Az Antarktisz, a déli félteke hó- és jégsivatagja, a Föld leghidegebb és egyben legszélsőségesebb kontinense. 14,2 millió négyzetkilométer kiterjedésű, de területén a kutatóállomások személyzetét leszámítva nem lakik senki. Mégis van egy olyan vonzereje, mellyel a nemzetközi hatalmak érdeklődését magára tudja irányítani.
Ez a különlegessége, hogy ez a legkevésbé kizsákmányolt természeti területe a Földnek, és óriási nyersanyag- és ásványkincskészlete van, amely az olykor több tíz méter vastag jégtakaró alatt helyezkedik el. A történelem során az államok folyamatos küzdelmet folytattak egymással a különböző energiahordozókért (elsősorban az olajért) és más értékes nyersanyagokért, hogy lelőhelyeiket kiaknázva gazdasági és tudományos előnyökhöz jussanak a vetélytársakhoz képest. Ez a jelenség ma sincsen másképp.
A globális felmelegedés eredményeként klimatikus, földrajzi és ökológiai változások mentek végbe az egész Földön, így a Déli-sarkvidéken is. Elindult a nyugat-antarktiszi jégtakaró egységes, míg a kelet-antarktiszi csupán foltokban megjelenő nagymértékű zsugorodása, melyet a tengervízszint emelkedése tovább gyorsít. A kutatók mérései szerint a jégolvadás mostani mértéke 15 százalékkal nagyobb, mint azt egy egy évvel korábbi tanulmányban kimutatták. 2012 és 2017 között a tempó a háromszorosára nőtt (219 milliárd tonna/év), ami évi 0,6 milliméter vízszintemelkedést jelent. Az ilyen ütemű olvadásnak köszönhetően közel 200 millió hordó olaj nemsokára elérhető közelségben lesz a kitermeléshez.
Azonban 2048-ig ez nem lehetséges az Antarktisz-egyezmény értelmében, amely a földrész nemzetközi viszonyait rendezi. Ez a nemzetközi megállapodás 1961. június 23-án lépett hatályba, összesen 53 ország írta alá. Kimondja, hogy semmilyen ásványi anyagot iparszerűen kitermelni a kontinens talajából nem lehet. Továbbá védett résznek nyilvánítja az Antarktiszt, ahol csak békés kutatási tevékenység folytatható. Jogi szempontból ?res communis omnium usus?-nak nevezi, azaz ?mindenki által használt terület?-nek, akárcsak a világűrt vagy a nyílt tengereket. A terület nemzetközi igazgatás alatt áll, lévén az utolsó felosztatlan kontinens. Azonban a már említett globális felmelegedés újra napirendre helyezi az olyan kérdéseket, hogy ?Kié legyen ??, illetve ?Ki rendelkezzen felette??.
Jelenleg 11 ország ? Oroszország, Kína, Dél-Korea, Ausztrália, Argentína, India, Kanada, Norvégia, Dánia, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok ? tart igényt a kitermelés jogára.
A harcok egy igen határozott politikát folytató éllovasa Oroszország, mely 2015-ben nyújtotta be kérelmét az ENSZ a kontinens határainak meghúzásáért felelős bizottságának arra hivatkozva, hogy a több évtizedes kutatómunkájuk feljogosítja őket az óceánban található nyersanyaglelőhelyek birtoklására. Első alkalommal közel 200 tengeri mérföldet követeltek. A második kérelem esetében 1,2 millió négyzetkilométernyi területet, amelynek egy részére Dánia és Norvégia is igényt tartana. Ezen kérelmek az Antarktisz-egyezmény hatálya miatt még nem kerültek elbírálás alá, de az oroszok minden erejükkel próbálnak jelen lenni a területen. Ennek keretében felújítják kutatóállomásaikat, új expedíciókat szerveznek, kutatóhajókat állomásoztatnak a vizeken, illetve navigációs műholdrendszert építenek ki.
Felmerül a kérdés, hogy ?Miért is olyan fontos ez számukra??. A válasz összetett. Az első indok a tiszta ivóvíz, amelyből egyre kevesebb van a Földön és előbb-utóbb globális szinten is hiánycikk lesz. A jégtakaró felolvasztásával és szűrésével azonban előállítható. A vízhez kötődik a második pont is, 5 milliárd tonna krill (a zooplanktonok családjába tartozó apró rák) halászható ki, melyet kapszula és olaj előállítására használnak fel. Az egyéb halakat, rákokat pedig a kereskedelmi céllal halászók tudnák kifogni. Harmadik elem a több milliárd dollárt érő szénhidrogén-tartalmú anyagkészlet a jég alatt, például a 221 billió köbméter földgáz. Ezzel az orosz gázmonopólium fennmaradhatna, sőt, kiterjedhetne komplett Kelet-Közép-Európára, erősítve ezzel a posztszovjet régió államainak Oroszországtól való függését. A negyedik a bányászható ásványkincsek és ritka fémek, amiket például űr-, számítógépes- és telekommunikációs eszközök fejlesztése során alkalmaznának, fejlesztve ezzel akár az ország által folytatott aszimmetrikus hadviselési módszereket, hadiipart, vagy hírszerzési eszközöket. Az ötödik és egyben legfontosabb pedig ? ahogyan a cikk elején is megjelenik ? a kőolaj. Közel 55 milliárd hordó rejtőzik a jég alatt, amiből benzin, kerozin, gázolaj és számos más energiahordozó állítható elő akár a katonaság vagy a civilek fogyasztását biztosítva. Ezen szempontok alapján az oroszoknak kiemelten fontos lenne a kontinens megszerzése, mind katonai, geopolitikai és geostratégiai, gazdasági és tartalékszerzési szempontból egyaránt.
Összegezve, az Antarktiszért folytatott ?harcot? megnyerő nemzet, amennyiben lesz ilyen, nemcsak az utolsó, eddig felosztatlan földrészt tudhatja a fennhatósága alatt, hanem egy kiaknázatlan ?kincsesbányát? is, mellyel gazdaságilag, tudományosan és stratégiailag is a többi nemzettel szemben tud majd előnyt szerezni. Ez azonban drasztikus változásokat hozna a ma ismert nemzetközi környezetben és kapcsolatokban. A tudósok és a nemzetközi vélemény szerint ezért is lenne fontos, hogy 2048-ban az Antarktisz-egyezmény lejártát követően vagy egy újabb szerződés szülessen (melyet Kína, Dél-Korea és Oroszország vélhetően nem fognak támogatni), vagy a 2016-ban az EU és 24 másik állam között létrejött megállapodást , miszerint a Antarktisz ökoszisztémájának védelme érdekében, annak jéggel borított területére kiterjedő nemzeti parkot kívánnak létrehozni. Ezzel hoznának létre egy, az egész kontinensre és a környező vizekre is kiterjedő természetvédelmi területet.
Írta: Haiszky Edina Julianna
