Főoldal Általános Változni fog-e Hashim Thaçi szerepe Koszovó státuszának alakításában?

Változni fog-e Hashim Thaçi szerepe Koszovó státuszának alakításában?

Írta
376
0
Megosztás

A szerző doktorandusz (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi Doktori Iskola), e-mail: petruskasz@gmail.com

 Hashim Thaçit, Koszovó jelenlegi köztársasági elnökét 1999 februárjában, a rambouilleti békekonferencia koszovói albán tárgyalódelegációjának fiatal, karizmatikus vezetőjeként ismerte meg a világ. Jelen tanulmány célja, hogy rávilágítson a fegyveres felkelés gondolatával szimpatizáló diákból önmagát élvonalbeli politikussá kinövő, ellentmondásos megítélésű ex-gerilla sarkalatos szerepére az egykori jugoszláv autonóm tartomány önálló állammá való alakulásának és fejlődésének folyamatában.

A tanulmány szerzője célul tűzte ki továbbá, hogy rámutasson Thaçi szerepére a Koszovót érintő legfrissebb történésekben is, az életrajzi könyve megjelenésétől 2020 júniusáig eltelt időszakban, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg tagjainak háborús bűntetteit vizsgáló Különleges Ügyészség Thaçi elleni vádiratáról szóló nyilatkozatának nyilvánosságra hozásával bezárólag.

 

Kulcsszavak: Hashim Thaçi, Koszovói Felszabadítási Hadsereg, NATO intervenció, szuverenitás, Belgrád-Pristina párbeszéd, Különleges Törvényszék és Különleges Ügyészség

 

Will the role of Hashim Thaçi change in shaping the status of Kosovo?

 

Hashim Thaçi, the current president of Kosovo became known for the world in February 1999 as the young, charismatic leader of the Kosovo Albanian negotiating delegation at the Rambouillet peace conference. The aim of this study is to highlight the crucial role of this contradictory judged ex-guerrilla – who has become leading politician from a student sympathising with the idea of the armed rebellion –  in the transformation and development of the former autonomous province of Yugoslavia into an independent state.

Further aim of the author is to point out Thaçi’s role in the latest developments concerning Kosovo, from the publication of his biography to June 2020, when the Specialist Prosecutor’s Office – aiming to investigate the war crimes of the members of the Kosovo Liberation Army – published its statement about the indictment against Thaçi.

 

Keywords: Hashim Thaçi, Kosovo Liberation Army, NATO Intervention, Sovereignty, Belgrade-Prishtina Dialogue, Specialist Chambers and Specialist Prosecutor’s Office

 

Bevezetés

 

A 2018 nyarán megjelent, New State, Modern Statesman: Hashim Thaçi – A biography című életrajzi mű különleges olvasmány. Egy kortárs nemzeti hős története bontakozik ki belőle, aki tizenéves kora óta számtalan áldozatot hozott Koszovó függetlenedése érdekében, szinte egyedüli letéteményese az eddig elért sikereknek, s kezében van az állam további sorsa. „Thaçi útja Koszovó útja” – summázza Bob Dole amerikai szenátor[2] a könyv előszavában.

Más források azonban jelentősen árnyalják ezt a csaknem makulátlan képet. Tanulmányom egyik célja, hogy alapvetően a Roger Boyes – Suzy Jagger brit újságírópáros által jegyzett életrajzra támaszkodva bemutassam Thaçi életének fontosabb állomásait és egyúttal szerepét Koszovó státuszának alakulásában. Emellett azonban törekszem arra, hogy a leginkább kirívó esetekben más szemszögből, a legfrissebb információkra támaszkodva is megvizsgáljam az eseményeket. Hiszen ahogy Koszovó önálló államisága kapcsán a világ számos országa teszi, úgy Hashim Thaçi modern államférfiként való említésekor is indokolt lehet kitenni a kérdőjelet.

 

A Drenica-völgytől a Pristinai Egyetemig

 

Hashim Thaçi 1968. április 28-án született Koszovóban, a megközelítőleg 300 házból álló Buroja településen. Szülei, Hyra és Haxhi Thaçi kilenc gyermeket, hét fiút és két lányt neveltek fel, közülük Hashim sorrendben a hetedik.

Hashim Thaçi A kép forrása:http://www.britannica.com/biography/Hashim-Thacii, a letöltés dátuma: 2020.július 10.

Szülőfaluja a Drenica-völgyben, a Koszovó középső részén elterülő, csaknem kizárólag albánok lakta dombvidéken található.[3] (Környéke az albán ellenállási mozgalmak történetében többször is jelentős szerephez jutott, innen származott pl. Hasan Prishtina bég is, a koszovói albán nemzeti mozgalom 20. század első harmadában tevékeny, kiemelkedő alakja.)[4]

A Thaçi család mezőgazdálkodásból élt, tagjai gyakran járták a környéket vadászat céljából – a későbbi fegyveres ellenállás során nagy hasznát vették az eközben szerzett kiváló terepismeretüknek és fegyverhasználati tapasztalatuknak. Hasonlóan fontos körülmény, hogy a testvérek általános- és középiskolai tanulmányaiknak köszönhetően lassanként a környék valamennyi lakóját megismerték, akik a későbbiekben jól működő hálózatként, jelzőrendszerként működtek.[5] (A család archaikusnak ható életkörülményeibe tanulságos betekintést nyújt Kakuk György Koszovó tűzfészek című könyve, aki 1998 januárjában tett spontán látogatást házukban.[6]) Thaçi formálódó nézeteire nagy hatással volt a közeli Prekazban élő Adem Jashari (a koszovóiak későbbi nemzeti hőse), akit elmondása szerint középiskolás kora óta ismert és tisztelt.[7]

Az 1980-as évek Jugoszláviáját az albánok szerbek általi fokozódó elnyomása jellemezte, mely 1989-re a tartomány autonómiájának felfüggesztéséhez vezetett. Thaçi továbbtanulását erősen motiválta, hogy a Pristinai Egyetem az ellenállás központjának számított. Történelem és filozófia szakos diákként hamarosan saját bőrén is tapasztalta az albánellenes intézkedéseket (ez az oktatásban kezdetben kvóták felállítását, apartheid-jellegű intézkedéseket jelentett, majd 1991-től az albán nyelvű oktatás már csak föld alatti mozgalomként maradhatott fenn). Thaçi diákküldöttként részt vállalt az egyetem vezetésében, s egyre inkább belevetette magát a szerb-ellenes szervezkedésbe is (ezzel együtt a szerb titkosrendőrség megfigyelése alá került). Az ellenállásban kezdetben a Diák, majd a Kígyó fedőneveket használta (utóbbi az albán folklórban pozitív jelentést hordoz, a háztartás védelmezőjének tekintik).

A kelet-közép-európai rendszerváltozásokat figyelve meggyőződésévé vált, hogy Jugoszlávia esetében nem képzelhető el hasonlóan békés átalakulás, a koszovói albánok is csak fegyveres harccal érhetik el céljaikat. Elképzelései már egyetemista korában megértésre (és anyagi támogatásra) találtak a jelentős létszámú koszovói albán diaszpóra körében.[8]

 

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg létrehozása és kezdeti akciói

 

Az 1990-es évek első felében a koszovói albánok többsége még bízott abban, hogy a pacifista dr. Ibrahim Rugova vezette passzív ellenállásuk a Nyugat támogatásához, ezáltal autonómiájuk békés visszaállításához vezethet. A koszovói albán diaszpóra által fenntartott párhuzamos intézményeik a szerbek által is megtűrt státuszban létezhettek (akik így az egykori Jugoszlávia egyéb részein zajló háborúkra összpontosíthattak).[9]

Thaçi életrajza nem bánik kesztyűs kézzel néhai politikai ellenfele, Rugova emlékével. Döntésképtelen, gyáva, megalkuvó alkoholistaként mutatja be a 2006-ban elhunyt, de sokak által máig a nemzet atyjaként tisztelt egykori elnököt, minden alkalmat megragadva, hogy alakjával szembeállítva kiemelje a jelenlegi elnök vezetői kvalitásait és erkölcsi fölényét.[10]

A koszovói albánok egy kisebb csoportja az 1990-es évek elejétől a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (Ushtria Çlirimtare e Kosovës – UÇK) létrehozásán dolgozott, melynek eleinte „alvó sejtjeit” az Albánia és Koszovó határán húzódó hegyvidéken keresztül csempészett fegyverekkel látták el. Az életrajz döntő jelentőséget tulajdonít ebben Hashim Thaçinak, aki 1993-ban Bécsben, majd rövidesen a Zürichi Egyetemen kezdett posztgraduális tanulmányokba, politikatudományból és dél-kelet-európai történelemből. Lakhelyváltoztatását személyes biztonsága is motiválta. A szerbek először 1993-ban adtak ki ellene letartóztatási parancsot, ezt 1994-ben egy újabb követte, amely 15 év börtönt helyezett számára kilátásba felforgató tevékenység miatt. Hamis okmányokkal azonban továbbra is részt vett a fegyvercsempészetben.[11] (Jellemző, hogy a könyv sem e helyütt, sem később nem ejt szót a Thaçi érdekkörén kívüli személyek, köztük pl. Ramush Haradinaj[12] és családja érdemeiről az előkészületekben, illetve a későbbi fegyveres harcban.)

A koszovói albánok állítása szerint a fegyveres ellenállás pénzügyi hátterét külföldön élő honfitársaik célirányos gyűjtéssel teremtették meg. Ezzel kapcsolatban azonban számos alternatív elképzelés létezik pl. a szervezett alvilág, egyes muzulmán országok, a Nyugat, sőt Szerbia közreműködését feltételezve.[13] A szakirodalomban máig vitatott a gerillaszervezet alapításának időpontja, körülményei. Valószínűsíthető, hogy az UÇK-t kezdetben szedett-vetett csoportosulások összessége alkotta, amelyek még végső céljuk tekintetében – független állam vagy Nagy-Albánia – sem képviseltek egységet.[14] (Az 1996-97-es gazdasági válság következtében kaotikus állapotok uralta Albánia leginkább az UÇK kiképzőtáborainak színhelyei, illetve a feketepiacra került nagy mennyiségű fegyver kapcsán játszott szerepet a koszovói eseményekben.)

Hashim Thaçi – dacára az őt gépfegyverrel pózolva megörökítő fényképeknek – állítása szerint nem ért jól a fegyverhasználathoz. Idősebb fiútestvéreivel ellentétben ő nem szolgált a jugoszláv hadseregben, e téren csak egy 1996-os rövid UÇK-s kiképzésen elsajátított tudására támaszkodhatott.[15] Gani és Blerim nevű bátyjai szintén részt vállaltak az ellenállásban, előbbit ezért 1997 végén elhurcolta és kínzásoknak vetette alá a szerb titkosszolgálat, melynek maradandó egészségügyi következményei lettek. Szülőházukat többször átkutatták bűnjelek után kutatva, kétszer fel is gyújtották.[16]

Az UÇK tevékenysége 1993-tól 1997-ig kisebb merényletekből állt, melyeket szerb rendőrök, illetve kollaboránsnak tekintett albánok ellen követtek el. Az életrajzi írás nem közöl ezekről részleteket, ellenben hosszú bekezdéseket szentel annak, hogy tisztázza Thaçit azon vádak alól,[17] amelyek összefüggésbe hozták őt lakótársa, Ali Uka halálával (az alapvetően UÇK-szimpatizáns, de azzal szemben kritikát is megfogalmazó újságírót 1997 nyarán bérelt lakásában brutálisan meggyilkolták). A koszovói elnök állítása szerint őt ezekben a napokban titkos kihallgatásra vitték az albán titkosszolgálat emberei és csak szabadon bocsátását követően értesült a gyilkosság részleteiről – amely feltételezése szerint épp ellene irányulhatott…[18]

 

A fegyveres konfliktus, béketárgyalások és légicsapások

 

Hashim Thaçi 1997 végén, Svájcban vette feleségül diákkori szerelmét, Lumnijét. Az UÇK is ez idő tájt lépett először a nyilvánosság elé, a szerbekkel vívott összecsapásaik egyik áldozatának temetésén. Az addig alacsony intenzitású konfliktus 1998 elejére jelentősen fokozódott. Februárban a szerb erők brutális támadás során, 20 családtagjával együtt megölték Adem Jasharit, akit az UÇK első parancsnokaként tisztelnek. Thaçi számára világossá vált, hogy vissza kell térnie Koszovóba, feleségével bizonytalan időre el kell szakadniuk egymástól.

Rugova és köre továbbra is bízott a tárgyalásos megoldásban – amely azonban legfeljebb Koszovó tartományi autonómiájának visszaállításával kecsegtetett. Thaçiék céljai ambíciózusabbak voltak, ám ők is belátták, hogy a szerbek ellen csak a Nyugat segítségével érhetnek el sikert. Politikai ellenlábasaik azonban az UÇK hiteltelenítésén dolgoztak. Az amerikai Robert Gelbard balkáni különmegbízott ráadásul iszlamista terrorcsoportnak titulálta a gerillaszervezetet, ami jó lehetőséget kínált Miloševićnek, hogy „az iszlám terroristák elleni harcban” az USA szövetségeseként tetszeleghessen. Eközben a koszovói albánok egyre szélesebb köre vált etnikai tisztogatások áldozatává.

A gerillaszervezet elfogadtatásában fontos szerepet játszott Richard Holbrooke balkáni különmegbízott, aki a new yorki diaszpóra közvetítésével szerezte meg a szervezet vezetői, Hashim Thaçi, Xhavit Haliti és Azem Syla nevét és telefonszámát. A parancsnokok, felismerve a közeledés jelentőségét 1998 júniusában lehetővé tették számára, hogy Kelet-Koszovóban találkozhasson az UÇK néhány helyi vezetőjével, és gondoskodtak róla, hogy a találkozóról készített képek bejárták a világsajtót. Ekkortól tekintették a gerillákat is tárgyaló félnek.[19]

A szerbek nyári hadműveletének hatására több százezer albán kényszerült lakhelye elhagyására. Humanitárius katasztrófától tartva a nemzetközi közösség súlyos szankciók kilátásba helyezésével elérte, hogy október 13-án a felek aláírják az ún. Holbrooke-Milošević paktumot, amely többek között a jugoszláv erők kivonásáról, fegyvertelen EBESZ megfigyelők telepítéséről szólt. Thaçi ezt a kezdetektől működésképtelen egyezménynek tartotta, de belátta, hogy ez is segíthet nemzetközi szintre emelni az ügyüket.[20] Ezen kívül lélegzetvételnyi szünetet biztosított az UÇK átszervezéséhez, ami például világosabb parancsnoki struktúrát, jobb kapcsolattartást eredményezett.[21]

1998 végén újrakezdődtek az összecsapások. 1999 januárjában a szerbek Račak településen 45 albán civilt mészároltak le, ami a médiának köszönhetően Koszovóra irányította a világ figyelmét. A nemzetközi összekötő csoport[22] 1999. február 6-i kezdettel békekonferenciát hívott össze a franciaországi Rambouilletben, amelyen Hashim Thaçi, akit állítása szerint a gerillák szavazással választottak ki a képviseletükre, „az UÇK politikai vezetőjeként” lépett a nagyvilág elé. Hatalmas súly nehezedett rá, hiszen egyrészt a gerillák harmada ellenezte a részvételt a konferencián, másrészt meg kellett győznie a Nyugatot arról, hogy az UÇK vezetősége nem gengszterek gyülekezete, s egyedül ők lehetnek képesek elfogadtatni az albán felkelőkkel a konferencia eredményeit.

Az életrajzi könyv leginkább magával ragadó része az, amely Thaçi rambouilleti útját írja le. Eszerint az elszánt fiatal politikus az ellene kibocsátott szerb elfogatóparancstól tartva gyalogszerrel, bakancsban-hátizsákkal kelt át Albániába a magashegységi, helyenként elaknásított ösvényeken keresztül, majd a zürichi repülőtéren vásárolt magának új szerepéhez méltó ruházatot.

A konferencián Milošević nem vett részt, a szerb tárgyalódelegáció pedig látványosan nem vette azt komolyan. A 16 fős koszovói albán tárgyalódelegációt Thaçi vezethette, annak ellenére, hogy Rugova is jelen volt.[23] A fiatal gerillaparancsnokra hárult a felelősség, hogy Koszovót elindítsa a függetlenség útján, miközben nem veszíti el sem az UÇK tagjainak, sem a szervezetet egy évtizede pénzelő diaszpórának a bizalmát. Az elhúzódó konferencia hamar az idegek játékává vált számára, álmatlanság is kínozta, átérezvén, hogy mekkora személyes és politikai kockázatot vállalt. Sok időt töltött a nyugati politikusokkal, igyekezett mindegyikükkel jó viszonyt kialakítani, de közülük is kiemelkedett Madeleine Albright. Az amerikai külügyminiszter volt az, aki segített olyan narratívát teremteni Thaçinak, amellyel meg tudta győzni az UÇK-t, illetve marginalizálni annak időközben ellene fordult tagjait. Nevezetesen: ha a koszovóiak aláírják a terveztet, de a szerbek nem, akkor sor fog kerülni a már korábban felvetett légitámadásokra.[24] A gerillák nehezen fogadták el, hogy a Nyugat ennek feltételéül szabta az UÇK háború utáni demilitarizálását – Thaçi ezért ragaszkodott az „átalakítás” szóhoz. A másik kritikus pont az volt, hogy az albánok a későbbiekben népszavazással kívántak dönteni Koszovó státuszáról. Ez végül Albright javaslatára csak sejttetéssel, a népszavazás szó kikerülésével szerepelt a szövegben. Thaçi a konferencia közepette haza is látogatott (ismét a hegyeken át, gyalogszerrel), hogy meggyőzze társait a terv helyességéről. Életrajza a Nyugatnak szánt gesztusként említi, hogy „a koszovói delegáció átmeneti kormány alakításáról döntött”, amely valamennyi pristinai frakciót magába foglalta. (Más források szerint Thaçi egyoldalúan bejelentett kormányalakítása koszovói és nemzetközi körökben is meglepetést keltett.[25])

A koszovóiak február 23-ra készek voltak aláírni a megállapodást, a szerbek azonban megtagadták azt, a külföldi katonai jelenlétre vonatkozó részére tekintettel. Újabb tanácskozást tűztek ki március 15-ére Párizsba, azonban az sem járt eredménnyel.[26]

A NATO 1999. március 24-én bombázni kezdte Jugoszláviát. A koszovói albánok számára ez hatalmas eredmény volt, mely azt sugallta, hogy a szerbekkel szemben őket tekintik a nyugati értékek képviselőinek. Milošević időközben az albán lakosság teljes kiűzését tűzte ki célul Koszovó területéről. Thaçi nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy az UÇK közreműködése a NATO-val a bombázások idején nem volt döntő jelentőségű,[27] a háború utáni pozíciójuk szempontjából azonban kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az együttműködést hősies partnerségként állítsák be.

Mindeközben a légitámadások körüli viták (az ENSZ BT jóváhagyásának hiánya, a bombázások civil áldozatai stb. miatt) a Nyugat számára is emelték annak a tétjét, hogy hogyan alakul a háború után Koszovó sorsa.

 

A kumanovói békétől a független Koszovóig

 

A koszovói háborút 1999. június 9-én zárták le a kumanovói megállapodással. Ezt egy nap múlva az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. számú határozata is megerősítette. Koszovó Szerbia részeként nemzetközi igazgatás alá került, irányításában a helyi politikai szereplőknek eleinte limitált szerep jutott.

A szerb erők kivonása és a NATO békefenntartó missziója telepítése kaotikus körülmények között ment végbe. Ezt kihasználva az albánok agresszív támadásokat követtek el a helyi szerbek, romák és a kollaboránsnak tekintett nemzettársaik ellen, ami a kisebbségi lakosság tömeges menekülését idézte elő.[28] Thaçi – aki későbbi vádak szerint, szervezett bűnözői körökhöz való kapcsolódása révén maga is súlyos bűntettekért tehető felelőssé[29] – állítása szerint megdöbbenéssel szemlélte az eseményeket. Szembe kellett néznie azzal is, hogy pozíciója honfitársai körében és a nemzetközi színtéren egyaránt jelentősen gyengült.

Nagy kihívást jelentett számára lebonyolítani az UÇK beígért lefegyverzését, miközben a gerillaszervezet e tekintetben sem képviselt egységes véleményt. Sokan személyes biztonságuk garanciájának tartották a fegyverviselést, aggódtak a szerbek esetleges újabb támadása, vagy az orosz agresszió miatt. A tudatosan „transzformációnak” nevezett folyamatot végül sikerült a tervezett három hónap alatt levezényelni, s nagyrészt a gerillahadsereg tagjaiból szervezték meg a nemzeti gárda jellegű Koszovói Védelmi Hadtestet (Trupat e Mbrojtjes se Kosovës, TMK). (Ez a későbbiekben nem bizonyult sikertörténetnek. Az önmagukat nemzeti hősnek tekintő tagok nem tartották megfelelőnek a rájuk bízott feladatokat, ráadásul szoros kapcsolatokat ápoltak szervezett bűnözői körökkel.[30] 2009-ben a szervezetet átalakították, Koszovói Biztonsági Erő (Forca e Sigurisë së Kosovës, FSK) néven működött tovább.[31])

Thaçi 1999 tavaszán, az UÇK politikai szárnyából alapította meg a Koszovói Demokrata Pártot (Partia Demokratike e Kosovës, PDK), amely legitimitását a rambouilleti sikerekből és a nemzetközi közösség támogatásából vezette le.[32] Az UÇK alapjain egy másik országos jelentőségű párt, a Szövetség Koszovó Jövőjéért (Aleanca për Ardhmërinë e Kosovës, AAK) is létrejött, melyet Thaçi riválisa, a nyugat-koszovói harcokban érdemeket szerzett Ramush Haradinaj alapított.[33]

A háború végeztével Koszovó elsődleges érdeke a gyors újjáépítés és működőképes állami intézményrendszer felállítása volt. A gerillák azonban leginkább saját mítoszaik megteremtésére koncentráltak, így a 2000 októberében megtartott önkormányzati választásokon jelentősen alulmaradtak a lényegesen tapasztaltabb politikusnak számító Rugova pártjával, a Koszovói Demokratikus Ligával (Lidhja Demokratike e Kosovës, LDK) szemben.[34] Átmeneti kormánya megszüntetését követően Thaçi politikai karrierje az Átmeneti Igazgatási Tanács tagjaként folytatódott. A 2001-es országos választásokon ismét az LDK szerezte meg a legtöbb szavazatot, a második helyen a PDK végzett, s 2004-ig az AAK-val hármas koalícióban irányították Koszovót.[35]

A háborút követő helyreállítás üteme elmaradt a várakozásoktól, az ENSZ-adminisztráció nem bizonyult hatékonynak. A nemzetközi közösség a „standardok a státusz előtt” politika jegyében halogatta a státuszkérdés napirendre tűzését. Mindez 2004 márciusában Mitrovica térségében etnikai zavargások kirobbanásához vezetett, melyek végigsöpörtek az egész tartományon. Az agresszió a nemzetközi szervezetek ellen is irányult. Thaçi nyilvánosan elítélte a történteket, azokat „szerb provokáció következményének” minősítette, amely „a nemzetközi rend hiteltelenítését és Koszovó felosztását célozta”. Az események azonban világossá tették számára a multikulturalizmus jelentőségét. A zavargások pozitív hozadékának tekinti továbbá, hogy újra a középpontba került Koszovó státuszának kérdése.[36]

A 2004 őszén tartott választások egy Thaçi-ellenes kormánykoalíció létrejöttét eredményezték, amelyben Haradinaj és Rugova pártja szövetkezett. Thaçi a kezdeti csalódását követően egy erős ellenzék megszervezésére koncentrált, riválisai pedig idővel, rajta kívül álló okokból félreálltak az útjából. (Rugova két év múlva súlyos betegség következtében elhunyt, míg Haradinaj ellen a hágai Nemzetközi Törvényszék indított vizsgálatot feltételezett háborús bűntettek ügyében, ezért 2005 elején lemondott miniszterelnöki hivataláról.)[37]

2007 februárjára készült el a Koszovó státuszának rendezését célzó Ahtisaari-terv, az ehhez kapcsolódó tárgyalásokon Thaçi is részt vett Koszovó képviseletében. A dokumentum a mindkét fél számára elfogadható értékekre összepontosított (biztonságos, multietnikus állam létrejöttét támogatta, amelyben a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság nemzetközileg garantált), mégis vegyes fogadtatásra talált helyi és nemzetközi szinten egyaránt. (A szerbek továbbra sem békéltek meg a koszovói függetlenség gondolatával, orosz szövetségeseik a Nyugat előretolt bástyáját látták a potenciális új államban, a koszovói albánok a szerbeknek biztosított jogok miatt aggódtak, nemzetközi szinten pedig a precedensteremtéstől tartottak más szeparatista népcsoportok számára…)

A terv kizárta mind Koszovó felosztásának, mind Nagy-Albánia létrehozásának lehetőségét. Thaçi a 2001-es macedóniai zavargások során már bizonyította, hogy a minden albánt egyesítő államról szőtt álmokkal szemben is képes együttműködni a nemzetközi közösséggel. Tehetségét Ahtisaari is elismerte, megállapítása szerint „a koszovói albán politikusok közül ő értett a legtöbbet a geopolitikából” (felismerte például, hogy az USÁ-nak a gyors rendezés állna érdekében).[38]

2007 novemberében Thaçi pártja – amerikai tanácsadók által segített kampányt követően – első helyen végzett a parlamenti választásokon. Ekkorra már világos volt, hogy Szerbia és Oroszország semmiképp nem fogja elfogadni az Ahtisaari-tervet. A függetlenség kinyilvánítására – szintén amerikai javaslatra – ezért egyoldalúan került sor, 2008. február 17-én. A függetlenség napja minden részletében gondos koreográfiát követett. A szerb elnökválasztás utánra időzítették, amikor Szlovénia Európai Uniós soros elnöksége is Thaçiéknak kedvezett. Egy nappal előtte született döntés az EULEX misszió[39] elindításáról, amely egyfajta garanciának ígérkezett arra nézve, hogy Koszovó nem válik majd gengszter-állammá. Thaçi ünnepi beszédében az albán identitás helyett az európai értékekre helyezte a hangsúlyt és szerbül is mondott néhány szót. Az új nemzeti lobogó az EU színeiben pompázott, hat csillagával a koszovói kisebbségeket szimbolizálva.

Az új államot rövid időn belül, szintén előre megkomponált módon a világ számos országa elismerte. Szerbia azonban nem nyugodott bele ebbe a helyzetbe, az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának jogi állásfoglalását kérte a koszovói függetlenségről.[40]

 

A háborús bűntettek kísértete és az elmúlt évtized kísérletei a koszovói helyzet végleges rendezésére

 

Thaçi személye máig megkerülhetetlen a koszovói politikában. 2014-ig miniszterelnökként, majd két évig külügyminiszterként szolgált, 2016 óta tölti be a köztársasági elnök szerepét.

A koszovói vezetés 2010 júliusában sikerként könyvelte el, hogy a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye szerint a koszovói ideiglenes nemzetgyűlés nyilatkozata, amely kikiáltotta a tartomány függetlenségét, nem ellentétes a nemzetközi joggal.[41] Thaçit december 12-én újra miniszterelnökké választották, de örömét beárnyékolta, hogy még ugyanaznap olyan feltételezések jelentek meg a világsajtóban, melyek kapcsolatba hozták őt a leszámolásokkal, drog- és fegyverkereskedelemmel, prostitúcióval, sőt szervkereskedelemmel foglalkozó, legveszélyesebbnek tartott koszovói szervezett bűnözői körökkel. Természetesen tagadta (és tagadja) a vádakat – erre vonatkozó stratégiájának kidolgozásában a brit Sir Geoffrey Nice segítette (aki korábban ügyészhelyettesként működött közre Milošević hágai perében). Az életrajzi könyv hangsúlyozza, hogy a balkáni szervkereskedelem mítosza régóta visszatérő elem a szerb propagandában.[42] Az UÇK parancsnokait először 1999-ben hozták kapcsolatba hasonló rémtettekkel, egy amerikai oknyomozó újságíró, Michael Montgomery vizsgálódásai nyomán. Ennek hatására az UNMIK is vizsgálatot indított és a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszékhez is eljutottak a vádakat alátámasztani látszó tanúvallomások. A 2010 végén napvilágot látott jelentést az Európa Tanács megbízásából készítette a svájci Dick Marty, amihez Carla Del Ponte 2008-ban megjelent életrajza adott ösztönzést. A volt hágai főügyész könyvében elfogultsággal és a bizonyítékok hanyag kezelésével vádolta az ügyben korábban eljáró szervezeteket, miközben az albán hagyományok és tanúvédelmi hiányosságok rovására is írta, hogy az ügy(ek) kivizsgálása komoly kívánnivalókat hagy maga után.[43] Thaçi életrajzi írása több ellentmondást is felvonultat a vádakkal kapcsolatban. Különösnek találja például, hogyan lett a – gyanúsan jól időzített – vád alanya Thaçi, miközben Montgomery kiindulási anyagában a szálak Haradinajhoz és családjához vezettek. Másrészt alaptalannak tartja a gerillák elleni vádak összemosását a 2008-ban Pristinában leleplezett szervkereskedő csoport ügyével.

Az UÇK parancsnokok háborús bűntetteinek kivizsgálása napjainkig húzódó ügy, 2015-ben ezt elősegítendő állították fel a koszovói jog alapján működő, de hágai székhelyű Különleges Törvényszék és Különleges Ügyészség (Specialist Chambers and Specialist Prosecutor’s Office, SCSPO) nevű szervet. Thaçi életrajzában hangsúlyozza, hogy a vonatkozó szavazás előtt maga győzködte a parlamenti képviselőket, hogy támogassák az intézmény létrehozását.[44] (Arról azonban nem ejt szót, hogy később ő és Haradinaj is szót emelt a vonatkozó jogszabály visszavonása mellett – ám az nemzetközi nyomásra érvényben maradt.[45]).

A nyugati világ ma a térség biztonságának és stabilitásának zálogát a nyugat-balkáni államok euroatlanti integrációjában látja, amely gazdasági szempontból is azok jól felfogott érdeke. Az EU az integráció feltételéül szabta Szerbia és Koszovó számára kapcsolatuk normalizálását, s ennek érdekében 2011 óta párbeszédet ösztönöz Belgrád és Pristina között. A párbeszéd kezdeti időszakában technikai jellegű kérdéseket tűztek napirendre, majd 2013-ban tető alá hozták a mérföldkőként emlegetett brüsszeli egyezményt, melynek keretében a felek ígéretet tettek arra, hogy egyik fél sem fogja a jövőben akadályozni a másik európai integrációs törekvéseit. A megállapodás kiemelten fontos eleme az ún. Szerb Községek Közösségének létrehozása. Thaçi hamar azonosult azzal a véleménnyel, hogy a Belgrád befolyása alatt álló észak-koszovói területek helyzetének rendezése érdekében elengedhetetlen bizonyos önrendelkezési jogok biztosítása a szerb kisebbség számára.

A brüsszeli egyezményben foglaltak megvalósítása – főképp a kölcsönös bizalmatlanságnak köszönhetően – nem halad előre a kívánt mértékben. Szerbia máig az ország déli tartományának tekinti Koszovót és mindent megtesz, hogy megakadályozza annak különböző nemzetközi szervezetekhez történő csatlakozását. Thaçi úgy véli, Szerbia véleménye önmagában nem döntő jelentőségű Koszovó számára, de ez utóbbi lobbitevékenység nagyban nehezíti önálló államiságának megerősítését.

Az EU 2014 januárjától folytat tényleges csatlakozási tárgyalásokat Szerbiával, Koszovóval pedig 2015-ben stabilizációs és társulási megállapodást kötött. Bizonyos ezzel kapcsolatos elvárások (pl. az SCSPO felállítása) teljesítése heves ellenállásba ütközött Koszovóban. Az EU ugyanakkor az adott feltételek teljesítése ellenére sem törölte el a koszovóiakkal szemben a vízumkényszert. Thaçi ezt nagyban sérelmezi, rámutatva arra, hogy mindez jelentősen csökkentheti honfitársai Európa iránti lelkesedését.[46]

A koszovói társadalom egyik legnagyobb problémája a hatalmas méreteket öltött korrupció. Az Európai Bizottság egy 2015-ös jelentésében úgy fogalmaz, hogy „az állam a korrupció elleni harc, illetve igazságszolgáltatási rendszer kialakításának kezdeti szakaszában van”. Thaçi erre adott reakciója figyelemre méltó: bár mindezt nem tagadja, de felhívja a figyelmet arra, hogy az EULEX misszió állandó jelenléte miatt náluk nagy eséllyel derül fény a visszaélésekre.[47] Előszeretettel hivatkozik ugyanakkor arra, hogy Koszovó elkötelezetten részt vesz a vallási extrémizmus elleni küzdelemben, 2016 őszén pl. a Koszovói Titkosszolgálat segített megakadályozni egy albán stadion elleni merényletet.[48]

Az életrajzi könyv már nem érinti azt a 2018 nyarán a szerb és a koszovói elnök részéről felvetett ötletet, amely Szerbia és Koszovó kapcsolatának normalizálását egy addig politikai tabunak tartott megoldással, a határ módosításával kívánta elérni. A részleteiben nem ismertetett terv számos találgatást vont maga után, az érintett országok lakosságát és a nemzetközi közvéleményt is megosztotta. Bár elveivel és technikai kivitelezhetőségével kapcsolatban egyaránt aggályok merültek fel, az idő előrehaladtával egyre inkább úgy tűnt, hogy az EU, az USA és Oroszország is hajlandó elfogadni ezt megoldásképp a két fél megegyezése esetén.

2018 őszétől kezdődően azonban, az Észak-Koszovó körüli politikai csatározásból kiindult eseménysorozatnak köszönhetően Koszovó és Szerbia közeledése megakadt. Koszovó a szerbek által megakadályozott Interpol-felvételét követően, önállósága elismerését követelve vámháborút indított Szerbia ellen (100%-ra emelte a Szerbiából és Bosznia-Hercegovinából Koszovóba érkező áruk vámját), illetve 2018 decemberében a Koszovói Biztonsági Erő hatáskörének bővítésével lényegében létrehozta nemzeti hadseregét (amely elviekben csak a szerb kisebbség beleegyezésével, alkotmánymódosítást követően történhetett volna meg).[49] Míg a NATO és az ENSZ aggodalmát fejezte ki emiatt, az USA történelmi jelentőségűnek nevezte a lépést,[50] ami az egykori gerillavezérek szemében hatalmas eredménynek számított. A vámháború és az ehhez kapcsolódó kritikák kapcsán azonban Haradinaj és Thaçi kevésbé értett egyet. Thaçi úgy vélte, kár lenne ilyesmi miatt elveszíteni a Nyugat támogatását. Haradinaj viszont a területcsere ötletét ellenezte zsigerből, sok honfitársához hasonlóan. Ez is közrejátszott abban, hogy 2018 decemberében Thaçi befolyásának csökkentése érdekében 15 fős brüsszeli tárgyalódelegációt állítottak fel.[51]

A területcserén alapuló megegyezés esélye 2019 elejére elillanni látszott,  mi több, a koszovói parlament 2019 márciusi állásfoglalásában leszögezte, hogy államuk nem hajlandó kompromisszumra, viszont gyakorlatilag függetlensége elismerését követeli Szerbiától.[52]

2019 első felében a nemzetközi közösségnek nem sikerült elmozdítani a feleket az álláspontjukról. A Haradinaj-kormány az EU és az Egyesült Államok ellenében is kitartott a büntetővámok fenntartása mellett, ami az első jelentősebb nézeteltérést jelentette Koszovó és az USA kapcsolatában.[53] Egyes feltételezések szerint nem véletlen, hogy Haradinaj épp 2019 júliusában kapott váratlanul idézést az SCSPO-tól, aminek hatására lemondott a miniszterelnöki tisztségéről,[54] majd október 6-ára előrehozott választásokat tűztek ki Koszovóban.

2019 második felétől az EU mellett az USA is megkülönböztetett figyelemmel fordul Koszovó státuszának rendezése felé, ami többek között két térségi különmegbízott kinevezésében is megmutatkozott. A háttérben valószínűleg az áll, hogy Donald Trump elnök a 2020-as amerikai elnökválasztási kampányban látványos külpolitikai sikerként mutathatná fel a Belgrád-Pristina viszony rendezését jelentő megállapodás tető alá hozását. Ennek kapcsán a területcsere lehetősége is visszatért a politikai retorikába.[55] Az EU ugyanakkor 2019 októberében az Albániával és Észak-Macedóniával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdésének halogatásával, a Nyugat-Balkán számára kínált EU-s perspektíva gyengítésével rontotta a Szerbia és Koszovó közti megbékélés esélyét.[56]

Az októberi előrehozott választás eredményeképp a 2016 óta kormányzó, egykori gerillák uralta pártok alkotta „háborús szárnyat” a baloldali radikális Albin Kurti vezette Vetëvendosje párt LDK-val alkotott koalíciója váltotta Koszovó élén, amely hosszas tárgyalásokat követően 2020. február 3-án állt fel. Kurti Belgrád-Pristina párbeszéd kapcsán képviselt álláspontja jelentős akadályokat gördített az Egyesült Államok gyors rendezést célzó tervei elé, az új miniszterelnök ugyanis kezdetben a belpolitikai kérdésekre, reformokra kívánt koncentrálni, majd ezt követően Belgrád helyett a koszovói szerb kisebbséggel tervezett párbeszédet folytatni. Hangsúlyozta, hogy a 100%-os vám eltörlése csak viszonossági alapon történhet.[57] (A Szerbiából érkező áruk esetében a vámot végül nemzetközi nyomásra, átmenetileg hajlandó volt felfüggeszteni.[58]) A területcsere lehetőségét kategorikusan elutasító Kurti vitatta továbbá Thaçi köztársasági elnökként a párbeszédben betöltött szerepének jogszerűségét.[59]

Időközben az EU – feltehetőleg a koronavírus-világjárvány várható következményeire is tekintettel, nyugat-balkáni befolyásának fenntartása érdekében – márciusban zöld utat adott a csatlakozási tárgyalások megkezdésének Albánia és Észak-Macedónia esetében.[60]

Az eleve ingatag lábakon álló Kurti-kormány nem bizonyult hosszú életűnek. A COVID-19 járvány kezelése kapcsán kialakult vita a koalíciós partnerek között kezdetektől létező ellentétek további mélyüléséhez vezetett. Mindebben lényeges szerepe volt Hashim Thaçi elnöknek is, aki szükségállapot elrendelését szorgalmazta – amivel a belpolitikai jogosítványai lényegesen bővültek volna. A Thaçit támogató Agim Veliu belügyminiszter (LDK) menesztését pártja a koalíciós megállapodás felrúgásaként értékelte és bizalmatlansági indítványt nyújtott be Kurti ellen, amely március 25-én a kormány bukását eredményezte.

A belpolitikai válságot fokozta, hogy a Vetëvendosje új miniszterelnök-jelölt állítása helyett a járványt követően újabb választások kiírásához ragaszkodott, Thaçi azonban e helyett idővel inkább az LDK-nak ajánlotta fel a jelölés lehetőségét. Mindezt a Kurti kezdeményezésére indított alkotmánybírósági vizsgálat május 28-án jogszerűnek ítélte, így június 3-án Avdullah Hoti vezetésével új koszovói kormány kezdhette meg működését,[61] amely egyik első intézkedéseként eltörölte a 100%-os vámot[62], ezáltal elhárult az akadály a Belgrád-Pristina párbeszéd folytatása útjából.

A szerb és koszovói vezetők – Vučić szerb elnök, valamint Thaçi koszovói elnök és Hoti koszovói miniszterelnök – első találkozójára Richard Grenell, Trump elnök Belgrád-Pristina párbeszéddel foglalkozó különmegbízottja meghívására június 27-én Washingtonban került volna sor. Június 24-én azonban az SCSPO – szokatlan módon – egy közleményt tett közzé a honlapján, amely arról nyújtott tájékoztatást, hogy a Különleges Ügyészség április 24-én emberiség elleni és háborús bűncselekmények miatt vádiratot nyújtott be a Különleges Törvényszékhez, amelyben Hashim Thaçi köztársasági elnököt és Kadri Veselit, a PDK jelenlegi elnökét közel száz fő – köztük egykori politikai ellenfeleik – haláláért teszik felelőssé, akik között koszovói albán, szerb, roma és egyéb etnikumú személyek is találhatóak. A vádirat jelenleg a Különleges Törvényszék előzetes vizsgálata alatt áll, azonban az ügyészség meggyőződése, hogy a hosszas nyomozati munka eredményeképp bizonyíthatóak a vádak. A közlemény kitér arra is, hogy a nyilatkozatot azért tartották szükségesnek közzétenni, mert az érintett politikusok mindent megtettek annak érdekében, hogy személyes érdekeiket mindenek fölé helyezve ellehetetlenítsék a Különleges Ügyészség munkáját, egyebek mellett titkos kampányt folytattak az SCSPO megalakítását lehetővé tévő jogszabály módosítása érdekében.[63]

A közlemény hatására a koszovói, majd a szerb fél is lemondta a washingtoni találkozót. Mindez ugyanúgy szolgálta Trump elnök politikai ellenfeleinek érdekeit, mint a Belgrád-Pristina párbeszédben korábban kulcsszerepet betöltő EU-ét. A háttérben húzódó indokok között felmerülhet továbbá egy esetleges területcserés megoldástól való félelem, vagy akár az SCSPO tevékenységének megszüntetését is magába foglaló washingtoni megállapodás lehetősége is.

Hashim Thaçi először június 25-én a közösségi médiában nyilvánított rövid véleményt a történtekről. Ez az UCK emblémájának közzététele mellett mindössze egy mondatból állt: „Senki nem írhatja újra Koszovó történelmét!”.[64] Június 29-i nyilvános beszédében ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy amennyiben a Különleges Törvényszék megerősíti a vádakat, azonnali hatállyal lemond elnöki hivataláról. Egyúttal bírálta az SCSPO-t az ellene irányuló támadás miatt, és megjegyezte, hogy az EU kettős mércét alkalmaz Szerbia és Koszovó esetében. Mindemellett hangsúlyozta az Amerikai Egyesült Államokba vetett rendületlen bizalmát.[65]

A párbeszéd újrakezdése tehát egyelőre várat magára, s miközben az EU és az USA érezhetően nem képvisel egységes álláspontot a koszovói helyzet rendezésének mikéntje kapcsán, Hashim Thaçi számára kétségessé vált, hogy életműve megkoronázásaként részese lehet-e a Szerbia és Koszovó közötti viszony normalizálását, Koszovó államiságának elismerését jelentő történelmi egyezmény megszületésének.

 

Összefoglalás, következtetések

 

Az elmúlt három évtizedben Koszovó hatalmas változásokon ment keresztül, melynek során nagyjából tízévente fontos mérföldkövekhez érkezett. 1989-ben a Milošević-rezsim felfüggesztette Szerbián belüli tartományi autonómiáját. 1999-ben a NATO légicsapásai véget vetettek a koszovói háborúnak és a tartomány nemzetközi felügyelet alá került. 2008-ban egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától. A 2019-es és 2020-as évek szintén magukban hordozták egy nagy változás, a szerbekkel való kapcsolat normalizálása ígéretét.

Az 1968-as születésű Hashim Thaçi fiatal felnőttkorától fontos részese volt ennek a folyamatnak. A NATO beavatkozása óta kétségtelenül ő Koszovó kulcsembere a helyi politikai elit Nyugattal, ezen belül különösen az Egyesült Államokkal ápolt jó viszonya tekintetében. Mindez egyfajta kölcsönös függőségen alapul. A legfiatalabb európai állam önállósága ugyanis, mint láthattuk, sok szempontból ingatag lábakon áll. A nyugati világ motivációjának pedig lényeges eleme, hogy nem engedheti, hogy megkérdőjeleződjön a Koszovó melletti kiállásának jogossága és ezzel együtt kárba vesszenek a térség biztonsága és stabilitása terén eddig elért eredmények.

A húsz éve tartó „átmenet” azonban napjainkra felerősítette azokat a koszovói hangokat, amelyek túlzott mértékűnek tartják a „nyugati és a szerb érdekek kiszolgálását”,[66] miközben a nemzetközi közösség részéről is érezhető a türelmetlenség a koszovói helyzettel kapcsoltban. Koszovó és Szerbia azonban továbbra sem tűnik képesnek a békés megegyezésre, bár vezető politikusaik retorikája folyamatosan ezt a szándékot sugalmazza.

Az egykori gerillaparancsnokokból kialakult koszovói politikai elitet kétségtelenül egyfajta „Janus-arcúság” jellemzi. A koszovói albánok támogatásának megtartásához a hosszú múltra visszatekintő albán ellenálláshoz, hagyományokhoz való kapcsolódás hangsúlyozására, új (albán) nemzeti hősök mítoszának megteremtésére volt szükségük, míg kifelé a multikulturális értékek felé elkötelezett, modern államférfiak képét kellett sugározniuk. Mindezt úgy, hogy a személyükkel kapcsolatos súlyos háborús bűncselekmények vádja két évtizede újra és újra a nemzetközi érdeklődés középpontjába helyezi őket.

Az SCSPO érdemi működésének megkezdése magában hordozza annak lehetőségét, hogy Koszovó lerázhassa magáról a „maffiaállam”, Hashim Thaçi pedig a „szervkereskedő bűnöző” stigmáját, de egyúttal be is bizonyosodhat a vádak egy része, amely az érintetteken kívül a mellettük kiálló nyugati világ számára is roppant kínos helyzetet eredményezhet.

Ez lehet a magyarázat arra, hogy a koszovói elnökkel foglalkozó források egy része is sokkal inkább Thaçi (koszovói és nyugati elvárásoknak egyaránt megfelelő) mítoszának megteremtésére összpontosít (s közben – helyenként egészen nyilvánvaló módon – próbálja tisztára mosni őt a személyét ért súlyos vádak alól), mintsem hogy érdemben közelebb vinné az olvasót a koszovói államfő személyéhez.

 

Felhasznált irodalom:

 

Az ENSZ és a NATO sem örül a koszovói hadsereg felállításának. euronews.com, 2018. december 15. Forrás: https://hu.euronews.com/2018/12/15/az-ensz-es-a-nato-sem-orul-a-koszovoi-hadsereg-felallitasanak (Letöltve: 2019. március 20.)

Az új koszovói kormány eltörölte a szerbiai árukra kivetett százszázalékos vámot. vg.hu, 2020. június 6. Forrás: https://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/az-uj-koszovoi-kormany-eltorolte-a-szerbiai-arukra-kivetett-szazszazalekos-vamot-2304003/ (Letöltve: 2020. június 28.)

Bejelentette lemondását a koszovói háborús bűnöket vizsgáló különleges ügyész. origo.hu, 2018. február 15. Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20180215-bejelentette-lemondasat-a-koszovoi-haborus-bunoketvizsgalo-ugyesz.html (Letöltve: 2018. május 22.)

BORSÁNYI András (2000): A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) rejtélye. BONA-L Bt., Budapest.

BOYES, Roger – JAGGER, Suzy (2018): New State, Modern Statesman: Hashim Thaçi – A Biography. Biteback Publishing, London.

DEL PONTE, Carla – SUDETIC, Chuck (2009): Madame Prosecutor: Confrontations with Humanity’s Worst Criminals and the Culture of Impunity. Other Press, New York.

GECI, Sinan – SIPOSNÉ KECSKEMÉTHY, Klára (2017): Kosovo: Its Path to Independence and the Strive to Building Defense Institutions. Vojenské Reflexie. Vol. 12. No. 2. 108-122. o.

https://www.facebook.com/HashimThaciOfficial/ 2020. június 25. (Letöltve: 2020. június 28.)

KAKUK György (2001): Koszovó tűzfészek. Athenaeum 2000, Budapest.

KOKTSIDIS, Pavlos-Ioannis – DAM, Caspar Ten (2008): A Success Story? Analysing Albanian Ethno Nationalist Extremism in the Balkans. East European Quarterly. No. 2. 160–190. o.

Kosovo Specialist Chambers and Specialist Prosecutor’s Office: Press Statement 24 jun 2020.

Forrás: https://www.scp-ks.org/en/press-statement?fbclid=IwAR1dHMtexUiTFJRn2-dReolOr4lx1GmVopp0HNvIBrKqJ9buBBfnkl4BAL4 (Letöltve: 2020. június 24.)

Koszovó ismét függetlensége elismerését követeli Szerbiától. hirado.hu, 2019. március 8. Forrás: https://www.hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2019/03/08/koszovo-ismet-fuggetlensege-elismereset-koveteli-szerbiatol (Letöltve: 2019. március 20.)

LÁNGNÉ PETRUSKA Szidónia (2019): Pandora szelencéje, vagy kiút a patthelyzetből? A szerb-koszovói határ esetleges módosításának kulcskérdései. In: KOZMA Klementina (szerk.): A hadtudomány és a XXI. század. DOSZ Hadtudományi Osztály, Budapest. 210-227. o.

LEWIS, Paul (2011): Report identifies Hashim Thaci as ‘big fish’ in organised crime. The Guardian, 2011. január 24. Forrás: https://www.theguardian.com/world/2011/jan/24/hashim-thaci-kosovo-organised-crime (Letöltve: 2019. március 20.)

MARTY, Dick (2010): Inhuman treatment of people and illicit trafficking in human organs in Kosovo. 2010. december 12. Forrás: http://assembly.coe.int/committeedocs/2010/20101218_ajdoc462010provamended.pdf (Letöltve: 2019. március 20.)

NÉMETH Ferenc (2020): A koronavírus okozta a koszovói kormány bukását? KKI Elemzések. E-2020/57. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2020/06/57_KKI-elemzes_RKS_Nemeth_20200611.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

NÉMETH Ferenc (szerk. 2020): Mi várható az Európai Tanács nyugat-balkáni bővítéssel kapcsolatos 2020. márciusi döntései után? KKI 4:1.

Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2020/04/4_1_2020_12_WB_Eit.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

NÉMETH Ferenc (2019): Új korszak a koszovói politikában? A 2019-es koszovói parlamenti választások értékelése. KKI Elemzések. E-2019/53. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2019/12/53_KKI-elemzes_KOS_N%C3%A9meth_F_20191202.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

RØD, Mariana Qamile (2017): From Guerillas to Cabinets A Study of the Development of Post-War Political Parties in Kosovo (Diplomamunka). Forrás: http://bora.uib.no/bitstream/handle/1956/16048/Masteroppgaven.pdf?sequence=1 (Letöltve: 2018. augusztus 20.)

SZEKRÉNYES Éva (2014): Győztesből vesztes, avagy ki nevet a végén? Választások után Koszovóban. Külügyi Szemle. Vol. 13. No. 3. 66-83. o.

Thaçi: Nëse aktakuza konfirmohet, jap dorëheqje. koha.net, 2020. június 29. Forrás: https://www.koha.net/arberi/227664/thaci-nese-aktakuza-konfirmohet-jap-doreheqje/ (Letöltve: 2020. június 29.)

VALKI László (2013): Válaszolhatott volna másként Hága? A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye Koszovó függetlenségéről. 2013. december 1. Forrás: http://www.grotius.hu/doc/pub/RJXCSI/2013-12-01_valki_laszlo_valaszolhatott-volna-maskent-haga.pdf (Letöltve: 2019. március 20.)

VARGA Szilveszter (2019): Lemondott Haradinaj: Hágába hívták a koszovói Rambot. 2019. július 20. Forrás: https://balk.hu/2019/07/19/lemondott-haradinaj-hagaba-hivtak-a-koszovoi-rambot/ (Letöltve: 2020. június 28.)

[1] Lángné Petruska Szidónia: doktorandusz (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi Doktori Iskola), e-mail: petruskasz@gmail.com

[2] 1996-ban elnökjelölt, ma Donald Trump amerikai elnök egyik tanácsadója.

[3] BOYES, Roger – JAGGER, Suzy (2018): New State, Modern Statesman: Hashim Thaçi – A Biography. Biteback Publishing, London. 183. o.

[4] Uo. 194. o.

[5] Uo. 186. o.

[6] KAKUK György (2001): Koszovó tűzfészek. Athenaeum 2000, Budapest. 29–31. o.

[7] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 20. o.

[8] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 12–17. o.

[9] KAKUK (2001): i. m. 52–59. o.

[10] Rugova politikájára pl. olyan jelzőkkel utal a könyv, mint „do-nothing-to-cause-trouble pacifism” (40. o.) vagy „all-too-passive-resistance” (22. o.)

[11] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 21–28. o.

[12] A szintén 1968-as születésű egykori gerillaparancsnok 2004-2005, valamint 2017-2020 között Koszovó miniszterelnöke volt

[13] BORSÁNYI András (2000): A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) rejtélye. BONA-L Bt., Budapest. 214–226. o.

[14] KOKTSIDIS, Pavlos-Ioannis – DAM, Caspar Ten (2008): A Success Story? Analysing Albanian Ethno Nationalist Extremism in the Balkans. East European Quarterly. No. 2. 160–190. o.

[15] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 33–34. o.

[16] Uo. 183–189. o.

[17] LEWIS, Paul (2011): Report identifies Hashim Thaci as ‘big fish’ in organised crime. The Guardian, 2011. január 24. Forrás: https://www.theguardian.com/world/2011/jan/24/hashim-thaci-kosovo-organised-crime (Letöltve: 2019. március 20.)

[18] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 34–35. o.

[19] Uo. 37–42. o.

[20] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 47–48. o.

[21] BORSÁNYI (2000): i. m. 124–126. o.

[22] Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Oroszország.

[23] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 49–57. o.

[24] Uo. 61–66. o.

[25] BORSÁNYI (2000) i. m. 154. o.

[26] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 74–77. o.

[27] Uo. 79–81. o.

[28] BORSÁNYI (2000): i. m. 179–182. o.

[29] MARTY, Dick (2010): Inhuman treatment of people and illicit trafficking in human organs in Kosovo. 2010. december 12. Forrás: http://assembly.coe.int/committeedocs/2010/20101218_ajdoc462010provamended.pdf (Letöltve: 2019. március 20.)

[30] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 101–103. o.

[31] GECI, Sinan – SIPOSNÉ KECSKEMÉTHY, Klára (2017): Kosovo: Its Path to Independence and the Strive to Building Defense Institutions. Vojenské Reflexie. Vol. 12. No. 2. 108–122. o.

[32] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 103. o.

[33] Uo. 119–120. o.

[34] Uo. 110. o.

[35] SZEKRÉNYES Éva (2014): Győztesből vesztes, avagy ki nevet a végén? Választások után Koszovóban. Külügyi Szemle. Vol. 13. No. 3. 66–83. o.

[36] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 112–117. o.

[37] Uo. 119–122. o.

[38] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 123–132. o.

[39] Az Európai Unió Jogállamiság Missziója Koszovóban.

[40] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 135–143.o.

[41] VALKI László (2013): Válaszolhatott volna másként Hága? A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye Koszovó függetlenségéről. 2013. december 1. Forrás: http://www.grotius.hu/doc/pub/RJXCSI/2013-12-01_valki_laszlo_valaszolhatott-volna-maskent-haga.pdf (Letöltve: 2019. március 20.)

[42] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 146–153. o.

[43] DEL PONTE, Carla – SUDETIC, Chuck (2009): Madame Prosecutor: Confrontations with Humanity’s Worst Criminals and the Culture of Impunity. Other Press, New York. 229–248. o.

[44] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 155–156. o.

[45] Bejelentette lemondását a koszovói háborús bűnöket vizsgáló különleges ügyész. origo.hu, 2018. február 15. Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20180215-bejelentette-lemondasat-a-koszovoi-haborus-bunoketvizsgalo-ugyesz.html (Letöltve: 2018. május 22.)

[46] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 161–170. o.

[47] Uo. 180. o.

[48] Uo. 191–192. o.

[49] LÁNGNÉ PETRUSKA Szidónia (2019): Pandora szelencéje, vagy kiút a patthelyzetből? A szerb-koszovói határ esetleges módosításának kulcskérdései. In: KOZMA Klementina (szerk.): A hadtudomány és a XXI. század. DOSZ Hadtudományi Osztály, Budapest. 210–227. o.

[50] Az ENSZ és a NATO sem örül a koszovói hadsereg felállításának. euronews.com, 2018. december 15. Forrás: https://hu.euronews.com/2018/12/15/az-ensz-es-a-nato-sem-orul-a-koszovoi-hadsereg-felallitasanak (Letöltve: 2019. március 20.)

[51] LÁNGNÉ PETRUSKA (2019): i. m. 224. o.

[52] Koszovó ismét függetlensége elismerését követeli Szerbiától. hirado.hu, 2019. március 8. Forrás: https://www.hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2019/03/08/koszovo-ismet-fuggetlensege-elismereset-koveteli-szerbiatol (Letöltve: 2019. március 20.)

[53] NÉMETH Ferenc (2019): Új korszak a koszovói politikában? A 2019-es koszovói parlamenti választások értékelése. KKI Elemzések. E-2019/53. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2019/12/53_KKI-elemzes_KOS_N%C3%A9meth_F_20191202.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

[54] VARGA Szilveszter (2019): Lemondott Haradinaj: Hágába hívták a koszovói Rambot. 2019. július 20. Forrás: https://balk.hu/2019/07/19/lemondott-haradinaj-hagaba-hivtak-a-koszovoi-rambot/ (Letöltve: 2020. június 28.)

[55] NÉMETH (2019)

[56] NÉMETH Ferenc (szerk. 2020): Mi várható az Európai Tanács nyugat-balkáni bővítéssel kapcsolatos 2020. márciusi döntései után? KKI 4:1. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2020/04/4_1_2020_12_WB_Eit.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

[57] NÉMETH (2019)

[58] Az új koszovói kormány eltörölte a szerbiai árukra kivetett százszázalékos vámot. vg.hu, 2020. június 6. Forrás: https://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/az-uj-koszovoi-kormany-eltorolte-a-szerbiai-arukra-kivetett-szazszazalekos-vamot-2304003/ (Letöltve: 2020. június 28.)

[59] NÉMETH Ferenc (2020): A koronavírus okozta a koszovói kormány bukását? KKI Elemzések. E-2020/57. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2020/06/57_KKI-elemzes_RKS_Nemeth_20200611.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

[60] NÉMETH (szerk. 2020)

[61] NÉMETH (2020)

[62]Az új koszovói kormány eltörölte a szerbiai árukra kivetett százszázalékos vámot. vg.hu, 2020. június 6. Forrás: https://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/az-uj-koszovoi-kormany-eltorolte-a-szerbiai-arukra-kivetett-szazszazalekos-vamot-2304003/ (Letöltve: 2020. június 28.)

[63] Kosovo Specialist Chambers and Specialist Prosecutor’s Office: Press Statement 24 jun 2020. Forrás: https://www.scp-ks.org/en/press-statement?fbclid=IwAR1dHMtexUiTFJRn2-dReolOr4lx1GmVopp0HNvIBrKqJ9buBBfnkl4BAL4 (Letöltve: 2020. június 24.)

[64] https://www.facebook.com/HashimThaciOfficial/ 2020. június 25. (Letöltve: 2020. június 28.)

[65] Thaçi: Nëse aktakuza konfirmohet, jap dorëheqje. koha.net, 2020. június 29. Forrás: https://www.koha.net/arberi/227664/thaci-nese-aktakuza-konfirmohet-jap-doreheqje/ (Letöltve: 2020. június 29.)

[66] RØD, Mariana Qamile (2017): From Guerillas to Cabinets A Study of the Development of Post-War Political Parties in Kosovo (Diplomamunka). 55. o. Forrás: http://bora.uib.no/bitstream/handle/1956/16048/Masteroppgaven.pdf?sequence=1 (Letöltve: 2018. augusztus 20.)