Főoldal Általános A hongkongi tüntetések háttere és hatásai

A hongkongi tüntetések háttere és hatásai

Írta
415
1
Megosztás

Már több mint 5 hónapja folynak tömeges tüntetések Hongkong városában, egy a helyi kormányzat által beterjesztett kiadatási törvénytervezet miatt. A törvény lehetővé tette volna, hogy Hongkong gyanúsítottakat adjon ki a kínai hatóságoknak, ezzel tüntetők szerint gyengítve a jogbiztonságot az autonóm városban. A tervezet miatt március végén kezdődtek a demonstrációk és azóta tömeges tüntetésekké és általános sztrájkká szélesedtek a nyár folyamán. A hongkongi demokrácia helyzetével elégedetlen helyi lakosok több alkalommal fontos közlekedési csomópontokat zártak le, megbénítva a várost.

A tüntetéseket ugyan a kiadatási törvény váltotta ki, de ahhoz, hogy megértsük a kínai-hongkongi konfliktust, végig kell tekintenünk Hongkong elmúlt 150 évének történelmét.

Forrás: The New York Times

Hongkong szigete 1842-ben, az ópium-háborúk eredményeképpen került brit gyarmati fennhatóság alá. A nankingi egyezmény alapján a Brit Birodalomhoz csatolták az akkor kicsi, alig lakott, kizárólag halászfalvaknak otthont adó szigetet. A gyarmat területét több körben terjesztették ki, mai méretét 1898-ban érte el, amikor Kína 99 évre bérbe adta a várost övező területeket az Egyesült Királyságnak. A kikötőváros ezután gyors fejlődésnek indult és az 1990-es évekre a világ meghatározó pénzügyi és kereskedelmi csomópontjává vált.

Hongkong elhelyezkedése, Forrás: Wikipédia

Az 1980-as években, ahogy a szerződéses idő a végéhez közeledett, tárgyalások kezdődtek a terület jövőjével kapcsolatban. A Kínai Népköztársaság nem kívánta meghosszabbítani a várost övező területek bérleti szerződését és kínai kormányzat kiemelt szándéka volt visszaintegrálni Hongkongot az országba. Számos tárgyalási kör után végül a brit kormányzat beleegyezett a teljes terület Kínához való visszacsatolásába, azzal a feltétellel, hogy Hongkong megőrizheti az addig politikai, gazdasági rendszerét, valamint az állampolgárok demokratikus jogai sem sérülnek. Az 1984. december 19-i közös kínai-brit nyilatkozat alapján Hongkong 1997. július 7-én tért vissza a Kínai Népköztársaság szuverenitása alá. A megállapodás 50 évig garantálja a korábbi politikai és gazdasági rendszer fenntartását Hongkongban, az ún. „egy ország, két rendszer” elve alapján. Hong Kong egy különleges közigazgatási övezetté vált Kínában, saját alkotmánnyal és széleskörű autonómiával.

A politikai rendszer

Hongkong Kína többi részétől egészen eltérő kormányzati rendszerrel rendelkezik. A három hatalmi ág egymástól elválasztva és a kínai kormánytól elméletben függetlenül működik. A szigetország katonai védelméért és diplomáciai kapcsolataiért a kínai központi kormányzat felelős, de ezen kívül Hongkongnak mindenben önállóságot biztosít az 1997-es kínai-brit megállapodás. A három hatalmi ág a demokratikus rendszerekhez hasonlóan oszlik el:

  • Végrehajtói Tanács: a hongkongi kormány élén a kormányzó áll, aki felelős a jogszabályok végrehajtásáért, törvényjavaslatot nyújthat be és joga van feloszlatni a törvényhozást. A kormányzót az 1200 fős Választási Bizottság javaslatára, a tagjaiból választja ki a kínai központi kormányzat 5 évre.
  • Törvényhozó Tanács: a hongkongi parlamentként funkcionál, törvényeket hoz, jóváhagyja a költségvetést és megbuktathatja a kormányzót. A 70 fős testületből 35 főt választhat meg a hongkongi lakosság, és 35 fő pedig a gazdaság különböző szektorait képviseli 4 évig. A képviselők kétharmada Kína-barátnak tekinthető a választási rendszer egyenlőtlenségének köszönhetően.
  • A Legfelsőbb Bíróságnak és az alacsonyabb bíróságoknak jogértelmező szerepük van és az angolszász jogrendszer alapján működik. A bírókat a kormányzó választja egy bizottság javaslata alapján. A kínai törvények nem hatályosak Hongkongban.

A hongkongi kormányzat végrehajtói ága túlsúlyos és részlegesen kínai befolyás alatt áll, hiszen a választási rendszer a gyakorlatban garantálja, hogy mindig Kína-barát legyen a város vezetése. Annak ellenére, hogy elméletben többpárti demokrácia, általános választójoggal, a hongkongi lakosságnak relatíve kis beleszólása van a politikai döntéshozatalba. A döntések során többnyire a vállalatok és a kínai kormányzat érdeke érvényesül. A városban jól működő kapitalista piacgazdaság van és sok esetben a Kína kapujaként tekintenek rá a vállalatok, és ide telepítik ázsiai központjaikat. A városállam önálló pénzzel (hongkongi dollár) is rendelkezik, amely jelenleg a világ egyik legkeresettebb valutája.

A visszacsatolás első tíz évében a kínai központi kormányzat tiszteletben tartotta a megállapodást és a város tovább fejlődött, eközben azonban a város gazdasági súlya fokozatosan csökkent Kínán belül. Míg 1993-ban a teljes kínai GDP negyedét Hongkong adta, Kína robbanásszerű gazdasági fejlődésének köszönhetően mára ez az arány 3% körülire csökkent.

Hongkong gazdasági súlya Kínához viszonyítva, Forrás: Világbank

A város lakossága megosztott a Kínához való viszony tekintetében. A társadalom egyik fele támogatja a Kínával való integrációt és abban látja a stabilitáshoz és prosperitás kulcsát. A társadalom másik fele gyanakvóan tekint a kínai központi kormányzatra és az autonómia, a demokratikus berendezkedés és jogok pártján áll. Utóbbi csoport attól tart, hogy Kínához való közeledés erodálja a demokratikus jogaikat és vádak szerint az elmúlt években a Kínai Kommunista Párt egyre több alkalommal próbál beavatkozni a hongkongi politikába. Kínával szemben kritikus aktivisták, könyvárusok tűntek el rejtélyesen. 2014 őszén pedig az “esernyős forradalom” keretében tüntetők szállták meg a városközpontot tüntetve a választási törvény reformja ellen. A döntés jelentős korlátozásokat vezetett be és előírta a kormányzójelölt jóváhagyását a Kínai Kommunista Párt által. A tüntetések 77 napig folyamatosan tartották lezárva a belváros számos kerületét. A kormányt számos kritika érte a rendőrség az igazságszolgáltatás “politikai eszközként” való alkalmazása miatt, aláásva ezzel a jogállamiságot a vádak szerint. Az elmúlt években egyre szaporodtak a demokrácia helyzete miatt aggódó tüntetések.

Ezután érünk el 2019. március végéhez, amikor a hongkongi kormány bejelentette a kiadatási törvény javaslatát, mely lehetőséget biztosítana, hogy hongkongi állampolgárokat adjanak át a kínai igazságszolgáltatásnak.

  • Az első demonstrációkra már tavasszal sor kerültek és június 9-én tömegessé váltak, mikor több mint százezer ember vonult az utcákra tiltakozva a törvény ellen.
  • Június 12: A törvénymásodik tanácsi meghallgatásán ismét százezrek tüntettek a Törvényhozó Tanács épülete előtt. A tüntetők elfoglalták a környező utcákat, amire válaszul a rendőrség könnygázt vetett be és gumilövedékekkel kezdte lőni a demonstrálókat. A rendőrség “zavargásnak” minősítette az eseményt. Számos újságírói és jogvédő szervezet jelentése szerint a rendőrség válogatás nélkül lőtt békés tüntetőkre. Számos szervezet öt követelést tettek közzé a tüntetés után:
    • A törvénytervezet teljes visszavonása
    • A békés tüntetések “zavargásokká” való minősítésének visszavonása
    • A letartóztatott tüntetők szabadon engedése
    • A rendőri túlkapások kivizsgálása és felelősségre vonás egy független vizsgálóbíróság által
    • Az univerzális választójog teljes érvényesülése
  • Június 16: Carrie Lam kormányzó a tüntetésekre reagálva határozatlan időre felfüggesztette a törvény meghallgatását. Erre válaszul június 16-án – a szervezők szerint – közel kétmillió ember vett részt egy hatalmas menetben városszerte a törvénytervezet teljes visszavonását követelve. A tüntetést követően a kormányzó hivatalosan is elnézést kért a kiadatási törvény miatt kialakult helyzet nem megfelelő kezeléséért. A tüntetések szervezői ekkor már a kormányzó lemondását követelik.
  • Július 1: a visszacsatolás évfordulóján ismét közel 500 ezer ember tüntetett és számos tüntető betört a törvényhozás épületébe és megrongáltak számos kínai jelképet.
  • Július 21: A tüntetők és a rendőrség közötti feszültség tovább nőtt, amikor a maszkos támadók vertek össze tüntetőket a vasútállomáson. Felmerült a vád, miszerint a rendőrség burkoltan együttműködik ezekkel a csoportokkal a tüntetések megfékezésében.
  • Augusztus 5: A tüntetések helytelen kezelése miatt általános sztrájkot hirdetnek a városban. A teljes városban megállt az élet, több mint 200 repülőjáratot kellett törölni a repülőtéri dolgozók munkabeszüntetése miatt. A sztrájk több alkalommal megismétlődött augusztus során. Az általános sztrájkot támogató tüntetések is kísérték.
  • Augusztus közepén a Hongkonggal szomszédos Sencsen városában kezdett gyakorlatozásba a Kínai Fegyveres Rendőrség, a kínai hadsereg belső biztonságért és terrorellenes műveletekért felelős alakulata. A nyomásgyakorlás a hongkongi tüntetőknek szól, ugyanis a hongkongi kormány kérésére a kínai hadsereg segítséget nyújthat lázongások megfékezésére.
  • Augusztus 18: A rendőrségi túlkapásokat elítélve – a szervezők szerint – 1,7 millió ember vonult az utcákra. Augusztus 23-én demonstrálók egy 50 kilométeres élőláncot alkotva tiltakoztak. Ekkora már a tüntetők is védőfelszereléssel érkeztek, felkészülve a rendőrség reakciójára és a tüntetések kezdenek egyre erőszakosabbá válni.
  • Szeptember 4: A kormányzó végül a nyomásnak engedve visszavonta a kiadatási törvény tervezetét, azonban a többi követelés teljesítésétől továbbra is elzárkózott. Szeptemberre azonban a tüntetéseket már ezzel nem tudta megfékezni. A tüntetések továbbra is folytatódtak.
  • Október 1.: Egy férfit éles lőszerrel lőttek le a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 70. évfordulóján kitört erőszakossá fordult tüntetések során. A rendőrség már használt korábban éles lőszert figyelmeztető lövések leadására, azonban közvetlenül tüntetők ellen még nem. A tüntetés erőszakba fordult és a rendőrség könnygázzal próbálta oszlatni a tömeget.
A rendőrség közel 2000 könnygáz gránátot használt fel eddig a tüntetések oszlatására, Forrás: CNN

A tüntetések hatása és a kapcsolatrendszer jövője

A tüntetések kapcsán felmerült a kínai katonai beavatkozás lehetősége, azonban a félelmekkel ellentétben egyelőre nem valószínű, hogy Kína erőszakkal leverné a tüntetéseket. A dilemma azonban ott van, hiszen a kommunista párt nem engedheti, hogy következmények nélkül hosszú ideig folytatódjanak a tüntetések. Azonban erőszak alkalmazása esetén a város gazdasága teljesen összeomlana, amibe az ázsiai piac is beleremeghet. Emellett egy kínai beavatkozás a város későbbi integrációját is megnehezítené Kína számára. A tüntetések tovább folytatódnak egy demokratikusabb Hongkongért és egyelőre nem látszik mi fog véget vetni a kialakult helyzetnek.

  • Mándy Gábor

    A „demokratikus ellenzék” lázadása március óta zajlik, és egyre erőszakosabb formát ölt. A tüntetések odáig fajultak, hogy már benzines hordókat gyújtanak fel, áruházak égnek, a gazdaság pedig megbénult. A tiltakozásokat az úgynevezett kiadatási törvény tervezete robbantotta ki, amely lehetővé tette volna a helyi bűnözők kiadását a pekingi központi hatalomnak, amire már nem vonatkozott volna a Nagy-Britanniával kötött és 1997-ben életbe lépő egyezmény, a polgári demokratikus elvek és Hong Kong külön jogállásának tiszteletben tartása. A törvényjavaslatot azóta visszavonták, de a tüntetések folytatódnak. Halálos áldozatok is vannak. A különleges státusú tartomány törvényei szerint a kormányzót a pekingi kormány választja ki egy helyi listából. Mit akarhatnak a tiltakozók? Szabad választásokat és a parlamenti demokrácia brit formájának visszaállítását. Ez azonban aligha érhető el, amikor a kínai vezetés az információs technológia segítségével az egész országban fokozott ellenőrzést, abszolút állami kontrollt vezet be. Szerencsésebb lett volna óriási méretű békés tüntetéseket tartani, esetleg bojkottálni a Pekinghez húzó helyi vezetést. Egy tartomány egységes döntését Peking sem hagyhatta volna figyelmen kívül. Ez azonban nem érte el a célját, és a szervezők egy erőszakosabb taktikát választottak. Sok elemző szerint Kína számára túlságosan kockázatos lenne a nyílt beavatkozás, de én ezzel nem értek egyet. Analógiának két korábbi esemény kínálkozik. 1989-ben a Tienanmen téri tüntetések hetekig tartottak, és utána a hadsereg egy nap alatt véget vetett nekik, több ezer áldozat árán. Az 1968-as Prágai tavaszt a szovjet hadsereg tiporta el (néhány „baráti” ország asszisztálásával), és utána kivonult, visszaadta Csehszlovákia szuverenitását (mármint a népi demokratikus keretek között). Most az várható, hogy a határon már összevont kínai alakulatok szétzavarják a tüntetőket, a központi kormány átmenetileg átveszi az irányítást, majd ha már helyreállt a rend, visszaadja Hong Kong korlátozott autonómiáját. Az ember arra is gondolhat, hogy az egészet Pekingben tervezték meg, és onnan irányítják, a lázadók pedig vagy vakok vagy „hasznos idióták”. Az ujgurok által lakott hszincsiangi autonóm tartomány, továbbá Tajvan és Ukrajna pedig figyel és tanul. Minden mindennel összefügg. Ami az egyik helyen működött, azt ki lehet próbálni másutt is.