A tőlünk keletre zajló orosz ukrán „testvérháború” árnyékában és annak hatásaival küzdve könnyen elfeledkezhetnénk más, számunkra legalább olyan fontossággal bíró térségekről, amik hazánkhoz még közelebb vannak. Kétségtelenül ilyen régiónak tekinthető a Nyugat- Balkán, ahol vasárnap este zajos incidensek történtek. Még pontosabb behatárolással a koszovói-szerb határon történtekre kell gondolnunk, ahol, bár személyi sérülés nem történt, mégis lövések dördültek el.Persze, akár figyelmen kívül is hagyhatnánk az eseményeket, mivel ilyen nem először fordul elő az említett térségben, azonban két ok miatt mégis komoly jelentőséégel bírnak számunkra: egyrészt a magyar kormány térségre irányuló külpolitikája egyértelmű, hiszen az a térség európai integrációja irányul, másrészt a térségben állomásozó NATO-erők, azaz a KFOR 2021 októbere óta magyar vezetés alatt állnak, így hazánk katonái is a térségben szolgálnak.
A fenti tényeken túl a Washington Postban tegnap megjelent véleménycikk szerzője párhuzamot von a kelet-ukrajnai eseményekkel,hiszen abban megemlítik azt az orosz álláspontot, amely szerint a nyugati államok Koszovó függetlenségének(2008) elismerésével maguk szolgáltattak alapot a donbaszi régió önállóságának elismerésére.Bár az orosz érvelés ebben a formában kissé kontraproduktívnak tűnik, és álláspontom szerint inkább erősíti, semmint gyengíti Koszovó euroatlanti integrációs törekvéseit és a belső európai kohéziót, mégis rámutat arra, hogy mennyire törékeny még mindig a térség biztonsága. Megoldásként továbbra is erősíteni kell az említett nemzetek/nemzetiségek közti bizalmat és rendkívül óvatosan kell bármilyen a (bel)politikai népszerűséget erősíteni kívánó döntés-előkészítés és -hozatal ügyében eljárni.
