Főoldal Cikkek A Balkán Sztálingrádja: 20 éve ért véget Szarajevó ostroma

A Balkán Sztálingrádja: 20 éve ért véget Szarajevó ostroma

1622
0
Megosztás
A mesterlövészek által jelentette veszélyre figyelmeztető tábla Szarajevóban (Forrás: http://wartimeliving.blogspot.hu/2009/05/life-under-fire.html)

Két évtizede, 1996. február 29-én ért véget a II. világháború utáni időszak – 1425 napon át tartó – leghosszabb ostroma a boszniai Szarajevónál. Az évfordulóra emlékezve rendezett kerekasztal beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara 2016. március 01-jén.

A beszélgetés moderátora, Dr. Kaló József egyetemi adjunktus kiemelte, hogy a boszniai háború és Szarajevó ostromának értelmezéséhez elengedhetetlen a térség történelmi adottságainak és sajátosságaikat ismerete. A közel ötszáz éves török hódoltság, a balkáni harcok és a világháborúk, valamint a jugoszláv együttélés ugyanis nagymértékben kihatott az itt élő népekre; az elnyomott indulatok a délszláv válság során felszínre törtek és folyamatosan táplálták az egyre kegyetlenebb formákat öltő harcokat. Ennek ékes példája a szarajevói blokád, amely a modern hadtörténelem leghosszabb ideig tartó ostroma volt.

A beszélgetés során első kérdésként a NATO és az EU kapcsolata, valamint azok szerepvállalása merült fel. Dr. Ujházy László alezredes hangsúlyozta, hogy az EU számára a boszniai hadszíntér volt az első, ahol felmérhette vonatkozó katonai képességeit és fejleszthette biztonságpolitikáját. Ezzel kapcsolatban Dr. Molnár Ferenc ezredes a Berlin+ egyezmény jelentőségét emelte ki, amely a NATO technikai eszközeit és mechanizmusait bocsájtja az EU rendelkezésére. Ezáltal a politikai porondon a boszniai missziók – IFOR, SFOR, EUFOR – legitimációja megnőtt, valamint költséghatékonyan tudták ellátni feladataikat. A kérdésre válaszolva Dr. Fekete Károly alezredes az infokommunikációs eszközök terén megvalósult szoros együttműködést hozta fel példaként.

A beszélgetés résztvevői 2016. március 1-jén a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (Forrás: http://uni-nke.hu/hirek/2016/03/02/a-del-szlav-haboru-egyik-legnagyobb-konfliktusara-emlekeztek)
A beszélgetés résztvevői 2016. március 1-jén a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (Forrás: http://uni-nke.hu/hirek/2016/03/02/a-del-szlav-haboru-egyik-legnagyobb-konfliktusara-emlekeztek)

Bosznia-Hercegovina ma sem stabil, de egyik entitás sem érdekelt abban, hogy az állam széthulljon” – fogalmazott Dr. Molnár Ferenc ezredes válaszolva arra a kérdésre, miszerint napjainkban mennyire tekinthető működőképesnek a balkáni állam. A stabilitás alapját még mindig a haderő képzi, de az elmúlt időszakban egy lényeges folyamat indult el; hamarosan ugyanis minden boszniai ezrednek szerb, horvát és bosnyák tagjai is lesznek, növelve ezáltal a hazai jelenlétet és a három államalkotó nemzet súlyát a hadseregben.

A háború utáni újjáépítés kérdéskörét tárgyalva Dr. habil. Horváth Tibor ezredes a magyar műszaki kontingens sikereit részletezte. A boszniai hadszíntéren szolgáló közel 300 fős katonai erőnek jelentős szerepe volt a NATO-csapatok mozgósításának biztosításában; a vasútvonalak helyreállítása, valamint az acél-, vasbeton- és vízi hídszerkezetek építésével jelentősen hozzájárultunk a missziók sikerességéhez.

A közel hároméves ostromállapotról beszélve Bakos Csaba alezredes kiemelte, hogy az addigi tapasztalatok a városharcokról – nevezetesen Sztálingrád és Leningrád ostroma – nem állták meg Szarajevó esetében teljesen a helyüket. A kialakult helyzetet az ostromlók ugyanis az ellenfél pszichikai megtörésére használták fel, és ennek egyik legbrutálisabb példája a civilek véletlenszerű likvidálása. Fekete alezredes hozzátette, hogy a boszniai főváros földrajzi fekvése, valamint a környéken állomásozó, kvázi munka nélkül maradt jugoszláv (főként szerb) erők is hozzájárultak a blokád kialakulásához. A civil lakosság ezen éveket pincékben, óvóhelyekben vészelte át; háborús körülményekre rendezkedtek be.

Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző kar dékánja számos párhuzamot tárt fel a boszniai és a koszovói háború között. Utóbbira nagy hatást gyakorolt az első délszláv válságból felszabadult jelentős számú háborús tapasztalattal bíró humántőke, hiszen számos koszovói albán is megfordult a boszniai hadszíntéren a ’90-es évek elején. Közös párhuzamnak tekinthető, hogy mindkét fél részéről megfigyelhetőek voltak az erőszakos összetűzések és etnikai tisztogatások. Fontos megjegyezni, hogy mindkét konfliktus során a roma lakosság kilátásai még rosszabbak voltak, mint más balkáni népeknek.

A magyar szerepvállalás értékelése kapcsán a meghívott felek egyetértésüket fejezték ki: a magyar katonák feladataikat precízen, magas színvonalon látták el. Jól példázza ezt, hogy a magyar javaslatokat és meglátásokat a nemzetközi törzsben számos alkalommal kikérték és figyelembe vették. Az elismertség és megbízhatóság jelét az is jól mutatja, hogy a jelenlegi boszniai katonai és polgári missziókban is számos magyart találunk vezető pozícióban.

A kerekasztal-beszélgetés végére a nagyszámú hallgatóság is átfogó képet kapott a boszniai háborúról és a szarajevói blokádról. Az előadók személyes élményei pedig még jobban hozzájárultak ahhoz, hogy 20 évvel az ostrom végét követően is el tudjuk képzelni az adott helyzet összetett kihívásait és az azokra adott válaszokat.