26.3 C
Budapest
2026 július 31. péntek 10:48
Kezdőlap Blog Oldal 50

A Fülöp-szigetek drogellenes háborúja

Szerző:
Kiss Tamara
-
0

Rodrigo Duterte, fülöp-szigeteki elnök 2016 júniusában került hatalomra. Már kampányában ígéretet tett arra, hogy leszámol a drogkereskedelemmel és bűnözéssel, illetve megtisztítja az utcákat a drogkereskedőktől. A fülöp-szigeteki drogok elleni háborúnak (?war on drugs?) a legalacsonyabb statisztikák szerint is több mint négyezer áldozata van.  Duterte ?független? külpolitikája során lazítani próbál a Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok kapcsolatán, miközben Kína felé közeledik. Mindemellett a nemzetközi sajtóban populista politikusnak nevezik, hasonlóan Trumphoz, Putyinhoz, Erdoganhoz, de még Orbán Viktorhoz is szokták hasonlítani.

Bár 2016-ban 39 százalékkal nyert a választásokon, a Reuters 2018 januári cikke szerint támogatottsága mára 70 százalék fölé emelkedett. A közvélemény értékeli, hogy betartotta ígéretét és drogellenes háborújában megtisztítja az utcákat a bűnözéstől, annak ellenére, hogy ez több ezer ember meggyilkolását jelenti.

A drogellenes háború legfontosabb szereplője a gyilkosságok kapcsán a rendőrség, akiknek Duterte növelte a költségvetését az utóbbi években, akárcsak a hadseregét. A rengeteg gyilkosság azt mutatja, nem bajlódnak a letartóztatással és a jogi procedúrával (letartóztatás, tárgyalás), hanem egyszerűen végeznek az olyan személyekkel, aki drogügyletekbe keveredik. Szemtanúk szerint rengeteg esetben a rendőrök az otthonukban rontanak rá a gyanúsítottra, és meghamisítják a helyszínt. A rendőrség azzal védekezik, a gyanúsítottak (áldozatok) fel vannak fegyverkezve és ellenállnak a letartóztatásnak. Népszerű rajtaütés az is, ha motorbicikli vezetése közben lövik le az illetőt.

Népszerűsége ellenére az elnök nem csak támogatókkal rendelkezik

A belpolitikájának egyik legnagyobb kritikusa Leia de Lima, aki korábban az ország Emberi Jogi Bizottságának elnöke volt, Duterte vezetése alatt pedig a Szenátus tagja. Támogatta, hogy indítsanak nyomozást Duterte ellen a drogellenes háború égisze alatt elkövetett gyilkosságok ügyében. 2016-ban a Foreign Policy a ?Global Thinkers? sorozatában ?challenger? kategóriában írt róla, amiért szembeszállt Duterte politiájával. 2017 februárjában tartóztatták le, azóta sem került sor hivatalos tárgyalására.

A drogellenes háború gyilkosságainak száma több mint négyezer, de a Nemzetközi Bíróság jelentése szerint ez a szám nyolcezer, míg a PAHRA (Fülöp-szigeteki Emberi Jogi Tanácsadók Szövetsége) tizenkétezer halálos áldozatról beszél. Azonban egy ilyen ?háború? nem egyedi eset, többek között Kína, Malajzia, Irán és Vietnám is felvette a harcot az illegális drogkereskedelem ellen.

Duterte tevékenységére már a nemzetközi közösség is felfigyelt

2018 februárjában a Nemzetközi Büntetőbíróság bejelentette, előzetes vizsgálatot indít a gyilkosságok ügyében Rodrigo Duterte elnök ellen. Ám ez csupán annyit jelent, hogy megvizsgálják, van-e bármilyen alap arra, hogy folytassanak egy esetleges kiterjedtebb nyomozást. A bíróság csak akkor járhat el az ügyben, ha megbizonyosodott arról, hogy a fülöp-szigeteki igazságszolgáltatás már nem képes erre. A bejelentés annak a következménye, hogy 2017 áprilisában egy fülöp-szigeteki ügyvéd, Jude Sabio kérvényezte a vizsgálatot Duterte ellen. De a Human Rights Watch és az Amnesty International is régóta figyelemmel kíséri az elnök tevekénységet. Fontos megjegyezni, hogy ez az első előzetes vizsgálat délkelet-ázsiai ország ellen.

A bíróság esetleges további vizsgálata mélyebb kérdésekhez is vezethet. Ahogy Duterte szóvivője, Harry Roque megfogalmazta: ?a vizsgálat folytatása aláássa a Fülöp-szigetek szuverenitását, hiszen vannak működő demokratikus intézményeink.?

Egy hónappal a vizsgálat bejelentése után Duterte úgy döntött, visszavonja a Római Statútum ratifikációját, melyet a Fülöp-szigetek 2011-ben ratifikált. Ez a megállapodás hozta létre 2002-ben a Nemzetközi Büntetőbíróságot. A Nemzetközi Bíróság csak olyan személy ellen indíthat eljárást, aki a csatlakozott országok állampolgára, illetve csak a 2002 után elkövetett bűncselekmények kapcsán. Továbbá joghatóságát csak akkor gyakorolhatja, ha az adott állam igazságszolgáltató szervei nem hajlandók vagy nem képesek az ügy kivizsgálására.

Bár a Római Statútum ratifikációjának visszavonása nem jelenti, hogy ha a jövőben ítélet születik az üggyel kapcsolatban, az nem fog vonatkozni az elnökre. Mégis az emberi jogok betartatása kényes téma a nemzetközi kapcsolatokban, kikényszerítésük kérdése nem egyértelmű. Mivel Duterte esetében nem csak arról van szó, hogy demokratikus keretek között választották meg; kampányát is a drogellenes háború elindítására fűzte fel, amely ígéretét be is tartotta. Jelenlegi támogatottsága a statisztikák szerint magasabb, mint mikor hatalomra került. Döntéseit, belpolitikáját tehát teljes mértékben legitimnek tekinthetjük. Bár a demokratikus intézmények, mint például a harmadik hatalmi ág, az igazságszolgáltatás mennyire működik függetlenül (vagy mennyire működik egyáltalán) kérdéses, de ennek mérése, megállapítása nehéz. Nem úgy tűnik, hogy a drogellenes háború hamar véget érne, a vizsgálat pedig évekig elhúzódhat, így kérdéses, lesz-e bármilyen változás a közeljövőben.

A dél-kínai-tengeri kalózkodás

Szerző:
Holló-Szabó Benedek
-
0

A médiában sokat hallhatunk Szomália partjai mentén folyó kalózkodásról, ám a statisztikák szerint nem ebben a térségben zajlik a legtöbb bűncselekmény. Napjainkban Indonézia felségvizein történik a legtöbb kalóztámadás, nagyobb régióra vetítve pedig a Dél-kínai-tenger térségében. A Dél-kínai-tenger a világ egyik legforgalmasabb tengeri kereskedelmi útvonalának számít, területén sok ország osztozik, és még több hajózik, ezért a biztonság fenntartása csak nemzetközi összefogással valósítható meg.

Mit tekintünk kalózkodásnak?

Ha az ENSZ-konvenciókat tekintjük mérvadónak, akkor az 1982-es tengerjogi egyezmény (United Nations Convention on the Law of the Sea ? UNCLOS) különbséget tesz nyílt tengeren és az államok territoriális tengerein végrehajtott hajók elleni fegyveres támadások között. A nyílt tenger a vízterület azon részét képezi, amely nem minősül államterületnek.

Ha a kalózkodás egy adott állam belvizein, parti tengerén, vagy csatlakozó övezetén történik, akkor az állam által feljogosított hadihajók, kormányszolgálatban álló járművek üldözőbe vehetik.
Az International Maritime Bureau (IBM) javaslatára és az Archille Lauro luxus óceánjáró 1985-ös kalóztámadása után (egy hajón utazó amerikai állampolgár életét vesztette), az 1988-as konvenció már megfogalmazza azt is, hogy a kalózcselekmény helyszínének a hajó nemcsak a jármű tengeren történő mozgásakor számít, hanem a kikötőben lévő hajók és személyzetük ellen elkövetett erőszakos cselekményeket is kalóztámadásnak minősíti.

Az 1990-es évektől

Az évtized második felében a bejelentett kalóztámadások száma folyamatosan erősödött a térségben. A legfertőzöttebb területek a Fülöp-szigetek, Thaiföld, a Malakka-szoros és Indonézia partjai voltak. A gyenge államhatalommal rendelkező országok és a folyamatosan terjeszkedő fekete, kínai érdekeltségekhez kötődő piac igazi melegágya volt a kalózkodásnak. Az évtized végi gazdasági válság tovább növelte a kalóztevékenységek számát, könnyebbé vált az elszegényedett, kilátástalan emberek bűnszervezetbe való toborzása.

Fellépés a kalóztámadások ellen

Már 1967-ben Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld létrehozták a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségét (Association of Southeast Asian Nations ? ASEAN), melynek egyik fő célja, hogy közös erővel visszaszorítsák a kalóztámadásokat a térségben.

Az 1990-es évek elejétől elszaporodtak a kalóztámadások a Malakka-szorosban, ezért az ASEAN térségében nemzetközi flotta bevetésével igyekezett felvenni a harcot a tengeri bűnözőkkel szemben. A nemzetközi beavatkozást eredményezően a Malakka-szorosból elkezdtek kiszorulni a kalózok, cselekményüket a Dél-kínai-tengeren, főként Hongkong közelében folytatták. Azonban a kínai hatóságok erélyesen léptek fel a bűnözőkkel szemben, több elfogott kalózt ki is végeztek.

Az 1997-es ázsiai gazdasági válság erőre hívta a kalózcselekményeket. A hanyatló gazdaság egyre több embert késztetett bűncselekmények elkövetésére. A nagyobb bandák értékesebb zsákmányok után eredtek, a feketepiac szükségletét próbálták kielégíteni, míg a kisebb kalózcsoportok jachtokat, halászhajókat fosztottak ki.

A 2000-res években a bűncselekmények száma ingadozó volt, ez a változó gazdasági helyzetnek tudható be. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a rendszeresített vízi és légi őrjáratoknak köszönhetően kevesebb kalóztámadást regisztrálnak a hatóságok.

Az ezredfordulót követően újfajta bűncselekménynek számít azonban a hajó eltérítése és a legénység túszul ejtése. Ilyen esetben a kalózok nem a szállítmányból szeretnének jövedelemre szert tenni, hanem a szállító jármű és a legénység váltságdíjából. 2017 októberében a nigériai partoknál egy német konténerhajóról kalózok raboltak hat embert, négy fülöp-szigeti, egy ukrán és egy magyar állampolgárt. A három hétig zajló  túszdráma után december elején a TEK sikeresen hazahozta a magyar állampolgárságú tengerészt.

A folyamatosan frissülő kalóztámadások jelentései, statisztikák és térképes nézet az alábbi linken érhető el: https://www.icc-ccs.org/index.php/piracy-reporting-centre/live-piracy-map

A kalózkodás visszaszorítása érdekében a kormányzati szervek fellépésein túl a magánszektor, a kereskedelmi vállalatok aktív részvételére is szükség van. Fontos a szállítójárművek megfelelő biztonságának biztosítása, a kísérőinek létszáma és felfegyverzése, ugyanis ezeket a tényezőket mérlegelvén választják ki a bűnözők a megtámadandó célpontot.

Az iráni szankciók második hulláma

Szerző:
Lázin Áron
-
0

November 5-én lépett életbe az Iránnal szembeni szankciócsomag második intézkedése ? mint arra Donald Trump már a múlt heti Twitter üzenetében is emlékeztetett. A megszorítások elsődleges célja az iráni olajtermelés és gázkivitel redukálása, mely nem csupán gazdaságilag sújtaná Iránt, de veszélybe sodorhatja az egészségügyi ellátást is. Ez azt jelentené, hogy az iráni kórházak, valamint az ellátmányozásban részt vevő gyógyszertárak megközelítőleg 6 hónapon belül nem tudnák ellátni a betegeket.

Az amerikai?iráni gazdasági háború idén májusban kezdett kibontakozni; akkor, amikor Donald Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok kilép az iráni atomalkuból (JCPOA) a Washington és a perzsa állam közötti viszony rendezése céljából. A szerződés felmondásának fő oka az Egyesült Államok gazdasági és politikai térvesztése, Irán intenzív fegyverkezése, és erősödő szíriai és iraki katonai jelenléte volt. Újból napirendre került a 2015 előtti szankciók esetleges bevezetése, melyet végül első körben augusztus elején aktiváltak. Ekkor a nemesfémek és fémek exportját mérsékelték.

Az Egyesült Államok jelenlegi intézkedése jóval mélyebben kívánja sújtani gazdaságilag a teheráni vezetést. Mike Pompeo, amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy a céljuk az iráni olajtermelés nullára való lecsökkentése, ami az ország teljes összeomlását vonhatná maga után. Az OPEC adatai szerint a tavalyi évben Irán olajkivitelből származó bevétele elérte az 52 milliárd dollárt; ami azt jelenti, hogy 2,125 millió hordó olajat exportált naponta. Kiélezetté teszi a helyzetet, hogy Irán legnagyobb kőolajimportőrei India, Dél-Korea, Japán, földgáz szempontjából pedig Törökország a legnagyobb felvásárló.

A felsorolt államok közül mindegyik az USA stratégiai szövetségese; a továbbiakban is fent kívánják tartani a kereskedelmi kapcsolataikat az iszlám köztársasággal, azonban egyes országok csökkenteni fogják iráni importjukat. Japán korábban megállapodást kötött az energiaügyi ellátásról, melyet továbbra is fenntart. Mindemellett árnyalja a képet a legnagyobb kőolajfelvásárló partner, Kína tevékenysége is, amely kiterjesztheti a gazdasági ellentéteket, különösen abból a megvilágításból, hogy a jelenlegi pekingi kormányzat és a Fehér Ház viszonya korántsem a legjobb.

Nyolc ország kapott átmenetileg mentességet a szankciók alól az Egyesült Államoktól arra az időtartamra, amíg az új beszállítókkal nem kötnek megállapodást. A legvalószínűbb, hogy India csökkenti olajkeresletét 40 százalékkal (ez napi 290 ezer hordó), ami hatalmas kiesést jelent. India az elmúlt időszakban napi 600 ezer hordó olajat vásárolt, ezzel Kína után a második legnagyobb partnere Iránnak. Indiát Dél-Korea követi, napi 300 ezer hordóval, ezt az arányt azonban folyamatosan csökkenteni kívánják. A kőolajból és földgázból származó export az iráni állami bevételek közel 80 százalékát teszik ki.

Az olajtermelés visszaesésével az ipari termelésen belül több szektor is veszélybe kerülhet Iránban. A folyamat kárvallottja lehet a hajógyártás, melyet főként az olajvállalatok láttak el megrendeléssel. Az energetikai megszorítások mellett korlátozták az iráni bankok működését is. A szankciók életbelépésével egy kibertámadás is érte az országos kommunikációs hálózatot, mint arról Hamid Fattahi, a hírközlési vállalat elnöke beszámolt.

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő ? 2018. október

Szerző:
BSZK
-
0

Észak-Afrika

Nyugat-Szahara

Október 31-én járt le az ENSZ 1991 áprilisában, a Nyugat-Szaharában indult MINURSO műveletének mandátuma. Az ENSZ főtitkára, Antonio Guterres október elején a misszió mandátumának egy évvel való meghosszabbítását helyezte kilátásba. Ebben Franciaország támogatta, azonban az Amerikai Egyesült Államok fél évnél tovább nem kívánja kiterjeszteni a művelet hosszát. Október 31-én végül, további vitákat követően az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a MINURSO művelet mandátumát fél évvel meghosszabbító 2440-es számú határozatot.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa teljes mértékű támogatását fejezte ki Horst Kohler, a Nyugat-Szaharáért felelős megbízott tevékenysége iránt, aminek köszönhetően még idén decemberben tárgyalóasztalhoz ülhetnek a konfliktusban érintett felek. Az okirat hangsúlyozza egy megvalósítható és fenntartható politikai megoldás elérését az ügyben.

Továbbá a határozat egy új paragrafussal is bővült, melyben a Biztonsági Tanács fel kívánja szólítani a Polisszárió Frontot, hogy tartózkodjon minden olyan művelet végrehajtásától az ütközőzónában, ami a status quo esetleges megváltozását okozhatja a marokkói védelmi vonal keleti oldalán. Valamint felhívja az érintett felek ? Marokkó, Algéria, Polisszárió Front, Mauritánia ? figyelmét, hogy tartsák tiszteletben jogaikat és kötelezettségeiket, és ne akadályozzák az ENSZ által szervezett tárgyalások létrejöttét, illetve ne tegyenek semmit, ami a térség további destabilizációjához vezethet. Ezenkívül megerősítették, hogy az államok kötelesek betartani a MINURSO keretein belül elért katonai egyezményeket, köztük a tűzszüneti megállapodásokat is. (moroccoworldnews, angol)

Algéria

Algéria 2019 áprilisában újabb választások elé néz. Az Algériai Nemzeti Felszabadító Front (NLF) ismét a 81 éves miniszterelnököt, Abd el-Azíz Buteflíkat kívánja indítani erre a posztra. Buteflíka 1999 óta kormányozza az országot, ezzel egymást követő ötödik ciklusa elé néz. Az algériai lakosságnak 40%-a 25 év alatti fiatal, ezért ők életük során nem ismertek más vezető politikust.

Az iszlamista ellenzéki MSP párt (Movement of Society for Peace) elnöke, Abderazzak Mokri, az észak afrikai ország politikai intézményrendszerének fokozatos felbomlására hívta fel a figyelmet. Az MSP tagjainak felháborodását Szaíd Buhadzsa, a Nemzeti Népi Kongresszus főtitkárának távozásra való felszólítása váltotta ki. Ugyanis törvény szerint Buhadzsa megbízása csak akkor szűnik meg, ha feladatköreinek ellátását állapota nem teszi lehetővé, illetve ha lemond vagy elhalálozik.

Mokri hozzátette még, hogy a 2013-as agyvérzésének következményei miatt Buteflíka Zeraldában található otthonából kényszerül vezetni az államot. Nyilvános megjelenésére régóta nem került sor, ezért az ellenzéki pártok megkérdőjelezték alkalmasságát a miniszterelnöki poszt betöltésére, ugyanis távollétében miniszterei felett nem gyakorol senki kontrollt és nem tudni, valójában ki hozza a legfelső döntéseket. Valamint a megfelelő ellenzéki társadalmi csoportok jelenléte is hiányzik, ugyanis a politikai vezetés ellehetetlenítette azok működését, így egy kielégítő párbeszéd az állam és a lakosság között nem jöhetett létre. (aljazeera, MEMO, angol)

Egyiptom

Mahmúd Abbász Egyiptomban járt

A palesztin vezető Abdel Fattah el-Szíszivel találkozott abban az ügyben, hogy a palesztin kiegyezésről és a gázai helyzetről tárgyaljanak.  A találkozó a Világ Ifjúsági Fórum (World Youth Forum) keretein belül valósult meg, amely a béke, a fejlődés és a kreativitás témájára fókuszált. A kairói palesztin nagykövet, Diab al-Louh még aznap arról nyilatkozott, hogy a két vezető a legújabb palesztin politikai fejlődésről és a közös érdekeltségű problémákról fog beszélni. Továbbá kiemelte, hogy a két vezető együttműködése mély és hosszú időtartamra szól. Egyiptom az elmúlt időszakban bekapcsolódott azokba a törekvésekbe, melyeknek a lényege a Hamasz és a Fatah kibékítése, de jelenleg a vita befagyott állapotban stagnál 11 éve. (al-Jazeera, angol, 11. 03.)

Síita félhold

„A terroristák golyóval támadtak mi rakétákkal válaszolunk”-mondta Amir Ali Hadzsizade, a Forradalmi Gárda légierejének a parancsnoka azt követően, hogy az Iszlám Forradalmi Gárda 6 egymást követő rakétatámadást hajtott végre az iráni Kermánsáhból az észak-szíriai Dáes pozícióira, iletve a terrorszervezet befolyási övezetébe tartozó területek ellen is. A fő célpont Dáes központja, Hadzsin volt.

A rakétatacsapást követően dróntámadást is végrehajtott a Forradalmi Gárda, mely az első, Irán határain átnyúló ilyen típusú akció.

A csapás elsődleges oka az ahvázi terrortámadásra adott válasz, ugyanis a merénylettel gyanúsított al-Ahwazija szeparatista csoport komoly támogatást kaphatott a szíriai terrorszervezettől. (Teheran Times, angol, 10.01.)

Hágai Nemzetközi Bíróság: iráni szankciócsomag enyhítése

Ítéletet hozott első fokon a Hágai Nemzetközi Bíróság az iráni szankciók ügyében, ennek értelmében az Egyesült Államok köteles a legalapvetőbb árucikkeket, azaz a humanitárius javakra kiterjedő korlátozásokat feloldani. Ez elsősorban a gyógyszereket és a kórházi ellátmányozást  érintené, és az agrártermékek behozatalát is könnyítené. A szankciók enyhítése magával vonná a légi korlátozások megszüntetését is.

Egyes vélemények szerint az USA legitimációs problémákkal küzd, ezért a szankciók további teljes körű fenntartásáért harcol, ugyanakkor a teheráni vezetés sikerként könyvelte el a döntést. A tárgyalások azonban másodfokon október 8-án tovább folytatódnak, így a szankciók további enyhülése még kérdéses. (Teheran Times, angol, 10.03.)

Dánia megszakította diplomáciai kapcsolatait Teheránnal

Merényletet akart végrehajtani az iráni titkosszolgálat Koppenhágában az Arab Ellenállási Mozgalom Ahváz Felszabadításáért nevű szeparatista szervezet vezetője ellen ? jelentette ki Finn Borch Andersen, a dán titkosszolgálatok vezetője. A szeptemberi, ahvázi merénylet óta a teheráni vezetés nagyobb figyelmet fordít a tartomány biztonságát fenyegető csoportokra, nem riadva vissza az esetleges külföldi beavatkozástól sem.  

A dán rendőrség komoly erőket vonultatott fel az akció megelőzésére, lezárva az  ?resund hidat és több órára elzárva ezzel a fővárost. A hivatalos szervek információi szerint egy norvég állampolgárságú, de iráni származású férfit tartóztattak le, akinek köze lehet a támadáshoz.

Anders Samuelson, dán külügyminiszter elítélte Iránt és tevékenységét, kilátásba helyezve a további szankciók életbe léptetését (The Guardian, angol, 10.30.)

Irán erősíti légierejét

Elkezdődött az új, Koszár típusú harci repülők hadrendbe állítása ? erősítette meg Amir Hatami, védelmi miniszter. A gépek negyedik generációs rakétacélravezető rendszerrel lettek felszerelve. Irán ezzel biztosítani kívánja dominanciáját a térségben, ugyanis ezzel a technológiával csak néhány állam rendelkezik a régióban. (Mehr News, angol, 10.31.)

Jemeni béke körvonalai

Fegyverszünetre szólította fel James Mattis, amerikai védelmi miniszter a Jemenben harcoló húszi lázadókat és a szaúdi vezetést. Mint kifejtette, túl sok vér folyt már és bízik abban, hogy a szaúdi és emirátusi szövetségeseik hajlandóak tárgyalni a jemeni felekkel. Ezt követően Mike Pompeo, amerikai külügyminiszter is felszólította Szaúd-Arábiát, hogy állítsa le a légitámadásokat, melyek elsősorban a civil lakosságot sújtották leginkább.

A tárgyalások az előzetes tervek szerint Svédországban zajlanának, az amerikai vezetés arra számít, hogy megközelítőleg egy hónapon belül sikerül tárgyalóasztalhoz ülniük.

A helyzet érdekessége, hogy mindkét fél állandó fegyverkezésben van. Legutóbb a jemeni lázadó erők mutatták be legújabb, saját gyártmányú, Badr-1 típusú rakétájukat, mely védelmi célokat látna el. (Al Jazeera, angol, 11.01., IRNA 10.28.)

Szíria és a kurd kérdés 

Új különmegbízott Szíria ügyében 

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Szíriával foglalkozó különmegbízottja, Staffan de Mistura,  október közepén jelentette be, hogy a következő hónapban leköszön posztjáról. A svéd?olasz származású diplomata a döntést személyes okokkal indokolta. Azt nyilatkozta, hogy mandátuma végéig harcolni fog egy bizottságért, amely új alkotmányt készítene Szíria számára.

Utódjául Antonio Guterres, ENSZ-főtitkár Geir O. Pedersent jelölte meg, aki jelenleg Norvégia kínai nagyköveteként szolgál. Pedersen 1998 és 2003 között a Palesztin Autonóm Területeken volt Norvégia képviselője. A Főtitkár erről a döntéséről konzultált a szír kormánnyal, és a Biztonsági Tanács állandó tagjai is elfogadták a norvég diplomatát. AZ ENSZ-ben Oroszországot képviselő Vaszilij Nyebenzja szerint a szír kormány kész együttműködni az új különmegbízottal.

Geir Pedersen az ENSZ negyedik szíriai különmegbízottja lesz. Az első különmegbízott Kofi Annan volt, 2012. februártól augusztus végéig. Őt Lakhdar Brahimi, algír diplomata követte, 2014. május 31-éig látta el a különmegbízotti pozíciót. Staffan de Mistura pedig több mint 4 évet töltött különmegbízottként.  (Al Jazeera, angol, 10.31., TASS, 11.02.)

Megválasztották Irak új elnökét

Október másodikán Barhám Száleh, kurd politikust választotta meg az iraki parlament az ország elnökének. Száleh a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) tagjaként korábban a Kurd Regionális Kormányzat miniszterelnöke is volt. Az új elnök Adil Abdul Mahdi, iraki síita politikust jelölte miniszterelnöknek és kérte fel kormányalakításra. Szaddám Huszein bukása óta Irakban a hatalmat megosztják, a legerősebb pozíciót, a miniszterelnökét egy síita arab, majd az azt követő házelnököt egy szunnita arab kapja meg, elnöknek pedig egy kurdot választanak. (angol, Al Jazeera, 10.02.)

Törökország ismét be fog avatkozni Észak-Szíriában

Recep Tayyip Erdogan, török elnök bejelentette, hogy el fogják pusztítani az általuk terrorszervezetnek vélt kurd Népvédelmi Egységeket (YPG) az Eufrátesztől keletre, és mindent előkészítettek már egy újabb hatékony beavatkozáshoz.

Törökország számára a Népvédelmi Egységek (YPG) kurd milícia a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) nevű törökországi terrorszervezet szíriai ága, ezért tartják őket is terroristának.

Október elsején a török elnök már arról beszélt, hogy Észak-Szíriában az Eufrátesz folyótól keletre fekvő területekről eltávolítják a YPG-t, és ellenőrzésük alá vonják a térséget. Október 26-án Erdogan ?utolsó figyelmeztetést? küldött azoknak, akik Törökország határait fenyegetik, az üzenet egyértelmű címzettje a YPG volt. Két nappal a figyelmeztetés után már megkezdődött a határmenti kurd területek tüzérségi támadása.

A 2016-ban indított Eufráteszi Pajzs török hadművelet is a kurdok ellen irányult, célja az volt, hogy a török?szír határ mentén ne jöhessen létre egy egybefüggő kurd terület. Idén január 20-án pedig Törökország Olajág néven hadműveletet indított a Szíria északnyugati részén található, kurdok által uralt Afrín ellen. (angol, Reuters, 10.30.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Lázin Áron (síita félhold), Szabó Orsolya Réka (Észak-Afrika), Vámos Bence (síita félhold), Varga Levente Koppány (síita félhold) és Vincze Patrik (szíriai polgárháború és kurd kérdés) .

EU hírfigyelő ? 2018. október

Szerző:
BSZK
-
0

BREXIT

Október 16-án az EU főtárgyalója tájékoztatta az Brexit-tárgyalások állásáról a 27 tagú formációban ülésező Általános Ügyek Tanácsát. Szó esett többek között a Dominic Raab, brit brexit-miniszter és Michel Barnier közötti legutóbbi megbeszélésről. Az EU főtárgyalója szerint intenzívek a tárgyalások, de néhány alapvető fontosságú kérdés továbbra is lezáratlan. Ilyen az Írország és Észak-Írország közötti határellenőrzés elkerülésének kérdése. Az uniós miniszterek hangsúlyozták az uniós tárgyalóküldöttség vezetője iránti bizalmukat, ennek ellenére elmondták, hogy minden eshetőségre fel kell készülni.

?Most a brexitről folytatott intenzív tárgyalások kulcsfontosságú szakaszába lépünk. Az elnökség számára a legfontosabb kérdés és a legnagyobb kihívás az EU27-ek egységének megőrzése. Michel Barnier, a brexitről tárgyaló uniós küldöttség vezetője folyamatos támogatásunkat élvezi.? ? nyilatkozta Gernot Blümel, Ausztria Európai Unióért felelős, valamint művészeti, kulturális és médiaügyi minisztere.

Az uniós vezetők október 17-én egy munkavacsora keretében tekintették át a tárgyalások állását. Az ülés előtt Theresa May, brit miniszterelnök tájékoztatta az EU27 vezetőit az Egyesült Királyság aktuális álláspontjáról. Mindez után az Európai Tanács (50.cikk) ülésén ismételten megerősítették az egység iránti elköteleződésüket, és feltétlen bizalmukról biztosították Michel Barniert a tárgyalások töretlen folytatására. Megállapították, hogy az intenzív tárgyalások dacára nem sikerült kellő előrelépést elérni a tárgyaló feleknek.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke elmondta, hogy kész a főtárgyaló jelzése esetén rendkívüli európai tanácsi ülést összehívni a brexit témájában. Továbbá leszögezte, hogy a 21 hónapra tervezett átmeneti időszak meghosszabbítása nem került elő a tanácsülésen, de ha az Egyesült Királyság ezt szükségesnek tartja, akkor bizonyos abban, hogy az uniós vezetők azt pozitívan fogadnák. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke valószínűnek tartja a 21 hónap megtoldását, ugyanis az véleménye szerint időt adna a hosszú távú kapcsolatrendszer kialakítására.

Az átmeneti időszak alatt, azaz 2020. december 31-ig a kapcsolatrendszer minimálisan változna csak. Ha azonban ez idő alatt sem sikerül megállapodni a jövőbeli kapcsolatokról, arra az esetre szólna egyfajta ?tartalékterv? az ír határ kapcsán, ami garantálná, hogy nem áll vissza a vámhatár. A tartalékterv részleteiről azonban még nem állapodtak meg a felek, így nem tudni, mi lenne benne és meddig tartana pontosan. A brit politikum egy jelentős része folyamatosan bírálja Theresa May brit miniszterelnököt, mivel egy korábbi kabinettag állítása szerint az átmeneti időszak 2021 végéig való kitolása több mint 15 milliárd fontba kerülne a szigetországnak. May szerint pedig már csak az ír határ kérdése van hátra, mivel a megállapodás már 95%-ban elkészült.

A miniszterelnök azt reméli, hogy a decemberi csúcs előtt sikerül megállapodni a határkérdésről is. Theresa May emellett ismételten elutasította egy újabb brexit-népszavazás ötletét, mivel azt a ?politikusok szavazásának? tartja, nem az átlagpolgárokénak.

Védelempolitika

A német védelmi miniszter, Ursula von der Leyen szerint fontos, hogy az Egyesült Királyság a brexit után is gond nélkül részt vegyen a projektekben a PESCO-n belül, illetve az Európai Unió misszióiban. Válaszként Gavin Williamson, brit védelmi miniszter azt nyilatkozta, mivel az Egyesült Királyságnak továbbra is fontosak maradnak az európai védelmi ügyek, ebben egyezségre fognak jutni a tárgyalások során.

Több mint 140 szakértő vett részt a Konzultációs Fórum a Fenntartható Energiáért a Védelmi és Biztonsági Szektorban elnevezésű konferenciasorozat második állomásán Varsóban, október 16-17-én. Az esemény célja az információk megosztása, az energiagazdálkodás, az energiahatékonyság fejlesztése és a megújítható energia használata a védelmi szektoron belül. A lengyel védelmi miniszterhelyettes szerint a rengeteg résztvevő azt mutatja, a zöldebb energiaforrások használata a védelmi szférában fontos ügy az Európai Uniónak.

Októberi nyilatkozatok, intézményi hírek

Federica Mogherini, kül-és biztonságpolitikai főképviselő nyilatkozatot tett a Külügyek Tanácsának megbeszélését követőn az EU nevében a venezuelai válságról, megerősítve ezzel a Tanács 2018. májusában elfogadott következtetéseit. Nyilatkozatában felszólította a dél-amerikai ország kormányát, hogy tartsák tiszteletben a nemzetgyűlés tagjainak mentelmi jogát, biztosítsák a sajtószabadságot, valamint működjenek együtt az ENSZ-szel az emberi jogokat illetően. Az EU hangsúlyozta, minden segítséget megad a válság demokratikus rendezéséhez, a migrációs válság enyhítéséhez, és a jövőben is figyelemmel kíséri majd az események alakulását.

Október 15-én a Tanács 2020. április 17-ig meghosszabbította a 2017. április 16. óta működő EUAM Irak megbízatását, és 64,8 millió eurós költségvetést fogadott el az időszakra. A misszió tevékenysége három stratégiai célkitűzésre irányul. Szakmai tanácsadással segíti az iraki hatóságokat a biztonsági ágazati reform végrehajtásában, emellett felméri, hogy az EU mely területeken nyújthat még ehhez segítséget. Feladata továbbá, hogy koordinálja a reformhoz nyújtott uniós és tagállami támogatást. Az EUAM Irak a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez is hozzájárul, tevékenységét egyéb, Irakban fontos szerepet játszó nemzetközi szereplőkkel, például a NATO-val együttműködve végzi.

Az Afrikából érkező migráció megfékezése

Az Európai Unió egyes országain, legfőképpen Görögországon és Olaszországon azután csökkent a nyomás, hogy létrejött az EU-Törökország megállapodás, és az Unió vállalta 6 milliárd euró kifizetését Törökországnak. A Politico megkérdezett több neves szakértőt is, hogy mondják el véleményüket arról, ha az Unió ekkora összeget költene el Afrikában is, akkor ott is orvosolható lenne átmenetileg a probléma. Dimitris Avramopoulos, a migráció, a belügyek és az állampolgárság európai biztosa azt nyilatkozta: ?Európa harmadik országokkal való elkötelezettsége nem a pénzről szól. (?) A menekültügyi vagy migrációs válságokat nem fogja csupán a humanitárius segítségnyújtás megoldani.? Az előbb említett cikkre érkezett a Politico szerkesztőségéhez egy levél, ami többek között azt tartalmazta, hogy Európa azon gondolata, hogy lezárja határait, az cseppet sem csökkenti a migrációs nyomást Afrikában, sőt, fenntartják a segélyektől való függést és arra fogják késztetni az ott lakók tömegeit, hogy hagyják el saját otthonukat.

Uniós és ázsiai országok vezetői üzentek Trumpnak

Az Európai Unió vezetői ázsiai országok támogatását kérte az iráni megállapodások megtartásáért és a globális felmelegedés elleni fellépésért, ahol olyan országok voltak a résztvevők, mint Kína, Japán és Oroszország. Ezt nem lehet másként értelmezni, mint egy üzenetet az egyre inkább protekcionistább Egyesült Államok irányába.
Az 51 támogatói aláírás elég fajsúlyos ahhoz, hogy pártfogásba vegye a Világkereskedelmi Szervezetet, mert Donald Trump azzal fenyegetőzött, hogy az Egyesült Államok kilép a nemzetközi szervezetből.

Idlíbtől az alkotmányozásig: összefoglaló a szíriai rendezést tárgyaló isztambuli találkozóról

Szerző:
Gábor Halasi
-
0

A szíriai polgárháború mielőbbi lezárásáról, és a harcokat követő újjáépítés politikai és gazdasági kérdéseiről folytattak tárgyalásokat az október 27-én, Isztambulban megrendezett négyhatalmi találkozón. A rendezvényt leginkább a résztvevők névsora tette érdekessé, ugyanis az asztanai folyamatban meghatározó szerepet játszó Moszkva és Ankara (Irán nem volt jelen az összejövetelen) első ízben tárgyalta meg a kérdést Berlinnel és Párizzsal együtt.

Egyetértés az alkotmányozás kérdésében

A megbeszéléseket követő közös sajtótájékoztatón a négy jelenlévő ország vezetője (Angela Merkel, német kancellár; Emmanuel Macron, francia elnök; Recep Tayyip Erdogan, török; és Valagyimir Putyin, orosz elnök) egyetértett abban, hogy csakis politikai megoldás lehet az elfogadható olyan eszköz, amely a hét éve zajló véres konfliktus lezárásához vezethet. A részvevők továbbá felszólították az Alkotmányozó Bizottságot (az év elején Szocsiban megrendezett konferencián döntöttek a Bizottság felállításáról azzal a céllal, hogy előkészítse az ország új alkotmányát), hogy az év végéig készítse el az alkotmánytervezet szövegét. A konfliktusban részt vevő belső (kormányerők, lázadók), valamint külső szereplők (asztanai hármak, ENSZ, stb.) által elfogadott új alaptörvény jelentené az első lépést a háború utáni új politikai helyzet megteremtéshez.

A megbeszélésen résztvevő államok vezetői kiemelt figyelmet fordítottak a polgárháború lezárást követő újjáépítésre, valamint az idlíbi helyzetre.

Az ország újjáépítésének kérdésénél Putyin orosz elnök próbálta meggyőzni nyugat-európai társait arról, hogy érdemes nagyobb összegekkel támogatni Szíria újjáépítést. A német kancellár, bár kifejezte hajlandóságát az ország rekonstrukciójának támogatásával kapcsolatban, azt is kifejtette, hogy Berlin csak a politikai rendezést követően hajlandó érdemben foglalkozni az újjáépítés kérdésével.

A politikai rendezés homályos kérdése: Aszad

A találkozó azonban nyitva hagyta a háború utáni politikai rendezés kérdését. A felek az alkotmányelőkészítő munka felgyorsítására szólították fel a Bizottságot, ugyanakkor a találkozón nem foglalkoztak érdemben a damaszkuszi rezsim élén álló Bassár al-Aszad elnök jövőbeni sorsával. Az, hogy a találkozón elmaradt az Aszad elnökkel kapcsolatos kérdések mélyebb megvitatása, egyértelműen a tárgyaláson résztvevő hatalmaknak a damaszkuszi kormánnyal szembeni eltérő megítélésére vezethető vissza. Míg Moszkva (valamint a találkozón részt nem vevő Irán) szóban és tettekben (Oroszország a levegőből, míg Teherán a szárazföldön segítette győzelemre az Aszad elnök mögött felsorakozott szíriai erőket) egyértelműen Damaszkusz mögött áll, addig a nyugati hatalmak és Ankara (Törökország támogatásban részesített több, a damaszkuszi rezsim ellen harcoló felkelő csoportot) az Aszad-rezsim mielőbbi távozást szeretnék elérni. A találkozón résztvevő négy hatalom vezetői továbbá megerősítették elkötelezettségüket Szíria területi integritása és egysége mellett; ez a kötelezettségvállalás Aszad elnök jövőbeni sorsa mellett az ország egyharmadát uralmuk alatt tartó kurdok kérdését is nyitva hagyta.

Kiállás a tűzszünet mellett

Az újjáépítés kérdése mellett az idlíbi események alakulására is jelentős figyelmet fordítottak a megbeszélés résztvevői. A közel-keleti ország északi részén található Idlíb tartomány maradt mára az Aszad-ellenes erők utolsó nagyobb bástyája. A kormányerők által a tartománnyal szemben megindítandó offenzíva réme komoly félelmet kelt Ankarában, illetve az Európai Unió számos tagállamának vezetésében. Idlíb tartomány ugyanis a megközelítőleg kilencvenezer itt tartózkodó Aszad-ellenes felkelőn túl (túlnyomó többségük egymással is ellenséges viszonyban álló erők, amelyek között éppen úgy megtalálhatóak a szekuláris ellenzék egységei, mint az Iszlám Államhoz vagy az al-Kaidához köthető dzsihadista csoportok) három millió civilnek is otthont ad, akik egy esetleges támadást követően nagy számban menekülnének a közeli Törökországba. Ankara már jelenleg is megközelítőleg három és fél millió szíriai menekültnek biztosít menedéket Törökország területén.

Egy újabb nagyobb menekülthullám Törökország mellett akár az Európai Unió országait is elérheti; ennek fényében érthető az, hogy az európaiak és a törökök miért tesznek meg minden tőlük telhetőt az idlíbi vérfürdő megakadályozására. Az idlíbi katasztrófa elkerülése érdekében hozott erőfeszítések sorában kiemelkedik Erdogan török és Putyin orosz elnöknek az oroszországi Szocsiban megrendezett  találkozója, ahol a két államfő a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében a kormány- és az Aszad-ellenes erőket elválasztó demilitarizált zóna létrehozásáról állapodott meg. Mindezek ellenére nem nyugodtak le a harcok, az isztambuli találkozót megelőző napon hét civil veszítette életét Idlíbben, a kormányerők által végrehajtott tüzérségi támadás következtében.

Az előző napi eseményre is reflektálva a négy ország vezetője egy stabil és fenntartható tűzszünet kialakításra szólította fel a feleket. Továbbá abban is megállapodtak, hogy az ország egész területén biztosítani kell a segélyszervezetek akadálytalan munkáját. Emmanuel Macron, francia elnök a sajtótájékoztatót kihasználva felszólította Moszkvát, hogy a tűzszünet betartása érdekében gyakoroljon nyomást damaszkuszi szövetségesére.

Nyerésre álló Moszkva?

A cikk szerzőjének megítélése szerint az isztambuli találkozó egyértelműen Moszkva szíriai szerepének erősödést jelezte. Oroszország (illetve Irán) a maga javára tudja felhasználni az európaiak és a törökök egy megújuló menekülthullámmal kapcsolatos félelmét. Feltehetőleg a következő hónapokban Putyin elnök megpróbálja kihasználni az Ankarával és az európaiakkal szemben fennálló előnyét (menekülthullám elindítása) annak érdekében, hogy a polgárháborút követő szíriai rendezésben minél jobban érvényesíteni tudja Oroszország stratégiai érdekeit.

A Suwalki-folyosó Kelet-Európa biztonságában betöltött szerepe

Szerző:
Fodor Márk Joszipovics
-
0

Napjaink feszült világpolitikai helyzetében számos biztonsági szakértő a Suwalki-folyosót tartja az egyik legforróbb pontnak Európa területén, ahol az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), illetve az Oroszországi Föderáció között a legnagyobb az esély egy nyílt katonai konfliktusra. Elemzésemben kísérletet teszek a térség biztonsági kockázati szintjének értékelésére.

A Suwalki-folyosó és annak katonai jelentősége

A katonai biztonsági elemzők által Suwalki-folyosónak nevezett térség gyakorlatilag a Lengyelország és Litvánia között húzódó 104 kilométeres határvonalat fedi le, melynek területe egy katonailag nehezen védhető, szűk földrajzi rész. Nevét a határ közelében található Suwalki településről kapta. Geopolitikai jelentősége kettős: egyrészt a Baltikum köztársaságai kizárólag ezen a rövid szakaszon rendelkeznek szárazföldi kapcsolattal a NATO és az Európai Unió többi tagállamával; Oroszország szempontjából pedig ez a régió választja el a kalinyingrádi területet a vele katonailag és politikailag is szövetséges Fehéroroszországtól.

A terület elsősorban az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, azon belül is Litvánia, Lettország és Észtország szempontjából jelent létfontosságú fenyegetést. Amennyiben a Suwalki-folyosó ellen Oroszország katonai műveletet indítana akár Kalinyingrád, akár Fehéroroszország területéről, rövid idő alatt könnyedén elvághatná a balti államokat Lengyelországtól, amivel ellehetetlenítené a szárazföldi utánpótlási vonalakat a NATO számára. Egy Baltikum elleni orosz invázió esetén az időfaktor kulcsfontosságú lenne annak érdekében, hogy az európai és az Európába telepített amerikai erők képesek legyenek a védekezésre, majd az ellentámadásra az agresszorral szemben. A Suwalki-folyosó elfoglalása ezt tenné lehetetlenné, gyakorlatilag védtelen célpontokká téve a Balti államokban található nemzeti és nemzetközi haderőket az invázióval szemben.

A konfliktus kockázatának mértéke

A NATO elemzői szerint azonban kicsi az esély a nyílt katonai műveletekre. Ahogy a 2014-es ukrajnai válság is megmutatta, Oroszország képes és hajlandó új típusú aszimmetrikus, illetve hibrid hadviselést folytatni, melyre még nem rendelkezik jelenleg megfelelő reagálási képességekkel a NATO. Litvániában Lettországhoz és Észtországhoz viszonyítva alacsony létszámú az orosz kisebbség, illetve földrajzilag sem a kockázatos régióban találhatóak. Mégis, az orosz konvencionális erők közelsége miatt valós kockázatokat jelenthetnek egy esetleges korlátozott aszimmetrikus művelet tekintetében. Egy válsághelyzet kialakításával a térségben Oroszország demonstrálni tudná az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének gyengeségét és a tagállamok kollektív védelembe vetett hitét.

Ezt a forgatókönyvet árnyalja, hogy bár az ukrajnai válság határozottan negatív hatásokkal járt a kelet-közép-európai térség biztonságára, ezzel együtt azonban hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei megerősítsék jelenlétüket a régióban; számos katonai alakulat telepítésével Lengyelországban, Romániában, illetve a Balti államokban. Ezenfelül az érintett tagállamok növelték a védelmi kiadásaikat és fokozták a haderejeik fejlesztését. Így Oroszország katonai agressziója Ukrajnában, amely a saját biztonságának biztosítására irányult, egyúttal az Észak-atlanti Szerződés Szervezete keleti szárnyának megerősítésével és alapvetően az Egyesült Államok jelenlétének növekedésével járt.

A lehetséges konfliktust befolyásoló tényezők

Egy, a Suwalki-folyosóban végrehajtott aszimmetrikus katonai művelet vagy felkelés végrehajtásának lehetősége azonban sokkal kockázatosabb, mint Kelet-Ukrajnában volt. Itt elsősorban három fő tényezőt lehet megállapítani: a kollektív védelem elvét, Fehéroroszország viselkedését és a jelenlévő etnikai kisebbségeket.

A magas fokú kockázat elsődleges és talán legfontosabb oka, hogy a katonai erő alkalmazása nem egy szövetségen kívüli semleges állam területén történne meg, hanem egy NATO tagállamén. Ez pedig hatalmas kockázatot rejt magában a felkelők konvencionális egységekkel és fegyverekkel való támogatását illetően, hiszen egy-egy ?áttévedt? kalinyingrádi reguláris orosz alakulat elfogása gyakorlatilag az V. cikkely életbe lépésével járna.

Ezen az alapvető problémán túl természetesen az orosz katonai tervezőknek számolniuk kell még Fehéroroszország viselkedésével is. Az Alexander Lukasenko elnök vezette ország, bár tagadhatatlanul erős szálak fűzik Moszkvához, az utóbbi időben igyekezett a saját (még ha meglehetősen kis) mozgásterében a lehető legnagyobb távolságot tartani Oroszországtól, biztosítva a saját szuverenitását. Kérdéses lehet tehát, hogy a folyosó déli részén található ország milyen mértékben lenne hajlandó hozzájárulni egy, a közvetlen határai mellett végrehajtandó katonai művelethez.

Harmadik nehezítő tényezőként értékelném a már említett alacsony lélekszámú orosz kisebbséget a térségben, amely nem is közvetlen a Suwalki-folyosóban helyezkedik el.

Mind a NATO, mind pedig az Oroszországi Föderáció kiemelt helyen kezeli a Suwalki-folyosót a saját biztonságának szempontjából. Ezt alátámasztja, hogy az ukrajnai konfliktus kialakulása és eszkalálódása óta a felek számottevően megerősítették jelenlétüket a régióban és számos hadgyakorlatot tartottak a másik fél elrettentésére, úgy mint a ?Zapad 2017? és a ?Saber Strike 2018?.

A fentiek alapján megállapítható tehát, hogy az európai biztonsági helyzet jelenének és jövőjének szempontjából kiemelt figyelmet kell fordítani a Suwalki-térségre a NATO?Oroszország viszonylatban, hiszen annak ellenére, hogy a sajtó és a közvélemény érdeklődése elsősorban Ukrajnára koncentrál, valójában ez a terület tekinthető Kelet-Európa egyik ?legforróbb? pontjának.

A Hasogdzsi-ügy szaúdi külkapcsolatokra gyakorolt hatása

Szerző:
Vincze Patrik
-
0

Október másodikán Dzsamál Hasogdzsi, rendszerkritikus szaúdi újságíró bement egy házasságához szükséges dokumentumot megszerezni Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusára, az épületet élve viszont már nem hagyta el. A török hatóságok szerint Hasogdzsit brutális módon meggyilkolhatták, ezt az állítást Szaúd-Arábia egészen október huszadikáig tagadta. A The Washington Post újságírójának ügye még sokat ronthat a királyság nyugati országokkal való kapcsolatain.

Korábban Szaúd-Arábia tagadta, hogy bármi köze lenne Hasogdzsi eltűnéséhez, szerintük elhagyta az épületet. Ezt sehogy nem tudták bizonyítani, a környező kamerák felvételei pedig egyértelműen cáfolták állításukat. Az október huszadikai szaúdi álláspont szerint Hasogdzsi a konzulátuson lévő emberek egy csoportjával való dulakodásban veszítette életét. Kérdéses, hogy ezt mennyire tartják az arab ország szövetségesei hihetőnek. Ha Törökország eddigi állításai igazak, akkor az a döntés, hogy feltárják az igazságot, és nem hagyják annyiban az ügyet, azzal járhat, hogy további hiteles részletek esetén a nyugati országok bizonyos szankciókat hozhatnak Szaúd-Arábiával szemben.

A szaúdi fővárosban, Rijádban október 23-tól 25-ig egy nagyszabású üzleti konferenciát (Future Investment Initiative) kívántak megrendezni, mintegy 140 szervezet 150 előadójával. A Hasogdzsi eset miatt azonban rengetegen mégsem fognak rajta részt venni. Kihagyja a ?sivatagi Davos? néven emlegetett eseményt például Steven Mnuchin, amerikai pénzügyminiszter, Christine Lagarde, az IMF vezetője és Jim Yong Kim, a Világbank elnöke is.

A csúcs házigazdája Mohamed bin Szalmán trónörökös lesz. A koronaherceg terve a királyság megreformálása társadalmi és gazdasági téren egyaránt. A konferencia nyugati résztvevők általi bojkottálása azt is előre jelezheti a királyság számára, hogy a növekvő politikai kockázatok, és elszigetelődés miatt az elkövetkezendő évtized modernizációs törekvései is veszélybe sodródhatnak. A külföldi vállalatokat elriasztó történések megállíthatják a gazdáság diverzifikációját, így az továbbra is nagyrészt az olajexporton alapulna.

Szaúd-Arábia az Egyesült Államok egyik legfőbb szövetségese a Közel-Keleten. Irán térségbeli riválisaként, az amerikaiak Iránnal szembeni egyensúlyként tekinthetnek az arab monarchiára. Súlyukat az is jelzi, hogy Donald Trump első külföldi útja hozzájuk vezetett, és bejelentettek egy 110 milliárd dolláros fegyvereladási megállapodást.

Az Egyesült Államok elnökének bár szoros kapcsolatai vannak a szaúdi vezetéssel, október 11-én mégis kemény büntetést ígért az esetben, ha beigazolódik, hogy az uralkodócsaládnak köze van a gyilkossághoz.

Szaúd-Arábia az esetleges büntetőeszközökre gazdasági válaszcsapásokkal reagálhatna. Az kétségtelen, hogy a világgazdaságban meghatározó szerepet tölt be az arab ország, viszont az nem valószínű, hogy fenyegetései beválnának, és akár egy nagyobb olajválságot is tudna okozni. Egyrészt az Egyesült Államokban lezajlott palaolaj forradalom miatt, másrészt pedig nem lenne érdeke a többi jelentős kőolajtermelő és -exportáló országnak követni a szaúdi szankciós olajpolitikát.

Donald Trump október 15-én a szaúdi királlyal, Szalmán bin Abdel-Azízzal, majd október 16-án Mohamed bin Szalmán koronaherceggel beszélt. A két telefonbeszélgetés után már teljesen más hangon nyilatkozott, mint korábban. Valószínűleg az elnök a kivárást választotta, és nem kívánt tovább ártani a kétoldalú kapcsolatoknak.

Az amerikai elnök attól tart, hogy ha a fegyvereladási megállapodás felmondaná, a szaúdiak konkurens orosz és kínai fegyvereket vásárolnának. Ez az elképzelése nem alaptalan, hiszen tavaly ősszel Szaúd-Arábia és Oroszország már aláírt egy fegyvervásárlási szándéknyilatkozatot 3 milliárd dollár értékben.

Az előző év májusában létrejött 110 milliárd dollár értékű fegyvereladási megállapodás amúgy sem biztos, hogy teljes egészében valóra válik, eddig a fegyvereladások értékében mindössze kicsivel több, mint a tizede valósult csupán meg.

Az amerikai védelmi iparban több tízezer munkahely szűnhetne meg, hiszen a szaúdi kormányzattal kötött megállapodás rendkívül széleskörű: 4 fregattot, 115 M1A2S Abrams tankot, Patriot légvédelmi rakétákat, THAAD rakétavédelmi rendszert, és 198 helikoptert vásárolnának.

A nyugati országok közül Egyesült Államok mellett az Egyesült Királyság, Franciaország, Spanyolország, Svájc, Olaszország, Kanada és Svédország is exportált fegyvert Szaúd-Arábiába az elmúlt években. A királyságnak szállított fegyvereket jemeni konfliktusban közvetlenül érintett ország számos incidense miatt (például civilek többszöri lebombázása) már eddig is sok bírálat érte. Elképzelhető, hogy a Hasogdzsi-ügy következtében egyes nyugati országok fel fogják függeszteni a fegyverexportot.

Az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország egy olyan vizsgálatot szeretne, amely hihető, és a ?lehető legnagyobb komolysággal? kezeli a helyzetet. Továbbá a szaúdi kormányzattól ?teljes és részletes választ? várnak el.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium bécsi EBESZ-látogatása

Szerző:
Berkes Rudolf
-
0
A Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjai (Vincze Patrik, Berkes Rudolf, Ármás Julianna, Szarka Luca, Halasi Gábor) az EBESZ Állandó Képviseletén, Bécsben.

Október 10-én a szakkollégium tagjai ellátogattak Bécsbe, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Állandó Képviseletére, ahol lehetőségük volt betekinteni a szervezet működésébe. A csapatot Dr. Szatmári László ezredes, Magyarország Állandó EBESZ Képviseletén belüli Katonai Képviselet vezetője fogadta és vezette körbe.

A látogatás során előadások keretében szerezhettünk ismereteket a szervezetről. Az első előadást az EBESZ Titkárságának munkatársa tartotta a szervezet létrejöttének történetéről, céljairól és alapvető értékeiről. Ezt követően beülhettünk a Biztonsági Együttműködés Fórumára, ahol megtapasztalhattuk, hogyan zajlik egy ilyen heti rendszerességgel tartott ülés. Szerencsénk volt hallani Kim Jaameri altábornagyot, a Finn Vezérkar tisztjének felszólalását, aki ismertette a finn katonai doktrína átalakulását; hallhattuk továbbá Dr. Aleksandr Serzhantov vezérőrnagyot, az Oroszországi Föderáció Vezérkarának tisztjét, aki az új orosz biztonsági stratégiáról beszélt; végül Jonas Lind alezredes, a Svéd Hadsereg tisztje szólalt fel, aki a Svéd Hadsereg Katonai Stratégiai Doktrínáját mutatta be. Külön megtiszteltetés volt, hogy az ülés elején köszöntötték a Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjait is mint jelenlévő vendégeket.

A Fórum ülésén tett látogatás után a TNTD (Transnational Threats Department) munkatársa adott elő a transznacionális fenyegetések kezeléséről.  Az utolsó előadást már a bécsi magyar nagykövetségen hallgathattuk végig, ahol Dr. Szatmári László ezredes a Katonai Képviselet munkáját ismertette velünk.

Dr. Szatmári László ezredessel Magyarország Bécsi Nagykövetségén.

Jemen: regionális hatalmak harctere a „kaotikus béke” felbomlása után

Szerző:
Lázin Áron
-
0

A 2015-ben közzétett ENSZ Világélelmezési Program Jemenre vonatkozó jelentései súlyos humanitárius katasztrófára figyelmeztettek arra hivatkozva, hogy az ország már a háború előtti időszakban, 2015 márciusa előtt is a legszegényebb államok sorába tartozott; nem csupán az arab államok között, de világviszonylatban is.

Múltban gyökerező megosztottság

A Jemenben kialakult válsághelyzet belpolitikai okokra vezethető vissza, melynek elsődleges forrása a társadalmi megosztottság. Első látszatra a törésvonalak vallási hátterűnek tűnhetnek, melyek az iszlám különböző, felekezetek közötti ellentétéből származnak. Azonban a jelenlegi konfliktus kialakulásának a vizsgálatánál figyelmbe kell venni a kétállami Jemen örökségét. 1990-ig a mai Jemen területén két különböző berendezkedésű állam működött, északon a Jemeni Arab Köztársaság Szanna központtal, délen a szocialista hátterű Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Moszkva erőteljes támogatásával. A szovjet befolyás megszűnésével az ádeni vezetésű államszervezet fokozatosan észak vonzásába került. Ebből kifolyólag az észak-dél ellentét a mai napig konfliktusforrás, amelynek eredménye, hogy a déli országrész mind a mai napig a marxista háttérrel rendelkező szeparatista mozgalmak központja maradt. Ugyanakkor a déliek szerepe napjainkig meghatározó a politikai életben, hasonlóan a szaúdi támogatású vahabita és szalafista tömörülésekhez, valamint a reformiszlamista al-Iszláh párthoz. A kialakult válság rétegeltségéhez hozzájárul a törzsi szövetségen nyugvó politikai befolyásolás és a regionális megosztottsághoz illeszthető szunnita-síita ellentét. A szunnita többségű Jemenben a lakosság megközelítőleg negyedét teszi ki a záidita síita kisebbség, legnagyobb számban az ország északi területein élnek.

Az egységes Jemen első, közel két évtizedét az Ali Abdulláh Száleh elnök nevével fémjelzett korszak testesíti meg, mely több évtizeden keresztül fent tudta tartani a viszonylagos békét és annak látszatát a széles spektrumon mozgó társadalmi, vallási és törzsi ellentétek ellenére is. Ez a típusú, kompromisszumokon alapuló kormányzás könnyebben irányíthatóvá tette a déliek szeparatista és az északiak decentralizációs törekvései közötti feszültséget. A belső viszonyok megszilárdulásával a szannai kormányzat megítélése is pozitív irányba változott a nyugati nagyhatalmak számára. Azonban a Száleh-korszak korántsem tekinthető egy prosperáló békés időszaknak. A 2000-es évek elején az ország lakosságának közel fele egy dollár alatti jövedelemből gazdálkodott, így nem meglepő, hogy a gyerekek több mint 50 százaléka volt ebben az időszakban alultáplált. Emellett komoly tevékenységet fejtettek ki a különböző terrorszervezetek, főként a déli területeken, ahol az al-Káidának sikerült újraszerveződnie és korábbi pozícióit megerősíteni.

Belső villongásokból regionális háború

Száleh támogatói bázisa 2011-ben rendült meg, ekkor főként a törzsi vezetők vonták meg bizalmukat, mely az elnök hatalmának térvesztésével hozható összefüggésbe. A megmaradt támogatói körére már nem tudott támaszkodni, így politikai szerepének megőrzése helyett a lemondás mellett döntött. Az átmeneti időszakban az új hatalmi elit a nemzeti egység erősítését, a politikai és társadalmi egyensúly fenntartását helyezte előtérbe. A progresszív törekvéseknek azonban gátat szabott az akkor már felbomlóban lévő társadalmi és felekezeti egyensúly, melyet nagy mértékben Száleh személye tartott egyben. Tovább mélyítette a hatalmi és a törzsi viszonyok között húzódó repedéseket az átmeneti időszak alatt vezető szerepbe lépő Abd-Rabbuh Manszúr Hádi, aki nem rendelkezett olyan széles körű befolyási hálóval és kapcsolati viszonyokkal, mint elődje.

Az erőteljes széthúzó folyamatok 2014 és 2015 között eszkalálódtak, az északi Szada tartományban aktívvá váló al-Húszi mozgalom immár nem csak Jemenben jelentett biztonsági kockázatot, hanem Szaúd-Arábiára is kiterjesztette mozgásterét. A casus belli azonban a húszik déli terjeszkedése és az ádeni székhelyű Hádi-kormány megdöntése volt. A szaúdi vezetés mint az ádeni kormány gyámja avatkozott be fegyveres úton.

A konfliktus kitörése óta eltelt idő alatt a szaúdi-egyesült arab emirátusi koalíció nem tudott érdemi előrelépést mutatni, azonban a legnagyobb csapás így is a civil lakosságot érte és éri. Jemen teljes légi és tengeri blokádja tömeges éhínséget eredményezett a lakosság körében. A stratégiai fontosságú Hodeida kikötőjének ostromával a civil lakosság eleshet a nemzetközi segélyektől, mivel az import 70 százaléka ezen a kikötőn keresztűl érkezik az országba. Az élelmezés kérdése mellett problémát vet fel a tiszta ivóvízhez jutás, mely egészségügyi szempontból szinte kezelhetetlen helyzetet eredményez. Ennek következtében a háború kitörése óta már többször ütötte fel a fejét kolerajárvány, mely elsősorban a kiskorúakat tizedelte. Az ENSZ figyelmeztetése alapján Jemen 29 millió lakosából közel 18 millió fő élelmezése vált kérdésessé, míg 8,4 millió lakost érint súlyosan az éhínség. Ugyanakkor az ország gazdasága is romokban hever, 2015 óta az élelmiszerárak 35 százalékot növekedtek, míg a jemeni riál világpiaci értéke óriásit zuhant.

Globális szintű problémák

Az Arab-félsziget déli részén kialakult válságot többen vallási hátterűnek, a síita-szunnita irányzatok viszályának, Szaúd-Arábia és Irán proxy háborújának értelmezik. A feltételezés több esetben is kérdéseket vet fel. az Egyesült Államok korábban Iránt nem tekintette résztvevőnek, a húszi felkelőkhöz azonban több esetben olyan fegyverek érkeztek, amelyek Teheránhoz köthetők. Az elmúlt időszakban látványosan megnőtt a jemeni erők és a húszi fegyveresek katonai aktivitása, legutóbb a jemeni légierő dróntámadást hajtott végre Abu Dhabi reptere ellen, valamint tüzet nyitott több szaúdi hajóra.

A jemeni katonai sikerek ellenére a lakosság jövőbeli egészségügyi ellátása továbbra is kérdéses marad, ahogyan az élelmezés és a jemeni gazdaság felépítése is. Fennáll a veszélye, hogy egy új társadalmi szerződés hiányában a konfliktus eredményeként a térség újabb fegyveres csoportok központjává vállhat, melyek tevékenysége globális szinten is veszélyforrás lehet.

1...495051...11450. oldal a 114-ból

Kiemelt témák

3,127KövetőTetszik

biztonsagpolitika.hu

BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKPORTÁL.
A honlap "Elemzések" rovatához tartozó időszaki kiadványok és egyéb folytatódó dokumentumok nemzetközi szabványos azonosítószáma: ISSN 2062-4379
Email: biztpolkapcsolat@biztonsagpolitika.hu
Facebook

NÉPSZERŰ CIKKEK

NÉPSZERŰ KATEGÓRIÁK

internetster 2004 - 2026 © biztonsagpolitika.hu - Minden jog fenntartva!