Rábai Zsolt, a NATO Public Diplomacy Division munkatársa előadásában áttekintette, hogy az új stratégiai koncepció társadalmi-szakértői vitája során melyek azok a meghatározó kérdések, amelyek értelmezése vagy újraértelmezése szükségessé vált, és e téren felhívta a figyelmet Magyarország jövőbeli feladataira is.

Rábai Zsolt - NATO PDD (Forrás: zmne.hu)

Hangsúlyozta: különösen fontos a partnerség megtartása és alakítása más országokkal úgy, hogy közben a szövetség értékeit megőrizzük és a felek érdekeit kölcsönösen szem előtt tartsuk. A szövetség rendeltetése a változó nemzetközi környezet és a tagállamok biztonságát érintő kihívások hatására sem változik meg, azaz továbbra is a tagállamok szuverenitásának és a lakosság biztonságának garantálása marad az alapvető cél. Olyan kérdésekben viszont, mint a NATO regionális biztonsági szervezetként való működése vagy globális szerepvállalása, már évek óta zajlik a vita, melynek eredménye 2010 végén az új koncepcióban fogalmazódik majd meg. Meghatározó változásként értékelhetjük minden esetre, a szövetség szerepe ma már nem a kizárólagos katonai védelemre ?korlátozódik?, hanem sokkal inkább a modern kor problémáira, például az energiabiztonság, a kyber-védelem vagy a válságkezelés problémáira igyekszik választ találni.

Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet igazgatója ?Politikai viták a NATO jövőjéről? című előadásában a NATO társadalmi támogatottságának kérdését vizsgálta. Ennek részeként egyrészt biztosítani kell, hogy a civil lakosság megértse és elfogadja a szövetség céljait és döntéseit, másrészt fenn kell tartani a tagállamok közötti szolidaritást. 2001. szeptember 11-e egységbe kovácsolta a tagállamokat, azonban az azt követő válaszok ? elsősorban az iraki háború és az Egyesült Államok unilaterális politikája, majd a növekvő afganisztáni terhek ? már a NATO belső szolidaritásának apró megbillenéseit jelentették. Ennek oka az eltérő ambíciószintekben, felelősségvállalásban, forrásokban és lehetőségekben rejlik. Míg az Egyesült Államok természetesen hallja és érti is a kelet-közép-európai hatalmak megjegyzéseit, tudomásul kell venni, hogy más ambíciókkal és célokkal, eltérő hatalmi potenciállal rendelkező ország. Az új stratégiai koncepció vitája során ? csakúgy, mint a szövetség működésében általában is ? éppen az a kulcsfontosságú, hogy a közös értékek alapján ezeket az eltérő jellemzőket, csakúgy, mint az eltérő fenyegetettség-percepciókat is egységes rendszerb tudják foglalni, melyet minden tagállam sajátjának érez, és amely mögé erőfeszítéseit fel tudja sorakoztatni. Tálas Péter Rábai Zsolthoz hasonlóan fontos szerepet tulajdonított a világgazdasági válságnak, ugyanis joggal merül fel a kérdés, miszerint a csökkenő anyagi források és a folyamatosan fennálló és olyakor növekvő követelmények ? műveleti kiadások, képességfejlesztés, új kihívások ? között jelentős ellentét feszül, melyet a tagállamoknak közös akarattal, együtt cselekedve kell feloldani. Ez az együtt cselekvés azonban megbukhat azon, ha a tagállamok eltérő adottságaikból adódóan máshogy ítélik meg a fenyegetéseket, így szűkös forrásaikat is eltérően kívánják felhasználni.

Ha Magyarországot vesszük példaként, akkor szembesülnünk kell azzal, hogy az átlagember számára a gazdasági stabilitás megőrzése, a szociális háló jelenti a biztonságot, és az állampolgárok nem számolnak katonai fenyegetéssel. A jelenlegi gazdasági válság egyfajta kényszert jelenthet, hogy pontosabban, szűkebben határozzák meg a NATO céljait, és ?költséghatékonyabb védelmi szférát? teremtsenek meg. A gazdasági válság pozitívuma lehet a szövetségen belüli pénzügyi-finanszírozási együttműködés erősödése abban az esetben, ha a szövetség célkitűzéseit minden egyes tagállam a sajátjának tekinti.

Szenes Zoltán, volt vezérkari főnök, a ZMNE professzora a politikai viták lehetséges katonai következményeiről szólt. Rámutatott, hogy a 2009 őszén kezdődött szakmai-társadalmi vita, szemináriumok sorozata, amely a Madeleine Albright vezetésével működő szakértői csoporthoz köthető, a politikai vitán túlmenően még nem jutott el a mélyebb katonai kérdésekig. Az általános követelményeket 2002 (Prága), majd 2006 (Riga) óta a Védelmi Képességek Kezdeményezés (DCI) dokumentumában egyértelműen meghatározták, mely szerint valamennyi a szövetség biztonságát potenciálisan fenyegető kihívásra reagálni képes erőket kell létrehozni, melyek a műveletek teljes spektrumát képesek végrehajtani. A politikusok többsége szerint modern, hagyományos erőkre van szükség, melyek általános követelményei nem változtak: mobil (telepíthető), fenntartható, nagy túlélő képességű, hatékony csapásmérő erővel rendelkező egységek kialakítása a cél. Az afganisztáni műveletek tapasztalatai nyomán előtérbe került a civil állomány fejlesztése is, hiszen nagy problémát jelent, hogy a katonai erők bevetése után nincsenek elégséges civil képességek, melyek az átmenetet, majd a polgári élet helyreállítását biztosítani tudják. Szenes Zoltán záró gondolataiban a következő időszak 3 kulcsszavát határozta meg: képességek, műveletek, finanszírozás ? melyek terén döntő jelentőségű a szövetségi összhang és új, működőképes megoldási módok megtalálása.

A konferencia második szekciója ?A hazai társadalmi szervezetek és az új stratégiai koncepció? témamegjelöléssel hat meghatározó magyar társadalmi szervezet tevékenységét mutatta be és értékelte a NATO társadalmi kapcsolatainak ápolása kapcsán. Hautzinger Gyula a Magyar Atlanti Tanács, Görög István a HTBK, Kunos Bálint az EuroDéfense Magyarország, Erdős André a Magyar ENSZ Társaság, Endresz Ernő a TIT-HABE, Nagy László pedig a Magyar Hadtudományi Társaság részéről összegezte az elmúlt évek tapasztalatait és a 2010-es tervezett tevékenységet.

Szabó Ádám