Május 4-én kezdődtek meg az újabb egyeztetések Szíriát illetően, a kormány, egyes ellenzéki csoportok és más helyi szervezetek valamint több külföldi állam képviselői részvételével Genfben. Az eseményről az ENSZ szíriai különmegbízottjának posztját jelenleg betöltő Staffan de Mistura úgy nyilatkozott, hogy az nem tekintendő sem konferenciának, sem pedig harmadik genfi találkozónak, csupán közte és az előbb említettek közötti konzultációnak. A különmegbízott szerint az egyeztetésnek nincs konkrétan meghatározott célja és vége, de a tervek szerint június 30-án felmérésre kerülnek az addigi tapasztalatok, és azok alapján fog döntés születni a lehetséges következő lépésekről. Azt, hogy mindeddig nem sikerült megoldást találni e rendkívül súlyos, humanitárius katasztrófával fenyegető válságra, többen ? köztük az ENSZ főtitkára is ? a nemzetközi közösség szégyenének tartják. Ezt támasztja alá többek között az, hogy az eddig elhunytak száma 220 ezerre tehető, továbbá több mint 11 millióan kényszerültek elhagyni lakhelyüket, s közülük majd 4 millióan idegen országban kerestek menedéket.

Tehát így, túl a válság kitörésének negyedik ?évfordulóján?, egy újabb, immár sokadik rendezésre tett kísérlet idején, érdemes végigtekinteni azon, hogy a kezdetektől egészen napjainkig kik és hogyan próbálkoztak a felek kibékítésével, miként lehet ezeket a kísérleteket értékelni, mik voltak ezek hibái. Emellett számba kell venni azon tényezőket, körülményeket, melyek hátráltatják vagy esetleg lehetetlenné is teszik az egyezségre jutást. Világosan látszik pedig, hogy a katonai győzelem egyik fél számára sem lehetséges, és sokan ? legyen szó akár szíriaiakról, akár külső szereplőkről ? számos alkalommal hangsúlyozták a békés, politikai megoldás szükségességét. Sőt, a felek közötti közvetítésre a konfliktusrendezések terén igen járatos diplomaták is kaptak felkérését.

Elsőként az Arab Liga ? 7 hónappal az első tüntetések után ? 2011 októberében kezdett a szíriai eseményekkel foglalkozni, melyek kezelésére a hónap végére kidolgozott egy tervet, amit Damaszkusz november 2-án el is fogadott. A terv szerint a kormányzatnak ki kellet vonnia a hadsereget az utcákról, szabadon bocsájtania a különböző megmozdulások során letartóztatottakat, lehetővé tennie megfigyelők és tudósítók belépését az országba, valamint tárgyalásokat kezdeni az ellenzékkel. Arról azonban, hogy ez mennyiben valósult meg, már egészen eltérő vélemények láttak napvilágot. Annak ellenére ugyanis, hogy míg Szíria moszkvai nagykövete november 11-én az elvárások szinte maradéktalan végrehajtásáról nyilatkozott, addig az Arab Liga rögtön másnap éppen ennek ellenkezőjére hivatkozva ? mellesleg a szervezet alapokmányával ellentétes módon ? felfüggesztette Szíria tagságát és szankciókat léptetett életbe vele szemben.

Mindezek következtében már a válság kezdeti szakaszában látszódott, hogy a békés rendezés ? legalábbis az Arab Liga segítségével ? nem érhető el egykönnyen, aminek alapvetően két oka volt. Egyrészt Szíriának az Öböl-országok felé táplált bizalmatlansága, amely különösképpen vonatkozott a Liga akkori soros elnöki tisztségét betöltő Katarra, hiszen ekkor már ismert volt róla, hogy Kadhafi elleni felkelés során katonákat küldött Líbiába. A másik ok az ellenzék magatartásában keresendő, ugyanis nem sokkal a tárgyalások megkezdését tartalmazó terv kormány általi elfogadása után kijelentették, hogy elutasítanak minden olyan tárgyalási feltételt, mely nem foglalja magába a rezsim távozását. Továbbá ? még ha nem is ért mindenki egyet azzal a Damaszkusz által már a kezdetektől hangoztatott érvvel, hogy szélsőséges fegyveres szervezetekkel harcol ? az is kétségtelen, hogy ekkorra már végbement az ellenzék militarizálódása, ráadásul bármilyen világos politikai program ezzel párhuzamos megjelenése nélkül. Sőt, az al-Káidának a válságban való érdekeltsége is hamar láthatóvá vált. Mindent összevetve a novemberben elfogadott tervnek azon része, mely a hadsereg kivonását rendelte el, már nem biztos, hogy időszerű volt.

Látva korábbi elgondolásának problémáit, a Liga egy megfigyelő misszió felállítása mellet döntött, melyhez december 19-én a szíriai kormány rövid húzódozás után hozzá is járult. Ezt követően azonban az ellenzék szinte rögtön külföldi katonai beavatkozást kezdett követelni, majd néhány héttel később a katari emír is e mellett foglalt állást, melyhez Szaúd-Arábia is csatlakozott. A megfigyelő misszió által készített jelentés viszont nem volt a beavatkozást pártolók kedvére, hiszen azt állította, hogy Szíriában jelenleg egy olyan kormányellenes fegyveres felkelés zajlik, melyben mindkét fél felelős az erőszak eszkalálódásáért, így elsőként Szaúd-Arábia, majd őt követve a többi Öböl-ország is visszahívta megfigyelőit. A visszahívással pedig nemcsak a misszió, hanem gyakorlatilag annak esélye is megszűnt, hogy a Liga egyedül tudja kezelni a válságot, így került kinevezésre 2012. február 23-án Kofi Annan, az ENSZ és az Arab Liga közös különmegbízottjaként.

Annan március 16-án mutatta be úgynevezett 6 pontos tervét a Biztonsági Tanács előtt, mely röviden a következőket tartalmazta: tárgyalások kezdését politikai megoldás elérése érdekében, ENSZ felügyelet alatt létrejövő tűzszünetet, a humanitárius segélyek beérkezésének biztosítását, a politikai okokból letartóztatottak szabadon bocsájtását, valamint az újságírók szabad mozgását és a békés véleménynyilvánításhoz való jog garantálását. Végigolvasva ezeket a pontokat, rögtön látható az, amiért Annan azon nyomban több kritikát is kapott, nevezetesen, hogy a terve túl általános és nyitva hagy számos kérdést, így alkalmatlan a válság kezelésére. Mindenképpen meg kell viszont jegyezni, hogy közel sem egyértelmű helyzettel nézett szembe. Egyrészt egyre inkább világossá vált, hogy Aszad elnököt ? akiről már nem sokkal a tüntetések kezdete után többen kijelentették, hogy csak napjai vannak hátra, sőt mint később kiderült, több nyugati állam diplomatája azt feltételezte, hogy Annan célja Aszad viszonylag nyugodt távozásának levezénylése ? alábecsülték. Ugyanakkor a felkelőket illetően Hillary Clinton is elismerte, hogy alig tudható róluk biztos információ, különösképpen a köztük ekkor már egyre nyilvánvalóbban meglévő szélsőséges erők befolyásáról. Nemzetközi színtéren pedig azt láthattuk, hogy a Biztonsági Tanács nagyrészt a líbiai események miatt kialakult légkörnek köszönhetően nem volt képes semmilyen egyezségre jutni. Ezzel egy időben pedig egy külföldi, akár NATO tagok, vagy Törökország, esetleg egyes arab országok által végrehajtott katonai beavatkozás lehetősége is felmerült.

Mindezek ellenére kezdetben úgy tűnt, mégis van remény az erőszak megfékezésére, mivel Annannak sikerült rábírnia mind a kormányt, mind a Szabad Szíriai Hadsereg Főparancsnokságát egy tűzszünet elfogadására, és egy megfigyelő misszió fogadására. A tűzszünet április 12-én életbe is lépett, ám hamarosan összeomlott, és a misszió június 15-én felfüggesztette tevékenységét. A kudarc egyik oka, hogy a misszió felállítása megkésett, mivel csak április 21-én alakult meg, és teljes működésbe csak május 30-án lépett. Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy a Szabad Szíriai Hadsereg nemcsak a többi felkelő csoporttal történő koordináció terén, de még a saját csapatok feletti hatékony vezetés-irányítás kapcsán is komoly problémákkal küzdött. Ezt támasztják alá a Livá at-Tauhíd parancsnokának szavai, aki szerint a Szabad Szíriai Hadsereg nem egyéb, mint egy márkanév, mivel tulajdonképpen minden fegyvert viselő csoportot így hívnak. Harmadrészt nyilvánvalóvá vált, hogy egy tűzszünet sokaknak nem érdeke, legalábbis ezt a következtetést lehet levonni a Damaszkuszban ekkor elkövetett több robbantásos merényletből, melyek közül a május 10-ei volt a főváros ellen addig elkövetett legsúlyosabb támadás. Az itt jelenlévő szélsőséges erők számára ugyanis, saját befolyásuk növelése szempontjából a káosz és az elhúzódó erőszak mindenképpen előnyös lehetett.

Annan ezt követően stratégiát váltott, melynek oka nemcsak a tűzszünet bukása volt, hanem feltehetően az is ? amiről Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa is beszélt ekkoriban ?, hogy a szíriai események már túllépték egy egyszerű belső konfliktus szintjét, ráadásul a külföldről beáramló fegyverek és egyéb segítség csak növelték a vérontást. Ezért került megrendezésre 2012 júniusában az első genfi konferencia, azzal a céllal, hogy létrejöhessen valamiféle egyezség a konfliktusban érdekelt külső szereplők, elsősorban Oroszország és az Egyesült Államok közt. A konferencia június 30-ra hozott eredményt, hiszen ekkor került kiadásra az úgynevezett genfi kommüniké, mely az erőszak beszüntetésére, tárgyalások megkezdésére és egy átmeneti kormány megalakítására hívott fel. A dokumentum azonban ? mint azt a szíriai különmegbízott posztját később átvevő Lakhdar Brahimi is megjegyezte ? túl felszínes volt ahhoz, hogy valós eredményeket lehessen tőle várni, különös tekintettel az átmeneti kormányra vonatkozó, Oroszország és az Egyesült Államok által teljesen eltérő módon értelmezett rész esetében. Nem meglepő tehát, hogy amikor az Egyesült Államok és néhány európai szövetségese a Biztonsági Tanács elé terjesztett egy a Líbia esetében elfogadotthoz hasonló határozattervezetet, melyben az ENSZ alapokmányának VII. fejezete alapján kívántak volna érvényt szerezni Annan elgondolásainak, azt Oroszország és Kína megvétózta. Maga Annan pedig, aki többször is kifejtette, hogy ellene van a líbiai példa megismétlésének, augusztus 2-án lemondott, és utódjaként a már említett Lakhdar Brahimit nevezték ki ugyanezen hónap 17-én.

Brahiminak október 24-én sikerült egyetértésre jutnia a kormánnyal és néhány felkelő csoporttal arról, hogy Íd al-Adha ünnep idejére tűzszünet léphessen életbe. Ez azonban a 2012. áprilisi tűzszünethez hasonló okoknál fogva ismét csak nem bizonyult tartósnak, még annyira sem, mint az előbbi, kiegészítve azzal, hogy ezúttal még misszió sem állt rendelkezésre az egyezség betartásának megfigyelésére. Brahimi erőfeszítéseit ezt követően arra koncentrálta, hogy sikerüljön elérnie egy olyan magas szintű tárgyalást, immár szíriai szereplők részvételével, amelyen közeledhetnek az álláspontok a válság megoldása érdekében. Ennek eredményeként került megrendezésre 2014 januárjában a második genfi konferencia, ahol humanitárius kérdésektől, így például a segélyeknek a harcok sújtotta Homszba való beengedésétől eltekintve nem igazán történt előrelépés, hacsak nem tekintjük annak azt az inkább szimbolikus jelentőségű tényt, hogy a kormány és az ellenzék egy része végre hajlandó volt egy asztalhoz ülni.

A konferenciával kapcsolatban rögtön problémaként merülhet fel, hogy a konfliktus néhány fontos résztvevője nem volt jelen, főleg úgy, hogy azon részt vehetett például Dél-Korea, Dánia vagy éppen a Szentszék. Ellenben a kormányt támogatók oldaláról sem a Hezbollah, sem a Szíriával kölcsönös védelmi szerződésben álló Irán nem volt a meghívottak között. A másik oldalt tekintve, a Szíriai Nemzeti Tanács és a Szabad Szíriai Hadsereg Főparancsnoksága a tárgyalások feltételeként továbbra is ahhoz az irreális és értelmetlen követeléshez ragaszkodott, hogy a rezsimnek távoznia kell. A Nemzeti Koordinációs Bizottság és a kurd Demokratikus Unió Pártja, nem kívánt részese lenni egy a Szíriai Nemzeti Koalíció által vezetett delegációnak. A szalafita szervezeteket tömörítő Iszlám Front szóvivője pedig kijelentette, hogy aki részt vesz a konferencián, árulás miatt forradalmi bíróság elé állítják. Ezen erők, különösképpen a felkelők fegyveres csoportjainak teljes hiánya pedig finoman szólva is kétségessé tették, hogy ha születik is megállapodás, azt végre lehet-e majd hajtani.

Magát a konferenciát tekintve már rögtön az első napon sejthetővé vált, hogy nem várható egyhamar egyezség, hiszen az ilyen események első napjain megszokott ceremoniális beszédek helyett tulajdonképpen már ekkor vádaskodás folyt. Később pedig azt láthattuk, hogy a felek még a konferencia tárgyában sem értenek egyet, hiszen míg a szíriai kormány a terrorizmus elleni fellépés szükségességét, addig az ellenzék egy új átmeneti kormány felállítását tartotta fontosnak. Az átmeneti kormány kérdésével kapcsolatban érdemes lehet két dolgot megemlíteni. Egyrészt arról, hogy egy szíriai politikai átmenet pontosan hogy nézne ki, mindeddig nem hallhattunk szinte semmi konkrétumot. Ez már csak azért is fontos lenne, mert például abban, hogy a mai iraki állapotokhoz igen jelentős mértékben hozzájárult Paul Bremer ?Baásztalanitási? programja, mára szinte mindenki egyetért. Másrészt a rendezésre tett eddigi kísérleteket az is jelentősen hátráltatta, hogy nem látszódott a rezsim számára más lehetőség, mint a harc folytatása. A felkelők ugyanis tárgyalások nélkül, fegyveres úton kívánták eltávolítani, míg a politikai ellenzék és az őket támogató külföldi államok ? ha esetleg hajlandók is voltak tárgyalni ? még egy átmeneti kormányba sem fogadták volna el őket. Ráadásul eközben a kormány több okból is sokkal előnyösebb helyzetben tudhatta magát. Először is azért, mert Aszad valóban rendelkezik erős társadalmi támogatottsággal, amit alátámaszt több, a konfliktus korai szakaszából származó adat: az új alkotmány a 2012 februárjában tartott népszavazáson 89%-os támogatást kapott 57%-os részvételi arány mellett, sőt ugyanez év januárjában egy katari ? tehát a felkelőket leginkább támogatók közt lévő államból való ? intézet által készített kutatás szerint a szíriaiak 55%-a szerette volna, ha az elnök hivatalában marad. Emellett a hadsereg is ? mely létszámát és felszereltségét tekintve is ellenségei előtt van ? hűséges hozzá, és bár valóban történtek dezertálások, olyan nem fordult elő, hogy komolyabb méretű alakulatok álltak volna át. Ezzel szemben a felkelők megosztottak, ami nem csak ideológiai különbségeket, a koordináció hiányát, vagy akár az egymás közötti harcokat jelenti, hanem földrajzi megosztottságot is, hiszen az ISIS-t leszámítva nem tudtak meghódítani nagy, egybefüggő területeket. Mindamellett ezeken a területeken sem igazán voltak képesek megfelelő körülményeket teremteni. Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalának ez év márciusi jelentéséből például kiderül, hogy Gúta általuk uralt keleti részében az alapvető élelmiszerekhez átlagosan tíz-hússzoros áron lehet hozzájutni, mint a közeli, a kormányzat ellenőrzése alatt álló Damaszkuszban. Így nem meglepő, hogy Gútában korábban már éhségtüntetések is zajlottak a területet irányító Dzsajs al-Iszlám ellen. Szintén fontos tényező a ?dzsihadista? csoportok befolyásának folyamatos növekedése, mivel az a kérdés, hogy a rezsim esetleges bukásával keletkező hatalmi vákuum a számukra lenne a legelőnyösebb, már a 2013-as hírhedt vegyi fegyver támadást követő, külföldi beavatkozásról szóló vitákat is erőteljesen meghatározta. Azzal pedig, hogy e beavatkozás végül nem történt meg, a felkelők számára a siker érdekében feltétlenül szükséges jelentősebb, külső katonai segítség esélye is minimálissá vált. Továbbá, a ?dzsihadisták? jelentette fenyegetés mellett, a mérsékeltnek nevezett ellenzék is sokat tett azért, hogy diszkreditálja magát, gondoljunk csak a Szabad Szíriai Hadsereg brutális kivégzéseit bemutató, már a kezdetektől kiszivárgó felvételekre. Mindezeket tekintetbe véve, Aszad nem érezhette akadályát annak, hogy induljon a 2014-es elnökválasztásokon, amit az igen magasnak számító 73%-os részvétel mellett a szavazatok 89%-ával meg is nyert. Ezzel viszont egy átmeneti kormány felállításának a lehetősége gyakorlatilag megszűnt, így a Genfben megkezdett tárgyalási folyamat is zsákutcába jutott. Az időközben lemondott Brahimi helyét pedig 2014. július 10-én Staffan de Mistura vette át.

Mistura, aki teljesen új koncepcióval állt elő, október végén mutatta be a harcok helyi szintet történő ?befagyasztásáról? szóló tervét, melynek első állomása Szíria legnagyobb városa, a 2012 júliusától súlyos harcoktól szenvedő Aleppó lett volna. A befagyasztás szó használatát itt az indokolja, hogy jelen esetben nem egy hagyományos értelemben vett tűzszünetről beszélhetünk. A javaslat ugyanis nem tartalmazza csapatok vagy bizonyos fegyverkategóriák kivonását, csupán az összecsapások felfüggesztését írja elő, azzal a céllal, hogy a humanitárius segélyek elérhessék a rászorulókat, és akár az újjáépítés is megkezdődhessen. A terv emellett teljesen politikamentes, tehát nem esik szó benne például átmeneti kormány felállításáról, vagy új választások kiírásáról. Ráadásul nem is kíván választ adni a válság végső megoldásának kérdésére, hanem helyben kötött egyezségek elérése útján tervezi megváltoztatni a konfliktus dinamikáját és lökést adni a magasabb szinten megrekedt tárgyalási folyamatoknak.

A terv kritikusai szerint azonban egy tűzszünet megkötése mögött általában taktikai megfontolások állnak, ennél fogva az ritkán szolgálja a megbékélést, hiszen esélyt ad a feleknek arra, hogy erőiket máshová csoportosítsák át. Ugyanez az érv köszönt vissza az aleppói felkelők egyik vezetőjének szavaiból, aki szerint, ha ők feladnák a harcot, azzal a rezsim még több erőt összpontosíthatna Dara elfoglalására. Szintén nem biztos, hogy első állomásként Aleppó jó választás volt, mivel a városban lévő felkelők között az al-Káidához tartozó Dzsabhat an-Nuszra, az Anszár ad-Dín és az Ahrár as-Sám nevű szélsőséges terrorszervezetek szövetsége alkotja a legmeghatározóbb erőt. Márpedig igen nehéz elképzelni, hogy velük lehetséges lenne bármilyen egyezségre jutni, nem is beszélve az ugyancsak jelen lévő ISIS-ről. Hasonlóképpen kétséges volt, hogy a kormányzatnak, mely ugyan hajlandónak mutatkozott a terv elfogadására, valóban érdekében állt-e annak megvalósulása, tekintettel arra, hogy a hadsereg komoly erőket mozgósított Aleppó bekerítése érdekében.

Ezzel párhuzamosan Mistura azt sem adta fel, hogy nemzetközi szinten is pozitív irányba történhessen elmozdulás. Így már korábban látogatást tett többek közt Törökországba, Iránba, Szaúd-Arábiába valamint Oroszországba is. Ezek közül a legutóbbi emelendő ki, hiszen Oroszország megpróbálkozott egy újabb politikai megoldást célzó tárgyalás összehozásával, melynek eredményeképpen eddig két találkozóra került sor Moszkvában. Amint azonban az a korábbi tapasztalatokból ? a két eseményre irányuló csekély médiafigyelemből valamint abból, hogy az ENSZ különmegbízott a két esemény egyikén sem vett részt ? kikövetkeztethető volt, ezek bíztattak túl sok reménnyel. Ez be is igazolódott, hiszen azon túlmenően, hogy sikerült néhány, a válság rendezését célzó, általánosságban megfogalmazott alapelvet elfogadni, nem történt jelentős előrelépés, ráadásul az utóbbi alkalommal még e tekintetben sem mutatkozott teljes egyetértés. Természetesen a moszkvai tárgyalások kapcsán is problémaként említhető a valós befolyással bíró szervezetek hiánya, sőt ezúttal még többen, köztük a Szíriai Nemzeti Koalíció is bojkottálták a találkozót. A Koalíció azzal a már jól ismert érvvel indokolta távolmaradását, hogy a tárgyalások nem foglalják magukba Aszad távozását, ami azért érdekes, mert korábban Genf esetében már nem ragaszkodtak ehhez. Tekintettel erre, valamint a néha már tragikomikussá váló belső vitákra, felmerül a kérdés, hogy az a szervezet, melyet több állam, köztük Magyarország is a szíriai nép egyetlen legitim képviselőjének ismer el, alkalmas-e még bármilyen komolyabb tárgyaláson való részvételre. Ez egy újabb ok arra, hogy azt feltételezzük, a szíriai politikai ellenzékkel való egyeztetések a jövőben sem fognak eredményt elérni. Ezen felül az sem szól mellettük, hogy a szervezet az utóbbi időben számos gesztust tett a Dzsabhat an-Nuszra felé. Így például vezetőjük, Khálid Khúdzsa egy nemrég elhangzott beszédében dicsérte azokat a ?hősöket?, akik ? nem mellesleg az al-Káidához tartozó szervezet vezetésével ? ?felszabadították? Idlibet, Boszra as-Sámot, és Dzsiszr as-Sughúrt. Ennél még tovább ment védelmi miniszterük, Szálim Idrisz, aki úgy méltatta a Nuszrát, mint ?az egyetlenek, akik tettekben is képviselik a szíriai nép törekvéseit?, sőt a Koalíció részéről az is felmerült, hogy székhelyüket Isztambulból Idlibbe tennék át.

Mistura, aki szinte egy időben került kinevezésre azzal, hogy Abu Bakr al-Bagdádi kikiáltotta ?kalifátusát?, többször hangsúlyozta, hogy ha nem sikerül egyezséget elérni, abból valószínűleg csak az ISIS profitálhat. Jelenleg azonban nem sok esély látszik arra, hogy e terrorszervezet felemelkedése hozzájárulhatna valamiféle taktikai együttműködéshez a konfliktusban érintett akár külföldi akár szíriai szereplők közt. A Szabad Szíriai Hadseregnek az ISIS-el való viszonya ugyanis korántsem egyértelmű. Annak ellenére, hogy egyes területeken valóban történtek köztük összecsapások, korábbi aleppói parancsnokuk, Abdel Dzsabbár al-Okajídí elmondása szerint, az ő viszonya az ISIS-el jó, sőt testvéries. Az Egyesült Államokat tekintve szintén kétséges, hogy mennyire szándékozik eddigi politikáján változtatni, hiszen John Kerry azon kijelentését, hogy a válság megoldása érdekében feltétlenül szükséges közvetlen tárgyalásokat kezdeni Aszad elnökkel, a Külügyminisztérium szóvivője szinte rögtön cáfolta. Az Öböl-országok esetén pedig még kevesebb esély van erre, hiszen például Szaúd-Arábia ENSZ nagykövete nemrég beszélt arról a Biztonsági Tanács előtt, hogy országa miután Jemenben ?bizonyította erejét a stabilitás elérésére,? ezúttal a ?szíriai népet fogja segíteni a szabadság elérésében?. Az sem segíti elő sem ennek a taktikai együttműködésnek a létrejöttét, sem az éppen folyó tárgyalások sikerét, hogy a török külügyminiszter, Mevlüt Çavuşo?lu nyilatkozata szerint elvi egyetértésre jutottak az Egyesült Államokkal ? akik ezt hivatalosan nem erősítették meg ? arról, hogy légi támogatást nyújtanak majd a két ország által közösen kiképzendő és Szíriába küldendő 15 ezer fegyveresnek.

Összességében tehát nem csak azért érthető, hogy az eddigiekben nem jártak sikerrel, mert a felkelők oldalán nincs olyan szereplő, akiben a szándék és az erő is meglenne egy megállapodás végrehajtására, hanem azért sem, mert Szíria esetében egy igen furcsa konfliktussal állunk szembe. Nem is véletlen, hogy általában a meglehetősen tág kategóriát képviselő válság szóval szokás illetni, ugyanis amit itt láthatunk az nem polgárháború, mivel ha az lenne világosan meg lehetne mondani, hogy a társadalom mely rétegei mely oldalt támogatják. Noha többen a felekezeti különbségeket vélik megosztó tényezőnek, nem hiszem, hogy a szunniták képviselőinek mondhatnák magukat azok, akik egy mecsetben követtek el merényletet a világ egyik legtekintélyesebb szunnita hittudósa, Mohamed Szajid Ramadán al-Búti ellen, vagy éppen megölték az ország nagy muftijának, Ahmed Badreddín Hasszúnnak a fiát. Egy autoriter rezsim elleni szabadságharcról sem beszélhetünk, hiszen mára legalábbis teljesen világossá vált, hogy a felkelők túlnyomó többsége jóindulattal sem nevezhető a demokratikus értékek elkötelezettjének. Emellett az itteni ellenzék sosem volt képes akkora tömegeket vonzani, mint ahogy az az ?arab tavaszban? érintett más országokban történt. Sőt, például a 2011 februárjában a ?harag napja? néven meghirdetett tüntetés érdeklődés hiányában elmaradt, míg igazán nagy megmozdulásokat a kormányzat mellett valóban láthattunk. Ezzel együtt ugyancsak túlzás volna a kezdetektől mindössze terrorizmus elleni küzdelemként tekinteni az eseményekre. Szintén nem teljesen igaz, hogy helyettesek háborúja zajlana Szíriában, hiszen több olyan szervezet is felemelkedett a válság során, ami racionálisan senkinek sem lehetne érdeke. Csupán egy közelmúltbeli példát említve, a Nyugat által támogatott Harakat Hazm nevű csoport, miután súlyos veszteségeket szenvedett, bejelentette feloszlását, az Egyesült Államoktól kapott fegyverzetük pedig a Dzsabhat an-Nuszra kezébe került.

Mistura ? habár a körülmények saját bevallása szerint sem voltak megfelelők terve megvalósításához ? úgy vélem helyesen tette, hogy új megközelítést alkalmazott. Ugyanis e minden szinten rendkívül összetett válságban, ahol a külföldi hatalmak láthatóan képtelenek egyezségre jutni, a politikai ellenzék alig bír befolyással és támogatottsággal, a fegyveres felkelők teljesen megosztottak, ráadásul igen ellentmondásos kapcsolat fűzi őket az egyre csak erősödő szélsőséges szervezetekhez, egy átfogó politikai megoldás kivitelezése rövid időn belül szinte lehetetlen. Ez valószínűleg vonatkozik a mostani genfi egyeztetésekre is, hiszen a korábbi problémák jelenleg is adottak. A meghívott 37 fegyveres csoport ugyanis Mistura állítólagos elfogultsága miatt közös levélben utasította vissza a meghívást. A Szíriai Nemzeti Koalíció hozzáállását pedig jól jellemzi, hogy először bejelentették részvételi szándékukat, majd alig két hét múlva visszavonták azt. Jelenleg viszont ismét úgy tűnik, hogy Isztambulban mégis létrejöhet valamiféle egyeztetés köztük és az ENSZ különmegbízottja között. A legtöbb pedig, amit ezek alapján várhatunk, hogy június 30-án, vagy még esetleg az előtt, a tárgyalások nem szakadnak meg, és ha kevés is, de lesz ok azok folytatására. Ebből kifolyólag nem meglepő egyes elemzők azon sejtése, miszerint Mistura az eseményt inkább kötelességtudatból, semmint valós remények miatt szervezte volna meg, és esetleg már lemondását is tervezi.

Mindezekre való tekintettel, véleményem szerint Szíriában valamekkora enyhülést más lehetőség híján csak kisebb helyi kezdeményezések hozhatnak. Nyilván teljesen irreális ilyenek nagy számban való megjelenésében reménykedni, de fontos megjegyezni, hogy külső közvetítés nélkül is létrejöttek már tűzszüneti megállapodások. Erre volt példa Babilában vagy Barzében is, és a háborúban kimerült lakosság függetlenül attól, hogy kivel szimpatizál, alapvetően támogatja ezeket. Az azonban, hogy az emberek képesek lesznek-e nyomást gyakorolni a szemben álló felekre, igencsak kérdéses. Egyrészt ? ahogy az a Szálim Idrisztől idézett mondatból, de eseményeket figyelve is látható ? az utóbbi időben a felkelők közül katonai sikereket már szinte kizárólag csak a Nuszra és az ISIS tudtak elérni, így felmerül annak lehetősége, hogy a jövőben rajtuk kívül nem is nagyon marad más erő a kormányzattal szemben állók oldalán. Másrészt, amint azt már a Human Rights Watch legfrissebb Szíriáról szóló jelentése is elismeri, nemcsak a terroristaként nyilvántartott szerveztek, hanem a Szabad Szíriai Hadsereg is, a harcok során egyre kevésbé vannak tekintettel a civilekre, sőt nem egyszer követtek el támadást katonai szempontból jelentéktelen célpontok ellen. Mindezek pedig kétségessé teszik, hogy a békefolyamat sikerre viteléhez akadnak-e a felkelők között megfelelő számban olyanok, akik legalább a lakosság szempontjaira való tekintettel hajlandóak lennének a harcok felfüggesztésére.

Felhasznált források:

Action Group for Syrian Final Communnique, in: http://www.un.org/News/dh/infocus/Syria/FinalCommuniqueActionGroupforSyria.pdf (letöltve: 2015.04.25.)

Andrej Barth: The Geneva II peace talks about the end of the civil war in Syria. in: http://www.academia.edu/8518882/The_Syrian_CivilWar_An_International_Negotiation_Perspective (letöltve: 2015.04.25.)

Arab Center for Research and Policy Studies: De Mistura?s Plan for Syria: Small Steps Running up Against Big Obstacles. in: http://english.dohainstitute.org/release/12515805-ed65-48e1-bb57-121f354bada1 (letöltve: 2015.04.30.)

Aron Lund: Syrian Jihadism. in:http://www.ui.se/upl/files/77409.pdf (letöltve: 2015.04.25.)

Craig Charney: ?Maybe We Can Reach a Solution?. in: http://www.charneyresearch.com/wp-content/uploads/2015/02/Report-Syrian-Perceptions-of-the-Conflict-and-Local-Initiatives-20151.pdf (letöltve: 2015.04.30.)

David W. Lesch: Obstacles to a Resolution of the Syrian Conflict. in: http://english.nupi.no/content/download/475898/1585253/version/1/file/03c+103830+GRTID+Final+Report+1301+Hovedrapport+S.pdf (letöltve: 2015.04.30.)

Dr Rim Turkmani: Hungry for Peace. in: http://www.lse.ac.uk/newsAndMedia/PDF/Syriareport.pdf (letöltve: 2015.04.30.)

ETANA, PAX: Syria Alert Issue XIV: Can de Mistura’s ‘freeze’ plan save Aleppo, and under what conditions? in: http://www.paxforpeace.nl/stay-informed/news/syria-alert-issue-xiv-can-de-misturas-freeze-plan-save-aleppo-and-under-what-conditions (letöltve: 2015.04.30.)

Human Rights Watch: ?He Didn?t Have to Die? Indiscriminate Attacks by Opposition Groups in Syria. in: http://www.hrw.org/sites/default/files/reports/syria0315_ForUpload.pdf (letöltve: 2015.04.30.)

Müjge Kücükkeles: Arab League?s Syrian Policy. in: http://setadc.org/pdfs/SETA_Policy_Brief_No_56_Arab_Leagues_Syrian_Policy.pdf (letöltve: 2015.04.25.)

OCHA: Humanitarian Bulletin: Syria. in: http://reliefweb.int/sites/reliefweb.int/files/resources/Bulletin_no_53_17032015_final_01.pdf (letöltve: 2015.04.30.)

Richard Gowan: Kofi Annan, Syria and the Uses of Uncertanity in Mediation. in: http://cic.nyu.edu/sites/default/files/stability_gowan_syria_15mar2013.pdf (letöltve: 2015.04.25.)

UN.org: Six-Point Proposal of the Joint Special Envoy of the United Nations and the League of Arab States. in: http://www.un.org/en/peacekeeping/documents/six_point_proposal.pdf (letöltve: 2015.04.25.)

Egyéb interneten elérhető források:

ABC News: Syrian Oppn warns violence could engulf the region. in: http://www.abc.net.au/worldtoday/content/2011/s3396433.htm (letöltve: 2015.04.25.)

Al-Ahram: Awaiting implementation? in: http://weekly.ahram.org.eg/2012/1092/re7.htm (letöltve: 2015.04.25.)

Al-Akhbar: A Blow to Ankara: Syrian Army Makes Advances in Aleppo Offensive. in: http://english.al-akhbar.com/node/23846 (letöltve: 2015.04.30.)

Al Arabiya News: Syria accepts Arab League peace plan to end bloody crackdown on civilians. in:http://english.alarabiya.net/articles/2011/11/02/175105.html (letöltve: 2015.04.25.)

Al- Manar: ?FSA? Brutality: Insurgents Throw Syrian Workers from Roof, Slaughter Another. in:http://www.almanar.com.lb/english/adetails.php?eid=64791&cid=23&fromval=1&frid=23&seccatid=20&s1=1 (letöltve: 2015.04.25.)

Al-Monitor: Brahimi: Ending Syria crisis ‘in hands of international community’. in: http://www.al-monitor.com/pulse/ar/politics/2014/06/syria-brahimi-un-arab-envoy-interview-efforts-solution.html#ixzz3buNM8ROZ (letöltve: 2015.04.30.)

Al-Monitor: Brahimi: Geneva I Communique was ‘superficial. in:http://www.al-monitor.com/pulse/politics/2014/06/syria-brahimi-interview-envoy-reasons-failure.html# (letöltve: 2015.04.30.)

Al-Monitor: De Mistura: Aleppo freeze could be applied elsewhere. in: http://www.al-monitor.com/pulse/politics/2014/12/syria-aleppo-freeze-agreement-un-envoy-interview.html#ixzz3buNZWkxN (letöltve: 2015.04.25.)

BBC News: Syria Geneva II peace talks witness bitter exchanges, in:http://www.bbc.com/news/world-middle-east-25836827 (letöltve: 2015.04.25.)

BBC News: What is the Geneva II conference on Syria? in:http://www.bbc.com/news/world-middle-east-24628442 (letöltve: 2015.04.25.)

Business Insider: The State Department is walking back John Kerry’s apparent support for the US negotiating with Assad. in:http://www.businessinsider.com/r-no-place-for-assad-in-syria-talks-us-officials-say-2015-3 (letöltve: 2015.04.30.)

Carnegie Endovment for International Peace: ?Syrians have overthrown Staffan de Mistura:? An Interview with Subhi al-Refai. in:http://carnegieendowment.org/syriaincrisis/?fa=60103 (letöltve: 2015.05.30)

Carnegie Endovment for International Peace: The Politics of the Islamic Front, Part 3: Negotiations. in: http://carnegieendowment.org/syriaincrisis/?fa=54213(letöltve: 2015.04.25.)

CNN: New al Qaeda leader slams Syrian president, praises protesters. in:http://edition.cnn.com/2011/WORLD/meast/07/28/al.qaeda.leader.message/ (letöltve: 2015.04.25.)

Council on Foreign Relations: Low Expectations for UN Syria Talks. in: http://www.cfr.org/syria/low-expectations-un-syria-talks/p36513 (letöltve: 2015.05.30.)

Etilaf: President Khoja’s speech on latest rebel gains. in:http://en.etilaf.org/press/president-khoja-s-speech-on-latest-rebel-gains.html (letöltve: 2015.04.30.)

Examiner: Military intervention in Syria will make the situation much worse, Kofi says. in:http://www.examiner.com/article/military-intervention-syria-will-make-the-situation-much-worse-kofi-says (letöltve: 2015.04.25.)

Gen. Salim Idriss on Twitter, in: https://twitter.com/Gen_Idriss/status/581870226440097792 (letöltve: 2015.04.30.)

Huffingtonpost: Obama’s Move to Arm and Train ‘Moderates’ in Syria Is a Feint. in: http://www.huffingtonpost.com/marco-caceres/obamas-move-to-arm-and-tr_b_5804432.html (letöltve: 2015.04.25.)

Institute for the Study of War: Assad Regime Loses Idlib to Jabhat al-Nusra and Rebel Offensive. in: http://www.understandingwar.org/backgrounder/assad-regime-loses-idlib-jabhat-al-nusra-and-rebel-offensive (letöltve: 2015.04.30.)

International Business Times: Starving Syrians Protest Islamist Rebel Group Jaish al-Islam In Douma, in:http://www.ibtimes.com/starving-syrians-protest-islamist-rebel-group-jaish-al-islam-douma-1729191 (letöltve: 2015.04.25.)

International Business Times: Syria: al-Qaeda Nusra Front shows off huge cache of US weapons seized from moderate Harakat Hazm rebels. in: http://www.ibtimes.co.uk/syria-al-qaeda-nusra-front-shows-off-us-weapons-seized-moderate-harakat-hazm-rebels-1490378 (letöltve: 2015.04.25.)

Landis, Joshua: Analysis: Why Syria’s Assad enters Geneva talks in a position of strength, in: http://america.aljazeera.com/articles/2014/1/23/why-syria-s-assadapproachesgenevafromapositionofstrength.html (letöltve: 2015.04.25.)

LiveLeak: Syria ambassador to the UN replies to Saudi Arabia threats. in: http://www.liveleak.com/view?i=a7e_1429795249 (letöltve: 2015.04.30.)

Press TV: Flow of arms to Syria fueling violence: UN rights chief, in:http://www.presstv.ir/detail/2012/07/03/249090/arms-flow-fuelling-violence-in-syria/       (letöltve: 2015.04.25.)

Reuters: Syria activist doubts deal will end violence. in: http://www.reuters.com/article/2011/11/03/us-syria-interview-maleh-idUSTRE7A269S20111103 (letöltve: 2015.04.25.)

Reuters: Syria suicide bombers kill 55, ceasefire in tatters. in: http://www.reuters.com/article/2012/05/10/us-syria-idUSBRE8470O020120510 (letöltve: 2015.04.25.)

Reuters: Syrian opposition will lose out if boycotts Moscow talks, Russia says. in: http://uk.reuters.com/article/2015/01/14/uk-syria-crisis-russia-idUKKBN0KN1KB20150114 (letöltve: 2015.04.25.)

Russia Today: Arab League roadmap: Dead or doing fine? in: http://rt.com/news/arab-league-roadmap-syria-125/ (letöltve: 2015.04.25.)

Russia Today: Syrian opposition calls for foreign intervention. in: http://rt.com/news/syria-observers-opposition-arab-213/ (letöltve: 2015.04.25.)

The Guardian: Most Syrians back President Assad, but you’d never know from western media. in:http://www.theguardian.com/commentisfree/2012/jan/17/syrians-support-assad-western-propaganda (letöltve: 2015.04.25.)

The Guardian: Qatar admits sending hundreds of troops to support Libya rebels. in: http://www.theguardian.com/world/2011/oct/26/qatar-troops-libya-rebels-support (letöltve: 2015.04.25.)

The Guardian: Syria suspended from Arab League. in: http://www.theguardian.com/world/2011/nov/12/syria-suspended-arab-league (letöltve:2015.04.25.)

The Telegraph: Saudi Arabia calls for outside intervention in Syra. in: http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/middleeast/syria/9031316/Saudi-Arabia-callsfor-outside-intervention-in-Syra.htm (letöltve: 2015.04.25.)

The Wall Street Journal: Syrian Rebels Dismiss U.N. Cease-Fire Proposal for Aleppo. in: http://www.wsj.com/articles/syrian-rebels-dismiss-u-n-cease-fire-proposal-for-aleppo-1424284697 (letöltve: 2015.04.25.)

The Washington Post: Syrian opposition falls deeper into disarray, in: http://www.washingtonpost.com/blogs/post-partisan/wp/2014/10/15/syrian-opposition-falls-deeper-into-disarray (letöltve: 2015.04.25.)

Today?s Zaman: Çavuşo?lu backtracks, admits no US deal on Syrian rebel air support. in: http://www.todayszaman.com/national_cavusoglu-backtracks-admits-no-us-deal-on-syrian-rebel-air-support_381821.html (letöltve: 2015.05.30.)

UN News Centre: As Syria crisis enters fifth year, UN humanitarian leaders urge end to conflict. in:http://www.un.org/apps/news/story.asp?NewsID=50316#.VRvDyfmsXfd (letöltve: 2015.04.25.)

UN News Centre: In Egypt, Ban calls on Arab leaders to strengthen bonds for region’s people, global security. in: http://www.un.org/apps/news/story.asp?NewsID=50448#.VRvZg_msXfc (letöltve: 2015.04.25.)

Xinhuanet: Will Syria consultations lead to Geneva 3? in: http://news.xinhuanet.com/english/2015-05/05/c_134212789.htm (letöltve: 2015.05.30)

YAHOO News: Assad ‘part of the solution’ in Syria: UN envoy. in:http://news.yahoo.com/assad-part-solution-syria-un-envoy-112345541.html(letöltve: 2015.04.25.)

YAHOO News: Syrian peace talks in Moscow end in disarray. in: http://news.yahoo.com/both-sides-syria-conflict-wrap-4-days-moscow-090249031.html (letöltve: 2015.04.25.)

YouTube: Syria Peace Talks Due in May. in: https://www.youtube.com/watch?v=bwYV0a1Kubw (letöltve: 2015.05.30)

YouTube: US Key Man in Syria Worked Closely with ISIL and Jabhat al-Nusra. in: https://www.youtube.com/watch?v=piN_MNSis1E (letöltve: 2015.04.25.)