A szaúdi koronaherceg helyettese, Mohammed bin Salman Vlagyimir Putyin orosz elnöknél tett látogatása rendkívüli politikai jelentőséggel bír. Az esemény kiemelkedő fontosságát az is jelzi, hogy a delegáció tagjaként többek között a külügyminiszter, Adel bin Ahmed Al-Jubeir is tiszteletét tette Szentpéterváron. A felek széleskörű gazdasági megállapodásokat írtak alá több fontos területen, megvitatták a regionális biztonsági helyzetet, továbbá kilátásba helyezték a legfelsőbb szintű kölcsönös látogatás még ebben az évben történő lebonyolítását is.
A látogatás nemcsak azért meglepő, mert Szaúd-Arábia hagyományosan az Egyesült Államok szövetségese, de éles kontrasztban áll Rijád márciusban kiadott elítélő hangvételű közleményével, melyben képmutatással vádolják Putyint, mivel az orosz elnök úgy kritizálta az Arab Ligát közel-keleti szerepvállalása miatt, hogy maga is támogatja Bassár el-Aszad szíriai rezsimjét.
Mi indokolja ezt a hirtelen fordulatot? Mint általában, Rijád számításainak a háttérben most is a külső és belpolitikai kényszerek együttese áll.
Az arab világ leghatalmasabb olajmonarchiájának egyre nehezebb nemzetközi és belső kihívásokkal kell szembenéznie. A huti csoportok jelenléte a szaúdi-jemeni határ mentén továbbra is komoly kihívást jelent, északról a szíriai válság és a proxy-csatározások elhúzódása, délen pedig a jemeni katonai műveletek nehézségei okoznak problémát, nem beszélve az ISIS fenyegető közelségéről. Kétségtelen, hogy Moszkva Rijád számára ebben a helyzetben jelentősen felértékelődött ? Szaúd-Arábiának szüksége van a Kreml segítségére is.
Ezt pedig Putyin maga is jól tudja, ahogy azt is, hogy Oroszország számára a közel-keleti térnyerés olyan lépése ez, mely megerősítheti Moszkva pozícióját a térségben. Ugyanakkor a találkozó rövidsége és az orosz fogadó delegáció alacsony szintje spekulációknak adott alapot a szaúdi fél meggyengült pozícióját illetően.
A Kreml iráni befolyása is beleszámít a szaúdi számításokba, tekintve, hogy Moszkva hagyományosan ajtóként szolgálhat Irán felé, és Mohammed bin Salman látogatása feltételezhetően ennek az ajtónak a megnyitására is szolgált.
Gazdaság
Mivel a találkozóra a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórum részeként került sor, a két állam számos területen írt alá gazdasági jellegű megállapodásokat. Az infrastrukturális beruházások és az ingatlanügy, az élelmiszerbiztonság területein kívül a szaúdi nukleáris program terve is szerepel a kétoldalú megállapodások között, melyet az orosz állami atomenergetikai vállalat, a Roszatom valósítana meg. A projekt megvalósulása esetén mindkét fél számára rendkívül jövedelmező lenne: az orosz államkincstárnak most mindennél jobban szüksége van egy kis utántöltésre, a szaúdiak számára pedig lehetővé teszi jelenlegi exportpolitikájuk folytatását, miközben kiszolgálja a növekvő belső energiaigényt is. A terv magában foglalja a reaktorok és kutatóközpontok kiépítését, a nukleáris fűtőanyag szállítását és a hulladék kezelését is, a további részletekig viszont Putyin ? minden bizonnyal a közeljövőben bekövetkező ? szaúdi látogatásáig még várni kell.
Szintén gyümölcsözőnek bizonyult a szaúdi olajügyi miniszter, Ali bin Ibrahim Al-Naimi látogatása. A két oldal munkacsoportok felállításáról egyezett meg a közös energetikai projektek megvalósítása céljából. Ez jelzi Szaúd-Arábia olajpolitikájának új irányát, amely egyben könnyebbség Oroszország számára is (a királyság alacsony olajár-stratégiája, melyet sokáig politikai eszközként használt Moszkva ellen visszaütött, így Rijád minden bizonnyal most kívánja korrigálni ennek káros hatásait).
Kell félnie az Egyesült Államoknak?
Az orosz?szaúdi kapcsolatok élénkülése különösnek tűnhet annak fényében, hogy az arab állam hagyományosan az Egyesült Államok szövetségese. Rijád kitekintésének egyik oka lehet, hogy az Obama-adminisztráció nem adja meg a remélt támogatást és politikailag jól érzékelhetően visszavonul az arab világ térségéből. A javuló kapcsolat ébreszthet bizonyos aggodalmakat az Egyesült Államokban: a vezető ok, hogy Oroszország új partnerei (korábban energetikai és pénzügyi megállapodásokat írt alá Kínával és a norvég Statoil vállalattal is) segítségével hatékonyan tudja enyhíteni az amerikai szankciók negatív hatásait.
Ugyanakkor nem mondható, hogy ez az orosz törekvés váratlan volna, továbbá a gazdasági és nukleáris jellegű megállapodások is ártalmatlanok. Végső soron az együttműködés akár hasznos is lehet az Egyesült Államok közel-keleti politikai céljai szempontjából.
A két állam diplomáciai kapcsolatait a szíriai válságban elfoglalt ellentétes pozíciójuk (Moszkva vállaltan az Aszad-rezsimet, míg Rijád a felkelő erőket támogatja) lehetetlenítette el, ahogy az álláspontok Jemennel kapcsolatban is hadilábon állnak, és a szoros orosz-iráni kapcsolatok is az ellenségességet erősítették. A gazdasági együttműködés nem fogja varázsütésre megoldani ezeket a nézeteltéréseket a két állam között, de megkönnyítené a kommunikációt és megoldáskeresést az olyan ügyekben, mint a szíriai vagy a jemeni válság és az ISIS elleni harc.
Bár a tárgyalások elsősorban gazdasági jellegűek voltak, a felek kitértek a térség (fentebb már említett) biztonsági problémáira is. A továbbiakban remélhetőleg sűrűbben sorra kerülő bilaterális tárgyalások a két állam között jelentősen könnyíthetik tehát a közel-keleti helyzet kezelését.
Összefoglalva, a szaúdi?orosz kapcsolat új iránya nemcsak financiálisan jövedelmező a feleknek, de hosszú távon egy stabilabb közel-keleti helyzethez is hozzájárulhat. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ? jelenleg ? Szaúd-Arábiának nagyobb szüksége van az oroszokra, mint fordítva. Akár tetszik ez a Nyugatnak, akár nem, ez a fordulat biztosíthatja, hogy a Kreml a térség jövőbeni biztonsági és gazdasági fejlődésének egyik központi játékosa legyen. Ami viszont mindenkinek érdeke: Oroszország és Szaúd?Arábia közösen hatékonyabbak lehetnek a közös rémálom, az Iszlám Állam ellen.
Ez a cikk a FIGYELO.HU ?Globálfalu? rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.
