Szeptember 18-án Bedzsi Káid esz-Szebszi tunéziai elnök fogadta Líbia erős emberét, Halifa Haftar tábornokot. Alig másfél hónappal ezelőtt Emmanuel Macron francia köztársasági elnök látta vendégül Párizsban a veterán tábornokot. Ezek az események beleillenek abba az egyre elfogadottabb elképzelésbe, amely a tábornokot tekinti a líbiai rendezés egyik sarokövének.
A jelenleg 73 éves tábornok váltakozó intenzitással, de folyamatosan részét képezte a líbiai politikai életnek. A Kaddáfit hatalomra juttató forradalom részvevőjeként neki is szerepe volt a későbbi rendszer kialakításában. A 80-as években Csád ellen folytatott háborúban fogságba eset, majd elveszítette Kaddáfi támogatását. A következő két évtizedet száműzetésben töltötte Virginia állambeli otthonában. Az arab tavasz következményeként kirobbant líbiai felkelésnek köszönhetően újra visszatérhetett szülőföldjére. A Kaddáfi-rezsim összeomlását követő zűrzavart kihasználva lépét Haftar tábornok a líbiai politikai élet színpadára. Az arab tavaszt követően az országot irányító Átmeneti Nemzeti Tanács, majd az azt váltó Általános Nemzeti Kongresszus nem tudta konszolidálni az ország belső viszonyait, így Nemzeti Kongresszus mandátuma 2014 februárjában lejárt. A Kongresszus az alkotmány előkészítő munka befejezetlenségére hivatkozva meghosszabbította a mandátumát. Ekkor lépet elő Haftar tábornok, aki február 14-én a televízión keresztül lemondásra szólította fel a kormányt, ezt követően pedig az ország keleti felébe távozott. Kirenaikában berendezkedő Haftar a hozzá hű erőkből és milíciákból hadsereget szervezett. Saját erejének felállítása után, 2014 májusában elindította a Méltóság hadműveletet (Operation Dignity), melynek célja az Anszar al-Sária iszlamista terror szervezet Bengáziból való kiűzése volt. A nyár folyamán megtartott választások eredményeként létrejött szekuláris hátterű Képviselőháznak a Kongresszus nem volt hajlandó átadnia hatalmat. Ezt követően a nemzetközi közösség támogatást élvező Képviselőház Tripoliból a Kirenaikai Tobrukaba tette át a székhelyét. A következő hónapokban létrejött az együttműködés a nemzetközi elismertséggel rendelkező Képviselőház, valamint a katonai erő birtokában lévő Haftar között. A 2014 nyarán kirobban második polgárháborúban Haftár és a Képviselőház közösen vették fel a harcot az iszlamista hátterű Általános Nemzeti Kongresszussal szemben. Haftar tábornok a Képviselőház mellett további három fontos szövetségest tudhatott maga mögött. Oroszországot, az Egyesült Arab Emírségeket és az Abdel-Fattáh al-Szíszí vezette Egyiptomot. A tábornok ereje és befolyása a következő hónapokban folyamatosan növekedett, 2015 márciusában a Képviselőház a Líbiai Nemzeti hadsereg parancsnokává nevezte ki Haftart. Az ENSZ közvetítésével 2015 decemberében a marokkói Szkhírátban sikerült rávenni a Kongresszust és a Képviselőházat a Líbiai Politikai Megállapodás (Libyan Political Agreement) aláírására: az egyezmény értelmében létrejött a Fajez esz-Szarrádzs vezette egységkormány. Problémát jelenetet, hogy az egységkormány felállítást a két képviselő testületnek is meg kellett szavaznia. Miután a szavazást a Képviselőház hónapokig elhúzta, Fajez Szarrádzs és a leendő kormány több tagja megjelent Tripoliban és egyoldalúan kikiáltották az Egységkormány megalakítását. Ezt követően az Európai Unió és a nyugati országok többsége a Tripoliban székelő kormányt ismerték el Líbia egyedüli képviselőjének. A tobruki Képviselőház befolyása a nemzetközi támogatás hiányában hanyatlásnak indult, Haftar tábornok tekintélye viszont tovább nőt. Egyrészt továbbra is mögötte állt Oroszország, Egyiptom és az Emirátusok; másrészt a tábornok kezében összpontosult az ország egyik legjobban felszerelt fegyveres ereje. Mindezek ellenére a nyugati államok többsége pusztán egy lázadó hadúrként tekintett Haftarra. Válaszul az Egységkormány által indított Szírt városa elleni offenzívára, Haftar tábornok 2016 szeptemberében támadást indított az ország olajlétesítményeit őrző Petroleum Facilities Guard ellen. Bár Szarrádzs kormány által indított támadás célja a város Iszlám Államtól való visszafoglalása volt, a tábornok tisztában volt vele, hogy Szírt eleste után az egységkormány milíciái előtt megnyílt volna az út a kőolajban gazdag keleti területek irányába. A Szírttől keletre eső területek megszerzésével Haftarnak sikerült rátenni a kezét az ország szénhidrogén készletének nagy részére. A következő hónapokban a Líbiai Nemzeti Hadsereg sorra vette át az ellenőrzést az ország különböző területei felett.
A mediterráneum középső területét sújtó migrációs krízis előhozta a megoldatlan líbiai kérdésből fakadó problémákat. Bár az Unió továbbra is Fajez esz-Szarrádzs vezette Egységkormányt tekinti az ország legitim kormányának, az elmúlt hónapok eseményei rámutattak arra, hogy a tripoli kormány feltehetőleg nem lesz képes a szuverenitását kiterjeszteni az ország nagyobbik részére. Ebből kifolyólag az ország határainak az ellenőrzést, és a migráció megfékezést sem tudja az elvárt módon ellátni. A Líbiai kérdés megoldást egyre többen az Egységkormány és Haftar tábornok között létrejött megegyezésen alapuló politikai átmenetben látják. Az elmúlt időszak történéseinek legfőbb nyertese egyértelműen Halifa Haftar tábornok. A legtöbb nyugati ország által korábban pusztán rebellis hadúrnak tekintett tábornok szerepe egyre inkább felértékelődik a líbiai rendezés kérdésében. Haftar növekvő jelentőségét az Egységkormány gyengesége mellett alapvetően három okra lehet visszavezetni. Egyrészt a Méltóság hadművelet megindítását követő bő három évben Haftar uralma alá hajtotta az Észak-afrikai ország területének jelentős részét. Másrészről a földközi tenger középső szakaszán átívelő migrációs út lezárásában érdekelt olaszok és franciák lehetséges partnerként tekintenek a komoly haderővel rendelkező tábornokra. Harmadszor Haftar tábornok a 2014-es hadműveletek megindítása óta elévezi a líbiai rendezésben érdekelt két hatalom: Egyiptom és Oroszország támogatását. Ezen okokból kifolyólag a nemzetközi elszigeteltségből szép lassan kitörő Haftar jelenleg a békekötést követő politikai átmenet megkerülhetetlen szereplőjének látszik.
