a NATO-ra. A térség sajátos ismerete illetve az olyan kezdeményezések, mint a Szegedi Folyamat, komoly hozzáadott értéket képviselt a NATO munkájában a délszláv válság katonai és politikai rendezése során.

Emlékszek, hogy a 2000-es évek elején, a Szegedi Biztonságpolitikai Központ által szervezett programokon sikerült kapcsolatot létesíteni és párbeszédet folytatni a szerbiai ellenzéki politikusokkal. A Szegedi Biztonságpolitikai Központ, Dr. Tóth László Nagykövet úrral az élén, komoly politikai tőkét halmozott fel tevékenységével és rendkívül széleskörű kapcsolatrendszert épített ki a balkáni politikusok között.

 

4. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?

Úgy vélem, hogy az alapvető elvárások, úgymint a kollektív védelem garanciája, a döntés-előkészítésben és döntéshozatalban való teljes körű részvétel, teljesültek. Véleményem szerint a haditechnika modernizációja és a haditechnikai ellátottság az a terület, ahol nem sikerült teljes mértékben kihasználni a NATO-tagság adta lehetőségeket, illetve nem sikerült teljesíteni az elvárásokat. Ahogy én látom, ennek elsősorban költségvetési okai voltak és vannak. Ugyancsak érzékelhető, hogy a magyar hadiipari beszállítók jóval több üzleti lehetőséget vártak az ország NATO-tagságától és a NATO beszállítói minősítés megszerzésétől.

 

5. Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?

Úgy gondolom, hogy Magyarország védelme akkor lesz a legmagasabb szinten biztosítva, ha meglesz mind a politikai akarat, mind az anyagi háttér védelmi képességeink fejlesztéséhez úgy, hogy az összhangban legyen az ország sajátos védelmi igényeivel csakúgy, mint szövetségesi elkötelezettségeinkkel. Minél erősebbek vagyunk, annál nagyobb súllyal tudjuk külpolitikai és védelmi érdekeinket érvényre juttatni a szövetségen belül. A NATO által Chicagóban elindított „okos védelmi” (Smart Defence) programokhoz történő csatlakozás, különösen, ha a közös képességeket Magyarországon tudjuk állomásoztatni, jól szolgálhatják hazánk hosszú távú védelmi érdekeit. Ehhez minden bizonnyal szükség lesz a védelmi költségvetés megfelelő növelésére. A védelmi képességek modernizációja, a kutatásra és fejlesztésre fordított összegek növelése jó esélyt adhat a hazai védelmi iparnak, és segíthet a munkahelyteremtésben is.

 

6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?

Az iraki válság kirobbanásakor az Egyesült Államok szerette volna, ha a NATO, mint szövetség is részt vesz a harci műveletekben. Az ügyben nem jött létre konszenzus a tagállamok között. Aznap a folyosón összefutottam egyik nyugat-európai kollégámmal, aki zaklatottan csak annyit mondott nekem: „Vége a NATO-nak. A tagállamok nem támogatják az Egyesült Államok kezdeményezését.” Én csak annyit mondtam neki, hogy nem értem az aggodalmát. Nekem ez az eset inkább azt jelentette, hogy a NATO valóban az, aminek mondják: demokratikus államok közössége. Itt végre nem kötelező követni a „nagy testvért”, hanem minden tagállamnak megvan a lelhetősége arra, hogy mérlegelje a saját nemzeti érdekeit és aszerint döntsön.

A másik meghatározó élményem az volt, amikor nagy nehézségek árán, de óriási lelkesedéssel sikerült megszerveznünk 2006-ban, a Budapesti Atlétikai Szövetség segítségével az első NATO Félmaratont a vajdasági Horgos és Szeged között. Ez az esemény felért egy jelképes határnyitással, egy politikailag rendkívül feszült időszakban. A programnak rendkívül nagy visszhangja volt Szerbiában. Az adott feszült légkörben óriási hatása volt a közvéleményre ez a békés megmérettetés, amelyen a szerb katonák is képviseltették magukat. Az első – talán egyetlen – olyan NATO-val fémjelzett program volt, amelyet a szerb ortodox egyház képviselője nyilvánosan megáldott. A verseny azóta is létezik, mint a NATO Public Diplomacy Division által a világon egyedüliként támogatott tömegsport esemény. Praktikus okok miatt azonban átköltözött Budapestre, és minden év októberének első hétvégéjén „Budapest Futófesztivál – NATOfutás” néven vált egy egyre népszerűbbé váló nemzetközi megmérettetéssé.