Omán közvetítésével szeptemberben kezdődtek tárgyalások a jemeni húszi lázadók és Szaúd-Arábia között, azt követően, hogy a rebellis erők támadást intéztek több szaúdi célpont ellen. A rijádi döntéshozók értékelése szerint, komolyan megrendülhet az országon belüli hatalomgyakorlásuk, amennyiben nem sikerül rendezni a jemeni konfliktust.
Azt egyelőre nehéz megítélni, hogy mennyire lesznek célra vezetőek a tárgyalások, hiszen korábban már sikerült egy asztalhoz ültetni a szembenálló feleket, előremutató rendezési tervről azonban nem született döntés. Szaúd-Arábia alapvető félelme egy újabb polgárháború kialakulása volt a polgárháborúban, ami elsősorban az Áden körül kialakult kaotikus helyzetre koncentrálódott. A dél-jemeni várost október végén hagyták el az emirátusi erők, így az irányítást az Aidarus al Zubaidi vezette Déli Ideiglenes Tanács vette át, ami azonban nem vonta maga után Abu-Dzabi érdekérvényesítő potenciáljának a csökkenését, mivel az Ideiglenes Tanács továbbra is az Egyesült Arab Emirátusok támogatását élvezte, így komoly tényezővé vált lokális szinten.
A dél-jemeni városban kialakult helyzet az 1990 előtti állapotokat idézte fel, amikor is az ország kétállami berendezkedéssel prosperált. Ez precedensként szolgált a jelenlegi szeparatista ádeni vezetés számára, így tulajdonképpen gyújtóponttá vált egy független állam megteremtéséhez, ami az ország további fragmentálódásával és a konfliktus elhúzódásával fenyegetett. A terület széttagolásának elkerülését a déli egyezménynek is nevezett szerződéssel sikerült elérni, amit november 5-én írtak alá Rijádban. Ennek értelmében az ádeni Déli Ideiglenes Tanács és az Abd-Rabbuh Manszúr Hádi vezette erők megosztva gyakorolják a hatalmat Dél-Jemenben.
Az egyezmény Rijád szempontjából stratégiai fontossággal bírt, hiszen sikerült megőriznie Jemen egységét, ezzel szemben komoly engedményeket biztosított az autonómiát követelő erőknek. Egy olyan status quót sikerült kialakítani, amely a polgárháború előtti szálehi berendezkedésű Jemenre emlékeztet, melyben a különböző politikai és törzsi tényezők között egyensúlyozva sikerült megtartani a törékeny egységet. A jelenlegi egyezmény azonban egy ponton igen komoly jelentőséggel bír. Szaúd-Arábia ugyanis egyfajta kondomíniumot szerzett az érintett területeken, ezzel gyakorlatilag felelősséget vállalt a jövőbeni eseményekért.
Bár az egyeztetések már korábban megkezdődtek, így például szeptember 20-án a húszik ígéretet tettek arra, hogy nem alkalmaznak drónokat szaúdi objektumok támadásához, Hádi hatalmának kezdetleges konszolidálásával és Jemen viszonylagos stabilizálásával nyílt lehetőség a tényleges tárgyalások megkezdésére, amik az aktuális helyzet rendezését célozzák meg.
A jelenlegi stratégiai irányvonal nem a hosszú távú célok megfogalmazását tekinti elsődleges feladatnak, hanem első sorban olyan konkrét projektekre koncentrálódik, mint Szanna repterének újranyitása, valamint egy nagyobb fogolycsere realizálása. A legmarkánsabb kérdéskört továbbra is Szaúd-Arábia határainak a védelme, illetve a húszik ballisztikus rakéta arzenáljának és a drón állományának a leszerelése adja. A tervek között szerepel az észak-jemeni határon ? szaúdi és húszik által ellenőrzött sávban ? ütköző zónák kialakítása.
Mindeközben, a konfliktusban érintett Teherán, úgy értékelte Szaúd-Arábia törekvéseit, valamint a november elején megkötött egyezményt, hogy ezzel Rijád és szövetségeseinek a pozícióit legitimizálták Dél-Jemenben. Az Iráni Iszlám Köztársaság külügyi szóvivője, Abbász Muszávi leszögezte, a békéhez első sorban fel kell hagynia Szaúd-Arábiának az értelmetlen vérontással, egyúttal fel kell oldania a kulcsfontosságú kikötők blokádját. A stockholmi egyezmény alapján az ENSZ életbe léptette a 2451-es határozatot, ami a legfontosabb jemeni kikötők biztonságát és átjárhatóságát szavatolja annak érdekében, hogy a civilek megfelelő egészségügyi és élelmiszer ellátáshoz jussanak. Hodeida kikötőjének a blokádja ugyanis komoly logisztikai fennakadást eredményezett, ezzel humanitárius katasztrófa szélére sodorta a lakosságot. A jemeni konfliktus során eddig 100.000 civil személy vesztette életét.
Megállapítható, hogy a tárgyalások kimenetele bizonytalan, tekintettel a térség kiemelt stratégiai helyzetére, valamint a fegyveres összecsapások intenzitására, amik elsősorban Jemen partszakaszára koncentrálódnak. Ugyanakkor az ENSZ legutóbbi közleménye szerint a Jement ért légicsapások száma nyolcvan százalékkal esett vissza. Az Egyesült Arab Emírségek külügyminisztere, Anvár Gargash kijelentette: a jemeni társadalom szerves részét képezik a huszik és Jemen jövője velük együtt képzelhető el.
Továbbá árnyalja a képet az a tény is, hogy míg a húszik egyenlő partnerként artikulálhatják érdekeiket, Hádi kimaradt az egyeztetési folyamatokból, ezáltal helytartói szerepbe kényszerült Szaúd-Arábia jemeni játszmájában.
Címlapkép: Rijád, 2019. november 5.
A szaúdi királyi palota felvételén Mohamed bin Zájed an-Nahján sejk, az Egyesült Arab Emírségek trónörököse, Mohamed bin Szalman trónörökös herceg, szaúd-arábiai miniszterelnök, valamint Abbó Manszúr Hádi jemeni elnök (b-j) aláírási ünnepségen vesz részt, amelyen a nemzetközileg elismert jemeni kormány és a dél-jemeni szakadár lázadók fegyverszüneti és hatalommegosztási megállapodást kötöttek a szaúdi fővárosban, Rijádban 2019. november 5-én.
(Forrás: MTI/EPA/Szaúdi királyi palota/Bandar Aldzsalud)
