15 Év ? 15 Hang
Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
Erdős André, Magyarország korábbi ENSZ nagykövete
1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményének?
A rendszerváltozás, a századforduló körüli időszak fontos eseményei a korábbiakhoz képest sokkal erőteljesebben helyezték Magyarországot a világpolitika, a multilaterális diplomácia fő sodrába. Ide tartozott, hogy évtizedek után hazánk két esztendőre ismét helyet foglalhatott az ENSZ Biztonsági Tanácsában, mely ? a sors különös fintora folytán ? ebben az időben legfőképpen a volt Jugoszláviában zajló, országunkat oly közvetlenül érintő tragikus eseményekkel foglalkozott, továbbá, hogy csatlakozásunk céljából megindult a kapcsolatépítés az EU-val és a NATO-val. Ez egy olyan, minőségileg új kontextusba helyezte a magyar diplomáciát, amely ? a korábbiaktól eltérően ? planetáris gondolkodást követelt meg és kijelölte az ország új helyét és lehetőségeit a világban és szomszédságunkban. Az elmúlt negyedszázad e vonatkozásban igen sok tapasztalatot, eredményeket és frusztrációkat is hozott, de ami számunkra itthon a legfontosabb: a jövő nemzedékei számára is meg kell őriznünk azt a képességet, hogy szövetségeseinkkel közös értékeink alapján összehangoljuk érdekeinket, törekvéseinket, s együtt lépjünk fel céljaink megvalósítása érdekében.
2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?
Nem hallgathatom el, hogy a NATO-val kapcsolatos legelső problémát, amellyel akkor kerültünk szembe, amikor a Szövetségre már ?egész másként?, jövendő partnerként tekintettünk, a délszláv konfliktus során folytatott tevékenysége képezte. Meg kell állapítani, hogy mind az ENSZ, mind az EU, mind pedig a NATO ?csütörtököt mondott? e véres dráma kezelése során. Több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Észak-atlanti Szövetség végre határozottan fellépjen, s döntő szerepet játsszon a határaink közvetlen közelében zajló rettenetes polgárháború befejezésében. A NATO-tagságunkkal kapcsolatos többi probléma, megoldandó kérdés egyrészt szakmai-politikai, amely mind a ma napig elkísér bennünket, másrészt a magyar társadalom irányában folytatott tájékoztató ? ismeretterjesztő ? oktató tevékenység hatékonyságával függ össze, melynek kapcsán is azt hangsúlyoznám, hogy e feladat sincs még befejezve.
3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a Szövetségben?
Magyarország nyílván akkor tud kedvező hatást kiváltani a Szövetségben, ha van érzékelhető hozzáadott értéke: ha kézzelfogható mondanivalója van egy-egy kérdéskörben, olyan szerepet vállal a Szövetségen belüli eszmecserékben, amely pozitívan járul hozzá azok eredményességéhez, ha megfelelő információkkal látja el a szövetségeseket olyan térségek vonatkozásában, ahol földrajzi-történelmi okok miatt több ismerettel rendelkezik (így elkerülhetők lesznek a délszláv háború idején a Biztonsági Tanács egyik állandó NATO-tag nagykövete azon megjegyzéséhez hasonló gondolatok, miszerint ?Bosznia titóista kitaláció??). A balkáni békefenntartó műveletek kapcsán létrehozott magyarországi NATO-támaszpont, Pápa Légibázis, a különböző NATO-műveletekben való szerepvállalás, a komparatív előnyök okos felhasználása is szerves része a hazánkról kialakított képnek, de ezt ki kell egészítenie a hazai katona-technológiai fejlesztés és a védelmi költségvetés megfelelő szinten tartásának.
4. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?
NATO-tagságunk révén országunk politikai-katonai biztonsága szilárd alapokra került, de ez bizonyos kötelezettségekkel is jár. Ezeknek országunk nem mindenben tesz eleget. NATO- és EU-tagságunk ugyanakkor eszköz ahhoz is, hogy nyugati típusú demokratikus társadalmi berendezkedésünket kormányzati szinten következetesen fejlesszük tovább. Ami a társadalmat illeti, annak a tudatnak az elmélyítésére van szükség, hogy saját döntésünk alapján egy olyan közösség tagjává váltunk, ahol az ?egy mindenkiért, mindenki egyért? elve a meghatározó, tehát a magyar fegyveres erőknek nem ?csak?, ?kizárólag?, ?kifejezetten? Magyarország védelmét kell szolgálniuk, hanem az Észak-atlanti Szövetség valamennyi tagországa biztonságának együttes szavatolása is feladata. Mint ahogy a Washingtoni Szerződés saját országunk biztonságát is a Szövetség kollektív védelmének keretébe helyezte.
5. Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásainak Magyarország NATO-tagsága szempontjából?
A 2014-es esztendő fordulatot hozott a NATO életében is. A Szövetség az elmúlt években fokozatosan igyekezett alkalmazkodni a megváltozott és változó nemzetközi viszonyokhoz, s e téren számottevő eredményeket produkált. Ami a létező és újonnan megjelenő válsággócok (Száhel, Észak-Afrika, a szélesebb értelemben vett Közel-Kelet, Kaukázus, stb.) mellett ebben az esztendőben Ukrajnában történik, kétségkívül a következő évek legproblematikusabb kihívásának tekinthető, amely újranyithat több, a NATO által már túlhaladottnak tartott kérdéskört is, így például a területvédelem kérdését, illetve új megvilágításba helyezheti a Szövetség ?nyitott ajtók? politikáját. Az egyre összeszűkülő világ egyre kiszámíthatatlanabbá válik. A soron következő wales-i NATO-csúcson minden bizonnyal ez lesz a figyelem középpontjában, s meg lehet jósolni, hogy e témakör szerteágazó vetületei markánsan éreztetni fogják hatásukat a nemzetközi viszonyokban, a NATO-ban és annak minden egyes tagországában. Az új helyzetben különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a transzatlanti kapcsolatok, mindenekelőtt az Egyesült Államok és európai szövetségeseinek kapcsolatai ne gyengüljenek, a NATO és az EU együttműködése pedig erősödjön. Tudomásul kell venni, hogy a jelenleg kibontakozó geopolitikai fejleményeknek messze ható politikai, biztonsági, gazdasági és egyéb következményei lehetnek. A Magyarország előtt álló nagy kérdés az, hogy milyen formában és módon képes majd megfelelni ezen kihívásoknak határainkon belül és kívül.
6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?
Már említést tettem azokról a csalódást keltő élményekről, amelyek jövőbeni szövetségeseink részéről értek bennünket a volt Jugoszláviában akkoriban zajló konfliktus, az etnikai tisztogatások, tömeggyilkosságok, kegyetlenkedések idején. Azok, akik időben tehettek volna valamit a XX. század végén Európa szívében dúló háború megállításáért, nem mozdultak. Persze, ennek is több oka van, amit helyhiány miatt itt nem részleteznék. Nagyon remélem, hogy valamennyien levonjuk ebből a megfelelő tanulságokat. Viszont emlékezetes marad számomra, hogy 1994-97 között külügyi helyettes államtitkárként feladatkörömhöz tartozott NATO-csatlakozásunk folyamatának menedzselése. S nagy élmény volt az a New York-i díszebéd a magyar ENSZ-képviseleten, ahová 1999 márciusában saját kezdeményezésünkre, a Szövetséghez való csatlakozásunk megünneplésére lengyel és cseh kollégámmal együtt meghívtuk valamennyi NATO-állam ENSZ-nagykövetét. A jelenlévők összetétele azért is volt szokatlan, mert a világszervezetben a NATO, mint országcsoport ? ellentétben az EU-val és más regionális szervezetekkel ?, nem létezik. A ?két fél? részéről ? az újonnan belépők nevében magyar, ill. a NATO nevében francia nyelven ? elhangzott pohárköszöntők, az ünnepélyes környezet, a NATO és a három új tag zászlóival díszített terem hűen kifejezte a résztvevők azon érzését, hogy e három ország most azok közé került, akikhez tulajdonképpen tartozik.
