A NATO és Bosznia kapcsolata már a délszláv háborúk során kezdetét vette: a srebenicai mészárlás (1995) és a hozzá hasonló emberiség elleni bűncselekmények az egész világ közvéleményét megérintették, így a konfliktus a nemzetközi téren sem maradhatott szó nélkül: intervenciós céllal, a háború befejezése érdekében az ENSZ felhatalmazta a NATO-t, hogy légicsapásokat mérjen a boszniai szerb állásokra, így 1995. augusztus 30-án megkezdődött a Deliberation Force elnevezésű NATO-hadművelet, melyet szárazföldön az ENSZ Védelmi Haderejének (UNPROFOR) békefenntartó művelete egészített ki. A légierő egészen szeptember 20-ig aktívan tevékenykedett; több mint 3500 bevetés során 1026 bombát dobtak le szerb hadiállásokra, lőszergyárakra és raktárakra, a boszniai szerb légvédelem ellen pedig Tomahawk-rakétákat is bevetettek.
Az intenzív beavatkozás hatására komoly veszteségeket (a 80.000 fős hadsereg 27.000 katonája és mintegy 30.000 civil is életét vesztette) elszenvedő boszniai szerbek szeptember 20-án megkezdték nehézfegyvereik kivonását Szarajevó környékéről, ezzel eleget téve az ENSZ követelményeinek. Nem sokkal ezután, 1995. november 12-én a felek Daytonban ültek tárgyalóasztalhoz, majd a háborút a december 14-én aláírt párizsi béke zárta le. Ez ratifikálta Bosznia-Hercegovina aszimmetrikus föderatív államiságát; létrejött a Bosznia-hercegovinai Föderáció, és a Szerb Köztársaság (Republika Srpska), illetve életre hívta a NATO-vezette békeműveletet, az Implementation Force-t (IFOR).
Az IFOR mandátuma 1 évre szólt, az utolsó kontingenst a szintén NATO-fennhatóság alatt álló Stabilizációs Erő (SFOR) elnevezésű béketámogató haderő váltotta. Mindkét misszió beváltotta a hozzá fűzött reményeket, így a 2004-es isztambuli NATO-csúcsértekezleten bejelentették az SFOR befejezését is, átadva a stafétát az Európai Unió-vezette EUFOR Altheának; feladatai főleg a katonai jelenlét általi stabilitás és béke biztosításában merülnek ki. A boszniai békemissziók érdekessége, hogy kezdetektől magyar támogatást élveznek. Az IFOR során például Pécs központtal hadtáp és logisztikai feladatokat látott el hazánk, ám mindhárom műveletben jelentős számú magyar honvéd is részt vett.
Napjainkban egyre aktuálisabb a boszniai NATO-csatlakozás kérdése; az ország 2006-ban csatlakozott a Békepartnerségi Programhoz (Partnership for Peace), majd 2008-ban a két fél tárgyalásokat kezdett, és Bosznia bejelentette szándékát, miszerint belépne a Szövetségbe.
A NATO-csatlakozáshoz azonban még sok feladat vár az országra. Habár a Szövetség nyitott az új nyugat-balkáni tagok felvételére, ez bizonyos hozzájárulásokkal és kötelezettségekkel jár. Ezek bevezetésének elősegítésére jött létre a Tagsági Akcióterv (MAP), amely az államok kvalitásaihoz szabott tanácsokkal és támogatással igyekszik megteremteni az ideális körülményeket a leendő tagok számára. A Milorad Dodik-vezette Republika Srpska ellenzi, ám a Föderáció vezetése egyértelműen elkötelezett a csatlakozás irányába, de az állam egyelőre nem teljesítette az alapvető kritériumokat. A NATO és a tagállam-aspiráns a következő területeken kell eredményes kooperációt elérjen:
Biztonsági együttműködés
Az együttműködés fontos része, hogy a Szövetség és Bosznia katonai erői között eredményesen fejlődjön a közös munka, főleg a békefenntartás és a kríziskezelés területein, így a boszniai részvétel a közös műveletekben és NATO-hadgyakorlatokon elengedhetetlen fontosságú.
Bosznia-Hercegovina 2009 óta az afganisztáni ISAF művelet keretein belül tiszteket küld az ott állomásozó német és dán kontingensekbe, és jelenleg a szintén afganisztáni Eltökélt Támogatás Misszióban (RSM) is részt vesz. A két fél között továbbá a terrorizmus elleni harc tekintetében is folyamatos az információ áramlása. A Szövetség segítséget nyújt és tanácsokat ad az országnak egy terrorelhárítási szakapparátus kiépítésére.
Biztonság- és védelempolitikai reformok
A biztonság- és védelempolitika reformja kulcsszerepet tölt be az együttműködésben. Maga a NATO, illetve egyes szövetséges tagállamok figyelemre méltó, kiforrott szakvéleménnyel rendelkeznek a szektort illetően, melyből Bosznia-Hercegovina bőségesen meríthet. Az itt fellépő közös munka alapja olyan megfizethető és fenntartható védelmi struktúrák létrehozása, melyek tükrözik az ország biztonsági igényeit, és biztosítják azokat a katonai képességeket, amelyek szükségesek a Szövetséges haderővel való együttműködtetéshez. Kiemelendő továbbá, hogy a térségben mai napig mind a NATO, mind az Európai Unió erői missziót teljesítenek.
Polgári védelem megszervezése
A két fél egy civil védelem kialakításáról szóló együttműködés keretein belül is fellép. Az állam fejleszti a nemzeti polgári védelmét és katasztrófavédelmi képességeit. A Szövetséggel való konzultáció során az ország kiépítette a polgári védelemmel való együttműködéshez szükséges közjogi kereteket, és jelenleg folyamatban van egy polgári információs rendszer létrehozása a katasztrófák megelőzésének, és a katasztrófa elhárításának koordinációja érdekében.
2014 májusában Bosznia a NATO által irányított Euro-atlanti Katasztrófa-reagálási Koordinációs Központ segítségét kérte az országot elöntő pusztító árvíz elhárítása érdekében. A katasztrófaelhárítás során, a NATO-n keresztül több szövetséges- és partnerország küldött segítséget (például helikoptereket, ivóvizet, csónakokat, vagy élelmet); Magyarország is részt vett a humanitárius segítségnyújtásban.
Biztonsággal kapcsolatos tudományos kooperáció
A Tudomány a Békéért és Biztonságért Program (SPS) keretein belül Bosznia-Hercegovina jelenleg egy workshopot vezet, melynek célja, hogy megtalálják a legjobb módszert a kulturális tulajdon védelmére a NATO-vezette műveletekben.
A boszniai tudósok továbbá horvát és ír kollégáikkal egy több éves projekten dolgoznak, melynek célja a tengeri biztonság és a környezeti megfigyelés fejlesztése. Egy közös NATO-ENSZ nyugat-balkáni konfliktuskezelő workshop után a következő cél a tudományos összhang megteremtése, különösen a terület biztonsági kérdéseit illetően.
A csatlakozást nehezítő problémák
Radikális iszlám és terrorizmus
A radikális iszlám közösség toborzói számára a térség igazi aranybánya: a terrorista szervezetek könnyen ki tudják használni az elharapódzó (világszinten vezető helyen álló) fiatalkori munkanélküliséget, illetve a zivataros történelem folyományakénti krónikus politikai bénultságot. Az Iszlám Államnak nevezett terrorszervezet több felhívást is intézett a Balkán számára, elsősorban a bosnyákok megnyerése érdekében, amelyben felszólították a szimpatizánsokat, hogy a dzsihád nevében támadjanak meg minél több ?ellenséget? hazájukban, illetve hogy csatlakozzanak a szíriai harcokhoz az Iszlám Állam oldalán.
Kiemelendő még a jelen lévő, sária törvénykezést hirdető dzsihadisták, a vahabiták jelenléte, akik számos központot hoztak létre az állam hegyi területein, és 2011-ben egy merényletet is elkövettek az USA szarajevói nagykövetsége ellen.
A hadsereg etnikai sokszínűsége
A daytoni békeszerződés értelmében mind a Bosznia-hercegovinai Föderáció, mind a Republika Srpska saját hadsereggel rendelkezhetett, így 1995-ben létrejött a bosnyák-horvát hadsereg, és a boszniai szerb katonaság. Ezen probléma megoldása, illetve egy egységes védelmi minisztérium felállítása igen fontos állami feladatnak bizonyult, ami a Védelmi Reform Bizottság (DRF) megalakításával kezdődött 2003-ban. A szervezetnek sikerült felállítania Szarajevóban az egységes Védelmi Minisztériumot 2004-re, majd egységesítették a hadsereg vezetését, illetve összevonták a két haderőt, így 2006-ban létrejöhetett Bosznia-Hercegovina hadereje (Armed Forces of Bosnia-Herzegovina).
Kiemelendő, hogy a védelmi ügyek parancsnoka a háromfős Elnökség, ezáltal a központi állam felelős a védelmi ügyekért. Ennek ellenére Dodik erőteljesen bírálja a hadsereg teljesítményét, továbbá szorgalmazza az ország demilitarizálását a költségvetési teher csökkentése érdekében, így pedig igen nehéz lesz tartani a védelmi kiadásokra NATO-követelményként fordítandó GDP 2%-os sztenderdet.
A daytoni megállapodás elavultsága
Egy etnikailag megosztott állam egységes vezetés alatt is igen nehezen működik, Bosznia azonban asszimetrikus föderatív berendezkedésű, így maga a vezetés is igen széttagolt. A szociáldemokrata SDP volt pártelnöke, Zlatko Lagumdzija, aki a horvátok érdekképviseletét tűzte ki egyik fő céljának, így látja a helyzetet: ?Ez már nem a horvátokról szól, itt már egy egész paradigmaváltás szükséges. Ezelőtt a dolgok egyszerűek voltak: a különböző etnikai alapon szerveződő pártok mind a saját ?hátsó udvarukat? védték, és emiatt nem volt soha logikusan működő kormányunk.?
Martin Raguž, a Horvát Demokratikus Unió 1990 (HDZ 1990) párt volt elnöke is hasonlóan látja a helyzetet: ?Az ország nem funkcionál megfelelően, nem stabil, és nem integrálódik, sem önmagában, sem a NATO, vagy az EU közreműködésével. A daytoni egyezmény elavult, és reformokra van szüksége.?
Milorad Dodik az SRS boszniai szerb párt elnöke is hangot adott a véleményének, az országot uraló jelenlegi politikai irány kapcsán; nyíltan NATO-ellenes politikus 2017 januárjában ismét nekiment a szövetségnek, és a jelenlegi állapotoknak: „az, hogy a NATO a boszniai belügyekbe avatkozik, azt is jelenti, hogy el kell utasítanunk minden úton ezt a szövetséget, ugyanis láthatjuk a jelenlegi helyzetből, hogy irányítanák ők az országot, ha Bosznia-Hercegovina a parancsnokságuk alá tartozna” – hangsúlyozta Dodik.
A reakciókból láthatjuk, hogy szinte minden ellenzéki politikusnak problémája van a daytoni egyezménnyel, ám a politikai elit erős támogatója, ugyanis az ő hatalmukat konzerválja a status quo erőteljes fenntartását szorgalmazó egyezmény.
Összegzés
Ahogy fentebb láthattuk, Boszniára még számos feladat vár a Szövetségbe (illetve az Európai Unióba) való belépésig, ám ami igazán fontos, már sikerült megtennie az első lépéseket az integráció útján. A Föderáció jobbközép, néppárti kormánya láthatóan elkötelezett a csatlakozás iránt, és igyekszik véghezvinni az ehhez szükséges intézkedéseket és reformokat. A következő bosnyák választás 2018-ban lesz, így a NATO remélheti, hogy szintén az integrációpárti jelöltek kerülnek többségbe, így nem kell elveszítenie egy értékes reménybeli szövetségest.
Lektorálta: Németh Ferenc
