Főoldal Általános Katar a geopolitika labirintusában

Katar a geopolitika labirintusában

900
0
Megosztás

Június 5-e óta tart a blokád Katar körül, amelyet az Öböl Menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council, GCC) négy tagja – Szaúd-Arábia, Bahrein, Egyesült Arab Emírségek, Jemen –, valamint Egyiptom kezdeményeztek Doha ellen. A követeléseik és eszközeik nem új keletűek, azonban az idei események végkifejlete még bizonytalan.

Katar a térképen

A 2,7 milliós lakosságú arab monarchia az elmúlt 25 év folyamán az Iránnal közösen kitermelt földgázból gazdagodott meg, amely bevételeket olyan szolgálatások megteremtésébe forgatta, mint az Al-Jazeera és a Qatar Airlines. A sivatagi éghajlat miatt komoly élelmiszer-behozatalra szorul, amelyet főleg az Emírségekből tengeri úton biztosítanak. Az ország területén működik az Egyesült Államok legnagyobb közel-keleti támaszpontja, amely a régióban az amerikai jelenlét „idegi központja”.

Régi problémák régi köntösben

A hivatalos közlemény szerint a blokád oka a terrorizmus támogatása, amely elsősorban a Muszlim Testvériség szervezeteit, az Al-Káidát, az Iszlám Államot és különböző síita felkelőket jelenti az egész közel-keleti régióban. A követelések között szerepel továbbá az Al-Jazeera katari hírügynökség „átalakítása”, amely riportjaival, tudósításaival szintén a terrorizmus pártján áll az olajmonarchiák szerint. A GCC tagjai közül Omán és Kuvait nem csatlakoztak az elszigeteléshez: utóbbi közvetítőként közelít a kialakult helyzethez, míg az ománi szultán vállalta, hogy kikötőiből zavartalanul folyhat Katar ellátása a szükséges fogyasztási cikkekkel. A diplomáciai kapcsolatok megszakítása és a teljes blokád nem ismeretlen módszer a felek történetében – utoljára 2014 folyamán léptettek életbe az olajmonarchiák hasonló szankciókat Katarral szemben.

Irán, Szaúd-Arábia és Donald Trump

A konfliktus hátterében elsősorban a szaúdi/arab-iráni ellentét áll, amely több, mint egy évtizede meghatározza a régió dinamikáját. A két ország érdekellentétei a térség összes konfliktusában megmutatkoznak, és míg eddig Irán lépett fel kezdeményezőleg, az utóbbi időben a szaúdi külpolitika is egyre aktívabb. Donald Trump amerikai elnök májusi rijádi látogatásakor támogatásáról biztosította az arab államokat és jelentős fegyvereladási megállapodást írt alá Szalmán királlyal, ami új lendületet adott az országnak. Az akció kezdete után Trump elnök kemény szavakkal bírálta a katari emírt a terrorizmus finanszírozásáért, az adminisztráció többi tagja azonban a kérdés gyors és békés rendezését helyezte előtérbe – néhány nappal később az elnök is átvette ezt a retorikát, és felajánlotta segítségét a megegyezéshez.

Amerikai szempontból elsősorban nem a blokád által felmerülő humanitárius vészhelyzet kíván megoldást, hanem a katari bázisról folyó „terrorizmus elleni harc” a Közel-Keleten. A krízisben megbomlani látszik az Iszlám Állam elleni koalíció eddig is instabil egysége azáltal is, hogy Erdogan török elnök felháborodását fejezte ki az akció miatt és élelmiszer-szállítmányokkal, valamint a katari török katonai bázis személyzetének feltöltésével fejezi ki támogatását Dohának. A kis ország ellátása tehát most Rijád két riválisától, Irántól és Törökországtól függ.

A kompromisszum ára

Eddig csak találgatások vannak arról, hogy pontosan mit akarnak elérni az olajmonarchiák a blokáddal. Kétség kívül a megegyezésben eldől az Al-Jazeera hírügynökség sorsa, azonban a jelenlegi megosztott helyzetben Katar elég támogatással látszik rendelkezni ahhoz, hogy kivárjon és számára előnyösebb pozícióból tárgyalhasson. A biztosabb pozíció érdekében Doha Oroszország felé is tett lépéseket, azonban Moszkva egyelőre nem állt ki nyilvánosan mellette; bár a humanitárius helyzetre való tekintettel élelmiszerrel támogatja az elszigetelt országot. A feszült helyzetben a Kreml nehéz döntés elé állt: mind az olajkitermelő GCC tagokkal, mind a földgáztermelő Iránnal és Katarral stabil partnerségre van szüksége a fő bevételét jelentő energiahordozók árának szinten tartásában. Éppen ezért nem túl valószínű, hogy a jelenleginél aktívabb szerepet vállalna a kialakult helyzetben, bár a megegyezés során akár erre is sor kerülhet.