Testvér szakkollégiumunk, a Puskás Tivadar Műszaki Szakkollégium szervezett előadást Az atomenergia múltja és jövője címmel 2012. november 26-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti kampuszán. Az előadás főszereplője, Dr. Csurgai József, a NKE HHK Vegyvédelmi Tanszék tanára volt. Előadónk rögtön az elején leszögezte, hogy az atomenergiának egyaránt vannak pozitívumai és negatívumai is, és bár folyamatosan élvezzük áldásos hatásait, árnyoldala, a katonai alkalmazás és a technológia felelőtlen felhasználásából fakadó események miatt lett hírhedt.
Nukleáris erőműveink az atommaghasadás révén termelnek energiát, melynek alapja a magfizikai átalakulás. Viszonyítási alapként érdemes tudni, hogy az atomerőmű lelke egy kb. 1cm-es uránpasztilla, melyből 2 db képes fedezni egy négytagú család teljes éves energiaellátását (az uránpasztillákat egy cirkónium-nóbium ötvözetből készült burkolatba helyezik és héliummal töltik fel, az ilyen fűtőelempálcákból 126 db van egy kötegben/kazettában). Ekkora mennyiségű energia előállítását 80-100 t jó minőségű szén elégetésével lehetne előállítani. Nem csak az sokat mondó információ, hogy mennyivel kevesebb alapanyagot igényel, hanem az is, hogy sokkal kevesebb hulladék keletkezik a nukleáris energiatermelés során, ráadásul ennek a hulladéknak a nagy része újra felhasználható.
Az alapvető ismeretek megbeszélése után egy film levetítésére került sor, melyet a csernobili baleset hosszú távú hatásairól készítettek japán szakemberek. Mint az köztudomású, a csernobili atomerőműben két robbanás történt: az első a felhalmozódott gőz miatt, a második pedig néhány másodperccel később, mely lángba borította a grafitot. Ez a tűz volt az oka annak, hogy olyan hatalmas mennyiségű sugárzó anyag került a légkörbe, a felhajtó erő pont abba a magasságba emelte, ahol a felhőképződés zajlik. Ez tette lehetővé, hogy a baleset helyszínétől oly távol is kialakultak forró pontok, mely területeken napjainkban is az indokoltnál sokkal magasabb sugárzás mérhető. Ezek a forró pontok úgy jöttek létre, hogy ezeken a területeken hullott csapadék a radioaktív felhőkből, így a sugárzó részecskék bemosódtak a talajba. Ilyen forró pontok találhatóak Svédország délkeleti részén, Olaszországban a Pó síkság területén, Törökország északkeleti részén, és persze Csernobil körzetében.
A közhiedelmekkel ellentétben a természetes környezet sem sugárzásmentes, folyamatosan körülvesz minket a természetes radioaktív sugárzás, háttérsugárzás, mely nem befolyásolja szervezetünk zavartalan működését, egészségünket, sőt még mi, emberek is sugárzunk. Emellett előadónk tisztázott egy fontos fogalmi problémát: a hétköznapokban rendszerint a sugárfertőzés kifejezést használjuk, sőt sokszor még szakmai környezetben is előfordul, pedig ez helyesen sugárszennyezettség. Ha egy személyt sugárzás ér, ő sugárdózist kap, valamint ha egy tárgyat érő sugárzásról beszélünk, azt sugárszennyezettnek nevezzük.
A csernobili balesethez kapcsolódóan az előadó elmondta, a kiszabadult radioaktív izotópok többsége nem okoz hosszú távon problémát, mert felezési idejük nagyon rövid, azonban van néhány olyan is, ami hosszú időn át fejti ki hatását. Ilyen például a 137Cs (cézium), amelynek felezési ideje 30 év. Ez azt jelenti, hogy 30 évenként megfeleződik az a sugárterhelés, amelyet a környezetre gyakorol. Ez az izotóp beépül az izomzatba, és ott gyakorlatilag egy életen át fejti ki áldatlan hatásait. Ennél egy fokkal veszélyesebb a 90Sr (stroncium), mely a szervezetbe kerülve a kalciumhoz hasonló tulajdonságai miatt a csontokba és a csontvelőbe épül, utóbbi pedig a vérképződésért felelős, így 28,5 éves felezési idejével igen komoly egészségügyi problémákhoz vezethet.
A filmet követően az előadó személyes tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal: 2005-ben egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként kérte fel a CTBTO (Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezete) Csernobil környezetének radiológiai feltérképezésére. A munka során rengeteg mintát vettek fölből, vízből, növényzetből, méréseket végeztek, és mobil laboratóriumokban végeztek vizsgálatokat. Az előadó rengeteg képet mutatott a résztvevőknek, többek között kiállított szovjet járművekről, melyek olyan mértékben lettek sugárszennyezettek a baleset utáni munkálatok során, hogy nem tudták azokat mentesíteni. Képek készültek az erőmű sérült blokkjáról és az azt fedő szarkofágról, valamint Pripjatyról, melynek épületeit szintén nem lehet mentesíteni, így az most szellemváros. Elmesélte, hogy a látvány, mely az oda látogatókat, kutatókat fogadja, mély nyomot hagyott benne: ?még most is végig fut a hátamon a hideg?.
A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt az előadás jövőre vonatkozó része sajnos igen rövidre sikerült, futólag érintettük a fukushimai baleset következtében felerősödött atomellenes hangokat, melyek nem veszik figyelembe, hogy jelenleg a világ villamosenergia-termelésének jelentős hányada nukleáris erőművekből származik, s ezt a mennyiséget más energiahordozókkal kiváltani igen nehéz, vagy egyáltalán nem lehetséges. Bár akkor az erőműben végbement folyamatok következtében nem történt haláleset, a cunami pedig teljes városokat tett a földdel egyenlővé, világszerte stressz tesztekre (célzott biztonsági felülvizsgálat) került sor, hogy felmérjék a működő atomerőművek biztonsági állapotát. A paksi atomerőmű a teszten jó eredménnyel zárt, a többi európai erőműhöz hasonlóan, így nem csak hogy akadálytalanul tovább működhet, hanem a bővítésről szóló tervek is közelebb kerültek a megvalósításhoz.
Az előadói délután végén a hallgatóság hangos tapssal köszönte meg Dr. Csurgai József izgalmas előadását. Az előadó kimerítően beszélt a témáról, és külön kiemelnénk egy jelentős pozitívumot: úgy tudott egy ennyire specifikus témáról beszélni, hogy az is megértse, aki korábban nem, vagy csak nagyon keveset foglalkozott a témával, így nincsenek széleskörű alapismeretei.
A BSZK ezúton is gratulál a Puskás Tivadar Műszaki Szakkollégiumnak e rendkívül érdekes és hasznos program megrendezéséhez, és köszöni a lehetőséget a részvételre!
Varró Alexandra
