A 2000-es évek elejére a virágzó kábítószer-kereskedelem lévén a kartellek megerősödtek. A Sinaloa, Gulf, Tijuana és Juárez kartellek irányításuk alatt tartották a piacot. Ezekben az években kezdett önálló szervezetként működni a Los Zetas, akik elsősorban vérengzéseik kapcsán váltak ismertté. A 2006-os választás két főszereplője Felipe Calderón és Andrés Manuel López Obrador volt. Végül a Nemzeti Akció Pártjának (Partido de Acción Nacional – PAN) jelölte, Felipe Calderón diadalmaskodott, mindössze 0,56%-os előnnyel. Ezek után már csak az volt a kérdés, hogy milyen stratégiát fog kidolgozni az új elnök a kábítószer-kereskedelem és a kartellek visszaszorítása érdekében.
A tanulmány célja, hogy bemutassa a mexikói kormány kábítószerbűnözés elleni stratégiájának változásait 2006-tól kezdődően, illetve ismertesse az ország előtt álló lehetséges megoldási lehetőségeket.
Felipe Calderón (2006-2012)
Felipe Calderón Hinojosa 2006 decemberében lépett hivatalba. Első intézkedéseinek egyike volt, hogy háborút hirdetett a kartellek ellen. Ezt azonban Mexikó önerőből nem tudta volna végrehajtani, így szüksége volt az Egyesült Államok támogatására is. 2007-ben Calderón mexikói és George W. Bush amerikai elnök együttműködési megállapodást kötött: a Mérida Initiative értelmében az Egyesült Államok támogatta Mexikót a háborúhoz szükséges pénzzel és eszközökkel. A cél a kábítószer-kereskedelem, a nemzetközi bűnözés és a terrorista cselekmények visszaszorítása volt. Az elnök úgy gondolta, hogy a hadsereg segítségével vissza lehet szorítani a kartelleket. Több tízezer katona lepte el Mexikó utcáit, aminek Calderón elnök által soha nem gondolt következményei lettek. Az országban erőszakhullám söpört végig, folyamatosak voltak az emberi jogsértések. Az elnök 6 éves ciklusa alatt több mint 60.000 ember esett az erőszak áldozatául, közel húszezren tűntek el és hozzávetőlegesen ugyanennyi a száma azoknak, akiknek el kellett hagyniuk az otthonaikat.
A stratégia, melyet a kartellekkel szemben alkalmazott, nem volt újkeletű. Akárcsak a XX. század végén Kolumbiában, Mexikóban is az elsődleges cél a vezetők kiiktatása volt (kingpin strategy), viszont ami a dél-amerikai országban működött, az Mexikóban nem. Az elsőszámú főnökök likvidálása után újabb, sokszor sokkal erőszakosabb vezetők léptek elő. 2009-ben kijelölték azokat a főnököket, akiket minden áron ki kell iktatni, ha sikeresen szeretné megvívni a harcot az ország. Ez 37 személyt jelentett. A Calderón-korszak végére ebből a 37 vezetőből 25-öt sikeresen letartóztattak vagy likvidáltak Mexikó fegyveres erői. Egy másik, és talán ennél is súlyosabb következmény az lett, hogy a nagyobb szervezetek elkezdtek szétbomlani sok kisebb sejtre. Jesús Murillo Caram legfőbb ügyész szerint 2012 végén Mexikóban már hozzávetőlegesen 60-80 kábítószer-kereskedő szervezet működött. 2007 és 2012 között több mint 580 személyt adtak ki az Egyesült Államoknak, akiket ott is köröztek kábítószer-kereskedelem vádjával.
A Calderón-adminisztráció megítélése kettős. A katonaság erejét felhasználva kívánta megsemmisíteni a kartelleket, ami azonban nem teljesen sikerült, ráadásul a gyilkosságok száma az elnök regnálása idején közel megháromszorozódott. A nagyobb kartellekből kiszakadt kisebb szervezetek nem hagytak fel a kábítószer-kereskedelemmel, ráadásul sok esetben sokkal erőszakosabban léptek fel, mint elődjeik. Elnöksége idején jelentős infrastrukturális és oktatási reformok kerültek végrehajtásra, továbbá kiemelendő még az Egyesült Államokkal kötött Mérida Egyezmény, amely célja a kábítószer-kereskedelem és a kartellek elleni sikeres fellépés volt.
A sikeresnek kevésbé mondható 6 éves időszak után valószínűsíthető volt, hogy Felipe Calderón és a PAN nem győz a 2012-es választásokon. Így is történt, így lett Mexikó új elnöke Enrique Peña Nieto, a PRI jelöltje. A fő kérdés ismét az volt, hogy az új elnök hogyan birkózik majd meg a kartellekkel és az elődje után örökölt belső problémákkal.
Enrique Peña Nieto (2012-2018)
Peña Nieto már a választási kampány során kulcskérdésnek titulálta a kartellek elleni küzdelmet. Új irányt hirdetett, amelyben a központi szerepet a lakosságot és a vállalkozásokat érő támadások csökkentésének szánta a bandák vezetőinek tartóztatása helyett. A választás után azonban más útra lépett az új elnök. Elődje stratégiáját követve ő is erőteljesen támaszkodott a mexikói katonákra a rendteremtés érdekében. A korábbi ígéretét, miszerint nem a vezetők elfogása lesz az elsődleges, rögtön az első évében felrúgta. 2013 decemberében a Peña-adminisztráció bejelentette, hogy a 122 legkeresetteb drogbáró közül 69-et sikeresen elfogtak egy év alatt. A fő célpont a Los Zetas volt, akiknek 27 vezetőjét likvidálták sikeresen. A legnagyobb eredménynek azonban El Chapo letartóztatása bizonyult. 14 évnyi sikertelen próbálkozás után 2014 februárjában letartóztatták az ország elsőszámú drogbáróját, akit 2017-ben kiadtak az Egyesült Államoknak, ahol életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
Akárcsak elődje, Peña Nieto is a haderőre támaszkodott a küzdelemben. Nemzetbiztonsági tanácsadója Óscar Adolfo Naranjo Trujillo lett. Trujillo tábornok neve ismerős lehet mindazok számára, akik figyelemmel követték a Medellín kartell tevékenységét Kolumbiában, ugyanis ő volt a kolumbiai rendőrség parancsnoka a Pablo Escobar vezette kartell legyőzése idején. Annak érdekében, hogy a rendészeti erők (és a hadsereg) által kevésbé felügyelt vidéki államokban és településeken visszaszorítsák a bűnözést, 2014-ben az elnök felállította a Nemzeti Csendőrséget, amely félkatonai jelleggel működött civil irányítással. A várt sikereket azonban ez az alakulat sem hozta meg. Az eredetileg 50.000 főt foglalkoztatni tervező szerv végül mindössze 5.000 emberrel kezdte meg működését, azonban a kitűzött célt, hogy sikeresen visszaszorítsák a bűnözést, nem tudták teljesíteni.
Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Peña Nieto nem a legjobb módszert választotta arra, hogy megfékezze a kartelleket. 6 éves elnöksége alatt az ország korábban nem látott mértékű vérontást szenvedett el, aminek következtében több mint 150.000 ember vesztette életét. A kábítószer-kereskedelmet nem sikerült visszaszorítani, a kartellek pedig az illegális cikkek csempészése mellett olyan tevékenységekből is igyekeztek pénzt szerezni, mint az emberrablás, korrupció vagy a zsarolás.
Peña Nieto elnökségének hat évével kapcsolatban azt a megállapítást tehetjük, hogy a kartellek visszaszorítása nem volt teljesen sikeres, azonban jelentősen sikerült gyengíteni a bandákat a letartóztatások révén. A katonák jelenlétét sem sikerült csökkenteni Mexikó utcáin, aminek következtében gyakorivá váltak a jogsértések, kínzások és az önkényes kivégzések. Az ország azonban nagyon súlyos árat fizetett minden apró sikerért. A háromszorosára nőtt gyilkossági számarány, és az új kartellek (pl: CJNG) megjelenése és a velük érkező erőszak erőteljesen árnyalja Nieto elnök hat évét.
Andrés Manuel López Obrador (2018-)
Két választási vereség után (2006, 2012) 2018-ban a Nemzeti Újjászületési Mozgalom (Movimiento Regeneración Nacional – MORENA) jelöltjeként újra választási sikernek örülhetett Andrés Manuel López Obrador. A szavazatok 53%-át megszerezve elsöprő győzelmet arató elnök kijelentette, hogy nem fogja folytatni a háborút a kartellek ellen. Helyette inkább az „abrazos, no balazos” politikát fogja követni, melynek lényege a békeépítés a harcok folytatása helyett. Elődjei stratégiáival szakítva, AMLO az elnöki kampány során biztosította Mexikó lakosait, hogy lépésről-lépésre kivonja majd a hadsereget a kartellek elleni harcból.
Az új elnök azt az utat szerette volna követni, hogy a drogbárók, a kábítószer-kereskedelem és a kereskedő szervezetek helyett inkább a bűncselekmények megelőzésére fekteti a hangsúlyt. Azt a fontos szempontot azonban nem szabad elfelejteni, hogy a bűncselekményeket (emberrablás, zsarolás, gyilkosságok) elsősorban a kábítószer-kereskedő szervezetek követik el. Ezek után joggal tehetnénk fel a kérdést, hogyan szeretné elérni a békét és biztonságot az új elnök az országban, ha a fő elkövetőket figyelmen kívül hagyja. Az ígérete, hogy fokozatosan kivonják a katonák Mexikó utcáiról, nem teljesült, sőt 2019-ben létrehozta a Nemzeti Gárdát, amely látszólagosan civil irányítás alatt áll, azonban a vezetői tisztségek nagy részét katonák töltik be. Mindemellett arról is határozott elnökségének első évében, hogy a hadsereg egészen 2024-ig elláthat a közbiztonság fenntartásával összefüggő feladatokat az ország területén. 2022 nyarán már több mint 92.000-en teljesítettek szolgálatot a Nemzeti Gárda soraiban.
Hiába azonban az erőteljes militarizáció, a helyzet nem javult az ország területén. A kartellek tovább folytatták a már korábban megkezdett egymás elleni harcukat a kábítószer-kereskedő útvonalak felügyeletéért. A kialakult helyzeten az sem segített, hogy 2019-ben a mexikói védelmi kiadások összege mindössze 85 milliárd peso volt, ami 2015 óta (118,7 milliárd) a legalacsonyabb. Érdemes megjegyezni, hogy nem hirtelen csökkenésről van szó. 2015 után a védelmi kiadások folyamatos csökkenő tendenciát mutattak. 2016-ban 108,4 milliárd, 2017-ben 99 milliárd, míg 2018-ban az előző évvel megegyező összeg volt.
2022-ben közel 200.000 fegyveres teljesített szolgálatot az ország utcáin, ami több mint kétszerese a 2006-os adatoknak, amikor Calderón háborút hirdetett a kartellek ellen. A 100.000 főre vetített gyilkosságok aránya, illetve általánosságban a gyilkosságok száma továbbra is rendkívül magas értékeket ér el. Előbbi 2019 óta (27/100.000 fő) alig csökkent 2022-re (25.2/100.000), míg utóbbi ugyanezen időszak alatt 34.582-ről 31.915-re esett vissza. Emellett fontos kiemelni azt a tényt is, hogy hiába az Obrador által hirdetett „abrazos no balazos” politika, az elmúlt másfél évtizedet tekintve az ő elnökségének első három éve volt a leghalálosabb az országban. Calderón első három éve alatt (2006-2008) 42.6767 gyilkosság történt az országban, míg AMLO idején (2019-2021) ez a szám 109.059 volt.
Az erőteljes katonai fellépés láthatóan még nagyobb erőszakot von maga után, ami sem a jelenlegi elnöknek, sem pedig a mexikói lakosságnak nem előnyös. Szükség lenne erőszakmentes, de hatásos intézkedésekre, a kartellek elleni fellépésben, ezért Obrador és kormánya megfogalmazott egy olyan elképzelést, miszerint a marihuána legalizálásával csökkenthető lehet a kartellek ereje és az erőszakhullám. Ennek értelmében orvosi és rekreációs célra a mexikói felnőtt lakosság használhatná a szert. Az elképzelés megvalósulása esetén legális lenne a termelők számára a marihuána termesztése, illetve később annak fogyasztása és értékesítése is. Az elnök szerint a legalizálás következtében csökkenne a kábítószer-függő személyek száma az országban, illetve a kartellek is jelentős bevételektől esnének el. Az egyértelmű cél a tervezett intézkedéssel a kábítószer-kereskedő szervezetek megfékezése és összeroppantása békés eszközökkel.
Két szempontot azonban fontos megvizsgálni mielőtt elhamarkodott ítéletet mondunk ki a marihuána-üggyel kapcsolatban. Mi a garancia arra, hogy a legalizálás következtében sikerül megtörni a kartelleket? A szervezetek már évek óta pénzfizetésre kényszerítik a törvényesen működő vállalkozásokat az országban. A legvalószínűbb végkimenetel az, hogy a marihuána-termelő farmereket is hasonló módszerekkel fogják zsarolni. A másik fő kérdés pedig a függőségre vonatkozik, ugyanis nehéz elhinni azt, hogy a marihuána legalizálása csökkentené az ország lakosságának függőségi helyzetét az egyes kábítószerekkel kapcsolatban. A marihuána szabad használata legjobb esetben is növelni fogja a – már legális – szert használók számát.
Összegzés
A mexikói kábítószer-kereskedelem az elmúlt közel három évtizedben jelentősen fellendült. A gyilkosságok száma és az erőszak mértéke jelentősen nőtt, elsősorban az elmúlt másfél évtizedben, miután Calderón elnök háborút hirdetett a kartellek ellen. Az ország helyzetén az sem segít, hogy 2021-ben Mexikó kormánya költötte a legkevesebbet a belbiztonsági és az igazságügyi szektorra. 2021-ben az ország a GDP mindössze 0,63%-át költötte e két területre. Ez messze a legalacsonyabb arány a latin-amerikai régióban, tekintettel arra, hogy az átlagos GDP ráfordítás a térség országaiban nagyjából 1,5%-ot tesz ki.
Fontos azonban megjegyezni, hogy Mexikó ezt a csatát egyedül nem tudja megvívni a kábítószer-kereskedő szervezetek ellen. Szüksége van az Egyesült Államok támogatására – különösképpen, ha azt vesszük alapul, hogy a Mexikóban előállított vagy az országon keresztülhaladó illegális szerek elsődleges célpontja az Egyesült Államok. A legnépszerűbb kábítószerek továbbra is a marihuána, a metamfetamin vagy a heroin, amelyekből az utóbbi kettőt legnagyobb mértékben Mexikó állítja elő az Egyesült Államok számára. A metamfetamin elsősorban a déli, délnyugati államokon keresztül érkezik az ország területére. 2018-ban közel 40 tonna metamfetamint foglaltak le a délnyugati mexikói-amerikai határszakaszon. Mexikó két okból kifolyólag számít a legnagyobb beszállítónak: az egyik a földrajzi közelség, ami olcsóvá teszi a szállítást, míg a másik az alacsony ár ($55-$65/gramm) és a viszonylag jó minőségű kábítószer kapcsolata. Ami az országba érkező heroin mennyiségét illeti, a mexikói csempészek 2019-ben közel 116 tonnát juttattak át a határon, amivel magasan az elsődleges beszállítónak számítanak az Egyesült Államokban. Ez azonban nem mindig volt így, mivel egészen a XX. század végéig az ázsiai országok (elsősorban Afganisztán, Thaiföld és Laos) számítottak az elsődleges heroin beszállítónak, azonban a XXI. századra már nincs jelentős szerepük ezen országoknak elsősorban azért, mert Mexikóból sokkal könnyebb és gyorsabb beszerezni az illegális kábítószert a földrajzi közelségnek köszönhetően.
A tradicionális nagy kereskedő-szervezetek fragmentálódása következtében új, kisebb csoportok jönnek létre, amelyek sokszor erőszakosabban lépnek fel, mint az anyaszervezet, ez pedig nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a biztonsági helyzet nem javul az országban. Az erőszakos katonai fellépés nem bizonyul sikeresnek a kartellekkel szemben, ahogy azt láthattuk Calderón és Peña Nieto elnökségének idején. A kingpin strategy alkalmazásának következtében sikerült egyes szervezetek vezetőit likvidálni, azonban az újonnan fellépő főnökökkel szemben egyelőre nem tudtak kidolgozni új stratégiákat. Az AMLO által elképzelt stratégia szemmel láthatóan nem működik, az erőszak tombol az országban. 2022-ben került elfogadásra, a Mérida Egyezmény utódjaként titulálva, a U.S.-Mexico Bicentennial Framework for Security, Public Health, and Safe Communities megállapodás. Ennek értelmében a két ország törekszik arra, hogy megakadályozzák a nemzetközi bűnszervezeteket abban, hogy bárminemű kárt okozzanak a szerződő felek között. E cél elérése érdekében közös járőrözést vezetnek be a határ két oldalán a kábítószer- és lőfegyverkereskedelem, valamint az embercsempészet ellehetetlenítése érdekében. Emellett olyan célokat tűztek ki elérendőül, mint a biztonságosabb közösségek létrehozása, határokon átívelő bűnözés felszámolása, a gyilkossági arányok csökkentése vagy az igazságügyi szektor megerősítése a szervezett bűnözéshez kapcsolódó ügyek kivizsgálása érdekében.
Mexikóban 2024-ben rendeznek legközelebb választásokat, az addig hátra lévő időszak kritikus lesz AMLO megítélése szempontjából. Figyelemmel követendő továbbá az is, hogy a 2022-ben létrejött U.S.-Mexico Bicentennial Framework keretein belül megfogalmazott elképzelésekből mekkora arányban sikerül megvalósítani a terveket.
Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.
A borítókép forrása a Pinterest.
