(The Intelligence Capability of the European Union)

Rezümé

Az adatszerzés, az információgyűjtés „lelke” a hírszerzésnek, egyben pedig a legköltségesebb eleme is. A modern technológiai rendszereket fejleszteni, adataikat értelmezni képes szakértelem, az információkat több tudományterületi jártassága miatt felhasználhatóvá tenni képes szakember ritka, a nemzetközi nagyvállalatok által a döntési előnyhöz jutásuk érdekében is keresett erőforrás. Az államoknak ebben a versengő környezetben kell vonzóvá tenniük a globálisan jelentkező fenyegetések és kihívások ellen való küzdelem iránt fogékony humán erősforrás számára azt az életpályamodellt, aminek katonájaként a pénzpiacokon, a szervezett bűnözés és a terrorizmus vagy akár a klímaváltozás területein az állam szuverenitásáért minden nap harcba szálljon. Az Európai Unió fokozatosan nemzetközi gazdasági szervezetből, nemzetközi biztonsági szervezetté is vált, és olyan hatáskörök birtokosa lett, amelyek működtetésével napjainkra egyre inkább államszerű magatartást is tanúsít, de mint egyfajta civil vagy „puha” hatalomként, ami mind a mai napig alapvetően a gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi eszközeit használja a kül- és biztonságpolitikai céljai elérése érdekében.

Kulcsszavak: intelligence, GEOINT, globális stratégia, MFF

Abstract

Obtaining information and collecting data constitute the essence of intelligence agencies, which also prove to be the most expensive element of intelligence activities. Experts capable of developing state-of-the-art technology systems and of construing data derived from such systems, as well as capable of making such data consumable on account of such expert knowing the ins and outs of a number of fields of science are rare and valuable resources for international companies seeking to secure for themselves a competitive edge in decision-making. It is this competitive market where states are to present an attractive a career path model for human resources with an inclination to fight against global threats and challenges, by deploying them as soldiers to fight for state sovereignty every single day against organised crime, terrorism or climate change. Gradually, the European Union has evolved from an international economic organisation also into an international security entity, securing for itself powers enabling it to act increasingly in a state-like manner, as a civil or soft-power, which uses its economic, commercial and financial measures to attain its targets and objectives in foreign affairs and security policy.

Keywords: intelligence, GEOINT, Global Strategy, MFF

A hírszerzésben rejlő potenciálok azonosítása az Európai Unió szemszögéből

Az Európai Unió (továbbiakban: EU) 27 országot tömörítő, egységes piacot működtető kereskedelmi nagyhatalom, amely a feldolgozóipari termékek és a szolgáltatások legjelentősebb exportőre a világon, és 100‑nál is több ország legnagyobb importpiacának számít. Külkapcsolatainak egyik legfontosabb eszköze az elsősorban szabadkereskedelmi elvekre épülő kereskedelempolitika, amelyet eszközként – az önálló európai katonai képesség hiányából fakadó nemzetközi érdekérvényesítési képességét pótolva – a kül- és biztonságpolitikai céljai elérése érdekében használ fel világgazdasági súlyának megőrzése érdekében.

A kémkedés már az ókortól jelen van a társadalmak életében, ugyanis egy állam hosszú távú, eredményes működésének fenntartása és önállóságának megőrzése szempontjából kiemelt jelentőséggel bír, hogy az ezzel kapcsolatos releváns, külföldre vonatkozó vagy külföldről származó: gazdasági-, katonai- és politikai információkat megszerezze, illetve az ilyen jellegű saját információit megvédje, vagyis az ilyen információk megszerzésére irányuló leplezett törekvéseket minél gyorsabban és teljes körűen felderítse és elhárítsa. A hírszerzés célja tehát, a döntési előnyhöz jutás biztosítása. Az EU ezt a képességét a versenytársaival, a politikai ellenfeleivel szemben sikerrel alkalmazza az egyre inkább kiéleződő nemzetközi gazdasági versenyben, amely sikernek köszönhetően Európában 70 éve béke honolhat. Ezt a teljesítményt ismerte el a világ azzal, hogy 2012-ben az EU nyerte el a Nobel-békedíjat, amiért előmozdította Európában a békét, a megbékélést, a demokráciát és az emberi jogokat. De ne felejtsük el, hogy a megfigyelés már nem csupán államokra vagy üzleti titkokra irányul, hanem széles körben lehetővé teszi az emberek közötti kommunikáció lehallgatását is. Ez pedig ellentétes a magánszemélyek magán- és családi életének tiszteletben tartásával, valamint a magánélet tiszteletben tartásához és az adatvédelemhez való joggal – melyek mindegyikét uniós szinten az Európai Unió Alapjogi Chartája védi. Az EU és tagállamai kötelesek védelmezni ezeket az emberi jogokat a megfigyeléssel összefüggésben is, továbbá a jogellenes megfigyeléssel szemben kötelesek jogorvoslatot biztosítani az áldozatok számára.[1] Ugyanis a hírszerzés egy dinamikusan változó fogalom, ezért sincs meghatározott definíciója vagy kifejezett alkalmazási területe, ellenben a produktumának, az intelligencenek[2] állandó célja van, ami egyszerűen meghatározható: biztosítson előnyt a döntéshozó számára.

Az EU ahhoz, hogy fenntartsa versenyképességét, a tagállamok által befizetett források legnagyobb részét olyan programok megvalósítására fordítja – azon túl, hogy finanszírozza saját apparátusát, valamint harmadik országoknak nyújt rendkívüli támogatást, elősegítve ezzel is a gazdasági térség stabilitását –, amelyek az EU szakpolitikáinak előmozdítására irányulnak. Többek között ilyen program a Galileo is, ami a GEOINT[3] információgyűjtés módszerhez tartozik. A Galileo az Európai Unió globális műholdas navigációs rendszere (GNSS),[4] amelyet „európai GPS-nek” is neveznek (az USA rendszere a GPS).[5] A Prágában található Európai GNSS Ügynökség által üzemeltetett és így polgári ellenőrzés alatt álló program – amely a Horizon Europe program keretében kerül finanszírozásra a 2021-2027-es ciklusban – adatai széles körű alkalmazásokra felhasználhatók, mert ugyan a rendszer autonóm, de átjárható a meglévő műholdas navigációs rendszerekkel. A Galileo jelenleg 26 műholdból áll, ezt szeretnék tovább bővíteni tartalékműholdakkal (összesen: 24 műhold+6 tartalék). Az EU-nak azért van szüksége erre az egyedül egyik tagállam által sem finanszírozható fejlesztésre, mert a műholdas navigációs szolgáltatások világpiaca 2022-re várhatóan évi 250 milliárd eurót fog majd kitenni. Ma pedig már az EU gazdaságának mintegy 7%-a függ a globális navigációs műholdas jelek rendelkezésre állásától a közlekedéstől, a logisztikán át, a távközlésig és az energiagazdálkodást is ideértve. A szegmens versenytársai pedig az orosz Glonass, a kínai Beidou és az amerikai GPS a következő generáció fejlesztésével, de India, Irán és tucatnyi magáncég világszerte a SpaceX rakéták segítségével.

Az EU kiszélesítve megfigyelési képességét a Copernicus-t (korábban: GMES) a Föld megfigyelésének európai rendszerét is üzemelteti immáron 20 éve. Az földmegfigyelő infrastruktúra 7 műholdtól és in situ érzékelőktől (földi állomások, levegőben lévő érzékel, tengeri szenzorok) érkező napi 12 TB,[6] nagy felbontású adat ingyenes hozzáférését biztosítja hat tematikus területtel kapcsolatban: szárazföld, tenger, légkör, éghajlatváltozás, vészhelyzetek kezelése és biztonság. Az adatokat az innovatív vállalkozások is használják műholdas technológiával működő termékek és szolgáltatások kifejlesztésére. A DIAS[7] pedig egy új adat- és információ hozzáférési szolgáltatás lesz, ami 5 felhőalapú rendszer-architektúrában tárolja a napi friss és a régebbi adatokat egyaránt, illetve biztosítja a tömeges adatkezelés lehetőségét a felhasználóknak anélkül, hogy a letöltés, feldolgozás és a tárolás terheit ehhez viselniük kellene. A fejlesztések kedvezményezettjei a hatóságok, az ipar és a tudományos élet vívmányai iránt érdeklődő végfelhasználók, akik környezetvédelmi és biztonsági kérdésekkel kapcsolatos szolgáltatások fejlesztésére is felhasználhatják szabadon az „Űrügynökség” adatait, ezzel is fokozva az Európa űrkutatási versenyképességet.

 Európai Unió hírszerzéssel kapcsolatos jogi keretrendszere

A lisszaboni szerződés alapján „A közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó ügyekben az Uniót a főképviselő képviseli. Az Unió nevében politikai párbeszédet folytat harmadik felekkel, és képviseli az Unió álláspontját a nemzetközi szervezetekben és nemzetközi konferenciákon.” [EUSZ 27. cikk (2) bekezdés] „Az Európai Tanács elnöke – a saját szintjén és e minőségében, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hatáskörének sérelme nélkül – ellátja az Unió külső képviseletét a közös kül- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben.” [EUSZ 15. cikk (6) bekezdés] „A bizottság […] a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a Szerződések által meghatározott más esetek kivételével ellátja az Unió külső képviseletét. Az intézmények közötti megállapodások létrehozása céljából indítványt tesz az Unió tevékenységének éves és többéves programjára.” [EUSZ 17. cikk (1) bekezdés]

Az EK helyébe lépő EU (EUSZ 1. cím 1. cikk (3) bekezdés) kifejezett nemzetközi elismerésére korábban általában nem került sor, hanem a kívülálló államok hallgatólagos formában hozták a közösségek tudomására az elismerésre vonatkozó döntésüket: vagy szerződésre léptek vele (de facto elismerés), vagy diplomáciai kapcsolatokat létesítettek vele (de jure elismerés). A lisszaboni szerződéshez csatolt 24. jegyzőkönyv azonban származékossá teszi az Unió jogi személyiségét, miszerint kimondja, hogy mindez „semmilyen módon nem jogosítja fel az Uniót arra, hogy a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörökön kívül jogot alkosson vagy intézkedéseket tegyen.” Ennek értelmében az EU a ráruházott hatáskörökön belül kötelező erejű szerződéseket és megállapodásokat köthet. Az EU jogalanyiságának szerződéses meghatározása a külkapcsolati rendszer fejlődése szempontjából is rendkívül fontos. A nemzetközi jog többek között ezért a szupranacionális jellege miatt sem ismeri el szuverén államként az EU-t, még ha olyan hatáskörök birtokosává is lett, amelyek működtetésével napjainkra egyre inkább államszerű (state-like) magatartást is tanúsít. Ha pedig nem állam, akkor saját hírszerző szolgálattal sem rendelkezhet, kivéve akkor, ha a tagállamok lemondanak nemzeti szuveneritásuk ezen részéről és átadják azt az EU-nak. Ezt az elvet a Lisszaboni Szerződés is követve, a hírszerzést nemzeti hatáskörbe utalta, ahogy a külpolitika sem kerülhetett közösségi hatáskörbe. Ettől függetlenül a kormányközi egyeztetések napirendjén fokozatosan a külpolitikai területeken túl a védelmi és biztonságpolitikai területek is közös megvitatásra kerültek, de a döntések végső soron továbbra is a kormányok kezében maradt, de a Tanácsnak, mint fórumnak a szerepe már mindkét terület esetében meghatározóvá vált.

Mindez nem meglepő hiszen a kezdetben kizárólag gazdasági téren elindított európai integráció mára már az éghajlat-politikától, a környezetvédelemtől és az egészségügytől kezdve az említett külkapcsolatokon és biztonságpolitikán át, egészen az igazságügyig és a migrációs politikáig számos szakpolitikai területet átível. Ezt a szemléletmódban bekövetkezett változást jól tükrözte az is, amikor 1993-ban az Európai Gazdasági Közösség (EGK) helyébe az Európai Unió elnevezés lépett.

Az Európai Unió nemzetbiztonsági képessége

 A közös külpolitika létrehozásával kapcsolatban a fordulópontot az 1989–1990-es években lejátszódó világpolitikai változások – a bipoláris rendszer szétesése, a keleti blokk összeomlása és a német újraegyesítés következtében Németország megerősödése – jelentették. A hidegháború végével jelentősen változó biztonsági környezetben, a realista megközelítés látszólagos háttérbe szorulásával és a liberális, normatív gondolkodás megerősödésével egy időben a közös kül- és biztonságpolitika létrehozásának igénye is felerősödött. Az EU katonai pillérjének kiépülésével (EUPSC,[8]  EUMS,[9], EUMC[10] stb.)  párhuzamosan a 2000-es évek elejétől intézményesülni kezdett az EU közös biztonság- és védelempolitika (KBVP)[11] civil pillére is a Polgári Válságkezelési Bizottság (CivCom)[12] felállításával. Az EU többszintű Helyzetelemző Központját, a SitCen-t is ekkor hozták létre.[13]

A következőkben bemutatásra kerülő intézmények nem végeznek titkos információgyűjtést, hanem az uniós kül- és biztonságpolitikai döntéshozatal segítése céljával, önkéntes alapon, a tagállamok hírszerző szolgálatai osztják meg velük az előzetesen értékelt hírszerzési információkon, illetve nyílt forrásokon (OSINT)[14] alapuló jelentéseiket. A szervezetek rendelkezésére állnak továbbá az Európai Külügyi Szolgálathoz (továbbiakban: EKSZ) a civil és katonai EU misszióktól, a harmadik országokban működő EU-képviseletekről, az Európai Rendőri Hivataltól (továbbiakban: Europol), az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségtől (továbbiakban: Frontex), a nemzetközi szervezetektől, a nem-kormányzati szervezetektől, valamint az Európai Unió Műhold Központjától (továbbiakban: SatCen) érkező információk és jelentések. Lehetőség van mindezek mellett tényfeltáró csoportokat küldeni harmadik államokba egy-egy kérdéskör feltérképezésére.

A SitCen az EU első intézményesített hírszerző szerve,[15] amelyet Javier Solana személyes kezdeményezésére hoztak létre, és amelynek 100 fős állománya az EU Katonai Törzsét (EUMS) segítette az EU különböző hírszerző egységeitől, a tagállamoktól és az akkori Külkapcsolatok és Politikai-katonai ügyek Főigazgatóságától összegyűjtött (jellemzően az akkori védelempolitikai DG-n keresztül kapott) adatok elemzésével. Kezdetben a Sitcen feladata elsősorban hét tagállam – Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság – közötti információmegosztás volt. 2005-ben feladata a terrorizmusellenes küzdelemmel is kiegészült, és a SitCenen belül egy terrorizmusellenes csoport jött létre (Counter Terrorism Group – CTG). A szervezet életében a következő jelentős változás 2007-ben történt, amikor az Egységes Hírszerző Elemző Képesség (Single Intelligence Analysis Capacity – SIAC) is létrejött. A SIAC feladatának a válságok korai előrejelzése és helyzetelemzés számított, amihez az EUMS katonai hírszerzéssel kapcsolatos jelentéseit is feldolgozta. 2011-ben megszűnt a Nyugat-Európai Unió (WEU), ezért annak ilyen irányú feladatait is a SitCen vette át.

Az IntCen[16] elődje a SitCen, mely utóbbi az EKSZ létrehozásával együtt jött létre. Az EKSZ-t létrehozó 2010-es határozat értelmében a SitCen és az EUMS az EKSZ része lett, így a polgári és katonai hírszerző (EUMS IntDir)[17] titkosszolgálati funkciókat az újonnan felállított szerv keretein belül integrálta. 2011 végén Catherine Ashton főképviselő jóváhagyta a Külügyi Szolgálat hírszerző támogató tevékenységének irányelveit (Framework and guidelines for Intel support to EEAS).[18] Majd ezt követően 2012 márciusában a hivatal elnevezését EU Hírszerzési és Helyzetelemző Központra (EU IntCen) változtatták meg. Az EU IntCen az EKSZ egyik igazgatóságaként a főképviselő közvetlen irányítása alatt áll, és jelenleg kb. 80 fő látja el feladatait. Feladata, hogy stratégiai szintű elemzéseket végezve elsősorban a főképviselőt lássa el információkkal, de a tagállamokat, valamint más uniós szerveket, döntéshozókat is segíthet elsősorban a KKBP, a KBVP és a terrorizmus elleni küzdelem területén. Az IntCen elsősorban nem egy hagyományos információszerző hivatal, hiszen az információszerzés képessége továbbra is a tagállamok hatáskörében maradt, klasszikus titkosügynöki tevékenységet nem folytat. Ennek ellenére az Egységes Hírszerző Elemző Képességen (SIAC) keresztül korlátozott mértékben nyílt információszerző képességgel is rendelkezik, médiahíreket, nyílt információkat, a beérkező jelentéseket, illetve saját úgynevezett tényfeltáró delegációinak jelentéseit elemzi. Elsősorban a tagállamoktól és más uniós szervezetektől (Európai Bizottság, EU-delegációk, Europol,[19] Frontex,[20] Eurojust, az EU eseti tényfeltáró, „fact-finding trips” delegációi, valamint a polgári és a katonai műveletek saját felderítő-, információs elemei) és a partnerektől (például NATO, EBESZ) beérkező információkat dolgozza fel.[21]

A SatCen[22] 1992-től 2001-ig a Nyugat-európai Unió Műholdközpontjaként működő intézmény 2002-től az EU intézményes keretein belül működik, székhelye Torrejón de Ardozban (Spanyolország) található. Elsődleges feladata, hogy a világűrbe telepített eszközökön és kiegészítő adatokon alapuló szolgáltatások nyújtásával támogassa az Unió közös kül- és biztonságpolitikai tevékenységét. Műholdas és légi felvételeket, valamint ezekhez kapcsolódó szolgáltatásokat biztosít. A GEOINT rendszer segítségével a műholdképek és a térinformatikai jellemzők összevetéséből és elemzéséből, földrajzi vonatkozású események jeleníthetők meg vizuálisan. Bár nyilvánvaló, hogy ezt a térinformatikai rendszert elsősorban katonai célokra fejlesztették ki, könnyen belátható, hogy az élet más területein is (mint például a közlekedés, telekommunikáció, ingatlanfejlesztés, bányászat, régészet stb.) használható. A SatCen nemzeti és nemzetközi intézményekkel működik együtt a világűrrel kapcsolatos területeken. Részt vesz a Copernicus-programban, továbbá szorosan együttműködik az Európai Védelmi Ügynökséggel (EDA), az Európai Bizottsággal, az Európai Űrügynökséggel, más intézményekkel (pl. Galileo) és nemzetközi szervezetekkel. A közös kül- és biztonságpolitikán belül elsősorban a biztonság- és védelempolitikai döntéshozatalt támogatja a tevékenységével: képi, légi, műhold és térinformatikai adatok gyűjtésével és elemzésével. Saját felderítő kapacitással nem rendelkezik, a kereskedelmi műholdaktól megvásárolt vagy Helios műholdas felderítő rendszer által szolgáltatott felvételeket elemzi, ami önálló EU-s képszerzői és elemzői hírszerzési képességnek (immagery intelligence, értsd: képi felderítés – IMINT)[23] minősül. Legfontosabb szervezeti egysége az adatfeldolgozó és adattovábbító, a válsághelyzet-támogató és helyzetértékelő, a térképfeldolgozó, illetve a nonproliferációs részlegekből álló műveleti osztály. a Műhold Központ hatáskörébe tartozik a GEOINT (Geospatial Intelligence – térinformatikai hírszerzés) is.

Europol 2010 óta uniós intézmény és az információk ezen a területen is a tagállamoktól, nyílt forrásokból vagy harmadik féltől (nemzetközi szervezetek, EU-n kívüli országok) származnak. Az intézmény feladatai: információ- és adatszerzés, tárolás, kezelés, elemzés és csere, valamint nyomozati és operatív tevékenységek koordinálása, szervezése és végrehajtása. 2016 januárjától az Europolon belül hozták létre az Európai Terrorelhárító Központot (ECTC)[24] többek között a tagállami és EU-n kívüli szervek és intézmények közti információcsere és műveleti együttműködés erősítése érdekében. Az Europol két adatbázissal rendelkezik, az Europol Információs Rendszer (Europol Information System – EIS) és az Elemzési Munkafájlok (Analysis Work Files – AWF). Az Europol jelentései általában műveleti vagy stratégiai jellegűek, felhasználói az EU döntéshozói, illetve minden olyan szerv, amely adatot oszt meg az intézménnyel.

A 2004-ben létrehozott Frontex tevékenységének ellátása során hírszerzési információk felhasználója, ugyanakkor a tagállami határőrizeti szervektől és más szervektől érkező adatok alapján hírszerzési jelentések készítője is. A szervezet olyan kockázatelemzéseket készít, amelyek a tagállamoknak az adott fenyegetés leküzdésére rendelkezésére álló képességeit is tartalmazza. A minősített adatok cseréjét, továbbítását a tagállamok, az EU intézmények és a Frontex hírszerzési egysége között védett hálózaton végzik (Frontex Kockázatelemzési Hálózat – Frontex Risk Analysis Network – FRAN). A Frontex helyzetértékelő központja a válságokat kíséri figyelemmel.

Belbiztonsági témákban az EU-hoz nem kötődő, az EU-politikákat nem szolgáló kormányközi hírszerzési együttműködési platform a Berni Klub és az abból kinőtt – az iszlám terrorizmusra összpontosító – a 28 EU-tagállamot, valamint Norvégiát és Svájcot tömörítő, Terror-ellenes Csoport. A Berni klub a nyugat-európai titkosszolgálatok vezetőinek éves szinten rendezett nem hivatalos találkozója, melynek témái Európai biztonságának kérdései. A klubhoz 1994-től csatlakozhattak a kelet-európai szolgálatok vezetői is. A szervezetre jellemzője, hogy önálló hírszerzési jogosultsággal és képességgel nem rendelkezik, kizárólag a tagok által megosztott információk alapján képes döntéseket hozni.

Az önálló európai hírszerző szolgálat létrehozásának jövőképe

Javier Solana EU kül- és biztonságpolitikai főképviselő irányítása alatt, a 2003-as iraki válság miatt megosztott Európai Unió idején készült el, USA  2002-es nemzetbiztonsági stratégiájának mintáját követő, ’Biztonságos Európa egy jobb világban’ című dokumentuma, melyet 2003. december 12-én „Európai Biztonsági Stratégia” címen fogadott el az Európai Tanács. Az egyre bonyolultabbá váló nemzetközi biztonsági környezet ellenére a pénzügyi és gazdasági válság, illetve az euróövezet szuverén adósságválságának idején a figyelem a kül- és biztonságpolitikai kérdések felől a gazdasági-pénzügyi témák felé tolódott el, így a 2008-as felülvizsgálatot[25] követően sem született egy új, átfogó biztonsági-külpolitikai stratégia, egészen 2016-ig.[26]

Federica Mogherini főképviselő 2015 májusában jelentést terjesztett elő ’Az Unió szerepe a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban’ című dokumentumban. Az elemzés hátterét az EU alapvető stratégiai dokumentumai (2003, 2008) mellett az USA 2015-ös nemzetbiztonsági stratégiája képezte. Nathalie Tocci,[27] a kutatás egyik vezetője hangsúlyozta, hogy mindeddig nem sikerült a lisszaboni szerződés jelentette lehetőségeket átfogóan átültetni az uniós külpolitikai gyakorlatba, és az új stratégia célja, hogy erősítse a különböző politikák közötti szinergia érvényesülését. Érvelését aláhúzandó Tocci Churchill híres mondását idézte: „Uraim, elfogyott a pénzünk. Most gondolkoznunk kell!”[28] Az Európai Tanács 2016. június 28-i ülésén elfogadott, 5-10 évre szóló „Európai Unió globális kül- és biztonságpolitikai stratégiája” (továbbiakban: globális stratégia) legfontosabb célként egy erősebb Európa megvalósítását határozta meg. A stratégia végrehajtásának folyamata jelenleg megjósolhatatlan, számos előre nemigen látható tényezőtől (brexit, elhúzódó 2021-2027-es pénzügyi keret tárgyalások, COVID-19 stb.) függ.

A 2016 áprilisban elfogadott „A hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés közös kerete – európai uniós válasz” című közleményben Mogherini összkormányzati megközelítést támogat, 22 cselekvési területtel, hogy segítse a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépést és erősítse az EU és tagállamainak, valamint nemzetközi partnereinek ellenálló képességét. Ezen intézkedések magukban foglalják az EU hírszerzés-elemző képességeinek megerősítését. Az Európai Külügyi Szolgálaton belül létrehozott hibrid fenyegetésekkel foglalkozó uniós információs és elemzőcsoport szakértelmének fejlesztésének célja, hogy többek között képessége kiterjedjen a kémelhárításra is, ezzel is támogatva a teljesebb körű polgári és katonai hírszerzési jelentések tartalmát, megerősítve ezzel is az EU válsághelyzetekre adott válaszának relevanciáját. Az évente készülő végrehajtási jelentések nem csak az EU-NATO közös, a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés uniós operatív protokolljának („EU Hybrid Playbook”) éves gyakorlatának a megrendezéséről, de a tagállamok támogatásáról a hibrid válsághelyzetekre adott reagálási képességeik megerősítése érdekében tett intézkedésekről is szól. A program a hírszerzési képességek növelésének azt az útját választotta, hogy a nemzeti szolgálatok növeljék hírszerzési hozzájárulásaikat a hibrid fenyegetésekkel foglalkozó uniós információs és elemzőcsoport részére, továbbá biztosítsák uniós információs és elemzőcsoport és a nemzeti kapcsolattartó pontok között fennálló hálózat képességeinek további fejlesztését.

Az EU hírszerzését ugyanis mindig két nézet szembeállása jellemezte. Az együttműködés elmélyítését sürgetők egy nemzetek felett álló, a közös hírszerzéshez szükséges jogosítványokkal felruházott intézmény kiépítését szorgalmazóké és a velük szemben álló, az ebben ellenérdekelt tagállamok, ők a nemzetállami szuverenitás fontosságával érvelnek. A hírszerzés közösségi hatáskörbe helyezésével kapcsolatban maga Javier Solana a legelső biztonságpolitikai főképviselő – aki 2000-ben az EU első intézményesített hírszerző szervét a későbbiekben még részletesen ismertetésre kerülő SitCent is létrehozta – úgy vélekedett, hogy noha a terrorizmus elleni küzdelem nagyon fontos feladata az EU-nak, de még egy ilyen típusú központi hírszerző ügynökség létrehozásának sem jött el az ideje. Ez jóllehet húsz évvel később sem változott meg, ennek pedig kézenfekvő oka leginkább abban keresendő, hogy nem csak a politikusok, hanem a tagállamok nemzetbiztonsági szolgálatai is gátat szabnának az ilyen irányú törekvéseknek, hiszen ez egyben azt is jelentené, hogy – akár csak a gazdasági folyamatokat vizsgálva is – a tagállamoknak az egymáshoz viszonyított komparatív előnyeikről kellene lemondaniuk különösebb, – a nettó befizető[29] tagállamokat általában megillető – kompenzációk lehetősége nélkül.

Az unió jelenleg a tagállamok hírszerző szolgálatai által önkéntes alapon nyújtott hozzájárulások felhasználásával, a különböző típusú (pl.: hibrid fenyegetések, szervezett bűnözés, terrorelhárítási stb.) fenyegetésekre szakosodott ’uniós információs és elemzőcsoportokban’ végzik az aktuális és a kialakuló fenyegetések stratégiai elemzését. Ezért ezeknek az elemzéseknek a minősége mindenekelőtt a tagállamok belátásától/elképzelésétől függ, ami az unió szerint a ’globális stratégiájában’ megfogalmazott célok megvalósítása nem áll összhangban a tagállamoknak a közös kül- és biztonságpolitikákhoz való hozzájárulásával.

Az ellenséges hírszerzési tevékenységgel szembeni fellépés tekintetében az unió elsősorban a tagállamok közötti fokozott és hatékony koordinációt valósítja meg a kémelhárítás összehangolásával. Ezen kívül a 2016-os „globális stratégia” részeként az EU intézményeinek hírszerző és elhárítási képességeit fokozza azáltal, hogy az EU támogatáspolitikáján keresztül továbbfejlesztett képzésekkel, fizikai eszközök beszerzésének finanszírozásával (2014-2020-as költségvetési ciklusban hazánkban a Belügyi Alapokon belül a Belső Biztonsági Alapon keresztül) mozdítja elő a tagállamok biztonsági kultúrára vonatkozó tudatosságának elmélyítését. Ennek a globális stratégiának a megvalósítását szolgálja az a főképviselő által 2018-ban[30] megfogalmazott ’uniós akkreditációs rendszer’ kialakítását is szorgalmazó közlemény is, amely rendszer bevezetésével például a befektetések átvilágításának hatékonysága javulhatna, ugyanis a tagállamok és az intézmények által már azonosított ellenséges szereplők folyamatosan frissülő katalógusa alapján a rendszer figyelmeztetést tudna kiadni. Ezek az intézkedések fokoznák a tagállamok és más érintett nemzetközi szervezetek közötti kommunikációt, különösen a NATO-val való együttműködést, mert az ellenséges hírszerzési szolgálatok egyre gyakrabban bonyolult, kontinenseken átívelő pénzügyi konstrukciókon keresztül finanszírozzák az EU-val szembeni aktív intézkedéseiket.

Összefoglalás

Egyelőre annyi látszik bizonyosnak, hogy a Juncker-féle védelmi politikára szánt keretösszegeket[31] (H4 és H5 fejezetek) a finn soros elnökség 2019. december 12-én kiadott javaslata csökkentette a 2019. május 18-i COM javaslathoz képest. Tehát Jean-Claude Juncker 2019. november 30-i Európai Bizottság elnöki megbízatásának megszűnésével a következő elnök, Ursula von der Leyen – aki a tisztség elnyerése előtt közel 6 éven át Németország honvédelmi miniszter volt Angela Merkel kormányában – már némileg visszafogottabb védelmi kiadásszükségletben gondolkodik 2021-2027 közötti időszak tekintetében, mint luxemburgi elődje. Az Ursula von der Leyen vezette Bizottságban Josep Borrell Fontelles – aki katalán származású spanyolországi politikus és 2018-tól Spanyolország külügyminisztere volt – látja el a főképviselői tisztséget és egyben a Bizottság egyik alelnöke is a 2024. október 31-ig.

A jelenleg ismert EU védelmi stratégiák megvalósításához a hírszerzési képességek növelésének azt az útját választották az Európai Bizottság jelenlegi tisztségviselőinek elődjei, hogy a nemzeti szolgálatok növeljék hírszerzési hozzájárulásaikat a fenyegetésekkel foglalkozó uniós információs és elemzőcsoportok részére, továbbá biztosítsák uniós információs és elemzőcsoport és a nemzeti kapcsolattartó pontok között fennálló hálózat képességeinek további fejlesztését.

A cikket Nyerges Tímea, az NKE Hadtudományi Doktori Iskola doktorandusza írta

Felhasznált irodalom:

  1. Antonio Missiroli: Towards an EU global strategy – Background, process, references, EU Institute for Security Studies, (2015/1) 134-138.
  2. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés – EUMSZ (Lisszaboni Szerződés)
  3. Benedek Márta: A hírszerzési együttműködés európai lehetőségei, Nemzetbiztonsági Szemle, (2014/3) 88-101.
  4. Beke József: Az Európai Unió hírszerző képességének technikai támogatása, Nemzetbiztonsági Szemle, (2018/2) 56-68.
  5. Béres János: Külföldi nemzetbiztonsági szolgálatok, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2018.
  6. Boda József: „Szigorúan titkos!”? Nemzetbiztonsági almanach, Zrinyi Kiadó, Budapest, 2016.
  7. Dobák Imre: A nemzetbiztonság általános elmélete, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2014.
  8. Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története, Zrínyi Miklós Nemeztvédelmi Egyetem, Budapest, 2001.
  9. Janusz Piekalkiewicz: A kémkedés világtörténete I-II. kötet, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1999.
  10. Jensen, Carl J.: Bevezetés a hírszerzésbe, Antall József Tudásközpont, Budapest, 2017.
  11. Lakatos Zsolt: Az Európai Unió hírszerzésének jelenlegi helyzete és kihívásai, Hadtudomány, (2013/1–2) 13-22.
  12. Mark M. Lowenthal: Hírszerzés, a titoktól a politikai döntésekig, Antall József Tudásközpont, Budapest, 2017.
  13. Marosi Zsuzsanna: Az Európai Unió hírszerzési együttműködésének helyzete és lehetőségei, Nemzetbiztonsági Szemle, (2017/V) 5-19.
  14. Molnár Anna: Az Európai Unió külkapcsolati rendszere és eszközei, Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2018.
  15. Molnár Anna: Közös jövőkép, közös cselekvés: erősebb Európa, Nemzet és biztonság, (2016/2) 75-85.
  16. Pilch Jenő: A hírszerzés és a kémkedés története I-III. kötet, Kassák Kiadó, Budapest, 1998.
  17. Resperger István: Nemzetbiztonság elmélete a közszolgálatban, Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2018.
  18. Rolington, Alfred: Hírszerzés a 21. században, A mozaikmódszer, Antall József Tudásközpont, Budapest, 2015.
  19. Türke András István: A CSDP-missziók és hadműveletek műveleti irányítási rendszere, Nemzet és biztonság, (2010/9) 62-72.

[1] Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA): A hírszerző szolgálatok általi megfigyelés: az alapvető jogokkal kapcsolatos biztosítékok és jogorvoslatok az Európai Unióban című jelentése, 2015, Bécs

[2] intelligence: a körülöttünk lévő világról szóló tudás és az „előre tudás”, ami vezetők döntéseihez szükséges előzetes ismeret. Egyfajta produktum (hírszerzési jelentés), amely az információból, mint nyers adatból származik, ezért azzal sok közös vonása van.

[3] Geospatial Intelligence, értsd: Geoinformációs felderítés

[4] Global Navigation Satellite System

[5] Global Positioning System

[6] terabyte

[7] Data and Information Access Services

[8] Political and Security Committe értsd: Politikai és Biztonsági Bizottság

[9] European Union Military Staff, értsd: Európai Unió Katonai Törzse

[10] European Union Military Committee, értsd: Európai Unió Katonai Bizottsága

[11] Common Security and Defence Policy (CSDP)

[12] Committee for Civilian Aspects of Crisis Management

[13] European Union Situation Centre, 2012-től jogutódja az EU IntCen: European Union Intelligence and Situation Centre

[14] Open Source Intelligence, értsd: Nyílt forrású hírszerzés, ilyenek az újságok, internet, televízió- és rádiócsatornák.

[15] Politikai Tervező és Korai Előrejelző Egységen belül 1999-től működött egy kezdetleges, a Nyugat-Európai Unió-tól (WEU) átvett titkosszolgálati feladatokat ellátó Helyzetelemző Központ, amely Solana személyes kezdeményezésére jött létre. A 2001-es terrortámadások következményeként, a Tanács Titkárságán belül 2002-ben ebből jött létre a SitCen és elsősorban polgári feladatokat ellátó közös helyzetelemző központtá alakult. t

[16] European Union Intelligence and Situation Centre, értsd: Európai Unió Hírszerzési és Helyzetelemző Központja

[17] European Union Military Staff Intelligence Directorate, értsd: Európai Unió Katonai Törzsének Hírszerzési Igazgatósága

[18] EEAS: European External Action Service

[19] European Police (Mission), értsd: Európai Rendőrség (Misszió). Egy ügynökség, amely EU hírszerző rendszerének nem része, csupán támogatja azt.

[20] European Border and Coast Guard Agency, értsd: Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség

[21] Molnár Anna: Az Európai Unió külkapcsolati rendszere és eszközei, Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2018.

[22] European Union Satellite Centre, értsd: Európai Unió Műholdközpontja

[23] A hírszerző közösség rési öregjei használják még ezt a szót, ma már inkább GEOINT a helytállóbb. Az IMINT klasszikus légi eszközei a léghajók voltak, majd helyüket a felderítő repülőgépek és a műholdak vették át, többnyire GEOINT-bevetések céljából. 2009-ben a Pentagon visszatért a léghajó fejlesztésre egyes meg nem erősített források szerint. A 20 km magasságban, 10 éven át repülni képes léghajóval a cél az, hogy nagyobb térséget (pl.: afgán-pakisztáni határtérség) állandó megfigyelés alatt lehessen tartani, észrevétlenül; ugyanis a földről nem látható és kívül esik a legtöbb a vadászrepülőgép és a vállról indítható légvédelmi rakéták hatótávolságán.

[24] European Counter Terrorism Centre

[25] „Jelentés az európai biztonsági stratégia végrehajtásáról” című 2008-as dokumentum, a 2003-as „Európai Biztonsági Stratégia”-t vizsgálta felül.

[26] Molnár Anna: Közös jövőkép, közös cselekvés: erősebb Európa, Nemzet és Biztonság, (2016/2) 75-85.

[27] Istituto Affari Internazionali (IAI) igazgatója, a kutatás másik vezetője Alfredo Conte, az Európai Külügyi Szolgálattól (EEAS)

[28] Antonio Missiroli: Towards an EU global strategy – Background, process, references, EU Institute for Security Studies, 2015. 134-138.

[29] GDP/fő alapon vizsgálva azok a jellemzően alapító tagállamok, amelyek a közös uniós költségvetéshez a legnagyobb mértékben járulnak hozzá és onnan különböző jogcímeken ennek csak töredékét kapják vissza. Ilyen jellemzően Németország vagy az úgynevezett „takarékos négyekként” ismert, Ausztria, Dánia, Hollandia, Svédország is.

[30] ’A reziliencia és a hibrid fenyegetések kezelésére szolgáló képességek megerősítése’ című közleménye az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, 2018.06.13.

[31] Multiannual Financial Framework (MFF), értsd: többéves pénzügyi keret. Jelenleg a 2021-2027-es költségvetési időszak tervezése van folyamatban.