Egy közel negyven millió fős nép, melynek tagjai főként négy közel-keleti országban élnek, Iránban, Irakban, Szíriában, és Törökországban. Bár a történelemben úgy alakult, hogy a nagyhatalmak által meghúzott határok szétszakították őket, de a kurdok továbbra sem mondanak le arról, hogy maguk döntsenek sorsukról.

Így van ez az Észak-Irakban található kurd autonóm régióban is. Az iraki Kurdisztánban megtartott szeptember 25-i függetlenségi népszavazáson, 72,16 százalékos választási részvétel mellett, a résztvevők 97,73 százaléka szavazott igennel, vagyis arra, hogy a kurd régió, illetve a körülötte a Kurdisztáni Regionális Kormányzat (KRG) hivatalos határain kívül lévő, az Iszlám Állam elleni harcokban megszerzett, a kurdok által régóta maguknak követelt úgynevezett vitatott hovatartozású területek egy független államot alkossanak.

Több fontos tényező is közrejátszott abban, hogy ezt a szavazást most tartották. Legfőképpen az, hogy az Iszlám Állammal vívott harcokban a kurdok pozíciója megerősödött, az iraki kormányé pedig jelentősen gyengült. A kurdok, és a kurd ügy melletti szimpátia nagyban megnövekedett a világban. Másrészről pedig Maszúd Barzáni, a KRG elnöke így igyekezett megerősíteni a saját helyzetét a november eleji kurd helyi parlamenti és elnökválasztás előtt.

Ez az időzítés tehát nem véletlen, ugyanakkor elképzelhető az is, hogy ez a mostani kedvező történelmi időpontban megtartott szavazás még arra sem lesz elegendő, hogy a kurdok számára egy jobb tárgyalási alapot szolgáltasson az iraki kormánnyal szemben. Bár a kurdok iránti szimpátia nyilvánvaló, de ez nem jelenti azt, hogy konkrét támogatást kapnának több országtól. Gazdaságuk szinte kizárólag a földgázon és kőolajon alapszik, ez rendkívül érzékenyen érintheti őket a későbbiekben.

Az Iszlám Állam előretörése 2014-ben akkora mértékű volt, hogy elválasztotta a kurd területeket nagy részét az iraki kormány által ellenőrzött területektől. Kirkuk városánál a kurdoknak sikerült megállítaniuk az IÁ előretörését, majd az évek során a környező területeket is visszafoglalták, így alakult ki az a helyzet, hogy jelenleg a kurdok olyan területeket is ellenőrzésük alatt tartanak, amik nem tartoznak hivatalosan a kurd régióhoz. Ezeknek a feladása kurd részről nem is várható, ugyanis itt található az iraki olajkészlet közel 40 százaléka, így már érthető, hogy Bagdad miért nem akar ezen országrészekről lemondani. Ráadásul az olaj kitermelése a kurdok által évek óta zajlik, és az ebből származó bevételeket teljes mértékben ők használják fel. Ami problémát jelent kurd szempontból egyrészt az, hogy csakis szárazföld határolja őket, és az egyetlen használt kőolajvezeték a Földközi-tengerig, egészen pontosan a ceyhani energiaszállítási csomópontig Törökországon át vezet. Másrészt pedig ez a típusú önálló, iraki kormánytól független értékesítés nem legális.

Egy héttel a népszavazás előtt állapodtak meg a KRG vezetői az orosz Rosznyefty energiaipari vállalattal egy milliárd dollár értékben egy olyan gázvezeték építéséről Törökország felé, mely a kurd földgázt továbbítaná. A Rosznyefty szóvivője Mihail Leontyev szerint nem fogja befolyásolni a függetlenségi szavazás ezt a megállapodást. Recep Tayyip Erdogan török elnök viszont már többször is fenyegetőzött azzal, hogy ?elzárja a csapot?, vagyis a törökök leállítják azt a kőolajvezetéket ami napi közel fél millió hordónyi kurdok által kitermelt kőolajat szállít. E tekintetben egy iraki Kurdisztánból Törökországba tartó földgázvezeték rövidtávú kiépítésének esélye nulla. Ezt erősíti az is, hogy Erdogan október negyedikei iráni látogatása során kiemelte azt, hogy a két ország közötti kereskedelem értékét a jelenlegi 10 milliárd dollárról 30 milliárd dollárra kellene emelni, a két ország közötti kereskedelem értékét pedig úgy lehet gyorsan megnövelni, ha Törökország jelentősen növeli a gázbehozatalát Iránból.

Az iraki reakciók természetesen nem maradtak el a kurd referendumra. Kezdetben az volt az álláspont, hogy nem hajlandóak tárgyalni a kurdokkal, hiszen ez egy alkotmányellenes referendum, később ez módosult arra, hogy amennyiben a kurdok semmissé nyilvánítják a népszavazás eredményét Bagdad kész a párbeszédre. Ez utóbbi nem történt meg, ezért jöttek a fenyegetések, és a blokád. A bagdadi parlament felhatalmazta az iraki miniszterelnököt arra, hogy az olajban gazdag Kirkukba katonákat küldjön. A másik fél fenyegetése csak retorika, a kurd csapatok továbbra is Kirkukban vannak, és az iraki hadsereget leköti még az Iszlám Állammal való harc, továbbá al-Abádi miniszterelnök is elismerte azt október ötödikén, hogy nem akar egy konfliktust a kurdokkal, fegyveres összecsapást pedig végképp nem.

Marad tehát egyelőre megoldásként a légi blokád a kurd területek ellen, a gazdasági embargó, valamint a törökökkel és az irániakkal közös hadgyakorlatok megtartása.

A KRG törekszik arra, hogy párbeszéd legyen Erbil és Bagdad között, hogy megvitassák a jövőbeli kapcsolatokat.

A nagyobb regionális szereplők reakciói a referendumra

A népszavazás okozta konfliktus előtt Iránnak és Törökországnak is jó kapcsolatai voltak iraki Kurdisztánnal. Törökország érdekelt volt a Kirkuk melletti földgáz és kőolajban, Irán pedig még az 1980-tól 1988-ig tartó, irak-iráni háború alatt alakított ki szorosabb politikai kapcsolatokat az iraki kurdokkal, és ezt az IÁ elleni harcok tovább erősítették. Most azonban, a két szíriai polgárháborúban egymás ellen kvázi proxy háborút folytató, és egymással ellenérdekelt országot összehozta a kurdoktól való félelem.

Irán az iraki kurd régióval közös hátárait lezárta, és támogatja Irak területi egységét, szuverenitását, és problémának tartja az iraki kurdok lépését, főként annak tekintetében, hogy a térségben még mindig vannak nagy csoportokban az IÁ terroristái. Egy héttel a kurd népszavazás után a török vezérkari főnököt Hulusi Akart Teheránban fogadta Haszan Róháni iráni elnök. A közös együttműködés politikai, gazdasági és nemzetközi kapcsolatok terén már eddig is kielégítő volt, ezt tovább is folytatni kívánják, sőt a katonai kapcsolatokat és együttműködést is szeretnék jobban kiépíteni. Ez, hogy a régió két befolyásos és fontos szereplője közös érdekeik mentén összefog szolgálhatja majd Teherán és Ankara szerint, a régió stabilizálását, és az országaikat fenyegető veszélyek eltávolítását. Irán és Törökország veszélyként azt éli meg, hogy az országukban található kurd kisebbség szeparatista törekvései az iraki kurdisztáni népszavazás hatására jelentősen felerősödhetnek. Ez a félelmük nem alaptalan, ugyanis mindkét ország évtizedeken át küzdött a területén lévő központi kormány elleni kurd nacionalista, főként baloldali csoportokkal, ilyen Törökországban a PKK, míg Iránban ilyen volt korábban a Komala, és a PJAK.

Recep Tayyip Erdogan török elnök október negyedikén látogatott el Iránba, ahol találkozott Haszan Róháni iráni elnökkel és Ali Hámeneivel, Irán legfőbb vallási vezetőjével. Az iráni elnök egy közös sajtótájékoztatón kijelentette, hogy nem fogadnak el határváltozásokat a régióban, Erdogan pedig hozzátette, hogy az efféle fejlemények el fogják szigetelni a Kurdisztáni Regionális Kormányzatot, valamint a referendum nem volt legitim, csak Izrael ismerte el, sőt, a Moszad segítette az egész népszavazást. Izraelt beavatkozással Ali Hámenei is megvádolta. A közös vádaskodás nem légből kapott, Izrael érdeke valóban lehet az, hogy egy új demokratikus, és velük szövetséges állam jelenjen meg a térségben, ráadásul ez az új állam valószínűleg gyengítené riválisaikat.

A török és az iráni intézkedések szinte azonosak a referendum után, egyaránt jellemzik őket a határzárak, valamint a légi blokád. A kettő fél közötti két nagy különbség az, hogy a török elnök lebegtet egy esetleges katonai beavatkozást, míg Irán nem, valamint Irán megszakította az iraki kurd területtel az olajkereskedelmét, viszont Törökország még csak fenyegetőzik vele.

Az Egyesült Államok és Kurdisztán

Recep Tayyip Erdogan a kurd szavazás előtt négy nappal az ENSZ közgyűlésére érkezve Donald Trump amerikai elnökkel találkozott New Yorkban. Kiállt Irak területi egysége mellett, és kifejezte aggodalmát a KRG területén élő törökökkel rokon türkmén kisebbség helyzetével kapcsolatban. A két vezető közösen elítélte a Kurdisztáni Regionális Kormányzat által tartandó referendumot, valamint megegyeztek, hogy folytatják a régió stabilitásának helyreállítását, és legyőzik a terrorizmus minden formáját. Ez az utóbbi gondolat a terrorizmus legyőzéséről már csak azért is igazán érdekes, mert Törökország az Egyesült Államok által fegyverrel támogatott szíriai kurd Népvédelmi Egységeket (YPG) a Törökországban évtizedek óta függetlenségért harcoló Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) egyik szíriai szervezetének tartja, és a PKK-hoz hasonlóan a YPG-t is terrorszervezetként tartja számon. Természetesen az Egyesült Államok számára Törökország kiváló stratégiai elhelyezkedése, valamint NATO tagsága miatt, a YPG pedig a Szíriai Demokratikus Erőkben (SDF) lévő vezető szerepe, és az Iszlám Állam elleni hatékonysága miatt fontos stratégiai partner.

Az Egyesült Államok álláspontját még augusztusban többször ismertették a kurd vezetéssel. Rex Tillerson amerikai külügyminiszter augusztus 11-én egy telefonbeszélgetésben kérte Maszúd Barzáni iraki kurd elnököt a referendum elhalasztására, és a problémák tárgyalásos rendezésére. Barzáni válaszában alternatívákat és garanciákat kért az Egyesült Államoktól a KRG lakóinak jövőjére nézve, majd, mivel ez nem történt meg, maradtak a népszavazás megrendezése mellett. Augusztus 22-én pedig az amerikai védelmi miniszter James Mattis  kérte meg Barzánit a függetlenségi népszavazás elhalasztására, azzal az indokkal, hogy nem hiányzik egy újabb kurd-iraki szembenállás, továbbra is az Iszlám Állam legyőzése kell, hogy legyen az elsődleges cél. A kérés azonban ezúttal is sikertelen volt.

Az iraki kurd függetlenségi népszavazást az Egyesült Államok nem ismerte el, Rex Tillerson sürgette az érintetteket a fenyegetőzés abbahagyására, és kiemelte, hogy sem a szavazást, sem az eredményét nem tekintik legitimnek, valamint kiállt egy egységes, szövetségi, demokratikus és virágzó Irak mellett.

Aki közvetíteni akar

Mikor október ötödikén Haider al-Abádi iraki miniszterelnök Franciaországban tárgyalt, Emmanuel Macron francia elnök felajánlotta, hogy közvetít Bagdad és Erbil között a kurd függetlenségi népszavazás kapcsán. A francia államfőt aggasztja a jelenlegi helyzet, épp ezért sürgeti a párbeszéd létrejöttét az iraki kormány és a KRG közt. Macron támogatja Irak területi egységét és stabilitását.

Ez volt al-Abádi első külföldi útja a kurd népszavazást követően, franciaországi látogatása azonban kabinetje szerint csupán a bilaterális kapcsolatok erősítését célozta meg, és nem köthető az iraki Kurdisztánban történtekhez.

Rövid összegzés

Rövid összegzésként elmondható, hogy Izraelen kívül még senki nem támogatta iraki Kurdisztán önállóságát. Törökország és Irán Irakkal együtt a kurd régió elszigetelésére törekszik, és ha azt tekintjük, hogy csak idén Törökország a kurd területtel 5 milliárd dollár értékű kereskedelmet folytatott, akkor valószínűsíthető, hogy egy blokád sikerrel jár, legyengítheti annyira a kurdok helyzetét, hogy sokkal kedvezőbb alkut köt velük a közös jövőről Irak.