A NATO-t és Oroszországot mindig ellenfelekként emlegetjük, azonban valóban teljes szembenállásról és a közös fórumok teljes hiányáról van szó, vagy mégis találhatóak kettejük kommunikációjának lehetőséget biztosító platformok?

A kezdetek

A Szovjetunió széthullása és a hidegháború utáni időben Oroszországot euforikus, Nyugat-barát hangulat jellemezte: a jelcini külpolitika legfőbb célja a múlttal való szakítás és a nyugati világgal, azon belül is az Amerikai Egyesült Államokkal való szoros együttműködés kialakítása volt. Habár a túlzott derűlátást nem osztotta az orosz felsővezetés egésze, 1991-ben Oroszország mégis csatlakozott az Euro-atlanti Együttműködési Tanácshoz, amely lehetőséget biztosított a Varsói Szerződés volt tagországainak és a  posztszovjet államoknak a NATO-val való kapcsolatfelvételre. 1994-ben a NATO és 23 más állam kezdeményezésére megalakult a Békepartnerség együttműködési programja, melynek Oroszország máig is tagja. A partnerség keretein belül békefenntartói tevékenység, katasztrófa-elhárító gyakorlatok, illetve az országok közötti kapcsolattartást és bizalomerősítést szolgáló programok zajlanak. A Szövetségesek és az oroszok közti bilaterális kapcsolatok hivatalos alapját az 1997-ben aláírt NATO?Oroszország Alapító Okirat teremtette meg, melyet 2002-ben a NATO?Oroszország Tanács (NATO-Russian Council, továbbiakban NRC) felállítása erősített tovább. Ez tárgyalási fórumot kínált a Szövetségesek és Oroszország közti kapcsolatok javítására is.

Ahhoz, hogy elősegítse a kapcsolatteremtést és együttműködést, Oroszország 1998-ban megalapított egy diplomáciai követséget a NATO számára, mely információs iroda 2001-ben nyitotta meg kapuit. Majd 2002-től egy katonai összeköttetési követség is felállt Moszkvában. Az NRC keretet biztosított a konzultációra, az aktuális biztonsági kérdések megvitatására és a gyakorlati együttműködés széles spektrumára.

A 2014 előtti együttműködések főbb területei

2014-ig számos területen indult meg az együttműködés Oroszország és a NATO közt, többek közt kábítószer-ellenes, terrorizmus elleni, non-proliferációs és fegyverellenőrzési, valamint nukleáris projektek keretein belül.

Az NRC első, átfogó akciótervezetei egyikeként született meg 2004-ben a terrorizmus elleni küzdelemben való gyakorlati és konzulatív együttműködés a NATO és Oroszország között. Ennek központi formáit alkották a rendszeres információcserék, a magas szintű párbeszéd, valamint a terrortámadások kapcsán megszerzett tapasztalatok megosztása egymással.

A két oldal szakértői kiemelt témaként foglalkoztak a nukleáris, vegyi, biológiai és radiológiai fegyverek elleni védelemmel és a tömegpusztító fegyverek proliferációjának megakadályozásával. A gyakorlati együttműködés fejlesztéséhez számos szemináriumot tartottak a felmerülő kérdések megvitatására. Meghatározóak voltak nukleáris kérdések, melyek  terén egy nukleáris terminológiát magába foglaló szótár mellett elérték a nukleáris stratégiára és doktrínákra vonatkozó információk cseréjét is. Emellett 2004 és 2007 között az NRC országok négy nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlatot folytattak le Oroszországban, az Egyesült Királyságban, az USA-ban és Franciaországban. Ezek hozzájárultak az átláthatóság növeléséhez és a nukleáris katasztrófákra adott gyors, egységes és szakszerű intézkedések kidolgozásához, valamint erősítették a bizalmat a NATO és Oroszország között.

2006-ban az afgán és közép-ázsiai tisztviselők számára az NRC elindította kábítószer-ellenes képzésre vonatkozó projektjét, melynek fő célja az Afganisztánból származó kábítószer-szállítás megakadályozása volt. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalával (United Nations Office on Drugs and Crime, UNODC) együttműködve több mint 3500 tisztet képeztek ki az NRC Kábítószer-ellenes Gyakorlat Projektjének (NRC Counter-Narcotics Training Project) keretein belül. A résztvevők 7 országból ? Afganisztánból, Kazahsztánból, Kirgizisztánból, Tádzsikisztánból, Türkmenisztánból, Üzbegisztánból, és a 2010-es csatlakozása után Pakisztánból ? érkeztek. A projekt során állandó tréningeket tartottak Oroszországban és Törökországban, valamint kihelyezett tanfolyamokat szerveztek az együttműködő államokban, melyek célja a helyszíni képességek kiépítése és a regionális hálózat kialakítása volt az együttműködés elmélyítésének érdekében.

Mindemellett korán megjelent az NRC-n belül a civil vészhelyzetekben való együttműködés, mely egészen 1996-tól 2014-ig állt fenn a katasztrófák (földrengés, árvíz, terrortámadások) közös kezelésének és a kooperációnak a fokozására. 1998-ban orosz kezdeményezésre megalakult Euro-atlanti Katasztro?fa-elha?ri?ta?si Koordina?cio?s Ko?zpont, mely az Euro-atlanti Partnerségi Tanács (Euro-Atlantic Disaster Response Coordination Centre) tagországai közt koordinálja a katasztrófa-elhárítást és a polgári védelmet.

A civil szektoron kívül tudományos és technológiai közegekben is együttműködött a NATO és Oroszország. Az oroszok elkötelezettek voltak a NATO Béke és Biztonság Bizottság munkája mellett, mely az új biztonsági kihívásokra kereste a válaszokat. Legjelentősebb kutatási területeknek a robbanószerek felderítése, a kiberbiztonság, a tömegpusztító fegyverek elleni védelem és a terrorizmus elleni harc számítottak

Az NRC 2007-ben létrehozta weboldalát, melynek üzemeltetését 2014-ben felfüggesztették.

Sötét felhők a borús égen

Az első törés a NATO?Oroszország kapcsolatokban 2008-ban mutatkozott meg, az orosz?grúz háború kirobbanásakor. A konfliktus az NRC találkozók felfüggesztését vonta maga után, egészen 2009 tavaszáig, mivel a Szövetségesek szerint Oroszország megtörte békefenntartó szerepét a függetlenedni kívánó dél-oszét és abház régiókban, és aránytalan katonai túlerővel avatkozott be, mikor Grúzia az ország egyesítésére tett kísérletet.

Ezután a máig tartó szakítás 2014 áprilisában következett be, miután Oroszország illegálisan annektálta a Krímet Ukrajnától. Azóta az NRC-n belüli összes polgári és katonai együttműködést felfüggesztették. A politikai és katonai párbeszédnek azonban továbbra is maradtak nyitva csatornái az információcsere és félreértések csökkentésének érdekében.

Napjainkban egyre inkább romlik a kapcsolat az Oroszországi Föderáció és a NATO, a Szövetségeseken belül különösen az Egyesült Álamok és Oroszország közt. Az év elején az Észak-atlanti Tanács közleményt adott ki, melyben támogatta az USA-t abban, hogy felmondja az INF-szerződést válaszként arra, hogy Oroszország megszegte az ebből következő kötelezettségeit  és olyan fegyverrendszereket kezdett kidolgozni, valamint hadrendbe állítani, melyek a szerződés hatálya alá esnek. Az amerikai vádak alapját a Novator 9M729 (NATO nevén SSC-8) szárazföldi indítású robotrepülo?gép alkotta. A szerződés megszegését azonban az oroszok továbbra is tagadják.

Írta: Szilágyi Laura

Címlapkép: NATO-zászlóalj Lengyelországban. Orzysz, 2017. december 22.
A brit védelmi minisztérium által 2017. december 22-én közreadott kép NATO-katonákról az észak-lengyelországi Orzysz kiképzőközpontjánál december 20-án. A mintegy nyolcszáz fős amerikai-brit-román-horvát alakulatot áprilisban vezényelték a térségbe a NATO keleti szárnya megerősítése végett. Az észak-atlanti szövetség a kelet-ukrajnai konfliktus és az ottani orosz beavatkozás miatt állomásoztat több kontingenst Lengyelországban és a balti államokban. (Forrás: MTI/EPA/Brit védelmi minisztérium/Rebecca Brown)

Előző cikkSzakkollégiumi sikerek az OTDK-n
Következő cikkGazdasági érdekek fenyegethetik az EU klímacéljait