EU Hírfigyelő 2021. december ? 2022. január

Szerző:

márc 9, 2022

Általános intézményi hírek

Az Európai Unió intézményét érintő történések tekintetében három fontosabb hír emelhető ki a vizsgált időszakban. 2021 decemberében Horvátország esetében a Tanács megállapította, hogy az állam teljesítette a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazásához szükséges feltételeket. Számottevő előrelépés, hiszen ez az előfeltétele azon tanácsi határozat meghozatalának, amely lehetővé teszi a belső határellenőrzések megszüntetését is a későbbiekben. Emellett 2021. december 7-én sor került az EU?Koszovó Stabilizációs és Társulási Tanács negyedik ülésére is Brüsszelben. Koszovó tájékoztatást nyújtott a csatlakozás kérelmezésére irányuló szándékáról, illetve a résztvevők megvitatták a reformprioritásokat is és a további cselekvési területeket a balkáni ország minél gyorsabb felzárkózásának elérésére. 2022 elején munkához látott az újonnan felállított ügynökség is, az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége, amely az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt váltja fel. A hivatalos közlemény alapján az Ügynökség ?a közös európai menekültügyi rendszer működését hivatott javítani azáltal, hogy fokozott operatív és technikai segítséget nyújt a tagállamoknak és következetesebbé teszi a nemzetközi védelem iránti kérelmek értékelését?.

2022 január 18-án megválasztásra került az Európai Parlament elnöke. A máltai származású néppárti képviselő, Roberta Metsola az EP legfiatalabb elnöke lett. Elnöki mandátuma 2024-ig szól, s a feladat nem érte felkészületlenül, hiszen 2020 novemberétől az első alelnöki posztot töltötte be, majd David Sassoli január 11-i halálát követően a Parlament megbízott elnökeként tevékenykedett.

Közös biztonság- és védelempolitika

A közös biztonság- és védelempolitika egyik legnagyobb újítása volt az előző esztendőben az Európai Békekeret létrehozása, amellyel az Unió immár ?a világ bármely részén hozzá tud majd járulni a katonai béketámogató műveleteknek és támogatási intézkedéseknek a partnereink számára történő finanszírozásához.? 2021. december 2-án a Tanács határozott arról, hogy négy támogatási mechanizmust léptet életbe az Európai Békekeret (EFF) keretében Grúzia, a Moldovai Köztársaság, Ukrajna és a Mali Köztársaság támogatására. Az intézkedés célja lényegében a négy ország katonai és védelmi kapacitásainak megerősítése a belső reziliencia és a béke előmozdítása érdekében. Grúzia, a Moldovai Köztársaság és Ukrajna esetében az EU célja továbbá, hogy fokozza a helyi fegyveres erők kapacitását és interoperabilitását, így hozzájárulva a közös biztonság- és védelempolitika katonai misszióihoz és műveleteihez. A támogatások a keleti szomszédság országai esetében 36 hónapra szólnak, s Grúzia esetében 12.75 millió eurót, Ukrajna esetében 31 millió eurót, Moldova esetében 7 millió eurót jelent, míg a 30 hónapos mali intézkedés 24 millió eurós költségvetésű.

Decemberben megrendezésre került az Európai Védelmi Ügynökség éves konferenciája is, amelyen Charles Michel megtartotta beszédét az európai védelem helyzetéről és a biztonsági környezetéről. A térséget és világunkat érő biztonsági kihívások tekintetében az alábbiakat sorolta fel: a növekvő geostratégiai verseny, a terrorizmus, a hibrid fenyegetések, a kibertámadások, a dezinformáció, a migráció politikai használata, valamint a konfliktusok és a fokozódó instabilitás a szomszédságunkban és azon túl. Kiemelte az ezen kockázatokat sokszorozó klímaváltozást és pandémiát is. Mindezek kapcsán elmondta az Európai Tanács által kitűzött stratégiai prioritást: ?Az önálló cselekvésre való képességünk növelése érdekeink védelme, értékeink és életvitelünk megőrzése, valamint a globális jövő alakítása érdekében?. A stratégiai autonómia kapcsán elmondta azt is, hogy a szlovéniai Brdóban tartott ET találkozón is megállapodtak a résztvevő felek abban, hogy felgyorsítják a Stratégiai Iránytűvel kapcsolatos munkát, mi több 2022 az európai védelem éve lesz. A stratégiai autonómia elérésében két területet, az innovációt és a kibervédelmet hangsúlyozta. Kiemelte továbbá az EU és a NATO között fennálló unikális kapcsolat mélyítését is.

2021 decemberében a Tanács következtetéseket fogadott el a polgári KBVP területére vonatkozó paktumról, amelyekben biztosított arról, hogy elkötelezett a közös biztonság- és védelempolitika polgári ágának megerősítése iránt, illetve kiemelte a szerepét az új típusú kihívások átfogó megközelítésében és kezelésében, csakúgy, mint a partnerországok rezilienciájának megerősítésében. 2022 januárjában emellett a Tanács elfogadta következtetéseit az ENSZ-EU stratégiai partnerség békeműveletekkel és válságkezeléssel kapcsolatos magasabb szintre emelésének vonatkozásában, illetve 2022 és 2024 közötti időszakra szóló prioritásait.

Kiberpolitika

Az EU egyik céljai közé tartozik a kiberbiztonság garantálása és a kiberfenyegetésekkel szemben való hatékony fellépés. A koronavírus- világjárvány következményképpen megnőtt a polgári lakosság ellen elkövetett kibertámadások száma, amelyek Boštjan Koritnik, szlovén közigazgatási miniszter szerint ?jelentős hatással vannak társadalmunkra, nem utolsósorban azért, mert egyre inkább digitalizált világban élünk?. Ennek eredményképpen 2021. december 3-án a Tanács megállapodott az EU kiberbiztonságáról szóló közös álláspontról, hogy tovább javítsa mind a köz- és magánszektor, mind az Európai Unió ellenálló- és reagálási képességét ezekre az incidensekre. Az új irányelv a ?hálózati és információs rendszerek biztonságáról szóló irányelv? helyébe lép „NIS2” néven. Emellett, a NIS2 létrehozza az European Cyber Crises Liaison Organisation (magyar nyelven: Európai Kiberválságok Összekötő Szervezete) elnevezésű hálózatot (EU-CyCLONe), amely a nagyszabású kiberbiztonsági incidensek összehangolt kezelését fogja támogatni.

2021 december 20.-án fogadta el a Tanács az általános megközelítést a kritikus szervezetek ellenálló képességéről szóló irányelvtervezetről, amelynek célja a kritikus fontosságú szervezetek sebezhetőségének csökkentése és ellenálló képességének megerősítése. Aleš Hojs, szlovén belügyminiszter szerint ?az eszköztervezet létrehozását az elmúlt évek számos válsághelyzete, terrortámadások, a COVID-19 és a szélsőséges időjárási események által a kritikus infrastruktúrákban keltett feszültség eredménye?. Továbbá a belügyminiszter arról is beszámolt, hogy ?a Tanács tárgyalási mandátuma kilenc ágazat kritikus fontosságú szervezeteire terjed ki: energia, közlekedés, banki és pénzügyi piaci infrastruktúrák, egészségügy, ivóvíz, szennyvíz, digitális infrastruktúra és űrkutatás?. A tagállamoknak stratégiával kell rendelkezniük a létfontosságú egységek ellenálló képességének fokozására, legalább 4 évente kockázatértékelést kell végezniük, és azonosítaniuk kell az alapvető szolgáltatásokat nyújtó létfontosságú egységeket. Az NIS2 tulajdonképpen az említett irányelvtervezet kiberdimenzióban megjelenő anomáliáira reagál, ezért az elfogadott általános megközelítés összehangolja hatályukat, biztosítva, hogy a kritikus egységek ellenálló képességéről szóló irányelvtervezetben szereplő valamennyi ágazat legalább a NIS2-ben is jelen legyen, amely további ágazatokat is magában foglal.

A 2022. január 14.-én Ukrajna kormányzati oldalai ellen elkövetett kibertámadást elítéli az Európai Unió főképviselője, aki szerint ?az ilyen akciók célja Ukrajna destabilizálása és dezinformáció terjesztése, és hozzájárulhatnak a már amúgy is feszült helyzet további eszkalálódásához?. Továbbá azt is kiemelte, hogy ?az Európai Unió és tagállamai kapcsolatban állnak Ukrajnával, és készen állnak arra, hogy további közvetlen technikai segítséget nyújtsanak Ukrajnának a támadás elhárításához, valamint Ukrajna további támogatására a destabilizáló akciókkal szemben, többek között a hibrid és kiberfenyegetésekkel szembeni ellenálló képességének további erősítése révén?.

Szankciós politika

Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának egyik eszköze a szankciók vagy korlátozó intézkedések, amelynek eszköztára több tevékenységből is áll. Az Európai Unió korlátozó intézkedései a politikai párbeszédtől a kiegészítő intézkedéseken át a más rendelkezésre álló eszközökig is terjedhetnek. A szankciók elfogadásával több célt is szolgálhat az EU, így az EU értékrendjének, alapvető érdekeinek és biztonságának védelmét, vagy a nemzetközi béke és biztonság fenntartását, a konfliktusok megelőzését és a nemzetközi biztonság erősítését. Mindennek címzettjei lehetnek különböző országok kormányai, egyéb szervezetei, csoportok és szerveződések, illetve egyének is.

December 2-án az Európai Unió elfogadta az ötödik szankciócsomagot a folytatódó emberi jogi visszaélések és a migránsok eszközként való használata miatt Belarusz vonatkozásában. Az intézkedések elsősorban a sajtóorgánumok vezetőire, az igazságszolgáltatás magas szintű tisztviselőire, illetve a Lukasenka-rezsim magas szintű politikai tisztségviselőire terjed ki. Az intézkedések elsősorban a vagyoni eszközök befagyasztását és utazási tilalom kiszabását jelentik. A december 2-i határozat további 17 személyt és 11 szervezetet érint, így a Belarusz vonatkozásában meghozott korlátozó intézkedések immáron összesen 183 személyre és 26 szervezetre vonatkoznak.

A Kongói Demokratikus Köztársaság kapcsán az EU először 2016-ban vezetett be korlátozó intézkedéseket. Jelenleg az egyre inkább aggasztó helyzet kapcsán az Unió 2021 decemberében úgy döntött, hogy további egy évvel meghosszabbítja intézkedéseit 10 személy tekintetében, amelyek a vagyoni eszközök befagyasztására és az Európai Unió területére történő belépés tilalmára terjednek ki.

December 14-én a Wagner-csoportot érintő korlátozó intézkedéseket vezetett be az EU. Az intézkedések magát a Wagner-csoportot, valamint a hozzá kapcsolódó nyolc személyt és három entitást célozzák. Az EU által felsorolt személyek súlyos emberi jogi visszaélésekben vesznek részt, beleértve a kínzást és a kivégzéseket, valamint gyilkosságokat. Emellett destabilizáló tevékenységekben vesznek részt egyes országokban, beleértve Líbiát, Szíriát, Ukrajnát és a Közép-Afrikai Köztársaságot, emellett a Száhel-övezetben is megindult befolyásuk kiterjesztése. Az intézkedések célja a Wagner-csoport felforgató tevékenységének visszaszorítása.

Január 10-én az Európai Unió Tanács Nicaragua vonatkozásában döntött korlátozó intézkedések bevezetéséről. A korlátozó intézkedések alapjául az szolgál, hogy a Nicaraguában 2021. november 7-én tartott választások demokratikus garanciák nélkül zajlottak, emellett állandóak az emberi jogi visszaélések, a civil társadalom elnyomása, illetve a demokrácia aláásása. Az újonnan hozott korlátozó intézkedések hét személyt és három szervezetet érintenek: többek között Daniel Ortega elnök és Rosario Murillo alelnök egyes családtagjait, a Nicaraguai Nemzeti Rendőrséget, a Legfelsőbb Választási Tanácsot, továbbá a távközlési és postai szolgáltatásokat felügyelő társaságot. A korlátozó intézkedések a pénzeszközök befagyasztására és beutazási korlátozásokra vonatkoznak.

A koronavírus okozta járvánnyal kapcsolatos hírek

Az EU-LAC Alapítvány fennállásának 10. évfordulóján, 2021. december 2.-án az Európai Unió, valamint a Latin-Amerika és a Karib-térség (LAC) vezetői találkoztak, hogy megvitassák a Covid-19 világjárvány okozta problémák és kihívások fenntartható helyreállítását. A 2020. december 14-én Berlinben megtartott EU?LAC informális miniszteri találkozóra építve a vezetők megbeszéléseket folytattak ?Erők egyesítése a COVID utáni fenntartható fellendülésért? kérdéskörben.

A találkozó eredményei:

Együttműködés fokozása a világjárvány kezelése érdekében: az EU 3 milliárd eurós egészségügyi támogatást nyújtott a LAC-nak és több, mint 130 millió adag oltóanyagot küldött a LAC-országokba.
Az egészségügyi feszültség javítása: ENSZ ECLAC-terv, amely az egészségügyi önellátásra fókuszál.
NDICI-Global Europe: 3,4 milliárd eurós támogatás a LAC számára a világjárványból való fenntartható kilábalás érdekében.
EU Team Europe tervei között szerepel az amazóniai erdőírtás megakadályozására vonatkozó kezdeményezés előkészítése. Emellett az EUROCLIMA+ program további 140 millió euróval támogatja a LAC-partnereket a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeik teljesítésében.
Az EU-LAC digitális szövetség elindítása 2022-ben, amelynek célja az emberközpontú digitalizáció előmozdítása. A partnerség magában foglalja az EU és LAC között egy transzatlanti optikai kábel (EllaLink) kiépítését is.
Elengedhetetlen az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása a fellendüléshez, különösen a nők és lányok szerepvállalásának előmozdítása és a növekvő egyenlőtlenségek leküzdése érdekében.
Mindkét fél érdeke a két régió közötti kereskedelmi és társulási megállapodások hálózatának kihasználása, hiszen ezáltal gazdasági fellendülés, munkahelyteremtés és gyarapodó befektetési lehetőség érhető el kétoldalúan.
Lehetőség a régiók közötti kutatási együttműködésre a 2021-2023 EU-CELAC stratégiai ütemterv a tudományról, technológiáról és innovációról keretein belül.

Pascal Donhoe, az eurocsoport elnökének jelentése, amelyet Charles Michelnek, a euro-csúcstalálkozó elnökének küldött, megállapítja azt, hogy az euroövezet gazdasága a vártnál sokkal gyorsabban kilábalt a világjárványból, mint a pénzügyi válságból. A világjárvány gazdasági következményeinek érdekében alkalmazott összehangolt politikáknak köszönhetően a vállalatok sokkal könnyebben túljutottak a pandémián és az euroövezet GDP-je 2022 végére elérheti a válság előtti értéket. A növekvő tendencia érdekében az eurócsoport igyekszik a gazdasági és monetáris unió további erősítésére, ennek érdekében a pénzügyminiszterek a gazdasági helyzet és a költségvetési kilátások nyomon követése, a gazdaságirányítási keret, a bankunió, a digitális euró, és az euró nemzetközi szerepe kérdéskörökben folytatták a munkát.

A Tanács 2022. január 25.-én ajánlást fogadott el a biztonságos szabad mozgás elősegítését célzó összehangolt megközelítésről a COVID-19 világjárvány idején, amely február 1-jén lép hatályba, csakúgy, mint a digitális COVID-19 tanúsítványokról szóló rendeletet módosító felhatalmazáson alapuló jogi aktus, amely 270 napos elfogadási időszakot ír elő az oltási tanúsítványokra. Az új ajánlás a személy alapú megközelítést helyezi fókuszba, amely azt jelenti, hogy, ha az egyén nem olyan területről származik, ahol magas szinten terjed a vírus, akkor a COVID-19-re vonatkozó intézkedések esetén az érintett személy státuszát kell figyelembe venni, nem pedig a regionális helyzetet. Tehát az utazó érvényes EU-s digitális COVID-tanúsítvánnyal igazolt COVID-19 elleni oltásának, tesztjének vagy felépülési állapotának kell a kulcsfontosságú tényezőnek lennie.

Az érvényes EU digitális COVID-tanúsítvány a következőket tartalmazza:

?Oltási bizonyítvány európai szinten jóváhagyott oltásra, ha az alapoltási sorozat utolsó adagja óta legalább 14 nap és legfeljebb 270 nap telt el, vagy ha az érintett emlékeztető oltást kapott. A tagállamok a nemzeti hatóságok vagy a WHO által jóváhagyott vakcinák oltási bizonyítványait is elfogadhatnák.
Az utazás előtt legfeljebb 72 órával kapott negatív PCR-teszt, vagy az utazás előtt legfeljebb 24 órával negatív antigén gyorsteszt.
Gyógyulási igazolás, amely jelzi, hogy az első pozitív teszteredmény dátuma óta nem telt el több mint 180 nap.?

A személy alapú megközelítéstől függetlenül is közzéteszi az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) a tagállamok régióinak térképét és a térkép alapján a tagállamoknak intézkedéseket kell alkalmazniuk a sötétvörös területekre és onnan történő utazásra vonatkozóan. Ezenfelül pedig megerősítésre kerül az úgynevezett ?vészfék?, amely az új kihívásokra és változások megjelenésére reagál a Tanács, Bizottság és az ECDC általi felülvizsgálat után.

Környezet- energia- és klímapolitika

Az Európai Unió és tagállamai számára kiemelten fontos a fenntarthatóságra való törekvés. A fenntarthatóság előmozdításához az integráció nem csupán uniós szinten, hanem nemzetközileg is hozzájárul. Az Európai Unió egyik kiemelt célja, hogy 2050-re elérje a karbonsemlegességet, amely hozzájárul például mind az egészségesebb élettérhez, mind az energiahordozók rendelkezésre állásának szűkösségéből adódó konfliktusok redukálásához.

Az uniós környezetpolitika tekintetében az időszakban a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program elfogadása tekintetében tett lépések emelendőek ki. A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program az uniós környezet- és éghajlatpolitika 2030-ig terjedő keretének fő irányvonalait határozza meg. A cselekvési program az alábbi hat területet helyezi középpontba: az üvegházhatású gázkibocsátások csökkentése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, előrelépés egy fenntartható növekedési modell felé, szennyezőanyag-mentesség, a biológiai sokféleség védelme és helyreállítása, a termeléssel és a fogyasztással kapcsolatos fő környezeti és éghajlati terhelések csökkentése. Emellett az uniós intézményekkel kapcsolatban is szigorúbb értékelési, végrehajtási és felülvizsgálati követelményeket kíván meghatározni.

Az energetikai hálózatok összekapcsolásának célkitűzés elérésének vonatkozásában újabb eredményt ért el az integráció: jóváhagyásra került a transzeurópai energiahálózatokról (TEN-E) szóló rendelet felülvizsgálatára vonatkozó ideiglenes politikai megállapodás. A rendelet a határokon átnyúló energetikai projekteket kívánja szabályozni úgy, hogy a jövőben új fosszilistüzelőanyag-projekt ne kaphasson finanszírozást az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből, igazodva az európai karbonsemlegességi és fenntarthatósági célokhoz. Emellett célul tűzte ki olyan projektek beindítását, amelyek lehetővé teszik Ciprusnak és Máltának a transzeurópai gázhálózattal való állandó összeköttetését.

Szomszédságpolitika

Az Európai Unió 2004-ben elindított szomszédságpolitikája keretében tíz déli szomszédját, illetve 2007-től öt keleti szomszédját támogatja szakpolitikai eszközrendszerein keresztül olyan kulcsterületeken, mint az ifjúságpolitika vagy a klímapolitika. Mindennek célja, hogy az Európai Unió mint felelős szomszéd és normatív hatalom segítse a határa mentén elhelyezkedő országokat a stabilitás, a biztonság és a prosperitás fokozásában. Mindezek elérésére az Európai Unió számos projektet indít a régiókban, illetve diplomáciai és egyéb jellegű cselekménnyel is segíti ezen országokat.

Déli szomszédságpolitika

A déli szomszédságpolitika tekintetében az időszakban a környezet-, a víz-, illetve energiabiztonság került fókuszba. Palesztina, a KfW Német Fejlesztési Bank, illetve az EU között megállapodás aláírására került sor, amely elsősorban pénzügyi segítséggel járul hozzá a vízbiztonsághoz kapcsolódó infrastruktúrák létesítéséhez. A fejlesztések az ivóvíz rendelkezésre állását és ezáltal egymillió észak-gázai lakos életkörülményeinek javítását szolgálják. Szíria megsegítésére elsősorban az aszálynak való kitettség okán, az Unió szintén hasonló célokból utalt további 10 millió eurónyi támogatást, hogy előmozdítsa a vízhez való hozzáférést és a kritikus vízinfrastruktúra rehabilitációját, hozzájárulva a közegészségügyi és higiéniai feltételek javításához a kormányzati és nem kormányzati ellenőrzés alatt álló területeken egyaránt. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Zöld Klímaalap és az Európai Unió (EU) támogatásával 25 millió eurós pénzügyi csomagot nyújt a marokkói bank számára az ország zöld átállásának támogatására. A pénzintézet hitelként adja tovább a helyi polgárok, a kis- és középvállalkozások és a vállalatok számára az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló technológiákba történő beruházásokra. Az ehhez hasonló ösztönzők kritikusak, hiszen ezen országokban jellemzőek a KKV-k nagy száma, s nemzeti fellépéshez elengedhetetlenek a lokális lépések. Egyiptomban ismét megrendezésre került a ?Tisztítsd meg a Nílust!? kezdeményezés, amelynek keretében az EU delegációja is részt vesz a hulladék összeszedésében a folyó mentén, hogy így is felhívja a figyelmet a környezeti problémákra. A zöld beruházások területén, az Európai Unió az Európai Beruházási Bankon keresztül 600 millió eurót folyósított Egyiptom számára a kairói metró építésére.

Jordánia és az Európai Unió között fennálló partnerség megerősítésre került, amely fényében Várhelyi Olivér a közel-keleti országba látogatott. Az integráció jelentős támogatást nyújt az országnak a jelenlegi költségvetési keretéből: a következő hét évben a Jordániának nyújtott uniós támogatás legalább 2,5 milliárd euró magán- és állami beruházás lehetővé tételét célozza. Emellett jelentős további támogatás áll rendelkezésre, hogy segítse Jordániát a szíriai menekültek befogadására, amely célra eddig 2,1 milliárd euró támogatást nyújtott Jordániának az EU a szíriai válság kezdete óta. Várhelyi Olivér elmondta: „Jordánia kulcsfontosságú partnere az EU-nak, és a következő években jelentős támogatást nyújtunk az országnak. A látogatás konkrét célja az volt, hogy megvitassuk, hogyan lehet ebben előrelépni az földközi-tengeri térségre vonatkozó új programmal és annak a déli szomszédságra vonatkozó gazdasági és beruházási tervével.”

Az EUPOL COPPS vezetője és a palesztin rendőrség vezetője közös, decemberi találkozójukon megállapodtak az együttműködés megerősítésében, amely hozzájárulhat a politikai és biztonsági párbeszéd fokozásához, valamint a demokratikus elvek érvényesüléséhez is.

Az Európai Unió déli szomszédságában az egészségügy szektorához is hozzájárult. Jordánia számára az Európai Unió a WHO-val együttműködésben 61 570 adag kanyaró elleni vakcinát, 54 900 adag DTP vakcinát, 308 000 adag OPV-t és 144 710 adag Hexavalens vakcinát adományozott. A szír COVID-19 helyzet kapcsán pedig további 1 millió eurót utal ki az Egészségügyi Világszervezetnek a járvány legyőzéséhez szükséges további intézkedésekre, amelyek elsősorban a tesztelési és oltási kapacitás növelésére terjednek majd ki.

Keleti szomszédságpolitika

A keleti szomszédságpolitika országaiban számos esemény ment végbe az időszakban. Elsősorban kiemelendőek a különböző magasszintű politikai találkozók. 2021. december 15-én sor került Brüsszelben a keleti szomszédság országaival való hatodik csúcstalálkozóra. Az eseményen az Európai Uniót Ursula von der Leyen és Charles Michel képviselték. A csúcstalálkozó öt kulcsfontosságú területre fókuszált: gazdaság, kormányzás, környezet, digitalitás és társadalom. Ezeken a területeken a résztvevők megerősítették a közös fellépést és elkötelezettséget a stabilitás és kooperatív megoldások fokozása érdekében. Hitet tettek a szükséges reformok végrehajtása és a közös prioritások meghatározása mellett. A csúcstalálkozó zárásául közös nyilatkozatot tettek a résztvevő felek, amelyben olyan fontos megállapítások kaptak helyet, mint például a társult partnerek ? Grúzia, a Moldovai Köztársaság és Ukrajna ? EU-val való együttműködésének fokozására irányuló kezdeményezések EU általi elismerése, vagy a keleti országok gyakori, nemzetközi jogi elveket sértő lépései iránti aggodalmak megfogalmazása az Unió részéről. A csúcstalálkozón emellett számos nagyszabású projekt beindításáról is döntés született, amelyek elsősorban a grúz vidéki internetkapcsolat fejlesztését, a Moldovai Köztársaság közúti közlekedési hálózatának fejlesztését, valamint a moldovai és ukrajnai energiahatékonyság fokozását célozzák.

Az Európai Unió, illetve különösképpen Lengyelország nagy mértékben támogatta a keleti szomszédság országainak a COVID-19 járvány elleni fellépését. Az EU a WHO-val együtt mintegy 2.5 milliárd eurónyi értékben járult hozzá ezen országokban a világjárvány visszaszorításához szükséges lépések megtételéhez. Az intézkedések elsősorban az egészségügyi dolgozók személyi biztonságát növelő eszközökre és képzésekre, és a vakcinaszállításra terjedtek ki. Illetve segíti a KKV-szektort is a vállalkozásaik életben tartásában és azok válság utáni újjáépítésében. Emellett az EU polgári védelmi mechanizmusa keretében 35 millió eurót jutatott Lengyelország számára egy innovatív program felállítására, hogy segítse az EU országokat a keleti partnerség számára történő vakcinaszállítmányozásban és vakcinaadományozásban.

A Moldovai Köztársaság és Grúzia esetében az energiabiztonsági kihívások kerültek igazán fókuszba az időszakban: az EU, a német befektetési és fejlesztési bank, illetve Grúzia 8,5 millió euró értékű támogatási projektet indítottak a grúz energiaszektor megreformálására, mi több az Európai Unió 60 millió euróval segíti a kelet-európai államot az emelkedő gázárak negatív hatásainak csökkentésére, míg további 15 millió eurónyi támogatással járul hozzá a kormányzat energetikai reformjának végrehajtásához. Emellett 2021. december 15-én az Unió és Moldova megállapodást írt alá a jobb energiahatékonyság megvalósítására. A 30 millió eurós hitelről szóló megállapodás elsősorban a Moldovai Köztársaság fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének csökkentéséhez, az energiaárak redukálásához és a klímapolitikai célkitűzéseihez járul hozzá. Ukrajnával munkamegállapodás aláírására került sor: az ukrán emberi jogi biztos és az Európai Unió ukrajnai tanácsadó missziója megegyezett arról, hogy megszilárdítják az emberi jogok védelmére és előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket az országban. Ukrajna esetében annak közlekedési hálózatának fejlesztéséhez is nagyban hozzájárult az EU: decemberben az Európai Beruházási Bank és Vitalij Klicsko kijevi polgármester 100 millió eurós hitelmegállapodást írt alá a város trolibusz- és metróflottájának megújítására a fenntarthatóbb és felhasználóbarát városi közlekedés fejlesztése céljából, míg Lviv város számára szintén az EBB által folyósított kölcsön tette lehetővé modern, alacsonypadlós villamosok vásárlását. Az Európai Beruházási Bank Moldova esetében is hozzájárult a közlekedés fejlesztéséhez mintegy 150 millió euró értékű kölcsönnel. Örményország esetében az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 5 millió eurós pénzügyi támogatási csomagot biztosított az örményországi Armeconombanknak, hogy megkönnyítse a KKV-k átállását a fenntarthatóbb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens mechanizmusokra.

Az időszakban mindezek mellett két fontosabb platform is létrehozásra került a keleti szomszédság kapcsán: december 15-én felállították az importőrök és exportőrök számára az új piaci lehetőségek felkutatásában segítő kereskedelmi helpdesket, míg január 27-én az EU4Digital keretében létrehozásra került a startup ökoszisztéma platform.

A fejlődést és prosperitást célzó programokon túl a politikai jellegű lépések elsősorban Ukrajnára, illetve Azerbajdzsánra és Örményországa fókuszáltak az egyre eszkalálódó helyzetek okán. Ukrajna kapcsán még decemberben tett nyilatkozatot Ursula von der Leyen, amelyben biztosította a feleket arról, hogy bármilyen, Ukrajna ellen irányuló agresszióval szemben további fellépéseket fog foganatosítani az Unió. Január 4. és január 6. között Josep Borrell, az EU főképviselője tett látogatást Ukrajnába, amely során megerősítette, hogy az Európai Unió továbbra is Ukrajna legmegbízhatóbb partnere marad a kritikus időszakban, és, hogy az EU továbbra is támogatja az ország szuverenitását és területi integritását, különös tekintettel a határ menti eszkalációra. Ezt követően, január 8-án, Borrell Antony J. Blinkennel, az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterével folytatott beszélgetést az ukrán helyzetről, amely során mindkét fél megerősítette támogatását a kelet- európai ország és annak szuverenitása, függetlensége és területi integritása iránt és hangsúlyozták, hogy Oroszországnak tiszteletben kell tartania a minszki megállapodásokat. Január 14-én Borrell közleményben ítélte el az Ukrajnát érő kibertámadásokat, majd január 20-én közös beszélgetésen vett részt az EU képviseletében az EBESZ-szel, a NATO-val, illetve az USA-val az ukrán helyzet és az orosz magatartás kapcsán. Január 24-én Ursula von der Leyen bejelentette, hogy Ukrajna számára az EU 1,2 milliárd eurónyi veszélyhelyzeti makroszintű pénzügyi támogatást nyújt. Ezt követően, január 26. és 28. között Várhelyi Olivér, majd január 30-án az EP képviselők delegációja is a kelet- európai országba látogattak, hogy első kézből tájékozódjanak a kialakult helyzetről, s biztosítsák az országot az EU szüntelen támogatásáról.

Decemberben Charles Michel közös találkozón vett részt az azeri és örmény elnökökkel, hogy elősegítse a két ország közötti politikai párbeszédet, s egy úgynevezett forródrót létrehozását javasolta a két ország védelmi minisztériumai között. A két elnök egyetértett abban, hogy az Örményország és Azerbajdzsán közötti államhatár kijelöléséről és demarkációjáról szóló tárgyalások tervezett megkezdésével összefüggésben további kézzelfogható lépéseket kell tenni a feszültség csökkentése érdekében. Michel elmondta, hogy az EU egy szakértői csoportot bocsát rendelkezésükre, amely technikai segítségnyújtás révén támogatja a határok kijelölésével kapcsolatos kérdéseket. Grúzia kapcsán továbbá az Unió állást foglalt azzal kapcsolatban, hogy nem tartja helyesnek a Legfelsőbb Bíróság bíráinak korlátlan időre történő kinevezését, hiszen mindez aláássa az igazságszolgáltatás függetlenségét és a grúz igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat. Felhívta továbbá az ország figyelmét arra, hogy az EU?Grúzia társulási megállapodással összhangban, a Grúziának nyújtott segítség továbbra is a kulcsfontosságú reformok terén elért eredményektől függ, így többek között az igazságszolgáltatás állapotától is.

Szerkesztők: Kovács Rebeka Regina és Mészáros Kinga

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-2-I-NKE-131 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Kiemelt kép forrása: pexels.com

A vízbiztonság kérdése Afrikában, a Nílus kincse

Szerző:

BSZK

márc 8, 2022

?A bolygó még sosem volt ennyire szomjas?

World Water Development Report 2015, ENSZ jelentés

Bevezetés

Manapság a megfelelő mennyiségű és minőségű víz birtoklása a világ egyik, ha nem legmeghatározóbb kérdése, amely a legnagyobb kihívás elé állítja az államokat. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a 21. század a vízért folytatott háborúk időszaka lesz, az államok pedig a fegyveres erők alkalmazásától sem riadnak vissza, hiszen a vízdiplomácia és vízbiztonság kérdése egy erősen biztonságiasított problémává nőtte ki magát. Feltehetően a klímaváltozás hatására a jövőben is meghatározó konfliktusforrás lesz. A Földön fellelhető édesvíz mennyisége véges, a bolygó felszínének 76%-át víz borítja, viszont ennek csak 4%-a a fogyasztásra alkalmas édesvíz, valamint egyre kevésbé tud megújulni olyan mértékben, mint arra a civilizációknak szüksége volna. Hozzáférhetősége egyre problémásabb – 70%-át a sarkvidéki jégtakaró rejti – illetve eloszlása is nagyon egyenlőtlen a térségek és a társadalmak között. A jövőbeli fegyveres konfliktusnak azok a leginkább kitett területek, ahol egy folyó vagy tó vizétől több állam is erősen függ. Napjainkra eljutottunk arra a pontra, hogy nemzetbiztonsági kérdésként tekintenek az államok a vízre.

Afrika vizei

Afrikát nevezik a kutatók a legforróbb földrésznek, mivel területének 95%-a a forró éghajlati övben fekszik. A csapadék eloszlása térben és időben egyaránt egyenlőtlen, azonban folyókban, tavakban gazdag a földrész. A térség négy legnagyobb folyója a Nílus, a Kongó (Zaire), Niger és a Zambézi. Két fő folyója a Fehér- és a Kék- Nílus. A Fehér-Nílus Afrika északkeleti részén csörgedezik, a Viktória-tótól egészen Kartúmig. Hossza megközelítően 3700 kilométer, Szudán, Dél-Szudán és Uganda területét érinti. A Kék-Nílus Etiópia, Szudán és Egyiptom területét látja el vízzel. Hossza 1600 kilométer. Együttesen alkotják a bolygó második leghosszabb folyóját, a Nílust, amely a régió északkelti térségét táplálja évezredek óta. Afrika Nagy-tavai a Nagyhasadék-völgy mentén helyezkednek el. Megemlíthetjük emellett a Viktória-, Albert-, Edward- tavat. A Viktória-tó a kontinens északkelet részén helyezkedik, Uganda, Tanzánia és Kenya területét érinti. Vízgyűjtő területe 238. 900 km²(akkora, mint Magyarország területének közel háromszorosa), elsődleges lefolyása pedig a Fehér-Nílus.

A legfőbb folyók és tavak mellett érdemes megemlítenünk, hogy a csapadékmennyiség eloszlása is időszakos a térségben. A folyók medre csak az év bizonyos szakaszában telik meg vízzel, de előfordulhat, hogy éveken keresztül száraz marad. Ez hatalmas, kiszámíthatatlan biztonsági kockázat elé állítja a közel másfél milliárd lakost számláló kontinenst. Legfőképp a felvizi országoknak jelent komoly kihívást a kiszámíthatatlan vízhozam, mivel Afrika népességének legfőbb jövedelemforrása a mezőgazdasági termelés. A vízhiány nem csak az élelmezést fenyegeti, de a legfőbb bevételforrást, a mezőgazdasági termények exportját is veszélybe sodorja.

A Nílus nyáron árad, az áradás pedig ősszel éri el Egyiptom térségét, majd jó minőségű iszappal tölti fel a mezőgazdasági termelésre alkalmas területeket, így elősegítve már az ókori civilizáció virágzását is. Az utóbbi években az aszályos, száraz hónapok száma megszaporodott, ezért komoly – esetenként fegyveres- konfliktusok alakultak ki a régióban. A szíriai polgárháború egyik legfőbb kiváltó oka volt az a rég nem látott aszály, amely 2006 és 2011 előtt pusztított az országban. A gazdák új kutak ásásával igyekezték csökkenti káraikat, viszont a talajvíz sem tudta fedezni az élethez szükséges csapadékmennyiséget. A mezőgazdasági termelés, az állattenyésztés tönkrement a térségben, sokan pedig a városokba költöztek a biztos jövedelem reményében.

Az államok igyekeznek hatékonyan kihasználni a vízenergiát, azonban jelenleg csak töredékét képesek eredményesen hasznosítani, pedig a folyók vízesésben gazdagok, amely sok energiatakarékot rejt magában. Hosszú ideig a legnagyobb vízerőműnek az asszuáni Nagy-gát számított, amely Egyiptomban található és az ország teljes elektromosenergia-termelésének felét adja 1967 óta. A gát negatív és pozitív hozadékokat is rejt magában. Egyiptom felvizi ország, ezért számára nagyon fontos, hogy nincsen kiszolgáltatva teljes mértékben a Nílus vízhozamának, egyenletesen tudja szabályozni a vízmennyiséget, folyamatosan tudja biztosítani az öntözést és az energiatermelést. Viszont a gáttal megszűnt a Nílus áradása, ezzel együtt megszűnt az iszap is, amely táplálta a talajt, illetve a folyamatos öntözés révén jelentős szikesedés indult meg a térségben.

Az ugrásszerű népesség robbanás, az éghajlatváltozás káros hatásai, az ipar és mezőgazdaság szennyező tevékenysége együttesen sújtják Afrikát, így a régióban felelhető problémák egy többszörösen összetett, komplex képet mutatnak. A víz fontossága megkérdőjelezhetetlen, a kontinensre teljes mértékben jellemző, hogy a víz birtoklása egyenlő a hatalom birtoklásával.

A klímaváltozás nyomán a térség hatalmas tavai, mint a Csád-tó kiszáradásnak indultak, a Nílus vízhozama egyre csökken. Az államok készek újratárgyalni a jelenleg hatályban lévő szerződéseket, hatalmas gátakat és vízgyűjtőket építenek és katonai erővel is hajlandók megvédeni folyóikat, tavaikat. Ezek jelentős népességmozgást eredményeznek mind a kontinensen belül, mind külföldre irányulóan, amely mindinkább kiélezik a konfliktusokat. A cikk további részében a Nílust egyik leginkább meghatározó nézeteltérésbe szeretnék bepillantást nyújtani.

Etiópia vs. Egyiptom és Szudán

A víz stratégiai fontosságú. Minden olyan tevékenység, amely a víz szabályozására, mennyiségének csökkentésére irányul nemzetbiztonsági kérdésnek számít a térségben, hiszen a létfenntartást veszélyezteti. Etiópia, Szudán és Egyiptom a rendelkezésére álló édesvizet a Nílusnak köszönheti, azonban az elmúlt évtizedekben a folyó vize már nem tudta fedezni a hatalmas lakosságot számláló államok vízigényét. A konfliktus akkor éleződött ki, amikor Etiópia megkezdte ? Egyiptom és Szudán tiltakozása ellenére- a térség legnagyobb duzzasztógátjának és vízerőművének, a Nagy Etióp Újjászületés Gátjának a tervezését, majd az építését. A hatalmas vízerőmű segítségével Afrika a kontinens legbefolyásosabb energiaexportőrévé kíván válni és elegendő, biztos vízkészletet szeretne felhalmozni, amellyel képes lakosságát ellátni. A duzzasztógát 2010 óta épül amerikai pénzügyi támogatással. Azonban míg az egyik nemzetnek az újjászületést szimbolizálja, addig Egyiptom és Szudán fél, hogy a gát halálra ítéli az saját mezőgazdaságukat, ipari termelésüket, édesvízkészletüket és a társadalmukat, mivel sokkal kevesebb vizet tudnak majd felhasználni.

A kérdéskört tovább bonyolítja, hogy a térségben jelenleg érvényben lévő szerződések, amelyek szabályozzák a Nílus vizének használati jogát, egyáltalán nem időszerűek. Nem tartalmazzák egyenlően a felek jogait és kötelezettségeit, illetve nem tudnak megfelelően reagálni az új biztonsági kihívásokra, mint a gyors és szabályozatlan népességszám-robbanás vagy az éghajlatváltozás negatív hatásai.

Az első jelentős szerződés, amely a mai napig érvényben van, 1929-ben köttetett Egyiptom és Nagy-Britannia között. A Nílusi Vízi Egyezmény néven elhíresült szerződés leszögezte, hogy egyetlen ország sem valósíthat meg olyan projektet a Nílus mentén és annak mellékfolyóin, amely akadályozná vagy lecsökkentené az Egyiptomba és Szudánba áramló víz mennyiségét. Továbbá megtiltja a folyó vízgyűjtő rendszeréhez tartozó államok számára, hogy a kvótákba foglalt értékek felett használják a Nílus vizét. A szerződés ellen – Egyiptom és Szudán kivételével- minden állam tiltakozik és eltörlését követelik.

A második szerződés, amelyet érdemes megemlítenünk az 1959-ben aláírt ?Megállapodás a Nílus Teljes Használatáért?. Ez a megállapodás teljes jogot biztosít Szudánnak és Egyiptomnak a Nílus vize felett és feljogosítja őket az esetleges katonai támadásra is, ha valamely állam gátakkal vagy vízerőművel csökkentené a folyó vízhozamát, amely az országukba érkezik. Ezzel egyértelműen korlátozzák a térség többi államának vízrendezési jogát. Az államok aggodalmukat fejezték ki, ugyanis a gyarmatosítás időszakából származó szerződések többletjogokkal ruházták fel Egyiptomot és Szudánt, ez pedig inkorrekt a folyó felső szakaszánál fekvő államokra nézve. A folyó felső részén szövetségek alakultak ki. Egyiptom és Szudán nem kíván engedni kedvezményezett helyzetéből, viszont Etiópia mindent megtesz a gyarmati örökség felszámolása érdekében. A hatalmas duzzasztógát építését Kairó Egyiptom ellen irányuló háborús bűncselekményként tartja számon. A felek felkérték az Európai Uniót az elmérgesedett helyzet megoldására, ugyanis az érintettek egyetértenek abban, hogy ideje kölcsönösen előnyös megoldást kötni. Egyiptom külügyminisztere, Nabil Fahmy leszögezte: ?Egyiptom fenntartja magának a jogot, hogy különböző technikai, diplomáciai, jogi lépéseket vegyen fontolóra a gát építés ellen?, hiszen nemzetbiztonsági kérdésként tekinti a Nílus vizét. Az Unió közvetítő szerepet vállalt a felek között.

Az utóbbi években számos kísérlet született annak érdekében, hogy újratárgyalják a szerződések szabta lehetőségeket. 2015-ban a felek aláírták az Alapelvekről szóló nyilatkozatot. A megállapodás az Etióp Gát felépülése nyomán köttetett és kísérletet tett a konfliktusok rendezésére és a kártérítésre, valamint kimondta, hogy elsőbbséget kell biztosítani az alvizi országoknak a gát által termelt villamos energia hasznosítására. Ennek kapcsán láthatjuk, hogy Szudán és Egyiptom megpróbálta minimalizálni az Etiópiában épülő gát és vízerőmű kapcsán elszenvedett veszteségeiket. Ám a felek között nem csitult a feszült helyzet, mely már a diplomáciai kapcsolatokra is komoly nyomást gyakorol. Kairó úgy fogalmazott, hogy az óriási vízduzzasztó tömegpusztító fegyverként is bevethető az alvizi országok ellen.

Az Etiópiában épülő hatalmas duzzasztógát elkészült, feltöltését öt-hét év alatt szeretné megvalósítani az etióp kormány. Ahmed Abij, Etiópia miniszterelnöke 2020-ban bejelentette, hogy feltöltötték az első évre tervezett szintig- 4,9 milliárd köbméter– és megkezdődik a 13 turbina közül az első kettő üzembe helyezése. A második szakaszban 13,5 milliárd köbméter víz felhalmozását tűzték ki célul. A teljes feltöltést öt-hét év alatt szeretnék kivitelezni, amelyhez 74 milliárd köbméter víz szükséges. A vízerőmű a maga 5000 megawatt teljesítményével Afrika leggigantikusabb vízerőműveként tartható számon. A vita fő kérdései a felek között jelenleg, hogy milyen ütemben fogja feltölteni Etiópia a duzzasztót, illetve mennyi víz fog az alvizi országokhoz jutni. Egyiptom vízszükségletének 90%-át a Nílusból nyeri, ezért szeretné, ha Etiópia legalább évi 40 köbméter édesvizet biztosítana számára, ám stratégiai ellenfele ennél kevesebbet ígér. A feltöltés következtében a folyó vízhozamának drasztikus csökkenésével számolnak. Egyiptom diplomáciai nyomás gyakorlásával igyekszik érdekeit érvényesíteni, egyelőre siker nélkül. Etiópia a gát segítségével nemcsak villamosenergia- szükségletét tudja kielégíteni, de javíthatja exportképességét is, illetve mezőgazdasága és ipara is fejlődésnek indulhat.

Egyiptom a diplomáciai eszközök mellett a katonai erő alkalmazását sem veti el, annak érdekében, hogy elegendő vízhez juthasson a civilizáció. A duzzasztógát megközelítése nem egyszerű az egyiptomi katonai erő számára, hiszen távol helyezkedik el a határaitól. Az egyetlen megoldás az lenne, ha Szudán reptereinek bevonásával hajthatna végre támadást a létesítmény ellen, ezzel azonban még több szereplő kapcsolódna be a katonai konfliktusba. Egyiptom részéről többször is elhangzott, hogy Etiópia felrúgta a térségben érvényben levő szerződéseket és ezzel komoly nemzetbiztonsági fenyegetést okozott a térségnek, azonban a felek eltökéltek a kölcsönösen előnyös megoldás keresésében.

Végszó

A csökkenő édesvízkészlet komoly kihívás elé állítja az országokat. A permanens vízhiány mára már egyre több fegyveres konfliktushoz vezetett és minden valószínűség szerint a jövőben is jelentős szerepet fog kapni. Az államokat komoly nemzetbiztonsági kihívás elé állítja a kérdés, és szükségét érzik, hogy más fontos területekről – mint az oktatás vagy az egészügy ? forrásokat csoportosítsanak át a veszteségek minimalizálása érdekében.

?Az élet bölcsője?, Afrika esetében sincs ez másként. A kontinens államai kénytelenek megosztozni a folyók, tavak egyre csökkenő vízmennyiségén. A konfliktusok mindinkább kiéleződni látszanak, az alvizi országok elsőként kerülnek nehéz helyzetbe.

Az Etiópiában felépült hatalmas duzzasztógát most kezdi majd csak igazán éreztetni hatását, és megállapodás hiányában a konfliktusok tovább eszkalálódhatnak Szudánnal és Egyiptommal.

A Nílus már nem tudja fedezni ezeknek a hatalmas népességgel rendelkező államoknak a szükségleteit, esetleges kimerülése pedig újabb embertömegeket indíthat el Európa felé.

Írta: Benczik Veronika

Kiemelt kép: A Nagy Etióp Újjászületés Gátja

Forrás: Embassy of the Federal Democratic of Etiopia

A Wagner csoport

Szerző:

BSZK

márc 4, 2022

Kis zöld emberek 2014-ben a Donbasz régióban

A katonai erő felbérlése anyagi ellenszolgáltatás fejében az ókortól része a politikai nézeteltérések rendezésének. Az 1989 és 1999 közötti évtizedben előforduló száztíz lényegesebb fegyveres konfliktus közül összesen hét volt államok közötti konfliktus, az összes többiben államon belüli, nem nemzeti hadseregek csaptak össze egymással.A katonai magánvállalatok (private military company ? PMC) általánosan biztonsági és katonai szolgáltatásokat nyújtanak a reguláris erők feladatainak egy részét átvállalva vagy felvállalva, általában az adott kormányzattal vagy magánvállalattal létrejött szerződés alapján. Leegyszerűsítve egy magánvállalat, amely profitorientált alapon olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyeket korábban a nemzeti hadseregek végeztek. Ellátnak katonai kiképzést, hírszerzést, logisztikát, támadóharcot, illetve a konfliktuszónán belüli biztonsági feladatokat. A PMC-k elterjedéséhez az is hozzájárult, hogy a bipoláris világrend felbomlásával tekintélyes mennyiségű fegyver és emberi erőforrás állt rendelkezésre. Egy határain túl is dominanciára törekvő államnak rendkívül előnyös, hogy érdekei érvényesítéséhez nem vagy nem csak nemzeti haderejét kell használnia.

A Wagner csoport névadója az orosz katonai hírszerző szolgálat (Glavnoje Razvedivatyelnoje Upravlenyije: GRU) egyik szpecnaz alakulatának volt parancsonka, Dmitrij Utkin tábornoknak harctéri neve. A név használata állítólagos antiszemitizmusához és a nácizmus iránti furcsa romantikájához köthető. Utkin 2013-ban ?szerelt le?, tartalékos tiszt lett, majd Szíriába utazott, ahol részese volt az egyik legelső orosz PMC kísérletének, a Slavonic Corpsnak. A Wagner csoport és GRU között nem csak Utkin a kapcsolat. A vállalat központja fizikailag konkrétan egy GRU-laktanya közvetlen szomszédságában, azzal azonos telken helyezkedik el Molkino városa mellett, a krasznodari körzetben. ^[¹^] A névadó azonban nem tulajdonosa a csoportnak, a háttérben a szálak Jevgenyij Prigozsin kezében futnak össze, akinek 1997-ben megnyitotta a ?New Island? névre keresztelt állóhajó étterme Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin törzshelye lett, akit mindig személyesen szolgálta ki, innen kapta becenevét: Putyin séfje. Az étteremhajó közel állt az orosz elnökhöz, több nemzetközi találkozójának volt helyszíne. A sikeres és lojális szolgálat meghozta gyümölcsét. 2010-ben Prigozsin megnyitotta Szentpétervártól nem messze ?Concord? nevű élelmiszerüzemét, melynek 53 millió USD költségéből az orosz állami külkereskedelmi bank, a Vnyesekonombank 81%-ot finanszírozott. Hamarosan az állami és önkormányzati megrendelések is sorra érkeztek: iskolák, közintézmények és a hadsereg szerződött le a céggel.

Genezis: Ukrajna

A Wagner PMC 2014-ben a Krím-félsziget orosz annexiója kapcsán jött létre. A félsziget orosz fél számára való stratégiai fontossága évtizedek óta köztudott, geopolitikai értekezések foglalkoztak a kérdéssel. Az Ukrajnától való elszakadás már 1992-ben felmerült, a krími parlament arra szavazott, hogy váljanak függetlenné Ukrajnától, de Kijev nyomására ezt visszavonták. Huntington 1998-as könyvében idézi egy orosz tábornokot, aki előrevetíti az eseményeket, ?Ukrajna, vagy inkább Kelet-Ukrajna majd visszajön öt, tíz, tizenöt év múlva. Nyugat-Ukrajna meg menjen a fenébe!?^[2]A 2014. márciusában kirobbant ukrán-orosz konfliktus során a híradások kis zöld emberkéknek írták le azokat a fegyvereseket, akik felségjelzés nélkül az ukrán féllel szemben felléptek. A csoport katonáinak többsége az orosz hadsereg veteránja. Nagy részüknek ez egy egyszerű pénzszerző foglalkozás. Egy zsoldos három hónap alatt nagyjából 16 000 USD-t keres, ami majd tízszerese az orosz hadseregben fizetett illetménynek. Egy parancsnok háromszor annyit illetményre jogosult, ha pedig egy katona elesik akció közben, a családja nagyjából 56 000 USD-t kap. 2017. november 2-án az Ukrán Biztonsági Szolgálat közleményt bocsátott ki, amelynek keretében több, mint 150 Wagner-alkalmazott megnevezése mellett titkos lehallgatások jegyzőkönyveit is nyilvánosságra hozták, amelyek bizonyítják a vállalat kapcsolatát az orosz haderővel. A Wagner csoport katonai alkalmazottainak száma a becslések szerint két- és ötezer fő között lehet.

Referenciamunka: Szíria

Oroszország geopolitikájának egyik évszázados vezérelve a jégmentes tengeri kikötők biztosítása. A szír válság kapcsán Oroszország sikerrel használta ki lehetőségét és biztosította a már 1971-óta rendelkezésükre bocsájtott, de 2008-ig nagyrészt kihasználatlan Tartusz város kikötőjét. A 2017-ben kötött szerződés 49 évre biztosítja a használatot az Orosz Federációnak. A sikernek előzménye és ára is van. A beavatkozás során az oroszok mindenképpen el akarták kerülni egy nagy áldozatokkal járó szárazföldi akció esetleges kockázatát, az évtizedes afganisztáni háború keserű emlékei miatt. A Wagner PMC létjogosultságát és részvételét Szíriában sem ismerték el hivatalosan, így biztos adat nem áll rendelkezésre arról, hogy a vállalatnak vajon hány alkalmazottja teljesített szolgálatot a térségben. Egyes becslések szerint az országban tartózkodó kontraktorok száma már a kezdeti időszakban is meghaladta a négyszázat, 2016-ban azonban ezt a számot már ezerötszáz körülire becsülték. Vélelmezhetően sokkal nagyobb számban vettek részt frontvonalbeli harcokban. A csoport szerepvállalására egyértelmű bizonyítékot szolgáltat az Iszlám Állam dzsihadistái által még 2017-ben a világhálóra feltöltött videó. A Deir ez-Zór közeli csatában elfogott két orosz férfit kivégezték. Az orosz Védelmi Minisztérium tagadta, hogy a hadsereg bármelyik tagja is eltűnt volna. A felvételen szereplő katonák hozzátartozói beazonosították őket és nyilatkoztak arról, hogy nem a hadsereg tagjaként, hanem egy vállalat alkalmazottjaként érkeztek Szíriába. A Wagner PMC szíriai szerepvállalását és a munkamegosztást a 2016-os palmürai akció tükrözi plasztikusan: először a Wagner zsoldosai mennek és ?rendezik a terepet?, aztán az orosz hadsereg egységei következnek, végül a szír kormányerők és a kamerák jönnek.

A Wagner csoport harcosai a szíriai Palmüra romjainál közösségi médiában megosztva.

A Wagner csoport nem kiegészítője, hanem szerves része az orosz érdekek érvényesítésének, eklatáns példa erre a szíriai háború. A Prigozsinhez köthető, szinte átláthatatlan cégháló vállalkozásai a fizikai védelemért cserében nem pusztán anyagi ellenszolgáltatást kapnak, az Evro Polis Ltd. a Szíriában a biztosított olaj és földgáz kitermeléséből részesedik 25%-os arányban. 2016-ig törvényileg tiltott volt orosz állampolgárok számára az egy évnél rövidebb szerződéses katonai szolgálatteljesítés. A módosításokat a Wagner PMC ?eredményei? is motiválták. A Wagner gyakorlatilag a GRU proxy hadseregeként működik, olyan feladatok elvégzésére alkalmas, ahol az elsődleges prioritás a veszteségekkel kapcsolatos beszámolók, illetve a művelet egészének titokban tartása. Ukrajna és Szíria után a Wagner PMC szolgálataira a következő országokban tartottak igényt: Líbia, Közép-Afrikai Köztársaság, Szudán, Madagaszkár, Mozambik, Venezuela. 2022. februárjában a híradások szerint ismét Ukrajnában kaptak feladatot?

Felhasznált irodalom:

^[1]RÁCZ ANDRÁS ? JÓJÁRT KRISZTIÁN: A Deir ez-Zór incidens: amerikai légicsapás orosz zsoldosok ellen Szíriában, Nemzet és Biztonság 2018/2. szám, 58. p, http://www.nemzetesbiztonsag.hu/letoltes.php?letolt=834., letöltés ideje: 2022.02.28.

^[²^] HUNTINGTON, S.P.: A civilizációk összecsapása és a világrend alakulása, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998, 274. p

Írta: Boér Zoltán

Kiemelt kép forrása: pexels.com

A japán-orosz területi vita múltja és jelene

Szerző:

BSZK

márc 2, 2022

Bevezetés és történeti háttér

A Kuril-szigetek jogállását először az 1875-ös Szent Pétervári Szerződés rendezte, melyben Japán lemondott a Szakhalin szigetről, cserébe a Kuril-szigetekért. A második világháború végén a területet a Szovjetunió elfoglalta, amit Japán azóta sem ismer el. (Roosevelt elnök ajánlotta ezt fel a szovjeteknek, cserébe a háborúba való belépésért). A szigeteket a San Francisco-i békében is a szovjet félnek ítélte, ám ezt a szovjetek nem írták alá, így a joghatóságuk is kérdéses. A rendezetlen helyzet nem jelenti azt, hogy erről ne folytak volna már egyeztetések. 1956-ban a diplomáciai kapcsolatot felvevő szerződés alapján a szovjet fél beleegyezett, hogy két szigetet visszaszolgáltat, ez azonban azóta sem történt meg. Később Moszkva már tagadta a szigetek vitatott jellegét és ezt az álláspontot 1991-től az Orosz Föderáció is fenntartotta.

A területet jelenleg oroszok lakják, hiszen a háború után a japánokat kiűzték a területről (20 ezer főt). Így bár a nemzetiségi érv már nem áll Japán oldalán, mégis igyekszik a terület rendezését a békeszerződéshez kötni. Történt olyan megállapodás, miszerint az 1956-os szerződés talaján felgyorsítják a tárgyalásokat, de ez nem hozott gyakorlati előrelépést. Az orosz fél permanens nyomás alatt tartja a japán felet és a status quo neki kedvez, hisz Japán nincs abban a helyzetben, hogy erővel változtathasson a fennálló helyzeten.

Általánosan a szigetek jelentőségéről:

A térségben jelenlevő területi viták nem etnikai alapúak, sokkal inkább stratégiai és geopolitikai indíttatásúak. A vitatott területek nagy része emberi életvitelre jószerint alkalmatlan, azonban kizárólagos gazdasági övezetek (Exclusive economic zone, EEZ[1]) és légvédelmi azonosítási zónák (Air defense identification zone, ADIZ) létesíthetők rajtuk, melyek gazdasági és repülés-ellenőrzési szempontból hasznosak.

Az 1994-ben elfogadott ENSZ Tengerjogi Egyezmény (United Nations Convention on the Law of the Sea, UNCLOS) szabályai alapján a szigetek felértékelődtek a nemzetközi jogilag hozzájuk tartozó tengeri területek miatt. Így a szigetek háromdimenziós karaktert kaptak, nemcsak horizontálisan jelentenek joghatóságot, hanem vertikálisan a víz mélyén is. Az UNCLOS szabályai nem döntenek a szuverenitásról, azt a nemzetközi jog egyéb szervei nyilvánítják ki, azonban utalást tesz a történelmi igényekre, mint a követelések jogalapjára.

Japán 6800 szigettel rendelkezik, melyek felett a szuverenitás megerősítése egyáltalán nem tér el a nemzetközi gyakorlattól. A tengeri területeket az országok elkezdték nemzeti területekként kezelni, aminek okát jól illusztrálja a tény, hogy Japán a szigetekkel és hozzájuk tartozó EEZ-vel együtt a világ hetedik legnagyobb országának számít, azaz kétszer nagyobb Kínánál. Japánnak a térségbeli országokkal meglévő feszültségei alapvetően nem a szigetek miatt vannak, viszont ezek azok a pontok, ahol a feszültség kulminálódhat.

Japán-orosz kapcsolatok

A hidegháború vége nem hozott radikális változást Japán és északi szomszédja viszonyában, mivel a japánok napirendjét addig is és azután is a területi vita határozta meg. Kezdetben Tokió nem foglalkozott érdemben a politikai változásokkal, de az 1991-es moszkvai puccs után a Szovjetunióba küldendő gazdasági segélyekről döntött. Az északi szomszéd ugyan átalakult, a problémák azonban maradtak. Rontotta a megítélést a tovább előterületi vita, valamint a nukleáris hulladék Japán-tengerbe való szórása.

A kétoldalú kapcsolatok a Jelcin-éra alatt kezdtek javulni, ami többek közt az olyan gesztusoknak is köszönhető, mint az oroszok bocsánatkérése 1993-ban a japán hadifoglyokkal való bánásmód miatt. A japán közbeszédben újfajta Oroszország-kép volt kialakulóban, amit a shinsei roshia (newly born Russia- ?????) fogalma fémjelez a leginkább. Az 1990-es években a japán külpolitika igyekezett elválasztani a területi kérdéseket a bilaterális kapcsolatoktól. Japán emellett normatív nagyhatalomként igyekezett Oroszországnak jó példát mutatni és átvezetni a ?normális? országok sorába, amelyek közé ő is került 1945 után. Bár a közvélemény és a politika pozitívabban kezdte látni Oroszországot, a katonaság továbbra szkeptikus maradt. A Kelet-Ázsiában állomásozó orosz csapatok még a lecsökkentett állománnyal együtt is jelentősebbek voltak, mint ha csak védelemre rendezkedtek volna be. Az attitűdváltozást csak az észak-koreai nukleáris krízis hozta el, ami következtében az elsőszámú fenyegetést már nem Oroszország jelentette.

1997-ben Oroszország Japán aktív közreműködésével belépett az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködésbe (Asia-Pacific Economic Cooperation, APEC), ám a segítség ellenére Japán a G7 szervezetben igyekezte gazdasági hierarchiáját megőrizni északi szomszédjával szemben. Japán az aktív segítségnyújtással igyekezett kifejezésére juttatni a felsőbbség-érzését a politikai mellett a gazdasági színtéren is. Továbbá sor került 1998-ban az első – nem-amerikaiakkal tartott ? külföldi közös haditengerészeti gyakorlatra az oroszokkal.

A 2000-es évek Oroszországa irányt váltott, így politikai értelemben az ország letért a Japán-típusú útról. Azonban a gazdasági együttműködés továbbra is virágzott a két ország közt: japán befektetések áramlottak Oroszországba, technológiatranszfer is történt, a befektetők pozitívan nyilatkoztak Oroszországról. Az iraki háború és a növekvő versengés Kínával arra késztette Japánt, hogy alternatív energiahordozó-ellátóhoz forduljon, így lett Oroszország energiabiztonság szempontjából egy lehetséges alternatíva (Szakhalin II gázvezeték) a közel-keleti ellátási útvonalhoz képest.

A szigetvita

Egyesek szerint vitatható, hogy a szigeteknek stratégiai jelentőségük lenne. Egy esetleges terület átadás után valószínűtlen, hogy amerikai vagy japán csapatok állomásozhatnának a területen az orosz ellenkezés miatt. Mivel Kína felemelkedése minden figyelmet megkövetel Japántól, ezért a szigetek ?elengedése? reálpolitikai szempontból stratégiai sikert is jelenthetne. Gazdasági szempontból pedig még egyértelműbb a helyzet, hiszen olcsóbb megvenni az ott előállított és kinyert nyersanyagot és élelmiszert, mint helyben kitermelni.

Japánban a két belpolitikai kurzus abban egyetért a világháború megítélése kapcsán, hogy Japán áldozatként került ki a konfliktusból. A konzervatívok szerint a Nyugat áldozata, a progresszív oldal szerint pedig saját hadseregének áldozata. A szovjet megnemtámadási egyezmény felrúgását pedig kétpárti egyetértés ítéli árulásnak, mely során inherensen japán területeket zsákmányoltak a szerződésszegők. A ?no visa? program keretében elűzött japánok vitatott területre utazhatnak és ott élő oroszok érkezhetnek Japán földre, aminek a célja a kapcsolat erősítése és megoldás találása a vitára. Japánnak a közvetett célja az is, hogy az oroszoknak megmutassa, mennyivel jobban élhetnek japán fennhatóság alatt, így kifejezésre kerülhet a japán egyediség és felsőbbrendűség-érzés.

A megoldás nehézségei

A 2000-es években hiányzott a két fél közti kapcsolatokból a vízió. 2012-től pozitív dinamika jellemezte, de 2014-es ukrajnai események ismét beárnyékolták a kapcsolatokat. Az orosz kapcsolat rendezése fontos lenne, mert Oroszország 2014 óta egyre közelebb kerül Kínához. Ha ez így marad, az Egyesült Államokkal szemben erősödő feszültség az oroszokat is Japán ellen hangolhatja, ezért Tokiónak érdeke lenne rendeznie a kétoldalú kapcsolatait Oroszországgal, hogy stratégiai teret hagyjon északi szomszédjának a kínai kapcsolatokkal szembeni alternatívakeresésben.

2016-ban Putyin ajánlatott tett arról, hogy a két déli terület visszatérhet Japánhoz, míg a két északi szigeten pedig a japánok kaphatnak gazdasági előjogokat. Abe Shinzo miniszterelnök gazdaságilag igyekezett hatni az orosz félre, befektetéseket és gazdasági együttműködéseket kezdeményezett. A megállapodások lényege a vitatott területen éledező gazdasági tevékenység erősítése volt, anélkül, hogy a felek feladnák a követeléseiket.

Japán identitásának része az, hogy a négy kérdéses szigetet illegálisan bitorolták el tőlük. Az orosz álláspont szerint a Jaltai rendezés alapján jár nekik a terület. A megnemtámadási szerződést pedig jogosan rúgták fel, hiszen az ENSZ Alapokmánya szerint bárki jogosan háborút indíthatott a tengelyhatalmak ellen. Ezt később Japán is aláírta, így elismerve az ellene indított hadüzenet jogosságát. Emellett az orosz nép a területtel való ?kereskedést? a felmenők elárulásának tekintené. Az orosz fél szkeptikus azokkal a japán ajánlatokkal kapcsolatban, amiket a terület átadása utánra ígértek. Ezen ígéretek a masszív japán tőkebeáramlás képében jelennek meg, ám eddig az északi szomszéd nem volt elsődleges célpontja a japán tőkének. A megegyezést hátráltatja még az is, hogy a két félnek olyan szövetségesei vannak, melyek egymással szemben egyre ellenségesebb hangot ütnek meg.

Biztonságpolitikai faktor

Oroszország az elmúlt években igyekszik felfegyverezni a kelet-ázsiai országrészeit, beleértve az Okhotsk-tengert. Védelmi céllal telepítenek területmegtagadó fegyverrendszereket, melyek érintik a szigeteket is, ez része a tágabb orosz hadsereg-modernizációnak is. A 2018-ban folytatott tárgyalások egyik fő ütközőpontja a Japán által üzembehelyezett amerikai Aegis ballisztikus védelmi rendszer, melyet Moszkva fenyegetőnek érzékel.

Az orosz fél csalódásának adott hangot, hogy Japán nem saját maga fejleszti haderejét és részt vesz az Egyesült Államok globális ballisztikus rakétavédelmében. Tokió hangsúlyozta, hogy a fegyverrendszer Észak-Korea miatt szükséges, azonban Szergej Lavrov külügyminiszter kiemelte, hogy lényegtelen, ki ellen irányul a védelem, a globális paritás jegyében az oroszoknak is reagálniuk kell erre, hasonló képességek telepítésével.

Abe Shinzo kijelentette, hogy nem engednek majd amerikai csapatokat a szigetekre és 2019-ben hozzátette, a területátadás nem járhat az ott élő lakosság áthelyezésével. Még ebben az évben mind orosz, mind japán lakosság részéről hatalmas kritika érte a tárgyaló feleket. Bár Abe kijelentette, hogy nem engedne amerikai csapatokat a szigetre, azonban ezt az orosz fél nem tekinti betartható ígéretnek, tekintettel arra, hogy Japánt nem tartja biztonsági kérdésekben teljesen szuverénnek. Illetve kétséges, hogy Japán ezt megtenné-e, hiszen ezzel megbontaná az amerikai védernyőt és ez a Kínával fennálló szigetvitájára is hatással lehetne. Az orosz elvárás, miszerint Japánnak vele szemben fel kéne hagynia a szankciókkal, szintén valószínűtlen elvárás. Még ha fel is hagyna velük, az amerikai szankciók extraterritoriális jellege miatt a japán vállalkozások elkerülnék a szankcionált gazdasági szereplőket.

Jelenlegi helyzet

Mivel 2020-ban az orosz alkotmány reformja lehetetlenné tette az orosz területekről való lemondást, ezért a területcsere- és átadás az alkotmány által tiltott dologgá vált. Az új japán miniszterelnök, Suga Yoshihide igyekezett kinyilvánítani a tárgyalási szándékát az orosz fél felé és ez elől ők sem zárkóztak el. A megegyezés lehetőségét azonban korlátozza a tény, hogy 2021 év végén az oroszok 300P Bastion-P mozgatható parti védelmi rakétarendszert telepítettek a szigetekre, amely rakétarendszer fontos elemét kepézi az orosz területmegtagadó képességnek.

[1] Kizárólagos gazdasági övezet: a kizárólagos gazdasági övezet nem haladhatja meg az alapvonaltól mért 200 tengeri mérföldet (370,4 km). Kizárólagos gazdasági övezetén belül a parti ország ellenőrzi az összes gazdasági forrást (pl. halászat, bányászat és olajkutatás), valamint az ilyen források esetleges környezetszennyezését.

EUR-Lex: Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye

Írta: Bán Zoltán

Kiemelt kép forrása: pexels.com

EU Hírfigyelő 2021 október-november

Szerző:

Mészáros Kinga

márc 1, 2022

Szomszédságpolitika

Az Európai Unió 2004-ben elindított szomszédságpolitikája keretében tíz déli szomszédját, illetve 2007-től öt keleti szomszédját támogatja szakpolitikai eszközrendszerein keresztül olyan kulcsterületeken, mint az ifjúságpolitika vagy a klímapolitika. Mindennek célja, hogy az Európai Unió mint felelős szomszéd és normatív hatalom segítse a határa mentén elhelyezkedő országokat a stabilitás, a biztonság és a prosperitás fokozásában. Mindezek elérésére az Európai Unió számos projektet indít a régiókban, illetve diplomáciai és egyéb jellegű cselekménnyel is segíti ezen országokat.

Algéria

Algéria tekintetében a legjelentősebb történés az, hogy az észak-afrikai ország októberben az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 73. részvényese lett, így az EBRD már az országban is szélesebb körben támogathatja a befektetéseket és politikai reformokat.

Egyiptom

Az észak-afrikai ország tekintetében októberben és novemberben számos kiemelt esemény történt. Az Unió vezető tisztségviselőivel jónéhány egyeztetésre került sor. Sameh Shoukry, egyiptomi külügyminiszter és Ylva Johansson, a migrációért, a belügyekért és az állampolgárságért felelős uniós biztos 2021. november 15-én elindította a harmadik EU-Egyiptom migrációs párbeszédet, amely a migrációval kapcsolatos átfogó együttműködést célozza az érdekelt felek között. A migráció főbb kérdésköre mellett a társadalmi-gazdasági szempontokról és a munkahelyteremtésről is szó esett többek között. A migrációval kapcsolatos bűncselekmények is a tárgyalás napirendjét képezték, mint az emberkereskedelem és az embercsempészet elleni küzdelem, a legális migráció előmozdítására irányuló erőfeszítések támogatása. Ugyanezen napon Charles Michel, az Európai Tanács elnöke Kairóban találkozott Abdel Fattah al-Sisivel, Egyiptom elnökével. A találkozó napirendjének témáját elsősorban az EU és Egyiptom közötti gazdasági és politikai kapcsolatok alkották, így például a két elnök érintette az alapvető szabadságjogok és emberi jogok helyzetét, valamint a regionális stabilitást és biztonságot, illetve a terrortámadások nyomán kialakult jelenlegi nemzetközi feszültségeket. Korábban, október 17. és 20. között az EBRD alelnöke, Alain Pilloux Egyiptomba látogatott, ahol az egyiptomi kormány tisztviselőivel találkozott, az ország stratégiájának megvitatására, illetve különböző projektek elindítása és az üzleti szférával való találkozók lebonyolítása céljából. Pilloux biztosította az országot a szervezet elkötelezett támogatási szándékáról is. Az EBRD Egyiptomban számos tevékenységet végez, például nagyvonalú kölcsönökkel járul hozzá a nők helyzetének javításához a KKV-szektorban.

Izrael

Az Európai Unió és Izrael Állam közötti politikai nézeteltérések a vizsgált időszakban is folytatódtak. Az Unió novemberben ismételten felszólította az állam vezetését, hogy szüntesse be a telepesmozgalmat érintő tevékenységét. Az üzenet apropója az volt, hogy az időszakban közel 4200 újabb lakóegység megépítésére írt ki Izrael pályázatot, amelyek többsége Ciszjordánia területét is érintette. Mindezen tevékenysége a zsidó államnak megnehezíti a Palesztinával való kiegyensúlyozottabb viszony előmozdítását.

Jordánia

A Jordán Hásimita Királyság tekintetében az időszakban elsősorban a környezeti és energiabiztonságot célzó projektek kerültek fókuszba. A fenntartható hulladékkezelést célzó DECOST projekt keretében például közoktatási intézményekben tartottak figyelemfelhívó órákat és több komposztáló vagy szelektív hulladékgyűjtő eszközt is kihelyeztek. Októberben Jordánia vízügyi és öntözési minisztere és különböző vállalatok 24 millió euró értékű szerződést írtak alá az EU és több európai partner társfinanszírozó (pl. AFD ? Agence Française de Développement) jelenlétében az Irbidi Kormányzóság vízhálózatainak megerősítésére és szerkezetátalakítására. Mindez kiemelten fontos a térség vízbiztonságának előmozdításában. Októberben Jordánia csatlakozott a Globális Metán Kezdeményezéshez is, amelynek célja a részes felek metánkibocsátásának redukálása. Mindez elengedhetetlen a globális felmelegedés lassítása okán, hiszen a metán kibocsátásának redukálása az egyik leghatékonyabb eszköz rövidtávon a globális felmelegedés csökkentését célzó célkitűzések kapcsán. Emellett az ENI CBC MED által is társfinanszírozott ESMES projekt tekintetében az érintett részes felek is megvitathatták novemberben az ország előtt álló energiahatékonysági fő akadályokat, illetve jógyakorlatokat és tapasztalatokat cserélhettek. A társadalmi és egészségügyi biztonság területén is történtek előrelépések: az Unióval szoros együttműködésben az Al-Balad rádió kampányt indított a vakcinákkal kapcsolatos dezinformáció következményeinek visszaszorítására a lakosság körében. Emellett az EDU-JORDAN és EDU-SYRIA program keretében kilenc projektet indítottak novemberben a kiszolgáltatott jordán és szíriai menekültek és fiatalok megélhetési lehetőségeinek javítására. A Királyságot novemberben Várhelyi Olivér, szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztos is meglátogatta, hogy több vezető tisztségviselőjével találkozzon az országnak, s így megerősítse az Unió és Jordánia közötti partnerséget, illetve előmozdítsa a déli szomszédokra vonatkozó gazdasági és beruházási terv és a földközi-tengeri térségre vonatkozó új menetrend célkitűzéseinek végrehajtását.

Libanon

A közel-keleti ország tekintetében elsősorban az energia- és klímapolitikához kapcsolódó projektek kapták a hangsúlyt a vizsgált időszakban: Kfarzabad községben új napelemes rendszer települt, amely elsősorban a vízellátást segíti elő. A telep kiemelt fontosságú, hiszen hozzájárult ahhoz, hogy a közelmúlt energiaválságai során 16 000 személy vízellátása legyen folyamatos. Emellett a 8 ország részvételével futó MAIA-TAQA projekt keretében javaslatokat gyűjtöttek be kisüzemi kísérleti szennyvíztisztító telep és annak áramellátására szolgáló napelemes rendszer és az öntözőrendszer megvalósítására.

Az Európai Unió az országban zajló történésekre is reagált: az októberi tüntetéseken eldördülő lövések kapcsán felhívta az érdekelt felek figyelmét arra, hogy nyugodtan és felelősségteljesen járjanak el annak érdekében, hogy megakadályozzák az erőszak további fokozódását ebben a kritikus időszakban.

Marokkó

A vizsgált időszakban az észak-afrikai ország tekintetében elsősorban a klímapolitika területére esett a hangsúly. Októberben Marokkó csatlakozott a Globális Metán Kezdeményezéshez is, amelynek célja a részes felek metánkibocsátásának redukálása. Mindez elengedhetetlen a globális felmelegedés lassítása okán, hiszen a metán kibocsátásának redukálása az egyik leghatékonyabb eszköz rövidtávon a globális felmelegedés csökkentését célzó célkitűzések kapcsán. Emellett az Európai Unió és tagállamai szeptember 30. és október 17. között marokkói régióiban „Cselekvés és ambíció” címmel klímadiplomáciai heteket indítottak, a Glasgow-ban megrendezésre kerülő klímakonferenciára való felkészülés érdekében.

Tunézia

Tunézia esetében is elsősorban a fenntarthatóság és környezetvédelem került az EU homlokterébe. A COMMON projekt tekintetében helyi halászokkal beszéltek a tengeri szemét halászatra kifejtett hatásáról. Emellett az EBRD 6.2 millió euró kedvezményes kölcsönt biztosít az ország számára, az olívaolaj-szektor fejlesztése érdekében.

Azerbajdzsán

Azerbajdzsán számára az EU elsősorban a COVID-19 járvány leküzdésében nyújtott segítséget. Az EU a WHO-val további egészségügyi felszereléseket és eszközöket adományozott Azerbajdzsánnak, hogy segítse a betegek felépülését a COVID-19-ből, illetve a mentális egészséggel foglalkozó intézményekben segíti a fertőzés mielőbbi kimutatását célzó tudás fejlesztését. Emellett az EU segíti az ország fenntartható és zöld fejlődését: ezúttal egy olyan platform létrehozásával, amely segíti a KKV-szektor résztvevőit a zöld mechanizmusok elsajátításában.

Fehéroroszország

Fehéroroszország kapcsán az Európai Unió felhívta a kelet-európai ország figyelmét arra, hogy egyedüliként alkalmazza a halálbüntetés mechanizmusát a kontinensen, s ennek kapcsán aggodalmát fejezte ki az igazságszolgáltatás és jogállamiság nem megfelelő funkcionálása kapcsán, amely gyakran eredményezi az önkényesség gyakorlatának alkalmazását, illetve az ítéletek helytelenségét is. Mindennek kapcsán kiemelten aggasztó a halálbüntetés érvénye az országban, s az Unió sürgeti Fehérországot annak eltörlésére. A következő történés is az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódik: az EU megbízottjai és nagykövetei a politikai foglyok családtagjaival találkoztak, amelyet követően az EU a következőket fogalmazta meg: ?a transzatlanti nemzetek közössége továbbra is követeli a Fehéroroszországban önkényesen fogva tartott összes személy azonnali szabadon bocsátását, beleértve a politikai foglyokat is?.

Grúzia

Grúzia esetében az EU meglehetősen átfogó területeket célzott. Az országnak elsősorban az irreguláris migráció elleni küzdelemben és a határbiztonság fokozásában segédkezett modern okmányellenőrző eszközök adományozásával. Emellett a gazdasági biztonság elmozdítása tekintetében 6 millió eurónyi kedvezményes kölcsönt folyósított az ország vezető bankjának, hogy az továbbhitelezze a COVID-19 járvány által súlyosan érintett KKV-szektor számára.

Moldova

Moldova esetében az unió figyelme elsősorban az energiabiztonságra, illetve a társadalmi biztonságra esett. Az Unió támogatta két moldáv régió vízellátási kapacitásának növelését, amelynek következtében 37000 moldáv állampolgár vízellátása válik biztosítottá, emellett egy másik régió szennyvíztisztító és csatornarendszerzéséhez is hozzájárul. Moldova gázellátási problémáival kapcsolatban Ursula von den Leyen biztosította az országot az EU szünetlen támogatásáról, illetve a további támogatási intézkedések megvizsgálásáról. A közlekedés területén az EBRD 23.5 millió euró értékű kedvezményes kölcsönt biztosít az ország vasúti szolgáltatójának a vasutak infrastrukturális fejlesztésére.

A társadalmi és politikai biztonság tekintetében az egyik legfontosabb esemény az EU és a Moldovai Köztársaság éves emberi jogi párbeszéd megtartása volt. A felek számos kérdésről folytattak megbeszéléseket: az EU emberi jogi politikájának alakulásáról, a demokráciáról és a választási jogokról, az igazságszolgáltatási rendszerről, a munkaügyi normák végrehajtásáról, a médiaszabadságról, a gyermekek jogairól és a nemek közötti egyenlőségről is. Moldova az időszakban ratifikálta a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló, jogilag kötelező erejű Isztambuli Egyezményt is, amely mindenképpen előremutató az ország társadalmi és politikai biztonságának fokozása tekintetében.

Ukrajna

Ukrajna esetében a legkiemelendőbb esemény az EU releváns szakpolitikájának kontextusában az, hogy az ország, mint nem uniós állam elsőként vehette át a Duna-stratégia elnökségét. Emellett a környezeti biztonság területén a Fekete-tenger védelméhez is hozzájárult az EU az EU4EMBLAS projekt keretében a főbb szennyeződések felkutatásával.

Örményország

Az országba látogatott október 4 és 8. között az EB területért felelős igazgatója, az EIB elnöke, illetve az EBRD elnöke. A látogatás célja az EU-s projektek megtekintése volt, illetve a kormány tagjaival, valamint a kulcsfontosságú üzleti és civil társadalmi szereplőkkel való találkozás az Örményország fejlődését célzó főbb cselekvési területek megvitatására. Emellett figyelmet kapott a vízbiztonság is, így például az EU4SEVAN projekt tekintetében a Sevan-tó megőrzésének elősegítése.

Környezet- energia- és klímapolitika

A vizsgált szakpolitika területén az időszakban kiemelt figyelmet kaptak a harmadik országokkal vagy régiókkal való partnerségek. Sor került a klímaváltozás elleni fellépés területén a partnerségi kapcsolatok és együttműködések megerősítésére az indiai?csendes-óceáni térség országainak vezetőivel, az Unió a Mediterráneumért és az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezete (AKCSÁSZ) szervezet tagországainak vezetőivel, illetve a Kínai Népköztársasággal is.

Az Európai Unión belüli szakpolitikai történések tekintetében kiemelendők az új beruházások létesítése, illetve az éves jelentések elfogadása. A Bizottság meghirdette 1,5 milliárd eurós költségvetésű, nagyszabású projektjét, amely a megújuló energia, az energiaigényes iparágak, az energiatárolás, valamint a szén-dioxid-leválasztás, -felhasználás és -tárolás terén áttörést jelentő technológiákat fog finanszírozni. A projekt az Innovációs Alap pénzügyi keretéből valósul meg, amely a világ egyik legnagyobb, az innovatív, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák előmozdítására irányuló programja. Egyedülálló, hogy az Alapot az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének kibocsátási egységeinek árveréséből származó bevételekből finanszírozzák. Az éves jelentésekből megtudható, hogy az uniós intézkedések nagyban hozzájárulnak a 2030-ig vagy 2050-ig kitűzött célok megvalósításához, azonban további, sürgető intézkedések szükségesek. Többek között a közúti közlekedési üzemanyagok üvegházhatásúgáz-intenzitásának 4,3%-os csökkenéséről, a 2019-es adatokhoz képest az üvegházhatású-gázok kibocsátásának közel további 10%-kal való csökkenéséről, illetve a villamosenergia- és gázárak általános csökkenéséről is beszámoltak.