Főoldal NATO-NETto 15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről

15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről

Írta
990
0
Megosztás

15 Év – 15 Hang

Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről

Szőnyegi János, a Honvédelmi Minisztérium, Védelmi tervezési Főosztály, Stratégiai Elemző és Értékelő Osztályának osztályvezetője

 

 

1. Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?

Véleményem szerint a NATO-csatlakozást követő 15 év fáradozásainak legkiemelkedőbb eredménye, hogy tömeghadseregből minőségi hadsereggé alakult át a Magyar Honvédség. Ennek a minőségi változásnak a legjellemzőbb mutatói, hogy a jelenleg szolgálatot teljesítő katonák több nyelven beszélő, professzionális képzést kapott és nagyrészt valamilyen külföldi misszióban, illetve a NATO parancsnoki struktúrájában tapasztalatot szerzett katonákból áll. Mára a Varsói Szerződésben papírhadseregként működő katonaság éles fordulattal és radikális változtatásokkal vitathatatlanul felnőtt a többi NATO-tagállam mellé felkészültségben és kiképzettségben egyaránt. A magyar katonák a világ legerősebb katonai szervezetében, a legkiválóbbak között, és vita nélkül állíthatjuk, hogy a legmagasabb szinten állják meg a helyüket úgy, hogy mindezt folyamatosan rendkívül nehéz pénzügyi helyzetben kellett megvalósítani.

 

2. Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?

Én azt gondolom, hogy két egyszerű, bár jelentésében rendkívül összetett szóval lehet a legjobban kifejezni azt, hogy mi volt a legjelentősebb probléma, amellyel Magyarország szembesült a NATO-csatlakozás kapcsán: az interoperabilitás hiánya. Ez magában foglalja a tárgyalóképes nyelvtudás hiányát (csak képzeljük el, hogy az addig oroszt tanult tiszteknek hirtelen angolul kellett Magyarországot képviselni, tárgyalni, kiképezni és képességeket fejleszteni), a megfelelő, NATO-kompatibilis kiképzések és gyakorlatok hiányát, valamint a NATO többi nemzetével együttműködni képes technológia hiányát is, amelyet csak nehezen, hosszú évek elteltével, jelentős humán és pénzügyi erőforrások befektetésével lehetett pótolni. Olyan új szakembergárdát kellett létrehozni, amely az ország határain kívül is jól megállta a helyét Magyarország érdekeit magas szinten képviselve.

A másik említésre méltó problémaként látom azt a permanens harcot, amelyet a megfelelő költségvetés biztosítása érdekében kell megvívni. A szükségesnél és egyébként a NATO-elvárásnál is jelentősen szűkösebb költségvetési lehetőségek sajnos a haditechnikai eszközpark elavulásához, kiöregedéséhez vezetett, mindezt tetézve a szakértő gárda ijesztő mértékű csökkenésével egyes fegyvernemeknél.

 

3. Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a Szövetségben?

Kétségtelenül az egyik legfontosabb terület, amelyről szót kell ejteni, az a NATO műveleteiben történő rendívül sikeres szerepvállalás. Egy olyan kis ország, mint hazánk, az elmúlt években szinte folyamatosan 1000 fő körüli műveleti létszámmal járul hozzá különböző nemzetközi műveletekhez, amely igen jelentős elismerést vált ki mind a Szövetség vezetői részéről, mind pedig a tagállamoktól.

A másik kiemelkedő hatást pedig véleményem szerint a többnemzeti légiszállítási képesség kialakításával és az ehhez kapcsolódó pápai légi bázis létrehozásával váltottuk ki. Ez a képesség a NATO politikai akaratát megelőzve, még Rasmussen főtitkár Okos Védelem gondolatának kiötlése előtt valósult meg, előrelátva a többnemzeti együttműködés fontosságát és az abban rejlő lehetőségek kiaknázását. Szinte nincs olyan magas rangú NATO tisztségviselő, aki ne látogatna el Pápára, aki ne tudná pontosan e képesség pontos értékét és jelentőségét, és ne a legnagyobb elismeréssel szólna erről a kezdeményezésről.

 

4. Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?

Két dolgot szeretnék kiemelni. Az első az, hogy míg NATO-csatlakozásunkkal a Magyar Honvédség Magyarország arcává vált a nemzetközi porondon és rendkívül sikeresen képviseli hazánkat sok-sok pozitív véleményt szerezve, addig főleg az első években sokan úgy gondolták, hogy a NATO-tagság csak egy egyszeri ünnepi esemény volt 1999 áprilisában, onnantól pedig a katonák ügye, nem pedig Magyarországé. Ezzel szemben a rendkívül gyorsan változó biztonsági környezet folyamatos átalakítást, modernizációt, adaptálódást követel a NATO-tagállamoktól, amely bár rendkívül drága, mégis elengedhetetlen kelléke biztonságunk szavatolásának. A NATO biztonsági ernyője által védett országoknak bizony áldozniuk és tenniük kell biztonságukért minden körülmények között, és aktívan részt kell vállalni a „közös családunkat” érő terhek viselésében. Ennek a megértését tartom olyan ügynek, amelyben változást kellene elérnünk a közvéleményben is.

A másik dolog, amit ki szeretnék emelni, az, hogy az elmúlt 15 évben számos védelmi reformnak lehettünk a szemtanúi. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a valódi, a stratégiai szintű politikai döntésekből fakadó képességfejlesztésig, valamint a rövidtávútól a hosszú távú elképzelésekig terjedő tudatos transzformáció még mindig várat magára. Az egyébként jól működő védelmi- és haderőtervezés ellenére sok esetben a képességek azonosítása és kialakítása ad-hoc döntések alapján következik be.

 

5. Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?

Azt gondolom, hogy reményeinkkel szemben és erőfeszítéseink ellenére a nemzetközi biztonsági környezet egyre bonyolultabb. Az egyre gyorsabban változó és globalizálódó világ az eddigieknél is több kihívás elé állítja a szövetséget. Még szinte le sem zártuk az afganisztáni műveleteket, máris új kihívásokkal találja szemben magát a NATO, nem is beszélve a mai orosz – ukrán, az izraeli – palesztin konfliktusról, az ISIS közel-keleti brutális tevékenységéről. Azt is mondhatnánk, hogy az euro-atlanti régió közvetlen környezetének tekintetében is közvetlen veszély fenyeget, és fontos mind a 28 tagállam fenyegetettség-percepcióját érteni – lásd a Balti államok és Lengyelország példáját napjainkban.

A másik kihívás pedig az véleményem szerint, hogy a szövetség által biztosított biztonság elkényelmesítette a NATO-tagállamok lakosságát, ami azzal párosult, hogy a politikai döntéshozók szinte mind a 28 tagállamban jelentősen csökkentették a védelmi kiadásokat, miközben azok a világ más területein számottevően nőttek. A külpolitika eszköztárának tipikus „jutalmazó és szankcionáló” egyensúlya felbomlott, a nemzetek kevés figyelmet fordítanak az ún. kemény hatalmi eszközök – így a haderő – fejlesztésére és fenntartására, így több esetben nem képesek hatékonyan befolyásolni biztonságpolitikai környezetüket. Ennek a költségvetési egyensúlynak a helyreállítását látom egy másik nagy kihívásnak a következő években.

 

6. Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?

1999 májusában, azaz szinte NATO csatlakozásunkkal egy időben egy pályázatot elnyerve vettek fel a Honvédelmi Minisztérium NATO és Multilaterális Együttműködési Főosztályára. Az elmúlt 15 évben életem szinte minden napja, a munkám, a karrierem, jó- és rossz napjaim mind a NATO-hoz kötődnek. Ez a 15 év, az együttműködés a NATO különböző szervezeteivel, az ebből fakadó folyamatos kihívás, a közvetetten és közvetlenül is a világ nagypolitikájában történő részvétel és annak alakítása tette az elmúlt 15 évet a legmeghatározóbb élményemmé. Óriási megtiszteltetésnek és kivételes lehetőségnek érzem, hogy ebben a munkában részt vehetek.