Bő három év telt el azóta, hogy a legutolsó amerikai katona is elhagyta Afganisztánt. A 20 éves amerikai jelenlét azonban nem sok változást hozott, hiszen nem sikerült Afganisztánt demokratikus állammá tenni, jóllehet a kezdeti cél nem ez volt. Az al-Kaida és talibán erők elleni ’Operation Enduring Freedom’ hadművelet 2001. október 7-én kezdődött. Bár sikerült valamennyire megcsonkítani az al-Kaidát – 2011. májusában Oszama bin Ladent likvidálták – utódok mindig akadtak és a talibán is egy új fejezetet kezdett Afganisztán történelmében.

Gazdaság

A tálib hatalomátvétel hivatalosan 2021. augusztus 15-én történt, amikor fegyveresek elárasztották Kabul utcáit és elfoglalták az elnöki palotát – szinte ellenállás nélkül. Hatalomra kerülésük idején számos problémával szembesültek; az ENSZ és az USA szankciókat rótt ki a tálib vezetőkre, az Afganisztáni mintegy 9 milliárd dolláros devizatartalékot befagyasztották és az évente érkező kb. 8 milliárd értékű segélyt is leállították. Ebből a gazdaságilag katasztrofális helyzetből a tálibok a vártnál jobban felálltak és néhány hónap kiesésével az ENSZ készpénzszállítmányai újra érkeztek, ami átlagosan a 40 millió dolláros humanitárius segélyek kifizetését tudta fedezni. Az afgán gazdaság elszigeteltsége a nemzetközi bankszektortól és a központi bank – Da Afghanistan Bank (DAB) – képességének hiánya, hogy bankjegyeket nyomtasson vagy helyettesítse a régieket, valamint a pénzügyi szektor szakértelmének hiánya ún. likviditási válsághoz vezetett. Mintegy megoldásként, az ENSZ amerikai valutát vásárolt és szállított Afganisztánba (2024. júliusáig kb. 3,8 milliárd dollárt), ami most az elsődleges likviditási forrás. Ezen intézkedések enyhítették a válságot és stabilizálták az afgán valutát is, az afghanit, de a tálib politika negatív hatásai továbbra is érződnek. Miután magukhoz ragadták a hatalmat, számos afgán vállalkozást zárattak be, ami a munkanélküliség növekedéséhez vezetett. Az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) becslése szerint a hatalomátvételtől 2022. közepéig az afgán gazdaság közel 700.000 munkahelyet vesztett. 2021-ben a munkaerőpiacon a jelenleg nem dolgozó, de aktívan munkát keresők százalékos aránya 12,1% volt, ami 2023-ra 14,4%-ra emelkedett. A nők foglalkoztatottsága 2021. júliusához képest 2022. végére 25%-kal esett vissza. Ebben közrejátszik az a 2022. decemberi rendelkezés a de facto tálib kormánytól, mely a nők egyetemekről való kizárásáról, valamint a helyi és külföldi nem kormányzati szervezeteknél (NGO) való munkavállalás tiltásáról rendelkezett.

Ópium

Amit talán kevesen tudnak erről az országról, hogy a teljes mezőgazdasági ágazatnak a 29%-át kiadó jövedelem az ópiummák termesztéséből származik. Évtizedeken keresztül Afganisztán volt a világ vezető ópium termelője, az össztermelés kb. 70%-át tette ki. Ez 2022-ben megváltozott, amikor áprilisban a tálib kormány szinte teljeskörű tilalmat vezetett be az ópiummák termesztése, feldolgozása és kereskedelme ellen. Az intézkedés meghozta a gyümölcsét, ugyanis a termesztés megközelítőleg 92-95%-kal esett vissza, 233.000 hektárról 2023-ra 10.800 hektárra csökkent. Azonban ennek a döntésnek több hátránya van (jelenleg), mint előnye. Afganisztán ópiumgazdaságának felszámolása előbb-utóbb valóban szükséges, viszont ez a tilalom becslések szerint 600.000 gazdát és családjukat taszított szegénységbe tartós bevételi forrásuk elvesztése miatt. A fennálló humanitárius válság emiatt súlyosbodott, és bár aki tehette, búzatermesztésbe kezdett, az afgánok szükségleteit nem elégíti ki a termelés, így 2023-ban 3,4 millió tonna búzát kellett importálniuk. A fő ópiumtermesztő tartományokban – Kandahár, Badakhshan, Zabul, Uruzgan – az ópiumot búzával helyettesítő gazdák 2022 és 2023 között 1 milliárd dolláros feltételezett készpénzbevételtől estek el. Általánosságban elmondható, hogy a vidéki közösségek nagy részének megélhetése az ópiumból származó jövedelemtől függött.

Humanitárius válság

Afganisztán a humanitárius válság súlyosságának szempontjából továbbra is az elsők között van és a Fund for Peace által minden évben frissített Fragile States Index-en (törékeny államok) a 7. helyen zárt. Az ország mintegy 40 éve szenved konfliktusoktól, háborútól, természeti katasztrófáktól és kormányválságtól. Az események a tálib hatalomátvétel után felgyorsultak, az erőszaknak és humanitárius katasztrófáknak teret engedve. Megközelítőleg 23,7 millió afgán lakosnak – több, mint a népesség fele – van szüksége humanitárius segélyre. A társadalom 48%-át érinti a szegénység és kb. 12,4 millió embert érint az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, emellett jelenleg 3,2 millió 5 év alatti gyermek és 840.000 terhes nő és szoptatós anyuka szenved alultápláltságtól. A társadalom 69%-a nem rendelkezik tisztított vízzel és ennek a víznek a mennyisége nem is elegendő számukra.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) adatai szerint összesen 10,9 millió afgán kényszerült elhagynia otthonát. A befogadó országok közül Irán kb. 4,5 millió afgán menekültnek ad otthont, valamint Pakisztán is – szigorított eljárással és korlátozott számban – fogad menekülteket. Az országban lévő belső menekültek száma minimum 3,2 millió, ugyanis a pakisztáni kormány 2023. szeptember 15-i rendelkezése után több, mint 531.000 afgán tért vissza a kibocsátó országba. A menekültügyi helyzet orvosolására 2023-ra meghirdették a Regional Refugee Response Plan-t, aminek a teljesítéséhez szükséges 613 millió dollárt az ENSZ szervezetei, nemzetközi nem kormányzati szervezetek (INGO), ngo-k és vallási alapú szervezetek finanszíroznak. Az Európai Unió tavaly 156,5 millió euró humanitárius segélyt nyújtott Afganisztánnak, a legnagyobb támogató azonban továbbra is az USA, aki 2021. augusztusától 2,1 milliárd dollár értékű segélyt nyújtott.

Az elmúlt két évben az országot természeti csapások is érték; a legutóbbi nagyobb horderejű földrengés 2023. október 7-én történt, aminek következményeként 2445 ember vesztette életét, hat iskola semmisült meg és a környező falvak a földdel váltak egyenlővé. Ez év áprilisától az országban folyamatosak az áradások is, és az IFRC legfrissebb adatai alapján 14.200 otthon vált lakhatatlanná és közvetlenül több, mint 280.000 embert érintett. Az árvíz sújtotta régiókban a termőföldek, az állatállomány és az infrastruktúra is jelentős károkat szenvedtek, ezen felül megnőtt a víz útján terjedő betegségek és bőrfertőzések száma. Az ország egészségügyi rendszerére nagy terhet ró továbbá a fertőző betegségek, mint a malária, tuberkulózis (TBC), HIV magas gyakorisága.

Nők jogai

Az Afganisztán kapcsán legtöbbet hallott hírek fókuszában a nők jogai vannak, nem véletlenül. Az afgán polgári törvénykönyv szerint a 16 év alatti lányok és a 18 év alatti fiúk esetében a házasság törvénytelen, azonban a tálibok – a saría általuk értelmezett felfogásában – kiadott rendelete alapján (ami a kényszerházasságot ugyan tiltja) a lányok házassága a serdülőkor után engedélyezett. Még így is, a nők körében a 18 év alatti házasságkötések előfordulása 38,9%. A gyermekházasságok egyik fő okozója az oktatás tilalma, ugyanis a tálibok betiltották a 12 év feletti lányok és nők számára az oktatáshoz való hozzáférést. Az általános iskolákban a női tanároknak megtiltották, hogy fiúkat tanítsanak, ami csak fokozta a tanárhiányt. Természetesen a közép- és felsőoktatásban sem taníthatnak, pékségeket, szépségszalonokat nem üzemeltethetnek és irodában se dolgozhatnak, az egészségügyi szektorban viszont (csak nőket kezelve) vállalhatnak munkát. Az igazságszolgáltatásban sem érvényesülnek a nők; a családjogi- és a nők elleni erőszakkal foglalkozó bíróságokat felszámolták, válások ezreit érvénytelenítették és a női bírókat és ügyvédeket eltiltották a munkavégzéstől. A nők nem használhatják a tömegközlekedést és parkba sem mehetnek, azonban ez csak egy része a sok tilalomnak. A 2024. augusztusában kiadott törvény szerint amellett, hogy teljes testüket és arcukat el kell takarniuk a nőknek, nyilvános helyen nem szólalhatnak meg. A filmcsillag Meryl Streep-től idézve „egy mókusnak is több joga van Afganisztánban, mint egy nőnek”.

Szerző: Bánfi Zita