Szerbia külpolitikai stratégiájának meghatározó eleme az Oroszország és a nyugati szövetségi rendszer közötti folyamatos egyensúlykeresés. A balkáni állam évek óta törekszik arra, hogy miközben sikeresen viszi előre euro-atlanti integrációját, történelmi hagyományai és gazdasági kapcsolatai miatt Moszkvával való jó viszonyát sem hanyagolja el. A közelmúltban került sor mind a szerb miniszterelnök oroszországi tárgyalásaira, mind a NATO-főtitkár belgrádi látogatására, valamint Szerbia az uniós integrációban is a korábbinál szorgalmasabban lépeget előre. Mindezen fejlemények pedig felvetik a kérdést: meddig tartható fenn az egyensúlyozás Kelet és Nyugat között?
?Szerbia sokat tanulhat a Nyugattól, de a Kelet is szolgálhat modellként számára? ? nyilatkozta Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök moszkvai útja során. Szerbia számára történelmi kapcsolatai miatt fontos a baráti viszony Moszkvával, de október végi látogatásán az államfő még erőteljesebb gazdasági érdekeket világított meg, így a Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnökkel való tárgyalásait is elsősorban kereskedelmi jellegű kérdések határozták meg. Ennek jele, hogy 2015 első felében a két ország közötti forgalom meghaladta az egymilliárd dollárt, és ezzel ? a rangsorban Németországot illetve Olaszországot követve ? Oroszország vált Szerbia harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerévé. A két állam közötti együttműködés az energiaszektorban is erős, ugyanis az orosz Gazprom többségi tulajdonában álló szerb olaj- és gázipari vállalat, a NIS (Naftna Industrija Srbije) további délkelet-európai terjeszkedése mindkét fél számára prioritás, valamint a közeljövőben orosz energetikai vállalatok (Gazprom, Lukoil) is megjelenhetnek a balkáni országban. A gazdasági kérdések mellett a két ország közötti politikai (elsősorban Koszovó blokkolása a nemzetközi intézményekben) és katonai kapcsolatok megvitatása is a háromnapos út részét képezték, mely utóbbi részeként megegyezés született arról, hogy a szerb fél orosz gyártmányú haditechnikai eszközöket vásárol. ?Nem akarunk senkivel konfliktust, de felkészültnek kell lennünk? ? magyarázta Vučić a fegyverek beszerzésének okát, hiszen a kormányfő szerint azok elsősorban a regionális erőegyensúly fenntartását, valamint a szerb haderő modernizálását célozzák. Szerbia hintapolitikájára utal az is, hogy a fegyverkereskedelmi megállapodás aláírásával közel egy időben 99 szerb katona vett részt az Egyesült Államok Szárazföldi Haderejének Európai Parancsnoksága (U.S. Army Europe) által 16 NATO-tagállam és partnerország részére szervezett Combined Resolve V elnevezésű németországi hadgyakorlaton.
A miniszterelnök moszkvai tárgyalásait követően Jens Stoltenberg NATO-főtitkár tett látogatást Belgrádban. Marko Milosević, a BIRN (Balkan Investigative Reporting Network) elemzője szerint a főtitkár látogatása nem is jöhetett volna jobbkor. Ez ugyanis megfelelő lehetőséget biztosított arra, hogy Szerbia hangsúlyozza a kollektív védelmi szervezethez fűződő baráti kapcsolatát, ugyanakkor megerősítse a 2007 óta hatályban lévő katonai semlegességét is.
Szerbia konstruktív és kiegyensúlyozott viszonya a NATO-val pozitív előrelépésnek tekinthető, hiszen az 1999-es bombázások mélypontot jelentettek kapcsolataikban, és a szerbek Koszovó elvesztését is a védelmi szervezet számlájára írják. Az enyhülés kezdetét az ország NATO békepartnerségi programjába (Partnership for Peace) történő 2006-os csatlakozása jelentette, amitől Szerbia elsősorban hadiipara modernizálását remélte. Stoltenberg nyilatkozatában üdvözölte Szerbia nyugati elköteleződését, ezzel párhuzamosan viszont kijelentette, hogy tiszteletben tartja Oroszországgal való jó kapcsolatainak megőrzésére irányuló törekvését is.
Medvegyev viszont korántsem ezt a pragmatikus hozzáállást képviseli a Nyugat és Kelet között egyensúlyozó Szerbiával kapcsolatban. Véleménye szerint az Európai Bizottság célja a 2000 óta hatályos orosz-szerb szabadkereskedelmi zóna felbontása, és általában a két ország gazdasági kapcsolatainak gyengítése. Statisztikák ugyan alátámasztják, hogy Szerbia korántsem használja ki a kereskedelmi megállapodás nyújtotta előnyöket, az továbbra is a külföldi befektetéseket vonzó ütőkártyaként szolgál.
Uniós szakértők nem tartják veszélyforrásnak azt, hogy egy tagjelölt ország szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, hiszen jelenleg a szerb-koszovói kapcsolatok normalizálása jelenti a kulcsot az integráció sikeres folytatásához. Ennek ellenére számos elemző figyelmeztet arra, hogy ez a taktikázás nem tartható fenn hosszú távon, Szerbia ugyanis könnyen két szék közül a pad alá eshet. Belgrád végső döntését valószínűleg a következő évek politikai és gazdasági folyamatai ? elsősorban az állam euro-atlanti integrációja és a nagyhatalmi politika ? fogják befolyásolni és eldönteni.
(Szerkesztette: Ozorai Fanni, Agócs Endre)
