15 Év ? 15 Hang
Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
Sztáray Péter, Magyarország NATO-nagykövete
1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?
Számos eredményt elértünk az elmúlt 15 évben, amelyek közül érdemes kiemelni a Magyar Honvédség műveletekben szerzett óriási tapasztalatát, a doktrinális átalakulást és ezzel együtt a gondolkodásmód megváltozását. A katonai eredményeken túl van egy nagyon fontos politikai fejlemény is, amit a tagság teremtett meg: Magyarország egyenrangú tagországként, a többi taggal együttműködve, de nemzeti érdekeit szem előtt tartva vesz részt a Szövetség döntéseinek előkészítésében és elfogadásában. Tagságunk ez által megnöveli külpolitikai mozgásterünket, végső soron pedig a szuverenitásunkat is.
2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?
A tagság valóban nemcsak lehetőségeket hordoz, de kihívások elé is állítja a szövetségeseket. A mi esetünkben egy rendszerváltáson átesett ország elavult, nem demokratikus hagyományokra épülő, sok esetben kontraszelektált és alulfinanszírozott haderejét kellett úgy átalakítani, hogy az képes legyen illeszkedni a NATO többi tagországának haderejéhez, és ne csak a biztonság fogyasztója, hanem termelője is legyen. Egy ilyen átalakulás hosszabb időt vesz igénybe, középtávú terveket, oktatási programot és sok mást is igényel. Nem volt könnyű feladat, de mára a munka jelentős részét sikerült elvégezni.
Konkrétan a csatlakozás időszakában jelentős biztonságpolitikai változások zajlottak a tőlünk délre eső térségben, ami politikai szempontból adott fel nehéz leckét a magyar vezetésnek. A NATO koszovói beavatkozása egy teljesen új típusú művelet volt a maga idejében, ráadásul Magyarország földrajzi okokból a ?frontország? szerepébe került; újdonsült szövetségesként, egyben Szerbia szomszédjaként és a jelentős ottani magyar kisebbséget féltve nem volt könnyű úgy pozícionálni a magyar külpolitikát, hogy rövid és hosszú távú érdekeink se sérüljenek. A nehéz történelmi feladványt azonban összességében nagyon sikeresen kezelte Magyarország: helytálltunk a NATO-ban, a háború lezárult és Koszovó elnyerte függetlenségét, középtávon pedig a magyar-szerb kétoldalú kapcsolatok is soha nem látott fejlődésnek indultak.
3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a Szövetségben?
Katonáink, különösen a nemzetközi béketámogató műveletekben komoly megbecsülésre tettek szert, sok esetben speciális képességekkel járulva hozzá azok sikeréhez. Mind Koszovóban, mind Afganisztánban hosszabb távon is bizonyították és bizonyítják rátermettségüket és elkötelezettségüket az adott ügy iránt. Műveleti részvételünk szorosan összefügg politikai mozgásterünkkel és súlyunkkal is. A politikai döntéshozatalban ugyanis azok a tagországok képesek hatékonyan részt venni, amelyek mögött meggyőző teljesítmény is kimutatható. Magyarország esetében ennek lehetőségét a nemzetközi békeműveletek teremtették meg, amelyekben a kezdeti időket követően egyre több önálló, ezért jól látható és értékes feladatot tudtunk elvállalni. Jó példa erre a magyar vezetésű afganisztáni tartományi újjáépítési csoport vagy a különleges műveleti erők szerepvállalása.
4 – 5. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra? Ehhez kapcsolódva, mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?
Tartalmi szempontból a 4. és az 5. kérdés szorosan összefügg: a védelmi költségvetés szűkös volta meghatározza a haderő technikai felszereltségét, de a katonák életkörülményeit és így az általános morált is. Mivel a védelmi költségvetésünk ? számos, itt terjedelem híján ki nem fejthető ok következtében ? az elmúlt évtizedben jelentősen lecsökkent GDP-arányosan, fejlesztéseket és beszerzéseket kellett elhalasztanunk vagy törölnünk, s csak korlátozott mértékben és időtartamban tudtak katonáink gyakorlatozni. Ez meghatározó probléma volt tagságunk első tizenöt évében és középtávon negatív hatásokkal jár, amin érdemes elgondolkodnunk. A NATO által megvalósított kollektív védelem ugyanis a szolidaritás elvén nyugszik: egy mindenkiért, mindenki egyért. Ez viszont a gyakorlatban nem működik megfelelő mértékű áldozatvállalás nélkül, még ha ez sokszor nagyon nehéz is a többi költségvetési prioritás miatt.
6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?
Mivel az elmúlt két évtizedben több, jelentősen eltérő időszakban és a legkülönbözőbb beosztásokban foglalkoztam a NATO-val, nagyon nehéz kiragadni a legmeghatározóbb élmény. Ha mégis megpróbálom, akkor két eseményt említenék, ami mélyen bevésődött az emlékezetembe. Az első az a nap, amikor az Egyesült Államok az 1997-es madridi csúcs előtt bejelentette, hogy három közép-európai ország NATO-tagsági meghívását támogatja, köztük Magyarországét. Ez volt az a pillanat, amikor bizonyossá vált számomra, hogy sikerülni fog.
A másik, szinte magától értetődően, az a perc, amikor a csatlakozási ceremónia keretében a NATO központi épülete előtt felvonták a magyar nemzeti lobogót. Teljes tudatában voltam az esemény történelmi jelentőségének. Emellett az is az eszemben járt, hogy a szüleimnek, akiknek az aktív élete kényszerűen egy diktatúra árnyékában telt el, egyfajta történelmi elégtételt adott, hogy Magyarország a nyugati szövetségi rendszer részévé válhatott.
