Az idén fennállásának 100 évfordulóját ünneplő Libanon egykoron a ?Közel-Kelet Svájca?, napjaink híreibe legutóbb a Bejrút kikötőjét megrázó hatalmas robbanással (melyben a Hezbollah érintettsége sem kizárható egyes szakértők szerint), továbbá a mélyülő gazdasági és pénzügyi válságával, illetve az ennek nyomán kitörő tüntetés-sorozataival került be. A korrupció-ellenes és politikai reformokat szorgalmazó demonstrálók jelentős részét nem győzték meg a januárban alakult ?technokrata?-kormány ígéretei (melyek javarészt a mai napig ígéretek maradtak, legutóbb a külügyminiszter Nassif Hitti lemondásának okaként is az ország jövőjére vonatkozó elképzelések és a strukturális reformok megvalósításához szükséges hatékony akarat hiányát jelölte meg). Az elmúlt években-évtizedekben libanoni állam életében egyértelműen meghatározó befolyásra szert tevő Hezbollah, a mostani pénzügyi és koronavírus válság hatására hatalmas nyomás alá került és a párt támogatói közül is sokan elégedetlenek a kialakult helyzettel. A továbbiakban azt fogjuk körbe járni, mégis, hogyan válhatott a radikális síita Hezbollah (amelyet a legtöbb nyugati és számos arab ország is terrorszervezetként ismer el), egy vallásilag diverz országban megkerülhetetlen tényezővé.
Új frakció a síita oldalon
A Hezbollah (?izbu ‘ll?h, Isten pártja) megalakulása az 1975-óta tartó libanoni polgárháború idejére tehető (a pontos dátumról vita folyik, mindenesetre 1982-85 között több síita radikális csoport együttműködéseképp létrejött az amit ma Hezbollahként ismerünk), már az alapításban jelentős szerepet játszottak az Iráni Iszlám Köztársaság Forradalmi Gárdájának egységei, fémjelezve, hogy a radikális síita iszlámot támogató erők 1979-es iráni hatalomra kerülése után, most már Libanonban is számolni kell velük (a Hezbollah és Irán kapcsolata azóta is virágzik, utóbbi hatalmas mennyiségű harcianyaggal és pénzügyi segítséggel finanszírozza a szervezet működését, lehetővé téve a közös fellépést a regionális konfliktusok során, ami például a szíriai és jemeni polgárháborúk esetében is látható).
A libanoni síiták helyzetéről (egyébként az országban legmagasabb népszaporulattal bíró közösség, amely majd a politikai küzdelmekben fog fontos szerephez jutni) általánosan megállapítható, hogy a polgárháborúból és az izraeliekkel való konfliktusokból megerősödve kerültek ki. A szekulárisabb Amal (?arakat Amal) mozgalom után megjelenő Hezbollahra ez különösen igaz, ha azt a tényt vesszük alapul, hogy a polgárháborút lezáró békemegállapodás (1989-es Taif egyezmény) minden keresztény, szunnita és drúz milíciát a fegyvereik leadására kötelezett, az egyedüli kivételt a csupán a síita Hezbollah képezte (amely egyezményben foglaltak megvalósulását aztán a megszálló szíriai csapatok biztosítottak). Ezt katonai téren mutatkozó előnyt pedig a szervezet ki is használta kíméletlen hatékonysággal, egyfelől megerősítette az államon belüli pozícióit, továbbá a 2005-ös szíriai csapatok kivonulása után a különböző politikai folyamatokban is egyre inkább szerepet vállalt, hogy jobban tudja saját (és Irán) érdekeit érvényesíteni és képviselni. Másrészről a dél-libanoni területeket megszállva tartó Izrael elleni küzdelmem élére állt (később nem nyílt módon ez kibővült a ENSZ által Dél-Libanonba kirendelt békefenntartó UNIFIL-egységek elleni fellépéssel), ezzel népszerűségre szert téve nemcsak a síiták, hanem egyes szunniták és keresztények, sőt az egész arab világ körében.
Isten pártja kalasnyikovval
Abbasz al-Muszawi 1992-es meggyilkolása után a főtitkári pozíciót a Legfelsőbb Tanácsban (a Hezbollah legfontosabb döntéshozó szerve) Hassan Nasrallah vette át, aki azóta is vezeti a szervezetet, melynek katonai ereje hozzávetőlegesen 25 ezer harcost számlál, kiegészülve további 20-30 ezer tartalékossal. Szakértők az évek alatt felhalmozott rakéta arzénált 100-150 ezerre teszik (ezek közül több száz nagyhatótávolságú, azaz 200-700 km-re lévő célpontokat is támadhatnak vele), ami kiegészül több ezer tankelhárító (ezek egy része harmadik generációs rendszerű ATGM, amely egyes nyugati országok hadseregei és az IDF által használt páncélzaton is képes áthatolni), továbbá légelhárító és hajóelhárító rakétával is. Az utóbbi időben erőfeszítések történtek a távolról irányított légi képességek bővítése terén is pl.: robbanószerrel felszerelt drónok, felderítő drónok stb. A jelentések szerint a szomszédos szíriai harcok során egyes Hezbollah harcosok orosz gyártmányú harckocsikon kaptak kiképzést és vettek részt az ütközetekben (főként T-55, T-62 és T-72-esekről van szó), továbbá a Hezbollah eszköztárában megtalálhatóak még páncélozott személyszállító járművek, terepjárók, motorkerékpárok
is.
A szíriai polgárháborúban való aktív szerepvállalás a kormányerők oldalán, jelentős harci tapasztalattal ruházta fel a Hezbollah harcosait, jóllehet egy az Izraellel való összeütközés esetén, kétséges, hogy bevetnék az ott alkalmazott taktikákat (irreguláris-reguláris ellenség elleni harc különbözősége). A reguláris hadseregek elleni harcban mutatkozó fogyatékosságuk idén májusban az Idlib körüli harcok idején már megmutatkozott, amikor is a török hadsereg ellen, a Hezbollah elit alakulatát (a Radwan-egységet) súlyos vereség érte. Az évek során elszenvedett veszteségek ellenére, viszont kétségtelen, hogy szír-orosz hadsereggel történő összehangolt harctevékenység során olyan felbecsülhetetlen operatív tapasztalatot szereztek, amelyek jelentősen javították a Hezbollah addigi szervezési és parancsnoklási képességeit.
A szíriai beavatkozás ugyanakkor, a Hezbollah megítélésének romlásával járt a muszlim világban (a szunnita részén), hiába igyekezett az egészet Libanon érdekének és az ország védelme érdekében tett lépésnek beállítani, a felkelőkkel szembeni harc, mégis azt eredményezte, hogy többen a szervezetet a szunniták elleni felekezeti háborúval vádolták meg.
Elapadó iráni pénzcsap, diaszpóra és drogkereskedelem
A Hezbollah kiterjedt tevékenységének finanszírozása (katonák fizetése, hadianyag vásárlás, szociális kiadások stb.) koránt sem egyszerű feladat, és számos forrásból történik. A legjelentősebb tétel az Irán által nyújtott pénz, ami évi több száz millió dollárt jelent (és ez még kiegészül a hadianyag szállítmányokkal). Hassan Nasrallah pár éve ezt egy nyilvános szereplés alkalmával beismerte, amikor azt mondta: ?Nyitottak vagyunk azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a Hezbollah költségvetése, jövedelme, kiadásai, minden, amit iszik és eszik, a fegyverei és rakétái, az Iráni Iszlám Köztársaságból származnak.? A befolyó bevételek második köre, a legális és illegális kereskedelmi tevékenységből származik, utóbbiba drogkereskedelem (pl.: kaptagon és hasis termesztés a Bekaa-völgyben), pénzmosás, csempészet stb. tartozik, továbbá fontos megemlíteni még a libanoni diaszpóra őket támogató tagjaitól kapott adományokat is. Az USA, hogy elvágja a Hezbollahot jövedelmei egy részétől, szankciókat (2015-ben a HIFPA) helyezett kilátásba minden olyan pénzintézettel szemben, amely a radikális síita szervezet pénzét kezeli és azon cégekkel akik üzleti tevékenységet folytatnak vele. A Hezbollah válaszul 2016-ban az egyik vezető libanoni bank bejrúti bankfiókja előtt robbantott, jelezve a bankszektor résztvevőinek, ha elkezdik alkalmazni az amerikai szankciókat, az megtorlást fog maga után vonni. A patrónus szerepét betöltő Irán ellen kivetett nemzetközi szankciók különösen fájdalmasan érintik a Hezbollahot, mivel a romló gazdasági mutatók miatt a irániak is a korábbiakhoz képest kisebb összegeket tudnak rendelkezésre bocsátani, így a párt is kénytelen egyre inkább saját bevételi forrásaira hagyatkozni.
Bombaraktárak nyomában Európában és a koronavírus, kétes ügyek a párt körül
Sokan a Hezbollahot okolják a koronavírus libanoni megjelenésével, ugyanis a párttal szoros kapcsolatot ápoló Iránban már sebesen terjedt a járvány, azonban Libanonban még mindig fogadták a Teheránból érkező repülőgépeket, melyek utasai között bizonyítottan jelentős számú Hezbollah-tag is volt. Az biztos a Hezbollah gyanúsan hallgatásba burkolózott az egész üggyel kapcsolatban, egyes jelentések szerint, fertőzött tagjait a nyilvánosság szemei elől távol helyezte el, a felelősséget kerülendő.
A már korábban említett Bejrútban történt robbanás körülményei már csak azért is figyelemre méltók, mert az ott felrobbant (egyébként mezőgazdaságban is használt), mintegy megközelítőleg 2750 tonna ammónium-nitrát, a terroristák egyik kedvelt alapanyaga robbanószer gyártáshoz (a rakományt szállító hajó kapitánya ugyancsak megerősítette, hogy mielőtt kikötöttek volna Bejrútban az eredeti úti cél egy afrikai robbanószergyár volt Mozambikban, érdekes módon ezt az illetékes mozambiki hatóságok tagadták). Az elmúlt években az izraeli titkosszolgálatok európai kollégáikkal együttműködve többek között Nagy-Brittaniában és Németországban is nagy mennyiségű ammónium-nitrátra bukkantak Hezbollahoz köthető személyeknél (melyet vélhetően a kontinensen európai és zsidó célpontok elleni támadásoknál használtak volna fel).
A bejrúti robbanásnál ezért is nagy kérdés a felelősségre vonás, hogy megtalálják-e a felelősöket (minden bizonnyal ?muszáj lesz? a jelenlegi felfokozott, amúgy is feszültségektől terhes közegben) és ha igen, az elítélésük miként fog zajlani, amennyiben azonban ez elmaradna, az újabb bizonyítékul szolgálna az állami intézményrendszer inkompetenciájának és működésképtelenségének, egyúttal tovább rontaná a már eleve kedvezőtlen megítélését. A kialakult közhangulatot szemléletesen illusztráló párbeszéd zajlott le a helyszínre kitűnő érzékkel látogató francia elnök Emmanuel Macron és a helyi lakosok között: ?Segítsen rajtunk, Ön az egyetlen reményünk?, ?Kérem ne adjon pénzt a korrupt kormányzatunknak? stb. amely során ilyen és ehhez hasonló kétségbeesett kijelentések hangzottak el.
A deep state kiépülése és működése
A Hezbollah és a hozzá hasonló szervezetek útja a hatalom megszerzéséig három fázisú. A kezdeti szakaszban a katonai-politikai kapacitás kiépítése történik meg külső segítséggel (esetünkben ezt Irán biztosította), hogy aztán ezt kövesse a ?beépülés? az állam politikai, gazdasági, adminisztratív, igazságügyi stb. intézményeibe. Utolsó lépésként, pedig megtörténik a közvetlen ellenőrzés és irányítás érvényesítése, amikor a szervezet (illetve az őt finanszírozó idegen ország) érdekeit a nemzet érdekeként tüntetik fel (amelynek természetesen a letéteményesei is ők). Végeredményben tehát megállapítható, hogy az adott állam szuverenitásának mértéke teljesen beszűkül vagy megszűnik.
A Hezbollah előtt álló egyik legnagyobb kihívás épp az volt, amikor a biztonsági és katonai hatalmával a háta mögött megpróbálta az állam intézményeit és politikai rendszerét is az ellenőrzése alá vonni. A maronita (legnagyobb keresztény felekezet Libanonban) Michael Aoun 2016-os elnökké választásával a Hezbollahnak ugyan ezt sikerült elérnie (ők javasolták személyét a jelölésre), viszont egyúttal soha nem látott megpróbáltatások elé nézhetett a párt. Ezzel a Hezbollah olyan útra lépett, ahol a libanoni nemzet és saját szervezete sorsának alakulását összekötötte, továbbá a körülmények megváltozásával az is járt, hogy többé nem hagyatkozhatott kizárólagosan katonai erejére.
A 2018-as parlamenti választások is a Hezbollah és szövetségesei győzelmét hozták, amivel a törvényhozásban kényelmes többséget tudtak szerezni (a számos vele szövetséges kis és közepes méretű párt katonai erő hiányában alá van rendelve a Nasrallah akaratának). A párt befolyását mutatja a tény, hogy a vele szemben álló maroniták jelöltjét sikeresen megvétózta a védelmi miniszteri poszt esetében. A ?technokrata? kormány felállása sem hozott változást ezen a téren és továbbra is többségben Hezbollah-barát/báb erők kapták a pozíciókat. Hivatalosan a jelenlegi kormányban közvetlen a Hezbollah csak két tárcát visz, egyik ezek közül az egészségügyi, ami jelenleg a koronavírus okozta válsághelyzetben kulcsfontosságú, ezenfelül a legnagyobb büdzsével rendelkező minisztériumok közé tartozik (szakértők is felhívták rá a figyelmet, hogy a járvány elleni harcra az ENSZ által küldött több tíz millió dolláros összeg és orvosi felszerelés rossz kezekbe kerülhet).
A libanoni fegyveres erők feletti hatalom átvételnek is kiemelt szerepet szánt a Hezbollah, melyek állományának létszáma ugyan meghaladja a terrorszervezet erejét, de a belső kohéziót és egységet tekintve egyértelműen utóbbi az erősebb, ha összehasonlításra kerül sor (a hadsereget már régóta az országra is jellemző szektariánus ellentét és széthúzás gyengíti). Az izraeli hadsereg arról számolt be, hogy Dél-Libanonban a libanoni hadsereg és Hezbollah között mindennapos az együttműködés és többször láttak már, a terrorszervezethez köthető harcosokat a hadsereg egyenruhájában, továbbá, hogy az ország déli részére vezényelt katonák és tisztek jelentős része síita és a Hezbollah szimpatizánsok köréhez tartozik (ezért is volt fontos a védelmi miniszteri poszt biztosítása, amint arról korábban írtunk).
A belső biztonság szempontjából kiemelt szerep hárul a titkosszolgálatokra, melyek közül Libanonban négy is található. A legnagyobb és legfontosabb a GSDG, Abbasz Ibrahim irányítása alatt áll (szintén síita és Hezbollah-párti), aki a libanoni bankok és a párt között játszott fontos közvetítő szerepet még a szankciókat követő robbantás idején. A szolgálatok közti hatalmi harcokban az is megeshetett 2012-ben, hogy az ISF (egy másik, szunnita vezetésű, hezbollah-ellenes titkosszolgálat) vezető kulcsfiguráját Wissam Hassam ezredest autóba rejtett bombával meggyilkolták, vélhetően a szunnita miniszterelnök Rafik Haríri merényletet követő nyomozásban és az egykori információs miniszter Michael Samaha (a szír titkosszolgálatokkal együttműködve csempészett robbanószert az országba) elfogásában betöltött szerepet miatt. Az gyilkosság kitervelése és végrehajtása mögött természetesen a Hezbollahot sejtik.
Kihívások és küzdelem a fennmaradásért
A Hezbollah ha szeretné megvédeni a hatalmát két fronton kell helytállnia. Ez egyrészről jelenti a regionális vetélkedésben való sikeres szereplést (szír polgárháború lezárása, békerendezéssel és kivonulás az országból például ilyen lehetne), másrészről pedig azt, hogy a Libanont érintő gazdasági és belpolitikai problémákra megoldást talál.
A szakértők felhívták rá a figyelmet, hogy a Hezbollahnak síita támogató bázisára is nagyobb figyelmet kell fordítania, ha elakarja kerülni, hogy elforduljanak tőle (síita oldalon ott van még a jelenleg szövetséges Amal, ami alternatívát tud jelenteni a kiábrándult hívek számára, a polgárháború idején is volt már rá példa, hogy a két síita frakció egymás ellen harcolt). Ez azért is sürgető, mert a jelenlegi gazdasági helyzet kifejezetten hátrányosan érinti a Hezbollah szimpatizánsok körét, akik hozzá voltak eddig szokva a párt pénzügyi és gazdasági támogatásaihoz (amely a szankciók miatt rendelkezésre álló bevételi források szűkülésével egyre nehezebben valósul meg). Ehhez kapcsolódik egy már korábban megjelent probléma is, mégpedig a korrupció, ami mostanra számottevő mértéket öltött, köszönhetően annak, hogy a párt hatalmának növekedésével haladva, egyre kiterjedtebb bürokráciát kénytelen fenntartani. A kétes hírnév, korábban nem volt jellemző pénzügyi szempontból a szervezetre, azonban mostanra a Hezbollah tagjainak belső kohézióját és morálját veszélyezteti a jelenlévő korrupció, amelynek felszámolása csak nagyon nagy erőfeszítések árán érhető el (sokszor nem is sikerül).
Összefoglalás
Áttekintésünk végére érve, összegzésképpen a következő megállapításokat tehetjük a Hezbollahhal kapcsolatban:
-A Hezbollahal szövetséges pártok blokkja a politikai életben egyaránt uralja a törvényhozói és végrehajtó hatalmat, így dominálni tudja a döntéshozatali és döntésvégrehajtási folyamatokat
-A katonai szempontból a legerősebb és legütőképesebb hadsereggel rendelkezik Libanonban és jelentős befolyással rendelkezik szimpatizánsai révén a fegyveres testületekben
-A belső biztonság területén, a legjelentősebb nemzetbiztonsági szolgálat a közvetlen ellenőrzése alatt áll, így ezen a téren is meghatározó szerepe van
-A gazdasági és pénzügyi életben egy hatalmas legális és illegális tevékenységet egyaránt folytató gazdasági birodalom élén áll
Az itt felvázolt nagymértékű összefonódás az állami intézményekkel és hatalom átvétel a politikai élet (és a libanoniak mindennapi élete) felett, a jelenlegi konfliktusokkal és megoldatlan problémákkal terhelt időkben a visszájára fordulhat és Libanon bukása (bizonyos mértékig) egyúttal a Hezbollahét is jelentené.
Írta: Hende Olivér
