Nagy megtiszteltetésemre szolgált, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora által meghirdetett biztonságpolitikai pályázaton ösztöndíjas támogatást nyerhettem a világ egyik legmeghatározóbb kiberbiztonsági konferenciájának, a NATO International Conference on Cyber Conflict meglátogatására, mely idén tizenhatodik alkalommal került megrendezésre Tallinban. A következőkben rövid összefoglalást kívánok nyújtani a konferencián szerzett ismeretekről, tapasztalatokról. Célom, hogy ezzel a projekttel is hozzájárulhassak a Biztonságpolitikai Szakkollégium Kiberbiztonsági Műhelyének létrehozásához, a kiberbiztonsági szakterület népszerűsítéséhez.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjaként, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kiberbiztonsági mesterképzésének hallgatójaként egyedülálló lehetőség volt számomra, hogy részt vehettem a tanulmányaim fókuszpontjában lévő kiberbiztonsági szakterület kiemelkedő konferenciáján.

A konferencia idei fókusza (Over the Horizon címmel) a technológiai fejlődés, és azzal párhuzamosan megjelenő kihívások kezelése volt. Ezen témák stratégiai, politikai, jogi és technológiai oldalról kerültek megközelítésre, bemutatva a tárgyalt jelenségek aktuális tendenciáit és kihívásait, az azzal kapcsolatos kurrens szabályzási keretrendszert, valamint a technikai megoldásokat. A konferencián ezzel összhangban mind az állami, mind a magánszektor, valamint a katonai és a civil szféra is képviseletre került, az állami tisztviselők, katonai parancsnokok mellett a szakterület meghatározó vállalatainak vezetői, valamint az akadémiai terület kiemelkedő kutatói is részt vettek.

Korunk biztonságpolitikájában egyre nagyobb szerepet kapó, dinamikusan változó regionális konfliktusok elemzésére a nyílt forrású hírszerzés (Open Source Intelligence, OSINT) eszközei nyújtják az egyik legrugalmasabban alakítható megoldást, mely már nem csupán állami, hanem piaci szereplők számára is elérhetővé válik. Ezeknek a gyorsan alkalmazható felderítési műveleteknek a szerepe a kiberbiztonság területén – így kiemelten a folyamatosan változó fenyegetések, ellenséges aktorok felderítésében – még inkább növekvő fontossággal bír. Ezen igényekre reagálva a Silobreaker vállalat olyan eszközt fejlesztett ki, mely képes egy platformon egyesíteni számtalan hírforrást, elemezve és rangsorolva az adatokból kinyerhető információkat, összefüggéseket. Ezen platform a konferencián élőben is bemutatásra került, demonstrálva funkcióit, gyors adaptálódási képességét a különféle információigényekre, mely így felhívta a figyelmet arra, hogy valójában milyen széles skálájú felderítést lehet végezni nyílt források használatával.

A technológiai kategóriájú előadások közül az egyik legkülönlegesebb a „P.&.R.I.C.L.E.” bemutató volt. Ezen előadás során élő szimulációban került végrehajtásra egy EMSO (Electro Magnetic Spectrum Operation), vagyis elektromágneses spektrumban végzett támadó művelet, mely egyszerre ötvözte a kiberfegyverek, és az egyéb elektromágneses tevékenységek támadási kapacitását egy kritikus katonai infrastruktúra ellen. Ez a demonstráció rávilágított arra, hogy a kiberbiztonság nem ér véget a klasszikus kibertér határainál, hanem a fizikai biztonság is jelentős tényező, vagy akár döntő sérülékenység lehet egy potenciális támadás esetén.

A konferencia kiemelt eseménye volt azon stratégiai témájú előadás, mely során több nemzet kiberhaderejének parancsnoka vett részt kerekasztal-beszélgetésen. Az Amerikai Egyesült Államok, Spanyolország, Japán, valamint Ausztrália katonai kiberbiztonságáért felelős parancsnokai az előadás során nemcsak a kibertér, mint új hadviselési dimenzió globális tendenciáit elemezték, hanem a nemzeti képességek fejlesztési perspektíváját is bemutatták.

A kibertér azonban nem korlátozódik kizárólag technológiai és stratégiai dimenzióra, hiszen -különösen a politikai és stratégiai perspektíva kapcsán – szorosan összekapcsolódik a jogi és szabályozási aspektusokkal. Ahogyan azonban a kiberbiztonsági szektor és annak technológiai háttere rohamosan fejlődik, úgy egyre több szabályozási és jogi kérdés vetődik fel, melyek összetett kihívásként jelentkeznek. Ezen problémakörhöz kapcsolódóan mutatott példát az egyik jogi előadás, mely a mesterséges intelligencia és az autonóm fegyverrendszerek (nemzetközi) jogi kihívásait elemezte. Az előadás során prezentált kutatások egyike az autonóm fegyverrendszerek támadási szabályozása és a nemzetközi humanitárius jog összefüggéseit vizsgálta a katonai felelősséggel összefüggésben. A kutatás arra a terminológiai és jogi kérdésre kereste a választ, hogy egy autonóm fegyverrendszer által végzett támadó tevékenység során mi alapján szabályozható egyetlen támadás ciklusa, hogyan határozható meg a releváns katonai személy (büntetőjogi) felelősségének kiterjedése, különös tekintettel azon esetekre, amikor egy fegyverrendszer személy által indított, de későbbiekben autonómmá váló tevékenységének következtében nem kívánt civil veszteségek alakulnak ki.

Kutatási területemhez leginkább releváns az a panelbeszélgetés volt, mely során hiánypótló módon az űrszektor (kiber)biztonságát érintő kérdések kerültek elemzésre. Az előadás során bemutatásra került azon kutatás, mely az ASAT fegyverek (Anti-Satellite Weapons, vagyis műholdak támadására alkalmas fegyverek) önvédelmi célú felhasználásának jogi lehetőségeit vizsgálta, egy másik tanulmány pedig az űrszemét fegyverként való alkalmazásának lehetőségét és annak jogi környezetét elemezte. Emellett pedig sor került a jelenlegi, űrszektor kiberbiztonságát érintő szabályozások és stratégiák elemzésére, felhívva a figyelmet az ezen a területen megjelenő új kihívásokra.

A szakmai előadásokon túl a konferencia egyedülálló lehetőséget biztosított arra is, hogy a kiberbiztonsági szakterület meghatározó képviselőivel, kutatóival találkozhassak, mely során alkalmam nyílt az előadások keretében bemutatott témák közvetlen megvitatására, saját kérdéseim felvetésére.

Ilyen módon hálás vagyok a különleges lehetőségért, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, és a Biztonságpolitikai Szakkollégiumot a nemzetközi térben is képviselve részt vehettem a kiberbiztonsági szakterület meghatározó konferenciáján, a NATO CyCon-on. Bízom benne, hogy az itt szerzett tudás és kialakult szakmai kapcsolatok a későbbiekben új kezdeményezések, együttműködések alapjául szolgálhatnak.

Előző cikkAz ellátási láncok biztonsága
Következő cikkAfrika-hírfigyelő 2024. – 1. rész