?Stratégiai pontok, fojtópontok? sorozat
A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a világ területén található stratégiai jelentőségű földrajzi pontokról.
Skagerrak és Kattegat stratégiai jelentősége a történelem során
Az elemzés egyik fókusza a Dánia északi partjainál található Skagerrak és Kattegat tengerszoros párosa. Ezek a természetes képződmények választják el a Jütland-félszigetet a Skandináv-félszigettől, azaz Dániát Norvégiától (Skagerrak-szoros) és Svédországtól (Kattegat-szoros), valamint az Északi-tengert a Balti-tengertől. Alapvető stratégiai jelentőségét is ez jelentette a történelem során, mert az Eider-, majd a Kiel-csatorna megépítéséig vízi úton kizárólagos földrajzi átjáróként létezett a Balti-tenger felé. Ennek köszönhetően már a középkorban rendkívül intenzív tengeri kereskedelmi útvonal alakult ki a szorosokon keresztül, amely a Hanza-szövetség városai között zajlott. A kereskedelem vámolása rendkívüli jövedelmeket biztosított a dán uralkodók számára, évszázadokon keresztül. A szorosok partjai mentén olyan jelentős nagyvárosok alakultak és fejlődtek ki, mint Oslo (Norvégia fővárosa), Aarhus (Dánia második legnagyobb városa) vagy Gothenburg (Svédország második legnagyobb városa). Kereskedelmi szempontból napjainkban is nagy fontossággal bír, egyike a legforgalmasabb hajózási útvonalaknak.
Földrajzi kizárólagossága nem csupán a tengeri kereskedelem, hanem a hadviselés szempontjából is rendkívüli jelentőséggel ruházta fel a tengerszorosokat, melyek biztos ellenőrzésével lehetősége van egy adott államnak arra, hogy meggátolja a hadihajók áthaladását az Északi-tengerről a Balti-tengerre és fordítva.
Ennek köszönhetően a szorosok mindkét világháborúban hadszíntérré váltak. Az első világháborúban, 1916. május 31-én és június 1-jén került sor a skagerraki csatára (ismertebb nevén: jütlandi csata), mely a világháború legnagyobb tengeri ütközete volt a brit és német hadiflották között. A csata előzménye volt, hogy a németek a szorosok ellenőrzésével képesek voltak blokád alá helyezni Oroszországot és elszigetelni őt Nagy-Britanniától, aki viszont hasonló módon Németországot helyezte blokád alá az Északi-tengeren. A hadászati patthelyzet feloldásának céljából mindkét fél jelentős erőkkel vett részt a küzdelemben, melyből a németek kerültek ki eredményesebben, de sikerüket nem tudták már tovább fejleszteni és áttörni a britek blokádját. A második világháborúban a Skagerrak-szoros stratégiai jelentősége is az egyik fontos oka volt annak, hogy Németország megszállta Dániát és Norvégiát, biztosítva ezzel a közvetlen ellenőrzést a tengerszoros felett, így pedig a Balti-tengerre vezető vízi útvonalat. Mind Dánia, mind pedig Norvégia a NATO tagállamai, így az Észak-atlanti Szövetség képes volt arra, hogy megakadályozza a szovjet Balti Flotta kijutását az Északi-tengerre, ezáltal csökkentve a Szovjetunió globális erőkivetítési képességét.
Kiel-csatorna stratégiai jelentősége a történelem során
A Kiel-csatorna a tengerszorosokkal szemben egy mesterséges képződmény, melyet 1895-ben nyitott meg II. Vilmos császár a hajók előtt. Előzménye a dánok által a XVIII. század végén épített Eider-csatorna volt, amely azonban már nem volt képes kiszolgálni az ipari forradalomnak köszönhetően dinamikusan fejlődő tengeri kereskedelmet. Az Eider-, illetve a Kiel-csatorna jelentősége az, hogy lehetővé teszi a közvetlen kapcsolatot a Balti-tenger és az Északi-tenger között, anélkül, hogy a kereskedelmi hajóknak meg kelljen kerülni Dániát a tengerszorosokon keresztül. A csatorna a németországi Brunsbüttel és Kiel városok között húzódik.
A csatorna megépítése egyaránt szolgált katonai és kereskedelmi célokat a Német Császárság számára. Egyrészt magas profitot reméltek a két város számára a kereskedelem vámolásából, másrészt pedig a csatorna alkalmas volt kisebb méretű csatahajók számára is az átkeléshez az 1907-es bővítése után. Ezzel alternatívát teremtettek a tengerszorosok mellett arra, hogy kijussanak az Északi-tengerre. Az első világháború után a csatornát nemzetközi ellenőrzés alá helyezték, 1936-ban került ismét Berlin ellenőrzése alá. A második világháború után a szövetségesek biztosították, hogy a csatorna nyitott maradhasson a nemzetközi kereskedelem számára.
A területek geostratégiai jelentősége napjainkban
A kétezres évek végétől kezdve fokozatosan változás következett be a posztbipoláris rendszerben, hiszen régi és új hatalmak jelentek meg a nemzetközi térben, kihívást jelentve ezzel az Egyesült Államok hatalmára nézve. Az egyik nagyhatalom Oroszország, mely napjainkra nyíltan szembehelyezkedett az Egyesült Államokkal és az Észak-atlanti Szövetséggel. Ez magával vonta a tengerszorosok, valamint a Kiel-csatorna jelentőségének újbóli felértékelődését, a kereskedelem mellett katonai szempontból is. Oroszország jelenleg is a kalinyingrádi exklávéban állomásoztatja a Balti Flottát ? mely meleg tengeri kikötő lévén ? kiemelt helyet foglal el az orosz katonai stratégiai tervezésben. Egy Oroszországgal való eszkalálódó konfliktus esetén a NATO a tengerszorosok, valamint a Kiel-csatorna ellenőrzésével továbbra is képes arra, hogy akadályozza a Balti Flotta kijutását az Északi-tengerre, ezáltal pedig az Atlanti-óceánra. Ez jelentős stratégiai hátrányt jelent Oroszország számára, hiszen a három európai flottájából kettőt (a fekete-tengeri flottának a szintén NATO-tagállam, Törökország által ellenőrzött tengerszorosokon keresztül kéne kijutnia a Földközi-tengerre, majd pedig az Atlanti-óceánra) nem lenne képes maximálisan kihasználni egy konfliktus esetén. Ez pedig jelentősen mérsékeli Oroszország konvencionális fenyegetését és erőkivetítési képességét globálisan az Észak-atlanti Szövetség szempontjából.
