A Hegyi-Karabah konfliktus a leghosszabb ideje húzódó konfliktus a posztszovjet térségben. Az örmény többségű régió, a Hegyi-Karabah – vagy örményül Arcah-i – Köztársaság egy el nem ismert szakadár állam a Kaukázusban, amelyre mind az örmények, mind az azeriek igényt tartanak.

Az azeri és örmény fél közötti fegyveres konfliktus kisebb-nagyobb intenzitással 1991 óta tart, kétszer tört ki háború a régióban, amely mindkét alkalommal tűzszüneti megállapodással zárult az Oroszországi Föderáció közvetítésével.

A két fél közötti konfliktusban szignifikáns szerepet játszott Oroszország, aki mediátorként lépett fel a kaukázusi országok között. 2022. február 24-én elindított Ukrajna elleni orosz katonai hadművelet az orosz prioritások és kapacitások újragondolásával járt együtt, amely jelentős hatással volt a Kaukázus déli részén fennálló status quo-ra is.

A konfliktus története:

A Szovjet Szocialista Köztársaságon belül, a Kis-Kaukázusban – az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságban – található régió a szuperhatalom fennállása alatt autonóm státusszal rendelkezett, amely hozzájárult az etnikai feszültségek mérsékléséhez. A Szovjetunió felbomlásával kapcsolatos prognózisokkal párhuzamosan kezdődött el a konfliktus kiéleződése. 1988-ban az Arcah-i Köztársaságban sikeres népszavazást tartottak az Örmény Szovjet Szocialista Köztársasággal való egyesülésről, amit az azeriek illegitimnek minősítettek. A népszavazást fegyveres összetűzések követték az azeriek és az örmények között, amely pogromba torkollott. Az események több száz örmény emigrációját eredményezték.

1991-ben a Hegyi-Karabah területi autonómiáját a bakui parlament visszavonta, amelyre válaszul a régióban élő örmények kinyilvánították a függetlenségi szándékukat. A függetlenség deklarálása 1992 és 1994 között tartó háborúhoz vezetett. A háború közel 30 000 életet követelte. A hegyi-karabahi háborúnak az 1994-es orosz közvetítéssel megszületett tűzszüneti megállapodás – biskeki protokoll – vetett véget. A megállapodás keretében a terület Azerbajdzsán része maradt.

A biskeki protokoll aláírását követő időszak sem telt el összetűzések nélkül, a dróntámadások és a fegyveres összecsapások folyamatossá váltak a terület határvonalán. Nagyobb összetűzésre egészen 2016 nyaráig nem került sor, amikor négynapos intenzív fegyveres harcok dúltak a régióban, amely a 2020-as hegyi-karabahi háború egyfajta “prelude”-jaként értelmezhető.

2020. szeptember 27-én tört ki a második hegyi-karabahi háború, ami azeri győzelemmel ért véget. Baku fegyveres erői a háború során nem tudták visszafoglalni az összes örmények által ellenőrzött területet, azonban a november 9-én aláírt fegyverszüneti megállapodás rendelkezett arról, hogy az örményeknek át kell adniuk a Karabah környéki területeket – Ağdami járás, Kalbajar járás és Laçıni járás – az azeriak részére. A megállapodás deklarálta még, hogy a régióban orosz békefenntartók szavatolják a békét, és biztosítják a Karabahot Örményországgal összekötő Laçıni-folyósót. A fegyverszüneti egyezmény rendelkezett még egy tranzitfolyósó nyitásáról (Zangezur-korridor), amely Örményország déli részét kötné össze Azerbajdzsánnal.

Az Oroszországi Föderáció közreműködésével létrejött hathetes háborút lezáró tűzszüneti megállapodás november 10-én lépett hatályba. A második karabahi háború során több mint 7000 katona és 170 civil vesztett életét, ezzel az elmúlt évtizedek során legtöbb áldozattal járó háborúvá vált a régióban.

A második hegyi-karabahi háború után:

A 2020-as második karabahi háború Azerbajdzsán győzelmével zárult. Baku a katonai sikereket követően sem mondott le politikai céljai érvénybe juttatásáról. Azon év novemberében aláírt tűzszüneti megállapodást követően, Baku a katonai sikerek kézzelfogható politikai sikerekké való konvertálását tűzte ki célul. Azerbajdzsán az örmény fegyverek Karabahból történő kivonását, és Zangezur-korridor tényleges megnyitását, – mint a megkötött egyezmény két beteljesületlen pontját – szerette volna megvalósítani.

A második karabahi háborút lezáró tűzszüneti megállapodást követően 2021-ben Vlagyimir Putyin mediációjával Nikol Pasinján és Ilham Aliyev között megkezdődtek a tárgyalások, ezzel a békeszerződés előkészítése. A két fél közötti egyeztetés egyik kézzelfogható eredménye volt a Baku által benyújtott öt pontból álló javaslat a konfliktus rendezéséről. Az előterjesztésre válaszul Jereván hatpontból álló kezdeményezést nyújtott be, amely az arcahi területén élő örmények emberi jogainak védelmét és a terület státuszának rendezését emelte ki. 2022 augusztusában az uniós közvetítéssel létrejött brüsszeli magasszintű tárgyalást követően már kezdett kirajzolódni egy békeszerződés reális esélye, azonban ennek a reménynek a szeptemberi eszkaláció vetett véget.

Az orosz-ukrán háború hatásai:

A régióban a 2020. novemberi tűzszüneti megállapodás óta orosz békefenntartók szavatolják a békét, azonban a tavaly februárban megindított orosz katonai agresszió következtében csökkent Moszkva befolyása, amely a konfliktus ismételt fellángolásához vezetett.

Az Ukrajna elleni támadás óta Azerbajdzsán három nagyobb eszkalációt idézett elő a régióban és az azeri-örmény határnál. Baku többször megszakította az örmény többségű hegyi-karabahba a földgázszállítást, ezzel komoly fennakadásokat okozva a térségben.

A konfliktus egyik forrópontja a 2022. december 12-én kezdődő blokád volt a Laçıni/Lacsin-folyosónál. Magukat “környezetvédelmi aktivisták” -nak valló azeriek lezárták a folyósót a hegyi-karabahi illegális örmény bányászat elleni tiltakozásra hivatkozva. A Lacsin-folyósó az egyetlen szárazföldi szállítási útvonal Örményország és a Hegyi-Karabah között. Az azeri „környezetvédők” azzal, hogy elbarikádozták a folyosót, gátolják a terület lakosságának ellátását. 2020. november 9-én megkötött megállapodás szerint orosz békefenntartóknak kéne őrizni a folyósót, azonban ez nem valósul meg.

A fennálló status quo megőrzésében és  a régió egyfajta stabilitásában mindig is kulcsszerepet töltött be Oroszország, aki tulajdonképpen objektív, semleges őrként próbált ellensúlyozni az azeri és örmény fél között.

Az Ukrajna ellen indított orosz offenzívával párhuzamosan a moszkvai vezetésnek szükségessé vált prioritásainak újragondolása és kapacitásának csökkentése, ezáltal az orosz békefenntartói tevékenység intenzitása is mérsékelődött, amely jelentősen hozzájárul a hegyi-karabahi konfliktus kiújulásához.

A csökkentett orosz figyelem és beavatkozás hiányában közrejátszhat még a tény, hogy az Oroszországi Föderáció egyre inkább Azerbajdzsán és Törökország felé fordul, a nyugati szankciók enyhítésének érdekében. Ankara mindig is vezető kereskedelmi partnere volt Moszkvának. Azerbajdzsán szintén kiemelkedő szerepet játszik az orosz kereskedelemben, főleg mivel részese a Nemzetközi észak-dél közlekedési folyosó (INSTC) projektnek, amely összeköti Oroszországot és Indiát, Azerbajdzsán és Irán területén keresztül. A folyosó 2022. február 24-e óta egyre fontosabbá vált a Kremlnek, amelynek fő célja, hogy diverzifikálja kereskedelmi kapcsolatait, ennek érdekében pedig a Nemzetközi észak-dél közlekedési folyosó fejlesztéséről szóló nyilatkozatot írtak alá a projekt résztvevői Bakuban, nem sokkal a szeptemberi Örményország ellen elkövetett támadások előtt. Ez a fajta stratégiai fordulás Azerbajdzsán és Törökország felé megnehezíti Moszkva számára, hogy „semleges őr” szerepében tűnjön fel a régióban.

A Nyugat erősödő szerepe a konfliktusban:

A régióban eddig kevés befolyással rendelkező Európai Unió és az Egyesült Államok igyekszik felvenni a mediátor szerepét az azeri-örmény konfliktusban. Annak ellenére, hogy Moszkva volt az eddigi egyetlen közvetítő, és ezt orosz-ukrán háború előtt fent is kívánta tartani.

Az Európai Unió igyekszik független közvetítőként segíteni a konfliktus további eszkalációjának elkerülését. Igyekszik támogatni Örményországot, kihasználva és előnyére fordítva az orosz passzivitás miatt kialakult csalódottságat.  Jereván tagja az orosz vezetésű Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSzSz), és területén az Oroszországi Föderáció két katonai bázissal is rendelkezik, Gyumriban és Erebuniban. Ugyanakkor az unió számára az azeri gáz fontos alternatívájaként szolgál az orosz földgáznak, amelynek értelmében Baku kulcsszerepet tölt be az orosz gáz függőségről való levállást során. 2022 júliusában az Európai Unió és Azerbajdzsán megállapodást írt alá az energetikai együttműködésükről.

Az Európai Tanács elnöke, Charles Michel közvetítésével a szeptemberi eszkalációt követően számos tárgyalások mentek végbe az azeri és örmény vezetők között. Az Európai Parlament az EU és Örményország közötti kapcsolatokról szóló 2023. március 15-ei állásfoglalásában elítélte a 2022 szeptemberében azeri erők által örmények ellen elkövetett erőszakot és az emberi jogok megsértését. Az Európai Unió 2023. február 20-án elindította polgári misszióját Örményországban. A szeptemberi összetűzéseket követően a helyzet stabilizálásnak érdekében az EU a grúziai megfigyelő missziójából (EUMM Grúzia) ideiglenes 40 katonai megfigyelőt helyezett át a Hegyi-Karabah területére. A létrehozott fegyvertelen civil megfigyelő misszió lezárását követően hozták létre az új polgári missziót januárban.

A komoly kétségek vannak a Nyugat azeri-örmény szerepvállalásával és a diplomáciai törekvéseikkel kapcsolatban. Mind az EU, mind az USA részéről látszik egy komolyabb elköteleződés a régió stabilizálása mellett, azonban mindez nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy megkezdődjenek a béketárgyalások a felek között.

Abban az esetben, ha a Nyugat tényleg fel akarja venni a stabilizátor szerepét a Hegyi-Karabah konfliktusban, jóval többet kell tennie annál, hogy helyszínt biztosít és leülteti az azeri és örmény vezetőket. A közvetlen párbeszéd fontosságának hangsúlyozása a felek közötti hatalmi egyenlőtlenségek miatt aligha vezethet nem kikényszerített megállapodáshoz. Fontos hangsúlyozni, hogy egy olyan békemegállapodás aláírása, amely nem oldja meg a fő problémát, az nem garantálja a békét a régióban. A Nyugatnak jobban hozzá kell járulnia a tárgyalási folyamatokhoz és a fennálló problémák legyőzéséhez.

Oroszország csökkentett figyelmével, de szintúgy folytatódnak a béketárgyalások. Moszkvának még mindig jelentős mozgástere van a régióban és a konfliktus lezárásában Jereván elégedetlenségének ellenére is. Azzal, hogy az EU számára elengedhetetlen partnerré vált Azerbajdzsán, egyértelműen növelte Baku presztízsét és alkupozícióját a béketárgyalások tekintetében. A már kezdetben hatalmi egyenlőtlenségeken a fennálló helyzet csak tovább rontott és kérdéses, hogy Jereván mennyire tudja saját érdekeit érvényesíteni, vagy meggátolni a túlkapásokkal gazdag azeri követeléseket a Hegyi-Karabahban élő örmény lakosság védelmének érdekében.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Vaghinak Vardanyan on Unsplash

Felhasznált irodalom:

Előző cikkBSZK az I. Kárpát-medencei Teremtésvédelmi Nyári Egyetemen
Következő cikkKína antarktiszi ambíciói: A sárkány délre tör?
Gelencsér Kata
Gelencsér Kata

KAPCSOLÓDÓ CIKKEKA SZERZŐ TOVÁBBI CIKKEI