Rendkívüli meleg és tűzvészek

Az elmúlt hetekben egy rendkívüli hőhullám okozott problémákat Észak-Amerikától Európán át Japánig, az Északi-sarktól Észak-Afrikáig. Ennek rengeteg halálos áldozata volt, amit részben tűzvészek okoztak. Lettországban nagyjából 1200 hektáron, Svédországban több mint 20000 hektáron pusztítottak az erdőtüzek, amelyeket a magas hőmérséklet és az alacsony csapadék eredményezett.

Lettország és Svédország olyan mértékű katasztrófával nézett szembe, amelyet a saját katasztrófavédelmi kapacitásival nem tudott volna semlegesíteni, úgyhogy a NATO-tól, az Euro-atlanti Katasztrófa Reagálási Koordinációs Központottól (EADRCC) kért segítséget. Az EADRCC koordinálja az összes NATO tag- és partnerállam segítségkéréseit és felajánlásait a katasztrófahelyzetek esetén.

Miért is törődik a NATO tűzvészekkel?

Az Észak-Atlanti Szerződés 3. cikkelye kimondja, hogy a tagállamoknak a rugalmasságra figyelmet kell fordítaniuk, ami a polgári felkészültségnek és a katonai kapacitásoknak egyfajta keveréke. Ugyanis a rugalmasságnak három fő pontját határozták meg: a kormányzás és a lényeges szolgáltatások tartóssága, illetve a polgári támogatás a katonai akciókhoz. Ezt a három pontot 2016-ban a tagállamok aztán hét követelményre bontották: a kormányzás tartóssága, energia, népvándorlás, élelmiszer és víz, tömegkatasztrófák, polgári kommunikáció és közlekedés.

A polgári felkészültség nemcsak azért ilyen fontos a NATO-nak, mert tagállamainak a lakosságát minél nagyobb biztonságban szeretné látni. Az is közrejátszik, hogy a NATO katonáknak hozzá kell férniük a fogadóország infrastruktúrájához, élelmiszer-, víz- és üzemanyagkészletéhez, építőanyagaihoz és kommunikációs csatornáihoz, különben nem lennének képesek hatékonyan ellátni feladataikat. Ebben pedig a rendkívüli események ? mint egy 20.000 hektáron pusztító tűzvész ? nagy akadályt jelenthetnek. Ám az sem utolsó szempont, hogy a katonáknak szükségük van a helyi lakosság segítségére, szolgáltatásaira is, amik normális körülmények között a leginkább elérhetőek.

A NATO legnagyobb nem katonai programja a Polgári Veszélyhelyzeti Tervezés (NATO Civil Emergency Planning ? NATO CEP), aminek a célja az, hogy harmonizálja a NATO tag- és partnerállamainak a katasztrófavédelmi együttműködését.

Mióta törődik a NATO katasztrófavédelemmel?

A programot az 1950-es években indították el. A hidegháborús időkben a harmadik világháború kitörésére szerették volna a polgári lakosság védelmét biztosítani katasztrófavédelmi módszerekkel. Azonban a hidegháború után, amikor a háborús veszély jelentősen visszaesett, a polgári felkészültség, de maga a NATO többi programja is kevesebb figyelmet kapott.

Fontos CEP-elv, hogy a katasztrófavédelem nemzeti felelősség, a CEP csupán a tervezésben és felkészülésben segít, illetve javítja a nemzetközi reagálási képességeket arra az esetre, ha egy nemzetállam nem volna képes önmaga megbirkózni a kialakult katasztrófával.

A CEP a NATO-val együtt fejlődik, készül az új kihívásokra. Habár a közvetlen háborús veszély a hidegháború végével szinte teljes mértékben megszűnt, megjelentek új kihívások, amelyek szintén komoly fenyegetettséget jelentenek a polgári lakosság számára. Napjainkban ilyen a terrorizmus, a vallási extrémizmus, a klímaváltozás, a hackertámadások és az energiabiztonság, ami a megjelenő veszélyek között egyre dominánsabb szerepet kap, és elhárítása, megelőzése más eszközöket és képességeket követel meg, mint amire a hidegháború során felkészültek a nemzetek a CEP programjaival.