Mexikót, Latin-Amerika második legnagyobb gazdaságával rendelkező országát már évtizedek óta sújtja a drogháború. A különböző drogkartellek, amelyek kontrollálják a kokain, marihuána, és egyéb drogok termelését és terjesztését, folyamatosan versengenek a hatalomért. Eközben Mexikó kormánya ? nagyrészt sikertelenül ? próbálkozik a kartellek visszaszorításával, az USA pedig katonai és pénzügyi támogatás mellett a biztonsági erőket is bevetette a drogkereskedelem csökkentésének érdekében.

A kartellek létrejötte, működése

Egészen a ?80-as évek végéig Mexikóban nem volt jellemző a drogkartellek uralma és az egész társadalomra kiható agressziója. Kezdetben főleg Kolumbiában jelentek meg ezek a szervezetek, melyek a kokaint Mexikón át szállították az USA-ba. 1989-ben Miguel Ángel Félix Gallardó-t, a mexikói kokainbiznisz fejét és a Guadalajara kartell megalapítóját letartóztatták; az így kialakult hatalmi vákuum pedig a drogkartellek közötti, máig tartó harcokat eredményezte.

Ezt követően számos kisebb kartell alakult ki, melyek mára hatalmas szervezetekké nőttek, egész régiókat tartanak felügyeletük alatt, az ott élő civil lakosság ellen pedig folyamatosan erőszakot alkalmaznak. Ide sorolhatjuk többek között a Sinaola, Los Zetas, Jalisco New Generation, Gulf, Tijuana/Arellano Felix, Beltran Leyva, Juarez kartelleket.

Ezek a szervezetek dollármilliókat keresnek illegális kereskedelemmel. A legnagyobb hatalommal jelenleg a Sinaola kartell rendelkezik, mely számos kisebb, laza szálon összekötött csoporton keresztül operál.

A bandákat az országhatár sem állítja meg. Az USA-ban 2008-ban 230 városban voltak jelen mexikói drogkartellek, ez a szám pedig 2011-re drasztikusan megemelkedett, ekkor már több mint 1000 városról beszélhettünk. A nagy arányú mélyszegénység és munkanélküliség hatására a mexikói fiatalok számára sokszor az egyetlen lehetőség a nyomorból való kitörésre a kartellekhez való csatlakozás. Tovább rontja a helyzetet, hogy a mexikói rendőrség sok esetben tehetetlen a megfelelő kiképzés és felszerelés hiányában, az alacsony fizetések miatt pedig a korrupció sem ritka jelenség. A Los Zetas kartell például rendőröket integrált tagjai közé, annak érdekében, hogy illegális tevékenységeiknek a rendőrség se szabhasson gátat. Ugyanehhez a bűnszervezethez kapcsolódik a 2017-ben napvilágra került botrány. Számos szemtanú szerint a Zetas 2012-ben jelentős összeggel támogatta egyes mexikói politikusok kampányát, valamint rendőröket is lefizetett annak érdekében, hogy illegális tevékenységüket zavartalanul gyakorolhassák. Az ügy nemzetközi felháborodást keltett, és ugyan a Los Zetas kartell mára fragmentálódott, egykori hatalmát elveszítette, sokkoló a tény, hogy egy bűnszervezet ekkora hatást gyakorolhat egy ország politikájára.

Harc a kartellek ellen

Mexikó új elnöke, a 2018-ban megválasztott Andrés Manuel López Obrador radikális változásokat ígér a drogok elleni háborúval kapcsolatban. A kormány eddig is milliárdokat költött a közbiztonság fejlesztésére, és a katonai kiadások is sokszorozódtak az évek során. 2007 óta legalább 54 milliárd dollárt költöttek biztonságra és védelemre, az USA pedig további 1,5 milliárd dollárral segítette a mexikóiak ügyét. A próbálkozások ellenére az eddigi drogháborúkban 2007 és 2017 között körülbelül 230 000 civil halottról és majdnem 30 000 eltűnt személyről számolnak be az adatok. Mexikó kormányát emellett súlyos vádak érték az emberi jogok megsértése miatt, melyeket a drogkartellek elleni küzdelmük során figyelmen kívül hagytak.

Az elért sikerek

Emellett Alex Cifuentes, Guzmán jobb keze a New York-i bíróságon ekkor beszélt először Enrique Pena Nieto megvesztegetéséről. Cifuentes azt állítja, hogy a volt mexikói elnök 2012-ben, megválasztása után 250 millió dollár kenőpénzt követelt El Chapotól, azért cserébe, hogy leállítsa az ellene létrehozott országos hajtóvadászatot. Végül a felek 100 millió dolláros összegben egyeztek meg. A drogbáró szerint a mexikói szövetségi rendőrség továbbá nemcsak figyelmen kívül hagyta a drogkereskedelmet, de esetenként részt is vett benne. Ha a vallomás igaznak bizonyul, az azt jelenti, hogy a drogkartellek korrupciója a mexikói politikai rendszer legmagasabb fokait is el tudja érni.

Annak ellenére, hogy a mexikói drogkartellekhez köthető halálesetek és a drogot fogyasztók száma máig rendkívül magas, az ellenük folyó küzdelem kicsit sem mondható reménytelennek vagy feleslegesnek. A 2009-ben egy, az USA-ban kiadott 37 fős lista azoknak a drogbáróknak a neveit tartalmazta, akik a már felsorolt drogkartellek vezetői szerepét töltötték be. 2015-re a 37-ből már 31-et elfogtak, további 2 pedig életét vesztette rivális drogkartellekkel való küzdelemben. Az egyik leghírhedtebb drogbáró, Joaquín Guzmán Loera, más néven El Chapo elfogása és 2015-ös szökése nagy port kavart. A Sinaloa Kartell vezetője mélyszegénységben nőtt fel, az illegális drogkereskedelemmel pedig 1 milliárd dolláros vagyonra tett szert. Első elfogására 1993-ban került sor, 2001-es szökését követően pedig 2014-ben újra elfogták, majd egy évre rá újra sikeresen szökést hajtott végre Altiplano-i cellájából egy 1,5 km-es alagúton keresztül. 2016 januárjában ismét elfogásra került, egy évre rá pedig kiadták az Egyesült Államoknak, ahol jelenleg tárgyalása is zajlik. 2019. február 12-én Guzmán ellen 10 pontban emeltek vádat, a tanúk meghallgatása pedig 11 héten keresztül tartott, ezáltal fény derült El Chapo és a Sinaola brutális és megrázó tevékenységeire. A drogbárót előreláthatóan életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik.

Ugyan a drogbárók elfogását és bíróság elé állítását érintően kimagasló sikerekről beszélhetünk, egyes szakértők szerint ezek az intézkedések összességében nem csökkentik az erőszakot, sőt, a kialakuló kaotikus helyzet akár még többet szülhet. Hiszen annak ellenére, hogy Guzmánt, a legbefolyásosabb drogbárót 2016-ban bíróság elé állították, a drogtermelés aránya és a halottak száma is növekvő tendenciát mutat. A Sinaloa vezetőjének elfogása után a kartell hatalma ugyan gyengült, ezzel viszont teret adott eddig kisebb és még erőszakosabb módszerekhez folyamodó bűnszervezetek felemelkedéséhez, mint például a Jalisco New Generation. A kartellek elleni küzdelem tehát koránt sem ért véget Mexikó és az USA számára.

Írta: Ustea Dóra

Címlapkép: Mexikóváros, 2016. január 9.
Joaquín „El Chapo” Guzmán megbilincselt mexikói drogbárót a riporterek felé fordítják katonák egy mexikóvárosi repülőtéren 2016. január 8-án. Az egyik legnagyobb kábítószer-maffiát, a sinaloait irányító Guzmánt hat hónappal az után sikerült ismét elfogni, hogy megszökött egy maximálisan biztonságosnak tartott börtönből. (Forrás: MTI/EPA/José Mendez)

Előző cikkA Bering-szoros és az Északi-tenger a klímaváltozás tükrében
Következő cikkA BSZK látogatása az MH Hadikikötőjébe