2019 decembere óta feszültség övezi Montenegróban az ortodox egyházat. Egy elfogadott törvényjavaslat értelmében az országban listáznia kell a szerbiai központú egyháznak minden vagyontárgyát (beleértve az ingóságait és ingatlanjait is), mely 1918, avagy Montenegró a Szerb-Horvát-Szlovén (később Jugoszláv) Királyságba olvasztása előtt is tulajdonát képezte. Köszönhetően a törvénynek komoly az aggodalom, hogy az ortodox egyház jelentős ingatlanokat, egyebek mellett középkori templomokat és kolostorokat is elveszthet. Egyesek szerint a Nyugat-barát podgoricai kormány ezzel próbálja háttérbe szorítani Szerbiát, mások szerint ugyanakkor Montenegró szocialista vezetése ki akarja rabolni az egyházat.
Nem most kezdődött ugyanakkor az összetűzés az ortodox egyház kapcsán Belgrád és Podgorica között. 2019 júniusában nyújtotta be az egyházi vagyonról szóló törvénytervezetet a montenegrói kormánypárt, a Montenegrói Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS), melynek értelmében minden olyan vallási tárgy és hely, mely a kérészéletű, független Montenegrói Királyság (1910-1918) tulajdonát képezte, vissza kell, hogy kerüljön Podgoricához, még akkor is, ha a jugoszláv vezetők a Szerb Ortodox Egyháznak ajándékozták. A törvénytervezet kapcsán a feszültségek sosem látott méreteket öltöttek a két ország egyébként békésnek mondható viszonyában. A szerb média azzal vádolta a montenegrói kormányt, hogy megfosztja az egyházat értékeitől, Aleksandar Vucic elnök a két ország közötti kapcsolat jövőbeli romlásáról beszélt, míg Irinej szerb ortodox pártiárka egyenesen Milo Dukanovic montenegrói elnök kiátkozásával fenyegetőzött.
Montenegró 2006. május 21-én vált függetlenné. Az ország melynek 600 ezres lakossága ? főként ortodox keresztények ? népszavazás segítségével döntött úgy, hogy kiválna a Jugoszlávia utódállamaként szolgáló, 2003-ban létrejött Szerbia és Montenegró Államközösségből, mely egy laza konföderáció volt. A függetlenségre azért volt szüksége Montenegró lakosságának, mert az Európai Unió az állam európai integrációját a teljes önállósághoz kötötte. Az országot függetlensége elnyerése óta a jelenleg is regnáló kormánypárt tartja irányítása alatt, Európa 20. leggazdagabb politikusa, Milo Dukanovic vezetésével. Míg Montenegró 2017-ben csatlakozott a NATO-hoz, illetve jelenleg is folyamatosan zajlanak az uniós integrációs tárgyalások, jellemző kritika Podgoricával szemben, hogy még mindig jelentős az oroszbarát Belgrád befolyása az országban. Vélhetően ezen kijelentés ellen kívánt fellépni Dukanovic pártja az egyházi törvénnyel. Erre már csak onnan is könnyű következtetni, hogy a DPS által használt retorikában jellemzően előforduló elem volt az egyház Belgrád-pártiságának kritikája.
Ezzel párhuzamosan felszínre került egy komoly egyházi vita is, ugyanis nem a szerb az egyetlen ortodox egyház Montenegróban. Míg a Montenegrói-tengermelléki Érsekség (MCP) a Szerb Ortodox Egyház részét képezi, sokan átpártolhattak a hívők közül az egyelőre még nem kanonizált, 1993-ban alapított (egyesek szerint újraalapított) Montenegrói Ortodox Egyházhoz (CPC), ugyanis a szerbre, mint ?megszálló hatalom egyházaként? tekintenek. Érdemes is szót ejtenünk az ortodox egyház működéséről. Szemben a római katolikus egyházzal, ahol a pápa a ?földi elöljáró? és egységes hierarchia szerint működik a rendszer felépítése, az ortodox egyház nem rendelkezik egy egyértelmű, központi hálózattal. A 300 millió fővel rendelkező ortodox egyházban önálló, alapvetően egymás mellé rendezett egyházak működnek. Ilyenek az autokefál egyházak, melyekből összesen 15 van (legfontosabbak: konstantinápolyi, orosz, szerb, bolgár, görög), az autonóm, vagy félig önálló egyházak, melyek pl. az orosz alá sorolva működnek (mint a kínai, a moldáv vagy a lett) és végül az önállóságra törekvő, de valamilyen okból ? legyen az politikai vagy egyházpolitikai ? el nem ismertek (pl. macedón, montenegrói, török, ukrán). A CPC ráadásul egyelőre még templomokkal sem rendelkezik, mely összekötve a Szerb Ortodox Egyház félelmével, hogy ingatlanokat vesz el tőlük Podgorica, igen árulkodó információ. Dukanovic-éknak ugyanakkor teljesen ellentétes elképzelése van a montenegrói egyházi ingatlanok történetével kapcsolatban. Szerintük az 1918-ban megszálló Szerb Ortodox Egyház elkobozta a montenegrói testvéregyház vagyonát, majd eltörölte őket.
A montenegrói kormány döntési folyamatát folyamatosan utcai tüntetések és parlamenti zavargások kísérték. December 26-án azért kellett megszakítani a parlamenti ülést, mert az ellenzéki Demokratikus Front (DF) képviselői üvegekkel, poharakkal, sőt könnygázzal támadták meg a kormánypárti képviselőket. A támadást kiváltó közvetlen ok a Szerb Ortodox Egyház által benyújtott módosítási javaslatok leszavazása volt. A rendzavarást követően a DF teljes frakcióját előállította a rendőrség, és 15 napra eltiltották őket parlamenti munkájuktól, mely jelentős kérdéseket vet fel a demokratikus elvek alkalmazását illetően. December 29-től egyre intenzívebbé vált Podgorica utcáin a kormányellenes, egyházpárti tüntetés, amikor is a szerb ortodox vezetők arra kérték híveiket, hogy gyülekezzenek össze templomaikban és imáikkal mutassák ki támogatásukat irányukba. Az imákat követően jelentős tüntetések törtek ki országszerte. A gócpont a főváros volt: itt a tüntetők még a reptérre tartó utat is lezárták, megbénítva ezzel Podgoricát. A belügyminisztérium közvetlenül a Szerb Ortodox Egyházat tette felelőssé a demonstrációkért. Közleményük szerint az egyház rendbontásra szólította fel az embereket.
December végén a Velencei Bizottság is kifogásolta a törvényt, ugyanis nem előzte meg társadalmi konzultáció. A bizottság jelentése következtében január 1-jén már több ezren vonultak Montenegró utcáira tiltakozásképpen. A tüntetésekhez az orosz külügyminisztérium is csatlakozott. Ők úgy fogalmaztak, ?a jogszabály célja a szerb egyház elüldözése Montenegróból?. Podgorica elítélte Moszkva kijelentéseit. Ők úgy értékelték ezt, mint Oroszország beavatkozása egy független NATO-állam belügyeibe. Január elején számos összetűzés alakult ki az egyháztörvénynek köszönhetően Szerbia és Montenegró között. Január 2-án egy szerbiai kosárlabda mérkőzést követően szurkolók felgyújtották a montenegrói nagykövetség zászlóját, valamint Vucic szerb elnök bejelentette, hogy az ortodox karácsonyt magánemberként Montenegróban fogja tölteni (ám végül Irinej pátriárka javaslatára letett ezen tervéről). A feszültségeik odáig nőttek, hogy se Belgrád, se Podgorica nagykövete nem volt hajlandó átvenni a másik ország tiltakozó jegyzékét. A törvényt, melyet január 8-án végül megszavazott az országgyűlés a Velencei Bizottság javaslatai mentén tárgyalandó az összes montenegrói vallási felekezet képviselőit meghívták, még az iszlám és a katolikus egyház fejeit is, ám amikor a függetlenedni kívánó Montenegrói Ortodox Egyház megbízottjai beléptek az ülésterembe, az ellenzéki politikusok kivonultak.
Sokak szerint Montenegróban éppen egy egyházszakadásnak lehetünk szemtanúi. Sokan párhuzamot vonnak a montenegrói és az ukrajnai események közt, ahol a háborúnak köszönhetően a Moszkva-hű és az elszakadni vágyó egyházi képviselők közti feszültség növekedett meg. Az akkor regnáló ukrán elnök, Petro Poroshenko ráadásul kijelentette, hogy támogatná az Ukrán Ortodox Egyház elszakadását az orosztól. Ezen párhuzamba állítást igazolja, hogy az ortodox karácsonykor a két montenegrói egyház ünneplőit kordonokkal kellett elválasztania a rendőrségnek, hogy ne alakuljon ki konfliktus. Amfilohije püspök, a szerb egyház feje eközben úgy fogalmazott podgoricai beszédében, hogy ?bár a politikusok azt mondják, hogy Montenegró örökkévaló, valójában csak Isten, a vallás és az egyház az, az ellenük irányuló támadás pedig az állam alapjait rengeti meg?.
Január 19-én végül életbe lépett a hivatalosan ?vallásszabadságról szóló törvény?, melyet heves tiltakozások kísértek Belgrádban is Montenegró mellett. Amfilohije metropolita segítségével többezren gyűltek össze Montenegró belgrádi nagykövetsége előtt, hogy a törvény ellen tiltakozzanak. A tüntetések a Moszkvához hű ukrán ortodox egyház feje, Onufrij metropolita is részt vett, ezzel is nemzetközi vizekre terelve a konfliktust. Februárban végül találkozott egymással Dusko Markovic miniszterelnök és Amfilohije metropolita. A két vezető abban állapodott meg, hogy egy átfogó áttekintést hajtanak végre az egyházi törvényen, hátha így létre tudnak hozni egy közös megoldást.
Újabb löketet adtak a konfliktusnak a koronavírus miatt bevezetett montenegrói óvintézkedések, amiket megszegett Amfilohije metropolita. Az egyházfő Andrija Milosevic, a Demokratikus Front politikusa társaságában vett részt Vlado Jovicevic történész temetésén. Mind a metropolita, mind az ellenzéki politikus ellen vádat emelt az ügyész a törvények megsértése miatt. Érdekes módon Vladimir Bozovic szerb nagykövet is büntetésre számíthat amiatt, hogy részt vett ugyanezen a temetésen, ám ő Szerbiától. Amfilohije már második alkalommal került ezáltal a figyelem középpontjába az óvintézkedések be nem tartása miatt, ugyanis április 12-én imát tartott a podgoricai Zlatica kolostor romjainál. Míg a kormány álláspontja az, hogy ők csak igyekeztek betartatni a járvány miatt hozott intézkedéseket, addig Amifohije ezt a személye ellen irányuló támadásnak minősítette.
Május 13-án végül a rendőrségnek hét szerb ortodox papot is elő kellett állítania, mert a tiltás ellenére misét tartottak Niksic városában. A misék az Ostrogi Szent Vazul ünnepe miatt lettek megtartva. A papok akár fejenként 12 év börtönbüntetést is kaphatnak. A letartóztatások miatt mind Vucic elnök, mind Irinej pátriárka aggodalmát fejezte ki. ?Az a tény, hogy a vallási törvényt az emberek bevonása nélkül alkották meg és hívták életre, valamint, hogy jelenleg papokat tartóztatnak le, mind arra utal, hogy a montenegrói Szerb Ortodox Egyház tagjait üldöztetik? ? fogalmaztak közösen tett hivatalos nyilatkozatukban. A letartóztatások kapcsán erőszakba torkoló tüntetések zajlottak a kötelező karantén ellenére Pljevljában, Niksicben, Budvában, Beranéban és Podgoricában is. Az összecsapásokban 26 rendőr és 32 civil is megsebesült. Montenegró ráadásul választásokra készül, melyek októberben lesznek megtartva. Boris Raonic, a Civil Összefogás nevű civilszervezet munkatársa a Vijesti lapnak úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi helyzet kifejezetten veszélyes: ?Egy záruló választási kampány és egy társadalmi válság mellett a feszültségek egy nagyon veszélyes atmoszférát teremthetnek. Egy is szikra is lázadásokhoz vezethet? ? fogalmazott.
A letartóztatások miatt újabb szimpátiatüntetést szerveztek a koronavírus miatti tiltások ellenére Belgrádban is. Május 15-én végül szabadon bocsátották a papokat, akiket hatalmas tömeg várt Niksicben. A tüntetőket Joanikije püspök kitartásra és küzdelemre biztatta. ?Folytatni fogjuk a harcot Isten nevében, vagyis az igazságért és annak érvényesüléséért, igaz hazaszeretettel!? ? fogalmazott. A tüntetők ezt követően ismét összecsaptak a rendőrökkel. Vucic is támogatásáról biztosította a tüntetőket. A szerb elnök azt ígérte nekik, hogy meg fogják találni azt a megoldást, mely megsegíti őket, de nem sérti Montenegró szuverenitását sem. Aleksandar Vucic később egy Instagram-posztban is megerősítette mondanivalóját. Az elnök a megosztásban úgy fogalmazott, Podgorica ?bevett célja, hogy 10 év múlva ne legyenek szerbek Montenegróban?.
A montenegrói események az Unió figyelmét is felkeltették. Várhelyi Olivér bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztos kijelentette, hogy Montenegrónak meg kell találnia a békés, európai megoldást. ?Úgy gondolom, egy állam nem működik a vallásszabadság tiszteletben tartása nélkül. Először is megkérem az egyházak képviselőit, hogy tartsák be a koronavírus miatt életre hívott szabályozásokat, mind a hívők biztonsága, mind pedig az élete érdekében, másodszor pedig felkérem a hatóságokat, hogy biztosítsák a vallásszabadságot a járvány alatt is? ? fogalmazott az Al Jazeera Balkans-nak Várhelyi.
