India és Pakisztán között az elmúlt hetekben kiújuló villongások szinte azonnal a nemzetközi média figyelmének a középpontjába kerültek. A két dél-ázsiai ország közötti feszültség középpontjában a hét évtizede megosztott Kasmír kérdése áll. A jelenlegi feszült viszonyt kiváltó öngyilkos merényletet Kasmír India által felügyelt területén (Dzsammu és Kasmír Állam) hajtották végre, egy indiai paramilitáris egységeket (CRPF) szállító konvoj ellen. A támadás következtében több mint 40 indiai katona veszítette életét, a támadásért a Jaish-e-Mohammed (JeM) nevű pakisztáni hátterű iszlamista terrorszervezet vállalta a felelőséget. Nem sokkal később kiderült, hogy a merényletet a szervezet egy indiai születésű (a Kasmír déli területén lévő Dzsammuból származott) tagja, Adil Ahmed Dar követte el.
Szócsatától a fegyveres konfrontációig
Az eseményeket követően az indiai kormány terrorista szervezetek támogatásával és bújtatásával vádolta az iszlámábádi vezetést. Feltételezések szerint a fentebb már említett JeM, illetve a Lashkar-e-Taiba nevű terrorszervezet folyamatos támogatásokat kap Pakisztántól. Ezen szervezetek az elmúlt években többszőr hajtottak végre terrorcselekményeket Indiában (többek között hozzájuk köthető a 2008-as véres mumbai mészárlás). Pakisztán természetesen tagadta az indiai fél vádjait. Az újraválasztásért küzdő indiai miniszterelnök, a hindu nacionalista Nerandra Modi határozott válaszlépéseket ígért, illetve kemény nyilatkozatott intézett az iszlámábádi vezetés felé: ?óriási hibát követ el szomszédunk (Pakisztán), ha azt gondolja, hogy képes destabilizálni Indiát.?
A támadást követően lázongások robbantak ki Dzsammuban (Kasmír hindu többségű területe), ahol a Pakisztán ellenes jelszavakat skandáló hindu tüntetők több erőszakos cselekmény elkövetését követően összecsaptak a rendfenntartókkal, amelynek következtében a kormányzat kijárási tilalmat rendelt el a területen. Február 26-án indiai vadászgépek légicsapásokat hajtottak végre a pakisztáni Balakot település közelében. Vijay Gokhale, India külügyi államtitkárának a nyilatkozata szerint a pakisztáni területen végzett légitámadás a Balakot közelében lévő JeM kiképzőtábor ellen végrehajtott megelőző csapás volt. Az indiai államtitkár nyilatkozatában ?szükségesnek? nevezte a támadást. A légicsapások jogosságát az indiai hírszerzés azon információra alapozta, amelyek szerint a Jaish-e-Mohammed újabb indiai terrorakciókra készült.
Az indiai behatolásra válaszul február 27-én az pakisztáni légierő támadást intézett a tartományt kettévágó tűzszüneti vonal indiai oldalán lévő célpontok ellen. A támadás során a pakisztáni légierő gépei tűzharcba keveredtek az indiai légierő vadászgépeivel. Iszlámábád állítása szerint az összecsapás során az indiaiak két vadászgépet veszítettek. Pakisztáni források arról adtak hírt, hogy mindkét, pakisztáni területen lezuhant gép pilótáját foglyul ejtették. Míg az egyik állítólagosan lelőtt pilótát súlyos sebesülései miatt korházba szállították, addig az épségben földet érő pilótát az iszlámábádi kormányzat ?békülési szándékának? jeleként hajlandó volt szabadon engedni. Az indiai fél elismerte, hogy az összecsapás során elveszítettek egy MIG-21-es vadászgépet. Még ugyanezen a napon Imran Khan, Pakisztán miniszterelnöke televíziós nyilatkozatában a két ország között estelegesen kirobbanó háború veszélyeire figyelmeztetett, illetve a fennálló feszültség tárgyalásos megoldását javasolta indiai kollégájának. Pakisztán március 1-jén szabadon engedte a lelőtt indiai vadászgép pilótáját, Abhinandan Varthmant. Március 2-án azonban (egy nappal Varthman szabadon engedését követően) újra fegyverropogástól volt hangos a két ország de facto határaként szolgáló tűzszüneti vonal.
Egy hét évtizedes probléma: Kasmír
A kasmíri kérdés a kezdetektől fogva erősen megterheli a két állam viszonyát. A Brit Birodalom távozását követően Kasmír dönthetett arról, hogy a muszlim Pakisztánhoz vagy a döntően hinduk lakta Indiához kíván-e csatlakozni. Végül a többségében muszlim lakosú tartomány maharadzsája az Indiai Köztársaság mellett döntött. Az ezt követő évtizedekben a két dél-ázsiai állam három háborút is vívott egymással (1947-48, 1965, 1971), Pakisztán mind a három megmérettetésben alulmaradt délkelelti szomszédjával szemben (megjegyzendő, hogy bár a kasmírért folytatott első két indiai?pakisztáni háborúban Iszlámábád alulmaradt Indiával szemben, azonban Újdelhi ennek ellenére nem tudta az egész tartományt az ellenőrzése alá vonni). Az indiai?pakisztáni összecsapások következtében Kasmír megosztott terület lett, amelynek 1/3-a Pakisztánhoz, míg a többi terület Indiához tartozik (ez alól kivétel a tartomány észak-keleti területe, amely az 1962-es indiai?kínai háborút követően a Kínai Népköztársasághoz került, 1963-ban pedig egy kínai?pakisztáni határmegállapodás alapján Peking lehasíthatott egy kisebb szeletet Kasmír pakisztáni ellenőrzés alatt álló területéből).
Bár India mind a három háborúban vereséget mért Pakisztánra, ennek ellenére az elmúlt negyven évben komoly gondokkal kellett szembe néznie Kasmír tekintetében. A pakisztáni fenyegetés mellett komoly nehézségeket jelentett a 80-as években megjelenő kasmíri szeparatizmus, amelynek megfékezése érdekében Újdelhi egyre inkább ellenőrzése alá kívánta vonni az észak-indiai tartományt. Az egyre erősödő centralizációnak a következtében jelentősen csökkentették a tartomány autonómiáját (az indiai Alkotmány értelmében széleskörű autonómia illeti meg Kasmírt), ez természetesen tovább növelte a helyi lakosságnak az Indiával szembeni ellenszenvét.
Pakisztán éberen figyelte a szomszédos tartományban zajló eseményeket, és megpróbálta maga számára kiaknázni a kasmíri szeparatizmusban rejlő lehetőségeket. Három vesztes háborút követően Iszlámábád stratégiát váltott, a közevetlen katonai beavatkozás helyett inkább a túlerőben lévő szomszédja destabilizációjára törekedett. A pakisztáni vezetés egyes körei igen jó kapcsolatokat építettek ki a szovjetek ellen az Afganisztánban harcoló különböző mudzsahed csoportokkal. A szovjetek kivonulása után ?munka nélkül? maradó mudzshedek egy részét Pakisztán segített beszivárogni Kasmír indiai felügylet alatt lévő területeire, ahol addigra már szinte állandósultak az összecsapások a helyiek és az indiai rendfenntartó erők között. Újdelhi elhibázott centralizációs politikájára válaszul az egyre erősebbé váló szeparatizmus, és a területre beszivárgó szélsőséges iszlamistáknak köszönhetően a 90-es években egy folyamatos erőszakhullám jellemezte a tartományt.
Terrorizmus, atomfegyverek és hindu nacionalizmus
Az új évezred újabb feszültségeket hozott mind Kasmír, mind pedig a két dél-ázsiai hatolom tekintetében. A millennium beköszöntével mindkét ország csatlakozott az atomklubhoz (1998-ban). Önmagában már az nagyfokú biztonsági kockázatot jelenetett, hogy két, egymással évtizedek óta ellenséges viszonyban lévő ország nukleáris fegyverekkel rendelkezik. Ezt tetézte, hogy a kísérleti robbantásokat követően szinte azonnal kiéleződött a két ország közötti ellenségeskedés. Az 1999-ben kiújuló feszültség helyszíne újra Kasmír volt. A kargili konfliktus névre hallgató esemény keretében pakisztáni irreguláris erők hatoltak be Kasmír indiai igazgatás alatt álló területeire, azzal a szándékkal, hogy ?elfoglalják a stratégiai fontosságú Kargil városát?[1]. A pakisztáni irreguláris erők betörésére válaszul Újdelhi ?korlátozott háborút kezdett, amelynek célja alapvetően a pakisztáni kiképzőtáborok és bázisok bombázása, valamint az indiai-pakisztáni határ védelme volt?[2].
A 2000-es évek növekvő nyugtalanságot hoztak Kasmír tekintetében. Az ezredfordulón több legfelsőbb szintű indiai?pakisztáni találkozóra is sor került, a tartománnyal kapcsolatos feszültségek megvitatása érdekében (az egyik ilyen találkozó eredményeként történt meg a határ megnyitás Kasmírnál). Az egyik legégetőbb problémát a radikális iszlamista terrorszervezetek megjelenése jelentette (ilyen a fentebb már említett Jaish-e-Mohammed és a Lashkar-e-Taiba), amelyek már nemcsak Kasmírt, hanem India más területeit is működési területüknek tekintették. Hasonló problémát jelentett az indiai politika jobbratolódása, a hindu nacionalizmus megjelenése, amely ideológiailag azon túl, hogy Indiát globális hatalommá kívánja tenni (ennek ténye már önmagában rendkívüli fenyegetést jelent Pakisztánra), egyre intoleránsabb módon lép fel az ország lakosságának megközelítőleg 15%-át kitevő muszlimokkal szemben (meg kell említeni, hogy a muszlimok mellett más vallási kisebbségekhez: keresztényekhez és a szikh vallás követőihez is ellenségesen viszonyulnak a hindu nacionalisták).
Kasmír: az idők végezetéig tartó konfliktus?
Bár az elmúlt hetek összecsapásai egy újabb fejezettel gazdagították a kasmíri kérdés majd hét évtizedes történetét, ugyanakkor nem valószínű, hogy komolyabb változást idézne elő a megosztott tartományban fennálló status quo szempontjából A jelenlegi helyzet hagyományos fegyverekkel való megváltoztatásához egyik félnek sincs meg az ereje, és ami még talán ennél is fontosabb, a szándéka. Ugyanis a jelenlegi helyzet fenntartása mindkét fél számára optimális lehetőség, hiszen kiválóan alkalmas mindkét oldalon a tömegek politikai mobilizálására, ugyanakkor nem kell egyik félnek sem megfizetnie a satus quo megváltoztatásához szükséges igen magas árat. Ám az valószínűsíthető, hogy tovább fog mélyülni a kasmíri muszlim többség és az indiai kormányzat közötti feszültség, amely feltehetőleg erősíteni fogja a tartományban uralkodó permanens nyugtalanságot. Mivel láthatólag India nem tudja pacifikálni az igazgatása alatt álló tartományt, csak megerősíti azokat a nézeteket, amelyek szerint a közeljövőben nem valószínű, hogy megoldódna a két dél-ázsiai hatalom közötti ellenségeskedés sarokkövének számító kasmíri kérdés.
[1] Világpolitikai Lexikon (1945-2005). Szerkesztette: Horváth Jenő, Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 305-306. o.
[2] Uo.
