Főoldal NATO-NETto 15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről

15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről

Írta
831
0
Megosztás

15 Év – 15 Hang

Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről

 

Erdős André, Magyarország korábbi ENSZ nagykövete

 

 

1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményének?

A rendszerváltozás, a századforduló körüli időszak fontos eseményei a korábbiakhoz képest sokkal erőteljesebben helyezték Magyarországot a világpolitika, a multilaterális diplomácia fő sodrába. Ide tartozott, hogy évtizedek után hazánk két esztendőre ismét helyet foglalhatott az ENSZ Biztonsági Tanácsában, mely – a sors különös fintora folytán – ebben az időben legfőképpen a volt Jugoszláviában zajló, országunkat oly közvetlenül érintő tragikus eseményekkel foglalkozott, továbbá, hogy csatlakozásunk céljából megindult a kapcsolatépítés az EU-val és a NATO-val. Ez egy olyan, minőségileg új kontextusba helyezte a magyar diplomáciát, amely – a korábbiaktól eltérően – planetáris gondolkodást követelt meg és kijelölte az ország új helyét és lehetőségeit a világban és szomszédságunkban. Az elmúlt negyedszázad e vonatkozásban igen sok tapasztalatot, eredményeket és frusztrációkat is hozott, de ami számunkra itthon a legfontosabb: a jövő nemzedékei számára is meg kell őriznünk azt a képességet, hogy szövetségeseinkkel közös értékeink alapján összehangoljuk érdekeinket, törekvéseinket, s együtt lépjünk fel céljaink megvalósítása érdekében.

 

2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?

Nem hallgathatom el, hogy a NATO-val kapcsolatos legelső problémát, amellyel akkor kerültünk szembe, amikor a Szövetségre már „egész másként”, jövendő partnerként tekintettünk, a délszláv konfliktus során folytatott tevékenysége képezte. Meg kell állapítani, hogy mind az ENSZ, mind az EU, mind pedig a NATO „csütörtököt mondott” e véres dráma kezelése során. Több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Észak-atlanti Szövetség végre határozottan fellépjen, s döntő szerepet játsszon a határaink közvetlen közelében zajló rettenetes polgárháború befejezésében. A NATO-tagságunkkal kapcsolatos többi probléma, megoldandó kérdés egyrészt szakmai-politikai, amely mind a ma napig elkísér bennünket, másrészt a magyar társadalom irányában folytatott tájékoztató – ismeretterjesztő – oktató tevékenység hatékonyságával függ össze, melynek kapcsán is azt hangsúlyoznám, hogy e feladat sincs még befejezve.

 

3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a Szövetségben?

Magyarország nyílván akkor tud kedvező hatást kiváltani a Szövetségben, ha van érzékelhető hozzáadott értéke: ha kézzelfogható mondanivalója van egy-egy kérdéskörben, olyan szerepet vállal a Szövetségen belüli eszmecserékben, amely pozitívan járul hozzá azok eredményességéhez, ha megfelelő információkkal látja el a szövetségeseket olyan térségek vonatkozásában, ahol földrajzi-történelmi okok miatt több ismerettel rendelkezik (így elkerülhetők lesznek a délszláv háború idején a Biztonsági Tanács egyik állandó NATO-tag nagykövete azon megjegyzéséhez hasonló gondolatok, miszerint „Bosznia titóista kitaláció”…). A balkáni békefenntartó műveletek kapcsán létrehozott magyarországi NATO-támaszpont, Pápa Légibázis, a különböző NATO-műveletekben való szerepvállalás, a komparatív előnyök okos felhasználása is szerves része a hazánkról kialakított képnek, de ezt ki kell egészítenie a hazai katona-technológiai fejlesztés és a védelmi költségvetés megfelelő szinten tartásának.

 

4. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?

NATO-tagságunk révén országunk politikai-katonai biztonsága szilárd alapokra került, de ez bizonyos kötelezettségekkel is jár. Ezeknek országunk nem mindenben tesz eleget. NATO- és EU-tagságunk ugyanakkor eszköz ahhoz is, hogy nyugati típusú demokratikus társadalmi berendezkedésünket kormányzati szinten következetesen fejlesszük tovább. Ami a társadalmat illeti, annak a tudatnak az elmélyítésére van szükség, hogy saját döntésünk alapján egy olyan közösség tagjává váltunk, ahol az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elve a meghatározó, tehát a magyar fegyveres erőknek nem „csak”, „kizárólag”, „kifejezetten” Magyarország védelmét kell szolgálniuk, hanem az Észak-atlanti Szövetség valamennyi tagországa biztonságának együttes szavatolása is feladata. Mint ahogy a Washingtoni Szerződés saját országunk biztonságát is a Szövetség kollektív védelmének keretébe helyezte.

 

5. Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásainak Magyarország NATO-tagsága szempontjából?

A 2014-es esztendő fordulatot hozott a NATO életében is. A Szövetség az elmúlt években fokozatosan igyekezett alkalmazkodni a megváltozott és változó nemzetközi viszonyokhoz, s e téren számottevő eredményeket produkált. Ami a létező és újonnan megjelenő válsággócok (Száhel, Észak-Afrika, a szélesebb értelemben vett Közel-Kelet, Kaukázus, stb.) mellett ebben az esztendőben Ukrajnában történik, kétségkívül a következő évek legproblematikusabb kihívásának tekinthető, amely újranyithat több, a NATO által már túlhaladottnak tartott kérdéskört is, így például a területvédelem kérdését, illetve új megvilágításba helyezheti a Szövetség „nyitott ajtók” politikáját. Az egyre összeszűkülő világ egyre kiszámíthatatlanabbá válik. A soron következő wales-i NATO-csúcson minden bizonnyal ez lesz a figyelem középpontjában, s meg lehet jósolni, hogy e témakör szerteágazó vetületei markánsan éreztetni fogják hatásukat a nemzetközi viszonyokban, a NATO-ban és annak minden egyes tagországában. Az új helyzetben különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a transzatlanti kapcsolatok, mindenekelőtt az Egyesült Államok és európai szövetségeseinek kapcsolatai ne gyengüljenek, a NATO és az EU együttműködése pedig erősödjön. Tudomásul kell venni, hogy a jelenleg kibontakozó geopolitikai fejleményeknek messze ható politikai, biztonsági, gazdasági és egyéb következményei lehetnek. A Magyarország előtt álló nagy kérdés az, hogy milyen formában és módon képes majd megfelelni ezen kihívásoknak határainkon belül és kívül.

 

6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?

Már említést tettem azokról a csalódást keltő élményekről, amelyek jövőbeni szövetségeseink részéről értek bennünket a volt Jugoszláviában akkoriban zajló konfliktus, az etnikai tisztogatások, tömeggyilkosságok, kegyetlenkedések idején. Azok, akik időben tehettek volna valamit a XX. század végén Európa szívében dúló háború megállításáért, nem mozdultak. Persze, ennek is több oka van, amit helyhiány miatt itt nem részleteznék. Nagyon remélem, hogy valamennyien levonjuk ebből a megfelelő tanulságokat. Viszont emlékezetes marad számomra, hogy 1994-97 között külügyi helyettes államtitkárként feladatkörömhöz tartozott NATO-csatlakozásunk folyamatának menedzselése. S nagy élmény volt az a New York-i díszebéd a magyar ENSZ-képviseleten, ahová 1999 márciusában saját kezdeményezésünkre, a Szövetséghez való csatlakozásunk megünneplésére lengyel és cseh kollégámmal együtt meghívtuk valamennyi NATO-állam ENSZ-nagykövetét. A jelenlévők összetétele azért is volt szokatlan, mert a világszervezetben a NATO, mint országcsoport – ellentétben az EU-val és más regionális szervezetekkel –, nem létezik. A „két fél” részéről – az újonnan belépők nevében magyar, ill. a NATO nevében francia nyelven – elhangzott pohárköszöntők, az ünnepélyes környezet, a NATO és a három új tag zászlóival díszített terem hűen kifejezte a résztvevők azon érzését, hogy e három ország most azok közé került, akikhez tulajdonképpen tartozik.