Az Oroszország szíriai beavatkozását övező viták egyik központi témája, hogy valójában kik is azok, akiket a légicsapások érintenek. Azt, hogy nemcsak az Iszlám Állam, hanem a Dzsabhat an-Nuszra is teljesen legitim célpont, szinte senki sem vitatja. Ugyanis ez az a szervezet, melynek vezetője az az Abu Mohamed al-Dzsuláni, aki 2012 elején az al-Kádia legfelsőbb vezetőjének, Ajman az-Zaváhirínek parancsára elhagyta az ? akkor még csak ? Iraki Iszlám Államot, és Szíriába ment, hogy megalapítsa az al-Káida ottani szárnyát, a Dzsabhat an-Nuszrát. A napokban azonban az Al Jazeera hírügynökség által megszólaltatott egyik ellenzéki aktivista arról panaszkodott, hogy az oroszok kifogásként használják az an-Nuszra Front jelenlétét arra, hogy a mérsékelt ellenzéket támadják. A kérdés tehát az, hogy el lehet-e különíteni az al-Káida helyi ágát és más ? köztük a mérsékeltnek nevezett­ ? fegyveres csoportokat?

Ennek megválaszolásához vegyük példaként Szíria orosz támadásoktól érintett egyik tartományát: Idlibet. A tartomány ez év májusának végén került a felkelők kezére, mikor a kormányerők feladták az utolsó térségbeli katonai bázisukat. Ezt a ?sikert? egyaránt üdvözölte Dzsuláni, valamint ? a számos állam, köztük Magyarország által is ? a szíriai nép egyetlen legitim képviselőjének tartott Szíriai Nemzeti Koalíció elnöke, Kálid Hodzsa is. Ami kettejük ez alkalomból elhangzott beszédei között a legfigyelemreméltóbb hasonlóság az az, ahogy a felkelők közti egységet méltatták. Hodzsa az alábbiakat mondta:

[quote_box_center]?A felkelők számos különböző elkötelezettségű frakciója  látványos sikereket ért el, melyekért a szíriaiak óriási áldozatokat hoztak. Ezek a sikerek minden szíriai sikerei és nem csak egy bizonyos frakció sikerei, ahogy azt a rezsim támogatói és más elfogult szereplők hamisan állítják.? [/quote_box_center]

Míg Dzsuláni a következőket mondta:

[quote_box_center]?Felszólítjuk a Dzsajs al-Fatah csoportjait, hogy ne szóródjanak szét, miután egyesültek, és maradjanak kíméletlenek ellenségeinkkel, de legyenek irgalmasak a sajátjaikkal, gyűjtsék össze erejüket az iszlám és a muszlimok támogatására, és folytassák a megkezdett utat Isten áldásával.?[/quote_box_center]

Hodzsa később próbálta úgy beállítani az an-Nuszra Front és a többi felkelő együttműködést, mintha azt csupán a közös ellenség motiválta volna, és mintha az al-Káida helyi ágának szerepe a harcokban nem lett volna jelentős. Azonban ha az an-Nuszra Front valóban ilyen marginális tényező lett volna, akkor kérdéses, hogy Abdul Malik Drukdál, az AQIM (al-Káida az Iszlám Magrebben) vezetője miért gratulált ehhez a győzelemhez, arra biztatva a Magreb és a Száhel dzsihadistáit, hogy az idlibi felkelőket követve egyesüljenek az al-Káida zászlaja alatt.

Szintén jó kérdés, hogy igazából mi a Szíriai Nemzeti Koalíció álláspontja az an-Nuszra Fronttal kapcsolatban. Hodzsa, aki manapság általában elhatárolódik tőlük, korábban még a következőképpen nyilatkozott róluk és a külföldről beáramló dzsihadistákról:

[quote_box_center]?Nem fogunk senkivel szembehelyezkedni vagy összecsapni, aki Szírián kívülről érkezik, hogy harcoljon Aszad ellen, és támogassa a szíriai embereket abban, hogy visszaszerezzék méltóságukat és szabadságukat. Nem értek egyet azzal, hogy a Dzsabhat an-Nuszra terrorista csoport lenne. Ők az embereket szolgálják és nagy sikereket érnek el a harctéren.?[/quote_box_center]

Érdemes még a Dzsuláni által említett, az Idlibben és annak környékén való együttműködés kivitelezésére létrejött Dzsajs al-Fatahról szót ejteni. E szervezetnek ugyanis több résztvevője (az an-Nuszra Frontot nem beleértve) tagja a Forradalmi Parancsnoki Tanácsnak. Ezt 2014 novemberében hozták létre a szalafita szervezeteket tömörítő Iszlám Fronthoz és a Muzulmán testvériséghez kötődő csoportok, az általában mérsékelt felkelőkként számon tartott Szabad Szíriai Hadsereggel történő koordináció javítása érdekében. Továbbá az e szervezethez kapcsolódó csoportok többsége szintén aláírója annak a Szíriai Nemzeti Koalíció által kiadott nyilatkozatnak, amely az orosz beavatkozást ítéli el.

Ezen csoportok közül kiemelendő az Ahrár as-Sám, hiszen az Iszlám Front, sőt a Forradalmi Parancsnoki Tanács és a Dzsajs al-Fatah egyik, ha nem a legerősebb egysége. Továbbá azért is, mert részvételüket a an-Nuszra Front mellett a Dzsajs al-Fatahban nem csak a közös ellenséggel szembeni együttműködés, hanem ideológiai kötődés is indokolja, melyet több példa is alátámaszt. Egyrészt mikor tavaly szeptemberben az Ahrár as-Sám néhány vezetője meghalt, az an-Nuszra Front részvétnyilvánító közleményt adott ki, melyben többek közt a következőket írták:

[quote_box_center]?Továbbra is közös feladatunknak tartjuk, hogy befejezzük a menetelést, és elérjük a vágyott célt, mely az igazhitű iszlám kormány felállítása Szíria áldott földjén.?[/quote_box_center]

Másrészt alapítóik között megtalálható az az Abu Kálid asz-Szúrí, aki haláláig Ajman az-Zaváhirí személyes szíriai követeként tevékenykedett, mely pozícióban fő feladata a különféle iszlamista szervezetek közötti összhang megteremtése volt.

Összességében tehát Idlib tartomány példájából jól látszik, hogy napjainkban Szíriában nem egyszerű meghatározni, hogy ki nevezhető mérsékeltnek, illetve, hogy miként lehet elkülöníteni a közismert terrorista szervezeteket más fegyveresektől. Ezt némileg meg is erősíti az Egyesült Államok védelmi miniszterének ez év júniusi képviselőházi meghallgatása. Itt Ashton Carter országának a szíriai felkelőket kiképző programjával kapcsolatban elmondta, hogy rendkívül nehéz az Iszlám Állam ellen is harcolni hajlandó és elfogadható ideológiai beállítottságú személyeket találni. Ráadásul később még az is megtörtént, hogy ezek az újonnan kiképzett harcosok egyszerűen átadták kapott fegyvereiket az an-Nuszra Frontnak.

(Szerkesztette: Pénzváltó Nikolett, Fekete Csanád)

A cikkek nem feltétlenül tükrözik a biztonsagpolitika.hu szerkesztőségének álláspontját, azok minden esetben a szerző saját véleményének számítanak.